Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

6 19S7. DECEMBER 12., SZOMBAT HÉJ mi VJjMPQUTIKAlKIM Idát! még hosszú, de biztató úton ß nemzetközi sejtő véleményei a washingtoni csúcstalálkozóról Kedvező előrejelzések a rakétaegyezmény becikkelyezéséről Altalanos PILLANATKÉP Nem egyszerűen egyike volt ez a csúcstalálkozóknak a sok eddigi közül, hanem olyan történelmi esemény, amely fordulatot jelent a világpoli­tika alakulásában. Sok nem­zetközi hírű kommentátor kezdte ezekkel a szavakkal írását a washingtoni tárgya­lások befejeződése után. Az első mérlegek, amelyeket ma­guk a résztvevők adtak há­romnapos megbeszéléseikről, szintén ebben a hangnemben fogantak. Egyértelműen sike­resnek tekintik a tanácskozáso­kat. A mérleg pozitív oldala messze felülmúlja a negatí­vot. Az eredmények között ott van mindenekelőtt az a ket­tős nullamegoldásról szóló szerződés, amely előírja, hogy kiiktassák és a megsemmisí­tés sorsára juttassák a raké­ta-nukleáris arzenál két teljes osztályát. Immár többször le­írtuk ezeken a hasábokon, de nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni, hogy ez a mellékleteivel oly terjedelmes dokumentum azért jelent gyökeres fordula­tot, mert a második világhá­ború után először kerül majd sor konkrét leszerelési lépés­re, szemben az eddigi megál­lapodásokkal, amelyek csupán korlátozták a tömegpusztító fegyvereknek azt a mennyisé­gét, amelyet mind a Szovjet­unió, mind pedig az Egyesült Államok birtokában tarthat. Vagyis korábban csak a fegy­verkezés továbbfolytatásához állapítottak meg felső határo­kat, amelyeket egyik fél sem szárnyalhat túl. Most pedig az előírt menetrend szerint a közepes és ' rövidebb hatótá­volságú, konkrétan az 500— 5500 kilométer horderejű ra­kétákat és a hozzájuk tarto­zó robbanófejeket megsem­misítik. s így ezek a fegyve­rek nem jelentenek majd fe­nyegetést senkire nézve. Gorbacsov és Reagan nem­egyszer hangsúlyozta a csúcs­találkozó során annak rendkí­vüli fontosságát is, hogy sike­rült megegyezni egy átfogó ellenőrzési rendszerben. Mind­két szerződő fél egymás elé tárta e fegyverarzenálra vo­natkozó legrészletesebb, eddig szigorúan titkosan kezelt ada­tait, s helyszíni megfigyelé­sekre is módot nyújt a meg­állapodás értelmében, ha ne­tán bármiféle kétség támad­na a szerződés megtartása iránt a másik félnél. A köl­csönös bizalomnak ez a lég­köre olyan új elem a két vi­lághatalom kapcsolatrendsze­rében, amely eddig elképzel­hetetlen volt. Ez a nyíltság nyilvánult meg nemegyszer a washingtoni ' csúcstárgyaláso­kon. S ez vezetett oda. hogv Reagan jobboldali bírálóinak címezve szavait, kijelentse: úgy látom, hogy megvan a lehetőség arra, hogy a két rendszer békében folytassa a versengést, továbbá, hogy mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok azt óhajtja, hogy békében éljenek együtt. A párbeszéd már a követ­kező nagy leszerelési szerző­déstervezet kidolgozásáról folytatódik. Ez a hadászati tá­madófegyverek körére - ter­jed ki. Ezek alkotják a rakéta-nukleáris arzenál fő tömegét, és mindkét részről megvan arra az elvi egyetér­tés. hogy ötven százalékkal csökkentsék mennyiségüket Így fíOOO—6000 robbanófej maradna, vagyis a jelenlegi arzenál fele a két világhata­lom mindegyikének birtoká­ban. Reagan elnök a tervek szerint jövő év első felében Moszkvába utazik. Addigra kellene elkészülnie az új szer­ződésnek, hogy az a szovjet fővárosban aláírásra kerülhes­sen. Mindkét vezető új korszak kezdetéről beszélt a kétoldalú kapcsolatokban, amely nyil­ván abban is érvényesül majd, hogy a két nép jobban megismerheti egymást, s a realitásnak megfelelő képit alkothat a két ország viszo­nyairól. Természetesen — mint arról már említést tet­tünk — volt a csúcstárgyalás­nak negatív oldala is. Nem sikerült például előrehaladást elérni az űrfegyverek ügyé­ben. bár szovjet részről igye­keztek erre nézve kompro­misszumos megoldást találni. Reagan elnök a csúcstárgya­lás utáni nyilatkozatában nemcsak a „csillagháborús” terv folytatása, mellett szállt síkra, hanem azt is hozzátet­te, hogy ha a kutatások nyo­mán ezek az „önvédelmi esz­közök” elkészülnek, kihelye­zik őket a kozmoszba. Éles és kemény volt a hangnem az emberi jogok kérdésében, ahol Mihail, Gorbacsov kifej­tette, hogy a Szovjetunió vál­tozatlanul nem engedi meg, hogy ennek ürügyén meg­próbáljanak beavatkozni bel­ügyibe. Nem volt egyetértés Afganisztán és más regionális konfliktusok ügyében sem. A ratifikAlAsi MENETREND Ahhoz, hogy a kettős nulla­megoldásról szóló szerződés életbe lépjen, az szükséges, hogy mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok törvényhozása ratifikálja, azaz jóváhagyja, törvényerőre emelje azzal, hogy egy előírt alkotmányos eljárás szerint, más szóval élve, becikkelyez- ze. Washingtoni előrejelzések alapján arra számítanak, hogy a ratifikálásra váró okmány január 19-én kerül a szenátus külügyi bizottsága elé, s a testület e napon kezdi meg az előírt meghallgatásokat. A dokumentumot még a szená­tus hadügyi és hírszerzési bi­zottsága is megvizsgálja, és csak ezután kerül majd a tel­jes 100 tagú szenátus elé vi­tára. Mind a szenátus re­publikánus, mind pedig de­mokrata párti vezetői szerint jók ez esélyek arra, hogy az egyezmény megkapja a szük­séges' kétharmados szavazati többséget, s nem kerül sor majd az eljárás során módo­sító indítványok elfogadására. Ha ugyanis ez történne meg, az aláírt szerződést újra kel­lene tárgyalni a Szovjetunió­val. Hírmagyarázók szerint az várható, hogy meg a nyár előtt az amerikai szenátus jóváhagyja az okmányt. Ami a Szovjetuniót illeti, Mihail Gorbacsov a vezető testületek döntése alapján cselekedett, amikor a Fehér Házban aláírta a rakétaegyez­ményt, s így a legfelsőbb tanácsban sorra kerülő rafiti- kálási eljárás eredményessé­ge aligha lehet kétséges. Bár az SZKP KB főtitkára, ami­kor találkozott az amerikai törvényhozás vezetőivel, meg­jegyezte: lehet, hogy a törté­nelem során első ízben a ra­tifikálási eljárás a mi orszá­gunkban sem lesz oly köny- nyű, mint a múltban. Árkus István Mihail Gorbacsov tájékoztatója Elmélyült a politikai (Folytatás az l. oldalról.) lőtlenségekből adódó problé­mákat úgy megoldani, hogy a fölényben lévő fél csökkentést hajt végre. Ugyanakkor aggo­dalmukat fejezték ki amiatt, hogy egyes NATO-körök a nukleáris fegyverek két osztá­lyának felszámolását a konti­nensen más fegyverfajták növelésével és korszerűsítésé­vel szándékoznak „kompen­zálni”. A Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia külügyminiszte­rei, a közepes és rövidebb ha­tótávolságú rakéták felszámo­lására vonatkozó szovjet— amerikai szerződéssel össze­függésben, a Szovjetunió az NDK és Csehszlovákia kö­zötti megállapodást írtak alá az ellenőrzésekről. Új szakasz A berlini találkozót meg­előzően. csütörtökön este, kö­zép-európai idő szerint már az éjszakai órákban utazott el Washingtonból Mihail Gor­bacsov. Elutazása előtt csak­nem kétórás sajtókonferenci­án foglalta össze a tárgyalá­sok tapasztalatait, eredmé­nyeit. A szovjet vezetőt Reagan elnök csütörtökön délután hi­vatalosan búcsúztatta el a Fehér Háznál. A repülőtérre, ahova a délutáni program el­húzódása miatt csak késéssel értek ki, ünnepélyesen bú­csúztatták el, az.amerikai kor­mány nevében George Shultz külügyminiszter vett búcsút Gorbacsovtól. „Ez a látogatás a világpo­Szovjet—amerikai nyilatkozat Az SZKP KB főtitkára cs az Egyesült Államok el­nöke átfogó és mélyreható megbeszéléseket folytattak a szovjet—amerikai kapcsolatok összes problémájáról, beleértve a fegyverzetcsökkentési, az emberi. jogi cs humanitárius kérdéseket, a regionális konfliktusok ren­dezését és a kétoldalú kapcsolatokat — derül ki abból a szovjet—amerikai közös nyilatkozatból, amelyet csü­törtökön Washingtonban hoztak nyilvánosságra Mihail Gorbacsov látogatásának befejeztével. A tárgyalások őszinték és építő jellegűek voltak, tük­rözték a két fél közötti nézet- eltéréseket is, de ugyanakkor annak megértését is, hogy ezek az eltérések nem képez­nek leküzdhetetlen akadályt a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területeken való előrelé­péshez. Hangsúlyozták, hogy a két ország vezetőinek genfi és rcykjavíki találkozói alapve­tő jelentőségűek voltak: meg­teremtették az alapot a ha­dászati stabilitás javítását és a konfliktusok kialakulása ve­szélyének csökkentését célzó folyamatot előrevivő konkrét lépésekhez. A feleket a jövő­ben is az a meggyőződés ve­zérli majd, hogy soha sem szabad nukleáris háborút in­dítani, 'abból senki sem kerül­het ki győztesen. Szilárd el­határozásuk, hogy megakadá­lyozzanak bármilyen háborút a Szovjetunió és az Egyesült Államok között — legyen szó nukleáris vagy hagyományos háborúról —, s nem fognak katonai erőfölényre törekedni. Mindkét vezető — emeli ki a dokumentum — tudatában van annak a rendkívüli fe­lelősségnek, amely a Szovjet­unióra és az Egyesült Álla­mokra hárul olyan reális megoldások keresésében, amelynek célja a konfrontá­ció megakadályozása és az országaik közötti stabilabb kapcsolatok elősegítése. Ebből kiindulva megállapodtak ab­ban, hogy aktivizálják a pár­beszédet és ösztönözni fogják kapcsolataikban az építő jelle­gű együttműködés irányvona­lát. Mindennek alapján más országokkal és népekkel együttműködve elő fogják se­gíteni a sokkal biztonságosabb világ megteremtését. A két ország vezetői szer­ződést írtak alá a szovjet és az amerikai közepes és rövi­debb hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről. Ez a szer­ződés történelmi jelentőségű mind célját — a Szovjetunió és az Egyesült Államok nuk­leáris fegyverzete egész osztá­lyának teljes megsemmisítését —, mind pedig az abban elő­írt ellenőrzési intézkedések újszerűségét és nagy hordere- jét teltintve. A megbeszéléseken megvi­tatták a hadászati támadó­fegyverzetek csökkentéséről folytatott tárgyalások kérdé­sét is. A felek kiemelték, hogy jelentős előrelépés tör­tént az 50 százalékos csökken­tés elvét megfogalmazó szer­ződés aláírása felé. Megálla­podtak a következőkben: a tárgyalásokon részt vevő kép­viselőiket azzal bízzák meg, hogy törekedjenek e szerző­dés lehető legrövidebb idő alatt történő kidolgozására, úgy, hogy azt a következő csúcstalálkozón, 19SÜ első fe­lében alá lehessen írni. A tárgyalásokon áttekintet­ték a fegyverzetkorlátozás és -csökkentés más kérdéseinek széles körét is. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megerősítette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok hű marad az atomso- rempó-szerződés megszilárdí­tásához, s megelégedésüket hangoztatták, hogy a legutóbbi csúcstalálkozó óta újabb álla­mok csatlakoztak ahhoz. A két ország vezetői támogatá­sukról biztosították a nukleá­ris energetika biztonsága te­rén folytatott nemzetközi együttműködést és azokat az erőfeszítéseket., amelyek a nukleáris energia békés hasz­nosításának elősegítését szol­gálják, illetve a nukleáris anyagok, berendezések és technológiák exportjának meg­telelő ellenőrzésének messzi ■ lárdítását célozzák. Az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök üdvözölte azt a tényt, hogy — a közeljövőben életbe lépő — megállapodást írtak alá a nukleáris veszély csök­kentését célzó központok lét­rehozásáról a Szovjetunió és az Egyesült Államok főváro­saiban. A felek kifejezték azt az el­kötelezettségűket, hogy töre­kedni fognak az ellenőrizhető, átfogó és hatékony nemzet­közi konvenció kidolgozására a vegyi fegyverek betiltásáról és megsémmísítéséfőí. Síkrá­szálltak az európai katonai szembenállás szintjének csök­kentését célzó, a fegyveres erőket és hagyományos fegy­verzetet érintő bécsi tárgyalá­sok mielőbbi befejezéséért. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan kifejezték eltökélt szándékukat, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet más résztvevőivel közösen biztosítani fogják a bécsi találkozó sikeres befeje­zését, a helsinki záróokmány és a madridi záródokumentum összes fő kérdésében elérendő kiegyensúlyozott haladás alap­ján. Regionális kérdéseket átte­kintve a két vezető megálla­pította, hogy az álláspontok­ban komoly eltérések mutat­koznak. Mindazonáltal egyet­értettek: rendkívül fontos a rendszeres véleménycsere to­vábbi folytatása. Mihail Gor­bacsov és Ronald Reagan hangsúlyozták a regionális konfliktusok rendezésének nö­vekvő jelentőségét a nemzet­közi feszültség csökkentése és a kelet-nyugati kapcsolatok javítása szempontjából. A Szovjetunió és az Egyesült Államok e témakörben foly­tatott párbeszédének azt a célt kell szolgálnia, hogy a regionális konfliktusokban érintett feleknek segítséget .nyújtson olyan békés megol­dások felkutatásához, ame­lyek megszilárdítják függet­lenségüket, szabadságukat és biztonságukat. Az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök részletesen megvizsgálta a szovjet—ame­rikai kétoldalú kapcsolatok ál­lapotát, s egyetértettek ab­ban, hogy a jövőben is to­vább kell fejleszteni és inten­zivebbé kell tenni a hivata­los érintkezéseket vaiameny- nyi szinten, azt a célt tartva szem előtt, hogy gyakorlati és konkrét eredményeket érje­nek el minden téren. 'Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára megerősítette Ronald Reagannek, az Egye­sült Államok elnökének szov­jetunióbeli látogatásra szóló meghívását. Az elnök meg­elégedéssel fogadta el a meg­hívást. A látogatásra 19SS első felében kerül sor. litika nagy eseménye lett, még odáig is elmegyek, hogy kijelentsem: új és fontos sza­kasz kezdetéről beszélhetünk mind a kétoldalú, szovjet— amerikai kapcsolatokban, mind a világpolitikában” — jelentette ki washingtoni saj­tókonferenciáján Mihail Gor­bacsov. A csaknem kétórás, a Szovjetünk). washingtoni nagykövetsége lakótelepének színháztermében megtartott sajtókonferencián a szovjet ve­zető rendkívül részletesen szólt az eredményekről és szenvedélyes hangon állt ki a szovjet—amerikai kapcsola­tok fejlesztése, a gyökeres fon­tosságú kérdések megoldása mellett. Gorbacsov megállapította: elmélyült a politikai párbe­széd az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetői között. A pozitívumok sorában el­ső helyen említette, hogy az elnökkel együtt megállapíthat­ták: a szovjet—amerikai kap­csolatokban az utóbbi időben bizonyos fokú fejlődés követ­kezett be. Ezek az eredmé­nyek a genfi és a rcykjavíki csúcs eredményeire alapultak. A szovjet vezető részletesen méltatta a most aláírt új szerződést, amely az egész vi­lágon felszámolja a közepes hatótávolságú nukleáris esz­közöket. Az SZKP KB főtitkára szólt a hadászati fegyverek csök­kentéséről folytatott tárgya­lásokról is. Megállapította: si­került egyes kérdéseket meg­oldani — egy részüket ugyan csak akkor, amikor a Fehér Ház előtt már gyülekeztek a búcsúztatás résztvevői. Gor­bacsov ismét a szovjet—ame­rikai kapcsolatok kulcskér­désének nevezte a hadászati fegyverek számának gyökeres csökkentését. Az elnökkel együtt utasítást adtunk a .tárgyalóküldött­ségeknek arra, hogy készít­senek elő olyan megállapodást, amely a Szovjetuniót és--az Egyesült Államokat az ABM- szerződés megtartására köte­lezi, abban a formában, ahogy azt 1972-ben aláírtuk — mon­dotta Gorbacsov. Ez magában foglalja a kutatás-fejlesztés lehetőségét, a felek számára. A felek folytatják tárgyalásai­kat a hadászati stabilitás kér­déseiről. Reálisabban Több mint egyórás beveze­tőjében Mihail Gorbacsov szólt a regionális válságok kérdé­seiről is. Nem mondhatom el, hogy sok eredményt értünk volna élj de küldöttségünknek az a véleménye, hogy az ame­rikai. kormányzat .most vala­mivel reálisabban közelíti meg ezeket a regionális kérdé­seket. Itt is újfajta megköze­lítésre van szükség, minde­nekelőtt arra, hogy mi is, az amerikaiak is, más országok is feltétel nélkül elismerjék: minden országnak joga van a szabad választásra. Ez a ki­indulópont, a kulcskérdés — mondotta. Majd szenvedélyes hangont hosszan szólt a szovjet—ame­rikai kapcsolatok megjavítá­sának szükségességéről, a két­oldalú kapcsolatok fejlesztésé­ről. Sajtókonferenciáján kérdé­sekre válaszolva kifejtette: a reykjavíki tanácskozás óta. to­vábbi jelentős változások kö­vetkeztek be a világban, az emberek gondolkodásában, s ez vezetett el a mostani talál­kozóhoz, a megállapodásokhoz. Méltatta ebben az értelmiség szerepét, hangoztatva, hogy az értelmiség állásfoglalása nagy­ban hozzájárult a világközvé­lemény gondolkodásának ala­kulásához,; a kedvező légkör létrejöttéhez. Sajtókonferenciája végén az SZKP KB főtitkára meleg kö­szönetét mondott a szívélyes fogadtatásért és saját maga, va­lamint a szovjet nép nevében legjobb kívánságait tolmácsol­ta az amerikai népnek. Előrehaladás Reagan elnök csütörtökön este, közvetlenül Gorbacsov elutazása után, negyedórás te­levíziós beszédben összegezte mondanivalóját a csúcstalálko­zóról. Bár az elnök is nagy si­kernek, jelentős előrelépésnek nevezte a három nap eredmé­nyeit, mindenekelőtt az új lé­szerelési szerződés aláírását, beszédét ezúttal is teletűzdel­te olyan ■ kijelentésekkel, ame­lyek a Szovjetunió társadalmi-, politikai rendszerét, politikáját bírálták —• s ezúttal- is védel­mezte az amerikai törekvése­ket az ürfegyverek kifejlesz­tésére. Szólt a jövő évi csúcstalál­kozó terveiről, s elmondotta: Gorbacsovval egyetértésre ju­tottak abban, hogy meg kell kettőzni az erőfeszítéseket a hadászati fegyverek ötvenszá­zalékos csökkentését előirány­zó szerződés kidolgozására. „Ezen a téren igazi előrehala­dást értünk el. Megállapod­tunk abban, hogy erőfeszíté­seinket a szerződés lehető leg­hamarabb történő kidolgozá­sára kell összpontosítanunk, s ilyen utasításokat adtunk a tárgyalóküldöttségeknek.” Megállapodás a helyszíni ellenőrzésben NA TO-kirlügyminiszlerí ülés Péntek délután a NATO brüsszeli központjában a tag­országok külügyminisztereinek tanácskozásán egyrészről az Egyesült Államok, másrészről az eurorakétákat befogadó öt ország — Belgium, az NSZK, Olaszország, Hollandia és Nagy-Britannia — egyezményt írt alá, amely módot ad ez utóbbiaknak, hogy saját nem­zeti törvényeiknek megfele­lően engedélyezzék a Szovjet­unió és a Varsói Szerződés képviselőinek országuk terü­letén a rakéták visszavonásá­nak ellenőrzését. Lord Carrington NATO-fő- titkár rövid megnyitója után Leo Tindemans belga, Hans- Dietrich Genscher nyugatné­met, Giulio Andreotti olasz, Hans van den Broek holland, Sir Geoffrey Howe brit, végül George Shultz amerikai kül­ügyminiszter írta alá az ok­mányt. A külügyminiszterek ezután ugyanebben a sorrendben mél­tatták a rakétaegyezményt és az ellenőrzési megállapodás jelentőségét. Az ellenőrzési megállapodás aláírását követően az Észak­atlanti Tanács a NATO vala­mennyi tagországa külügymi­niszterének részvételével foly­tatta tanácskozását. 'Csak rövidén... EGY IIALÄSZIIAJÖRÖL négy arab fegyveres csütörtök éjjel gépfegyverből tüzet nyi­tott az izraeli fegyveres erők egy vízi járművére. Egy iz­raeli tiszt meghalt, mielőtt elsüllyesztették volna a ha­lászhajót. A támadó fegyve­resek életüket vesztették — közölte pénteken az izraeli rádió. A rádió szerint palesz­tinok támadásáról volt szó. AZ AMERIKAI haditenge­részet kísérletet hajtott végre pénteken egy Trident—2-'es rakétával. A 12 robbanófej célba juttatására alkalmas in­terkontinentális ballisztikus rakétát az Egyesült Államok Cape Canaveral-! kísérleti te­lepéről bocsátották fel az At­lanti-óceánon kijelölt cél irá­nyába. A mostani kísérletet eredetileg csütörtökre tervez­ték, de a szovjet—amerikai csúcstalálkozó miatt elhalasz­tották egy nappal — közölték pénteken Pentagon-forrásból.

Next

/
Thumbnails
Contents