Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
1988. JANUÁR 16., SZOMBAT 3 (Folytatás az 1. oldalról.) _ m unkáshatalom egyik jelképe és védelmezője, s amely ma is tántoríthatatlan támasza a pártnak, szocialista hazánk belső biztonságának védelmében. Manapság gyakran találkozunk hitevesztett, kételkedő, pesszimista emberekkel. De vajon lehet-e kételkedni abban, hogy ebben a hazában már nincs más választás, mint a munkás-paraszt, hatalom, a társadalmi fejlődés szocialista alapokon történő biztosítása; hogy nincs más alternatíva — erről a lépcsőfokról —, mint az össztársadalmi érdekekre épülő társadalmi-gazdasági alakulat építése? Jónak tartjuk a Munkásőrségben folyó belső nevelő- munkát, amely az elvtársi szellem és az igazi közösségi légkör erősítésére irányul. A munkásörök továbbra is őrizzék meg e testület szép hagyományait, az összetartozás erőt sugárzó törekvéseit — mondotta a többi között Krasznai Lajos első titkár. Az ünnepség végén az áporkai úttörők köszöntötték a munkásőröket. ★ Az új csapatzászló felavatása tette különösképpen emlékezetessé a tegnapi ünnepi gyűlést a nagykátai Damjanich János egység munkásőrei számára. Farsang István, a nagykátai városi jogú nagyközségi pártbizottság titkára levezető elnökként külön is köszöntötte dr. Kiss Jenőt, a Pest megyei pártbizottság tagját, a megyei KISZ-bizottság első titkárát, dr. Dobi Ferenc országgyűlési képviselőt, a Medosz főtitkárát, Kovács Jánost, a Munkásőrség Pest megyei parancsnokának helyettesét és Mészáros Gábornét, az országos parancsnokság politikai munkatársát. Lőrincz János egységparancsnok ünnepi beszámolójában elmondta, hogy a tavalyi állományépítő munka eredményeképpen most tizennégy előképzős tesz esküt. Különösen a tápiószentmártoni Aranyszarvas és a tápióbics- kei Április 4. termelőszövetkezetekben, valamint a nagykátai telefongyárban és a tá- piószelei KGYV-ben jelentkeztek szívesen a fegyveres testület soraiba. Példás fegyelem jellemezte az állomány magatartását egész évben. A foglalkozásokon való kilencvenhét százalékos megjelenés is bizonyítja ezt. Az ifjúság hazafias honvédelmi nevelésében szintén jó eredményekről adhatnak számot, öt úttörő munkásőr- gárdának és két ifjú gárdának a tevékenységéhez nyújtottak rendszeres segítséget, és sikeresek voltak az általuk szervezett honvédelmi és munkás- őmapok is. A legfontosabbnak azonban azt tartotta a parancsnok, hogy az egység munkásőrei példamutatóan dolgoztak munkahelyeiken, ezt bizonyítja az is, hogy ötvenhárom százalékuk kapott gazdasági munkájáért kitüntetést, elismerést és jutalmat. Babcsány József, a nagykátai pártbizottság első titkára ünnepi beszédében meleg szavakkal méltatta a munkásőr- egységnek a vonzáskörzet fejlődésében betöltött fontos szerepét, majd kitüntetések átadására került sor. Kiváló Parancsnok jelvény tulajdonosa lett Csányi Mihály, a szentmártonkátai Kossuth Tsz dolgozója, Feke László, a nagykátai áfész üzletkötője és Barta János, a tá- piószelei KGYV szerelője. Kiváló Munkásőr jelvény viselésére jogosultak: Horváth Attila, a nagykátai áfész üzletkötője, Honfi Gyula, a Nagykátai Tanács csoportvezetője, Búkor László, a nagykátai telefongyár művezetője, Zoltán László, a Magyar—Koreát Barátság Tsz főágazatve- zetője, Mátyus András, az Aranyszarvas Tsz karbantartó szakmunkása, Babicz Károly, az Aranyszarvas Tsz traktorosa, Domonics Sándor, a KGYV daruvezetője és Simon József, az Április 4. Tsz mezőőre. A Szolgálati Érdemérem 30 éves fokozatát Komjáti Pál, a KGYV nyugdíjas hegesztője, 25 éves fokozatát Sipos István, az Aranyszarvas Tsz tmk- szakmunkása és Bárány István, az Április 4. Tsz háztáji agranómusa kapta. Borbély Sándor országos parancsnok a nagykátai község javaslatára díszoklevelet és emlékplakettet adományozott a fegyverbarátsági együttműködésért a tápióbicskei honvéd alakulatnak. Az új csapatzászlót Ulviczky József, a Nagykáta és Vidéke Áfész társadalmi elnöke adta át Lőrincz János parancsnoknak, majd a szalagkötők sorában elsőként Burján László és Darabont Istvánné, az áfész ügyvezető igazgatója, .illetve pártalapszervezeti titkára ékesítette az új lobogót. Bemrtatkozik Bács-Kiskun megye Sokszínű már a kapcsolat Esztendeje sincs még, hogy a Pest Megyei Tanács együttműködést megállapodást kötött a hat környező megyével. Ennek keretében kerül sor január 29-én és 30-án Bács-Kiskun megye bemutatkozására Pest megyében. A kétnapos rendezvénysorozat eseményeiről Balázs Gézá- né, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese tartott sajtótájékoztatót, amelyen a két megye több képviselője is jelen volt. Talán a levéltárosok között a legszorosabb a kapcsolat, szinte mindennaposnak mondható. Január 29-én, pénteken délelőtt tudományos tanácskozásra is sor kerül közöttük a nagykőrösi fióklevéltárban. A többi program helyszíne már Százhalombatta. Ugyanezen a napon délután 5 órakor dr. Geri István, a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnökhelyettese mond megnyitóbeszédet, majd pedig az éppen ötesztendős bajai Danubius vonósnégyes ad hangversenyt. Nagy sikerre tarthat számot a Kalocsai Népi Együttes és a százhalombattai Forrás néptáncegyüttes közös folklór-estje, a Barátság Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében. A szombat — január 30-a — a gyerekeké lesz. A kecskeméti Szóraikaténusz Játékműhely és Múzeum, valamint a Pannónia Filmgyártó Vállalat kecskeméti műtermének alkotásai várják a fiatalabb korosztályt; olyan animációs rajzfilmeket is megtekinthetnek, amelyeket még sehol nem mutattak be. Ezzel párhuzamosan a százhalombattai városi sportcsarnokban kosárlabdamérkőzésen, teremlabdarúgásban és úszóversenyen mérhetik össze erejüket az ifjú sportolók. Bács-Kiskun megye zománc- és fotóművészetével, valamint a megyében készült könyvekkel ismerkedhetnek meg az érdeklődők — kiállítások keretében. Végül a leszerelők nevében Gáspár János, az Aranyszarvas Tsz nyugdíjas mezőőre jelképesen átadta fegyverét Kiss Ferencnek, a nagykátai áfész közgazdasági főosztályvezetőhelyettesének. Cseri Sándor A szentendrei egység ünnepi gyűlésének elnökségében foglalt helyet dr. Nagy Sándor, a SZOT titkára, Lénárd László, a Pest megyei pártbizottság titkára, Horváth Dezső, a Munkásőrség Pest megyei parancsnokának ellátó helyettese, Rozgonyi Ernőné dr., a városi pártbizottság első titkára, Pócs Imre, a po- mázi nagyközségi pártbizottság titkára, mint levezető elnök. dr. Színi István városi tanácselnök. Az ünnepélyes egységgyűlés egyik fénypontja az volt, amikor a Csordás József parancsnok által irányított Biksza Miklós egység, egyik kollektívája megkapta a Pest Megyei Parancsnokság Kiváló. Ellátó Szgkalegysége címet, illetve annak jelvényeit, a zászlót és az oklevelet. Ennek az alegységnek a parancsnoka Sopper Ferenc. Felszólalt az ünnepségen dr. Nagy Sándor, a SZOT titkára is. V. M. v ............ ............................ E SZMECSERE AZ IDEOLÓGIÁRÓL , , . ................... ............ , f- ri-y.-- . á*. . Á ruviszonyok a szocializmusban Mind tofrö színnel árnyaljuk szocializmusképünket az áru- és pénzviszonyok jegyében. Mégis hétköznapi tudat- hasadásaink sokasága ered abból: „Hogyan és menynyiért legyünk vevők arra, ami nem áru — és miből, ha munkánk becsület és tisztesség, nem pedig pénz dolga, s ha mégis pénz dolga, akkor...?” És folytathatnánk tovább. Most, amikor a szocializmus-felfogásunkat meg akarjuk tisztítani a vulgarizáló leegyszerűsítések, spekulatív modellek, dogmák apologetikus tantételek rárakodott rétegeitől, akkor határozott körvonalakkal kell képet rajzolnunk az áruviszonyok helyéről, szerepéről, perspektívájáról. Nem csak a gazdaság igényli ezt, hiszen az áruviszonyok léte, milyensége áthatja a társadalmi viszonyok egészét az értékrendtől a társadalom tagjainak cselekvőkészségéig. Az áru- és pénzviszonyok problémája nem újkeletű, de még ma is sokat vitatott, letisztulatlan kérdése a szocialista gazdaságelméletnek. Még nem is létezett szocialista gazdaság, amikor századunk első évtizedében a polgári közgazdaságtan egyes gondolkodói a szocializmus Marx felvázolta modellje alapján azt vitatták, lehet-e a termelést racionálisan irányítani, és lehet-e racionálisan gazdálkodni érték nélkül. Azt, a marxisták körében általánosan elfogadott nézetet, hogy a szocializmus és az árutermelés egymást kölcsönösen kizáró fogalmak, a szocialista gazdálkodás első kialakult gyakorlata, a Szovjet-Oroszor- szág hadikommunizmusa is gyorsan vita tárgyává tette. 1921 tavaszára nyilvánvalóvá vált, hogy a mindent átfogó, naturáliákra irányuló, központosított döntéseken, centralizált erőforrásokon alapuló adminisztratív jellegű tervezési rendszer a polgár- háború és az intervenció idején szükséges volt, de a gazdaság továbbfejlesztésére alkalmatlan. A közvetlen áttéKlSZ-propagandisták Szcdfigeten Megújulás és feladatok Pozsgay Imre előadását tartja, mellette dr. Kiss Jenő Tegnap Sződligeten, a Ligeti Károly Politikai Képzési Központban tartotta propagandistakonferenciáját a KISZ Pest Megyei Bizottsága. A tanácskozást — amelyen ott volt dr. Balogh Pál, a megyei pártbizottság titkára, valamint Romhányi András, a HNF megyei bizottságának titkára — dr. Kiss Jenő, a KISZ megyei bizottságának első titkára nyitotta meg, s köszöntötte a konferencia előadóját, Pozsgay Imrét, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Hazafias Népfront főtitkárát. Pozsgay Imre hazánk politikai intézményrendszerének megújításáról, a párt vezető szerepéről, a tömegszervezetek feladatairól beszélt annak a közelmúltban elkészült pártdokumentumnak a szellemében, amely ezeket a kérdéseket tárgyalja. Az előadás után a népfront főtitkára válaszolt a fiatalok kérdéseire. Ezt követően a konferencia szekcióüléseken folytatta munkáját. Megvitatták a KISZ KB által vitára bocsájtott kérdést: Milyen szocializmust építsünk? Ugyancsak véleményt formáltak az MSZMP ideológiai téziseiről, valamint a középiskolai politikai képzésről, a diákakadémiák továbbfejlesztéséről. Élenjáró cím a ráckeveieknek Az előképzősök a Szózat hangjaitól kísérve esküvel fogadták, hogy hűségesen szolgálják a néphatalmat. (Erdős! Ágnes felvételei) rés az áru- és pénzgazdálkodás nélküli kommunista termelésre és elosztásra — nem bizonyult járható útnak. A szocializmus építésének nemzetközi gyakorlatában a húszas évek NEP-politikája óta sok-sok nekilendülés és visszarendeződés révén fokozatosan nyertek teret a legális áruviszonyok. A gyakorlat kényszerére a gazdaság- elmélet és az ideológia szinte folytonosan vitatta az áruvilág és a tervszerűség ösz- szefüggéseinek kérdéseit, a húszas évek „Terv vagy piac?" felvetésétől a hatvanas évek „Terv és piac!” állás- foglalásán keresztül napjainkig. Ma már általában elismert az áruviszonyok létezése és fontossága a szocializmusban. A kérdések Inkább a sajátos szocialista vonásokra, az áruviszonyok jövőjére, társadalmi viszonyokhoz való illeszkedésére irányulnak. Partunk napirenden lévő ideológiai téziseinek gazdasággal kapcsolatos részei is elismerik, hogy a szocialista tervgazdaság épít az árutermelés törvényszerűségeire, a piaci viszonyokra. Természetesnek veszik, hogy ennek velejárója a gazdaság viszonylagos autonómiája, az egyének és kollektívák közötti verseny, a jövedelmek teljesítmény szerinti differenciálódása. A megújuló ideológiai munka nem vállalja és nem is vállalhatja fel gazdasági mechanizmusunk gyakorlati alakítása kérdéseinek vitatását, meghatározását. Nem engedheti azonban olyan tágra sem az áruviszonyokkal kapcsolatos állásfoglalása kereteit, hogy a szak- tudományokra építő gazdaságpolitika a parttalanság bizonytalansága miatt váljék lehetetlenné, hogy marxista világnézetünk elfogadói — esetenként propagálói is — skizofrén zavarral nézzenek szembe az áru- és pénzviszonyok mai jelenségeivel (kötvény, váltó, személyi jövedelemadó stb.). Nem mindegy, hogy az áruviszonyokat a szocializmus lényegéből fakadónak tekintjük, vagy „magasabb rendű” céljaink megvalósításának a múlt maradványaként átmenetileg felhasználható eszközeként. Létüket mindkét esetben elismerjük, mégis nagy a különbség. Az árutermelés lényege, hogy a munkamegosztás az egyén és a gazdálkodói közösségek önállóságára, gazdasági elkülönültségére épül. Amennyiben a társadalmiságot, a kollektivizmust nem a tagolatlanul egységes köztulajdonhoz, nem pusztán döntések végrehajtására korlátozott egyénekhez kapcsoljuk, ha aktív cselekvőkészséget, ésszerű kockázatvállalást, vállalkozást várunk el a társadalom tagjaitól, azok, mikroközösségeitől, ha a társadalmi előrehaladást az egyének és csoportok kibontakozásában, a társadalmi önigazgatás perspektívájában látjuk, akkor az áruviszonyok létét, az egyének és elsődleges közösségeik gazdasági önállóságát a szocializmus lényegéből fakadónak kell tekintenünk. Ez esetben az árukapcsolatok a társadalom egészével együtt fejlődő, erősödő viszonyok a szocializmus építésének hosz- szú történelmi korszakában, nem csupán gazdasági egyensúlyunk javítása érdekében felhasználandó eszközök, amelyeket a gazdaságpolitika hol enged érvényre jutni, hol nem. Ez utóbbi felfogás a reformfolyamat következetes továbbvitelének veszélyesen pragmatista csapdája lehet. Ellentmondásosan viszonyulunk az áruvilág jelenségeihez is. Szocializmusfelfogásunk tévedéseinek, illúzióinak egyik forrása az volt — és kétségkívül az helyenként még ma is —, hogy a szocializmust csupán „antikapita- lizmusként”, a tőkés társadalmi és gazdasági berendezkedés mechanikus tagadásaként értelmeztük. így gondoltunk az áruvilág jelenségeire is. A tőkés viszonyok között érvényesülő kategória nálunk nincs — véltük —, ha mégis, akkor csökevény —, ami csak ideglenes lehet —, de mindenképpen homlokegyenest más. Ilyen indíttatású fenntartásaink esetenként ma is élnek. Tudomásul kell vennünk, hogy például az ár elsődlegesen nem tőkés vagy szocialista, hanem értékarányos vagy attól eltérített. A piac alapvető meghatározója sem tőkés vagy szocialista volta, hanem monopolisztikus vagy szabadversenyes jellege, kereslet vagy kínálat túlsúlyossága. Még a terv minősítője sem szocialista vagy tőkés volta, hanem megalapozottsága, megvalósulásának mértéke, cselekvésorientálá hatása. A technika fejlődése, a termelés tömegszerűsége, a munkamegosztás egyre bonyolultabb volta, nemzetközivé válása nemcsak a társadalmi tulajdon talaján követeli meg a tervezést, hanem a modern tőkés árutermelés viszonyai között is. A terv- gazdálkodás oldaláról sem állíthatók szembe mechanikusan a terv és piac viszonyai. Természetesen nem eshetünk át a ló másik oldalára sem. Nem szabad túlhangsúlyozni, fetisizálni az árugazdálkodás nyújtotta racionalizálási lehetőségeket, a mechanikus szembeállítás helyett nem hirdethetünk konvergenciát. A hangsúlyt arra kell helyeznünk, hogy az árutermelés törvényei, kategóriái képesek felvenni több, egymástól eltérő termelési mód specifikus tartalmi jegyeit, megtartva közben saját alapvető jellemző vonásaikat is. Ha el is fogadjuk, hogy a piac alapvetően nem tőkés vagy szocialista, nem mondhatunk le arról, hogy áruviszonyainkban a szocialista termelési viszonyok specifikumai is megjelenjenek. Az árukapcsolatokban szintén érvényre lehet és kell juttatni az egyenrangúság, a kölcsönös érdekeltség viszonyait. Nem hihetjük azt sem, hogy létezik olyan központi szabályozás. amely képes úgy megszelídíteni a piacot, hogy a gazdálkodók csak racionálisan, sőt, népgazdaságilag racionálisan döntsenek. Ugyanakkor éppen társadalmi céljaink érdekében nem mondhatunk le a társadalmi tulajdon nyújtotta népgazdasági tervezési, szabályozási lehetőségünkről sem. De tehetjük és tennünk is kell a nyilvánosság, a társadalmi ellenőrzés növelését, a széles körű és differenciált érdekszférák — és érdekeltek — bevonását a döntéselőkészítésbe, fokozhatjuk a társadalmi koordinációt. Súlyos kérdőjele az áruv< lághoz való viszonyunknak a nem gazdasági szférák áru gazdasággal párhuzamos működtetése (szociálpolitika stb.) Mit és meddig hathatnak át az áruviszonyok? Az bizonyos, hogy mereven nem választható le e területek szabályozása sem. Az áruviszonyok egész értékrendünket befolyásolják és áthatják a nem árugazdasági szférát is, a „csak adok”, „csak kapok” kapcsolatok leértékelődnek mérlegelésük társadalmilag válik irracionálissá. Ugyanakkor piaci viszonyokká sem alakíthatóak teljeskörűen. hiszen nem gazdasági racionalitás húzódik mögöttük (pl öregek gondozása). Az áruviszonyok mibenléte nem tiszta, teljesen kidolgozott fejezete tehát ideológiánknak. A tézisek továbbgondolásra késztetnek és sürget bennünket az a tapasztalat, hogy a gazdasági gyakorlat ideológia nélkül is teremt válaszokat; jó lenne, ha elébe mehetnénk. Dr. Deák Ibolya, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának tanára
