Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-27 / 304. szám

m Élelmiszeripar Javuló választékkal Magyarázó, jellemző adat: a város és környéke teljes ipari termeléséből az élelmiszeripar 43,3 százalékkal veszi ki a ré­szét. Igaz, éppen 4 százalék­kal kevesebb ez, mint 1982- ben, de a részarány csökkené­se a többi iparág nagyobb üte­mű növekedését jelzi. Az egyes élelmiszer-ipari területek vál­tozásai híven követik az or­szágos mozgásokat, kivéve a sütőipart, ami az általános trendtől eltérően nem esett Vissza az 1980-as szint alá. Az élelmiszeripar jeles sze­repét nem csupán az mutatja, hogy szinte egész Dél-Pest me­gye ellátásához járul hozzá, hanem az 1986-ban elért 606 millió forintos exportteljesít­mény is — mint ahogyan az a ceglédi pártbizottság legutóbbi ülésére készült előterjesztés­ben olvasható. Az alapanyag-ellátás, a ter­meltetés berkeiben ellentétes vonulatok rajzolódnak ki. A nyersanyaghiánnyal számolni kénytelen cégek meglehetősen gyakran használnak sportsze­rűtlen eszközöket a piac befo­lyásolására, a szerződéses fe­gyelem jókora lazulása ennek csupán egyik megnyilvánulása. Példákat főképp a hús, a zöldség-gyümölcs és a gabona­feldolgozás napi gyakorlata szolgáltat. Nem kevés főfájást okoz a segédanyagok, a burkoló- és csomagolóanyagok folyamatos beszerzése. Külországból való behozataluk sok nehézségbe ütközik, megrendelésük és megérkezésük között eseten­ként egy esztendő is eltelik, ami a termékszerkezet gyors váltását igencsak akadályozza. Az is előfordul, hogy például a megszokott hús- vagy sütőipa­ri kínálatból a csomagolóanya­gok hiánya miatt nem kerül­het a boltokba egy-egy por­téka. Ha már a termékszerkezet­ről esett szó: az elmúlt évek­ben szinte valamennyi cég korszerűsíteni, színesíteni tud­ta a választékát, elegendő ha a sütőipari vállalat újfajta ke­nyereire, ízesített ostyáira, pa- nírporaira stb. gondolunk. A termelés bővítésének eredmé­nyeképp a konzervgyár, a hús­gyár, a hűtőipari gt és a bor- gazdasági kombinát exportfel­adatok megoldására is vállal­kozhat. Más kérdés, hogy a devizakitermelési mutatók messze állnak az optimálistól (a vágóhíd például 71,50 fo­rintért állít elő egy dollárt). Közben pedig a legújabb irányelvek a gazdaságos, és nem a mindenáron való ex­portot kívánják meg a terme­lőktől. S ennek útja pedig az, ha a gyártó vállalatok minél magasabb feldolgozottsági fokú árut szállítanak a határo­kon túlra — föltéve, hogy ál­lóeszközeiket és technológiá­jukat meg tudják újítani. Föltéve, hogy ez sikerül. Csakhogy az elmúlt években ezen a területen jelentős vál­tozás nem volt, legfeljebb sze­rény felújításról, helyenként bővítésről számolhatnánk be, de tény, hogy a termelőeszkö­zök műszaki színvonalának avulását nem tudták megállí­tani. Ennek ellenére az élelmi­szer-ipari üzemek jelenlegi po­zíciói nem rosszak. Likvidálá- si gondjaik nincsenek, az esz­tendőt várhatóan nyereséggel zárják. Az 1988. január 1-jén életbe lépő adórendszer és közgazdasági szabályozás elté­rő mértékben, de átmenetileg valamennyi üzemben kedve­zőtlen anyagi helyzetet alakít ki. V. s. Környezetvédelem A fűzfanyeső ember esete Ha kirívó ellentmondással nem is, de számtalan megol­dásra váró kérdéssel szolgál Cegléden a környezetvédelmi terepszemle. Igaz. a legnagyobb légszeny- nyező címet sokáig viselő hely­beli téglagyár kéményei 1987. január 1-jétől már nem pöfé­kelnek, s az ipartelepi üze­mek se okoznak jóvátehetetlen károkat a környék levegőjé­nek, azért akad néhány kisebb gond. A jó ideje gyengélkedő közlekedés nem csupán az uta­kat terheli meg, de a kipufogó­gázok lehetetlen helyzetbe hozták a városközpontot is. S a járművek légszennyező erő­feszítéseit a Szabadság tér zöldfelülete alig-alig mérséke­li. Megoldást jelentene, ha va­lóra válna a régi terv: a Rá­kóczi út nagyobbik szakasza — a Széchenyi úttól a Schulek gyógyszertárig futó része -- sétálóutcává alakulna át. A másik elképzelés, ami a be­torkolló mellékutcák kiszélesí­tését veti föl, egyelőre pénz hiányában a talonban, marad. A meglehetősen nagy bűzt árasztó, s ezért érthetően so­kakat zavaró gyepmesteri te­lep új helyét már kijelölte a tanács, s a földügyek elinté­zését követően, remélhetőleg gyorsan lezajlik majd az át­költözés. A város felszíni vizeit leg­nagyobb mértékben a húsgyár, a Ceglédtej és a Konzervgyár szennyezi. A köjál jelzése sze­rint az ivóvízhálózat és á há­lózatot ellátó kutak nitrát­mentesek. A tanács 1987-ben 90 köb­méter fa kivágására adott en­gedélyt, többnyire kiöregedett papírnyárról, kisebb részben pedig akácról és épületeket veszélyeztető platánfákról volt szó. Az engedélyek megadása­kor minden esetben kötelezték a kérelmezőket a fák pótlásá­ra. A védett növények közül a Hattyú utcai fűzfákat az egyik lakó túlzottan megnyes- te, de szerencsére a fák túlél­ték a beavatkozást. A Puskin utcai védett fa kivágását azért engedélyezték, mert egy lakó­ház épségét fenyegette ve­szély. A nem kis gondot jelentő galvániszap tárolására a PVCSV ideiglenes telepet lé­tesített, mégpedig a várostól 6 kilométerre, a Kőkunyhó dű­lőben. A területet éjjel-nap­pal őrzik. Ha — a tervek sze­rint 1989-ben — Aszód kör­nyékén elkészül az első veszé- lyeshulladék-tároló telep, ak­kor a ceglédi lerakat megszű­nik. Ami a kommunális hulla­dék elhelyezését illeti: nincs ok a megelégedésre. Mivel megteltek a volt téglagyár melletti gödrök, egyszer már le is zárták a szeméttelepet. Sajnos, új helyet a tanács nem tudott kijelölni, ezért a régi­nek tovább kell üzemelnie, egé­szen addig, amíg a Cigány­székre tervezett szemétfeldol­gozó és -tároló üzem el nem készül. A városi zöldfelületek álla­pota pillanatnyilag nem kielé­gítő, ezért a tanács a közterü­letek gondozásának feladatait szerződéses vállalkozóknak szándékozik átadni. Így csök­kenhetne a parkfenntartásra fordított pénz, a megmaradó összegből pedig új zöldfelüle­teket lehetne életrekelteni. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM 1987. DECEMBER 27., VASÄRNAP Törvénysértés nem fordult elő Növekedett a lakásigények száma Társadalmi bizottság segíti a döntést A VII. ötéves tervben mint­egy 950 lakás, ezen belül 50— 70 szociális bérlakás építését tervezi a városi tanács. Az utóbbi igénylésénél szemé­lyenként kétezer forint jöve­delemmel kell rendelkezni. Az elmúlt évek során bebizonyo­sodott, hogy az igénylők kö­zül sokan a legminimálisabb letéti díjat sem tudják vállal­ni. Felvetődik a kérdés, hogy vajon képesek lesznek-e kifi­zetni e családok a használat­bavétel összegét, vagy pedig azok közé kerülnek, akik tar­toznak a lakásbérrel. Az eltelt 5 év tapasztalatai azt mutatják, hogy az igény­lés feltételeként megszabott kétezer forint jövedelem túl­ságosan alacsony. Szükséges­nek látszik, hogy kétezernyolc- száz forintra módosítsák azt. A hatósági osztály az elbírálás­kor azok igénylését elfogadja, akiknek a jövedelme a létmi­nimum összegét nem haladja meg. A lakáskiutalási és -értéke­sítési névjegyzékek előkészí­tésekor a lakásügyi társadal­mi bizottság minden esetben környezettanulmányt végez a helyszínen. Ennek megvitatá­sa után névjegyzéktervezetet készítenek, ami ellen 30 na­pom belül kifogást lehet be­nyújtani. Ugyanez az eljárása városi támogatásoknál is, itt viszont a kifogásolási határ­idő 15 nap. jgb W4;P Minden típusú lakásra — bérlakás, tanácsi kijelölésű OTP-lakás stb. — növekedett az igények száma 1985 óta. Feltűnő, hogy az utóbbi két évben csaknem azonos szám­ban jutottak otthonhoz a név­jegyzéken szereplők és név­jegyzéken kívüliek. Ennek az a magyarázata, hogy az utób­biak több mint 90 százaléka bérlőkijelölés vagy -kiválasz­tás útján jutott lakáshoz. A kamatmentes kölcsönként adható városi támogatás ösz- szege növekvő tendenciát mu­tat, ezzel szemben csökkent a lakásvásárlásra kért kölcsön. Ugyanakkor több lett a lakás­építésre és -felújításra, vala­mint korszerűsítésre igényelt pénz. A hatósági osztály munká­ját nagymértékben segíti az A hidegben is dolgoztak A hidegben is dolgoztak a Dél-Pest Megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat ács- és vasbetonszerelő brigádjai a Török János iskola új szárnyának építésén. A földszint fölötti födém vas- szerkezeti munkáit, valamint a lemez- és koszorúzsalukat ké­szítették, amikor felvételünk készült. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) 1983-ban 19 taggal megalakult lakásügyi társadalmi bizott­ság, amely az eltelt időszak alatt körülbelül 350 lakás- és 160 kölcsönigénylési üggyel foglalkozott. A bizottság ja­vaslatai közül csupán egyet utasítottak el, hat esetben pe­dig a végrehajtó bizottság az elbíráláshoz további vizsgála­tot látott szükségesnek. A meg­ismételt vizsgálatot követően az előterjesztést elfogadták. A társadalmi bizottság ülésein — mely részéről nem tapasztaltak elfogult ügyintézést — a ha­tósági osztály rendszeresen be­számol a lakáskiutalásokról és a támogatások odaítéléséről. OBk W A lakások nem lakás céljá­ra történő felhasználásáról a hatósági osztály általában be­jelentés vagy hivatalos tudo­mása útján szerez értesülést. Az elmúlt három esztendőben ilyen eset csak elvétve for­dult elő. Mivel az ezzel fog­lalkozó ügyintéző más felada­tokat is ellát, e jogszabálysér­tő magatartás felfedésére nincs lehetőség. Tehát ilyen jellegű rendszeres ellenőrzés nem tör­tént. Viszont .valamennyi be­jelentést kivizsgálták. A lakásgazdálkodással kap­csolatos jogszabályok betartá­sának törvényességét 1986-ban a Pest Megyei Tanács végre­hajtó bizottságának igazgatási osztálya komplex vizsgálat alapján értékelte, s megálla­▼A* pította, hogy törvénysértés, if letve hiányosság nem fordult elő. m m Többek között ezek hangoz­tak el a városi tanács végre­hajtó bizottságának napokban megtartott ülésén, amelyen a hatósági osztály beszámolt a lakásellátás és lakásgazdálko­dás helyzetéről. Örüljünk? A szemüveges meg a kék zakós mindketten képvisel­nek valamit. Messziről jöt­tek ide — a szakember mindig messziről jön —, hogy méltó kezekben le­gyen az országos verseny irányítása. Most már csak üldögélnek a tornacsar­nok folyosóján, véget ért a viadal, és a nemszeretem munkával foglalatoskod­nak, rettentő mennyiségű oklevél rubrikáit töltik ki. A kék zakós ír. Első he­lyezett: Nagy Ferencz. A szemüveges bepöccen: Kol­légám, ezt a nevet 50 éve nem írjuk cz-vel. A kék zakós nem érti, bámul, de aztán föltalálja magát: Gondoltam, örülni fok neki a gyerek. Tekeszilveszter December 30-a minden bi­zonnyal a nagy gurítások napja lesz majd. Ugyanis reg­gel 8 órától a Közgép Teleki utcai tekepályáján megrende­zik a hagyományos tekeszil­vesztert. Mindehki annyiszor indulhat — kortól és nemtől függetlenül —, ahányszor csak kedve van. Sőt, nyerhet az al­kalomhoz illő tréfás ajándé­kokból. Mintabolt az emeleten Mintaboltot nyitott az Árpád utcai szolgáltatóház emeletén a Cegléd és Környéke Háziipari Szövetkezet. Saját termékei­ken kívül kötött- és bébiárut, szoknyákat és farmereket, fo­nalat és méterárut is kínálnak. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Hazaszeretetre nevelés Felejthetetlen történelemórák Manapság gyakran röppen­nek íel ilyen kérdések: Ho­gyan függ össze hazaszerete­tünk munkánkkal, műveltsé­günkkel, kötelességtudatunk­kal, történelmi tudatunkkal, magyarságtudatunkkal, embe­ri méltóságunkkal ? Szükség van-e hazaszeretetre? Király Béláné, az abonyi Somogyi Imre Általános Isko­la tanárnője pedagógiai mun­kája során újabban nemcsak az említett kérdésekre keres választ, hanem erősen hisz abban, hogy a gyermekkor első élményeinek feltétlenül meghatározó szerepük van a hazaszeretet íellobbantásában. — A hazaszeretet a legösz- szetettebb érzések egyike — mondja. — Ha ízeire bontjuk, bárki könnyen felismerheti benne a történelmi ismeretek szerepét, amivel napjainkban sajnos hadilábon állunk. Ta­valy az egyik osztályban a honfoglalás időpontjaként tíz gyerek tíz különböző számot jelölt meg, és csak egyetlen­egy adott helyes választ. — A lényeg: keveset és ke­vésszer foglalkozunk történel­münkkel, mintha múltunkban csak sötét foltok, hibák, vét­kek lennének, s nincs mire büszkén visszatekinteni. Számtalan országban történe­lemként oly sok mindent ír­nak le saját kontinuitásuk igazolására. Kiderül, miként csinálnak maguknak hősi múltat. Mi pedig a meglevőt is, ki tudja, milyen okból el­hallgatjuk, homályban tart­juk. A történelmi múlt, a haza, a táj megismerését elősegítik a rendszeres osztálykirándu­lások. Az ötödik osztályosok­kal a Kőröstetétlemen talál­ható Árpád-emlékműnél jár­tak, az egy évvel idősebbek­kel pedig Budapesten. Az előbbi helyen az obeliszk tör­ténetéről beszélgettek és a lé­tesítésével összefüggő iroda­lommal ismerkedtek. A fővárosi kirándulás mát komolyabb erőpróbát jelenteti mindenkinek. Délelőtt a Me­ző Imre úti temetőben tettek kiadós sétát, délután a Vár­ban jártak és megtekintették a Hadtörténeti Múzeum kiál­lítását. — Az előzetes kívánságok ellenére a Vidám Parkol igyekszem elkerülni — mond­ta. — Körülményes egyedül harminc gyermekre megfele­lően felügyelni, mivel vi­szonylag sok a veszélyes já­ték, a büfében a visszajáró pénzt nem szívesen adják vissza, na és kímélni szeret­ném a gyerekeket az olyan látnivalóktól, amiben más al­kalommal már volt részük, Élénken vihogó suhancok gyűrűjében két férfit láttam csókolózni egy pádon. Igaz, másoknak a temetőlátogatás- sai összefüggésben volt el­marasztaló megjegyzésük. Mi nem egy temetőben jártunk, hanem olyan panteonban, ahol hazánk nagyjai előtt tiszteleghettünk. A hetedik osztályosoknak Egert és nevezetességeit mu­tatta be, a végzősök pedig a tanév végén háromnapos or­szágjárással búcsúztak az is­kolától. Erkel Ferenc Hunya­di Lászlójának és Bánk bán­jának megismertetése a köte­lező programok közé tartozik. Király Béláné szerint mindkét mű kiválóan alkalmas az érintett kor iránti érdeklődés és a hazafiasság érzésének felkeltésére, valamint magá­nak a műfajnak, az operának megkedveltetésére. — A téma feldolgozására gyakorlatilag háromszor 45 perc állt rendelkezésemre — mesélte. — Már az első óra végén észrevettem, hogy a gyerekeket érdekli az anyag, de az alapismeretek hiányát is tapasztaltam. Ezért végül is külön-külön órában foglal­koztunk Erkel és Egressi éle­tével, a reformkorral, s köz­ben a magyar színház, a ver­bunkos zene, a nemzeti opera megszületésének történetével, valamint a két mű történelmi hátterével; II. Endre és a Hu­nyadiak korával. Az idő mú­lásával mind gyakoribb lett a zenehallgatás. — A történethez tartozik, hogy a kérdéses operalemez szövegkönyv nélkül jelent meg én viszont azt szerettem volna, ha az is ott van min­den gyermek előtt. Ennek ér­dekében minden elképzelhető lehetőséget megragadtunk, de törekvésünk eredménytelen maradt. Más választás nem volt, mint az operát magneto­fonra átjátszani és a szöveget onnan leírni. Ez két teljes dél­utánom vette el. Bár indigó­val írtam, mégis mindössze négy példányt tudtam felmu­tatni, holott harmincöt kellett volna. Miután további sok­szorosításra akkor semmiféle technikai lehetőség nem kí­nálkozott, a gyerekek elvállal­ták. Kétheti munka és elő­készület után olyan Hunyadi- órát tartottunk, amit talán sosem felejtek el. Gyuráki Ferenc ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents