Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-19 / 299. szám
1987. DECEMBER I9„ SZOMBAT CSi 0 MAGAZIN 1 ________________________ ' • * • . -ö ■ nevezik a képen látható tekercset, amelyet évek óta gyárta- fidlSlZidr nak Szödli8eten, a Dunakanyar Szolgáltató- és Vegyesipari Szövi Ml ■ vetkezetnél. A villamosenergia-iparban használatos tekercs szerepe, hogy javítsa az energiaátvitel hatásfokát. Szabó György és Szilágyi János — képünkön munka közben — sok ötletet használtak fel a tennék kifejlesztése során. (Vimola Károly felvétele) Több helyen nincs fedezet a bruttósításra Talán elég a tartalékalap A pillérre kerülnek a saruk Vízen úsztatják Lágymányosról Készül az MO-ás hídja a Ganzban — Milyen lesz az új híd? —- Milyen? Szép, karcsú, kecses, egyszóval, szép — válaszolt kérdésemre Bazsó Gyula, a Ganz-MÁVAG acélszerkezeti gyárának igazgatója, mikor az épülő MO-ás Nagy- Duna felett átívelő hídjáról faggattam. S bevallom, kicsit furcsán hangzottak ezek a szavak egy komoly mérnökember szájából, hiszen a kívülálló azt gondolja, hogy ez csupán acél és vasbeton. Igen, a kívülálló, de az, aki ezeket készíti, tervezi, megálmod ja, másként néz egy acélszerkezetet; az alkotó ember szemével. Dermesztő szépség Megjött a tél, s ez azt jelenti, hogy pihennek az MO-ás építői. Ilyenkor mennek fagy- szabadságra az emberek, újítják fel a munkában részt vevő gépóriásokat, hogy tavasz- szal, mikor felenged a föld, folytathassák, amit most abbahagytak. Persze azért senki ne gondolja, hogy megállt gyártás közben megszerzett tapasztalatok készítették fel a gárdát a világszínvonalú hídépítéshez. A Háros-hid úgynevezett öszvér-technológiával készül, ebben a Növi Sad-ihoz hasonlít. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy acélvázon vasbeton pálya nyugszik. így a súlya kisebb, mint ha csak vasbetonból készítenék, s ezért nem kíván túl masszív alapot, amit iszapos területen elég költséges lenne elkészíteni. Igazából ez a megoldás sziklás talajon ideális. A Duna medrében túl drága mulatság lenne. Az alépítményt a Há- rosnál vízszintesen öt darab másfél méteres vasbeton cölöp tartja, s ezen nyugszik a pillér. A pillérre kerülnek a saruk, amelyeken majd a hídszerkezet csúszik a hőmérsékletváltozás következtében. A szakemberek szerint a méret- változás egy ilyen hosszú hídnál gyakran deciméterekben mérhető. S a saru fölött lesz az acélszerkezet, amin a vasbeton pálya nyugszik majd. Háromezer-nyolcszáz tonna meket. Ezek tizenkét tonnás trélerekkel kerülnek a lágymányosi előszerelő telepre, amit még az Árpád híd építésekor alakítottak ki a Ganz- MÁVAG-osok. Itt történik meg a próbaszerelés a földön, s azután egy nagyon érdekes, s nagy figyelmet kívánó munka következik. A tizennyolc méter hoszú, nyolcvantonnás keresztmetszeti szelvényeket száztonnás daruval emelik uszályra, s így úsztatják le a Dunán az MO-ásig. Különleges hegesztés — Mire a helyére kerül, legalább száznyolcvan ember dolgozik a hídon — gondolja végig az eseményeket Bazsó Gyula. — Itt az üzemben körülbelül százan foglalkoznak az acélszerkezettel, harmincán a lágymányosi telepen, s biztos, hogy legalább ötven ember kell a helyszíni szereléshez. — Azonkívül, hogy karcsú és szép lesz a híd, van-e valami más érdekessége is? f Az évtized talán egyik $ legnagyobb talányát okoz- | za a magyar emberek fejé- ^ ben, hogy mi lesz az adó- $ reform következménye. Ma £ már tudjuk, nem olyan ^ ijesztő. Legalábbis az egyé- ni adózóknak. De mi van ^ a nagyüzemekkel, kisebb j termelőegységekkel, ame- £ lycknck a bruttósítás súlyát jj is a vállukra kellett venni? ^ Pest megye három külön- ^ bözö gazdasági formában termelő mezőgazdasági ^nagyüzemének szakembe- reit kérdeztük: miből tudják a pluszterheket vállalom? Nyolc százalék éventa Frankhauser Antal, a Kiskunsági Állami Gazdaság köz- gazdasági igazgatóhelyettese elmondta, hogy az ő helyzetük kissé eltér az állami gazdaságok többségéből, mivel a termőföldjük aranykorona-értéke 14 alatt van, s ezért támogatásokban részesülnek. A Kiskunsági AG-nak eddig évente 18—20 millió forintot kellett 1termelési adó címén befizetni. A mintegy 900 főt foglalkoztató gazdaság 69 milliós évi bértömege a bruttósítás után 80 millió forint körül alakul. Am az ipari tevékenység 40, az alaptevékenység 33 százalékos társadalombiztosítási hozzájárulása a nagyobb összeg hatására ugyancsak nőni fog néhány millióval. Rövid számolás után kiderül, hogy az apajpusztai nagygazdaságnak a korábbi termelési típusú adókból most megmaradó pénz fedezetet nyújt a bruttósításra. A néhány milliós összeget, amely még a gazdaság kasszájában maradna, a szakemberek a.különböző árváltozások, illetve más költségnövelő tényezők fedezésére használják fel. Az új adórendszer a nyereségre így tehát nincs hatással. A gazdaságban már 1984 óta a bérszínvonal-szabályozás helyett a hozzáadott értéktől függő bértömeg-szabályozással dolgoznak, s a szakemberek véleménye szerint ezután is lehetőség lesz arra, hogy az előző évekhez hasonlóan a jövő esztendőben is 8 százalékos bérnövelést hajtsanak végre. Látványos eredmény nél'íül A Kiskunsági Állami Gazdaságban a következő évben — nem az új adórendszer hatására — mintegy 30—50 dolgozóval csökkentik a létszámot, s a felszabadult béreket a jó munkát végzők közt oszthatják szét. Az állami gazdaság egyébként tudja tartani az évenként mintegy 25 millió forintot kitevő nyeresége t. A galgamácsai összefogás Termelőszövetkezetben dr. Greff József főkönyvelő ugyancsak várakozással tekint a jövő elé. Náluk már okozott némi fejtörést a nagyobb terhek viselésének mikéntje. A szövetkezetben ez az érdekeltségi alap terhére megy. Az utóbbi két évben alig tudtak többet fejleszteni, mint az amortizáció. A tehenészeti telep 36 milliós rekonstrukciója komoly terhet jelent, nem is beszélve a szükséges kemikáliák, berendezések és alkatrészek árának nagymértékű emelkedéséről. 1987-ben a gazdaságnak mintegy 36 millió forintos nyeresége volt, s számításaik szerint a bruttósítás és a nagyobb közterhek miatt a jövő évtől körülbelül 8 milliós többletkiadás jelentkezik. További gondot jelent; hogy a most szeptemberben végrehajtott 8 százalékos bérfejlesztés gátat vet a következő esztendő adómentes bérfejlesztési lehetőségének. A főkönyvelő elmondta, hogy a gazdaságokban a kedvezmények mértéke és rendszere előreláthatóan nem fog változni a közeljövőben, éppen ezért a hátrányosabb közgazdasági kö. oyezetben látványos eredmény elérésére nem lehet számítani. Elsősorban az ipari tevékenységből élnek, de bíznak abban is, hogy az agrárolló szűkülni fog, Elavult eszközökkel A gödöllői Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központból Damásdi Andor gazdasági igazgató csak rész- információk alapján tudott véleményt mondani a bruttósítás náluk is érezhető következményeiről. A kutatóbázis kivételes helyzetben van, mivel eredményérdekeltségű költségvetési szervezet formájában működik. A MÉM „főállású” állat- tenyésztéssel foglalkozó kutatóintézetnek nyilvánította, s ezért a bevétel fele támogatásból származik, a többit pedig az intézet termeli meg. 1986-ban 6 milliós eredménynyel zárt a központ, ám az előzetes számításaik szerint a bruttósítás ennél jóval többet fog elvinni. További nehézségeket okoz, hogy az állami támogatások összege csökken. A bruttósítást csak egyféleképpen tudják megoldani a gödöllői kutatóbázison: a 645 fős létszámot 15 százalékkal rsökk itik. A gazdasági igazgató arról is beszélt, hogy miközben o kutatás költségei folyamatosan emelkednek, s a bevételek csökkennek, a rendelkezésre álló pénzösszegből nem nagyon telik új kísérletekre, legfeljebb a „fennmaradásra”. , Nehezíti a helyzetűket, hogy a bevételeket náluk is 21 százalékos elvonás terheli, s így a kutatásokba „visszapumpálható” összeg tovább csökken. Arról már nem is beszélve, hogy az ott maradó pénzből még 12 százalékos nyereségtar- talékot is kellene képezni. Az eszközállományuk elavult, s azért felújítása nem is várható. A következő évi bevételek bizonytalanok. Az: átmeneti időszakot, amíg az adott termelőegységek élet- képessége vagy szükségtelensége bebizonyosodik, különböző könnyítő intézkedésekkel próbálják segíteni az illetékes szervek, illetve minisztériumok. Ilyen intézkedés például, hogy a gazdaságok nagy részének engedélyezik a bruttósítás terheinek tartalékalapból való fedezését — egy évig. S, hogy aztán mit hoz a jövő? ... Arra ma még senki nem tudja a pontos választ. B. Gy. az élet az MO-ás körül! De mennyire, hogy nem! Az útépítés egyik fontos fázisához érkezett, mégpedig a hídépítéshez. A Ganz-MÁVAG acél- szerkezeti gyárában nem régen kezdték meg a Háros-híd kialakítását. Száz esztendeje épít hidakat a Ganz-MÁVAG. Első nevezetes alkotása a párizsi világkiállításon díszoklevéllel kitüntetett zsolnai közúti Vúg- híd volt, s a millennium alkalmából átadott Ferenc József — ma Szabadság — híd már a kétezredik volt az itt készített alkotások sorában. De, s azt hiszem, nincs ember, aki ezt vitatná, a gyár s a világ egyik leggyönyörűbb folyó felett átívelő építménye az 1903-ban megnyitott Erzsébet híd. Szépsége legalább olyan dermesztő, mint a királynéé volt, akiről nevét kapta. De ez már a régmúlté. A nem olyan távoli múltban is születtek azonban kiemelkedő alkotások. A hetvenes években például nyolc nagy hidat szállított a Ganz Jugoszláviába, a Dunára és a Drinára. A Talán hallottak már arról az érdeklődők, hogy a hidat a Világbank támogatásával építik fel a kivitelezők, a Hídépítő Vállalat és a Ganz-MÁVAG. A versenytárgyaláson épp az öszvérmegoldással nyerte el a megvalósítás jogát a Ganz. Az egész 1.2 milliárd forintba kerül, ebből az acél- szerkezet, vagyis a Ganz részesedése 250 millió forint. Bizony nem olcsó mulatság egy 544,5 méter hosszú alkotmány, amiben csak az acél súlya háromezer-nyolcszáz tonna. A hatalmas vascsodát ez év végén kezdték el gyártani a Dunai Vasműből és a Lőrinci Hengerműből érkezett anyagból. Várhatóan 1989 elejére fejezik be, de már előtte, 1988 áprilisában megkezdik a helyszíni szerelést, amivel 1989 végére végeznek a kivitelezők. Olyan nagyságú egységeket gyártanak, ami szállítható közúton, vagyis három méter széles, tizennyolc méter hosz- szú és két méter magas ele— Két szempontból is különleges ez az alkotás. A hazai gyakorlatban először alkalmazunk úgynevezett csaphegesztést, a vasbeton és az acélszerkezet között. Hetvenezer csapot kell a helyére rögzíteni a művelet során, s így alakul ki a vasbeton és az acél között az a kapcsolat, amely révén együtt dolgozik a két egység. Így a vasbeton nem puszta teher az acélszerkezeten, hanem olyan elem, ami részt vesz a súly tartásában. A másik pedig az, hogy a víz fölötti részt úgynevezett szabad szereléssel helyezzük a pillérekre. Vagyis nem készül állvány a szerkezet alá, hanem daruval emeljük az egyes részeket helyükre. Az ártéri szakaszokat pedig a víz felől toljuk a part felé, teflonlemezeken. Ma még csak egy-egy idom van abból, ami egykor a Há- ros híd lesz, de februárban, márciusban már többet lehet látni belőle. Legközelebb akkor látogatunk el a Ganz- MÁVAG-ba. Fiedler Anna Mária H ogyan vet árnyékot, fényt a férj, a szülő munkaköre, beosztása, „rangja” a feleségre, gyermekre vagy esetenként fordítva! E nem éppen világrengető kérdést valószínűleg nem vizsgálja a szociológia, nem készülnek a témáról tudományos — vagy áltudományos — felmérések. A háttérben rejtőzködő motívumokról van szó, amelyek azért léteznek, még ha nem is töltenek be meghatározó szerepet életünk alakulásában. De jelen lehetnek az egyes ember szakmai, munkahelyi boldogulásában, netán irány- vagy táv- latvesztésében. Régebben történt: olyan tanítókkal, tanárokkal beszélgettem, akik még az első nagy „butikos hullám” időszakában a katedrát kis magánboltra cserélték fel. Bizonyos, hogy többségük elhatározásában nem egy, hanem több indítóok is közrejátszott, amikor változtattak életük eddigi menetén. A hivatását értő és szerető pedagógusok közül is többen búcsút mondtak az iskolának. feledve vagy félretéve nevelői fogadalmukat, másutt kerestek megélhetést. Az élet. ebben sem tűri a sablonokat, ahány eset, annyi egyéni válaszút, amelyeknek azért számomra akadnak általános érvényűnek is nevezhető tapasztalatai. Akikkel találkoztam ugyanis, semmiben sem voltak hivatásuknak kevésbé elkötelezett nevelők, mint azok, akik maradtak, kitartottak a pályán. Az egyik általános iskolai tanárnővel a kislánya nevét viselő butikban beszélgettem Firtattam, miért mondott búcsút az iskolának, ahol — tájékozódásom szerint — szinte mindenki szerette, s a felettesei szerint is munkáját kiválóan ellátta. Sokféle ok motoA másik árnyékában zott a fejemben, de arra nem gondoltam, hogy egészen más természetű tényező volt a perdöntő az elhatározásában. Elmondta: az iskolában, bár szavakban mindenki elismerte átlagon felüli teljesítményét, mindig az utolsó helyen állt a neve a jutalmazottak, illetve a magasabb fizetési kategóriába soroltak között. Évekig nem szólt erről, nem kérdezte meg, miért e megkülönböztetés. De a sok felgyülemlett sérelem mégis utat tört magának, úgymondván kifakadt. Az iskola vezetői a legnyugodtabb hangnemben adták meg a választ azzal: minden elismerés a kolléganőé, de a férje egy közismerten jól kereső, neves orvos, ezért nem várhatja el. hogy a lista élére kerüljön ... A tanárnő még ekkqr sem veszítette el reményét, hogy az iskolavezetők álláspontja megváltozhat: munkáját és csakis a munkáját tekintik, nem pedig szociális helyzetét mérlegelik. A további keserű tapasztalatok végűi is megérlelték az elhatározást, amely szerint, ha megfeszül sem tud az anyagi és erkölcsi létrán egy csipetnyit, sem feljebb- jutni, munkájára árnyékot, vet a férje pozíciója. Húszéves nevelői pályafutása után váltott át a butikra, de bizalmasan megsúgta, visszavágyik az iskolába és a tanítványai közül nagyon sokan megkeresik a néhány négyzetméteres kis árudában. Alkalmam volt olyan kiváló kórházi orvossal is szót váltani munkahelyi közérzetéről, előmenetelről, aki viszont attól szenvedett, hogy folyton — a városban meglehetősen magas beosztásban lévő apja rávetődő fényét érezte magán. Gyakran az volt az érzése, nem elősorban a saját tehetsége, szorgalma, elvégzett munkája után kapja az erkölcsi és anyagi elismerést, hanem édesapja miatt. Meglehet, még sok más tényező is közrejátszott abban, hogy amint később megtudtam, az időközben tudományos fokozatot is elnyert orvos ma már a szomszédos megye egyik kórházában dolgozik, ahol úgy vélem tisztába akar jönni saját értékével szülői háttér nélkül.., Találkoztam olyan asszonnyal, akinek a férjét meglehetősen magas beosztásából épp akkor váltották le, azaz igazából ő állt félre, mondván megfáradt, inkább átadná a helyét egy fiataiabbnak. Azelőtt, a férje fénykorában, ahogy mondani szokták, az intézmény dolgozói szinte a tenyerükön hurcolták, sőt egy alkalommal csaknem int.ézményvezető-helyettest csináltak belőle. Találkozásunkkor viszont elgondolkozva említette, mióta a munkahelyi kollektíva hírét vette, hogy férje nyugdíjba vonul, mintha ritkább lenne körülötte a levegő, a munkatársai nem olyan érdeklődők, közeledők, mint azelőtt. Nem hiszem, persze, hogy emiatt búcsút mond majd a cégnek, de hogy megkeseredett belül valami, az bizonyos. S okan folytathatnák az iméntieket hasonló vagy a gyökereket illetően azonos történetekkel, Egyedi, mondhatjuk rendhagyó esetek, melyeken tűi lehet és túl is kell jutni, Mégis ahhoz elég jelentősek, hogy kézlegyintéssel ne intézzük el, mert mégiscsak a lényeg: a munka értékelése döntheti el: ki milyen tiszteletet, elismerést, érdemel. Páll Géza éri -• »J
