Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-21 / 300. szám

1987. DECEMBER 21., HÉT1“! 5 Kiváló kollégium Nagykőrösön Szükségből kovácsoltak erényt Válogatás Fehér Lajos összegyűjtött műveiből Sorsfordító évtizedek Születése hetvenedik évfordulójának napján Szeghalmon, szülőhá­zának falán emléktáblát helyeztek eL A Kossuth Kiadó pedig müveiből válogatott gyűjteményes kötetet jelentetett meg, amelyből kitűnik, hogy Fehér Lajos a magyar kommunista mozgalomnak egyik kimagasló személyisége volt. Már nagyon korán, egyetemistaként el­jegyezte magát a szocialista eszmékkel, s megfogadta, hogy a paraszt­ság felemelkedéséért fog küzdeni, s ezt a munkásosztály vezetésével, a haladó értelmiség összefogásával vélte elérhetőnek. y> Szépen bevetett emeletes ■/, ágyak sora. A hálóban csaknem harmincán lak­inak. A mosdóhoz vezető ^ út szűk. a ruhásszekré- £ nyék nyitott ajtaja szin- te lehetetlenné teszi a köz- lekedést. Az épület régi, ^ nem is diákotthon céljaira ? készült. Sőt. a fiúkat és ^ lányokat csak két külön- ^ álló házban tudták elhe- ^ lyezni. A nagykőrösi '/, Arany János kollégium ^ mégis megkapta a Kiváló í Kollégium kitüntető címet, £ a hasonló Pest megyei in- £ tézmények közül elsőként. < A bírálók számára a tar­talom volt a fontos. Az újságolvasás kötelező Szabó Mónika az óvónő­képző szakközépiskola harma­dikos tanulója. Részlet tava­lyi versenynaplójából: tanul­mányi átlag javítása 16 pont, kocogás 1 pont, politikai nap­ló vezetése 4 pont, színházi előadás (Jövőre veled ugyan­itt) 2 pont. Az év végi ösz- szesítésben 238 pontot ért el, ezzel kiváló kollégista lett. Tóth Tiborné kollégiumve­zető elmondta, hogy a KISZ KB felhívása nyomán 1979- ben szerkesztették a verseny­szabályzatot, amiben maxi­mum 300 pontot lehet elérni egy évben úgy, hogy a leg­nagyobb hangsúlyt a tanul­mányi munka és eredmény kapja. Mindössze egy tanuló volt a 171-es létszámból, aki­nek munkáját gyengének kel­lett értékelni. A tanulmányi átlag évek óta a négyes kö­rül alakul: ez feltűnően ma­gas. Bukás szinte egyáltalán nincs. Az idegen nyelvektől eltekintve minden tantárgy­ból szakszerű korrepetálásra van lehetőség. De ki tudja, meddig? Mert a szakember­ellátottság megoldása a leg­nehezebb kérdések közé tar­tozik. Nincs külön kollégiumi nevelőtanár-képzés: a fiatalok inkább, tanítani szeretnének. Rózsás László igazgató sze­rint a közeljövőben nem is várható megoldás, hiszen a katedráról szintén hiányoznak az emberek. És a kollégiumi munka időbeosztása egyálta­lán nem vonzó. A diákok délelőtt a gimná­Ebéd után egy kis pihenő ta­nulással összekötve. Csábi Andreának kabalababája is segít ziumban, illetve a szakközép- iskolában vannak, a diákott­honban ebédelnek, majd kora délután szinte valamennyien visszatérnek az iskolába. Ki szakkörre, ki énekkarra, az óvónőképzősök hetente két­szer szakmai gyakorlatra. Négytől—hétig tart a délutá­ni tanulási idő, a felkészülés a következő napra. Ebből csak a kiváiló címet elérők kaphat­nak egy óra kedvezményt, de ők is ritkán élnek ezzel. Az esti tv-hiradó megtekintése kötelező, akárcsak reggelente az újságolvasás, hiszen a poli­tikai képzés egyik legfonto­sabb eszköze a sajtófoglalko­zás, ahol a tanulócsoportok tagjai közösen megbeszélik és elemzik a híreket. Ezután le­hetőség van tízig — a villany- oltásig — tévézésre, de a többség ilyenkor is inkább a tanulást választja. Szoros a program, ami sok lazításra nem ad lehetőséget. Vajon nem hiányzik a tanulók szá­mára a kimenő? — Hát az esti igen — vá­laszol Ale László, a diákta­nács titkára. — De hiába pró­báltuk meg már többszőr is kérni, ezt nem tudtuk elérni. Persze, aki sportol, az edzésre kijárhat, de este pótolnia kell az elmaradt tanulást. És arra is van lehetőség, hogy cso­portosan színházba vagy mo­ziba menjünk. Csak fiú lehet — Másodikos létedre ho­gyan választottak a többiek éppen téged titkárnak már tavaly, az év végén? — Ha valakit megválaszta­nak, az negyedikes koráig marad a helyén, feltéve per­sze, ha nem kerül más isko­lába és semmi probléma nincs vele. Ezért általában, ha ta­lálnak olyan elsőst, akire rá lehet bízni ezt a feladatot, akkor azt jelölik. Az idősebbek — nem sokkal azután, hogy bekerültek a kollégiumba — feládatokat osztottak ránk, kipróbáltak minket. Milyen a szervező- készségünk, hogyan viselke­dünk a közösségben. Talán ennek alapján nyertem el a bizalmukat. Régi hagyomány, hogy a diáktanács titkára fiú. Nekik kisebb a létszámuk, hiszen csak 31-en vannak, de ebből presztízskérdést csináltak. A A választásokat egyéhként, akárcsak másutt, komoly pro­pagandamunka, valóságos kampány előzte meg. Már he­tekkel korábban megindult az agitáiás a jelöltek érdekében. De a héttagú diáktanács meg is hálálja a bizalmat: az ön- kormányzat jól működik. Ki­sebb fegye1 mi vagy jutalma­zási ügyekbe az iskola veze­tésének nem kell beleszólnia. De szerveznek társadalmi munkát, melynek bevételével a kollégium felszerelését gaz­dagítják. így vásároltak szá­mítógépet, színes televíziókat. Feladatát mindenki pontosan ismeri, jogaik és kötelességeik leírását személyre szólóan, egyenként, írásban megkap­ták. Soha nem várnak arra, hogy a sült galamb a száluk­ba repüljön. Egy apró példa, hogy legutóbb, amikor a ma­gyar szakos nevelő elment szülési szabadságra, az egvik másodikos kislány, aki nvelv- tanból kitűnő tanuló, szinte azonnal vállalta társai korre­petálását, sőt már helyesírá­si versenyt is rendezett önte­vékenyen. A fiúknál angolból hasonló a helyzet. Ennek megfelelően az iskola igazga­tója is megbecsüli munkáju­kat. A kollégium önállósága 1978. január 1-jével szűnt meg, azóta tartozik a gimná­zium igazgatósága alá. Az igazgató minden hétfőn reg­gel a kollégiumi diáktanács titkárával és az iskola KISZ- titkárával megbeszéli a diá­kok problémáit, javaslatait. Okosan szeretni — Legnagyobb gondunk az épületek állapota. A fiúké eredetileg adóhivatal, a lányo­ké városi gőzmalom volt. A 20—27 személyes hálók túl­zottan nagyok, de további át­alakításukra már nincs lehe­tőség. Nagyon régen szeret­nénk egy korszerű új épüle­tet emelni, de erre nincs pénz és a jelenlegi gazdasági hely­zetben egyhamar nem is vár­ható, hogy lesz. De majd­hogynem azt is mondhatnám, a szükségből kovácsoltunk erényt. Mert a gyerekek így jobban megtanulnak alkal­mazkodni a közösséghez, mi­vel több emberre kell odafi­gyelniük. De úgy hallottam tőlük, hogy megszerették ezt a helyzetet. Sok van közöttük, akinek a szülei is itt voltak annak idején — mondja Ró­zsás László. — A legtöbben már hírből ismerik intézményünket, ami­kor idekerülnek — veszi át a szót Tóth Tiborné. — És azt is el kell mondani, hogy nincs közöttük olyan, aki ál­talános iskolás korában is diákotthonos lett volna, sőt olyan se sok. akinek négy vagy öt testvére lenne otthon. Azaz nálunk kell először má­sok igényeihez is alkalmaz­kodnia. Volt egyszer egy kis­lányunk. édesapja erdész volt és egyedüli gyerekként nevel­kedett. Vele sok gondunk volt eleinte. Az édesapja eljött hozzánk és kérte, hogy pró­báljuk meg itt tartani a gye­reket, mert ő okosan akarja szeretni, tudja, hogy a ké­nyeztetés nem használ. Sike­rült. s később már a legjob­bak közé tartozott. A közös­ségi nevelés, a tanulmányi munka magas színvonala, a sportmunka, a politikai fog­lalkozások, a kulturális tevé­Orosz Júlia. Újabb kori ope­raművészetünk páros csilla­gaiként tisztelhettük és szeret­hettük Osváth Júliát és Orosz Júliát. Mindketten fényes pá­lyát futottak be, és karrierjük úgy ért véget, hogy szinte min­dent elénekelhettek, amire csak alkalmasnak bizonyult a hang­juk, jellemformáló tehetségük. Dicséretére a televíziónak, egyikükről sem feledkeztek el a Szabadság téri intézmény zenei szerkesztői, s előbb Os­váth Júliáról, majd most, szombaton késő este. Orosz Júliáról sugároztak egy nagy- jában-egészéban sikerült port­rét. Tegyük gyorsan hozzá ehhez a minősítéshez, hogy a tévé­seknek igazán nem volt nehéz dolguk, amikor a legendás Pil­langókisasszonyt, a nagyon sokak számára feledhetetlen Carment megbeszéltették, hi­szen ebből a ma is remek tair- tású nagyasszonyból csak úgy árad a szó. Éppen csak reá kell kérdezni sorsának vala­melyik fordulójára, s ő mond­ja adatostul, anekdotástul — tehát éppen úgy, ahogyan azt a néző leginkább szereti. Mi mindent tudtunk meg róla? Hát egyebek között azt, hogy 250 pengőért választotta inkább a Városi Színházat (a mai Erkelt), s így lett csak ké­sőbb az Állami Operaház tag­ja. Aztán azt, hogy a második világháborúban mentesítő pa­pírok hamisítását segítette. Aztán azt, hogy az 1945-ben megalakuló ideiglenes kor­mányhoz csatlakozva többek között Vorosilov marsallnak is Vége a tanításnak, irány ako- lcsz kenység azt eredményezték, hogy a pályázati felhívás, vagyis a versenyrendszer ki­dolgozása óta minden évben elnyertük az arany oklevelet. Idén beneveztünk a Művelő­dési Minisztérium pályázatára is; az eddigi eredmények aiapján sikeresen. — Szerintem mindenki saj­nálhatja, aki nem volt kollé­gista — vélekedik Palcsó Tamás harmadikos tanuló. — Akkora poénok vannak, kitű­nően érezzük magunkat. A nevelőkkel is nagyon jó a kapcsolatunk, megtaláltuk azt a hangot, ami nem túl rideg és hivatalos, de még messze innen van a szemtelenségtől. Most éppen a fenyődíszítéssel vagyunk elfoglalva s mialatt ezt csináljuk, meghallgatjuk egymás történeteit és mindig jól mulatunk. Segítő szándékkal — Hamar meg lehet szokni a körülményeket is — véli Szőke Tünde, aki mór negye­dikes. — Amikor én elsős voltam, még előfordult, hogy a felsőbb évesek elmagyaráz­ták a viselkedési normákat, vagyis hogy nekik előre kell köszönni, meg ilyesmi. De ma már nincs ilyen. Én legalább­is tényleg csak segítő szán­dékkal beszélgetek az elsősök­kel, hogy minél előbb beil­leszkedjenek az itteni rend­be. Mert természetesen min­denkinek szokatlan eleinte a nagy létszám. De ebből kö­zösségnek kell kialakulnia. És ez eddig még mindig sikerült. Annyira, hogy néha-néha már hátrányos, mert a gimiben azt mondják a többiek, ha valamit csinálni kell: majd a koleszosok megoldják! Szabó Z. Levente dalolt Debrecenben. És még ezek után azt, hogy miként lett ő minden f ogadások és ünnep­ségek fő-főszereplője, aki nél­kül el sem lehetett képzelni egy-egv nagyobb szabású pa­rádét. De azért — s ebben mu­tatkozott meg az ő emberi és művészi nagysága — legelső feladatának mindig az operá- zást tekintette, s így éppen nem az imént emlegetett föl­lépések miatt kapta meg a dí­jak, az elismerések egész gar­madáját. A véle való találkozás örö­me azonban még nagyobb lett volna, ha egy fölkészültebb, mind a felidézett kor általános politikai és művészeti életé­ben, valamint a zeneművészet­ben is jártasabb beszélgetőtárs ül oda mellé. Kolozsi Béla ugyanis legföljebb ha érintő­legesen ismeri az Orosz Júlia álfa, átélt és -énekelt évtize­deket. Mindehhez ráadásul pedig olykor olyan erőszako­san faigga tózott, ami már a ta­pintatlanság határát messze túllépte. (Mennyi a nyugdíja, mennyi a nyugdíja? Stb., stb.) A rádióban olykor megenged­hető ez a rámenősség, ha an­nak kellő oka és alkalma van, ám a televízió nyilvánossága előtt egy ilyen tiszteletre mél­tó matrónával azt cselekedni, mint egy fülön csípett bolti szarkával, nos, ez súlyos sza­bályszegés, ez egyszerűen tilos. Míg a színészportrék készítésé­hez már sikerült megtalálni azt a Tarján Tamást és azt a Mészáros Tamást, akik mind­ketten fölkészültek és a visel­kedési stílusukkal sincs baj, ad­dig az operisták bemutatásá­Ez a gondolat vitte az új­ságírói pályára is. Dolgozott a parasztpárti Szabad Szónál, a kisgazdapárt lapjánál, a Kis Újságnál, cikkei jelentek meg az Újságban, a Magyar Nem­zetben és a debreceni Tisza- tájban. S mint ahogyan a kötet válogatói és a bevezető írói — Barla Szabó Ödön és Sipos Levente — megállapították: írásait az antifasiszta nép- frontpolitika jegyében fogal­mazta meg. Agrárkérdések i--' Már akkor megtanulta, hogy a rendszer tűrőképességének határait súrolva, de a legali­tást megőrizve miként terjesz- sze az antifasiszta eszméket. Műveiben a független, demok­ratikus Magyarországért, a pa­rasztság szellemi és társadal­mi felemelkedéséért szállt sík­ra. A Szabad Szóban terjesz­tette a kommunista párt pa­rasztpolitikai álláspontját, az agrárkérdésben vallott felfo­gását, miközben maga is részt vett e politika kimunkálásá­ban. A nemzeti összefogás elé tornyosuló eszmei akadályok és személyi ellentétek leküz­dése érdekében vette védel­mébe a Márciusi Frontot 1941 augusztusában egyik vitacik­kében. A Márciusi Frontot úgy értelmezte, „mint a pa­rasztság, munkásság, s az idők szavát megértő középrétegek, tehát a legszélesebb népréte­gek demokráciáját.” Végül is a Horthy-rendszer utolsó éveiben illegalitásba kényszerült, ahol a párt kato­nai bizottságának vezetője­ként fegyveres partizáncso­portokat, akciógórdákat szer­vezett. s Budapesten hónapo­kon át vezette gyorsan moz­gatható. kis létszámú csoport­jait a német csapatok és a nyi­lasok elleni támadásokra. A felszabadulás után köz­vetlenül a politikai rendőrség létrehozásán tevékenykedett, majd újra az újságírás felé fordult. Még 1945 őszén meg­írta Harcunk Budapestért cí­mű könyvét, amelyben ama­hoz még mindig nem akadt egy jó partner. Szívósabban kelle­ne keresni ezt a valakit az ar­ra hivatott valakiknek! Sci-fL Talán azért, mert iskolai neveltetésünk igencsak vaskosan valós szépirodalmi művekre támaszkodik, kis ha­zánkban igen nehezen hódít tért magának a tudományos­fantasztikus művészet. Legyen az a scientific szemléletű mű iromány vagy film, általában kevés olvasóra, nézőre talál. (Kivétel persze itt is van; lásd a Csillagok háborújának és más hasonló társainak a sike­rét!) Ám amennyire kicsi tábor kedveli a tudi-fantit — nyel­vészeink próbálják így nevez­ni ezt a fantáziadús műfajt, de tapasztalhatólag kevés si­kerrel —, olyan lelkes hívei vannak. Az a néhány tucat szakértő, aki erre a képzelgés­re adta a fejét, szinte megszál­lottan hirdeti a sci-íi értékeit, fontosságát. Újabban például a televí­zióban is megjelentek, és egy nyolc (!) részből álló sorozat keretében idézik fel mindazt a tudnivalót, érdekességet, ami a szóban forgó irányzathoz tartozik. Igen. a délutáni órákban jelentkezik a Galak­tika című folyóirat köré tö­mörült sei-fisták kis csapata, de aki teheti, siessen ekkorra haza, mert nagyon sok szelle­mi izgalomban részesülhet Koppe Judit szerkesztő és ven­dégei jóvoltából. Akácz László gyár ellenállási mozgalom hő­seinek állított emléket. A Sza­bad Föld főszerkesztője, majd a Szabad Nép főszerkesztő-he­lyetteseként a párt agrár- és falusi politikájával foglalko­zott. Szilárd emberi és politikai magatartása ekkor is megmu­tatkozott. Harcolt az egyolda­lú agrárszemlélet ellen, mind­végig a munkás-paraszt szö­vetség elmélyítése, erősítése mellett volt. Hangoztatta, hogy az ipart és a mezőgazdaságot együtt kell korszerűsíteni, fel­emelni. Mint írta: „A korsze­rűsített gyáripar teszi lehető­vé a mezőgazdaság belterjessé tételét, gépesítését. A korsze­rűsített mezőgazdaság pedig fellendíti az ipart s az egész mezőgazdaságot.” Hitt a mezőgazdaság szocia­lista-szövetkezeti átalakítása szükségességében, harcolt is érte, de hamar felismerte a hibákat és a törvénytelensé­geket is. S ezeket szóvá is tet­te: „A mezőgazdasági árrend­szerünk elmaradt az élettől az arányok terén is — irta 1954- ben a Szabad Nép számára ké­szült cikkében. — A leghatá­rozottabban vissza kell utasí­tani minden olyan nézetet, amely azt hirdeti, hogy a me­zőgazdaság fejlesztését a pa­rasztság anyagi jólétének eme­lése nélkül, sőt annak csök­kentésével lehet megvalósíta­ni, minthogy ezek a nézetek ellentétesek a marxizmus—le- ninizmus a parasztkérdésben és a munkás—paraszt szövet­ség kérdésében elfoglalt állás­pontjával.” Felelősséggel Mellőzés lett a vége, Ráko- siék a Balaton mellé, a Nagy- bereki Állami Gazdaságba száműzték... Igazi államférfiúi arculata, politikusi alkata, a parasztsá­gért érzett felelőssége 1956 után bontakozott ki. A Kádár János vezette forradalmi erők­höz rögtön csatlakozva, jelen­tős részt vállalt az ellenforra­dalom felszámolásában, a mun­káshatalom védelmében, a párt újjászervezésében. Az ő vezetésével dolgozták ki az MSZMP 1957 júliusában köz­zétett. elvi és gyakorlati szem­pontból egyaránt meghatározó jelentőségű agrártéziseit, amelyhez Fehér Lajos halá­láig hű maradt. Szívós harcot folytatott a le­nini elvek megtartása érdeké­ben, fogékony volt a reformok iránt. Nem kis szerepe volt abban is, hogy a magyar me­zőgazdasági termelés fellen­dült. „A mezőgazdaságban a szövetkezeti a legszélesebb kö­rű gazdálkodási forma — val­lotta, majd így folytatta: köz­gazdaságilag kedvező feltéte­leket kell teremtenünk a me­zőgazdasági és az élelmiszer- termelés számára. Hangoztat­ta, hogy a „gyakorlatban iga­zolódott be a mi hazai viszo­nyainkra alkalmazott, történel­mileg időt álló lenini szövet­kezeti elvek helyessége”. A kötet befejező részének írásaiból az is kitűnik, hogy Fehér Lajos nyugdíjba vonu­lása után is közéleti ember maradt. Állandóan foglalkoz­tatta a magyar mezőgazdaság ügye, naprakészen nyomon kö­vette fejlődését, problémáit. A Sorsfordító évtizedek cí­mű könyv írásai, beszédei egy markáns politikus arcélét vil­lantják fel, azt az eszmei fel­fogását. politikai gondolkodás- módját, gondolatvilágát, amely mindvégig jellemző volt Fe­hér Lajosra. A kötet egyben történelmi forrásmunka is, amelyre a múltunk iránt ér­deklődők méltán támaszkod­hatnak. Gáli Sándor Szilencium. Meleg Andrea 4/b-s tanulja az aznapi feladatot (Hancsovszki János felvételei) Tv-figyelő'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents