Pest Megyei Hírlap, 1987. december (31. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

1937. DECEMBER 12.. SZOMBAT Eredményes sertéstenyésztők Püspökhatvanban Hasznot hozó igényességgel Akik időben váltottak Egy befutott termék története A Pest és Nógrád megye határán meglehetősen mostoha körülmé­nyek között, dimbes-dombos vidéken gazdálkodó püspökhatvani Gál- gavölgye Termelőszövetkezetben a kedvezőtlen adottságok ellenére évek óta növekszik a nyereség. Ezt úgy érték el. hogy alkalmazkod­tak környezetükhöz, folytatták azokat a tenyésztési hagyományokat, amelyek ebben a térségben már korábban is jellemezték az itt élő­ket. üzletpolitika, termékváltás cs még sok ehhez hasonló fo­galom: néhány éve mindennapos témája ez nemcsak a sajtó­nak. de még baráti beszélgetéseknek is. Érthető, hiszen ha­zánk gazdaságának életben tartásához, fejlesztéséhez most fordulatokra van szükség. Akadnak természetesen vállala­tok, intézmények, amelyek már jóval korábban felismerték a váltás szükségszerűségét — noha 10—15 évvel ezelőtt még senki sem inspirálta őket —, jó megérzéssel kockáztatva a kis biztosat a nagy bizonytalanért, új vállalkozásba kezdtek. Ezek közé tartozik az Országos Érc- és Ásványbányák pilis- vörösvári műve is. A Galga völgyének lakóit ugyanis már a múlt század­ban híres állattenyésztőkként ismerték, akik hozzáértéssel, nagy gondossággal nevelték a jószágokat, és az országot-vi- lágot járva a fellelhető kiváló tenyészállatok megvásárlásá­val és tenyésztésbe állításával tovább nemesítették azokat. A szarvasmarha-tenyésztők már a felszabadulás előtt nagy hír­nevet szereztek. A püspökhat­vani térség magyartarka bi­káit országszerte ismerték. Hagyományokra építve — Az állatszeretet, a hozzá­értés ma is jellemzi az itt élő­ket — mondja Kovács Antal téeszelnök. — A szarvasmar­ha-tenyésztésben a, különböző hasznosítási irányt képviselő állatfajták egyaránt megtalál­hatók nálunk. A limousin törzstenyészetből már Len­gyelországba is szállítottunk bikákat, és a Szovjetunióba is hasonlóak az exportkilátá­saink. Az ellenőrzésbe vont magyartarka állománynál a vöröstarka holsteinfrízzel va­ló fajtaátalakító keresztezés eredményeként a tejtermelést immár 5600 literre sikerült nö­velnünk. A szarvasmarha-tenyésztés mellé az eltelt időkben felzár­kózott a sertéstenyésztés is. Eredményeik az évek során ennél az állatfajnál is felkel­tették a szakemberek figyel­mét. Az ország távolabbi ré­széből is felkeresik őket, hogy egy-egy kiváló teljesítményű tenyészállatot megvásárolja­nak. A termelőszövetkezet ve­zetői tulajdonképpen ezt tart­ják munkájuk legnagyobb el­ismerésének. — Vevőink elégedettsége azt bizonyítja: a Püspökhatvan­ban folyó nemesítés sikeres, az évtizedes fáradozás a te­nyésztési munkában nem hiá­bavaló — mondja dr. Angyal Vendel, a közös gazdaság el­nökhelyettese Pedig náluk is voltak nehéz időszakok. Fertőző betegsé­gektől többször is óvni kellett tenyészállataikat. Méghozzá önerőből, nem kevés anyagi áldozat árán, hiszen akkori­ban még nem járt állami tá­mogatás. Ám a tenyésztői múlt, a dolgozók állatszerete- te biztos háttér volt a nehe­zebb időszakokban is. Ennek az áldozatos, szorgos munkának — ahogy dr. Zeke László főállattenyésztő mond­ja —, van egy alapvető moz­gatója. A gyenge aranykorona­értékű földeken a gazdálkodás jövedelmezősége alacsony. Ha ez egy szintén gyengébb jöve­delmezőségű árutermelő állat­tartással párosulna, akkor nem lehetne a téeszben az év vé­gén eredményt felmutatni. A tenyésztés viszont erősen po­zitív irányba mozdíthatja a mérleg nyelvét. Ehhez persze kiváló te­nyészállatok szükségesek, és értékesítésüket is meg kell szervezni. Ebben a munkában hosszú évek óta nagy segítsé­get jelent a Hungahib Sertés­hústermelési Rendszer mun­katársaival kialakított szoros kapcsolatuk. Több fajtából A hibrid sertés négy alapvo­nalát nemesítik telepeiken, sőt a Hungahib B lapályvonal két változatának elkülönített ke­zelése tulajdonképpen öt faj­ta tenyésztésének gondját ró­ja rájuk. A sertések különbö­ző telepeken vannak elhelyez­ve. Ezzek a termelőszövetke­zethez tartozó falvakban — Calgagyörk, Galambos, Ácsa — levő kis 100—200 kocás te­lepeik ideálisak a tenyésztés­hez. A régóta meglevő fehér hússertés és magyar lapály törzstenyészeteik mellett né­hány évvel ezelőtt a Hungahib 39-es kan előállítására a ter­melési rendszerrel együtt piet- rain sertéseket vásároltak kül­földről. Eleinte rengeteg gond­juk volt ezekkel az állatokkal, főként a túlzott stresszérzé­kenységük miatt. Például csak nyugtatok adagolásával tudták a sertéseket búgatni. Az ellés- nél is gyakorta voltak nehéz­ségek. Így aztán a honosodási időszak alatt jó néhány állat elhullott. Tulajdonképpen a túlzottan stresszérzékeny vo­nalak estek ki. A jellegzetes típus, a négysonkas jellegű azonban megmaradt az állo­mányban. A kis kocalétszám miatt két évig csak fajtatisztán tenyész­tették a pietrain sertéseket. Nemrégiben azonban 30 hampshire kocát is vásároltak a kapolyi Haladás Termelő­szövetkezettől. Időközben aztán hampshirei kant is vásároltak. Az Egye­sült Államokból behozott apa­állatokból a püspökhatvaniak is kaptak tenyészsertést. A keresztezés: eredmények ki­válóak. Az értékes húsrészek aránya az 52 százalékot is meghaladta. További hasonló eredmény esetén minden re­ményük megvan arra, hogy egy-egy hibrid kanért a telje­sítményhez igazodó ár alapján több mint 20 ezer forintot is megkapjanak. Az év elején Finnországból finn lapálysertéseket is im­portáltak. Az állomány növe­lése érdekében egyelőre a be­hozott 40 koca és 6 kan. sza­porításán fáradoznak. E fajta szaporasága kiváló. Ezt ki­használva igyekeznek tovább javítani a Hungahib B vonal szaporulati eredményeit — egyelőre a közös gazdaságban, majd később a termelési rend­szer többi hibridbázis-tenyé- szetében. A törzstelepekről évről évre jelentős létszámban forgal­maznak tpnyészsertéseket. Tavaly 600 kant és 500 koca­süldőt adtait el. Az idei évre — Mondja, maga meg ki­csoda? — Hát az újságtól, a Pest Megyei Hírlaptól jöttem ... — Na azért, mert már azt hittem, hogy maga is ellen­őr. Ugye, a Stil elvtársat is­merjük ... Eíő a számlákat! Stil elvtárs mosolyogva áll mellettem a váci Naszály Áru­ház vegyesosztályán. Meg­mondta ő már az indulásnál, hogy rajtaütésszerű ellenőr­zésre nem lehet számítani, mert jól ismerik Bernecebará- titól Dunakesziig valamennyi üzletben, vendéglátó helyen. Az lenne a csoda, ha nem így volna, hiszen 1952 óta tartozik a szakszervezeti ellenőrök csa­ládjába. Most, a nyugdíj után is — a Fortéban volt mű­szaki előadó — gyakorta ke­zébe veszi az összes kelléket rejtő aktatáskáját, s megy vé­deni a fogyasztók érdekeit. Amikor a bevásárlókosárral közeledik a pénztár felé, már összesúgnak mögötte: na, ve­hetjük elő a számlákat... Máshol így köszöntik: na, mi újság Robi bácsi, mit tetszik parancsolni? Meg így: hogy van a család? Stil Róbertét szeretik az üz­letekben, ami az ellenőrökkel ritkán szokott előfordulni. Mindenkivel udvarias, mond­hatni barátságos, de ha kivet­nivalót talál, akkor nincs mese. Nem zavarja, hogy is­merik, hiszen az ellenőrzés eredménye nem ezen múlik. Mindegy az, hogy ki áll a sorban, ha a beszerzési szám­lákon szereplő összeg eltér a pénztári blokktól, vagy attól, ami a különböző cikkeken ár gyanánt fel van tüntetve. Áll­viszont már ezt is meghaladó értékesítést terveztek. Évente 300 vemhes süldőt is kihelyeznek a háztájiba. A kistermelőkkel való régi kap­csolatuk volt az alapja, hogy a Hungahib termelési rendszer néhány évvel ezelőtt ebből a gazdaságból adta ki számukra az első apaállatokat az akkor indult kihelyezési akció kere­tében. A tenyésztési tevékenység­ből származó bevétel, illetve az a tény, hogy a szövetkezet évek óta nyereséges, a közös gazdaság dolgozóit is meg­felelő jövedelemhez juttatja. A jó munkát persze meg is kell fizetni. Főként azért, mert Püspökhatvanban az állatte­nyésztésben — a több éves ne­mesítő munkának köszönhe­tően — igényes szakemberek dolgoznak. Tervszerű felújítások Az ő munkájukat is köny- nyítik azok a rekonstrukciók, melyeket az állattartó telepe­ken végrehajtottak, illetve terveznek megvalósítani. A Hungahib fejlesztési tervei alapján és technológiai beren­dezéseinek felhasználásával a sertéstelepeket sorra korsze­rűsítik. A már megvalósult beruházásoknak is köszönhe­tően a galambosi telep fiazta- tójában 5 százalékkal csökkent az elhullás, és mérséklődött a kiesés az utónevelésben is. A sertések takarmányozásá­nál a herceghalmi komplett premixet használják, megemelt ásványianyag- és vitamin- szinttel. A környezeti feltéte­lek kedvező irányú változása a malacnevelési, súlygyarapo­dási eredmények javulásához vezetett. A választási létszám átlagosan csaknem egy malac­cal nőtt. A püspökhatvaniak tisztá­ban vannak azzal hogy a te­nyésztési eredmények javítása áldozatot is követel. Ezért a jövőben is igyekeznek min­dent megtenni, hogy a szív­ügyüknek tartott állattenyész­tés rangja növekedjék. Csire Attila hat ott Józsika, Sárika a szomszédból, a vadidegen Ko­vács úr. vagy éppen Robi bá­csi, mert a lényegen egyik sem változtat, ha — véletle­nül, vagy szándékosan — va­lami „el lett szúrva’’. Mert arra nagyon háklisak a társa­dalmi ellenőrök. Az idén idáig 119 hiányosságot tártak fel a megyében, amelynek eredmé­nye 58 szabálysértési eljárás volt, s a kárvallottak átlago­san 2 ezer forint bírsággal la- koltak ezért. Idáig — mert a karácsonyi vásárhoz csak most érkeztünk el. Amúgy is idegesek va­gyunk a nagy taposódástól, lökdösődéstől, attól meg külö­nösen, ha ilyenkor még rá­adásul be is csapnak bennün­ket. Mert egyre érzékenyeb­bek is vagyunk. Miért ne len­nénk azok, ha tudjuk, hogy jövőre az eddigieknél is job­ban ki kell nyitnunk a pénz­tárcánkat? Már aki van olyan helyzetben egyáltalán, hogy nagyra tudja nyitni. Ezért az­tán, így karácsony táján, na­gyon is rászorulunk, hogy legalább a fölösleges kiadá­soktól óvjanak meg bennün­ket, fogyasztókat. Szabályos ügylet... Stíl Róbert is tudja ezt, amikor a pénztári blokkal a kezében, kosarában pedig a megvásárolt holmikkal: egy teflonedónnyel, egy Lego já­tékkal és egy dezodorral be­kopogtat a vegyesosztály ve­zetőjének irodájába. Ahol per­sze Stil elvtársat ismerik, mi pedig kölcsönösen bemutatko­zunk egymásnak Magyari Andrásnéval. Az osztályvezető a számlák között bogarász, Stil Róbert tel hasonlítgatják Feladták a lsekét A kis Pest megyei község melletti Űr-hegy rejti Európa egyik legjobb minőségű do­lomitját. Ezt a sokarcú, sár­gásfehér kőzetet nagyon rég­óta bányásszák már, de a ter­melésen, az abból származó sovány hasznon kívül nem változott ott semmi egészen a 70-es évek elejéig. — De mi is történt? — kér­deztük Zéman Imrétől, az üzemegység igazgatójától. — Abban az időben én még gépészmérnöki beosztásban dolgoztam. Főnökünk, Mező Barna — most a vállalat ve­zérigazgatója — sokszor szó­ba hozta, hogy valami újat kellene tenni, valami olyas­mit, hogy a kitermelt dolomi­tot feldolgozva, késztermék­ként adjuk el a piacokon. Te­temes szállítási költséget ta­karítanánk meg és a haszon is nagyobb lehetne. A kérdés már csak az volt, hogy mi is legyen az új termék. Végül az 1973-as BNV-n látottak tették fel az „i”-re a pontot. A vásáron kiállított az oszt­rák Terranova cég és az ál­tala gyártott nemes vakolatnak keresett piacot. Megtudtuk, hogy az említett anyag 75 szá­zaléka dolomit. Mező Barna szinte azonnal felvette a kap­csolatot a Minerálimpexszel, hogy az végezze el az ezzel kapcsolatos kutatásokat. Egy esztendővel később megvettük az említett építőanyag recep- túráját. A gyártáshoz persze megfelelő gépek kellettek, amiket csak részben szerez­tünk be importból, a többit nekünk kellett megtervez­nünk, illetve elkészítenünk. össze az árakat. Mindketten nagyot sóhajtanak: minden stimmel. Így volt ez eddig is, mert az ellenőrzés még sosem fedett fel ezen az osztályon ár­drágítást. A jegyzőkönyvbe az is bekerül: megfelelő a kará­csonyi kínálat. Nem így a szomszédos Du­nakanyar Áruház felsőruháza­ti osztályán. — Lehetne szebb is, jobb is, azt már csak félve teszem hozzá, hogy olcsóbb is — fo­gad Nikolics Miklósné osz­tályvezető. — Pedig higgyék el, hogy minden beszerzési le­hetőséget felkutatunk... Stil Róbert a Dunakanyar­ban egy női harisnyanadrág­gal, egy gyermek térdzoknival és egy férfiinggel tesz próbát. A számlák azonosításakor ele­inte úgy tűnik, hogy minden rendben. Ám az ellenőr sas­szeme megakad egy átjavított áron. A harisnyanadrágot elő­ször 32 forintért, most pedig már 42 forintért kínálják. Eh­hez viszont kell egy tanúsít­vány az átárazásról. Ezt ke­resik lázas tempóban vagy hárman, s jó fél óra múltán rá is akadnak. Mint kiderül, az emelés oka az, hogy a töb­bi hasonló portékához viszo­nyítva ennek alacsonyabb az ára. Hót felkerekítették! Az üzlet jövedelemérdekeltségű, nem engedhet meg magának efféle kieséseket. Eljárásuk szabályszerű, nem szólhatunk egy szót sem. Még altkor sem, ha a vásárló is jövedelemér­dekeltségű, azaz érdekelt ab­ban, hogy a jövedelmét minél hatékonyabban használja fel. De ő mégsem kerekítheti le­felé az árakat, ha úgy találja, hogy ez, vagy az lehetne ol­csóbb is... — Ezek szerint az üzemegy­ség műszaki gardájának fel­adták a leckét. — Valóban. De nemcsak a mérnökök, a technikusok, a szakmunkások álltak új fel­adat előtt, hanem a bányá­szok is. Az új gépek kezelői­nek egy része ugyanis a tel­iérek mellől került ki. Ami pedig a műszakiakat illeti, nem mindennapi feladatot kel­lett megoldaniuk, hiszen az általuk tervezett gépeknek ugyanazt kellett tudniuk, mint a Terranova berendezéseinek, mert a kikötések között sze­repelt, hogy az általunk gyár­tott vakolat semmivel sem le­het gyengébb minőségű, mint a receptúrát eladó cégé. Mint a neszkávé — Biztosak voltak a siker­ben? — Magától értetődően. Ám igaztalan lennék, ha nem mon­danám el, hogy olykor fel­fel tettük a kérdést: mi lesz akkor, ha mégsem igazolódnak be a számítások? De azért so­hasem hagytuk el magunkat: újra és újra nekiláttunk a munkának, kiűztünk magunk­ból minden olyan gondolatot, amely azt sugallta, hogy be­lebukhatunk ... — Milyen partnernak bizo­nyult a Terranova cég? — Ennyi év után, nyugod- tan mondhatom, hogy korrekt, szavatartó emberekkel hozott össze a sors bennünket. Nem mondanám azért, hogy nem voltak vitáink, de azokat min­den esetben a kölcsönös érde­keknek megfelelően elrendez­tük. Egyébként, amikor mások is megtudták, hogy ilyen ter­De hát az ellenőrök nem azt kutatják, ami szabályos, ha­nem ami szabálytalan. A me­gye; célvizsgálatok során nem egy intézkedés született a ja­vaslatukra, s arra is volt pél­da, hogy bevonták egy ma­gánvendéglős működési enge­délyét, egyik fiatal városunk­ban pedig leváltottak egy boltvezetőt. Ez bizonyosan nem fordulhat elő Szabó Lász- iónéval, a Március 15. téri Re­vü divatárubolt vezetőjével, aki jó kereskedő lévén min­dig készséges, s egy pillanat­ra sem szűnik meg mosolyog­ni. Bűvészmutatványok Csakúgy, mint a pult mö­gött hajladozók, különöskép­pen pedig egy csinos ifjú lány, akitől ennek okán vásá­roltunk egy lehetetlenül sár­ga bakfisesernyőt. Talán már unalmas olvasni, de itt is rendben volt minden, csak­úgy, mint a szemközti illat­szerboltban. Legalábbis, ami a szabályok betartását illeti, mert az árukészletet csak bű­vészmutatványok árán lehet beszerezni. — Ha körülnéz, láthatja, hogy sok minden van a pol­cokon, de ha tudná, hogy mit szaladgálunk ... — panaszko­dik Marsek Miklósné boltve­zető. — Bizony akadnak hi­ánycikkek. A gyárak nem szállítanak, a nagykereskedel­mi raktárak szinte üresek. A szappan után öt-hat helyen kell keresgélni, de például hajlakkot, egy sor egyéb hol­mit sehol sem tudunk felhaj­tani. Az ellenőr fogja a táskáját, az újságíró a jegyzetfüzetét — a karácsony előtti próbavásár­lás véget ért. — Akkor, ugye, minden rendben ...? — Hát... igen — bólint, kezet rázunk, majd elbúcsú­zunk a sarkon. Kövess László mészetű termékváltásra ké­szülünk, ajánlottak nekünk máshonnan is licencet. Egye­bek között egy Svédországban élő magyar is próbált eladni receptúrát. Már az elején nem tetszett, hogy az illető meghí­vást kínált valamelyik szak­emberünknek, mondván, hogy családostul két hétig vendégül látja, teljesen ingyen. E meg­hívás mögött — mint ki is derült — ravasz üzleti fogás húzódott meg. Bebizonyoso­dott ugyanis, hogy az a recep- túra már nem felelt meg a kor követelményének. Az oszt­rákoké viszont valóban világ- színvonalú termék. Az Országos Érc- és Ás­ványbányák pilisvörösvári műve életében az 1978-ban megtartott bányásznap sors­fordulónak számít. Ekkor avatták föl ugvanis az első nemesvakolat-gvártó gépsort. Az első esztendőben mindösz- sze 6—7 ezer tonnát állítottak elő. Most pedig már 30 ezret. A siker valójában ekkor még nem volt teljes, mert az új építőanyagot meg kellett is­mertetni, illetve piacot kellett találni neki. — Hogyan emlékszik erre az időre Győri Zsigmondné, az értékesítési osztály akkori he­lyettes vezetője? — A Terranova második nehéz szakasza valójában ez­után kezdődött. No, azért ez nem azt jelentette, hogy az első számú értelmi szerzők: Mező Barna, Zéman Imre, Po­gány Géza, Jeskó Endre és a többiek pihenésre vonulhat­tak, mert a technológia fino­mítása, a továbbfejlesztés az­után is az ő vállukat nyomta. Ami pedig a termék eladását jelentette, érdekes módon, a Tüzép-telepek egymással ver­sengve vásárolták. A baj csak akkor kezdődött, amikor sem a magánosok, sem a vállala­tok nem kértek belőle. A ki­fogás mindig ugyanaz volt: drága . .. Valóban, a nemes vakolat 30 százalékkal többe kerül, mint a hagyományos. Nem tudom, miért, miért nem, de hazánk gazdaságában sok esetben a leegyszerűsítétt szá­mítások alapján döntenek. Ezt az állítást természetesen én csak a mi termékünk értéke­sítésének történetén igazolha­tom pontosan. Vegyük alapul a hagyományos vakolatot: vá­sárolni kell hozzá homokot, kőport, meszet, cementet, a festékről már nem is beszél­ve. Ezeket az anyagokat egy gödörben megfelelő arányban össze kell keverni, és utána hordható fel a falakra. A ne­mes vakolatot egyszerűen a neszkávéhoz hasonlíthatom: bizonyos arányban vízzel kell csak összekeverni és akár kéz­zel, akár géppel máris kenhe­tő a falra és festeni sem kell, mert eleve benne van a szí­nezőanyag is és garantáltan 45—50 évig ellenáll az időjá­rás viszontagságainak. Őrlőmű épül Az Országos Érc- és Ás­ványbányák pilisvörösvári műve az anyavállalaton be­lül egyike a legjövedelme­zőbbnek. De nemcsak a ne­mes vakolat futott be, hanem gyártanak ott még súrolóport, csemperagasztót és különböző dolomitőrleményeket. Most megint egy újabb premierre készülnek: már épül a mikro- őrlömű. Ez majd a gyógyszer-, a festék-, a kozmetikai iparág­nak készít olyan töltőanyago­kat, amelyeket ma még nehéz valutáért hozatnak be az or­szágba. Mindez azért is lé­nyeges, mert sok környékbeli­nek munkát biztosítanak. A nemes vakolatról Mező Barna vezérigazgatóval több­ször váltottunk már szót. A gazdasági vezető ezzel kapcso­latban mondanivalóját régeb­ben is és most is egy mon­datban sűríthette össze: Az már lényegtelen, mi volt, je­lenleg az számít, hogy időben olyan terméket sikerült előál­lítani, amit világszínvonalon emlegetnek, s a felhasználók­nak és vállalatunknak egy­aránt előnyös. Séra Sándor Minden rendben? Karácsony előtti próbatétel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents