Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

Közösségi ház Ma délelőtt avatják A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM. 289. SZÁM 1987. DErFMBF.lt 12., SZOMBAT Művelődési központ És mégis mozog az épület Ma délelőtt átadják rendel­tetésének a gödöllői Ady End­re sétányon elkészült közössé­gi házat. Az épület korábban az Agrártudományi Egyetem tulajdonában volt. Az idők so­rán más-más célra használták. Hol a vízmű, hol az iskola táblája volt a falon. Áz utób­bi időben igen leromlott ál­lapotban állt a ház. felújítása csaknem másfél millió forin­tot emésztett föl. Az összeg nagyobbik hányadát, 770 ezer forintot, a megyei pártbizott­ság adta, 150 ezret a városi tanács, a fönnmaradó rész a társadalmi munka értéke. A fölújítást ellenszolgáltatás nélkül tervezte Csabáné Far­kasházi Edit, a városgazdál­kodási vállalat munkatársa. A kivitelezést ugyancsak önzet­lenül a VGV másik dolgozója, Gurmai László irányította. Ez a vállalat volt a generálki­vitelező, s szintén hozzájárult százezer forint értékű társa­dalmi munkával a felújítás­hoz. Kisebb-inagyobb mérték­ben a következő cégek is: Ag- ronovó. Diana, Tigáz, Vízmű, Elmü, építőipari kisszövetke­zet, autópálya-mérnökség, sü­tőipari vállalat, áfész. Delta, Dunakoop Kisszövetkezet, Molnár Árpád, Molnár Dávid és Geröfi László kisiparosok. Kivették részüket a munkából az 1-es, 3-as, 5-ös alapszerve­zet tagjai, a környék lakossá­ga, valamint a pártbizottság apparátusának dolgozói. A közösségi ház a városi pártbizottság kezelésében mű­ködik. Három kisebb irodahe­lyisége az említett alapszerve­A vállalatok, intézmények, iskolák mellett a szövetkeze­tek vezetése is beszámol ezekben a hetekben az ifjú­sági parlamenteken a néhány évvel ezelőtt elfogadott intéz­kedési tervek teljesítéséről. A fórumok nyilvánosságot adnak a fiatalok véleményének. A Gödöllő és Vidéke Áfész is megrendezte a szövetke­zeti szintű ifjúsági parla­mentjét a város Patak étter­mében. A szövetkezet műkö­dési sajátosságaiból fakadóan ezt megelőzően több területi parlamentet tartottak. Az egyiket az áfész-áruházban dolgozó fiatalok számára, s ezen vettek részt a gödöllői kismamák is. A másik helyi fórumot Veresegyházon ren­dezték. Ott a községben és környékén dolgozó áfész-fia- talok kérdéseit érintették, s oda voltak hivatalosak a vi­déki kismamák is. A két területi parlament küldötteket választott. Az eze­ken nem érintett egységekből közvetlenül, egyeneságon ér­keztek a küldöttek a szövet­kezeti szintű parlamentre. A feladat ezen is az volt, hogy a vezetés számoljon be az if­júsági törvényből adódó fel­adatok végrehajtásáról, az e célú pénzeszközök felhaszná­lásáról, valamint állítson ösz- sze tervezetet a következő időszak főbb tennivalóiról, az ifjúságpolitikai célú forintok­ról. Kötetlen, jó hangulat ala­kult ki a Patak éttermi fó­rumon. Jellemző az áfész fia­tal dolgozóinak közéleti ér­deklődésére és érzékenységé­re, hogy a küldöttek húsz szá­zaléka hozzá is szólt a napi­rendhez. Beszéltek a munka- feltételekről, a tanulás lehe­tőségeiről, a szórakozásról, mindazokról az életüket és közérzetüket meghatározó dol­gokról, melyekkel nap mint nap találkoznak. Nemcsak kérésekkel fordultak a Gödöl­lő és Vidéke Áfész vezetésé­hez,- hanem társadalmi mun­kát is felajánlottak a célok megvalósításáért. Talán sohasem volt megfe­lelő a kereskedelmi dolgozók munkájának társadalmi meg­ítélése. De ha nem szólnak ez ellen, akkor úgy tűnhet, hogy ez nekik így is jó. Hát nem hagyták szó nélkül, s el­mondták: a kereskedelmi munka megítélésénél figye­lembe kell venni, hogy szin­te itt csapódik le minden tár­sadalmi feszültség. Olyanok is, zeteké, amelyek a házban tartják taggyűléseiket és más összejöveteleiket. Az épület­ben az irodákon kívül előtér, kisebb előadóterem és mellék- helyiségek találhatók. A fönntartási költségek megtérítésével bárki igénybe veheti, akár lakodalomra is, mondta tájékoztatásunkra dr. Zsiga László, a pártbizottság titkára: Akik tartósam igénybe akarják venni, bérleti szerző­dést köthetnek, de nincs aka­dálya az alkalomszerű hasz­nálatának. Az épületet több mint ezer­egyszáz négyzetméternyi kert veszi körül, amelyet szintén rendbe tesznek. Részben már meg is történt, az ősszel ter­mőföldet vittek oda, fákat ül­tettek. Tavasszal következik a gyepesítés, csinosítás. A szom­szédos kutyaiskola gazdái meg­ígérték, hogy a drótkerítést mással cserélik ki, s akkor minden oldalról zárt kertben nyugodt, kellemes körülmé­nyek között tarthatnak össze­jöveteleket, amikor megenge­di az idő. Az említett három alapszer­vezethez körülbelül három­százan tartoznak, többségük nyugdíjas. A tanácstagi kör­zetben is jó pár százan élnek. Elsősorban nekik szánták a közösségi épületet, ahol min­den nagyobb közérdeklődésre számot tartó rendezvényt meg­tarthatnak. A nemrég megtar­tott tanácstagi beszámolón is szóba került a ház, mondván, jövőre már iitt tartják meg a tanácskozást. melyeket nem a kereskedelmi dolgozóknak kellene földel­niük. Az utóbbi időben egyéb­ként emellett a kereskedelmi dolgozók politikai felelőssége azért is megnőtt, mert az áruellátás színvonalának meg­felelő alakításával a lakosság közérzetét kedvezően lehet be­folyásolni. Ez nem mindig az adott eladókon, vezetőkön múlik, úgy hogy érthető, .ha a vásárlók nagyobb türelmét kérik a fiatalok is, akiknek talán a legnagyobb a megter­helésük, hiszen zömmel ők állnak a pultok mögött, a ve­vők előtt. Arról is szó esett, hogy meg kell őrizni az ifjúsági parlamentek olyan légkörét, amely lehetőséget ad az őszinte, nyílt véleménynyil­vánításra. A tartalmas vita után a fiatalok bizalmukat jelezvén, egyhangúlag elfogadták a be­számolót és az elkövetkező évekre összeállított ifjúságpo­litikai és pénzügyi tervezetet. Már az est sötétjében sem villantak az ágyúk, az ütegek fényei. Gödöllőről is elvonul­tak a tüzérek, és mint monda­ni szokták, vihar előtti csend uralkodott. Esténként egy-egy berepülő felderítő gép Sztá- lin-gyertyákat szórt, és azok mint a karácsonyfa égői, vilá­gítottak. Ezek fénye mellett akár tűbe lehetett fűzni a cér­nát. Még mindig működött az ellenséges propaganda, míg végül december 11-én minden mesének vége szakadt. A Máriabesnyő feletti Ju­haros-tetőről elindultak Gö­döllő irányába a felszabadító szovjet csapatok. Több útvo­nalon, több irányból jöttek Babaion, a blahai dombokon, az Öreg-hegy irányából. Nem volt nagy ellenállás, a néme­tek, amint mondották, terv­szerűen vonultak vissza, me­nekültek Pest irányába, a szovjetek pedig terv szerint törtek előre. 1944. december 11-én Gödöllőn a mai Dózsa György útig értek. A Blahán és a második napon a Kossuth Lajos utcában esett el néhány német katona. Másnap, 12-én Gödöllő teljes egészében fel­szabadult. Fokozatosan bekapcsolódtak Ellentmondásos a helyzet — így kezdte tájékoztatóját Kecskés József, a városi mű­velődési központ igazgatója a legutóbbi társadalmi vezetősé­gi ülésen, amelyen a jövő évi tervekről volt szó. A közálla­potainkat figyelemmel kísé­rőknek az iménti kijelentés nem okozhat meglepetést, utóvégre az ellentmondásos jelzővel az egész társadalmi élet jellemezhető mostanában. Valóban így van. A gödöllői művelődési ház helyzete azon­ban rosszabb a lehetőségeinél. Ezt nem az igazgató mondot­ta, a krónikás vont le ilyen következtetést az ismertetés nyomán. A működési bevételi tervük erre az évre 4,5 millió volt, de már szeptember végén biz­tos volt, hogy túlteljesítik, nem kevéssel, másfél millió­val. A bevételbe beleértendő a pályázatokon elnyert pénz. Ilyen egyebek között a Soros-, az Eötvös-alapítványtól kapott összeg. Az ilyen pénzek is a ház munkáját dicsérik. A pénzt megszavazok ezzel feje­zik ki elismerésüket a ház programjaiért, kezdeményezé­seiért. Zsugorodó összeg Mások támogatása továbbra is apad. A tanácstól tavaly az eredetileg tervezettnél ötszáz­ezerrel, az ideinél egymillió­val kaptak kevesebbet. A ház megindulásakor megálla­podásokat kötött a városi és körzetbeii vállalatokkal, szö­vetkezetekkel. A gazdasági helyzet romlásával, a szabá­lyozók szigorodásával, az el­vonások mértékének növeke­désével arányosan évről évre zsugorodik az általuk befize­tett összeg. Jövőre még nehezebb lesz. A támogatásokból származó pénzek nyilván inkább keve­sebbet számlálnak majd, min­den egyéb alighanem megdrá­gul. Az elkövetkező évben bevezetendő adózás is érez­teti hatását. A tiszteletdíjasok, noha programjaik nem ekkor érnek véget, már csak de­cember 31-ig kötötték meg a régi baloldali személyek a helység irányításába. A szov­jet parancsnokságnak segítsé­get nyújtottak, azok pedig az itteni vezetőknek. Kezdetét vette az ellátás megszervezé­se, a romok eltakarítása, a politikai élet beindítása. A szovjetek sütötték a kenyeret, adták a petróleumot, mind­kettő kincset ért akkor. Kato­nai kórház lett a kastélyból és a járásbíróságból, ahová emberek kellettek. Mind töb­ben jelentkeztek munkára, és vettek részt a rom eltakarítá­sában. A legtöbb kárt a vasút, a MÁV szenvedte, azt érte a legnagyobb pusztítás, volt cse- lekednivaló. Ahogy kitavaszodott, meg­kezdődött a földosztás utáni munka a földeken. Fokozatosan megszilárdult a közrend, amelynek önkéntes, bátor férfiak voltak a harco­sai. Lett megfelelő elöljárósá­ga Gödöllőnek. Működött a közellátás, hozták az élelmet az ország felszabadult részei­ből, sütötték a kenyeret, mindez nagy dolog volt. A munka fokozódott, és minden területen dolgoztak az embe­rek. szerződésüket. Nyilván meg­várják, kiszámolják, hogyan érvényesülnek esetükben a jogszabályok, s ennek tudatá­ban szabják meg tiszteletdí­jukat. Mindenki mutogatna Január elsejétől a kulturális szférában sok minden válik szabad árassá. Például a szín­ház. Akiket érdekel, bizonyá­ra észrevették, a művelődési házban mostanában alig tar­tanak színházi előadást. Cso­da? Korábban harminc-negy- venezer forintért vásárolhat­tak meg egy-egy előadást, újabban hetvenezerérGkilenc- venezerért. Ezt sem a ház, sem a néző nem bírja. A né­zőre nem lehet áthárítani az emelkedést, mert ő egysze­rűen válaszol: nem vesz je­gyet. Nem veszi meg azt a jegyet, ami azelőtt sem volt olcsó Gödöllőn. A művelődési ház kívülről épnek és jónak látszik. Köz­napi értelemben új, néhány év telt el az átadás óta. De máris sok pénzt emésztett föl a hibák kijavítása. És még nincs vége. Üjabb és újabb hibák bukkannak elő. Most azt hallottuk, hogy két helyen úgy mozog az építmény, hogy ebből nagyobb gondok is le­hetnek. (Eszembe jut, hogy a ház vezetőinek, munkatársai­nak többsége még Gödöllőn sem volt. amikor az egysze­rű honpolgár már aggodal­maskodott. vajon jó lesz-e ezen az ingoványos talajon ekkora házat fölhúzni. A szakemberek mindannyiszor magabiztos nyugalommal je­lentették ki: cölöpöket vernek le olyan mélyre, hogy megfe­lelő szilárdságú talajt érjenek, s a cölöpökön tökéletesen nyugszik majd a hatalmas súly. Most viszont mozog. A szakembereket még megkér­dezni sem érdemes, hogy miért. Mindenki mutogatna valakire. A cölöpverő a mű­vezetőre, a művezető a terve­zőre, a tervező az ellenőrre, az ellenőr az anyaggyártóra, az anyaggyártó az atyaúris­tenre, azt meg — tudjuk — Ahogyan távolodtunk a há­borús eseményektől, a felsza­badulás órájától, eredmények­ben úgy gazdagodtunk. A munka gyümölcse maradandó lett, a nép ura volt a telepü­lésnek. A munkás felett nem állt hajcsár, a földművest nem hajtotta az ispán. Gödöllőn is megteremtődött az új gazda­sági és társadalmi élet alap­ja, amely egyben a fejlődés útját nyitotta meg. Az első perctől kezdve a kommunisták álltak az élre, munkájuk, pél­damutatásuk nyomán ered­ményeink egyre halmozódtak. Évről évre a számadások a fejlődést mutatták, mellyel megterepitettük a városi rang státusát. A felszabadulást követő alig 20 év alatt városi rangot érdemelt ki Gödöllő, és an­nak is már több mint húsz éve. A várost a közművek há­lózata, víz, villany, gáz, tele­fon, csatorna úgy hálózzák be, mint ember testét az erek. Oldalakon át lehetne sorolni mindazt, ami szebbé, jobbá teszi életünket, és hogy ez így van, abban döntő része van a felszabadulásnak, az egy­kori elnyomó rendszer végé­nek. A felszabadítókra, a fel- szabadulásra emlékezve hajt­juk meg a tisztelet zászlaját a hősök emléke előtt, és mindazokra gondolunk, akik velünk voltak, vannak a bé­kés munkában. Csiba József még sehol sem sikerült meg­találni.) A tény: az idén nyáron 1,1 milliót költöttek a ház kar­bantartására. Két nagy csőre­pedés is volt például. Ilyen körülmények között persze hogy megbolydul a munkatársi gárda. Előzőleg gyakran mondogatták, milyen jó kis társaság munkálkodik a gödöllői művelődési köz­pontban. Az idén nagy a fluktuáció, jelentette ki szá­razon az igazgató. S akik ma­radtak, azok is nyugtalanok. Az embereket egyre nehezebb megtartani. A termelés nem csökken, szolgálni kell este, szombaton, vasárnap és ün­nepnap, az ellenszolgáltátás vi­szont kicsi. ötletek pénzre Kecskés József ezután arról beszélt, mivel és hogyan le­hetne pénzt szerezni. Jövőre még nagyobb a bevételi ter­vük, 5,1 millió. Sok ház mű­ködik az országban, amely megirigyelhetné e bevételt, de hát az üdvösséghez ez kevés, hiszen a támogatások, egyéb források mérséklődnek, az árak, a tiszteletdíjak emel­kednek, a működési költsé­gek nőnek. A társadalmi ve­zetőség tagjai a legkülönbö­zőbb ötleteket vetették föl. S ha valaki nem tudta volna, hol van, biztosan nem gondol művelődési házra. Inkább ke­reskedőházra gyanakodhatott volna, amelynek vezetői tevé­kenységük bővítésén gondol­kodnak. Az utóbbi években hozzá­szoktunk sok szokatlanhoz. A művelődési házakban korcs­mák működnek, nyomdák üzemelnek, boltok rendezked­tek be ... Az ember úgyszól­ván mindent képes megszok­ni. Néha azonban mégis föl- ötlik benne: a művelődés haj­léka mégsem kereskedőhöz ... K. P. A nap programja December 12-én: Gödöllő, művelődési ház: Játssz velünk! 15 órakor. Diáktanya: Casinó, 16 órától. Urbán Tamás: Jelen idő, fo­tókiállítás, megtekinthető 10— 18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői mű­vésztelepen. A régi Gödöllő, kamarakiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 9—17 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. December 13-án: Gödöllő, művelődési ház: Színház: Woyzeck, 15 óra­kor. Diáktanya: Video, 16 órától. Urbán Tamás: Jelen idő, fotókiállítás, megtekinthető 10 —18 óráig. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a kere- pestarcsai kiállítóterem kiállí­tása megegyezik a szombati­val. December 12-én és 13-án: A XX. század kalózai. Szí­nes, magyarul beszélő szovjet kalandfilm. 4 órakor. A Beverly Ilills-i zsaru. Színes, magyarul beszélő ame­rikai krimi. 6 és 8 órakor. e Szombati jegyzetbs Elfeledve Bárhogy fogadkozunk, előbb vagy később mind- ahányunknak kifejlődnek a vesszőparipái, amelyek mindig ott vannak a kö­zelünkben fölnyergelve, várva a percet, amikor rá­juk pattanunk. Aki tisztá­ban van önmagával, föl­ismeri vesszőparipáit, igyekszik ritkán nyeregbe szállni. Tudja, a gyakori lovaglás megszokottá, sőt unalmassá válik. Meglehet, szembe nem, a háta mö­gött annál gyakrabban mondogatják, mindig ugyanazt a lovat sarkan- tyúzza. Várakozunk az egyik gö­döllői újságos előtt. Régi ismerősöm is ott toporog, csípős a levegő. Ma nincs írása a lapban, közli, ami­kor forgolódás közben ész­revesz. Ez az első dolga reggel, kérdezem, igenlő válasza után azt fejtegeti, nemrég egyik cikkemre válaszolni akart, de még­sem lett belőle semmi. Ez­zel is így vagyunk. Hány­szor gondoljuk, írni kéne, kifejteni álláspontunkat, egyetértő vagy különböző véleményünket. A gondo­latot nem követi tett. Arra az írásra akart vá­laszolni ismerősöm, amely­ben azt a következtetést vonom le, hogy mi már te­metni sem tudunk. Tu­dunk mi temetni, mondja, nagyon is tudunk. Nevet említ, amelynek gazdája mi mindent tett Gödöl­lőért, de ki emlékszik ma rá. Ugyanúgy elfelejtették, mint a többieket, akik csak éltek maguknak. a közösségért nem csináltak semmit. Eltemetve és elfeledve. Nem ismertem azt az embert. Nevét azonban igen. Lapunkban többször megjelent a neve. Egykori társai, tisztelői közül ele­venítette föl valaki mun­kásságát, s talán az inte­lem se maradt el: gondol­junk néha a régiekre, tet­teikre, tevékenységükre, hasznosítsuk azt,, amit ők már kitaláltak, ami követ­hető ma is. ,m.v. •! Ebben a megközelítésben már benne van az, amiért egyáltalán őrizzük a régiek emlékét. önös érdekünk. Anyagelvűségem azt mon­datja velem — s ez az a bizonyos vesszőparipa — a holtaknak mindegy. Raj­tuk semmi sem. segít, ők kiszálltak a földi ringhöl. befejezték. Egyszer és min­denkorra vége a játéknak. Szerintem az emlékápolás is megtévesztő. Nincs is rá szükség. Koszorút elhe­lyezni a szobron, az em­léktáblánál, önmagában ke­veset ér. A múlt. az egy­kori jelesek és legjobbak csak tartalmával, csak a müvekkel lehetnek értéke­sek számunkra. Előfordul, hogy érdekein­ket föl sem ismerjük. Ah­hoz is éles szem, fül kell, hogy kihámozzuk az egy­koriak müveiből a máig igazat, a ma érvényeset, sőt azt, ami több annál, mert holnap és még mesz- szebb a jövőben érvényes. Ám ha nem ismerjük föl. az sem a holtaknak rossz, magunkat rövidítjük meg. A világmindenséghez mérve kicsi az ember be­fogadóképessége. Naponta százezrével jelennek meg könyvek, amelyeknek a tö­redékét vagyunk képesek elolvasni. Valamennyi lé­nyeges és értékes eleméi még ennél is kisebb mér­tékben tudjuk befogadni. Előttünk már mennyit megírtak, évezredek óta születnek a művek. Az idő rostál — szokták mon­dani. Abban is reményke­dünk, hogy ami igazán fontos, az fönnmarad, nem kallódik el. Ebben sem le­hetünk biztosak. Csak az marad fönn. amit valaki fölmutat, amire figyelmez­tet. ne hagyjátok veszni. Tisztelet, tehát az emlék­ápolóknak. s még inkább azoknak, akik a régiek bú- várlása közben fölfedezik számunkra az értékeket. Kör Pál ISSN 0133—19ST (Gödöllői Hírlap) Gödöllő és Vidéke Áfész Villámhárító üzletek Évfordulóra A fejlődés gyökerei 1

Next

/
Thumbnails
Contents