Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
4 1988. JANUAR 23., SZOMBAT MSZBT elnöki ülése Gazdag program Bébiülőkék Törökbálintról Évente 23 ezer darab bébiülőkét gyártanak a Texelcktro törökbálinti bőrdíszműüzemében. A népszerű Texikuli (az ülőke neve) mellett főleg hűtőtáskát és műszertokot készítenek, utóbbit csehszlovák és NDK-exportra is. (Csécsei Zoltán felvétele) A megye mezőgazdaságának távlati fejlődése Szója a fehérjetakarmányokba Sj A Pest Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ^ ügyi osztálya — figyelembe véve a MÉM irányelveit ^ — elkészítette szűkebb hazánk mezőgazdasági nagyüze- ^ mei számára az 1990-ig szóló ajánlását. Ez tartalmazza í azokat a kívánalmakat, amelyeknek megvalósulását a ^ megyei tanács szakemberei fontosnak tartanák a VII. ^ ötéves terv végéig. ^ Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz- ^ tér nemrégiben mondta egy tanácskozáson, hogy ha az ^ országban mindenütt olyan eredményesen zárnák az 1987- ^ es esztendőt, mint Pest megyében, akkor az ágazatban ^ nem kibontakozásról, hanem előrelépésről beszélhet- í nénk. Szociális otthont nem nyithatott a kisszövetkezet Madáreledel indul külföldre ? Sokan már az elmúlt év során megkongatták a vész- $ harangot a szolgáltatószektorba tartozó szerveztek fö- ^ lőtt, s még többen voltak azok, akik egyértelműen ki- í mondták, hogy ezután minden bizonnyal csak a leg- í jobb, a megváltozott igényekhez, a szerényebb fizető- képességű, ám annál jobb munkát követelő fogyasztók í megrendeléseihez alkalmazkodó cégek maradnak majd ^ talpon. Nem véletlen tehát, hogy a szolgáltatásból élők $ — hallgatva a gyakran felülről érkező tanácsokra és % sugallatokra — új utakat kerestek, illetve keresnek $ napjainkban is. Divatos szóhasználattal élve a több lá- 2 bon állás lehetőségét választják, kutatják mostanában, t S bár erre az átrendeződésre, a szolgáltatószervezetek ? profilváltására vagy bővítésére az érintettek közül egy- % re többen vállalkoznak, a Nívó Vegyesipari és Szolgál- í tató Kisszövetkezet példájához hasonló ma még kevés í akad. Pénteken Apró Antal elnökletével ülést tartott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság ügyvezető elnöksége. A testület megvitatta és elfogadta a társaság elmúlt évi munkatervének teljesítéséről szóló jelentést és az MSZBT idei munkatervét. Az . ülésen megállapították, hogy az MSZBT- tagcsoportok, aktivisták és irányító testületek eredményes munkát végeztek. Tevékenységüket a politizáló készség fejlődése, tervszerűség és rugalmasság jellemezte. Az aktivisták ismereteik bővülésével,, alapos felkészítésükkel meg tudtak felelni a tömeg- mozgalommal szemben fokozódó igényeknek. A dokumentum gazdag programot kínál. Mi van a dicséretet hordozó kijelentés mögött? Erről beszélgettünk dr. Polgár Mihállyal, a Pest Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjével. — Valóban kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint mások. Míg országosan 1987-ben több miint egymilldárd forinttal csökkent a termelési érték, addig szűkebb pátriánkban 5 —6 százalékkal nőtt. Termé- lőszövetkezetaink gabonából, kukoricából és napraforgóból egyaránt többet takarítottak be egyhektárnyi földről, mint a tőlünk távolabb fekvő nagyüzemek. S ez döntő, hiszen az összes szántóföld 72 százalékát az említett három növény foglalja el. A megye mezőgazdaságában az, elmúlt esztendőben a jövedelemtermelő képesség fokozódott, a nyereség átlagban 15 százalékkal nőtt. A földeken dolgozók létszáma stagnált, a bérszínvonal 5 százalékkal emelkedett. A szövetkezetek ipari ágazatai jelentősen hozzájárultak a pozitív mérleg kialakulásához. Nos mindezekre gondolt a miniszter, amikor az idézett kijelentést tette. 0 Ez azt jelenti, hogy az önök által megfogalmazott ajánlásokban semmi nyoma nincs a változtatás szándékának? — Néhány esztendővel ezelőtt kétségeink voltak afelől, hogy kell-e nekünk ennyi gabona ? A kérdésre az élet válaszolt, hiszen a gabonánk ma is exportképes. Sokan mondják, hogy több napraforgót kellene ültetni. Igenám, de alig található jó minőségű szántóföld, hiszen ezt a növényt nem lehet éveken át ugyanazon a helyen nevelni. Mindezek alapján úgy ítéljük meg, hogy 1990-ig alapvető termelési szerkezetváltásra nincs szükség. 0 Ügy gondolom, hogy a termésátlagok növelése, a ráfordítások csökkentése érdekében még bőven vannak tennivalók. — Igen, azt szeretnénk, ha 1990-re a gabonafélékből a jelenlegi 755 ezer tonna helyett 900 ezret takarítanának be a megye gazdaságai. A kukorica hektáronkénti átlaga 6,5 tonna, ez szép eredmény, s az a kívánatos, hogy ezt megfejeljék 10—12 százalékkal. Csak azoknak a gazdaságoknak nem javasoljuk a tengeri vetését, ahol a termésátlag 5 tonna alatt marad. Így ugyanis semmiképpen nem gazdaságos. — S van ott még egy jelentős észrevétel. Búzából a legalacsonyabb hektáronkénti átlag 1,7, a legmagasabb 5,7 tonna. Ugyanez a két szám a kukoricára vonatkoztatva 2,9 és 9,2. Ilyen különbségeket aligha lehet magyarázni természeti csapásokkal, a földek minősége közötti eltéréssel. Biztos, hogy a silány hozamok esetében tetten érhetők a gazdálkodási hibák is. 0 Mi van a szójával, a fehérjeprogram kiemelkedő növényével? Ajánlásunk szerint ez lenne az új növény. Elsősorban a fehérjetakarmányok pótlására szánjuk. Hiszen ezenkívül ilyen forrásunk csak egy van, a takarmányborsó. Annak ellenére, hogy a megyénk száraz és a szója párás éghajlatot igényel, meg kell próbáljuk a termesztését. Jelenleg néhány Cegléd környéki gazdaság kísérletezik vele. Az lenne a kedvező, ha a vetésterülete 1000—1500 hektár körül stabilizálódna, s a feldolgozást is határainkon belül oldhatnánk meg. B osszúvágyának fellobbaná- sa után mit cselekedett Tyukodi Anasztáz? — kérdezték egyre-másra az elmúlt hetekben, ezért ismét elutaztam Harácsra. Ahogy megmondtam magának, rögvest följelentettem adócsalásért Kuczug Leót — kezdte szavait Tyukodi, emlékeztetvén a szilveszteri számunkban megjelent fogadalmára. — írtam egy névtelen levelet a népi ellenőröknek, hadd vakarják meg, majd csak találnak nála valamit. Hát alig múlik el egy hét, választ kapok, hogy Kuczug nem lehet adócsaló, mert még adóbevallást sem kellett tennie. Fejembe szaladt a vér, mert milyen alapon vá- laszolgatnak nekem az én névtelen levelemre! Bemegyek hozzájuk a hivatalba, mondom ott annak a szemüveges NEB-elnöknek, honnan gondolták, hogy én írtam nekik. No, hogy rövidre fogjam: kicsit pityókásan firkáltam azt a bejelentést és szórakozottságomban alákaparintottam a nevemet. Ezért mondom magának: névtelen levelet vagy józanul Írjon az ember, vagy sehogy. Éjszakákon át csak forgolódtam az ágyban, az asszony már gyanakodva pislogott felém, hogy aszongya, tán valamelyik riheronggyal összeszűröm a levet. Na hiszen, törődtem is én az ilyesmivel, amikor Kuczug röhög a markába, hogy a karácsonyfacserénél átejtett a palánkon. Egyik délután megsegített az isten. Itt eszi a fene nálunk a Csámpánét, egy vén pletykafészket, és azt kérde0 Az egész országban problematikus a zöldség és gyümölcs előállítása. Hogy állunk mi ezzel? — Erre a munkára szabad ég alatt mind kevesebben vállalkoznak. A visszaesés azonban jóval kisebb, mint másutt. Melegházakon kívül mintegy 8 ezer hektáron láthatók ezek a növények. Az említett terület háromnegyed részét a paradicsom, a zöldborsó, a sárgarépa és a fejes káposzta foglalja el. Még a laikusok is tudják, hogy melyik tájegységre jellemző ezeknek a növényeknek az ültetése, kezelése. A munkaigényességük miatt főiként háztáji gazdaságokban honosak. A szántóföldi terület zsugorodása mellett jó hír, hogy fólia alatt évről évre mintegy 300 hektárnyi földön érnek a zöldségfélék. A zöldségtermesztésben a kisgazdaságok súlyát mutatja, hogy a nagyüzemekben 130, a kisüzemekben 110 ezier tonna zöldr ségfélét szednek le egy esztendő alatt. Várható, hogy az arány tovább növekszik az utóbbiak javára. Érdeke a termelőszövetkezeteknek, hogy minél több nagyüzemileg nehezen hasznosítható, da jó minőségű szántót, belterületet adjanak bérbe. Mi az ajánlásunkban 5—6 százalékos zöldségmennyiiség-növeke- dést tartunk ideálisnak 1990- ig. V. M. zl a feleségemtől: mondjad már, édes lelkem, ki volt az az úrinő nálatok vasárnap? Mielőtt az asszony megszólalt volna, ráemeltem a hangom: erről egy szót se! Nem akarom, hogy ezt a titkot bárki is kibeszélje a faluban. A feleségem nem értette, mit kellene titkolni a pesti unokahúgával kapcsolatban, az öregasszony viszont elkezdett esküdözni, hogy őbelőle tüzes vassal se szedik ki, de mondjam meg neki, ne bántsam meg a bizalmatlansággal. Végül engedtem az unszolásnak, és elmondtam, hogy az egy külföldi rokon volt, aki hozott egymillió forintot, s azon én tegnap kommunális kötvényeket vásároltam az OTP-nél. A tanácselnök találta ki ezt a kommunális kötvényt, hogy aszongya, így be lehet vezetni a gázt a faluba és tizenhat százalékos kamatot is garantál a pénzre. De, mondom, ide figyeljen, Csámpa néni, ezt meg ne tudja a Kuczug Leó, mert nem tudnám elviselni, hogy az én eszemből szedje meg magát a nagy kamattal! Ahogy sötétedni kezdett, bejött az asszony az udvarról, és azt ffiondja: már settenkedik a vén banya Kuczu- gékhoz. Éppen így kalkuláltam, mondom. Nevetett, tetszett neki a mesém, mert tudja, hogy sok eszerrt van. Másnap reggel a traktorral Igaz, az az út sem göröngyöktől mentes, amelyen az alig több mint három évvel ezelőtt alakult kisszövetkezet halad. Kelemen Iván, a csepeli központú, ám megyénk jó néhány szövetkezetével együttműködő és számos Pest megyei telephellyel, bérleménnyel rendelkező kisszövetkezet elnöke ma már mosolyogva idézi fel a kezdeti megpróbáltatásokat. Meséli, hogy az 1984. októberi alakulást követően alig négy hónap után szakadt nyakukba a Pénzügyminisztérium revíziója. EHensrzés — Valószínűleg az keltette fel az ellenőrök figyelmét, gyanakvását, hogy a röpke pár hónapos működés során 3 milliós árbevételre tettünk szert, amiből ráadásul 600 ezer forintot nyereségként könyvelhettünk el. Mondhatnánk, nem Is nagy összeg — ha egy átlagos létszámú kisszövetkezetről van szó. Csakhogy a Nívónál akkoriban csupán huszonötén dolgoztak... — Tízféle szakmában, az építőipari szolgáltatástól a konfekciógyártásig, j áratosak, voltunk. Arról nem is beszélve, hogy ötletünk számtalan akadt. Persze sokan ezt sem nézték jó szemmel — folytatja Kelemen Iván a kezdeti nehézségek sorolását. — A pénzügyi revíziót hamarosan a népi ellenőrök vizsgálata követte, akik ugyan az előzó ellenőrzéshez hasonlóan szintén nem találtak hibát vagy hiányosságot, de azért azt szóvá tették, hogy a szövetkezet túl sok telephelyen, túl sok lábon áll, próbálkozik. — Más Idők voltak azok, az OTP felé szaladtam, Kuczug már ott állt a nyitásra várva. Egy aktatáskát szorongatott, sejtettem, hogy az tele lehet pénzzel, mert nemrég tizennyolc sertést vittek el tőle a gyűjtőbe. Nem is néztem felé, hadd higgye, hogy nem látom. Egyik délután öblögetünk a kocsmában, én egyszer csak előveszem a Pest Megyei Hírlapot. Erre már mindenki rám figyelt, mert az ilyen helyen a betűolvasást olybá veszik, mintha valakik a templomban seggrepacsit játszanának a tisztelendő előtt. Oszt mi van benne, hogy nem bírod kj hazáig? — kérdi az egyik elletőgu'lyás. — Hát csak az, hogy aki kötvényt vásárolt, úgy veheti, mintha a pénzét a Szent Antal perselyébe dobta volna — mondom. Erre már sokan letették a poharat. — Itt írja az újság, hogy az állam most már nem szavatolja az újabb kötvények visszafizetését — mondom —, még jó, hogy nekem egy darab sincs belőle. Kuczug hirtelen felállt az asztaltól, de aztán megszédülve visszaült és közben a betonpadlóra ejtette a poharát. Rövid pusmogás után odajött hozzám az egyik cimborája, hogy megmutatnám-e neki azt az újságot. Itt van, mondom, vigyed, ha ismeri a betűt valamelyiikőtök, mert még ha csak pár év telt is el azóta — vetem közbe, s az elnök rábólinit. De hozzáteszi, azóta sem sokkal könnyebb a helyzetük. Közösen — A múlt évet megközelítőleg 190 millió forintos árbevétellel, 17 milliós nyereséggel zártuk. Nem volt tehát rossz esztendőnk, bár be kellett látnunk, hogy néhány területen már nem tudunk vesenyképesek maradni. Ezért döntöttünk úgy, hogy például az építőipari részleg karbantartó, illetve felújító tevékenységét megszüntetjük. Azt azonban nem tekinthetjük megoldásnak, hogy amint kevesebb valamin a nyereség, felhagyunk egy-egy tevékenységgel. A tervekről, az éppen tárgyalási szakaszban álló üzleti lehetőségekről természetesen nem szívesen beszél Kelemen Iván. Tudja, hogy ma kockázatos dolog konkrétumokat mondani, míg nem kerül pecsét a papírokra. Ezért csak annyit árul el, hogy már létrehozták — alanyi jogukkal élve — a szövetkezet önálló külkereskedelmi irodáját, amely az elkövetkező hetek során talán már nyélbe is üti a megállapodást több nyugat-európai, közöttük holland és NSZK-beli céggel. — Számításaink szerint 10 millió forint értékben szállítunk majd évente ezekre a piacokra előre csomagolt madáreledelt, illetve friss és szárított biokertészeti termékeket. Több mezőgazdasági szövetkezettel folytattunk már tárgyalásokat, s közülük is különösen számítunk a daba- si Fehér Akác közreműködésére — mondja az elnök, azugye, akad, aki csak kötvényeket tud vásárolni, de any- nyi esze sincs, mint a búbos tyúkomnak, oszt még azt hí- reszteli magáról, hogy középkori lovagokról olvas. Persze Kuczug volt kíváncsi a cikkre legjobban, de mikor elolvasta, nem volt már se holt, se eleven. Most már mindenki rám figyelt. A Hadarás Gyuritól hiába kéri vissza a pénzt akármelyikőtök, nagy dumájával majd kifizet benneteket, mondom. Én egy padba^i ültem vele az iskolában, már akkor is ellopta az uzsonnámat. Ami mellesleg igaz Is, azzal a különbséggel, hogy én loptam el az ő uzsonnáját, de hát ki emlékszik már pontosan az akkori időkre. Most már a hangulat kezdett kedvem szerint alakulni. A trágyalészippantó kocsi vezetője például kijelentette, hogy Hadarós Gyuri mielőtt tanácselnök lett, a városi ófész-nél milliókat lopott. Persze ezzel ő nem foglalkozik, mert kötvényt nem vett egy darabot sem. Kuczug úgy indult hazafelé, mint ahogy a marha tántorog, mikor rosszul találják el a taglóval. H adarós Gyuri házára valaki még akkor éjjel ráfestette, hogy lopta-lak. A karácsonyfát meg felkötöttem a ház előtt az akácfára és egy nagy lepedődarabon azt írtam rá, amit Kuczug akkor mondott a kocsmában, amikor lemérgeztem a zártkertjét: a viccet nagyon szeretem, de csak egy bizonyos határig! Cseri Sándor tán, hogy a remélt sikerek ecsetelésével ne rugaszkodjunk el túlságosan a valóságtól, visszatér jelenlegi munkájukhoz: — Egyik legsikeresebb vállalkozásunk mostanában a Csepeli Csőgyárból származó osztályos áruk javítása, felújítása. Szigetszentmiklóson, a Szigetfő Tsz területén végezzük ezt a termelőszövetkezet embereivel közösen. A gépeket és a munkaerő egy részét mi biztosítjuk, a nyereségen pedig megosztozunk a szigetszentmiklósiakkal. Hasonlóan nyereséges vállalkozásnak bizonyult a Csepeli Duna Tsz ipartelepén végzett munkánk is, bár ezt egyedül már nem bírjuk sem kapacitással, sem anyagilag. Ezért a munkák egy részét, százezer, nyugatnémet piacra kerülő konténer gyártását átadtunk a csepelieknek. De nincs okunk panaszra — már ami a megrendeléseket, a szövetkezet dolgozóinak foglalkoztatását illeti — a többi területen sem. A kezdeti 25 fővel szemben ma már 150 dolgozónk van, egy részük az említett vasipari részlegeknél, mások a budaörsi targoncajavító bázisunkon, jó részük azonban Pest megye számos településén, az ócsai, dabasi, tápiószőlősi, dunaharaszti és halásztelki varrodában dolgozik. És természetesen néhá- nyan az építőipari részlegben is, hiszen ezt a tevékenységünket sem számoltuk fel teljes egészében ... Ügy tűnik, nem akar véget érni a sor, a telephelyek, bérlemények, részlegek számbavétele. Szóba kerülnek a megrendelők, a győri Rába, a Videoton, a még nem is említett műanyagipari részleggel kapcsolatban álló Hungaroton vagy a Hélia Társaság s a többiek. Csak egy híja van a listának. Szolgáltatásról nem esett még egy szó sem. Hagyományos — Sajnos ez az a terület, ahol nem dicsekedhetünk látványos eredményekkel — ismeri el a kisszövetkezet elnöke. — Perben ugyan álltunk már — a Patyolat sérelmezte, hogy rontjuk az üzletét azzal, hogy mi féláron tisztítjuk közületi megrendelők számára a függönyöket, de más nevezetességgel nem szolgálhatok. Szerettünk volna bútoráruházát nyitni Csepelen, a Szék- és Kárpitos- ipari Vállalat partner is volt ehhez. Ügy állapodtunk meg, hogy bizományba vesszük át a bútoraikat, aztán, ha elkeltek, kifizetjük őket. Az ötletet sokan támogatták, hiszen ez a környék nem bővelkedik bútorboltokban, ám üzlethelyiséget nem kaptunk a tanácstól, hiába is mentünk fű- höz-fához. De nem ez volt az egyetlen sikertelen próbálkozásunk itt. Kifejezetten személyre szóló szolgáltatással is próbálkoztunk. Ügy gondoltuk, szociális otthont nyitunk, vagy eltartási szerződést kötünk a környékbeli idős emberekkel, de úgy látszik, ennek a kezdeményezésnek, ha sok is a rászoruló, beteg, magatehetetlen öreg, nincs jövője. így inkább az elfogadott, megszokott szolgáltatások területén kerestünk jövedelmező üzletet. — Jó ötletnek bizonyult az Interker-börzéhez hasonló „inkurrencia”-szolgáltatásunk, amelynek révén a vállalatoknál elfekvő készleteket vásároljunk meg, illetve adjuk tovább az arra igényt tartó szervezeteknek. Egy éve nyitottuk meg saját boltunkat, ahol csavarokat, valamint egyéb kötőelemeket árusítunk havonta 2 millió forint értékben, és hasonló sikert remélünk a pár napja megnyitott vasáruüzletünktől is. Sőt, bízunk benne, hogy hamarosan sikerül megállapodnunk a Híradástechnika Szövetkezettel : elektronikai berendezéseiket értékesítenénk olyan cégek számára, amelyek eddig importból szerezték be ezeket... F. Zs. Ha harc, legyen harc! Mi újság a kocsmában?
