Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-18 / 14. szám

Meditáció A reform éltető eleme az ember A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1988. JANUÁR 18., HÉTFŐ Salamoni döntésre várva A szeretet a legjobb orvosság Hatvankét címre küldte el a feladó Jí Szerkesztőségünk ma is kapott egy névtelen levelet. % Névtelen, mert dm nincs rajta, s érzésem szerint költött % név az aláírás is. Nem újság, van belőlük bőven. Ez a f levél igen szíven ütött. Igaz, szíven ütött előző nap egy í másik is, de abban legalább az a vigasztaló, hogy az ütést mások is tapasztalni voltak kénytelenek, hiszen % 62 (!) helyre küldte el a feladó. Ez a legutóbbi — bár £ homlokegyenest másról szól, mint az előző — ugyanazt $ mondja el. Tudniillik hogy bár meglehetősen fejlett agy- % állománnyal, érzékeny idegrendszerei és érzelmekkel g: rendelkezünk mi, emberek, mégis képesek vagyunk meg- ^ hazudtolni ember voltunkat. Azt nem mondom, hogy j úgy viselkedünk, mint az állat, mert az állat nem visel­ni kedik úgy. JÓCSKÁN féiresiklott em­bertársunk gondolkodása, aki a2t hiszi, hogy a széles érte­lemben vett reformfolyamatok elindítása, végrehajtása min­denki számára üdvözlendő cselekedet e hazában. Pedig a látszat ezt mutatja. Nyakunk­ba vehetnénk az országot, le­járhatnánk a lábunkat, még­sem akadna utunkba egyetlen munkás, alkalmazott vagy ve­zető, aki kiállna a múlt gya­korlata mellett, sajnálva a régóta dédelgetett s most nagy hirtelen feladott elveket. Pedig aligha hiszem, hogy volna emberfia, aki biztosan tudja, hogy az az út, amire most rátérni akar a társada­lom, tényleg a legszerencsé­sebb választás-e. Azt tudja csupán, hogy rögösebb bár, mint az előző, de többet ígérő, messzebbre vivő. Mert olyan alapigazságokat találni ott, amiket könnyűszerrel felfog az ész, így hát tagadásuk a kollektív gondolkodással, aka­rattal való nyílt szembeszegü­lés lenne. A reformok szüksé­gességét tehát mindenki vall­ja, nincs ellenpárt, . amely nyíltan cáfolni tudná a mel­lette szóló érveket. Mindaddig, amíg konkrét cselekvésre nem kerül a sor. Im*>ár történelminek mondható tapasztalataink alapján azonban kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy az általános helyeslésbe nem ke­vés látszatlelkesedés is vegyül, amire a manapság oly gyak­ran feltett kérdés is utal: va­jon következetesen ki tu­dunk-e tartani imitt-amott, több helyütt átértelmezett eszméinkre alapozott, nagy horderejű célkitűzéseink mel­lett? Ámbár most még az (újabb) kezdeti próbálkozások idején nem kerül nagy erőfeszítésbe elnyomni aggályainkat, leküz­deni bizonytalanságainkat, hi­szen mindenütt csak azt lát­juk, halljuk, hogy — noha óvatos duhajként, de — neki­láttak felszámolni az előbbre- jutás megkövült akadályait, fentről haladva az alsó régiók felé. A gazdaságban, s meg­késve kicsit a politikában, az ideológiában Cseppet sem véletlen s könnyen értelmezhető jelen­ség ez. A nagy jelentőségű változások küszöbén a társa­dalom minden eleme mozgás­ba lendül. Még azok a szférák is. ahol valójában ellene van­nak a reformoknak, éppen mert féltik tőle pozíciójukat, kényelmüket. Jóllehet a re­formpolitika önmagában nem kérdőjelezi meg senkinek és semminek a státusát, létét, azt a gyakorlat öntörvényű sze­lekciójára bízza. Csupán egy dolgot hirdet meg nyíltan: a jobb, hatékonyabb emberi te­vékenységet, az értelmesebb életet. EZT A KÖVETELMÉNYT ma már az egész ország népe hirdeti nyílt kiállással, ítéle­tet mondva ily módon gazdál­kodásunk eddigi gyakorlatá­ról is. Csakhogy a változások­hoz szükséges új struktúrák születése, mint minden kor­ban, most is feltételezi vala­hány régi, elavult társadalmi, gazdasági képződmény meg­szűnését. Ám ezek is a kor embere által léteznek, egy új utat kereső társadalom képvi­selői testesítik meg őket, ha nem is közvetlenül, személye­sen, de megszemélyesítve, életben tartva, működtetve egy sajátos helyi ideológiát, mechanizmust, vagy csupán egy jól körülírható hivatalt. Pusztán e filozofikus ízű fejtegetés is elegendő ahhoz, hogy felismerjük, csak látszat ez a fentebb megrajzolt érzel­mi egység. Valójában megosz­tottak vagyunk. De egy dolog­ban azonosak. Nevezetesen, hogy kivétel nélkül mindenki keresi helyét az új szituációk­ban, méghozzá önmaga régi pozíciójának újbóli elismerte­tetésével, megerősítésével. A fejlődést, a boldogulást feltételező folyamatok, a kö­zös munka ésszerűbb elrende­zésének óhaja azonban nem ismer könyörületet. Hogy konkretizáljunk is: a piacgaz­dálkodás senki számára nem teremt kényelmet, azoknak sem, akik csak áttételesen kapcsolódnak a gazdasági fo­lyamatokhoz. Nem lehetünk tehát annyira kishitűek, hogy az irányítási, végrehajtási struktúrába beépült eleddig gátló elemek, apparátusok — amelyek éppen azért visszahú­zó erők, mert táptalajukat vesztenék a haladással — ké­pesek lehetnek az új körülmé­nyekhez érintetlenül hagyá­sukkal is alkalmazkodni. De főleg nem nyugodnak bele hatalmuk, kényelmük feladásába, önmagukat cáfol­nák, ha nem így lenne. Gon­doljunk csak a sok helyütt fe­lesleges bürokráciára. Ingatag talajra érve tevékenységük rögtön arra irányul, hogy fenntartsák a látszatot, gyak­ran káros intézkedések árán is, csak hogy bebizonyítsák, szükség van rájuk, mi több, a reformfolyamatok élharco­sai ők is. Idáig érve, kiegészíteném az előbb feltett kérdést, s ez pe­dig így hangzik: Kellően fel vagyunk-e készülve (készítve) arra, hogy felismerjük a tár­sadalomban vagy akár csak szűkebb környezetünkben is a kezdeményezések igazi arcula­tát? Fel tudjuk-e mérni, hogy előbbrevivő-e egyik-másik módosítás a gazdaság szerke­zetében vagy bárhol másutt? Vagy saját kárunkon jövünk rá, hogy az a visszarendező­dést szolgálta, az újszerűség köntösébe bujtatva a kisebb­ség érdekeinek legjobban megfelelő régi elemeket. A VISSZARENDEZŐDÉS­TŐL való félelmünk nem alaptalan, de úgy hiszem, a re­formok végrehajtásának fel­tételei kedvezőbbek most, mint egykor, az első megtor­panások idején. Akkor még lehetett a külgazdasági hely­zetre is — és csak arra — hi­vatkozni. S mivel ma már ar­ra sem nagyon, ritka alkalom adódott, hogy az egymásra mutogatás idehaza is végre a tettekre váltson át. Jól átgon­dolt, következetes kitartással véghezvitt tettekre. Ám ehhez minden lépés tartalmát ismer­ni kell, látni kell, kinek vagy kiknek az érdekeit szolgálják az új szituációk, mert csak így leszünk képesek kitartani céljaink mellett. Ecseren hétfőn 18 órától filmvetítés. Gyomron 15-től a gyermek színjátszók foglalkozása, 18-tól a bélyeg- és éremgyűjtők összejövetele. Filmvetítés 17.30-tól: Schi- manszky felügyelő (színes, Amikor például ezt a leg­utolsó levelet elolvastam, azonnal átmentem a szomszé­dos újságárushoz, mert beha­rangozó cikkből megtudtam, hogy a Mai Magazin legutol­só száma közöl egy beszélge­tést dr. Valkai Zsuzsanna igazságügyi pszichológus­szakértővel. épp az érintett té­mában: „perben a gyerekért”. Ügy véltem, segít majd el­igazodni, ha elolvasom ezt is. Tavaly ugyanis abban az ügy­ben — melynek folytatásáról a most emlegetett névtelen le­vél tudósít — gyászosan cső­döt mondtam. Pedig tájékozódtam minden lehetséges és elképzelhető he­lyen, óvodában és gyámható­ságon, szülőknél és nagyszü­lőknél, szomszédoknál és ro­konoknál. Aztán az anya azt mondta — hivatalos formulák között le is írta — állj, ez ma­gánügy, a gyerek érdeke úgy kívánja, hogy a dolog ne ke­rüljön nyilvánosság elé. Nem is került. Nem csak emiatt. Nem lett volna értelme. Csak tanulsága, az viszont bőven, de hogy épp az érintettek nem tanulnak belőle, az holt biz­tosnak látszott — mint ahogy úgy is történt. © Áttanulmányoztam a maga­zint, az engem legfőképpen ér­deklő beszélgetésben az is benne volt, hogy: „— A házasságukat fel­bontók — számuk hazánkban közismerten magas — válság­ba kerültek és sokszor éppen a segítségre szoruló kisgyer­mektől várnak segítséget, vagy az ő révükön próbálnak a lel­ki konfliktushelyzetből kisza­badulni. — Nem arról van tehát sző, hogy a válás okozta fájdalmak kiélezik az apai, anyai ösztö­nöket? (...) — Nem, (...) Voltaképpen saját alkalmasságukat, szülői szerepkörre való rátermettsé­güket akarják bizonyítani ön­maguk és környezetük, bará­taik, rokonságuk, kollégáik előtt. Ebből az elszánt alkal­masság-igazolási szándékból következik, hogy a köm vezet lépre megy, és elfogadja a sokszor késhegyig menő harc mozgatójaként az önzetlen szülői szeretetet.” Aztán megszokásból tovább­lapoztam a magazint, amely az szinkronizált NSZK bűnügyi film.) Az úttörőházban 10-től csa­patvezetői értekezlet és neve­zés a január 21-én rendezendő sakkversenyre. Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: A tűz háború­ja (színes kanadai kaland­film). 51. oldalon azt írja: hogyan hat a szeretet? Mármint a tu- pajáknál, a mókusszerű kis állatoknál. Ügy hat, hogy az egymás által házastársul ki­választott tupaják ivadékaikat a legnagyobb gonddal nevel­ték, és hím a nősténnyel hol- tomiglan-holtodiglan élt együtt, róluk is kiderült, hogy a monogám, békés partner- kapcsolat, a jó házasság biz­tosabb védelmet nyújt szá­mukra mindenféle stresszel szemben, mint a leghatáso­sabb nyugtató tabletta, vagyis igazolódott a középkori orvos, Paracelsus négy évszázadnál régebbi mondása: a szeretet a legjobb orvosság. Paracelsus ezt emberekre mondta. És a tupaják e szerint élnek. © Az emberek pedig ... „Tisztelt szerkesztőség! Nehezen veszek tollat a ke­zembe. öreg asszony vagyok, de a lelkiismeretemen szeret­nék könnyíteni. Az történt itt Monoron. hogy az apa nem akarta odaadni a gyereket az anyának, most már tudom, miért. Sajnos, én is »anyapärti« voltam, megkért, hogy menjek el tanúnak, mikor ő gyereket megy látogatni, mert őt ott meg akarják ölni. Szomorú, de az ártatlan Madonna-arc mö­gött egy szörnyeteg lakik. Nagy híre van itt Monoron, hogy micsoda szörnyű erő­szakkal vitték el a gyereket az otthonából. A rendőrök is segítettek, ott voltak. Mondják, hogy a dok­tornő csak a ruhán keresztül tudta beadni az injekciót a gyereknek, úgy vitték ki ket­ten az autóhoz, mint a mala­cot. két kezét, két lábát fogva. De most azért írok önöknek, mert az a látvány, ami X. ut­cában zajlik minden szomba­ton. az már szörnyűség. Hogy megkínozza azt az apát, a nagyszülőket! A gyerek bent sikít, mert az anya nem en­gedi ki még az udvarra sem. Az ajándékokat is lesöpörte a kerítés tetejéről és barátnői­nek mondja, hogy gyertek csak, nézzétek, majd csügge- nek a kerítésen, mint a maj­mok! (Mármint az apa és a nagyszülők.) A karácsonyfát is csak a ke­rítésre tehette, az ablakon át láthatta a gyerek pár percig. Jöjjenek el akármelyik szom­baton, láthatnák, mi folyik. Én csak azt a szerencsétlen kislányt sajnálom .. .” Nem kívánom az ügy előz­ményeit részletezni, de hogy az olvasó is értse, miről van szó: a házaspár, a férj anyó­sával, apósával élt egy fedél alatt. A közöttük lévő viszony megromlott, a fiatal asszon v hazaköltözött a szüleihez a gyerekkel. A férj a gyereket ..visszarabolta” — ebből bíró­sági ítélet lett. ettől kezdve az apai nagyapa igyekezett kép­viselni a gyerek „érdekeit”, ekkor került az ügy szerkesz­tőségünkbe is. A bíróság a kislányt az anyának ítélte, ezt azonban nem lehetett foganatosítani, mert önszántukból nem adták ki a kicsit. Ekkoriban a nagy­szülők háza előtt zajlott a cir­kusz. Az anya nem élhetett láthatási jogával sem. Nem engedik be! — mondta az egyik párt. — Beengednék, de nem is akarja látni, az utcán is csak toghegyről köszön oda a gyerekének, ha a nagyszü­lők vagy az apa társaságában látja! — így a másik párt. Az apa és a nagyszülők: a gyerek fél az anyjától. Az anya már korábban is megfélemlí­téssel nevelte, durva és ijesz­tő módszerekkel. Tragédiára is sor kerülhet, ha végleg az ő szárnyai alá kerül. Az anya: elidegenítették tőle a gyereket, de a jog az ő pártján áll. ki­várja. amíg a kislánya hozzá kerülhet. Mindenki mozgott, aki csak érintett volt a dologban, pszi­chológustól a gyámügyesig. S a kislány végül az anyjá­hoz került. Oldalakon át tud­nék írni mindarról, ami köz­ben történt, folyamatosán ér­keztek a hírek, hol itt kapott el egy szomszéd, hol ott me­sélték a legújabb fejleménye­ket. S miközben a tupaják boldogan éltek, egy embergye­rek szörnyű lelki kínokat állt ki. És áll ki ma is. Mert bár a gyámhatóságot kötelezi a ti­toktartás, annyit mégis sike­rült megtudni: igen, valóban igaz, hogy — amint várható is volt — ez az ügy folytatódik, sajnos... © Nem tudom, az érintett fő­szereplők hallottak-e már a salamoni döntésről gyerek- ügyben. Ez már közhelyszerű­en közismert: Salamon királyt két asszony hívta bírául, akik közül éjszaka az egyiknek meghalt a gyermeke és az élőt mindketten magukénak val­lották. Vágják ketté a gyerme­ket! — mondta Salamon. És a gyerek azé lett, aki lemon­dásával a saját érdekét is haj­landó volt feláldozni. A kicsi érdekében. Koblencz Zsuzsa Mától egy hétig Áramszünet Január 18-tól 25-ig munka­napokon 8-tól 16 óráig áram­szünet lesz Monoron a Bocs­kai, a Liliom, a Mikszáth, az Árpád, a József Attila, a Kisfaludy, a Dugonics és a Zalka utcákban — vezeték- csere miatt. Maglódon Tanfolyam B kategóriás gépiárműveze- tő-tanfolyamot. indít a Pest megyei ATI Maglódon február 2-ától a Parking étteremben. Jelentkezni kizárólag a Par­king büfében lehet. ISSN 0133—2651 (Monorí Hírlap) Kellemetlen sarok Gerenda a kéményben f'irökzöld téma a jövá- rosban a kerületi in­gatlankezelő vállalatok örökös viszálya a bérlők­kel, a- lakókkal, a háztu­lajdonosokkal. A karban­tartás, hibakijavítás sok­szor késik vagy éppen el­marad, s ennek a levét az érintett házak lakói isszák meg. Bevallom őszintén, engem a televízióban soha­sem hatottak meg az IKV illetékeseinek a válaszai, mert mindig találtak vala­mi kifogást a felvetett (jo­gos) panaszra. Kifogást ta­lálni a legkönnyebb, de — legalábbis úgy tűnik — kifogástalanul ellátni a fel­adatokat, jól dolgozni már annál kevésbé. Ezt egyép- ként friss körzetbeli pél­dák is igazolják. Monoron a Pozsonyi úti lakótelepen élő ismerősöm meséli, hogy amióta beköl­töztek új otthonukba, nem sok örömüket lelik a kü­lönben szép otthonban. Olyan rejtett hibák jönnek nap mint nap elő, amelyek igencsak megkeserítik nap­jaikat. A rosszul felragasz­tott tapéta és szőnyegpad­ló, a csukott állapotban is szellőző ablak, mind-mind bosszúságot okoz nekik. Joggal felveti, ha már ki­fizették az egymillió fo­rintot a lakásért, akkor el­várható. hogy az jól funk­cionáljon, kielégítse ké­nyelmüket. De úgy látszik, ez nem olyan egyszerű do­log, mert a reklamációja is süket fülekre talált ez idáig... Tavaly mi is foglalkoz­tunk lapunkban a gyom­rot 4. Számú Általános Is­kolában zajló építkezési, felújítási munkákkal — igaz, egyik olvasónk egyé­ni panaszát tettük csak szóvá. Nevezetesen azt, hogy a kivitelező szó nél­kül bejáratot létesített a kertjükbe, s azon keresz­tül térültek, fordultak az építőanyagot szállító au­tók. Most azonban más bosz- szantja az iskola tanulóit és tanárait, nevezetesen a kivitelező hanyag munká­ja. A monori Kossuth Tsz Ferrocoop átalány-elszámo­lásos részlegétől rendelte meg annak idején a kivi­telezést a Gyömrői Nagy­községi Tanács. A 110 négyzetméteres bővítés ma­gában foglalta a kazánhá­zat. a WC-csovnrtot és egv zsibongót is. A munkákkal igaz a vállalt határidő­nél később, de még a fű­tési szezon előtt — elkészül­tek a monoriak. Három hétig lehetett csak fűteni, utána fel kellett függesz­teni a központi fűtést, mert a kazánkémény nem bírta a strapát, pontosab­ban a hatalmas lángokat, mert idő előtt használha­tatlanná vált. Mint hallot­tuk, a 12-es átmérőjű ké­mény építése eleve hibás lépés volt a Ferrocoop ré­széről — igaz a tervben szerepelt —. de ennél na­gyobbat kellett volna ké­szíteniük. Arról nem be­szélve, hogy a téglákat nem úgy rakták egymásra, ahogy az mesteremberek­hez illik ... Úgyhogy a kazánkéményt újra kell építeni. Amig a hibát ki­javítják, az iskolában ad­dig ismét „harcba dobták” a korábban leselejtezett — s a gazdasági műszaki el­látó szervezetnek átadott — olajkályhákat, hogy a gyerekek ne fázzanak, kö­vetkezésképp ne kelljen kényszerszünetet tartani az oktatási intézményben. Igen ám, de az ideiglenes olajfűtés tetemes költsége­ket emészt fel. Vajon ki fizeti meg ezt? Az iskola majd kigazdálkodja, vagy a tanács? De hiszen ők vétlenek, őket nem terhel­heti ezt a váratlan kiadás. Kizárólag a hanyagul dol­gozó kivitelezőt érheti (jo­gos) szemrehányás, követ­kezésképp a hiba kijavítá­sa, a felmerült pluszkiadá­sok megtérítése is az ö kö­telességük lenne. De va­jon igy történik-e? Egy másik gyömrői gyer- nekintézményben — a falu­si óvodában — szintén fel­újítás volt a közelmúltban. Ott is központi fűtést sze­reltek be a foglalkoztató­ba és a mellékhelyiségek­be. Karácsony előtt kisebb tűzhöz riasztották a tűzol­tókat, mert kigyulladt a kazánkéménybe beépített gerenda . .. Azóta a hibát szerencsére már kijavítot­ták, de a felelős vajon nem érez lelkiismeretfur- dalást hanyag munká­jáért? YM ég hosszasan lehetne J.r.L sorolni a mindennapi bosszúságot okozó hasonló ügyeket. Tényleg ilyenek vagyunk? Mikor végzünk már jó és hibátlan mun­kát akár kisebb, akár na­gyobb beruházásnál? Hi­szen közös forintjaink el­kótyavetyéléséről van szó minden ilyen esetben. Gér József Miklay Jenő Kulturális programok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents