Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-21 / 300. szám
»T , MK. t Fl 1987. DECEMBER 21., HÉTFŐ A madarakat nem lehet ellenőrizni Amikor megszólal a sziréna... £ Vastag lesz az a hang. Legalábbis így sejtjük, mert ^ Cegléden a háború óta nem szólalt meg a szirénakórus. | Azazhogy talán ötvenháromban, Sztálin halálakor. Igaz, S akkor a vonatok is megálltak. Strandra adták a pénzt Mindenki a magáénak érezheti Hogy hol, mire szavazták meg az emberek a tchót, az a település legteljesebb belügye volt, és ma is az. Mégis, talán meglepetést keltett, amikor a sok gonddal küszködő Nagykátán úgy határoztak: strand létesítésére kérik a lakosság támogatását. Nem is keveset, hiszen a nagykátaiak végül is ezer forintban szavazták meg a településfejlesztési hozzájárulást. Ráadásul úgy kezdtek hozzá az építkezéshez, hogy vízbázis nem volt. Igaz, a környék több meleg vizű fürdője volt a biztosíték arra, hogy a szakemberek nemhiába ______.-xlr (ni P ersze a szirénahanggal óvatosan kell bánni, nehogy riadalmat okozzon. Az áram- szolgáltatónál mesélik, hogy nemrégiben a Rákóczi úton kábelösszekötö szerkezetet helyeztek el a beton alatt, amit az arra kószáló népek —alakja miatt — kapásból bombának néztek, s elkezdtek összevissza telefonálni. A ceglédi Démász-kirendeltségen Jánosi István és Lakos Ferenc a legrégibb szirénások. övék a havi rendszeres ellenőrzés és karbantartás gondja. Azt mondják, minden rendben lesz, meg fognak szólalni, jól előkészítették a dolgot. No igen, bár mindenképpen prímák a hazai szirénák, azért könnyen becsúszhat néhány gikszer. Ugye ott vannak például a madarak a maguk fészkelő kedvével. Egy nagyobbacska testű szárnyas képes átfurakodni még a védőhálón is, így elegendő, ha néhány szalmaszál beszorul a szirénamotor meg a forgóház közé, máris kész a baj. A madarakat nem lehet ellenőrizni. A szirénákat annál inkább. Ilyenkor a démászosok alaposan meggyőződhetnek arról, működőképes-e a szerkezet, megnyomnak egy gombot, éppen csak hogy megpöccintik, s ha a gépezet fölmorran, megállapítják, hogy sikerrel járt a morgópróba. December 14-e, a kiképzés napja. Az összeverődött kezelőszemélyzet, egy részük férj-feleség, feszülten figyel. Holnap egyetlen percig — csupán próbaképp — harsogni fog az összes sziréna. Nem mondhatni, hogy túlontúl bonyolult feladatuk lenne a kezelőknek. Egyszerűen csak oda kell menni a szirénához, a * zárba helyezni az apró kulcsot, elfordítani, aztán várni a négy órát. December 15., délután fél négy a ceglédi vasútállomáson. — Emlékszik-e még a háborús évek szirénáira? — Sivákolós volt a hangjuk. De most miért csinálja ezt velem?! — Mert fél órán belül meg fognak szólalni. Mit gondol, miért? — Biztos csak kipróbálják. Ha véletlen valami történne, a maiak is tudják meg, mire is használták ezeket régen. — Történhet valami? — Szerintem nem. (Hatvanéves öregúr.) Háromnegyed négy. — Előfordulhat szerinted, hogy szükség lesz a szirénákra? — Igen, elő. (Tizenhat éves szakmunkástanuló.) Négy óra. — Ugyanolyan hangja van, mint annak idején? — Tisztára olyan, azzal a különbséggel, hogy akkoriban vijjogott is. (Középkorú mezőgazdász.) Négy óra tíz másodperc, a tanácsháza előtt. — Mit gondol, miért szirénáznak? — Kipróbálják, hogy egyáltalán működnek-e. Egyébként az újságban is benne volt. Aki azt olvasta, az sejti, hogy miről van szó. Engem nem érdekel. Annak idején sokat hallottam. Rossz volt, amikor vijjogott, mert jöttek a bombázások. Így viszont különösebben nincs jelentősége. Ez az egész csak formaság. Ugyan ki tudja azt, hogy kel- lenek-e valaha. (Hatvanöt év körüli, barna kalapos férfi.) — Honnan jön? — Éppen a Rákóczi úti édességboltban voltam. Ott bent egy búgó hangot hallottam. Néhány másodpercig fel sem tűnt az, hogy szirénáznak. Azt hittem, hogy a neon zúg. Aztán ugrott be, hogy ma délután 4-kor próbálják ki a szirénákat. De ahogy figyeltem, az emberek egyáltalán nem estek pánikba. Mindenki végezte a maga kis karácsonyi bevásárlását, s íelmálházva siettek haza. A filmek alapján én sokkal félelmetesebbnek képzeltem. Azt gondoltam, hogy jobban megnyomják. (Harminc-harmincöt éves bajuszos fiatalember.) Négy óra egy perc, vasútállomáson. — Mikor szólalnak meg a szirénák? — Vész esetén. — Most vész van? — Most nincs, bemondták előre. (Tinédzser lányok.) Négy óra két perc, a taxisstandnál. — Miért próbálják ki? — Polgárvédelmi szempontból, nemcsak háború, hanem más természeti katasztrófa, földrengés esetére. — Mit tenne, ha élesben szólalna meg? — Nem idevalósi vagyok, nem tudom, talán óvóhelyre mennék. (Harmincéves férfi.) Négy óra három perc, a buszpályaudvaron. — Hallottátok ezt a furcsa hangot a fejünk felett. Mi volt? — Légiriadó, háború elleni figyelmeztetés. — Szerintetek miért szól a sziréna? — Hát, hogy elmeneküljenek az emberek, ha háború kezdődne. — Ti mégsem menekültetek el. — Hát, benne volt az újságban, hogy ez nem komoly. (Általános iskolás gyerekek.) Négy óra négy perc, az állomási büfé előtt. — Nem is emlékszem rá, mikor hallottam utoljára szirénát, olyan régen volt. — Mit tetszik szólni a hangjához? — Borzasztó volt, süketítő, egy szót nem lehetett érteni. — Lesz-e még szükség a szirénák hangjára? — Remélem, hogy nem. — Akkor miért próbálják ki? — Talán gondolnak rá? Hogy figyelmeztessék az embereket? Nem tudom, nem volna jó, ha még egyszer valóra válna. Nem is jó rágondolni se. Én nem gondolok sem óvóhelyre, sem menekülésre. (A büfés néni.) Négy óra nyolc perc, a Grill bisztrónál. — Nem úey szólt, mint régen. Nem így köll szirénázni. — Hogyan kell? — Ennek megvan az ütemterve. Hogy milyen ütemben kell, kérem szépen! Egymás után háromszor, és amikor lefújják, akkor háromszor egy- egy hosszút köll fújni. — Itt most nem fújnak háromszor hosszút? — Kétszer volt folyamatos zúgás. — Mikor kell megszólalni egy szirénának? — Akkor, amikor központilag elrendelik a légiriadót. Bár sose legyen, (öregember, hatvanöt körül.) Négy óra tizenöt perc, a kollégium előtt. — Hogyhogy mit szólok hozzá? Tudtam, hogy lesz. Már hallottam hangját a tévében. Valahogy így szólhatott ez apáink korában is. — Mi lenne a teendő, ha élesben menne? — A munkahelyi vezetőmnél jelentkeznék, ö osztana be polgári védelmi alakulatba. — És mit csinálna a családjával? — Nem tudom. (Fiatal műszaki ember.) Négy óra húsz perc, Cegléden. Csend. A közös érdek — Vajon azok, akiken múlik, hogy Nagykáta fejlesztési elképzeléseit céltámogatások odaítélésével segítsék, nem tartják-e luxusnak, oktalan pénzpocsékolásnak a strand létesítését? A kérdésre Akantisz Marcell, a városi jogú nagyközségi tanács elnöke válaszol: — Az utak rossz állapota, a súlyos belvízhelyzet, mind fojtogató gondunk. A tehóból öt év alatt tizenötmillió forint jön be. Ez néhány utca burkolatának megépítésére, vagy egy kisebb körzet belvízrendezésére elég is lenne. Ám, azt hiszem, a lakosság olyan célt szeretett volna a pénzével támogatni, amely egyaránt jó mindenkinek. Márpedig egy szép környezetben lévő meleg vizű, modern strand, a körülötte kialakuló szabadidő- és sportparkkal, olyan terv, amelyet a kisgyermekes családok éppen úgy magukénak érezhetnek, mint az idős, beteg emberek. Az sem mellékes, hogy az építkezés valamennyi fázisában lehetőség van a társadalmi munka igénybevételére, a felajánlásokból pedig nincs hiány. Nem a valóságtól elrugaszkodott terv tehát a tanácsnak az az elképzelése, hogy csupán a speciális szakmunkákra és az anyagokra adnak ki pénzt. Ilyen szakmunka a termálkút fúrása, amelyet a Vízkutató és Fúró Vállalat ceglédi üzemének dolgozói végeztek. December közepén már a hatalmas teherautón feküdt az a fúrótorony, amelynek segítségével alig több mint ezerméteres mélységben elérték a termálvizet. — A fúrás a tervezettnél is jobban sikerült — magyarázza Veres József, a fúrómester a helyszínen. — Mélyebb rétegekből számítottunk meleg vízre, a hőfokát is alacsonyabbra becsültük, s a kút hozama is meghaladja a várakozást. Percenként ezernégyszáz liter, 58 Celsius-fokos, enyhén sós ízű víz tört gőzölögve a felszínre. Még vizsgálják az összetételét, de bizonyos, hogy akár a környékbeli többi srand Vize, ez is hamar népszerű lesz a mozgásszervi bán- talmakkal küzdők körében. Már felfedeztek Szomorú látványt nyújt télen a leendő strand környéke, a sok téli álmát alvó kiskert, a szebb, csúnyább víkendhá- zak sokasága Gulyás György- gyel, a nagykátai pártbizottság titkárával autózunk végig a hobbitelkek között vezető keskeny földúton. — Gyenge föld ez, mégis a telektulajdonosok java nagy lelkesedéssel művelgeti parcelláját. Van nálunk Vácról idejáró telkesgazda is. Ha elNemcsak a Szentendrei-szigeten, hanem másutt is, ahol a környezetet szerető emberek élnek, ahol aggódnak a jó minőségű ivóvízért, nagy örömmel nyugtázták a hírt: végre épül a négy település és a Kék Duna Szakszövetkezet húsüzemének szennyvizét befogadó tisztítómű Tahitótfalu határában a Kenderes-dűlőben. A program kezdeményezője az említett mezőgazdasági nagyüzem volt, mert tudta, hogy tagjainak bevételét meghatározó vágóhídja e beruházás nélkül a bezáraftatás sorsára jut. Ugyanis a Buvizig a szennyvíz tárolásának elfogadhatatlan körülményei miatt a Kék Duna Szakszövetkezetét hoszú idő óta bírságolta, illetőleg jelenleg is bünteti. 1986 tavaszán a tervek alapján megindult a munka. A Kék Duna Szakszövetkezet elkészítette a föld alatti víz- es csatornavezetéket a húsüzemtől a Kenderes-dűlőig, rendben van a létesítményig húzódó szilárd burkolatú út is. Az eddigi munkák a mezőgazda- sági nagyüzemnek 9 , és fél millió forintjába kerültek, a maradék 3 milliót pedig átadta a helyi tanácsnak. Mert a beruházó a Tahitöt- falui Községi Tanács, lévén, hogy a szigeti települések szennyvízét is fogadni fogja a tisztító. Sajnos, immár egy éve annak, hogy a beruházásnál leállt a munka. Lázár Antal, a Kék Duna Szakszövetkezet elnöke elmondta, hogy a levonulásuk óta tárgyalás tárgyalást, egyeztetés egyeztetést követ, de a műtárgy építése egy kapavágással sem haladt előrébb. A nagyüzemben értetlenül állnak a dolgok előtt. A szennyvíztisztító építésének programja immár 3 éve folyik. Üjabb és újabb módosítások, tervek követték egymást, míg végül a Kék Duna Szakszövetkezet elvégezhette az említett munkákat. A Buvizig szerint nem jók a műtárgy tisztítási paraméterei. Az Országos Vízügyi Hivatal készül a strand, ezeknek a kerteknek is megnő az ázsiója majd — mondja Gulyás György. Még csak állították a fúrótornyot a termálkúthoz, s már emelkedni kezdtek az Ifjúság park — így nevezik ezt a területet — környékén a magántulajdonban lévő telkek arai. Természetesen később a tanács is szeretne telkeket osztani, elsősorban a Magyar—Koreai Barátság Tszszel közösen, hiszen a környékbeli földekkel ők rendelkeznek. Szükség lesz a parcellázásra, mert már ma is, amikor még nyoma is alig van a leendő strandnak, sokan érdeklődnek a környékről, sőt Budapestről. Könnyíti a végszámlát — A vízbázis kialakítása, a termál-, illetve a kétszáz méter mély hideg vizű kút megépítése több mint nyolc és fél millióba kerül. De tavasszal a medence vasszerkezetének szerelése szakszerű művezetés mellett már készülhet társadalmi munkában, mint ahogy a betonozás is. A lombos erdőben a sétálóutak építése, a sportpályák elkészítése ugyancsak sok társadalmi munkával könnyítheti a végszámlát — beszél elképzeléseikről a tanácselnök. — Az ellátás megszervezésében pedig számítunk a magánszektor vállalkozó kedvére és tőkéjére. Úgy gondoljuk, nem kergetünk délibábot azzal, hogy ilyen konstrukcióban egy motel is meg tudna élni Nagykátán. Móza Katalin véleménye az, hogy átmeneti megoldásnak megfelel, de később bővíteni kell. Lehet, hogy a szakembereknek igazuk van, a szövetkezet tagsága azonban azt mondja, hogy ők áldoztak a dologra 11 millió forintot, a húsüzem szennyvizének tárolása miatt jelenleg is büntetést fizetnek, s az elmúlt héten is kaptak egy felszólítást, hogy azonnal állítsák le a szennyvíz régi helyre való hordását. Ráadásul a vágóhíd felújítására nemrégen költöttek 3 millió forintot. A tagság megélhetéséhez pedig a húsüzem évi 4 millió forinttal járul hozzá. Most mindenki attól tan Tahitótfaluban, hogy a környezetet joggal féltő és azért felelős hivatalok bezáratják a vágóhidat. Csakhogy ez esetben a Dunakanyar ellátásából hiányozna az évi 70—75 vago- nos hústermék, amelyet a ta- hitótfaluiak szállítanak a különböző ABC-kbe, vendéglőkbe. Nem közömbös az sem, hogy tönkremenne a húsüzemet kiszolgáló háztáji háttér. Pedig ennek a létrehozása ve- rejtékes munkával sikerült. A szigeti és más falvakban élő gazdák jelenleg esztendőnként mintegy 2500 sertéssel látják el a tahitótfalui vágóhidat. Azok a célok, nevezetesen, hogy minél előbb felépítsék a Kenderes-dűlőben a szennyvíztisztítót, hogy tovább dolgozhasson és bővülhessen a húsüzem, hogy erősödjön a háztáji tevékenység, nemcsak a szövetkezetnek, hanem szőkébb hazánknak is alapvető érdeke. Mindenképpen indokolt lenne tehát a műtárgy építésének mielőbbi befejezése. Jogos a szövetkezeti tagság kifogása. Ha ők nem áldoztak volna több mint 11 millió forintot, a szigeten még hosszú ideig nem lett volna víztisztítás. Miért fizessék ők plusz a büntetéseket azért, mert egyeztetés egyeztetést, tárgyalás tárgyalást követ. Immár három éve. Vicsotka Mihály F. F.—R. L.—V. S. Gombó Pál: té( mordóá^aL N emrégiben láttam egy gyereklapban, hogy még írják ötven évvel ezelőtti iskolai dolgozataimat: „A tél örömei" címmel. A tanárok, mint gyorstalpalt pszichológusok, talán tudják is, hogy kell a gyerekeknek az autóhipnózis, addig mondatják velük, hogy a tél csupa öröm, míg elhiszik és a derűs kedély a legtöbb, amit gyerekünknek adhatunk. De továbbá az is igaz, hogy mindig tudnak mit írni a nebulók a fenti tárgyú dolgozatban, mert a hidegben jól felöltöztetik, a szánkón húzzák őket, a jégen maguk siklanak, ha a sort bevárták, s a hóból hóembert lehet építeni, továbbá más nekik az otthon melege, ha kint fagy és karácsonyra is ott a Legó meg a bejgli. Ám a felnőttekkel és öregekkel senki sem írat dolgozatot a tél örömeiről, kinőttek az autószuggesztálható korból, ha írnának, úgyis a tél mordságáról írnának, mint én most, bocsáttassák meg a témaváltás. Mert mondjuk, azt lehet énekelni, hogy jaj, de csúszik ez a banánhéj, rajta csúszni veled babám kéj, de a gyakorlatban a banánhéjon elcsúszni sem jó dolog, mint azt a bíróságok is tanúsíthatják, például lakásügyi fötisztviselők esetében. Ámde télen nem egyes banánhéjakról van szó, hanem folyamatos jégről, amely mindenütt csúszik, s ha a gyerekek csúszdát csinálnak belőle itt-ott, akkor itt meg ott még jobban. Ezért a felnőtt ember jó esetben hasra esik, rosszabb esetben kificamodik a bokája, vagy véresre horzsolódik a térde, amit ugyan néhány öltéssel bevarr az orvos, kerül, amibe kerül, aztán egyikük borogatást rendel, a másikuk kenőcsöt, a harmadik inkább begipszeli, a negyedik a gipszet leszedi, csúszni tehát nem is olyan jó. Az idősebbek pedig, mikor a tél örömeit gyermekeik és unokáik karácsonyfájánál akarják eltölteni, a buszmegállónál úgy csúsznak, hogy mindjárt törik a combnyak és a mentők fuvarozzák őket az ügyeletes traumatológiára, ahol nincs sem Télapó, sem csillagszóró, csak műtőlámpa meg zöldkötényes operatőrök. Na, szóval a tél mordságai már a csúszásnál felülmúlják a tél örömeit, de egyébként is sokkal inkább tartoznak a reális világba, mint örömei. Mondjuk az örömök listáján szereplő játékautók nem csúsznak, csak szaladgálnak asztal, szekrény alá, ahonnan ki lehet őket piszkálni. Ám a felnőttek felnőtt autói már a havon is, a jégen pláne, de az ónos eső talaján mégplánébb úgy csúszkálnak, hogy ennek-annak emberestül nekimennek, felfordulnak, vagy éppen embernek mennek, ami nem öröm, még modornak is csak szépítő fogalmazással mondható. Pedig télen a havazás, meg a fagy járja bokára, combnyakra, gépkocsira egyaránt. Most látom, hogy a csúcsmordságoknál kezdtem, holott a valóságban a tél mindennapi mordságai is zordak. Teszem azt a hideg, amelyet az emberek jó része nem tud szeretni, mihelyt kinő a gyermekkorból Kezdődik a rossz érzés már az előkészületeknél, mert ugyebár kell az a téli holmi és az árak már előre borzongatnak: jó, jó drágább lesz a gyermekruha, amelyben a tél örömeiről szóló dolgozathoz élményt gyűjtenek, de mibül, mennyiből, mennyiért, és ha kinövik, mibül, mennyibül, mennyiért lehet ismételni. Bár ki se növik, már szakad A gazdagabb felnőtt népség autón jár és bundában — bár egyik sem élvezet, de még is —, hanem a szegényebbje cipője mérsékelten vízálló, a szél a kabáton átfúj, az eső átszivárog, a nők harisnyája divatvékony, a férfiak cipője, nadrágja sárgyűjtő. Ugyanis a tél ravasz, hol agyonfagyat minket, hol havat olvaszt lucskos sárrá, amelyet a járművek felfröcskölnek és itt meg ott tócsákká egyesülnek, amelyeken Mózes sem tud száraz lábbal átkelni. Az öregek ilyenkor inkább otthon maradnak, ahol ha éppen van fűtés, nem fáznak át, de isten tudja, hogyan, a vírusok belo- póznak, és náluk is megtelepül a tél legáltalánosabb mordsága, az influenza, amelyet amíg a lakosság fele nem kapja meg, egyszerű hűlésnek neveznek orvosi nyelven a tájékoztató közleményekben. Ilyenkor a népek lázas örömmel készülődnek karácsonyra hápci, hápci, ki-ki azt szed, amit akar, antibiotikumot, hársfateát, Kalmopyrint, C-vita- mint, tovább köhög, háta fáj, torka dagad ó be szép, jaj de szép ez a tél, hápci. Ilyenkor a gyerek viszont nem megy iskolába ami a tél örömei között a legnagyobb, de ezt nem írja meg dolgozatában. L átják, átvettem az idők szellemét, nem látom rózsaszín szemüvegen át a fehér havat, a legnagyobb nyíltsággal feltárom a nehézségeket, amelyeket csak közös összefogással küzdhetünk le, ki-ki söpörje el a havat saját ajtaja előtt, hívjuk segítségül a legmodernebb jégtörőket, olvassuk az orvosi tanácsadó rovatokat, és kezdeményezzük a világpiacon helytálló üzembiztos sífelszerelések gyártását elfogadható áron, vendéglátóiparunk pedig vesse vigyázó szemét a trópusi országokra, amelyeket vonz a tél nek az a mérsékelt mordsága, amely nem rögtön Sankt Moritzcal vágja őket mellbe, hanem a mátrai róna felvonóval felszerelt pályáival kecsegteti. Elkezdett építkezés Újabb és újabb módosítások
