Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
Amikor rájuk bízzák Bérezés és demokratizmus Élesebb megvilágítást kapnak a gondok A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 198«. JANUAR 2„ SZOMBAT Abbéi soha nincs elegendő Korszerű sajtgyárról álmodnak TÖBB ÉVVEL EZELŐTT végzett kísérletek; során a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan viselkedik egy munkacsoport, amikor rájuk bízzák a javak elosztását. Nos, mint várható volt, a kereseteket többnyire a végzett munka arányában igyekeztek megállapítani, de érdekes módon szinte mindenütt törekedtek a különbségek csökkentésére. Lényegében nem tettek mást, mint lemintázták a vállalat bérgazdálkodásának gyakorlatát. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindezt a munkahely s az egyén anyagi biztonságát tekintve, viszonylag stabil gazdasági körülmények között vizsgálták. Megváltozik a csoportok szemlélete, magatartása akkor, ha átlag-életszínvonalukat veszélyben látják, ettől fogva lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a munka szerinti elosztás elve. Nagyon jól figyelemmel kísérhető ez a fő tevékenységen kívüli munkavállalásnál, ahol éppen emiatt már korántsem olyan merevek a bérezés korlátái, mint a hagyományos vállalati gazdálkodásban. A teljesítmények szerinti javadalmazás a világ legtermészetesebb elve, nehezen érthető tehát, hogy miért csak új szerveződésű, önállóbb és kisebb csoportokban tud ez tisztán érvényre jutni, ugyanakkor az állami, szövetkezeti munkahelyeken hosszú időn át legfeljebb csak közelítenek hozzá. Nos, ehhez tudni kell, hogy a bérezés nem elsősorban technikai, mint inkább módszerbeli kérdés. Csakhogy lehetnek bármennyire is változatos módszereink, ezek alkalmazásának sikere attól függ. milyen a munkáskollek- tíva. a vezetés, a csoportok, rétegek egymás közötti, s ezeknek a társadalomhoz fűződő viszonya, amely viszony végeredményben mes’ha.tároz- za magának a bérezésnek a struktúráját is. Ugyanakkor egy több csoportot foglalkoztató, heterogén munkahelyen belül soha nem lehet, egyenlőségjelet tenni az egyéni teljesítmények összege és az egész munkahely teljesítménye közé. A gazdasági környezet, a piaci lehetőségek jelentős mértékben befolyásolják az egyes munkások. munkacsoportok egyébként nagyon jó teljesítményét is. Innen egyértelműen az következik, hogy az egyéni jövedelmek tendenciózusan a munkahely egészének produktuma szerint alakíthatók. NEM VÉLETLEN TEHÄT, hogy a gazdaságban az újraelosztási rend ésszerűsítése érdekében pálcát törő reform- törekvések elsősorban a vállalatokat gátló kötelékeket veszik célba, mert csak ezek feloldásával képzelhető el a munkahely sajátosságai szerinti ösztönzés, bérrendszer módszereinek hatékony alkalmazása. Persze ez eddig még 'csak elméleti szinten igaz, hiszen az egész kollektíva eredményei az önállóság—felelősség arányában nagymértékben függnek a vezetéstől, elsősorban azoktól, akik a külvilággal tartják a kapcsolatot. Már korábban is a felszínre jött, de az új szituációkban következetesen napirendre kerül a vezetők bérezése és jutalmazása is. A középvezetők esetében ez már aligha lehet vitatéma. S bár még mindig kevés jó példát találunk. de ami van. azt bizonyítja, hogy közvetlenül mérhető teljesítmények híján is, viszonylag jó közelítéssel kijelölhető az a szint, amelyet munkájuk alapián a társadalom értékítélete szerinti juttatások reprezentálnak. A tapasztalat szerint sokkal problematikusabb a felsőbb vezetők javadalmazása. Sajnos napjainkban meglehetősen ellentmondásos és többnyire negatív kép alakult ki ennek mérlegelésekor. Ismerősek az ilyen .megjegyzések: az még hagyján. hogy az első számú vezető háromszor annyi fizetést kap, mint egy kvalifikált szakmunkás, de az már abszurdum, hogy tízszer annyi nyereséget tesz zsebre. Pedig a munka nem megy rosszabbul, ha szabadsáon van, jobban sem, ha itt van ... Ebből a véleményből az tűnik ki — persze nem egy helyen, nem egy embert hallgattunk meg csupán —, hogy a vezető fizetése, de főleg részesedése, jutalma nem illik bele a kollektíva értékrendjébe. Mert nem látnak mögötte arányos teljesítményt. Ez nyilván nem csak az illető vezetőn múLik. Minél inkább a gazdasági kényszerpályán mozog munkahelye, annál kevésbé tudja érvényesíteni azt a tehetséget, ami révén voltaképpen a posztra helyezték. Nehezebb gazdasági körülmények között az ilyen probléma mindig sokkal élesebben felvetődik, az aránytalanságok élesebben világlanak meg. Csodálkozom viszont azon, hogy mindez inkább csak folyosói beszélgetések alkalmával. a munkapadok mellett suttogva kerül szóba, s nem akkor, amikor a kollektív szerződéseket szerkesztik vagy szavaznak a fizetségekről. Elképzelem a helyzetet. A világ leghálátlanabb cselekedete nyílt színen a vezető személyes érdekeit támadni. Jön a „haragszom rád", a retorzió — erre is van példa bőven. Sajnos sokszor éppen a természetes emberi gátlást használják ki egy szükebb csoport vagy egyén akaratának megerősítésére, bízva abban, hogy a kínos szituációt a többség kerüli. De hát istenem, miért van itt szükség tanácsra? Aczél György szavaival: Arról van szó, hogy adott helyzetekben meg kell találni azokat a demokratikus intézményeket, gyakorlatot, amely elősegíti az emberek anyagi, erkölcsi, szellemi kibontakozását... TUDOMÁSUL kell venni, hogy a morális éreftség függvénye az, mennyire válnak kínossá közérdekű problémák. ám ez soha nem akadályozhat meg abban, hogy felleljük a megoldásukhoz megfelelő módot, eszközöket. Példánk többek közt arra is céloz, hogy egyre több hasonlóval találkozunk majd, s nem adatik meg a kényelem, hogy rossz szájízzel ugyan, de rendre csak kerülgetjük őket. Miklay Jenő Ősszel is nyüzsgő kosárlab- dásaink ismét több tétmérkőzést játszottak — váltakozó sikerrel. A Bács-Kiskun megyei felnőtt férfibajnokságban a Petőfi iskola tornacsarnokában a következő eredménnyel : Nagykőrösi Kgy. Kinizsi II—Kecskeméti SC serdülők 112-75 (48-37). Az összeállítás: ifj. Ábrahám (18), Mocsai (20), Pijakovics (16), Józan (27), Lakatos (12). Csere: dr. Ábrahám (2). dr. Gáspár (2), Módra (15). Mivel december 7- én az első találkozóra hivatalos játékvezető nem érkezett, az ellenfél edzője vezette le az akkor 96-95-ös vendéggyőzelemmel végződött mérkőzést, amiről már hírt adtunk. A kecskeméti sportember felajánlotta az újrajátszást, s ezért elismerés illeti. A megismételt találkozón a korukhoz képest magas játékosokból álló, jó képességű vendégekre az elejétől kezdve nagyon odafigyeltek a körösi tartalékok, és jó mérkőzésen, jó kedvvel biztos győzelmet arattak. A KISZ-KUPAÉRT Monoron 4—4 fiú és leány ifjúsági serdülő vegyes korú csapattal körmérkőzéses rendszerben megyei KISZ Kupa villámtornát rendeztek. Városunkból 'eánycsapat indult. és sorrendben így játszottak: Monori gimnázium—Nagykőrösi gimnázium 52-38 (24- 14). Szoros mérkőzés végén Lakótelepi ember A szavak demokráciája a legrégibb demokrácia. Beszélni mindenről tudunk. A falusi embernek megvan a véleménye a lakótelepekről, holott sosem élt ott, talán még egyetlen napot sem töltött a hetedik emeleten. Hasonlóképpen, az évek, évtizedek óta lakótelepen élők is szívesen alkotnak véleményt a családi házas környezetről, pedig sokat elfeledtek már annak valóságából. Az utóbbi csoportba tartozik az a vélekedés, hogy falun vagy a kertvárosban rendezett a környezet, a lakók óvják a kertet, az utcát, a teret, s nem festik össze a házuk falát. Ebből talán az utóbbi az általános érvényű, de ez alól is vannak kivételek Sajnos? Ez a szó fölösleges. Nem vagyunk egyformák és ez a természetes, az élet más területein ez a jó. E tulajdonságunknak jó és rossz oldalai egyaránt vannak. Ha sikerül valósághűen emlékeznünk, s lemondani arról a romantikus képről, hogy falun még minden nagyszerű volt, akkor beláthatjuk, a lakótelepekre éppen olyan emberek kerültek, költöztek, amilyenek addig is éltek a világban, csak legfeljebb nem egy folyosói ajtó, hanem drótkerítés választotta el őket egymástól. Jó, nagyon jó dolog, kedvező folyamat, ha a kezdeti közöny után egyre többen érzik magukénak az otthont a küszöbön túl is, ám azt ne várjuk, hogy mindenki így cselekedjen. Minderről egy — falusi — autóbusz-megállóban gondolkodtam. Volt időm bőven, mert az ónos eső után lelassult a közlekedés. Már egy órája vártunk a buszra, miközben a következőnek is érkeznie kellett volna. Néhán.yan a budapesti járatra vártak, mások a gödöllőire. Személyautók, tehergépkocsik azonban jöttek-mentek. Ám egyik sofőr sem gondolt arra, hogy megálljon, megkérdezze, nem vihet-e el valakit. Ilyenek a viszonyaink. Lehet rajtuk javítani? Lehet, de annyira nem, hogy fölöslegessé váljanak a buszok. Vigyázzunk, mert elesünk, mint egy darab bot!—-kiáltottak át a túlsó oldalról, amikor hazafelé indultunk. Óvatosan csúszkáltam, s halkan megjegyeztem, milyen találó is ez a mondat! Elég egy rossz mozdulat, s valóban tehetetlenül vágódunk el a jégen Sokan restek felszórni salakkal a járdát a házuk előtt ott is, ahol mindenki a maga házmestere. Hát persze, minek pazarolják azt a drága salakot! Sainos vagy nem sajnos, ez a helyzet. Hopp! a. húztak el jobban a vendéglátók. Nagykőrösi gimnázium—Váci gimnázium 41-23 (25-13). Jó mérkőzésen taktikusan, okosan és jól játszottak a körösiek. Nagykőrösi gimnázium— Budaörsi gimnázium 30-25 (10-16). Nehéz találkozón, a csapkodó ellenféllel szemben sikerült megfordítani az eredményt. A körösi lányok (Szabó Szilvia 5, Görbe Zsuzsanna 32, Csányi Ágnes 20, Lengyel Barbara 18, Imecs Olga 13 pont, Juhász Györgyi és Orbán Krisztina) végül megérdemelten a második helyen végeztek. Testnevelőjük Szentgróti Antal. ★ A Bács-Kiskun megyei egyesületi úttörő fiúbajnokságban idegenben: Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Kecskeméti SC miniválogatott 74-12 (39-5). Biztos győzelem született a fiatalabb vendéglátók ellen. Legjobb dobók: Fodor (28) és Horváth (14). Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Kecskeméti SC Petőfi isk. 71-56 (31-12). Jó játékkal szerzett első lélidőbeli vezetésüket tartották a kinizsisek. Legjobb dobók: Szendi (19) és Urban (18). VOLANOS tekerangado Szokás szerint a városi Téli Kupa tekecsapatverseny ötödik fordulóját is két napra osztották el. A temetőhegyi tekecsarnokban a volánosok Az ember hamar rájön, hogy az életben csodák nincsenek, egy kicsit azért mégis szeret hinni bennük. Mert gyakran nem is mesebeli kívánság az, amire vágyik, olykor nagyon is logikus szükségszerűség, de ha rajta kívül álló okok miatt örökösen elodázódik, végül elérhetetlennek tűnik számára. Pár éve még a realitásokhoz közeli gondolat volt a Közép-magyarországi Tejipari Vállalatnál, hogy nagykőrösi tejüzemét felújítsa, korszerű sajtgyárrá alakítsa. A mai gazdasági körülmények között viszont valóban 'csodaszámba menne, ha egyik évről a másikra mindezt meg is tudnák valósítani. Pedig az itteniek már elég régen várnak erre a csodára, javukra legyen mondva, hogy a rekonstrukció, a termékstruktúra átalakítása érdekében minden követ megmozgattak. Sőt mondhatjuk, pszichikailag is felkészültek rá, pontosabban felkészítették a vállalatot. Hogy jobban megértsük, miről is van szó, tudni kell, hogy e kis üzemnek jól kitapintható érdeke fűződik ahhoz. hogy domináns termékké tegye a sajtot. Idővel sikerült is tisztességesen felfuttatni gyártását, a következő lépés értelemszerűen az lenne, ha most már az érlelésnek is megteremthetnék idehaza a feltételeit. Mert tetemes lenne a megtakarítás vállalati szinten is, ha a budafoki érlelőpincéket kiiktathatnák a teherkocsik úticéljai közül. Másrészt, így a közvetlen kereskedelmi kiszállítást is megkaparintván, sokat javulna az üzem gazdálkodásának mérlege. Csak hát azt hiszem, számok nélkül is el lehet képzelni, milyen nagy költséggel játszották a rangadót, és ezen a volánosok biztosan győztek, s tovább javították a legjobb csapateredményt. Ezúttal 31-gyel 874 összfára. Eredmények a 9. játéknapon: Volánbusz férfiak—Volán TBF 5-1 (874-779 fa). Egyéni pontok: ifj. Balogh (233), Béré (230) és Váradi (209), illetve Tajti D. (217). Vízmű—Rendőrség 5-1 (668- 549 fa). Egyéni pontok: Dénes (178), Marton (178), Radics (163) és Tomicsek (179). A 10. játéknapon: 51 észáros Tsz—Volánbusz nők 4-2 (723-619 fa). Egyéni pontok: Antal (227), Szabó K. (180), Laczkó (199), és Pozso- nyiné (190). Arany János Tsz—Afész sportbüfé 4-2 (701-691 fa). Egyéni pontfogók: Barabás (212), Fehér (186), Ligeti (206,) és Harsányi (193). Konzervgyár—Toldi 8-0 (631-0 fa). Egyéni pontok: Orbán (191), Gyulai (161). Ma- tuska (150) és Kecskés (129). Az utóbbi csapat nem jelent meg. Már kezd széthúzódni a táblázat, amely most a következő képet mutatja: 1. volánbusz, férfiak 4 - 25- 5 4103 10 2. Volán TBF 4 - 1 23- 7 3321 3 3. Mészáros Tsz 4 - 1 22- 8 3318 8 4. Konzervgyár 4 - 1 20-10 3242 £ 5. Vízmű 3 - 2 17-13 3100 6 6. Arany Tsz 2 - 3 10-20 1369 4 7. Afcsz-sportbüfé 1 - 4 11-19 3016 2 8. Rendőrség 1 - 4 9-21 2224 2 n. Toldi 1 - 4 5-25 2218 2 10. Volánbusz, nők- - 5 8-22 2623Sulyok Zoltán A kerek trappista sajtokat a budafoki pincék karbantartása miatt mostanában idehaza érlelik. Minden bizonnyal eljön az idő, amikor valameny- nyi itt nyeri cl ízét, zamatét. Képünkön Molnár Balázsná csomagolja a finom csemegét, műszakonként két és fél ezer darabot készít elő az üzleteknek. (Varga Irén felvétele) járó feladat ez, hiszen a sajtérlelő megépítésén túl voltaképpen teljes felújítást kellene itt végezni. Kivált a géppark szorul cserére, mert annak állapota már tényleg olyan, hogy az már a rossz viccekbe illik. Szerencsére időközben a dilemmára okot adó kérdések is megfogyatkoztak, azt mérlegelendő, a vállalat majd tucatnyi üzeme közül melyik érdemesüljön a sajtgyárhoz fűződő kiváltságokra. A körösi üzemben is tettek valamit annak érdekében, hogy pályázatuknak nagyobb súlya legyen a többiekénél. S bár a földgáz bevezetésénél műszaki téren más nyomós érvük nemigen akad, ezt az űrt ellensúlyozandó, jöttek annak bizonyításával, hogy a kollektíva képes uralni a tejfeldolgozásnak ezt a vonalát. Árki Ambrusné műszakvezető és munkatársai szavaiból kiderül, hogy több ez, mint csendes bizonygatás. inkább küzdelem, hiszen kevés embernek elavult technikával A mikor egyszer Csinszkával találkoztam, különösen izgatott volt. Mindig tapasztalható volt benne némi nyugtalanság, de ez alkalommal többről volt szó. Vártam, hogy elmondja, mi történt. Nem kellett sokáig várnom. — Tanácsot szeretnék kérni tőled. — Tessék' — De nagyon bizalmas dologban. — Hallgatlak. — Melyikükhöz menjek férjhez: Márfy Ödönhöz vagy Harsányi Zsolthoz? Megdöbbentem. Nem a két név miatt. Márfy jó nevű festő volt, Harsányi pedig már akkor népszerű volt regényeivel. Engem az lepett meg, hogy Csinszka tőlem kérdezi meg, kit. válasszon. Igaz, jó barátok voltunk, de a házasság mégsem olyan dolog, amiben tanácsot szoktak kérni. — Nézd — mondtam —, ebben a kérdésben magadnak kell döntened. Persze, persze — bólintott gyorsan, és szinte bocsánat- kérőén nézett rám. Akkor nem is beszéltünk többet a dologról. Aztán eltelt néhány nap, és Csinszka megint felvetette a úgyszólván éjt nappallá kell tennie, hogy a napi 30 ezer liter tejről 45 ezerre tornász- sza fel és tartsa a feldolgozás szintjét. Késztermékben ez napi több mint 4 tonna trappista. Anikó sajtot, és gomo- lyaturót jelent. Javarészt trappista sajtot készítenek. A tejipar legkapósabb csemegéje ez. azt tartják. sosincs belőle elegendő a boltokban. Ez a magyarázata, amiért annyira ragaszkodnak hozzá. De hogy végül is, mikor lesz a tejüzemből korszerű sajtgyár, az sajnos még mindig a távoli jövő zenéje. Várhatóan a következő ötéves terv időszakában. Az előkészületek mindenesetre megkezdődtek, a Pótharaszti és a József Attila utak sarkén levő ingatlant is megvásárolták. így most már a helyhiány sem akadályozhatja a kapacitás bővítését. Természetesen azzal is mindenki tisztában van az üzemben, hogy a műszaki oldal csak egyike a feltételeknek, hagy valamikor itt kiegyensúlyozottan. termelékenyen dolgozó sajtgyár lehessen. Árki Ambrusné például a személyi feltételek miatt aggódik, igaz, aggodalma még csak a jelenlegi helyzetből adódik. Ingadozik a létszám, a mindig csonka műszakok teljesítőképességük határára értek, hétköznapokon, ünnepeken. Nos, embert nem lehet fogni kötéllel később sem, de a bérreformot, a szociális körülmények javítását is belegondolva. a rekonstrukcióba, a jövő már nem is látszik annyira aggasztónak. Sőt, a tejüzemben csakis így tudják elképzelni a jövőt. My. J. ÜÜ8 MoznBB Január 2—3-ig a nagyteremben: La vardin felügyelő, francia krimi, 3, 5 és 7 órakor. A stúdióban: Bombajó bokszoló, olasz kalandfilm, fél 6- kor. Január 2-án a stúdióban: Rigócsőr királyfi, fél 4-l:or. g3eatoih házasság ügyét. De most mái úgy láttam, mintha döntött volna. — Harsányihoz nem megyek feleségül. — Történt valami? — kérdeztem. Az arca szigorú lett, mintha ítéletet mondott volna. — Képzeld! Harsányi kint volt a Margitszigeten, amikor egy színésznő féltékenykedve szürkülni kezdte. Aztán az ujjával mutatta, hogyan. — Nos, mit szólsz hozzá? Csak néztem rá. és vártam. mi lesz. A szemében láttam, hogy nagyon rosszallja a dolgot. — Nem mehetek hozzá valakihez, akit mindenki szeme láttára szurkát egy színésznő. Igaz? Válaszra sem várva elfordult és kinézett az ablakon. Én mozdulatlanul álltam a háta mögött és vártam. Csak később tudtam meg. amikor hozzáment Márfy Ödönhöz, hogy ez az epizód döntötte el a választását. Lejegyezte: Tóth Tibor ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Bábusöprő volánosok rekordja Dezső Kázmérné emlékei V. Ki legyen a férjem?