Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
1988. JANUAR 16., SZOMBAT Törvénymódosítás Vendéglátás, kereskedelem A vendéglátás helyzetéről, továbbfejlesztésének lehetőségeiről tárgyalt a Parlamentben pénteken az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága. A testület megvitatta az élelmiszerekről szóló, 1976-ban elfogadott -törvény módosításával kapcsolatos rendelettervezetet. A képviselők elé terjesztett írásos beszámoló szerint a vendéglátás elmúlt évi forgalma meghaladja a 62 milliárd forintot. A magánvendéglátó helyek száma 10 százalékkal nőtt, a több mint 7 ezer vendéglátással foglalkozó magán- kereskedő forgalma várhatóan eléri a 7 és fél milliárd forintot. A hazai vendéglátásban továbbra is meghatározó szerep jut az idegenforgalomnak, mivel a nyugati -turisták számára még mindig olcsó a nemzetközi hírnevű magyar gasztronómia. Az eredmények mellett ugyanakkor nem sikerült számottevően javítani a szolgáltatás színvonalán. A kiszolgálás kulturáltsága, a személyzet magatartása és szak- képzettsége még mindig kívánnivalót hagy maga után. A kedvezőtlen etikai jelenségek terjedése is közrejátszik a szakma negatív megítélésében, és visszahat a forgalom alakulására. Az adó- és árreform a vendéglátással foglalkozó gazdasági szervezetek működésében új helyzetet teremt. A vendéglátás az idén 74,5 milliárd forint bevételt tervez. Az élelmiszerek árának emelkedése a vendéglátóipari árakban is érzékelhető lesz. Az ételek általában a nyersanyagár emelkedésével arányosan, az élvezeti cikkeké pedig az e tevékenységre kivetett adó mértékével drágulnak. Az élelmiszerekről szóló törvény elfogadása óta az élelmiszer-termelés szervezetében, összetételében, technológiájában jelentős változások következtek be. Igényesebb lett a bel- és a külföldi piac. szigorúbbá váltak a minőségi követelmények, s ezzel fokozottabb felelősség hárul az ellenőrzésre. E változásokat a jogi szabályozásnak is követnie kell ahhoz, hogy a magyar élelmiszeripar megfelelhessen az új követeimé nyéknek. A képviselők elé terjesztett írásos beszámolóhoz Vincze Imre kereskedelmi miniszter- helyettes fűzött szóbeli kiegészítést. A vitában hozzászólók többsége a munkahelyi, illetve a diákétkeztetéssel foglalkozott. Polgárdi József (Pest m., 17. vk.) a gyermekélelmezés normájának haladéktalan felül vizsgálatát szorgalmazta, mint mondta, véleménye szerint az iskolán kívül étkező gyermekek helyzetére is megoldást kell találni. Kevesebbet fogyasztunk, többet exportálunk Több segítség a kistermelőknek „Ha egy kistermelő saját fogyasztásra sertést szeretne vágni, akkor be kell jelentenie a tanácsnál, s az engedélyért néhány száz forintos illetéket kell befizetnie.” Ebben a mondatban az utóbbi évek egyik legnagyobb kacsája testesült meg. A gazdasági reformot nem éppen optimistán szemlélő állítólagos szakemberek információja futótűzként terjedt, s már-már hinni kezdtek az országépítésnek egy korábbi időszakát felidéző hirnek, amikor végre megjelentek a cáfolatok. Most már igazi szakemberektől. Gyenge a takarmány Dr. Misi Sándor, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szövetkezeti főosztályának vezetője egy, a közelmúltban tartott Pest megyei tanácskozáson már csak a poén kedvéért említette meg a fenti rémhírt, ám az okokat komolyan kell venni, s a félreértések eloszlatására most megkíséreljük az igazságot közzétenni. Az új gazdálkodási körülmények egyik fontos alkotóelemét, vagyis az árakat lapunk egyik korábbi számában már ismertettük, most tehát a kistermelőket érintő központi állásfoglalás más kérdéseivel foglalkozunk. A már említett megbeszélésen a minisztériumi főosztály- vezető elmondta, hogy — mint az az árakban is tükröződik — a minőségi javulás ösztönzése a közeljövő legnagyobb feladata. Az élelmiszerek drágulása miatt a hazai fogyasztás várhatóan néhány százalékkal csökkenni fog az elkövetkező időszakban, s ezért több termék kerül exportra. Sajnos az ál lat- tenyésztés minőségi javítására tett kísérletnek ellentmond az a tény, mely szerint a takarmánykeverő üzemekben végzett felmérések eredménye elszomorító; a szükséges, pontosabban az előírt hasznos- anyag-tartalom kevés üzemben került a takarmányokba. A szakember véleménye szerint fokozottabb ellenőrzéssel és az érdekeltségi rendszer ösz- szehangolásával 2—3 éven belül sikerül megvalósítani a minőségi tápok és takarmányok piacát. Nagyotb hatáskör A külföldi értékesítéshez azonban arra is szükség van, hogy a kisgazdák termelése irányítottabb, piacorientáltabb legyen. Az igények jobb ismerete és az információ- áramlás gyorsasága nagyon fontos, hiszen Pest megyében jó néhány olyan ágazat van, amelyben a kistermelők szerepe óriási. A sertésállomány több mint fele, a vágóállatok 60 százaléka, a tojástermelés nagy része, a méz a primőr zöldségek termelésének majdnem egésze a kisgazdaságokban zajlik. Az ország 150 ezer háztáji gazdaságának mintegy 10 százaléka a megyében található. Ezért is szükséges, hogy az integrátorok nagyobb figyelmet szenteljenek a gazdák informálására. E célból egyébként a közeljövőben egy tanácsadó testületet is létrehoznak. A szerződéses fegyelem javítására ezután gyakorlattá válik, hogy a lekötött termékmennyiséget jó áron — adott esetben minőségi felárral megtoldva — felvásárolják a nagyüzemek, a szerződésben nem szereplő mennyiséget pedig a piaci igények függvényében veszik át. Ezzel remélhetően sikerül elérni, hogy a túllicitálások megszűnjenek, s az átvevő egységek tervszerűen tudjanak majd működni. A szakemberek a kisgazdák termelési kedvét szeretnék növelni a mezőgazdasági gépek árának csökkentésével, valamint a földkódex adta nagyobb földművelési lehetőségekkel is. A berendezések ugyan szabad áras kategóriába tartoznak, ám az alacsonyabb termelői áraknak köszönhetően az általános forgalmi adó ellenére a fogyasztói árak nem fognak emelkedni. Mindössze néhány kisebb eszköz, kéziszerszám kerül többe a gazdálkodóknak. A földtörvény hatása ugyancsak kedvező, hiszen a haszonbérlet, a részes művelés, valamint az egyéni tulajdonú földek művelési lehetősége alaposan kibővül. Ehhez kapcsolódóan napirenden van a termelőszövetkezeti törvény módosítása, amelynek hatására a közös tulajdonú gazdasági egységek hatásköre nőni fog, s ez közvetlenül is hozzájárulhat a termelői kedv növeléséhez. Uj szövetkezet Ettől az esztendőtől megváltozik az állami támogatások rendszere is,, Ennek keretében a fóliák után megszűnik a juttatás; a szarvas- marhatartás támogatása a tejárak emelése miatt 25 százá- lékkal csökken, ugyanakkor a tervek közt szerepel a háztáji állattartás ösztönzésére nyújtott juttatások növelése. A sertéstenyésztők kedvét növelheti, hogy a tenyészkoca- és apaállat-kihelyezés első rotációját várhatóan 1990-ig befejezik. Ugyancsak a kistermelőket segítő intézkedés, hogy az erőgépadót és a lóadót megszüntetik. A tsz-tagoknál a terménymegváltás és a földjáradék mentesül az adó alól, valamint az 500 ezer forintos adómentes határ is megmarad. Újdonságnak számít, hogy a kisegítő gazdaságokban a takarmányokat és a kemikáliákat terhelő általános forgalmi adót vissza lehel igényelni. A kistermelők érdekeit hivatott képviselni az egyelőre még csak tervekben szereplő kistermelők szövetkezete, amely a közeljövőben alakul meg. Dr. Misi Sándor ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az új szövetkezet önálló jogi személyként működik majd, s fő feladata lesz, hogy a jelenlegi gazdálkodási hiányosságokat kiküszöbölje. A piaci egyensúly megteremtése mellett többek között foglalkoznak majd a növénytermelőknek fontos vetőmagok és vegyszerek minőségi javításával is, hiszen erre a minisztérium közvetlen hatásköre egyelőre nem terjed ki. Végül néhány tippel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a kisgazdák elmúlt évi 5 százalékos termelésnövekedését, illetve az ehhez társuló mintegy 16 százalékos nyereségnövekedését tovább gyarapíthassák. A minisztériumi szakember véleménye szerint az utóbbi időben jócskán kibővülő tartósítóipari, sütő- és feldolgozóipari kisüzemek számának, teljesítményének növelése mellett a legjövedelmezőbb ágazatok közé tartozik jelen pillanatban a fóliás zöldségtermelés, a virágmagtermelés, a galamb- és nyúltenyésztés, valamint az apró cikkek gyártása. Bánsági GySrgy Szájtátva Elkönyvelik Tapsolna örömmel az ember, hiszen milyen jó dolog, ha érvényesül az ésszerűség és az import helyett az itthon termett árut használjuk fel...! A tapasztalat azért csitítja a tapsra mozduló kezet, mert gyakran csupán formai a megtakarítás, attól függ, mit hol könyvelnek el. A laikus hírlapíró aligha akadna fenn azon, hogy (az import) szójadara helyett búzával etetik az állatokat itt meg ott, a megye különböző mezőgazda- sági üzemeiben. A búza itthon terem ... A szakemberek véleménye azután végképp elveszi a tapstól az újságíró kedvét. A szakemberek ugyanis azt mondják, kár ezért a búzáért ... Akkor meg miért kerül az állatok elé?! Egyszerű a magyarázat. A hazai árviszonyok közepette háromszor annyit kell fizetni a szójadara egy tonnájáért, mint amennyibe a búza ugyanakkora mennyisége kerül. A hazai árviszonyok azonban nem tükrözik a valós (nemzetközi) értékviszonyokat. A laikussal türelmes főállattenyésztők még azt is elmagyarázzák, ha mindent egy helyen könyvelnének cl (mondjuk a népgazdasági jövedelmezőség mérlegénél), akkor kiderülhetne (és ki is derülne), hogy sokkal kifizetődőbb lenne a búzát exportálni, mint az állatokkal feletetni. Az export bevételéből futná szójadarára, illetve a hazai kukoricatermelés ösztönzésének fokozására. Igen, a kukoricáéra, mert azzal kiválóan pótolni lehetne a takarmányozásban az exportált búzát ... Bonyolult? A szakembereknek nem az, sőt világos. Nem világos viszont a számukra (sem) az elkönyvelések rendszerének az okos rend nélkülisége. Miért kell ez?! Kinek jó ez?! Ráadásul a búza (a húsminőség szemszögéből nézve) nem is az a jaj de jó takarmány ... Hallgat szájtátva az ember, hiszen nem tudja, miért látszik egyszerűbbnek sokfelé elkönyvelni azt, ami összetartozik, mint egyetlen helyen számon tartani? MOTTÖ Szerb szilveszter Pomázon Az ószláv naptár szerint az év utolsó, Illetve Szilveszter napja január 13-ára esik. A pomázi szerb klub — hűen a hagyományokhoz — idén is ekkor tartotta óévbúcsúztató rendezvényét. Budakalász- ról, Csobánkáról és Szentendréről is érkeztek szerbek, hogy együtt köszöntsék 1988-at. A hangulatot megalapozó zenét a helyi tambura- zenekar és a Vujicsics együttes néhány tagja szolgáltatta. A táncosok alaposan megdolgoztatták őket, hiszen szinte megállás nélkül járták a kólót. Pontban éjfélkor pohártöréssel köszöntötték az új esztendőt, majd hajnalig szólt a nóta, ropta a táncot felnőtt és gyermek egyaránt. Tíz évet késett rendelet Győzelem - némi aggállyal Ha egy villanyborotváért vagy hűtőszekrényért jótállást vállal a gyártó, akkor miért nincs ilyen egyértelmű kötelezettsége az említett cikkeknél jóval drágább lakásokat építő vállalatoknak? Ezt a kérdést az elmúlt években nagyon sokszor feszegették lakók, lakás- szövetkezetek és az érdekvédelmi szervek. A téma napirendre került a fogyasztási szövetkezetek 1986-ban tartott X. kongresszusán is, majd határozatba foglalták: „Kezdeményezni kell a lakásszavatossági érdekvédelem továbbfejlesztését, a garanciavállalás bevezetését és gyakorlati alkalmazását.” Nyári Iván,' a Vujicsics zenekar tagja Is kivilágos-kivirradtig játszott hangszerén. Kép és szöveg: Csécsel Zoltán A Szövosz ennek szellemében kezdte meg harcát a jogszabály megszületéséért. Nem mindenhol pártolták. Az építőiparnak ugyanis cseppet sem volt kedvező; hogy miután maximált áron tető alá hoztak egy házat, még három évig vállalják az épület, a lakások s a beszerelt berendezések meghibásodásával együtt járó többletköltségeket. A lakástulajdonos viszont joggal várta el, hogy biztonságban érezze magát a súlyos forintokért megteremtett otthonában. Szakértők garmadájával Nos, októberben megjelent a kötelező jótállásról szóló 53/1987-es számú minisztertanácsi rendelet, amelyben fellelhetők a Szövosz javaslatai is. A jogszabály azonban nem terjed ki a Lakásokon kívüli épületekre, továbbá a felújításokra. Vajon milyen helyzet elé állítja Pest megye lakásszövetkezeteit a január 1-jével életbe lépett rendelet? Erről beszélgettünk Mendelényi Zoárd- dal, a Mészöv lakásszövetkezeti titkárságának vezetőjével. — Kétségtelenül nagy győzelem, hogy most már a lakók élhetnek garanciális jogaikkal. Eddig, ha valami elromlott — az előírások ellenére —, nekik kellett bizonyítaniuk, gyakran szakértők garmadájával, hogy tényleg rossz anyag, trehány kivitelezés miatt ázik be a tető, esik le a csempe, púposodik a parketta. Ezentúl az építőszervezet egyértelmű kötelezettsége rendbe hozni a korábban elfuserált munkát és csak teljesen egyértelmű esetekben háríthatja el a felelősséget. Például akkor, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy erőszakos beavatkozás okozta a fal sérülését. Ám annak tényét is o kivitelezőnek kell bizonyítania, hogy a lakó a ludas, mert nem rendeltetésszerűen használta lakását, nem tartotta karban azt. — Merőben új álláspont... — És mindenképpen eredmény. Azt várjuk tőle, hogy hatására legalább felére csökkennek a garanciális perek. Most nagyjából 50—60 olyan ügyünk van. Hiszen a lakó csak a bíróságtól remélhette érdekei védelmét. A kivitelező, amíg a per tartott — amely sokszor 6—7 évig is elhúzódott —, nem csinált semmit. Az új jogszabály szerint a vállalatnak mindenképpen el kell végeznie a javításokat, nem húzhatja pereskedéssel az időt. Ezáltal csökken a lakók kiszolgáltatottsága. ........— S a lakásszövetkezeteké is? — Általánosságban igen. Ám megyénk esetében, ez a rendelet legalább 10 évet késett. Akkor lett volna igazán időszerű a bevezetése, amikor a tanács építtette a szövetkezeti lakásokat. Ez viszont 1986- ban megszűnt. Azóta, bár esetenként alkalmaznak alvállalkozókat, főleg házilagos kivitelezésében vagy saját építőbrigádokkal készül az évente mintegy 400 lakás a megyei szövetkezetek égisze alatt. — Akkor kicsit visszaüt ez a jogszabály? — Igen, a jövőben igényesebben kell dolgoznunk, a január 1-je után felépülő lakásoknál ránk szintén vonatkozik a jótállási kötelezettség. De nagyobb alvállalkozóink felelőssége is. Sok a kérdőjel — Tapasztalat hiányában még korai lenne ennek a néhány hete érvényes rendeletnek a hatását kutatni. Érezhető-e valamilyen hatása? — Ügy vélem, ez a jogszabály igazán jól egy piacérdekeltebb gazdasági környezetben funkcionálhatna. Nem alakult ki egyértelmű verseny a lakásépítési fronton, még mindig vannak monopolhelyzetet élvező vállalatok. Ezért na gyón is elképzelhető, hogy igyekeznek majd kivédeni a rendeletet. Azaz a lakásárba eleve magasabb garanciális költséget kalkulálnak be, amely nagyjából 20—25 százalékos áremelést eredményezhet. Ez a veszély azért is fenyeget, mert a lakásépítés szabad áras lett. Egy versenyhelyzetben mindenki igyekszik kedvezményeket kínálni, többletszolgáltatásokat nyújtani. Ám vetélytársak híján az előnyhelyzetben levő kivitelező diktálja: mit és mennyiért vállal. — Ezek szerint még kedvezőbb pozícióba is juthatnak az építőipari vállalatok? Mert nem valószínű, hogy minden lakásnál adódnak garanciális kötelezettségek. Akkor viszont megmarad a jótállási költség- hányad. Különösen akkor, ha törekednek is a jobb minőségre. Ami persze, önmagában nem rossz. — Egyelőre még csak feltevés, ha úgy tetszik az én aggályom, hogy honnan számítják a szállítóvállalatok a termékeikre érvényes garanciális időt. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a fővállalkozó előre megvásárolja a berendezéseket, a parkettát, a fürdőkádat, hogy azok a munkák során rendelkezésre álljanak. Ily módon elvileg már lejárhat a gyártó által nyújtott garancia, amikor a berendezési, felszerelési tárgyakat használatba veszik. Akkor viszont a generálkivitelezőnek kell vállalnia a garanciális kötelezettséget, amelytől minden valószínűség szerint elzárkózik az építőipar. Ezeket mind a tapasztalat és a gyakorlat dönti majd el. Jó lenne, ha sok gyártó példát venne a VÁÉV— Bramac-féle magatartásról; betoncserepükre 30 éves a garancia. Ilyen szilárd ipari háttér kellene minden építőipari, illetve azzal kapcsolatos terméknél. Ami kifizetődőbb lesz — Előfordulhat, hogy a gyártó meghosszabbított jótállással adja gyártmányát egy-egy építőipari vállalatnak. Talán ez lesz a gyakorlat. Kaphatnak-e ugyanilyen lehetőséget a lakásszövetkezetek, amennyiben ők építik be a különféle felszereléseket a lakásokba? — Erről még nem tudunk, bár így lenne igazságos. — Gondolkodnak-e eddigi módszereik módosításán most, az új rendelet kapcsán? — Ezért is, meg az adóváltozások miatt is felül kell vizsgálni: milyen lakásépítési forma lesz a legkifizetődőbb, hol élvezhetnek nagyobb előnyöket a tagok. Lehetséges, hogy egyes szövetkezetek vállalkozásba adják az építkezéseket. Tavaly még a saját építőrészleggel és a tagok munkájával együtt 20—30 százalékkal olcsóbban hozták létre az új otthonokat. Most elképzelhető, hogy nem lesz már célszerű az ilyen építkezési forma. A vállalkozók az építés teljes általános forgalmi adóját visszaigényelhetik az államtól, a lakásszövetkezetek viszont csak egy meghatározott négyzetméterre megállapított áfá-t. Szeretnénk továbbterjeszkedni olyan területekre, ahol még nincs kivitelező részlegünk. Érdemes lesz hát megfontolni: létrehozzunk-e ilyet, vagy inkább vállalkozásba adva építtessünk szövetkezeti lakásokat. Tóth Andrea
