Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-23 / 302. szám

1987. DECEMBER 23.. SZERDA Az ellenzék nem törődik bele a vereségbe Harc a parlamenti többségért Ro Te Vu, a múlt heti vá­lasztásokon győzelmet aratott dél-koreai elnök kedden be­jelentette, hogy még beikta­tása, február 25-e előtt parla­menti' váldsztásokat írnak ki. Az ellenzéki pártok vezetői — miközben beismerték, hogy egymás közötti versengésük vezetett vereségükhöz — to­vábbra sem ismerik el a kor­mánypárt jelöltjének szerintük csak csalással kivívott győzel­mét és nem fogadják el a par­lamenti választások előrehoza­talára tett javaslatot, vált is­meretessé kedden Szöulban. Dél-Koreában. ahol a poli­tikai megnyugvásra, a megvá­lasztott elnök által meghir­detett nemzeti megbékélésre, s a polgári törvényhozás és kor­mányzás megvalósítására len­ne szükség, most az újabb vá­lasztás adta lehetőség jelenti a kihívást az ellenzéki pártok Vezetői számára, akik változat­lanul nem tudnak egyezségre jutni. Kim Jung Szám ugyan ked­di sajtótájékoztatóján kijelen­tette: mélységesen sajnálja, hogy a két vezető ellenzéki párt megosztottsága miatt alulmaradt a választási küz­delemben, ezért most a leg­főbb célja a győzelem kivívása a parlamenti választásokon. így kívánja elsöpörni a kato­nai diktatúrát — közli a nemzetközi sajtó, amely sze­rint a politikus emellett kitart az elnökválasztás eredményé­nek megsemmisítése érdeké­ben tervezett békés mozgalom meghirdetése mellett. A kormányzó Demokratikus Igazságpárt végrehajtó tanácsa eközben keddi ülésén elfogad­ta a parlamenti választás irányelveit, amelyeket január elején kívánnak megvitatni az ellenzéki pártok képviselőivel. Kim De Dzsung, a másik po­litikai ellenzéki vezető össz- nemzeti tanács létrehozásával akarja semmissé nyilvánítani a választási eredményt, de ő is lemondott az erőszakos mód­szerekről. Jelenleg a legfontosabb kér­dés — mutatnak rá elemzők —, hogy Ro Te Vu kinyújtott kezét, amely ugyan nem telje­sen tiszta, hajlandók-e az ellenzéki pártok vezetői elfo­gadni. A győztesnek kegyes­nek és megbocsátónak kell lennie — jelentette ki Ro azon a megbeszélésen, amelyet még hétfőn folytatott Abe Sintartó- val, a Japánban kormányzó liberális demokrata párt fő­titkárával. Azt is közölte, hogy januárban jelenti be, milyen intézkedéseket kíván tenni a Nemzeti tragédia az utasszállító hajó katasztrófája Hulláméban háromezren? Aggódó és elkeseredett em­berek ezrei gyűltek össze a Dona Paz nevű utasszállító hajót működtető vállalat ma- nilai irodája előtt, arra vár­va, hogy valami biztosat tud­janak meg hozzátartozóikról. A helyszínen tartózkodó kutatócsoport vezetője közöl­te, hogy az ütközés térségé­ben rosszra fordult időjárás miatt egyelőre felfüggesztik' munltájukat. Arra már alig van remény — mondotta —, hogy a katasztrófa színhelyén túlélőkre bukkanjanak. A Fülöp-szigeteki hajóka­tasztrófa túlélői szerint az ál­dozatok száma jóval magasabb lehet, mint az eltűntek listáján szereplő mintegy 1500 fő. Co- razon Aquino államfő az ese­tet nemzeti tragédiának ne­vezte, és a felelősök kemény megbüntetését helyezte kilá­tásba. Az utasszállító hajót közlekedtető társaság minden egyes áldozat családtagjának 20 ezer pesót (mintegy 962 dollárt) ajánlott fel. Többen azt mondják, hogy a hajó túlzsúfolt volt, és két­szer annyi embert szállított, mint amennyi a hivatalos be­fogadóképessége, vagyis 1400— 160TT fő. Állítólag egy utas hallotta a személyzet tagjai­nak beszélgetését, s eszerint háromezren voltak a fedél­zeten. A katasztrófának eddig mindössze huszonhat túlélőjét találták meg. Amennyiben nem találnak több túlélőt, akkor a szerett- csétlenség a Titanic 1912 áp­rilisában bekövetkezett, 1503 áldozatot követelő katasztrófá­jánál is súlyosabb. (A tengeri hajózás legtöbb halálos áldo­zatot követelő tragédiája 1916 februárjában történt: egy fran­cia cirkáló elsüllyedt a Föld­közi-tengeren, és 3100 ember veszett oda.) A Fülöp-szigeteki szeren­csétlenség áldozatainak valódi számát azért nem lehet meg­állapítani, mert nem vették — nem vehették — számításba azokat, akik nem a pénztá­raknál, hanem a hajón váltot­tak jegyet, s a kisebb gyere­keket, akik jegy nélkül utaz­hatnak. Az egyik — talán sokkos állapotban lévő — túl­élő szerint ezer gyerek volt a hajón. A hajón tartózkodó, kará­csonyi ünnepekre induló uta­sok közül sokan aludtak, amikor a tankhajó a utasszál­lító hajó közepének neki­ment, szinte kettészakította, majd felrobbant és pillanatok alatt lángba borította mindkét hajót. nemzeti megbékélés program­jának megvalósítása érdeké­ben. Hírügynökségi jelentések szerint ezek között szerepel, hogy a nemzetgyűlésbe válasz­tott törvényhozók számát a jelenlegi 184-ről 267-re kíván­ja emelni, az arányos képvise­let számának 92-ről 50-C0-ra történő egyidejű csökkentésé­vel. A terv szerint a választó- kerületek képviselőinek a szá­ma a népsűrűség függvényé­ben egy és négy között válta­kozna. Kim Jung Szám. akinek a hívei elsősorban vidékiek, ezt a tervet máris elvetette, ra­gaszkodva ahhoz, hogy min­den választókerületnek egy választott képviselője legyen. Villámlátogatás Mitterrand Dzsibutiban Francois Mitterrand francia elnök 24 órás villámlátogatás­ra Dzsibutiba utazott. Az Af­rika szarván elterülő kis ál­lam Franciaország fontos partnere, mert stratégiai fek­vésű kikötőjét gyakran hasz­nálják fel utánpótlási bázisul francia hadihajók, Mitterrand találkozik Hosz- szan Guled Aptídonnal, Dzsi- buti Köztársaság elnökével és látogatást lesz a Clemenceau repülőgéphordozó .hajón. A Clemenceau vezeti azt a fran­cia hajóhadat, amely nyár óta a Perzsa (Arab)-öbölben és környékén cirkál, hogy szük­ség esetén segítségére siessen a francia kereskedelmi hajók­nak, illetve egyes egységei aknát szednek. Kambodzsa belügye a nemzeti megbékélés Son Sann alternatív feltételei • Son Sann, a kambodzsai el­lenforradalmi koalíció egyik szárnyának vezetője kedden Bangkokban bejelentette, hogy bizonyos feltételekkel részt kí­ván venni a nemzeti megbé­kélési tárgyalásokon. Nyugati hírügynökségek jelentései sze­rint ehhez alternatív feltételt szabott: vagy vegyen részt Vietnam is a tárgyalásokon, vagy tegyen ünnepélyes nyi­latkozatot az ENSZ főtitkárá­hoz és a Biztonsági Tanács öt állandó tagjához intézett le­vélben. hogy a lehető legha­marabb kivonja csapatait Kambodzsából, ha megkez­dődnek a tárgyalások a phnom- peni kormány és ellenfeleinek koalíciója között A UPI szerint a mostani be­jelentés növeli annak esélyeit, hogy hamarosan létrejön a Párizsba tervezett találkozó a kormány és ellenségei között, hiszen az eddigiektől eltérően Son Sánn már nem utasítja vissza eleve a megbékélési tár­gyalások eszméjét A Vietnami Szocialista Köz­társaság többször is értésre Az IKP szolidáris a palesztin nép küzdelmével Felelős az izraeli kormány Az Izrael által megszállt te­rületeken kialakult helyzettel foglalkozott az Izraeli Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága legutóbbi ülésén. A témában Meir Vilner, a párt főtitkára tartott beszámolót A központi bizottság hatá­rozatot fogadott el, amely ki­mondja, hogy a Jordán folyó nyugati partján és a , Gázai- övezetben a palesztin nép har­ca tulajdonképpen az elnyo­más és a megszállás ellen, a nemzeti felszabadításért kez­dődött népi felkelés. Az IKP szolidáris a palesztin nép küz­delmével. A megszállt terüle­tek lakossága elleni terrorért az izraeli kormányt terheli a felelősség. — állapítja meg a határozat. A helyzettel kapcsolatban a központi bizottság határozata rámutat: az Egyesült Álla­mok és Izrael között az ösz- szecsapások napjaiban aláírt kölcsönös megértési memoran­dum az arab népek ellen irá­nyuló izraeli—amerikai stra­tégiai szövetség erősítése felé tett újabb lépés. Az IKP köve­teli Tel Aviv és Washington szövetségének felszámolását. A határozat végül hangsú­lyozza: az arab területek több mint búsz éve tartó megszál­lása nemcsak a közel-keleti helyzet rendezésének egyik legfőbb akadálya, hanem gyö­keresen ellentmond Izrael biz­tonsági érdekeinek is. adta korábban, hogy nem kí­ván részt venni a kambodzsai kormány és az ellenforradal­mi koalíció tárgyalásain, mert a nemzeti megbékélés kam­bodzsai belügy. Fő téma a közel-keleti válságos helyzet Gorbatso v—Husszein eszmetsere Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden délelőtt megbeszélést folytatott Moszk­vában Husszein jordániai ki­rállyal. Husszein hétfőn érke­zett a Szovjetunióba hivatalos látogatásra a legfelsőbb tanács elnöksége és a miniszterta­nács meghívására. A kölcsönös tisztelet és a közös érdekek képezik a szov­jet—jordániai kapcsolatok szi­lárd alapját. így jellemezte hétfő esti , pohárköszöntőjében a kétoldalú viszonyt Husszein, Jordánia királya. Az első tárgyalási napon a közel-keleti válságról nem folytattak eszmecserét, mert ez a további megbeszélések fő témája lesz. Így a jordániai vendégek az Andrej Gromiko államfő vezette szovjet kül­döttséggel — amelynek tagja! között volt Eduard Sevard- nadze külügy- és Dmitrij Ja- zov honvédelmi miniszter, to­vábbá Pjotr Gyemicsev, a leg­felsőbb tanács elnöksége elnökének első helyettese és Nyikola) Talizin miniszterel­nök-helyettes — a világpoliti­ka egyéb 'kérdéseiről, köztük a közelmúltban lezajlott szov­jet-amerikai csúcstalálkozó­ról tárgyaltak. A felszámolásra ítélt amerikai fegyverekről Szovjet—brit megállapodás Hétfőn Londonban aláírták azt a szovjet—brit megállapo­dást. amely biztosítja a szov­jet fél számára, hogy Nagy- Britanniában a molesworth-i és Green ham Common-i tá­maszpontokon ellenőrizze az amerikai közepes hatótávolsá­gú atomfegyverek leszerelését. A megállapodást a brit kor­mány megbízásából Geoffrey Howe külügyminiszter, a Sajátos washingtoni álláspont A Fehér Ház a kontrák pártján A Fehér Ház nagyon biz­tatónak nevezte, hogy a nica- raguai ellen forradalmárok tá­madásokat intéztek az ország több városa ellen. Mariin Fitz- water, Reagan elnök szóvivő­je azzal indokolta ezt a sajá­tos álláspontot, hogy a kont­rák fenn tudják tar tani a nyo­mást a sandinista kormányra. A mi álláspontunk szerint ez a nyomás rákényszeríti a ma- naguai kormányt, hogy haj­landó legyen elfogadni a tűz­szünetet — mondotta a szóvi­vő, és azzal büszkélkedett, hogy az ellenforradalmárok jelentős és erős harci alaku­latot jelentenek, akikkel sze­rinte, a jövőben is számolni kell. Közben a Fehér Ház meg­elégedéssel szólt arról, hogy a kongresszus végül is hajlandó valamelyes támogatást adni a nicaraguai kontráknak a még vitatott költségvetés keretei között is. Bár Reagan elnök eredetileg jóval nagyobb ösz- szeget akart megszavaztatni erre a célra, most hajlandó el­fogadni, hogy egyelőre csak valamivel több mint nyolc­millió dollárt juttatnak a kontráknak — de úgy, hogy a kormánynak joga legyen feb­ruár elején újabb követelése­ket előterjeszteni, ha úgy íté­li meg, hogy a fegyverszünet nem jött létre, illetve a san­dinista kormány nem teljesí­ti a közép-amerikai rendezési terv előírásait. szovjet kormány felhatalma­zása alapján pedig Leonyid Zamjatyin londoni szovjet nagykövet látta el kézjegyé­vel. A decemberi szovjet—ame­rikai csúcstalálkozón a köze­pes hatótávolságú és a had­műveleti-harcászati rakéták felszámolásáról aláirt szerző­dés a végrehajtás ellenőrzésé­nek egyik fői-májaként hely­színi ellenőrzést irányoz elő. Mivel a szerződésben felszá­molásra ítélt amerikai fegyve­reket Nyugat-Európába telepí­tették, a helyszíni ellenőrzés ügyében különmegállapodá- sokra van szükség a Szovjet­unió és az érintett nyugat- európai országok között. A brit kormány először tenge­rentúli szövetségesével állapo­dott meg, hogy engedélyezi a helyszíni ellenőrzést. Az erről szóló brit—amerikai megálla­podást december 11-én írták alá. Lengyel kormányszóvivő az esztendő kilátásairól Jelentős politikai reformok Összességében pozitívnak ítélte az 1987-es év kilátásait Lengyelország számára Jerzy Urban kormányszóvivő keddi — ez évi utolsó sajtóértekez­letén. Jelentős haladás történt — mondotta — a nemzeti köz- megegyezés erősítésében, nagy fontosságú konszenzus jött lét­re az ország számára legfon­tosabb kérdésben, a gazdasá­gi reform továbbvitelében. Az év kiemelkedő eredménye a gazdasági reform 2. szakaszá­nak kidolgozása és a politikai reformok meghirdetése, amely­nek részben már megvalósítá­sát is jelentette a novemberi népszavazás. Lényeges előrelé­pés történt Lengyelország kül- kapcsolatainak normalizálásá­ban is. és kedvezően alakult a nemzetközi légkör, amin belül különösein nagy jelentőségű Varsó számára a szovjet— amerikai megállapodás a kö­zepes és rövidebb hatótávol­ságú rakéták felszámolásáról. ALMEYDA Kedden tíz évre megfosztot­ták állampolgári és politikai jogaitól a chilei ellenzék egyik vezéralakját, Clodomiro Al- meydát- A chilei alkotmánybí­róság „marxista meggyőződé­se” miatt ítélte el a neves po­litikust. A döntés ellen nincs helye fellebbezésnek. Salvador Allende népi egy­ségkormányának egykori kül­ügyminisztere a közelmúltban tért haza külföldi száműzeté­séből Chilébe, ahol azonnal bebörtönözték. A 60 éves Al­in eyd át jelenleg a santiagói börtönben tartják fogva. PROVOKATÍV MENTÉS Provokációnak minősítette kedden a TASZSZ az amerikai külügyminisztérium Afganisztán: a szovjet megszállás nyole éve című hétfői jelentését. Moszkvai diplomáciai körökben felhívják a figyelmet, hogy az amerikai jelentést éppen akkor hozták nyilvánosságra, amikor Afganisztánban erősödik a nemzeti megbékélés, em­lékeztet a szovjet hírügynökség. A kommentár idézi Mihail Gorbacsovot, az SZKP KB főtitkárát, aki washingtoni láto­gatásakor sajtóértekezleten kijelentette: ml nem törekszünk arra, hogy Afganisztánban szovjetbarát rendszer legyen, de az amerikai félnek is ugyanilyen egyértelműen ki kell jelen­tenie, hogy nem akar Amerika-barát rendszert Afganlsztán­b*A TASZSZ újból megerősítette, hogy a Szovjetunió 12 hó­nap alatt akarja kivonni csapatait Afganisztánból, sőt a csa­patkivonás gyorsabb is lehet, amennyiben annak megkezdé­sével egyidejűleg leállítják az afganisztáni kormányellenes erők fegvveres és pénzügyi támogatását. A kommentár végül felszólítja az Egyesült Államokat, hogy szüntesse he az afga­nisztáni kormányellenes erők fegyveres alakulatainak támoga­tását. HOVATOVÁBB NEM KE­VÉSBÉ VESZÉLYES a világ­űrbeli csúcsforgalom, mint va­lamely világváros központjá­ban autózni reggel, munkakez­dés előtt. Azóta, hogy harminc évvel ezelőtt a Szovjetunió felbocsátotta az első szputnyi- kot, mintegy negyvenezer ki­szolgált műhold maradt fenn a világűrben, nem szólva a felrobbant hordozórakéták re- peszeiröl, sőt arról a magá­nyosan keringő csavarhúzóról, amelyet a Discovery egyik asztronautája ejtett el, amikor külső szerelést végzett egy űrsétán. Az újabb és újabb műholdak és űrállomások út­ját elsősorban nem a műkö­dőképes és használatban levő elődeik veszélyeztetik, hanem a felhalmozódó hulladék. A világűr takarításának nincs gazdája, sem műszaki­lag bevált módszere. A véle­mények megoszlanak: egye­sek szerint a világűrben ki kellene jelölni egy hulladékle­rakó pályát, ahová mindenki köteles lenne a saját roncsait félrehordani. Mások szerint a felbocsátó államokat és cége­ket kötelezni kellene arra, hogy a kiszolgált vagy felrob­bant eszközöket szállítsák vissza a földre. Eddig öt nemzetközi szer­ződést kötöttek a világűrben tiszteletben tartandó viselke­~Jegyzet ZŰRÖS ÜGYEK A VILÁGŰRBEN ezeket az ENSZ is hatályos­nak tekinti, mégis, még szá­mos kérdés nyitva áll. Az ál­talánosan elfogadott szabályok alapján nem lehet eldönteni például azt, hogy ki tartozik kártérítéssel akkor, ha fel­robbant hordozórakéta, vagy műhold a földre visszahullva kárt okoz. A nemzetközi együttműködés ezt még bo­nyolultabbá teszi, hiszen elvi­leg lehetséges, hogy például egy brazil műholdat európai hordozórakétával amerikai te­rületről bocsátanak fel. A dolgok tisztázását még messzebbről kellene kezdeni, hiszen egyelőre az sem eldön­tött, hogy meddig tart egy adott ország szuverenitása a területe feletti légtérben, és hol kezdődik a világűr, amely már nem tartozik egyetlen ál­lamhoz sem, hanem az embe­riség közös kincsét képezi. Egyesek arra hajlanak, hogy a légtér határa nyolcvan kilo­méter, mások szerint inkább száz kilométer magasban le­gyen. A harmadik állásnont szerint a kozmoszba indított eszközök essenek- a világűrre vonatkozó nemzetközi szabá­lyok hatálya alá. Ennek alá­támasztására a Challenger ka­tasztrófáját hozzák fel, mert a szerencsétlenség a földi lég­térben történt, de meglepő len­ne, ha a légi közlekedési bal­esetekkel azonosan bírálnák el. A legelsőként elfogadott alapelv az, hogy a világűrben egyetlen állam sem gygakorol- hatja szuverenitását. Erről még akkor jött létre széles kö­rű nemzetközi egyetértés, ami­kor viszonylag kevés ország vett részt közvetlenül az űr­kutatási, vagy a távközlési műholdprogramokban. Ami­kor az űrkorszak beköszön­tött, számtalan ideális elkép­zelés élt arról, hogy az embe­rek jobban fognak majd a vi­lágűrben viselkedni, mint a földön. Am ahogy mind több ország érdekelt a kozmosz kí­nálta lehetőségek kihasználá­sában, annál inkább előtérbe kerülnek az önös érdekeik és a kezdeti nemes elvek illuzóri­kussá válnak. Ezt fejezi ki az a tény, hogy a világűr hasz­nosítását szabályozó újabb nemzetközi szerződéseket egy­re kevesebb ország ratifikálja. A NEMZETKÖZI JOGNAK például időben fel kellene ké­szülnie arra a nem is távoli jövőre, amikor a tőkés magán- társaságok is belépnek a vi­lágűrbe és a súlytalanság elő­nyeit kihasználva jelentős mű­szaki újdonságokat fedeznek fel. Komoly viták keletkezhet­nek abból, hogy az űrben fel­fedezett eljárások szabadalma kit illessen, és a feltaláló, a megbízó cég, az űrállomás tu­lajdonosa ' esetleg az anyagi támogatással hozzájáruló szponzorországban jegyeztes- sék-e be. Valószínű, hogy erre legalábbis kezdetben nem lesz­nek általános nemzetközi nor­mák, hanem az érdekelteknek kétoldalú szerződésekben kell róla előre megállapodniuk. MA MAJD ILYEN KÉRDÉ­SEKBŐL adódnak a konflik­tusok, az legalább azt jelzi már, hogy közelebb jutottak a világűrről 1967-ben megkötött első nemzetközi szerződés leg­fontosabb eszméjének valóra - váltásához, mert az a kozmi­kus térség békés felhasználá­sának alapelvét szögezte le. Szakértők becslése szerint ugyanis a világűrbe felbocsá­tott eszközök háromnegyede ma még katonai célokat szol­gál, még akkor is, ha formáli­san nem így jegyzik be őket. (K. S.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents