Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

Amikor rájuk bízzák Bérezés és demokratizmus Élesebb megvilágítást kapnak a gondok A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 198«. JANUAR 2„ SZOMBAT Abbéi soha nincs elegendő Korszerű sajtgyárról álmodnak TÖBB ÉVVEL EZELŐTT végzett kísérletek; során a ku­tatók arra voltak kíváncsiak, hogyan viselkedik egy mun­kacsoport, amikor rájuk bíz­zák a javak elosztását. Nos, mint várható volt, a kerese­teket többnyire a végzett munka arányában igyekeztek megállapítani, de érdekes módon szinte mindenütt töre­kedtek a különbségek csök­kentésére. Lényegében nem tettek mást, mint lemintázták a vál­lalat bérgazdálkodásának gya­korlatát. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindezt a munkahely s az egyén anya­gi biztonságát tekintve, vi­szonylag stabil gazdasági kö­rülmények között vizsgálták. Megváltozik a csoportok szem­lélete, magatartása akkor, ha átlag-életszínvonalukat ve­szélyben látják, ettől fogva lényegesen nagyobb hangsúlyt kap a munka szerinti elosztás elve. Nagyon jól figyelemmel kísérhető ez a fő tevékenysé­gen kívüli munkavállalásnál, ahol éppen emiatt már ko­rántsem olyan merevek a bé­rezés korlátái, mint a hagyo­mányos vállalati gazdálko­dásban. A teljesítmények szerinti javadalmazás a világ legter­mészetesebb elve, nehezen érthető tehát, hogy miért csak új szerveződésű, önállóbb és kisebb csoportokban tud ez tisztán érvényre jutni, ugyan­akkor az állami, szövetkezeti munkahelyeken hosszú időn át legfeljebb csak közelítenek hozzá. Nos, ehhez tudni kell, hogy a bérezés nem elsősor­ban technikai, mint inkább módszerbeli kérdés. Csakhogy lehetnek bármennyire is vál­tozatos módszereink, ezek al­kalmazásának sikere attól függ. milyen a munkáskollek- tíva. a vezetés, a csoportok, rétegek egymás közötti, s ezeknek a társadalomhoz fű­ződő viszonya, amely viszony végeredményben mes’ha.tároz- za magának a bérezésnek a struktúráját is. Ugyanakkor egy több cso­portot foglalkoztató, hetero­gén munkahelyen belül soha nem lehet, egyenlőségjelet ten­ni az egyéni teljesítmények összege és az egész munka­hely teljesítménye közé. A gazdasági környezet, a piaci lehetőségek jelentős mérték­ben befolyásolják az egyes munkások. munkacsoportok egyébként nagyon jó teljesít­ményét is. Innen egyértel­műen az következik, hogy az egyéni jövedelmek tendenció­zusan a munkahely egészének produktuma szerint alakítha­tók. NEM VÉLETLEN TEHÄT, hogy a gazdaságban az újra­elosztási rend ésszerűsítése ér­dekében pálcát törő reform- törekvések elsősorban a vál­lalatokat gátló kötelékeket ve­szik célba, mert csak ezek feloldásával képzelhető el a munkahely sajátosságai sze­rinti ösztönzés, bérrendszer módszereinek hatékony alkal­mazása. Persze ez eddig még 'csak elméleti szinten igaz, hi­szen az egész kollektíva ered­ményei az önállóság—felelős­ség arányában nagymérték­ben függnek a vezetéstől, el­sősorban azoktól, akik a kül­világgal tartják a kapcsola­tot. Már korábban is a felszín­re jött, de az új szituációk­ban következetesen napirend­re kerül a vezetők bérezése és jutalmazása is. A középve­zetők esetében ez már aligha lehet vitatéma. S bár még mindig kevés jó példát talá­lunk. de ami van. azt bizo­nyítja, hogy közvetlenül mér­hető teljesítmények híján is, viszonylag jó közelítéssel ki­jelölhető az a szint, amelyet munkájuk alapián a társada­lom értékítélete szerinti jut­tatások reprezentálnak. A tapasztalat szerint sokkal problematikusabb a felsőbb vezetők javadalmazása. Saj­nos napjainkban meglehető­sen ellentmondásos és több­nyire negatív kép alakult ki ennek mérlegelésekor. Isme­rősek az ilyen .megjegyzések: az még hagyján. hogy az el­ső számú vezető háromszor annyi fizetést kap, mint egy kvalifikált szakmunkás, de az már abszurdum, hogy tízszer annyi nyereséget tesz zsebre. Pedig a munka nem megy rosszabbul, ha szabadsáon van, jobban sem, ha itt van ... Ebből a véleményből az tű­nik ki — persze nem egy he­lyen, nem egy embert hallgat­tunk meg csupán —, hogy a vezető fizetése, de főleg ré­szesedése, jutalma nem illik bele a kollektíva értékrendjé­be. Mert nem látnak mögötte arányos teljesítményt. Ez nyilván nem csak az illető vezetőn múLik. Minél inkább a gazdasági kényszerpályán mozog munkahelye, annál ke­vésbé tudja érvényesíteni azt a tehetséget, ami révén vol­taképpen a posztra helyezték. Nehezebb gazdasági körülmé­nyek között az ilyen problé­ma mindig sokkal élesebben felvetődik, az aránytalanságok élesebben világlanak meg. Csodálkozom viszont azon, hogy mindez inkább csak fo­lyosói beszélgetések alkalmá­val. a munkapadok mellett suttogva kerül szóba, s nem akkor, amikor a kollektív szerződéseket szerkesztik vagy szavaznak a fizetségek­ről. Elképzelem a helyzetet. A világ leghálátlanabb cseleke­dete nyílt színen a vezető személyes érdekeit támadni. Jön a „haragszom rád", a re­torzió — erre is van példa bőven. Sajnos sokszor éppen a természetes emberi gátlást használják ki egy szükebb csoport vagy egyén akaratá­nak megerősítésére, bízva ab­ban, hogy a kínos szituációt a többség kerüli. De hát istenem, miért van itt szükség tanácsra? Aczél György szavaival: Arról van szó, hogy adott helyzetekben meg kell találni azokat a de­mokratikus intézményeket, gyakorlatot, amely elősegíti az emberek anyagi, erkölcsi, szellemi kibontakozását... TUDOMÁSUL kell ven­ni, hogy a morális éreftség függvénye az, mennyire vál­nak kínossá közérdekű prob­lémák. ám ez soha nem aka­dályozhat meg abban, hogy felleljük a megoldásukhoz megfelelő módot, eszközöket. Példánk többek közt arra is céloz, hogy egyre több ha­sonlóval találkozunk majd, s nem adatik meg a kényelem, hogy rossz szájízzel ugyan, de rendre csak kerülgetjük őket. Miklay Jenő Ősszel is nyüzsgő kosárlab- dásaink ismét több tétmérkő­zést játszottak — váltakozó sikerrel. A Bács-Kiskun me­gyei felnőtt férfibajnokság­ban a Petőfi iskola tornacsar­nokában a következő ered­ménnyel : Nagykőrösi Kgy. Kinizsi II—Kecskeméti SC serdülők 112-75 (48-37). Az összeállítás: ifj. Ábrahám (18), Mocsai (20), Pijakovics (16), Józan (27), Lakatos (12). Csere: dr. Ábra­hám (2). dr. Gáspár (2), Mód­ra (15). Mivel december 7- én az első találkozóra hivata­los játékvezető nem érke­zett, az ellenfél edzője vezet­te le az akkor 96-95-ös ven­déggyőzelemmel végződött mérkőzést, amiről már hírt adtunk. A kecskeméti sport­ember felajánlotta az újraját­szást, s ezért elismerés illeti. A megismételt találkozón a korukhoz képest magas játé­kosokból álló, jó képességű vendégekre az elejétől kezdve nagyon odafigyeltek a körösi tartalékok, és jó mérkőzésen, jó kedvvel biztos győzelmet arattak. A KISZ-KUPAÉRT Monoron 4—4 fiú és leány ifjúsági serdülő vegyes korú csapattal körmérkőzéses rendszerben megyei KISZ Kupa villámtornát rendeztek. Városunkból 'eánycsapat in­dult. és sorrendben így ját­szottak: Monori gimnázium—Nagy­kőrösi gimnázium 52-38 (24- 14). Szoros mérkőzés végén Lakótelepi ember A szavak demokráciája a legrégibb demokrácia. Beszél­ni mindenről tudunk. A falusi embernek megvan a vélemé­nye a lakótelepekről, holott sosem élt ott, talán még egyet­len napot sem töltött a hete­dik emeleten. Hasonlóképpen, az évek, évtizedek óta lakóte­lepen élők is szívesen alkot­nak véleményt a családi há­zas környezetről, pedig sokat elfeledtek már annak valósá­gából. Az utóbbi csoportba tarto­zik az a vélekedés, hogy fa­lun vagy a kertvárosban ren­dezett a környezet, a lakók óvják a kertet, az utcát, a te­ret, s nem festik össze a há­zuk falát. Ebből talán az utóbbi az általános érvényű, de ez alól is vannak kivételek Sajnos? Ez a szó fölösleges. Nem vagyunk egyformák és ez a természetes, az élet más te­rületein ez a jó. E tulajdonsá­gunknak jó és rossz oldalai egyaránt vannak. Ha sikerül valósághűen em­lékeznünk, s lemondani arról a romantikus képről, hogy fa­lun még minden nagyszerű volt, akkor beláthatjuk, a la­kótelepekre éppen olyan em­berek kerültek, költöztek, ami­lyenek addig is éltek a világ­ban, csak legfeljebb nem egy folyosói ajtó, hanem drótke­rítés választotta el őket egy­mástól. Jó, nagyon jó dolog, kedvező folyamat, ha a kezde­ti közöny után egyre többen érzik magukénak az otthont a küszöbön túl is, ám azt ne várjuk, hogy mindenki így cselekedjen. Minderről egy — falusi — autóbusz-megállóban gondol­kodtam. Volt időm bőven, mert az ónos eső után lelas­sult a közlekedés. Már egy órája vártunk a buszra, mi­közben a következőnek is ér­keznie kellett volna. Néhán.yan a budapesti járatra vártak, mások a gödöllőire. Személy­autók, tehergépkocsik azonban jöttek-mentek. Ám egyik so­főr sem gondolt arra, hogy megálljon, megkérdezze, nem vihet-e el valakit. Ilyenek a viszonyaink. Lehet rajtuk javí­tani? Lehet, de annyira nem, hogy fölöslegessé váljanak a buszok. Vigyázzunk, mert elesünk, mint egy darab bot!—-kiáltot­tak át a túlsó oldalról, ami­kor hazafelé indultunk. Óva­tosan csúszkáltam, s halkan megjegyeztem, milyen találó is ez a mondat! Elég egy rossz mozdulat, s valóban tehetetle­nül vágódunk el a jégen So­kan restek felszórni salakkal a járdát a házuk előtt ott is, ahol mindenki a maga ház­mestere. Hát persze, minek pazarolják azt a drága sala­kot! Sainos vagy nem sajnos, ez a helyzet. Hopp! a. húztak el jobban a vendéglá­tók. Nagykőrösi gimnázium—Vá­ci gimnázium 41-23 (25-13). Jó mérkőzésen taktikusan, okosan és jól játszottak a kö­rösiek. Nagykőrösi gimnázium— Budaörsi gimnázium 30-25 (10-16). Nehéz találkozón, a csapkodó ellenféllel szemben sikerült megfordítani az ered­ményt. A körösi lányok (Szabó Szil­via 5, Görbe Zsuzsanna 32, Csányi Ágnes 20, Lengyel Barbara 18, Imecs Olga 13 pont, Juhász Györgyi és Or­bán Krisztina) végül megér­demelten a második helyen végeztek. Testnevelőjük Szentgróti Antal. ★ A Bács-Kiskun megyei egyesületi úttörő fiúbajnok­ságban idegenben: Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Kecskeméti SC miniváloga­tott 74-12 (39-5). Biztos győ­zelem született a fiatalabb vendéglátók ellen. Legjobb dobók: Fodor (28) és Hor­váth (14). Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Kecskeméti SC Petőfi isk. 71-56 (31-12). Jó játékkal szer­zett első lélidőbeli vezetésüket tartották a kinizsisek. Legjobb dobók: Szendi (19) és Urban (18). VOLANOS tekerangado Szokás szerint a városi Téli Kupa tekecsapatverseny ötö­dik fordulóját is két napra osztották el. A temetőhegyi tekecsarnokban a volánosok Az ember hamar rájön, hogy az életben csodák nin­csenek, egy kicsit azért mégis szeret hinni bennük. Mert gyakran nem is mesebeli kí­vánság az, amire vágyik, oly­kor nagyon is logikus szük­ségszerűség, de ha rajta kí­vül álló okok miatt örökösen elodázódik, végül elérhetet­lennek tűnik számára. Pár éve még a realitások­hoz közeli gondolat volt a Közép-magyarországi Tej­ipari Vállalatnál, hogy nagy­kőrösi tejüzemét felújítsa, korszerű sajtgyárrá alakítsa. A mai gazdasági körülmények között viszont valóban 'cso­daszámba menne, ha egyik évről a másikra mindezt meg is tudnák valósítani. Pedig az itteniek már elég régen vár­nak erre a csodára, javukra legyen mondva, hogy a re­konstrukció, a termékstruktú­ra átalakítása érdekében min­den követ megmozgattak. Sőt mondhatjuk, pszichikailag is felkészültek rá, pontosabban felkészítették a vállalatot. Hogy jobban megértsük, mi­ről is van szó, tudni kell, hogy e kis üzemnek jól kita­pintható érdeke fűződik ah­hoz. hogy domináns termékké tegye a sajtot. Idővel sikerült is tisztességesen felfuttatni gyártását, a következő lépés értelemszerűen az lenne, ha most már az érlelésnek is megteremthetnék idehaza a feltételeit. Mert tetemes len­ne a megtakarítás vállalati szinten is, ha a budafoki ér­lelőpincéket kiiktathatnák a teherkocsik úticéljai közül. Másrészt, így a közvetlen ke­reskedelmi kiszállítást is meg­kaparintván, sokat javulna az üzem gazdálkodásának mérle­ge. Csak hát azt hiszem, szá­mok nélkül is el lehet kép­zelni, milyen nagy költséggel játszották a rangadót, és ezen a volánosok biztosan győztek, s tovább javították a leg­jobb csapateredményt. Ezút­tal 31-gyel 874 összfára. Eredmények a 9. játékna­pon: Volánbusz férfiak—Volán TBF 5-1 (874-779 fa). Egyéni pontok: ifj. Balogh (233), Bé­ré (230) és Váradi (209), illet­ve Tajti D. (217). Vízmű—Rendőrség 5-1 (668- 549 fa). Egyéni pontok: Dénes (178), Marton (178), Radics (163) és Tomicsek (179). A 10. játéknapon: 51 észáros Tsz—Volánbusz nők 4-2 (723-619 fa). Egyéni pontok: Antal (227), Szabó K. (180), Laczkó (199), és Pozso- nyiné (190). Arany János Tsz—Afész sportbüfé 4-2 (701-691 fa). Egyéni pontfogók: Barabás (212), Fehér (186), Ligeti (206,) és Harsányi (193). Konzervgyár—Toldi 8-0 (631-0 fa). Egyéni pontok: Or­bán (191), Gyulai (161). Ma- tuska (150) és Kecskés (129). Az utóbbi csapat nem jelent meg. Már kezd széthúzódni a táblázat, amely most a követ­kező képet mutatja: 1. volánbusz, férfiak 4 - ­25- 5 4103 10 2. Volán TBF 4 - 1 23- 7 3321 3 3. Mészáros Tsz 4 - 1 22- 8 3318 8 4. Konzervgyár 4 - 1 20-10 3242 £ 5. Vízmű 3 - 2 17-13 3100 6 6. Arany Tsz 2 - 3 10-20 1369 4 7. Afcsz-sport­büfé 1 - 4 11-19 3016 2 8. Rendőrség 1 - 4 9-21 2224 2 n. Toldi 1 - 4 5-25 2218 2 10. Volánbusz, nők- - 5 8-22 2623­Sulyok Zoltán A kerek trappista sajtokat a budafoki pincék karbantartá­sa miatt mostanában idehaza érlelik. Minden bizonnyal el­jön az idő, amikor valameny- nyi itt nyeri cl ízét, zamatét. Képünkön Molnár Balázsná csomagolja a finom csemegét, műszakonként két és fél ezer darabot készít elő az üzletek­nek. (Varga Irén felvétele) járó feladat ez, hiszen a sajt­érlelő megépítésén túl volta­képpen teljes felújítást kelle­ne itt végezni. Kivált a gép­park szorul cserére, mert an­nak állapota már tényleg olyan, hogy az már a rossz viccekbe illik. Szerencsére időközben a di­lemmára okot adó kérdések is megfogyatkoztak, azt mérle­gelendő, a vállalat majd tu­catnyi üzeme közül melyik érdemesüljön a sajtgyárhoz fűződő kiváltságokra. A körö­si üzemben is tettek valamit annak érdekében, hogy pályá­zatuknak nagyobb súlya le­gyen a többiekénél. S bár a földgáz bevezetésénél műsza­ki téren más nyomós érvük nemigen akad, ezt az űrt el­lensúlyozandó, jöttek annak bizonyításával, hogy a kollek­tíva képes uralni a tejfeldol­gozásnak ezt a vonalát. Árki Ambrusné műszakve­zető és munkatársai szavaiból kiderül, hogy több ez, mint csendes bizonygatás. inkább küzdelem, hiszen kevés em­bernek elavult technikával A mikor egyszer Csinszká­val találkoztam, különö­sen izgatott volt. Mindig ta­pasztalható volt benne némi nyugtalanság, de ez alkalom­mal többről volt szó. Vártam, hogy elmondja, mi történt. Nem kellett sokáig várnom. — Tanácsot szeretnék kérni tőled. — Tessék' — De nagyon bizalmas do­logban. — Hallgatlak. — Melyikükhöz menjek férjhez: Márfy Ödönhöz vagy Harsányi Zsolthoz? Megdöbbentem. Nem a két név miatt. Márfy jó nevű festő volt, Harsányi pedig már ak­kor népszerű volt regényeivel. Engem az lepett meg, hogy Csinszka tőlem kérdezi meg, kit. válasszon. Igaz, jó bará­tok voltunk, de a házasság mégsem olyan dolog, amiben tanácsot szoktak kérni. — Nézd — mondtam —, eb­ben a kérdésben magadnak kell döntened. Persze, persze — bólintott gyorsan, és szinte bocsánat- kérőén nézett rám. Akkor nem is beszéltünk többet a dologról. Aztán eltelt néhány nap, és Csinszka megint felvetette a úgyszólván éjt nappallá kell tennie, hogy a napi 30 ezer liter tejről 45 ezerre tornász- sza fel és tartsa a feldolgozás szintjét. Késztermékben ez napi több mint 4 tonna trap­pista. Anikó sajtot, és gomo- lyaturót jelent. Javarészt trappista sajtot készítenek. A tejipar legka­pósabb csemegéje ez. azt tart­ják. sosincs belőle elegendő a boltokban. Ez a magyarázata, amiért annyira ragaszkodnak hozzá. De hogy végül is, mikor lesz a tejüzemből korszerű sajt­gyár, az sajnos még mindig a távoli jövő zenéje. Várha­tóan a következő ötéves terv időszakában. Az előkészületek mindenesetre megkezdődtek, a Pótharaszti és a József At­tila utak sarkén levő ingat­lant is megvásárolták. így most már a helyhiány sem akadályozhatja a kapacitás bővítését. Természetesen azzal is min­denki tisztában van az üzem­ben, hogy a műszaki oldal csak egyike a feltételeknek, hagy valamikor itt kiegyensú­lyozottan. termelékenyen dol­gozó sajtgyár lehessen. Árki Ambrusné például a személyi feltételek miatt aggódik, igaz, aggodalma még csak a jelen­legi helyzetből adódik. Inga­dozik a létszám, a mindig csonka műszakok teljesítőké­pességük határára értek, hét­köznapokon, ünnepeken. Nos, embert nem lehet fog­ni kötéllel később sem, de a bérreformot, a szociális körül­mények javítását is belegon­dolva. a rekonstrukcióba, a jö­vő már nem is látszik annyi­ra aggasztónak. Sőt, a tej­üzemben csakis így tudják el­képzelni a jövőt. My. J. ÜÜ8 MoznBB Január 2—3-ig a nagyte­remben: La vardin felügyelő, francia krimi, 3, 5 és 7 órakor. A stúdióban: Bombajó bok­szoló, olasz kalandfilm, fél 6- kor. Január 2-án a stúdióban: Rigócsőr királyfi, fél 4-l:or. g3eatoih házasság ügyét. De most mái úgy láttam, mintha döntött volna. — Harsányihoz nem me­gyek feleségül. — Történt valami? — kér­deztem. Az arca szigorú lett, mintha ítéletet mondott volna. — Képzeld! Harsányi kint volt a Margitszigeten, amikor egy színésznő féltékenykedve szürkülni kezdte. Aztán az ujjával mutatta, hogyan. — Nos, mit szólsz hozzá? Csak néztem rá. és vártam. mi lesz. A szemében láttam, hogy nagyon rosszallja a dol­got. — Nem mehetek hozzá va­lakihez, akit mindenki szeme láttára szurkát egy színésznő. Igaz? Válaszra sem várva elfor­dult és kinézett az ablakon. Én mozdulatlanul álltam a háta mögött és vártam. Csak később tudtam meg. amikor hozzáment Márfy Ödönhöz, hogy ez az epizód döntötte el a választását. Lejegyezte: Tóth Tibor ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Bábusöprő volánosok rekordja Dezső Kázmérné emlékei V. Ki legyen a férjem?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents