Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-05 / 287. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM 1987. DECEMBER 5., SZOMBAT Hasra estünk az előszobában Mi maradjunk életrevalőak! Kereskedelmi őrjárat Drága lesz a bejgli A barkácsboltban minden kapható Az egyetemre gyalogolva egy pillanatra megálltam a vasút feletti átjáró falépcsőin. Az állomás lapostetöjén hont foglaltak a mohatelepek. Mint a középkori várromokon. Elszállt az idő e technológia honi alkalmazása felett. De lehet, hogy mindez csak egy — történelmi létjogosultság nélküli — rémuralom volt? Marosvásárhelyen már évtizede, Gödöllőn napjainkban egyre-másra kalapot kapnak a lapos tetős építmények. Az építészek a huszonnegyedik órában döbbentek rá, hová is vezetett a korszerűnek kikiáltott stílus. Élő épület Nem lettem ismét hallgató, de a mind nyitottabb GATE-n meghívottnak tekintettem magam is Makovecz Imre előadására. Az építészeti és műszaki környezettervezési tanszék minden érdeklődőt szívesen fogadott az eseményen. Hiszen tartalmát tekintve az előadás átfogó jellegű, az építészeti alkotások, valamint az életminőség és a kulturális fejlődés összefüggésével foglalkozott. Ez a két óra december első délutánján olyan volt, mint egy előrehozott karácsonyi ajándék. A vendég azzal kezdte, hogy gondolatai kifejtése előtt diaképeket mutat meg és az azt követő szünetben, akit nem érdekel a téma, az kifáradhat. Megállapíthatjuk, hogy ezt a fáradságot kevesen vették. Az első órában sem az oktatástechnológus volt a főszereplő, aki válogatta a vetítőben a képeket. A kétszeres Ybl-díjas építész magyarázataival fűszerezte az önmagában is beszédes felvételeket. A képek egy része Makovecz Imrének a Pilisi Parkerdőgazdaságban eltöltött éveihez kapcsolódott. Jól megértették egymást Madas Lászlóval, az akkori igazgatóval, aki a visegrádi kirándulóközpont szellemi atyja volt. Az erdő hatalmas élő A múlt század hatvanas éveiben Pesty Frigyes kezdeményezése nyomán országos méretekben indult meg a helynevek gyűjtésének akciója. A községek vezetői lejegyezték a lakóhelyükhöz és a határrészekhez kapcsolódó történeteket, s minden olyan tényt, amit az előre megadott kérdésekkel kapcsolatban fontosnak tartottak elmondani. E helynevek nyomtatásban is napvilágot láttak. A Petőfi Múzeum nyolcadik kiadványaként a Galga menti, tizenharmadik kötetként pedig a volt gödöllői járás településeinek helynevei váltak mindenki által hozzáférhetővé. Az évtized elején a Pest Megyei Levéltár irányításával, a megyei és a helyi tanácsok támogatásával ismét megindult a gyűjtés, hogy a paraszti gazdálkodás nyelvi emlékei se menjenek veszendőbe. Még időben, hiszen az idősek pontosan ismerik a dűlők, utak és egyéb határbeli objektumok nevét, a termelőszövetkezetekben, gazdaságokban pedig név helyett legtöbbször csak számuk van a tábláknak. Gödöllőn és körzetében a gyűjtés lassan a végéhez közeledik, már csak Kartal és Valkó van hátra. A helynevek feltérképezése után tanulságos lesz a bő száz év különbséggel készült felvételezések egybevetése, mely nevek vesztek ki, milyen újak keletkeztek, mikor, miért... épület, vallotta. Olyan házakat építsünk hát bele, melyek természetes berendezési tárgyaknak bizonyulnak. Fákat nem vágtak ki: mérőszalaggal mérték a köztük lévő távolságot, s abba építettek. Jellemző, hogy a közvilágítási lámpákat is úgy helyezték el, hogy a Dunakanyar túlsó oldaláról ne lehessen látni a pontszerű fényeket, ne zavarják azt, ami természetes. Az egyik épület olyan, mint egy tollas, nyugvó állat. Kísérlet arra, hogy az építészet műszaki szókincsében sajátos szavak — például a szemöldök, gerinc, szarufa, üstök, sasfa, ajtószárny — eredeti értelmét megközelítsék. A képek másik csoportja a lakóházak új szemléletét mutatja. Makovecz Imrénél a hasra esős előszobából lakóelőtér lesz, amely nem elválasztja, hanem összeköti a helyiségeket. És mindenütt a fa, a természetes anyag! Végül, de azt hiszem, elsősorban megismerkedhettünk a faluházak történetével. Láthattuk a jászapátit — nincs is olyan távol — és a zala- szentlászlóit, a kakasdinak még csak a vázlatait. Nem lehetetlen A lélegzetvételnyi szünet után immár szemtől szembe folytatódott az előadás. Az ötödéves gépészmérnök-hallgatókhoz fordulva fejtette ki, hogy az Igazi ismereteket majd innen kikerülve szerzik meg. Nem egészen azzal a képpel találkozva, amit a gyermek- és ifjúkorban hittek, tapasztalatak. Ezt alátámasztva beszélt szülőfaluja, Nagykapornak háború előtti és utáni életéről. Arról, hogy 45 előtt a felemelkedés lassú volt az évszázadokon át ön- rendelkezéshez szokott szegény településen. De voltak öntevékenyen szerveződött közösségei. A földosztás addig nem tapasztalt lehetőségekkel izzította fel életüket, ám a mezőgazdasági politika hol Mit hallottak a régi öregektől, s mire emlékeznek ma a kartaliak? A falu nevéről némelyek úgy tudják, hogy nagyon régen Kartal nevezetű uraság lakott itt, s róla kapta a település a nevét. Volt, aki arról is hallott, hogy Magyarországon itt tartották az első országgyűlést, mégpedig azon a helyen, ahol most a temető van. Nemcsak a négy égtáj felől idesereglett urak lakmá- roztak itt jót, hanem a lovaik is, mert nagyon jó legelő terült el a keresztfa környékén. Történt itt hajdan más különleges dolog is: Könyves Kálmán idejében boszorkányt égettek a községben. Ősrégi családok is élnek itt. legalábbis úgy tartják számon. Hagyományuk szerint az 1400- as években lengyelek is jöttek ide. Egy asszony a két fiával eljött megkeresni az urát, noha nem találta meg, a fiai megtelepedtek. Az egyik Kartalon, a másik Zsámbokon alapított családot. A kartaliakat régen bicska- soknak, zsiványoknak titulálták, mert sokszor verekedtek, s olyankor gyakran előkerült a bicska. Ezzel kapcsolatban mondókákat őriz az emlékezet: Ha Kartalon meg nem bicskáznak, Versegen ki nem hideg, hol meleg zuhanya, a centralizáció elhalásra ítélő hatása a közösségek felbomlásához vezetett. Napjainkban ismét lehet egyesületeket alakítani, de ki tegye ezt? Akiknek voltak tapasztalataik, azok már meghaltak, akik cselekednének, nem tudják a mikéntjét. Ezért jutottak arra a döntésre, hogy ott kell elsősorban faluházat építeni, ahol a települések elvesztették önállóságukat. A legnehezebb feladat hitet adni a lakosságnak. De nem lehetetlen! Ez a faluházak titka. (És itt kezdődik az építészet, ami művészet s társadalmi tett is egyben.) A szellem nagy Értelmiségünket levertség, panaszkodás jellemzi. Nagy a kritikus szellem, de kicsiny mögötte az erő vagy nincs is. A tevékeny szembenállás nem panaszkodik, állította Makovecz Imre. Ütra valóul azt tanácsolta az egyetemről kirajzó ifjú szakembereknek, hogy konkrét elképzeléssel induljanak el. A körülményeket sajátként elfogadva, a szakmát pedig hivatásnak tartva eredményeket csak világmegváltó szándékkal lehet elérni. A mindennapos méltatlankodás az áldozatok megnyilvánulása. Vendég előadónk pedig éppen ez ellen küzd, amikor felhív rá: ne a hülyeség maradjon életrevaló, hanem mi! Balázs Gusztáv ül Mozi— December 5-én és 6-án: A szél harcosai. Színes, magyarul beszélő japán rajzfilm. 4 órakor. Három férfi és egy mózeskosár. Színes, magyarul beszélő francia film víg játék. 6 órakor. Lady Chatterley szeretője. Színes, magyarul beszélő angol film. 8 órakor. csúfolnak, Kálión már nyugodtan haladhat a vándor tovább. Ennek több változatát ismerik Versegen. Ismernek más falubelieket csúfoló mondókát, történetet is. Az egyik abban a sajátos helyzetben gyökerezett, hogy a határ nagy része uradalom volt, és sok volt a nincstelen. A szegény öregek koldulási engedélyt kértek, s jártak házalni más falvakban. Megálltak a kiskapunál, az asszonyok énekeltek, a férfiak imádkoztak, s a gazdasszonytól kaptak valamit. Kartal határában jó néhány tanya állt. Ezek általában a tulajdonosok nevét viselték: Mócsa-tanya. Kis-tanya, Hor- váth-tanya. A Posta-tanya a Császár út közelében annak az emlékét őrzi, hogy a múlt században ezen az útvonalon szállították négylovas kocsival a postai küldeményeket, s a szállítók ezen a tanyán pihentek meg. A birtokos családok családtagjaikról is neveztek el tanyát, majort, ilyen eredetű az Emse-puszta és a Gyurkamajor. Egy-egy dűlő, határrész, kút, út elnevezése ugyancsak személynévi eredetű. A Teleki-erdő, Teleki-földek és a Deutsch-földek volt birtokosaikról árulkodnak, akárcsak a Korábban már hírül adtuk,' hogy Gödöllőn, a Kossuth Lajos utca 31—35. szám alatt különböző profilú egységek nyíltak. A sort nyitja a vad- és halüzlet, zárja a már ked- veltté vált Pelikán büfé. Szeptemberben megnyílt a Gabi ruházati üzlet. Kedves mosolyú fiatal lány, László Gabriella fogadja az érkezőt. Előre közlöm, én nem vásárolni, hanem érdeklődni érkeztem. Tessék, mondja. Pillanatok alatt megtudom, hogy Vácra jár kereskedelmi iskolába. Jövőre végez, és akkor már az ő nevén működik a kis üzlet. Most még a nagymama nevén van. Nagy a választék gyermekruhákban, kismamaruhákban. Az áruk mind-mind kisipari termékek, melyekre ez ideig panasz nem volt, és egyre nagyobb a kereslet. Kialakul a vásárlók köre. Az áfész-áruház mögötti kavicsos területen sátorosok vertek tanyát, itt már elkezdődött a karácsony előtti vásár. Kötöttáruk, ruhafélék, cipők, édességek kaphatók. A Petőfi utca 4. számú ház, az egykori Bezsilla-ház pincéjében, ahol évtizeden át tanyázott, dolgozott Elek Lajos cipészmester, a budapesti Frekvencia Szolgáltató Kisszövetkezet divatáru-böngészdét és barkácsboltot nyitott. A helyszínen megtudtam, hogy kis hibás, értékcsökken- téses holmikat is tartanak, de vannak első osztályú áruk is. Nagy a választék, és szép terveik vannak, az érdeklődést kívánják növelni. Import- és luxusárukat is kívánnak Az év elején a vérségi KISZ- alapszervezét húsz taggal működött, titkára Bozsik Mária volt. A január végi vezetőségválasztás során a tagság Kovácsáé Rádai Judit tanítónőt választotta titkárrá, aki egyik fontos feladatának tartotta a tagok számának növelését. Az öt főből álló vezetőség ezért olyan program kialakításán és megvalósításán fáradozott, hogy ne csak a meglevő tagok jelenjenek meg szívesen az összejöveteleken, hanem a leendő tagok is. A célt sikerült elérni, mert a vezetőségválasztást követő hónapokban a létszám húszról huszonhétre emelkedett, s kilépés azóta sem történt. Havonta két alkalommal jöttek össze a szervezet tagjai. Az egyiken mindig időszerű Kalcsó- vagy László-földek. Az általuk ásatott kutak is az ő nevüket viselték. A gazdálkodási mód változását, illetve annak emlékét őrzik a hatodik és a hetedik nyomású táblák. Első hallásra furának tűnik a Nyolcszázasok dűlő neve is például, noha nagyon egyszerű a magyarázata: nyolcszáz kvadrát nagyságú parcellákban osztották szét annak idején a szegények között. A mostani térképeken szereplő Rótkút dűlőről semmit sem tudtak, s valószínű nem véletlen, száz évvel ezelőtt Rét dűlőnek tüntette fel egy térkép, közelében a Juhász-berekkel. A Rótkút tehát elírásból keletkezett. Állt a határban egy mindenki által ismert fa is, a Csonkafa, másként Égettfa. Azért keresztelték így el. mert szinte minden évben belecsapott a villám. Egy alkalommal egy tizenöt év körüli helybeli fiút sújtott agyon a fa tövében egy villámcsapás. Az idősek azt tartották a fa környékéről, hogy légűr, örvény van felette, azért a repülők is elkerülik. A kartali helynevek összegyűltek, folyik a rendszerezésük, térképre vitelük, s bizonyára nem lesz érdektelen a következő nemzedékeknek, mit tudtak, mit hallottak lakóhelyükről a XX. század alkonyán a falu hatvan-hetven éves emberei. Bene Mihály árusítani. Már az első napokban sokan keresték fel kereskedelmünk új színfoltját. A böngészde mellett egy ajtóval odább van a barkács- bolt. Jól felszerelték, máris sok mindent megtalálhat a vásárló. Esztergált és gyalult faáruk, lambériák, szegek, csavarok, zárak, tiplik, kötőelemek és sok egyéb más kellék kapható. A két boltba igyekvő vigyázzon, amikor a kapualjból elindul lefelé a lépcsőkön, nehogy balesetet szenvedjen, noha a figyelmeztető tábla kinn van. A piacot jól megmosta az eső. A tíz árus rendületlenül várja a vevőket, akik csak nem jönnek. Régi ismerős, Szőke István nyugdíjas, valaha a vasútnál, majd a Ganz Árammérőgyárban dolgozott 24 éven át, most saját maga termesztett gyönyörű szegfűt árusít. Elmúltak a jeles névnapok, nincs kereslet. A virág pedig nő a fólia alatt, nem mondhatja, hogy most pihenjetek. Jegyzem az árakat. Karfiol 68, zöldpaprika darabja 9,50, de van kilóra is, 38, 68 forintért, paradicsom 76, vöröshagyma 18, lila hagyma 20, fokhagyma 140, fejes káposzta 12, kel 12, vörös 18, karalábé 12, sárgarépa 14, zöldség 24, naspolya 36, vajkörte 28, alma 12, 16, 20, zeller 18. Gomba 110, laska 76, sóska 48, gesztenye 56, 60, sütni való tök 8, fekete retek kilója 16, piros retek csomója 8, tisztított dió 260, mák 180. Drága lesz az ünnepi bejgli. A tojás 2,80. Csiba József kérdésekről beszélrettek, ki- sebb-nagyobb közös teendőiket határozták meg, politikai előadásokat halig-Lak, míg a másik alkalommal mindig a játékosság, könnyedség jellemezte a foglalkozásokat. Az irodalmi, művészeti és ügyességi vetélkedők is jó hatással voltak a közösség formálódására, az egymással való találkozás iránti igény ébren tartására. A gyűléseken és a játékos akciókon a megjelenési arány nyolcvanszázalékos volt, ami jónak mondható. Valóra váltott programjukból kiemelkedett a KISZ megalakulásának harmincadik évfordulója alkalmából rendezett vetélkedő, amelyen az úttörőkkel mérték össze tudásukat, ügyességüket. Részt vettek az aszódi FIN-napokon is, amelyeken a tagoknak több mint fele, tizenöt személy jelent meg. Voltak már olyan évek. amikor a helyi KISZ tekintélyes mennyiségű társadalmi munkát végzett, anyagi értékét tekintve is, bár az idén nem volt ilyen lehetőség, apróbb munkákra saját elhatározásukból vállalkoztak. Március 15-re ők készí lették el a transzparenst, átmeszelték a művelődési ház nagytermének egyik falrészét, s részt vettek a színpad deszkázatának át- kenésében is. Az ifjúsági klub működtetésével is sokszor próbálkoztak már a falu fiataljai, de tartós klubéletet nem sikerült kialakítani. Az új vezetőség is elhatározta feléleszté: St. Választottak klubvezetőt, megszületett a foglalkozási terv, a kezdeti lelkesedés azonban hamarosan alábbhagyott, s a kezdeményezés kudarcba fulladt. Ennek ellenére az úibóli próbálkozásról nem mondtak le. A vérségi KIGZ-szervezet élete nem bővelkedett szenzációs eseményekben, józan mérlegeléssel öoszeállított programtervüket azonban következetesen igyekeztek életre kelteni. Tevékenységüket folyamatosan figyelemmel kísérte a helyi pártszervezet titkára, aki jó néhány gyűlésükön is megjelent. S mert a következő hónapokra sincsenek irreális célkitűzéseik, az első hónapokban hasonló, szolid mozgalmi életben lesz részük. B. M. hSzombati jegyzet» A héten megfordultam néhány gödöllői lakásban. Mindben volt hőmérő. Noha egészen más miatt mentem oda, a szobák melege valahogy szóba került. S hozták a hőmérőt, megmutatni, mennyit mutat. Nekünk is van otthon hőmérőnk. Kettő. Sőt három, mert egy arra való, hogy testünk melegét mérjük, amikor úgy érezzük, betegség kerülget. A két szobahőmérő. bármilyen közel sem mutatja ugyanazt az értéket. S avval sem egyeznek, amelyet a vállalat embere hoz. Az mindig többet mutat. Pár hete Gödöllőn is jött egy kisasszony. Neki persze már műszere volt. Abban nem kúszik le- föl a piros szál. Semmi sem kúszik. A múlt héten telefonozott egy gödöllői férfi. Panaszolta, á nemrégen elkészült lakásokban még egyszer sem érték el a megszabott hőmérsékletet. Szerinte hidegek a szobák. Tegyük szóvá az újságban, hátha lesz hatása. E hét elején ismét fölhívott. Ne tegyünk semmit, már fűiének rendesen. A többi gödöllői lakásban is elfogadható volt a meleg. Huszonhárom fok körüli. Régebben kevés lakásban tartottak hőmérőt. Amikor úgy érezték, kellemes a meleg, kevesebbet raktak a tűzre, amikor kezdett hűlni a levegő, ismét raktak rá. Ahol saját kezelésben vannak a kályhák, fűtőszerkezetek, ott most sincs szükség hőmérőre. Távfűtéses lakásokban kell. Noha a mi mérésünk semmit sem bizonyít. Mindig az számít, amit a kisasz- szonyok mérnek. Az a hiteles. Hiába mondjuk, hogy tegnap meg azelőtt nyugodtan rátehettük a kezünket a radiátorra. Nem számít. A kisasszonyok mintha nem is hallanák. Odatolják a könyvet, itt legyen szíves aláírni. Aláírjuk, hiszen a műszer mutatja a 22.7 fokot. Hőérzetünk persze csalás. Nem ritka, hogy ugyanabban a szobában az egyik embernek melege van, a másik fázik. A tudós koponyák szerint évmilliók óta vagyunk itt, s ennyi idő alatt sem fejlődött sokat a tűrőképességünk. Húsz fokot hűvösnek érzünk, harmincat már hőségnek, kánikulának, amikor el kell függönyöznünk a szobát, strandra, vízpartra szaladunk. Nézhetjük a dolgot másképp is. Még a műszernél is érzékenyebbek vagyunk. Szervezetünk a legkisebb ingadozásra válaszol. Romlik a közérzetünk, ám nem ritka a fájdalom sem. A hőmérőnk, most már a kintiről van szó, még meg sem moccan, a műszer sem rezdül, nekünk fáj a fejünk. Valahol a tengerek fölött lassan közelednek a légáramlatok, a mi halántékunk jelzi lüktetéssel, nyomással, fájdalommal. Semmi sem egyértelmű A fokok sem azok. A skálát ezerféleképpen beoszthatjuk. Mi Celsius úrét használjuk. Ám lord Kelvin is másképp osztotta be. Fahrenheit úr is. A hármat összevethetjük, megállapíthatjuk, egy Celsius- fok megfelel ennyi Kelvinnek, annyi Fahrenheitnek. Ügy is be lehetne osztani a skálát, hogy a harminc egyenlő lenne százzal. Ez esetben száz fok volna a kánikula. Kilencvenket.tö, kilencvenhárom lenne a szobákban. Mi azonban folyton egy- értelműségre törekszünk. Éppen ezért állandó a hiányérzetünk. Pedig hányszor tapasztaltuk már, hogy azt sem tudjuk, melegünk van-e, avagy fázunk. Ilyenkor mondjuk, az előbb még melegem volt, most mintha fáznék. Mondhatnánk úgy is: mi olyan mintha emberek vagyunk. Ezt a hőmérő sosem fogja kimutatni. Még a műszer sem. Kör Pál ISSN 0133—1951 (Gödöllői Hírlap) Kartali nevek, történetek Mit őriz az emlékezet? Nőtt a taglétszám KISZ-élet Versegen Még nem mondtak le a klubról