Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-15 / 295. szám

1987. DECEMBER 15., KEDD Idegenforgalmi fejlesztések Megváltozik a táj arculata Nem formális az együttműködés A hazai idegenforgalom ma már azon kevés területek egyike, amelybe érdemes pénzt fektetni, hiszen minden elköl­tött forint viszonylag gyorsan és többszörösen megtérül. Pénz azonban a fejlesztés­re mégsincs elég. Ami van, azt meglehetősen nehéz elosz­tani, annyi igényt kellene ki­elégíteni. A területi sajátossá­gokhoz igazodó, gyakran elté­rő és időnként egymásnak el­lentmondó érdekek összehan­golása, a feladatok rangsoro­lása tehát nélkülözhetetlen, s ebben nágy szerepe lehet az olyan szervezeteknek, amelyek megfelelő információk birto­kában hasznosítva a szakem­berek felkészültségét, javas­lataikkal, állásfoglalásaikkal segíthetik az idegenforgalom ’ irányításáért felelős hivatalok munkáját. Szűkebb pátriánkban az 1981-ben, a Dunakanyar Inté­zőbizottság és a Ráckevei- (Soroksári)-Duna Intézőbi­zottság utódjaként létrejött Közép-Duna-vidéki Intézőbi­zottság vállalta fel ezt a tevé­kenységet. Bővülő kirándulóbázisok Szinte felsorolhatatlan azok­nak a létesítményeknek a so­ra, amelyek létrehozásának szülőatyja, yagy éppen támo­gatója volt a KBIB. A Bör­zsönyben például sétautak, autóparkolók épültek, de sok­rétű tevékenységüket jelzi, hogy anyagi segítséget nyújta­nak a különféle rendezvények­hez, mint például a rendsze­resen sorra kerülő Börzsöny napokhoz. Szakembereik fel­mérték az újabb feladatokat is, így a Jövőben a már meg­levő kirándulóbázisok — a váci Duna-parti liget, a szent­endrei, papszigeti szabadidő- központ, a visegrádi mogyoró­hegyi kirándulócentrum, a ke­mencéi ifjúsági szabadidőköz­pont — továbbépítését terve­zik. Emellett ,az elképzelések kö­zött szerepel, hogy támogat­ják NagybörZsönyben a víz­hálózat, kiépítését, a Szentend­rei-szigeten, Tahitótfalun egy szennyvízkezelő telep lé­tesítését, s a termálturizmus lehetőségeinek bővítésére a leányfalui meleg vizű strand bővítését. Ezek az elképzelések sok­sok milliót emésztenek fel, s a KDIB saját pénztárcája ezekhez kevés. Ezért együtt­működnek egy sor olyan szer­vezettel, amelyek szintén vé­leményezési vagy döntési jog­kört kaptak az idegenforgal­mat érintő kérdésekben. Leg­fontosabb partnereik termé­szetesen a helyi tanácsok, am'elyek turizmussal kapcsola­tos terveiket rendszeresen egyeztetik az intézőbizottság­gal. Az együttműködés nem formális: azon a felismerésen alapul, hogy az érdekek össze­hangolása sokkal eredménye­sebb, mint a külön utakon já­rás. A lakosság segítségével lió forintot fordítottak a köz­ponti forrásokból az idegen- forgalomhoz kapcsolódó kultu­rális és sportrendezvényekre. A KDIB — amelynek tevé­kenységét nemrég a megyei párt-végrehajtóbizottság is ki­emelkedőnek és eredményes­nek ítélte — számolva a ne­hezebb gazdasági helyzettel, a maga sajátos lehetőségeit is felhasználja, hogy segítse a VII. ötéves terv idegenforgal­mi célkitűzéseinek megvalósu­lását. A Dunakanyarra vonat­kozó, öt esztendőt átfogó el­képzelésekre például eredeti­leg a különböző forrásokból mintegy 300 millió forint állt rendelkezésre, de az már most látszik, hogy 1990-ig ennél ke­vesebbet költhetnek el. Némi gyógyírt jelent viszont a gondokra, hogy a lakosság a megye településein az üdülő­tulajdonosokkal együttműköd­ve tavaly összesen 320 millió forint értékű társadalmi mun­kát végzett. Bár hivatalosan nem ki­emelt üdülőkörzet a Ráckevei- Duna-ág, az intézőbizottság a Dunakanyarral arányos, ösz- szehangolt fejlesztését szorgal­mazza. Ennek keretében ha­tékony lépéseket javasolnak a vízminőség védelmére, a ví­zilétesítmények — a stégek — körüli' tarthatatlan helyzet rendezésére. A különleges igényeket is figyelembe véve, most az úgynevezett fogadó­készség bővítése a legfonto­sabb, az idén mintegy 8 mil­lió forinttal támogatják a ter­vek megvalósulását. Pavilonok, kerékpárutak Pest megye legismertebb vi­dékén, a Dunakanyarban ta­valy csaknem 170 ezren for­dultak meg a kereskedelmi szálláshelyeken, s az oda láto­gatók száma az idén megköze­lítette a 200 ezret. E hatalmas tömeg fogadásához, kulturált elhelyezéséhez üzletek, étter­mek, szállodák egész sora szükséges. A helyi kezdemé­nyezéseknek határt szab a ta­nácsok szűkös költségvetése, így több új létesítmény a KDIB támogatásával valósult meg az utóbbi időben. Ebbeh az esztendőben — az előző évekhez hasonlóan — a helyi forintokat megtoldva az intézőbizottság segítségével mintegy 40 millió forint fel- használására volt lehetőség, amelyet a központi fejlesztési alapból és az idegenforgalmi fejlesztési alapból utaltak át. A több megyét is érintő beru­házások legnagyobb része szű kebb pátriánkban valósult meg. Emellett mintegy kétmil Az elmúlt hónapokban a szakemberek számb'á lettek az idegenforgalom fejlődéséből, az igények gyors változásából fakadó teendőket is. A bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer építésének befejezése után például véleményük szerint várható a kishajós idegenfor­galom nagyarányú bővülése, s erre az érintett területek még nincsenek felkészülve. Előtér­be kerül a kerékpáros túrázás is, a feltételek javítására újabb kerékpárutakat kell építeni, elsősorban a Dunakanyarban és a Csepel-szigeten, de a me­gye más részein is. A KDIB álláspontja szerint támogatásra érdemes az alap­ellátás fejlesztését célzó pavi­lonépítési és -telepítési prog­ram is, amely a Belkereske­delmi Minisztérium egyetérté­sével 1989-ben indul mindkét nagy üdülőkörzetben. Sor kerül a legtöbb kemping átépítésére és bővítésére az akciót meghirdető Országos Idegenforgalmi együttműködve. Hivatallal Elavult helyett korszerű üzem Hevesebb toluol a levegőben Felemelkedés az is, mikor egy termelőüzem a korszerűt­len, már-már ipari műemlék­nek számító környezetből végre megfelelő körülmények közé költözik. Ilyen felemelke­dés tanúja lehetett nemrégi­ben a Taurus Gumiipari Vál­lalat váci. gyáregységének ol­dóüzeme, s ennek — mi sem természetesebb — a dolgozók örültek a iegjobban. Mert hát, finoman szólva, meglehetősen elavult vo].t az egykori üzem, ahol napjainkig állították elő a különböző szintetikus ragasztók alap­anyagát. Még a laikus szemlé­lő is egy másodperc alatt át­láthatta a helyzetet, mármint azt a tényt, hogy a falak kö­zött dolgozó berendezések ré­gen elavultak. Sikeres próba A korosodás tényét már jó pár esztendővel ezelőtt tudó-, másul vették a Taurus veze­tői, de tudjuk jól, hogy ez édeskevés ahhoz, hogy új üzem szülessen. Mindenesetre azok, akiknek ez a dolga, el­kezdtek morfondírozni azon, miként lehetne megfiatalíta­ni a részleget úgy, hogy végre megfeleljen a munka-, tűz-, környezet- és egészségvédelmi előírásoknak. Csoda, hogy egyáltalán dolgozhatott az egység, hiszen némely para­métere igazán semmibe vette a minimális követelményeket. Addig-addig gondolkodtak a taurusosok az oldóüzem sor­sa felett, míg a régi nyitott technológiájú berendezés mel­lett három esztendővel ezelőtt — próbaképpen — szert tettek egy zárt technológiájú rend­szerre. Igaz, ehhez új épületet kellett kialakítani, de csak így tudtak eleget tenni a tűzren­dészed előírásoknak. A pró­ba sikerrel járt. s ekkor meg­született a döntés az új oldó­üzem létrehozásáról. Igen ám! Csakhogy' nem elég valamit megálmodni, az eaész akkor ér valamit, ha az álombóhva- lóság lesz. Márpedig ehhez ná­lunk többnyire nénz kell. Pénz? Ez nem gond! — mond­ták a .gumigvártók. Ezért van a Vi’áqbank! Valóban. S a Világbank szi­gorú előírásainak megfelelt a váciak elképzelése, így a meg­valósításhoz szükséges száz- huszonhárommillió forintból nvolcvanbétmillió kifizetését vállalták hitel formájában. Teljes leállás Ha pénz van, akkor már sí­nen vannak a dolgok, hiszen a nyugat-európai gépipari vállalatok ugrásra készen várják a megrendelőket. Az ajánlatok közül az NSZK-beli FECO-cég rendsztere mellett döntöttek a váciak. Igaz, míg megszületett a végleges dön­tés. jócskán megemelkedett a berendezések ára. így módosí­tották az eredeti elképzelést. — A nyugatnémet partner teljes üzemet akart nekünk eladni, nyilvánvaló, hiszen ez Zárt technológiájú rendszerben állítják elő a ragasztót az új oldóüzemben. Ami itt megvalósult, majdhogynem csúcstech­nológiának számít a vegyiparban (Vimola Károly felvétele) lett volna nekik a legjobb üz­let. Csakhogy annyi minden történt a nagyvilágban, s kü­lönösen körülöttünk, hogy egyszer csak azt vettük észre: hiába akarjuk, képtelenek va­gyunk megvenni a teljes rend­szert — magyarázza Nagy Já­nos, a Taurus váci gyárának igazgatója. — Már-már ve­szélybe került az új oldóüzem megvalósításának terve, de végül sikerült meggyőznünk a németeket, hogy akkor sem járnak rosszul, ha csak a fő gépeket adják el nekünk, a kiegészítő berendezéseket pe­dig az ő irányításukkal ma­gunk csináljuk meg. Tavaly tervezték meg a rendszert, gyártották le a berendezése­ket, s az idén szereltük össze az üzemet. Az eg.yedi gépek kipróbálását szeptemberre fe­jeztük be, most folyik a pró­baüzem' s várhatóan az esz­tendő végére teljesen leáll a régi üzem. Telén jobb így-m— Mi. történik vele?" — Raktárrá alakítjuk, s így körülbelül százötven tonna készáru tárolását oldjuk meg az üzem . felújításával. Ez az átalakítás is legalább nyolc­kilencmillió forintba kerül majd. Amit a váciak megvalósítot­tak, majdhogynem csúcstech­nológiának számít, s ilyennel nemigen dicsekedhet Közép- Európában egyetlen vegyi gyár sem. Ráadásul így a kapacitást is sikerült bővíteni a koráb­bi hatezer tonnáról kilencezer tonnára. Márpedig ez egyálta­lán nem mellékes tényező, hiszen hazánkban óriási mennyiségű ragasztót használ­nak fel, s gyakorta kénysze­rült importból beszerezni az ipar a szükséges anyagokat. Persze a honi piac igényeinek kielégítésén túl exportálni is szeretnének a váciak. Az imént felsorolt tényezők azonban csak az üzleti oldalát jelentik a vállalkozásnak. Van azonban ennél fontosabb do­log is. Mégpedig azoknak az Elkészül. Még egy-ket nap cs elkészül Budakeszin a Vörös Hadsereg útján a mintegy 250 méter hosszú csapadékelvezető csatorna. A több éve sok bosszúságot okozó Hosszúréti-patakot végre befedik. A Dunamenti Tsz közműfőépités- vezetőségének szakemberei rakják le a betonlapokat a kikotort kanális aljára. (Hancsovszki János felvétele) embereknek az egészsége, akik az üzemben dolgoznak, s o vá­ros levegőjének tisztasága. Nem születtek pontos méré­sek arra vonatkozóan, hogy mennyi toluol került ki az üzemből, s mennyit szívtak be a munkások napközben. De talán jobb is így. Fiedler Anna Mária Legelőből üdülőövezet Gödön és környékén még az 1978-ban kezdődött feltá­rások nyomán mintegy 650 méter mélységből sikerült olyan 52 fokos vízre bukkan­ni, amelyről a későbbi labora­tóriumi vizsgálatok megállapí­tották: rendkívül üdítő hatású ásványvíz jellegű. A Gödi Tanács e vízva- gyonra építve olyan tervet dolgozott ki, ami lehetővé te­szi az idegenforgalom fellen­dítését. Ennek első lépcsőié­ként épült még tavaly az év­ről évre fejlődő tanuszoda, ami nyáron strandként is szol­gál. Áz idén pedig elkészült az üdülő- és pihenőövezet részletes rendezési és haszno­sítási terve. E szerint a kö­zépső vasútállomástól keletre húzódó mintegy 120 hektárnyi, jelenleg még füves legelőn rö­videsen megkezdődik az üdü­lőövezet kialakítása. A tervek szerint mintegy 50 hektárnyi területen különféle sport- és szabadidő-létesítmények kap­nak helyet, ezenkívül vállala­tok és egyéb intézmények lé­tesíthetnek majd üdülőket. A főváros közelsége révén Göd nagy vonzerőt jelent , az üdülni vágyóknak. A helyi ta­nács épp ezért a terület hasz­nosításánál igénybe kívánja venni a bel- és külföldi vál­lalkozók munkáját és tőkéjét. K. Z. Gyakran drága ez a spórolás Ki Eegyen a beruházó? Valaha az ország apraja-nagyja nevetett, amikor elterjedt a hír: lépcsőház nélkül terveztek és húztak (el egy épületet._ Azt mond-, ják, ma kívül, az utca fölött fut a folyosó, s úgy tűnik, mintha az üvcgkalitkában mókus módjára futkosnának fel és le az emberek. két, véli a vállalat vezetője. Ügy tartják sokan, az a más­tél százalék, amit a beruházás költségéből megtakarítanak azzal, hogy nem veszik igény­be a Pestber munkáját a ter­vek , bírálatától a kulcsát­adásig — talált pénz. Másra lehet fordítani. Igaz, gyakorta kénytelenek lenyelni a keserű pirulát, az így megtakarí­tott, egy-két millió forint dup­lája is elmégy a hibák kiiga­zítására. Scheuring János, a Pest Megyei Beruházási Vállalat igazgatója váltig állítja, a magyar ember élénk fantáziá­ja szülte az egész történetet. Ha így is van, igazi, az előb­bihez hasonló megtörtént ese­teket. „ő is tudna mesélni. Mondja, milyen fantasztikus ötletekkel állnak elő az ifjú tervezők, s miféle hajmeresz­tő megoldásokat eszelnek ki igencsak sivár, egyhangú, megszokott épületeink helyett. Igaz, mi, nagy általánosság­ban laikus emberek — bár­merre is visz az utunk — meg-megállunk, hogy csodál­kozzunk a szebbnél szebb üvegpaloták, cifra, zegzugos, verandás, ki- és beugrós épü­letek csillogó szépsége láttán, s nagy álmélkodásunkban nem is sejtjük, mennyi bosszantó hibát, tervezői baklövést, ki­vitelezői balfogást rejtenek e házak... Piszkos lesz — Említhetnék konkrét ne­veket, címeket, intézményeket — de minek. A jelenség ál­talános — állítja az igazgató. — Manapság például igen di­vatos a felül világító, üveg­szerkezet. Kétségtelen, hogy hangulatos belső tereket kap­hatunk ezzel a megoldással, ám az a tervezés, sőt a kivi­telezés idején sem igen jut eszébe senkinek, hogy azt az üveget időnként tisztítani is kell. Vagy egy másik példa: szeretjük mostanában bevinni a természetet, a természetes anyagokat, az építészetbe. Ez rendjén is volna egy bizo­nyos határig. Csakhogy azt már véletlenül sem monda­nám, hogy ésszerű egy kivá­gott fatörzset koronástól hasz­nálni támasztékként a tető- szerkezethez. Márpedig — ép­pen a közelmúltban — ké­szült el egy ilyen vázlatterv. Nem tudom, gondoltak-e ar­ra a tervezők, hogy egyszer majd az a fa is az enyészeté lesz? A kérdést természetesen nem nekem szánja Scheuring János. Választ nem is vár. hi­szen utólag magyarázni a dol­got nem érdemes. Tény azon­ban, hogy annak idején, arríi- kor az ötlet kipattant valaki­nek a fejéből, a Pestber a mi­nősítésnél, véleményezésnél nem volt jelen. Utólagos javítások Sajátosan fogják föl néhá- nyan a takarékoskodásra tett indítványokat, intézkedése­— Nincs két egyforma ház, nincs két azonos hibalehető­ség. Más talajon, másképp tá­jolva az épületet, új problé­mákkal kell szembenéznie va­lamennyi tervezőnek, kivitele­zőnek. És persze annak, aki menet közben ellenőrzi az épí­tés folyamatát — mondja a Pestber igazgatója. — A mi feladatunk alapvetően ez len­ne, csakhogy az önállóság ad­ta lehetőségekkel élve, s az egyre szűkösebb tanácsi költ­ségvetést kímélve a helyi szer­vek saját apparátusukon be­lül igyekeznek ellátni ezt a feladatot. Eleinte nem is sej­tik, milyen izzadságos mun­kához fognak. Nálunk kifeje­zetten ilyen munkára képzett szakemberek, műszakiak, köz­gazdászok, jogászok ülnek az asztalok mellett. Többe kerül Hogy. hogyan? Többségük bizonyára jól, de legalábbis el­fogadhatóan. Ha a tervező fantáziája nem szárnyal az égig, ha a kivitelezés költsé­gei várhatóan nem érik el a csillagokat, ha nem ordítanak a hibák — azt mondanánk, a Pestber szakembereit helyet­tesítők könnyű helyzetben vannak. Pedig egészen más a helyzet. Apró' részletekről, el­hanyagolhatónak tűnő kérdé­sekről derülhet ki már az épí­tés folyamán, de legkésőbb' a kulcsátadáskor vagy a hasz­nálatbavétel során, hogy alap­vetően akadályozzák a ren-' deltetésszerű használatot vagy számtalan bosszúságot okoz­nak az ott élőknek, dolgozók­nak. De előfordul, hogy már az átvétel is megtörtént, akkor derülnek ki ezek a dolgok. Ilyenkor persze jóval nagyobb költséggel jár a kiigazítás. Csakhogy arról sajnos nin­csen kimutatás, számítás és statisztika, hogy mennyi pénz ment el ilyesmire! Fató Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents