Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-21 / 17. szám

1988 JANUAR 21., CSÜTÖRTÖK Villanófény Ennek az írásnak a mot­tója az is lehet, hogy közöt­tünk élnek... Hogy kik, az kiderül, s ami összeköti őket, az, hogy a jogszabá­lyok nem fognak rajtuk, miként Napóleonon — az öreg gárdisták szerint — a puskagolyó. Szóval közöttünk élnek azok, akiknek a telkei sok­szor forgalmas helyen el­hanyagoltan állnak. Senki nem látta évek óta a tulaj­donosokat, akiknek az in­gatlana csúfítja a telepü­lést, mások pedig házhely­re várva, áldatlan körül­mények között laknak. S közöttünk élnek azok. akik az engedélytől eltérően épí­tenek lakást, kárt okozva a szomszédnak, fittyet hányva az elmarasztaló ha­tározatokra, s a közigazga­tás erejéből nem futja a végrehajtás kierőszakolá­sára. Közöttünk élnek azok, akik nem hajlandók belép­ni például a csatornatársu­lásba, hiába megy a kapu­juk előtt a nyomvonal, nyugodtan használják to­vább a hézagos falú derí­tőjüket, mert számukra a környezetvédelem, a kul­turáltabb élet semmit sem jelent. Közöttünk élnek, akik a szeméttelepről csak híradá­sokból tudnak, elromlott hűtőgépüket, háztartási hul­ladékukat elrekkentik gaz­dátlan földeken. Szívesen megnézném egyszer pél­dául, hogy évente hány köbméter szemétre válta­nak bányajegyet a város­gazdálkodási vállalat pénz­tárában? Közöttünk élnek azok, akik például a Szamárhe­gyen megtehetik, hogy esz­tendők óta lerakat a házuk környéke, s nem hajlandók rendet teremteni környe­zetükben. S közöttünk él­nek az adó- és lakbérhát­ralékkal elmaradottak, a jogosítvány nélkül fuvaro­zók, az erőszakosan közle­kedők, akik egész éjjel bu­liznak a lakótelepi ottho­nukban, és higgyék el, még sorolhatnám ... S ha valaki úgy vélné, hogy újságírói fantáziám szüleménye a felsorolás, megnyugtatom: minden egyes sorra megvan a ne­vem és a címem. SZENTENDREI ^aíiiflp A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Ünnepélyes egységgyűlés Elismerés a legjobbaknak A Pest Megyei Hírlap szom­bati számában helyszűke miatt csak rövid tudósítást adhat­tunk a Biksza Miklós munkás- őregység pénteken tartott ün­nepélyes egységgyűléséről. Er­kölcsi kötelességünknek tart­juk, hogy a szentendrei olda­lon részletesebben beszámol­junk az eseményről, hogy meg­jelenjen azok neve. akik több fronton kiemelkedően teljesí­tik feladataikat. Az egységgyűlésen Csordás József parancsnok bejelentet­te, hogy 1990-ig kétszázados egységgé fejlesztik a jelenlegi állományt. Ezután a kitünteté­sek átadására került sor. A Munkásőrség Pest megyei parancsnokától a Kiváló El­látó Szakaszegység címet ve­hette át a Sopper Ferenc ve* zette ellátóegység. Rozgonyi Ernőné dr. és Csordás József egységparancs­nok Kiváló Szakasz kitünte­tést adott a Takács - _ndor ál­tal vezetett 1. szakasznak, az egység Kiváló Raja lett a Sztankovics László által veze­tett 1-es számú raj. Kiválópa­rancsnok-jelvényt hárman, kiválómunkásőr-jelvényt ti­zen vehettek át. Rozgonyi Ernőné dr. és Hor­váth Rezső, a Munkásőrség Pest megyei parancsnokának helyettese Kassai Bélának és Csorba Bélának három évtize­des helytállásukért a Szolgála­ti Érdemérmet, a szuronykést és a köszönő levelet adta át. Négy munkásőrt 25 éves, ki­lencet 20 éves helytálláséért részesítettek elismerésben. _ Soraikba fogadták a tizenkét új munkásőrt, közülük hatan az avatással egy időben a párt­tagkönyvüket is megkapták. Elhunyt Pala Károlyné Sokat tett Szentendréért Szentendre Város Tanácsa mély megrendüléssel tudatja, hogy Pála Károlyié volt or­szággyűlési képviselő. Szent­endre Város Tanácsának nyu­galmazott elnökhelyettese, a város díszpolgára január 3- án elhunyt. Röviddel ezután, január nyolcadikén elhunyt férjé és hái-cöstarSa, Pála Ká­roly: Hamvasztás utáni búcsúz­tatásukra Budapesten a Far­kasréti temető Hóvirág úti új ravatalozójába!) kerül sor ja­nuár 28-án délelőtt fél li­kőr. Pála Károlyné munkásságát a Salgótarjáni Üveggyárban fizikai munkásként kezdte. Később a Nógrád megyei párt­bizottságon. majd az MNDSZ országos központjában dolgo­zott. A főmérnök derűlátó Megtartják a határidőt Azt mondták, amikor a fel­szabadulás-lakótelepi iskola átadása után mintegy fél év­vel, amikor megírtam, hogy a nagy eső után a tanulók és tanárok bokáig jártak a víz­ben, hogy a hőségtől megful­ladnak a tantermekben, hogy ünneprontó vagyok, hiszen a város 50 millió forintos isko­lát kapott. Azt válaszoltam, hogy nagyon örülök, s tudom, szüksége van Szentendrének az intézményre, csak ama vé­leményemnek bátorkodtam hangot adni, hogy a PÁÉV felépíthette volna kéttucatnyi súlyos hiba nélkül is. Most pedig a Móricz Zsig- mond Gimnázium új torna­csarnokával van bajom. Mi a „fanyalgásom” oka? Az, hogy végre a negyedik határidőre készült el. S hallgattam ' az avatáson Kocsordi Károly igazgató szavait. Fegyelmezett, hallgat arról, hogy szeptember elsején kellett volna átadni a csarnokot, annyit említ meg, hogy ezután a diákok sárban, szakadó esőben fedél alatt maradhatnak, a Kőzúzó utcai kényszergyaloglásoknak vége. Aztán a városi tanács elnö­ke pendít halkan a húron: üröm, hogy az átadást a múlt évre vártuk, az Élépszer csak a negyedik határidőt tudta tartani, az elveszett félév na­gyon nagy veszteség. így, fi­noman, az ünnep hangulatá­hoz illően. Természetes, hogy felkere­sem Balogh Józsefet, az Élép­szer főmérnökét, aki melles leg az elmúlt év szeptembe­rének első napjaiban azt mondta: nyugodtan megírhat­ja, hogy október 15-re kész lesz a tornacsarnok. Megír­tam, megjelent, a főmérnök nem emlékszik erre a határ­időre. Sőt, mint mondja, az átadással most, január 15-én sem késett, mert a versenytár­gyalás kiírása pontatlan volt. Abban csak a torna teremről és nem tornacsarnokról volt szó. Földmunkából jóval ke­vesebb szerepelt. Pótmunká­kat kellett végezniük. Arra a megállapításomra, hogy ők olyan országban, ahol igazi versenyhelyzet van. ott egy hétig sem maradnának talpon, Balogh József főmér­nök élénken reagál: ha azt kellene megvalósítanunk, ami­re vállalkozunk, bírnánk a versenyt. Csakhogy a 12 új tante­rem felépítésének határideje is eltolódott június 30-ról szeptember 1-jére. — Ebben megegyeztünk a város vezetőivel. S tartani fogjuk a határidőt! — mond­ja Balogh József. Ezt már többször hallot­tuk, de most a városnak köl­csönt kell felvennie a gimná­zium új szárnyának a felépí­téséhez. S egészen másképp gazdálkodnak a pénzzel, ha tudják, hogy kinek, mikor, mennyi fizetendő ki. A határ­idő tehát fontosabb lett, mint bármikor ezelőtt. Nemcsak tanévről, diákokról, tanárok ró! van szó (bár nyomatúk­nak ez is bőven elég lenne), hanem gazdálkodásról. 1953-ban került Pest me­gyébe. 1964-től 1970-ig, nyug­díjba vonulásáig Szentendre Város Tanácsának elnökhe­lyettese. Tanácstag, a végre­hajtó bizottság meghatározó egyénisége. Előbb Nógrád megyében, majd 1953—1970-ig Pest me­gyében országgyűlési képvise­lő, 1965-től városunk és Po- máz örömeit és gondjait vise­li vállain. Pála Károlyné képviselőként és tanácselnök-helyettesként sokat fáradozott a járás és Szentendre fejlesztéséért. A nagy beruházások kezdete er­re az időszakra esik. 1965-ben indították a Felszabadulás-la­kótelep közművesítését. Bol­dogtanyán szociális otthont építettek a járás rászoruló öregei számára. Ebben az idő­ben rakták az alapjait a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárnak. Pála Károly­né bábáskodott és segítséget nyújtott a Szabadtéri Népraj­zi Múzeum telepítéséhez. Pála Károlyné egész életét a munkásmozgalomnak szen­telte. Rendkívül szerény, mindig áldozatra kész maga­tartásával kiváltotta a város lakóinak, munka- és harcos­társainak tiszteletét, megbe­csülését. Kitüntetései között szerepel a Szocialista Hazáért Ér­demérem, a Munkaérdem­rend arany fokozata, a Fel- szabadulás jubileumi emlék­érem, a Pest Megyéért em lékérem arany fokozata. Pála Károlynét Szentendre Város Tanácsa saját halott­jának tekinti. Kdbászsütő helyeit akvárium Naponta többször szállítanak Keskenynek bizonyul a Május 1. utca A Komárom Megyei Állami Húsipari Vállalat szakbolt­ja, amely két éve nyílt a Május 1. utcában, kétségtele­nül megnyerte a vásárlók tetszését. Egyebek mellett ezt mutatja az is, hogy az üzletet eredetileg havi 3—5 mil­lió forintos forgalomra tervezték, s jelenleg ennyi idő alatt 12—14, esetenként 16 millió forintot hagynak ott a vásárlók. Szerény számítások szerint is a vártnál háromszor nagyobb ségek mennyisége. szállított és kiporciózott húsféle­Ezer vásárló — Mi ennek az oka? — kérdeztük Somogyi Sándort, a bolt vezetőjét. — Tudtuk azt, hogy Szent­endre és környéke ellátatlan a profilunkba tartozó termé­kekkel. De hogy ez ennyire így van, arra nem mertünk volna gondolni. Aztán azt sem vártuk, hogy a turistaszezon­ban így megnövekszik az ér­deklődés a szárazáruk iránt. A bevétel ilyetén alakulása meglepte a céget, a szállító­kat is, a tanácsot is. — Hogyan tudtak kielégíte­ni ekkora keresletet? — Áttértünk a napi több­szöri szállításra. Reggel fél hétkor érkezik két kamion Tatabányáról és Pápáról. Tíz és tizenkét óra között Szeged­ről, Gyuláról és Budapestről jön az áru. A hűtő- és tároló­terünk kapacitása miatt nem tudunk többet fogadni. Sertés­húsból naponta így is eladunk 15—18, marhából 2, s belső­részekből másfél-két mázsát. Ehhez hozzá lehet számítani a töltelék- és szárazárut. A pénztárgépeink jelzik azt is. hogy mennyien fordulnak meg nálunk a nyitva tartási időben. A szám naponként csaknem ezer főre tehető. Torlódó gépkocsik — Hogyan bírják az állandó készenlétet? — Pontosak a szállítóink. Név szerint a Békés Megyei Húskombinát, a Veszprém Me­gyei Húskombinát és a Komá­rom Megyei Húskombinát. Az elmúlt esztendő januárjában például katonai járművel küldték ki a húst az üzletbe. Döntő az is, hogy a kollek­tívánk kitűnő, szinte mind­nyájan 30 év alattiak, igazán becsületesen helytállnak. A reklamáció az áruválaszték és a kiszolgálás miatt egészen minimális. A vezetőnek csak az a feladata, hogy mindent megszervezzen. — Azért problémáik is van­nak? — Főként az, hogy a Május 1. utca roppant szűk, senki nem gondolta, hogy ennyi teherautónak kell majd kiszol­gálnia minket. Bizony a kocsi­jaink már hajnalban zúgnak; gondolom, zavarják alakokat; Örömömre szolgál, hogy mind­eddig nem panaszkodott sen ki. Sajnos a személyautók gyakran szabálytalanul az út A borítékok gyárában A Papíripari Vállalat szentendrei gyárában az automata gép­soron nyolc méretben gyártják a borítékokat. Szinte az egész országot innen látják el „levélházzal”. jobb oldalán parkolnak, elő­fordult, hogy a kamionunk so­főrje fél óráig várt arra, hogy kocsi gazdája előkerüljön. A problémák közé tartozik az is, hogy a hűtő- és tároló- kapacitásunk nem a 15-16 mil­lió forintos forgalomra épült. Az biztos, hogy még a jelen­leginél is nagyobb vásárlóerőt aligha tudunk elviselni. — S meg tudják fizetni a dolgozóikat? — Ügy érzem igen. Ez év január 1-jéig az alapon felül 50 százalékos jutalékot kap­tak. Ebben az esztendőben en­nek felét beépítettük az alap­bérbe, a másik felét továbbra is jutalékként kapják. Minden­esetre fluktuáció nincs. — Vannak-e hiánycikkek? — Ilyesmi mindig akad. Pél­dául jelenleg a füstölt csülök. De hát egy 120 kilós sertésnek mindössze hat-hét kiló csül­ke van. Várják a választ — Terveznek-e valami újí­tást? — Azt már látjuk, hogy a kolbászsütő nem vált be. Ha az Országos Műemléki Fel­ügyelőség hozzájárul és azt a választ kapjuk, hogy építé­szetileg kivitelezhető, akkor a tanácshoz fordulunk azzal a kéréssel, hogy halüzletet ren­dezhessünk be a kolbászsütő helyén. Én úgy látom, hogy ezzel is ellátatlan Szentendre. Ha az illetékesek igent mon­danak az elképzelésekre, beál­lítunk egy nagy akváriumot. „Ha per, úgymond...” Röpülhetnek a galambok Rossz szomszédság török átok, tartja a közmondás. Igaz. Azonban még egy mondattal kiegészíthető a né­pi bölcsesség. A tanácsi ügyintézők számára is átok. ha nem is török, hanem nagyon is magyar. Szenténé dr. Búzás Judit igazgatási csoportvezető riasztó pél­dákat tud mondani. Nézzünk egy nem tyúk-, hanem galambpert. Közel tucatnyi ember foglalkozott ezzel összesen négy munkanapon ál. J. S. és Cs. P. Lenin utcai lakosok hosszú ideig jó szom­szédokként éltek egymás mel­lett. Aztán, ma már aligha lehet 'kideríteni, -hogy;, milyen okokból elmérgesedett a kap­csolat, GsirPi szakemberek egyöntetű véleménye szerint mintaszerűen tartott tojótyúk­állománya büdös lett. Rá­adásul Cs. P. elhatározta, hogy postagalambokat is fog tartani. A város e részén a tanácsrendelet tiltja, hogy egészségügyi intézményhez 50 méternél közelebb haszonálla­tot tartsanak. J. S. kérte a tanács illetékeseit, hogy tilt­sák meg Cs. P.-nek a verseny- postagalamb-tartást, mert a gyermekorvosi rendelő csak 30 méterre áll házának tető­terétől. Vizsgálódtak, mértek A bejelentésre elindult az államigazgatási gépezet. Ment az ellenőrzési csoport. Lépés­sel mórt, s jelentette: a ga­lambok több mint ötven mé­terre vannak az egészségügyi intézménytől. J. S. a tanácsnál járt,- hely­színrajzot küldött, majd tollat ragadott, bizonyítván, hogy a távolság kevesebb, mint 50 méter. Szenténé mért, szá­molt. s az eredmény: a két épület közötti egyenes hossza 46 méter. S most mi lesz? Válaszol Szentóné dr. Búzás Judit: — Az említett tanácsrende­let kimondja, hogy rendkívü­li méltánylásra alapot adó kö­rülmények esetén kivételt le­nét tenni. Ez esetben — pél­dánkban — a döntéshozáshoz szükség van a műszaki és ál­lategészségügyi hatóság, vala­mint a Köjál szakvéleményé­re is. Ezek a szervek vizsgál­ták a tojóállományt, megálla­pítva, hogy szuperhigiénikus ólakban élnek. Felderítették, hogy a postagalambok kirö- pülés közben pottyantanak, de irányukkal nem érintik J. S.-ék portáját. Berepüléskor, az egyre szűkülő körök rajzo­lásakor a szakirodalom állítá­sa szerint nem ürítenek, bár érintik a peres szomszéd lég­terét. A galambok által oko­zott környezetszennyezési ha­tás elenyésző. E tapasztalatok birtokában, s annak tudatában, hogy a haszonállatok között, amelyek­ről a tanácsrendelet beszél, különbséget kell tenni disznó és galamb között, az illetéke­sek már éppen meg akarták adni Cs. P.-nek a tartási en­gedélyt, amikor megérkezett J. S. tanácselnökhöz írott le­vele, amelyben élesen kikel a tanácsi bürokrácia ellen. Az elnök elrendelte, hogy a szomszédok igenlő nyilatkoza­ta beszerzése nélkül az enge­dély nem adható ki. Újra megindult a gépezet. A kör­nyező házak tulajdonosai fe­lülről lefelé bólintottak a do­logra, így Cs. P. vélhetően rövidesen megkapja a számá­ra kedvező döntést. Persze az is majdnem biztos, hogy J. S. megfellebbezi azt, s a galam­bokat megelőzve az ügyiratok tesznek köröket. Üjabb tu­catnyi embernek adva né­hány napi munkát. Sajnos a mesénknek nincs vége. Aktahalmokat tud mu­tatni az igazgatási főelőadó is. A panaszok hasonlók. Az egyik szomszédot mezsgyetár­sa 4 tő sóska állítólagos le- permetezéséért jelentette fel. Hosszú utánajárással sem si­került bebizonyítani e nemes növények elhalálozásának okát. A tulajdonos vagy a férj egyszer csak kipakolja az ud­varra a bérlő vagy a feleség bútorait... Tíz eset közül ki­lenc a klasszikus zárcsere. Az ásó-kapa helyett — sokkal rö- videbb idő elteltével — a ki- nylthatatlan ajtó választja el a pácienseket. Az elvált férj — tanúságot téve kifogyha­tatlan fantáziájáról — az ola­jos alkatrészeket mossa a für­dőkádban vagy a mosogató­ban. Az ügyek hátterében szinte kizárólag megromlott házassági vagy rokoni kapcso­latok állnak. Egyre kevesebb a klasszikus telekvita. Hasznosabb volna Miért ez a görbe tükör? Hogy lássuk, milyenek is tu­dunk lenni. Meg azért is, hogy elgondolkodjunk; meny­nyivel hasznosabb lenne, ha a török átok útjainak egyenge- tése helyett, mondjuk, csator­natársulás szervezésére fordí­tanák az energiájukat azok. akik hasonló ügyekben buz­gólkodnak. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős! Agnes A TIGAZ szentendrei főműveze- tősége részmunkaidős takarító! keres. Jelentkezés: TIGAZ, Szent­endre, Futó u. 2. 7—15.20-ig. Tele­fon: 10-032.

Next

/
Thumbnails
Contents