Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-18 / 14. szám

NAGW0RÖSI xJcírtan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1988. JANUÁR 18., HÉTFŐ Nehéz örökség Fűrészeléshez - működő teke A Sirató szélén dolgozó fa­ipari üzemünkről, amely ma az Arany János Termelőszö­vetkezet bútoripari föágazatá- val azonos, elég siralmas . ké­pet alakított ki a közvélemény. El kell ismerni, ebben lapunk is ludas, az utóbbi néhány év­ben mär csak a telepet nyo­masztó gondokról tudtunk be­számolni. Főleg amióta nyil­vánvalóvá vált, hogy a gazda­sági helyzet stabilizálása, a fejlődés érdekében a Bubiv- val létrehozott gazdasági tár­sulás is zsákutcának bizonyult. A helyiek mellett a magyar faipar általános nehézségei is jócskán lecsapódtak itt, éppen ezért nem volt okunk azt hin­ni, hogy a gazdacsere egyben a problémák megoldását is je­leníti. Sokkal mélyebbek és bonyolultabbak azok annál, mintsem a szocialista szektor egy másik szerveződésének közegében esetleg leküzdhetők lennének. Kétségtelen viszont, hogy az új gazda mindig új esélyeket is feltételez, részben szervezeti előnyök miatt is, de inkább a mindenkori vezetés gazdálko­dó készsége a döntő, lesz-e itt pozitív irányú elmozdulás. Bármilyen megközelítésből vizsgáljuk a főágazat jelenlegi helyzetét, kilátásait, mindany- nyiszor arra a megállapításra jutunk, súlyos örökséget vál­lalt magára a közös gazdaság. A régi tulajdonos nem hagyott maga után olyan gazdasági, piaci kapcsolatokat, amik erős támaszai lehetnének a főága­zatnak; jóformán a semmiből kell ismét kiépíteni azokat. Ezért sem állandósulhatott még a termékstruktúra, más­részt néhány addigi tevékeny­séget önmaguk számoltak fel — például a kefetestek gyár­tását — gazdaságtalanságuk miatt. Az egyetlen szilárdnak és tartósnak tűnő kapcsolatnak a szegedi Nívó bútoripari szövet­kezettel való kooperáció tűnik, A főágazat egyik terméke a húsvágó tőke, ami keresett termék külföldön. Ebből az idén a Hangexpón keresztül 150 köbmétert küldenek Olaszországba. Képünkön Sági Gábor négy méretben akácfából szabja a nélkülözhetetlen konyhai alkalmatosságo­kat. (Varga Irén felvétele) Öregség Két kisfiú ül előttem a buszon. Fontos dolgokról beszélgetnek nagy komo­lyan. — Voltál már gukkerral a víz alatt? — kérdezi a nagyobbik. — Még nem — feleli a másik nem kis szégyenke­zéssel, hogy neki ez még eszébe sem jutott. lHgylem őket. A nagyob­bik már volt gukkerral a viz alatt, a kisebbik a nyá­ron biztosan kipróbálja. Én viszont már erről is lemaradtam... — gó ám az árváltozások, a gyatra nyersanyagellátás miatt ez is ingatag talajra érkezett. A végkifejletet Cseri Sándor főágazatvezető imigyen látja: — Az a kérdés most, hogy az exportáló Nívó elfogadja-e a magasabb alkatrészárakat. A rosszabbik esetben még egy prófoálkozási lehetőség kínál­kozik, az olcsóbb és jobban hozzáférhető gyertyánnal he­lyettesíteni a bükköt. Az vi­szont már a Nívó külföldi ve­vőjétől függ, elfogadja-e a bú­torgyártásban kicsit szokatlan nyersanyagváltást. — Márciusban az árstop feloldásával a kereslet-kínálat aránya szabja meg az akác fű­részáru beszerzési árát. Való­színű, hogy itt is romlanak majd esélyeink. A nyárfa az egyedüli alapanyag, amire vi­szonylag biztonsággal alapoz­hatunk. bár jellegénél fogva fatermékként csak az egyutas raklapok jöhetnek szóba. Eb­ből egyébként már készül a mintaszállítmány, rövidesen eldől, mennyit igényel belőle az olasz piac. — A termelés buktatói tehát továbbra is leginkább az anyagellátás körül vannak. Mi módon lehetne áthidalni eze­ket? — Elöljáróban megjegyzem, mert úgysem lehet kikerülni, a szövetkezet területén műkö­dő fűrészüzem azonkívül, hogy tulajdonjogilag más ka­tegóriába tartozik, más irányú kötelezettségei miatt nem tud­ja teljes egészében vállalni a főágazat fűrészáruval való el­látását. Fűrészipari kapacitás­ra lenne tehát szükségünk, mert mint láttuk, az a kény­szerhelyzet. alakult ki, hogy amit csinálni tudunk, abból nem vagyunk képesek eleget gyártani. A szövetkezet anyagi helyzete viszont nem olyan, hogy önerőből meg tudnánk valósítani a több millió forint értékű gépi beruházást. Műkő' dő tőkére lenne szükség, amit egy nagy teljesítményű, terme­lékeny gépsor formájában be­vonhatnánk a termelésbe. Ez ügyben már folynak a tárgya­lások az olasz partnerral, né­hány hét múlva konkrét vá­laszt kapunk ajánlatunkra — A modernizálással min­den bizonnyal a bútorgyártás­ból is több részt tudnának vállalni mint eddig tehették. — Nos, vannak sokkal fel­készültebb és jobb ellátásnak örvendő bútorgyártók, nekünk pedig még a szakemberbázi­sunk is hiányzik ahhoz, hogy a végszerelési munkálatokat elvégezhessük. Arról nem szólva, hogy a bútorpiacon számottevő a visszaesés mos­tanában, s alighanem még jó ideig pangás lesz. Hiába hivat­kozunk arra, hogy a munka­erőhelyzet a múlt problémáira vezethető vissza, tény. hogy nem állunk valami fényesen főleg a szakember-utánpótlás­sal lesz sok gondunk. Csak ér­zékeltetésként mondom, hogy jó ideje még kazánfűtőt sem tudunk felvenni. — Nem hiszem tehát, hogy sok szerencsével járnánk, ha a bútorgyártást erőltetnénk. A cégjelzés önmagában még nem kötelez semmire, nekünk az a fontos, hogy időtálló, biztos kapaszkodókra leljünk, e te­kintetben mindegy hogy hús­vágó deszka, székláb vagy rak­lap a munka tárgya. My. J. Mikor hívjunk orvost? Mindannyiunk felelőssége Az idő pénz, tartja magát ez a régi mondás. És mit ta­gadjuk, manapság egyre in­kább iga«- Márpedig sokan vannak így az idővel és a pénzzel: gazdasági vezetők, kisvállalkozók, kereskedők, s a Szolgáltatók közül különösen a fuvarozók, hogy csak né­hány példát említsek. Ám van, amikor ők is inkább mást remélnek az időtől. Az egész­ségüket, az életüket. Csak­hogy, akik megmenthetnék az emberek egészségét, életét, oly­kor nem érnek olyan gyorsan a beteghez, mint szeretnének. Az akadályoztatásnak sok oka lehet, mint arról magam is sokszor meggyőződtem, amikor évek során át, körzeti orvo­sokkal, nővérekkel töltöt­tem el órákat, egész napo­kat, többnyire ügyeleti szolgá­lati időben, hogy munkakörül­ményeikről tapasztalatokat gyűjth essek. Nappal a körzeti orvos, éj­jel az ügyeletes orvos min­den betegnek rendelkezésére áll — ha valóban szükség van rá. Igaz. faluhelyen gyakran nehezebb hozzájutni az egyet­len, néha távol lakó orvoshoz, mint városban. De sohasem szabad elfelednie a betegnek, hogy az orvos — még oly ki­emelkedő hivatásszeretete és lelkiismeretessége ellenére is éppen olyan ember, mint bárki más; joga és szüksége van megérdemelt pihenésre, alvásra. Hiányában csökken munkavégző képessége, gyó­gyítómunkájának hatékony­sága. Ne kjvánjuk az orvostól, hogy személyünkkel, család­tagjainkká’! indokolatlan ki­vételt tegyen akár azért, mert baráti viszonyban vagyunk ve­le. Az ilyen kivételezés ugyan­is megbonthatja az orvos na­gyon is szoros napirendjét, amelyben félórás eltolódás a látogatásra váró betegek egész soránál okoz felesleges izgal­mat. Minden ember élete, egészsége egyenértékű. Sokszor okoz gondot annak eldöntése, hogy a betegnez sürgősen keli-e orvost hív­ni, vagy ráérünk várni addig, amíg az orvos a szokásos napi kőrútján meglátogatja bete­geit. A szülő nem tudja meg­állapítani lázas, hasfájásról panaszkodó gyermekéről, hogy kezdődő vakbélgyulladása van-e, vagy egyszerűen csak a következő napi számtandolgo­zattól való félelmében dör­zsölte fel a hőmérőt. A heveny panaszok esetében a szülő nem vállalhatja magára a döntés felelősségét, az időveszteség is helyrehozhatatlan kárt okoz­hat ilyenkor; helyes tehát, ha orvost hív. Mindig pontosan adjuk meg a beteg nevét, az utcanevet, a házszámot, az emeletet és az ajtószámot. Ha ezeknek az ada­toknak a közlését elmulaszt­juk, vagy elhibázzuk, a beteg­hez siető orvos felesleges keresgéléssel létfontosságú perceket vagy negyedórákat veszíthet, ami baleseti sérült­nél, eszméletét vesztett ember­nél akár halált is okozhat. Orvoshíváskor a beteg pontos nevén és címén kívül lehető­leg közöljük életkorát, néhány szóval a panaszait, testhőmér­sékletét is, valamint azt, hogy a panaszok mióta állnak fenn A kellően tájékoztatott orvos megfelelően képes felkészülni ami természetesen a beteg előnyére viliik. Különösen azt kell mér­legelni, hogy mikor hívjunk sürgősen orvost. Szinte nin­csen orvos, aki nevetve vagy bosszúsan ne tudna felsorolni tucatnyi esetet, amikor éjfél­kor vagy éjfél után feleslege­sen riasztották álmából. Meg­esett már, hogy éjfél után ko pogtak ablakán hashajtóért, vagy fejfájást csillapító tab­lettáért. Ha tízszer feleslegesen riasztja valaki az orvost, egy­általán nem szabad csodál­kozni azon, ha tizenegyedszer már csak hosszas rábeszélés után lesz hajlandó mindent otthagyva sürgősen elmenni, A vidéki körzeti orvosok ide­jével és teljesítőképességével azért is kíméletesen kell bán­ni, mert közismert, hogy nem napi nyolc, hanem gyakran 12—16 órát is dolgoznak, foko­zott mértékben szükségük van tehát az éjszakai nyugalomra A. L. A. Tanárképző A múlt év szeptemberében megkezdődött az oktatás a Gö­döllői Tanárképző Főiskolán, amelynek hivatalos elnevezé­se: ÉLTE Tanárképző Főisko­lai Karának gödöllői képzési helye. Azt tervezik, hogy a jö­vőben a főépülethez kapcsolva építenek előadó- és tornater­met, így teremtve alapot a ké­sőbbiekben négyszáz-ötszáz hallgató képzéséhez. (Szeptem­berben nyolcvanegyen kezdték meg tanulmányaikat.) A kö­rülbelül kétszáz kollégiumi hely kialakítására még nem született meg a végleges dön­tés. ____________ U tazók klubja Január 18-án, hétfőn este 6 órai kezdettel Görögországi emlékek címmel tart előadást Nánási Iván. Az Arany János Művelődési Központban tar­tandó rendezvényre várják az érdeklődőket. Gyér forgalom A hideg, zúzmarás idő sem eladókat, sem vásárlókat nem csábított igazán arra, hogy piacra menjenek. Ez gyér for­galomban mutatkozott meg. A tojás igen olcsó, 2,50—2,80 fo­rint. A tyúk párját 300—350, a csirkéét 200 forintra mond­ták. Egy fiatalember pávát is kínált volna — 1500 forintért, A gyümölcspiacon mindössze alma és körte volt — ez utób­bi is egy eladónál. A zöldségekben sem nagyon lehetett válogatni. A sárgaré­pa s a gyökér 12, a fehér, Il­letve a fekete retek 12, a pó­réhagyma (szála) 2, a karalá­bé darabja 4—5, a vöröshagy­ma 18, a lila 14, a fokhagyma 70—140, a gomba 120, a pa­radicsom 150, a káposztafé­lék 12, a krumpli 15—17, a kelbimbó (szála) 30 forintba került. A céklát 10, a babot 70—80, a mákot 170, a héjas diót 80, zöldpaprika darabját 10 forintért adták. A szemes- terménypiacon változatlanok az árak. hés Mozi A nagyteremben; Yester- laüy. Színes lengyel film. Elő­adás 5 és 7 órakor. A stúdió- teremben: Bocsáss meg! Szí­nes, szinkronizált szovjet film fél 6-kor. Középiskolás-torna, második forduló Két egymást követő napon és két színhelyen került sor a megyei középiskolás torna- vetélkedő-sorozat második for­dulójára. Mindkét nemnél vál­toztak a sorrendek a nyitány­hoz viszonyítva, ami a mező­nyök kiegy-ensúlyozódását is jelenti. A Toldi tornacsarnokban rendezett fiú C-kategóriás ve­télkedőn még mindig idény eleji formában voltak-a részt­vevők, nem alakultak ki még a csapatok. Az élelmiszeripa­riakat -néhány társuk cserben­hagyta, ezért ők hiányosan: csak négyen szerepeltek. Az e fordulóbeli sorrend a kö­vetkező. 1. Nagykőrösi Gimnázium Anyakönyvi hírek Született: Lagzi Kovács Pé­ter és Ugi Rácz Éva: Péter; Balogh Sándor és Szabó Tün­de: Zsolt; Jordán Bálint és Szabó Ágnes: Klára: Pálfy Gé­za és Albert Éva: Benjámin; Écsi János és Ondó Mária: Gábor; Szarvas György és Miklós Gabriella: Ildikó; Kiss Ferenc és Farsang Julianna: Andrea; Vincze Balázs és Nagy-Gombai Mária: Szabolcs; Tamás Mihály és Varga Má­ria Magdolna: László; Bese- nyei Lajos és Angyal Éva: Éva; Tóth Ferenc és Pigler Zsuzsanna: Csilla; Kiss István és Nagy Judit: István nevű gyermeke. Névadót tartott. Bakos Tibor és Barna Mag­dolna: Tünde; Szuda János és Bogdanov Erzsébet: Gyula; Czakó Ambrus és Bekő Má­ria: Péter nevű gyermekének. Házasságot kötött: Várkonyi József és Utasi Judit; Hupka Pál és Nagy Emese; Lantos litván és dr. Piskor Erika. Meghalt: Nagy Istvánná Győré Julianna (Kecskeméti út 20.); Gábor Gyula (Ceglédi út 17. A); Kiss Ferencné Mihók Iiona (Tusnád u. 5.); Nagy Ferencné Farkas Mária (Ady E. u. 14.); Flórián József (Gyopár u. 1.); Dér Ilona (Háromszék u. 20.): Zsoldos Lajosné Váradi Mária (Bolgár u 6.); Bertalan Ferenc (En­csi u. 26.); Guti Miklós (Ady E. u. 16.). A földnek vissza kell adni, amit elvettek tőle. E réges-régi bölcs tanácsot tiszteletben kell tartania a kertésznek, még ak­kor is, ha sok pénzbe kerül manapság a tápanyag-utánpótlás. Kincset ér a jóféle istállótrágya, nagyot köszönnek a gazdá­nak, kinek portáján van belőle eladó. Biztos, ami biztos, Kiss Ferenc Koeséri út menti zártkertjébe már meghozatta Kecs­keméti Dezsővel a terítenivalót. Tavasszal paprika, uborka alá készíti elő a talajt a gazda, (Varga Irén felvétele) (Csábi Nándor, Vella István, Szűcs István, Kalocsa László, Varga István, Huzsvár Zoltán) 263,7; 2. Nk. Szakmunkáskép­ző (Petrik Zsolt, Szigetvári Dénes, Benedek Péter, Sár­kány Zoltán, Papp Sándor, Somodi János) 211,5 és 3. Nk. Élelmiszer-ipari Szakközépis­kola (Marton Béla, Hotter Fe­renc, Fritschek Antal, Tenge­ri Béla) 171,7 ponttal. Monoron, a déli csoportbe­li C-kategóriás leány második fordulóban a vendéglátó gim­nazisták A-csapata megelőzte a többieket, így a városunk- belieket. A toldisok két csa­patában különböző emberek szerepeltek, kísérleti jelleggel. Csapathelyezéseink: 2. Nk. Gimnázium A (Bodrogi Ág­nes, Farkas Ágota, Gál Hen­riett, Kecskés Ildikó, Dór Gabriella, Sziládi Hedvig) 178.9; 3. Nk. Toldi B (Csarcsai Andrea. Patonai Noémi, Kiss Zsuzsanna, Borkics Márta, Sallai Mariann, Dávid Anita) 176,4; 6. Nk. Gimnázium B 162 és 8. Nk. Toldi A 130,9 ponttal Egyéniben: 1. Dér Gabriella 53.5 és 2. Bodrogi Ágnes 55,4 ponttal (mindkettő: Nk. Gim­názium). Leányoknál nagy döntő vár­ható a monoriak és a két kö­rösi intézmény csapatai kö­zött, bármelyik győzhet. POSTÁSOK VERSENYÉN Több éve már, hogy Cegléd, Manor és vonzáskörzetük, va­lamint Nagykőrös postás dol­gozói sportversenyeken talál­koznak, Most Cegléden vetél­kedtek. a hagyományos három sportágban. Mintegy százan vetélkedtek, közöttük tizen­heten voltak körösiek. Asztaliteniszben sokáig tar­tott a körmérkőzéses rendsze­rű egyéni viadal, ahol kettős körösi siker született. A fér­fiaknál (8-as mezőnyben) Vá­gó Tibor és a nőknél (ők ha­tan voltak) Szarka Gvörgyné lett az első, mindketten ve­retlenül. Tekében nagyon sokan in­dultak. Személyenként tíz te­libe dobást értékeltek. A nők­nél Lados Lászlóné nagyon jó faeredménnyel győzött, Cze- ezon Istvánná előtt. A fér­fiaknál a városunkbeliek nem értek el helyezést, sakkozás­ban pedig nem indultak. A postás dolgozók legköze­lebb májusban versenyeznek Ismét Cegléden, mert ott e versenyszínhelyek közel van nak egymáshoz. A DUNA-VOLÁNNÁL A Pest Megyei Duna Volá (volt Tefu) első vállala sportnapján Cegléden minteg száznegyven dolgozó vetélke­dett, három sportágban. /■ három üzemigazgatóság (Gö döllő. Budapest, Cegléd) kép viselői versenyeztek. A ceglé­dihez 57 főnökség tartozik amelynek egyike a nagykőrö si. A városunkbeliek is át­utaztak a szomszéd település re és asztaliteniszezésben égé szén jól szerepeltek. Ebben a sportágban mintegy harmin­cán vetélkedtek. Férfi egyéniben: 1. Fehér László és 3. Hajdú János Férfi párosban: 1. Fehér Já nos—Hajdú János, 2. Aczé’ György—ceglédi partnerrel és­3. Kircsi Sándor—Raggael Fe­renc. Női egyéniben: 3. Szépe Györgyné. Női párosban: 2 Szépe Györgyné—ceglédi pár­ral. Vegyespárosban: 3. Fehér János—Szépe Györgyné. Kis­pályás labdarúgásban kilenc csapat körmérkőzéses selejte­zőt vívott. A körösiek jól ját­szottak, de szoros küzdelem­ben alulmaradtak két ellenfe­lükkel szemben Sakkozásban nem indultak városunkbeliek. A sikerés kez­det után a résztvevők elha­tározták, hogy a jövőben újra találkoznak. S. Z. 3SN 0133—2108 (Nagykőrösi Hírla leghozták a tápanyagot

Next

/
Thumbnails
Contents