Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-04 / 260. szám
19S7. NOVEMBER 4., SZERDA Magával ragadott a verseny láz... A válasz egyelőre várat magára Statisztikák a megmondhatói. hogy egyre kevesebb időt fordítunk mostanában a pihenésre, szórakozásra, hasznos közösségi tevékenységekre. Persze ez a tény nem mindenkiből vált ki hiányérzettel vegyes aggodalmat, hiszen aki korábban sem érezte ezek égető szükségét, az most is csak az anyagi szempontokat tartja szem előtt. De mit tesznek azok. akik néhány évvel ezelőtt még. eljártak néha szórakozni,. részt vettek különböző amatőr csoportok foglalkozásain vagy éppenséggel olyan komoly felkészülést igénylő brigádversenyeken, amelyekért Szocialista Kultúráért elismerést kaptak? — Sokkal mozgalmasabb volt a kulturális élet annak idején! — sóhajt Németh Zsuzsa, a nagykátai Telefongyár Mihály Dénes szocialista brigádjának tagja. — Mikor volt az az „annak idején"? — kérdem tőle, miközben munkahelyén, a termelési osztály könyvespolcain sorakozó kiadványokat nézegetem. — Pontosan öt évvel ezelőtt kaptuk a kitüntetést — áll fel az asztal mellől Zsuzsa, hogy elém rakjon egy tucat, brigádnaplót. Bevallom neki, hogy nem szeretem az ilyen bizonyítékokat. Túl sokat hallottam beragasztott, de fel nem használt színházjegyekről, könyvtárakból kikölcsönzött, ám el nem olvasott könyvekről. a statisztikák minden tárgyilagosságot nélkülöző, kikozmetikázott nyilvántartásairól. Zsuzsa megnyugtat : — Olyan vetélkedő nem volt a környéken, amelyen ne vettünk volna részt! Abban is biztos lehet, hogy a másodikharmadik díjat általában elhoztuk a találkozókról. Nem is tudom felsorolni magának, hányféle rendezvény részesei voltunk, á Kodály-vetélkedő- től a Nagykáta eredetéről szóló TIT-előadásokig. ' Kevesebb az idő — És most? Pár pillanatig nézünk egymásra. A közelünkben ülő asszonyok is hallgatnak. Végül megtöröm a csendet: — Jó lenne, ha lennének hasonló programok? Elmennének ezekre? Vagy talán vannak is hasonlók, csak éppen önök nélkül? — Az az igazság, hogy hívnak bennünket például kiállítások megnyitóira, de sajnos, nem futja már az időnkből. Elég sokat dolgozunk mostanában — néz maga elé Zsuzsa. — A vetélkedőket jobban szerettük, mert magával ragadott a versenyláz, és komoly tétre ment a játék ... — De azt is élveztük, hogy összedughattuk a fejünket és egyikünk az író életrajzát tanulmányozhatta, a másik pedig a munkásságával ismerkedhetett — emlékezik vissza Váci Ernőné. — Most már majdnem mindenkinek van családja — említi a változás egyik okát Zsuzsa. — Akkor is volt... — jegyzi meg valaki a közelben ülők közül. Három évvel ezelőtt még volt olyan vetélkedő, amelynek anyagát a Mihály Dénes szocialista brigád állította össze. Azonban a termelő- munka egyre fontosabb szerepet kap az életükben. A tavalyi brigádnapló bejegyzéseit olvasom: „...elkészítettük az éves megrendelések statisztikáit... továbbítottunk 431 gyártóberendezést...Büszkék rá, hogy hét alkalommal elnyerték az aranykoszorút. A Vállalat Kiváló Brigádja címet is megpályázták kétszer. Csak a munkaidőn kívüli együttlétek száma fogy mindegyre. Csupán egyetlen hagyományhoz ragaszkodnak: az aranykoszorúkért kapott pénzjutalmakat közös kirándulásokra költik. Így jutottak el Sopronba, Kőszegre és a szegedi ifjúsági napokra. — Van ám itt másféle gond is — ráncolja homlokát Czi- koráné Kovács Ágnes igazgatási osztályvezető, aki egyúttal munkaverseny-felelős is. — Azelőtt hívták á brigádot, hogy tegyék rendbe az óvodát., takarítsanak az iskolában vagy másutt. Ma már nem invitálja őket senki ... Munka után munka Az osztályvezetőnő még egy figyelemre méltó problémát említett: nem megfelelő, a b érelszá mól ás i rends zerük, mert nem teszi lehetővé, hogy a szocialista brigádok közös, pénzt fiadzó vállalkozásait kifizessék. — Kizárólag egyéneknek fizethetünk ilyen honoráriumot. Ehhez még adja hozzá, hogy az eddig megszokott évi hathét százalékos fizetésemelés helyett mindössze három százalék a megengedett jövőre; ön is eldöntheti, hogyan alakul majd dolgozóink művelődésügye. De hiszen így van ez az egész országban ... Szécsi Mihályné szakszervezeti titkár jókora papírköteget tesz elém a Nagykátai Áfész elnöki szobájában, és már mondja is: — Nálunk egy kicsivel rosz- szabb a helyzet, már ami a szervezést illeti. Ugyanis tíz községben vannak szétszórva brigádjaink, így meglehetősen nehéz ügy bármiféle program kivitelezése. Arról nem is beszélve, hogy általában nők dolgoznak boltjainkban, akiket a munka után otthon szintén munka vár. — Milyen kulturális összejöveteleket szerveztek mostanában? — kérdem, hogy ne csak a gondokról, hanem az eredményekről is halljak. — Volt egy jól sikerült hajó- kirándulásunk,, és, az a vetélkedő, amelynek" a „Kulturált kereskedő, kulturált ember" címet adtpk. Ez. utóbbit nagyon fontosnak tartom. Egyik értekezletünkön is elhangzott, hogy sokkal több türelemre lesz szükségünk az elkövetkező években, mert a vevők is idegesebbek . lesznek. Már majdnem kiszalad a számon, hogy a pult másik oldalán is eráberek állnak. Vajon beszéltek-e arról is az áfész értekezletén, hogy az eladó mennyire bírja majd idegekkel ? Inkább egészen másról kérdezem: — Mit gondol, mennyire rúgnának a költségei, ha elindulna a Vidámparkba családostól? — Ezer forintból megúsznánk talán — nevet rám, majd gyorsan hozzáteszi: — Ha otthonról vinnénk az egész napra szükséges élelmet. — Tegyük fel, hogy elmennének a férjével színházba. Mennyi pénzt tudna rászánni? — faggatom tovább. — Gondolom, öt-hatszáz fo-. rintba kerülne az utazással együtt... Azt hiszem, évi egykét alkalomra futja .... — Beérik ennyivel? — Tehetünk egyebet is? — hangzik a válasz. Dilemmák, kérdések Megnézem az áfész háztartási boltja Lenin szocialista brigádjának 1987. évi vállalásait: kilenc pont közül mindössze egy sorolható művelődési témakörbe. így hangzik: a meghirdetett vetélkedőkre elmegyünk. A szövetkezet jóléti alapja . hetvenezer forint. Ebből csak nagyon kevés juthat színházjegyekre, múzeum- látogatásra. kirándulásra. — Van is nekem időm színházba járni 1 — emeli fel a hangját Czakó Józsefné odalenn a nagyáruház ruházati részlegében. — Majd jövőre, amikor már nyugdíjas leszek, elmegyek az Operettszínházba:! Kicsit kivár, azután hozzáteszi: — Ha lesz rá pénzem. Kocsiné Torma Éva energikus, sűrű beszédű fiatalasz- szony. Három hónapja gyakorolja az önálló háztartásvezetést. — Most rendeltem egy soNémeth Zsuzsa Szécsi Mihályné rozat könyvet. Főként olyanokat. amelyek a szakácstudományomat gyarapíthatják. A férjem rnég nem,ús tud, erről az ezerforintos fegyvertényemről — mosolyog kényszeredetten. Amikor pedig arról érdeklődöm, hogy mit tesznek szabadidejükben, azonnal rávágja: — Szinte semmi szabadidőnk nincs! Szerintem a fiatal házasok nagy része munkaidő után is dolgozik, gyűjti a pénzt építkezésre, lakásbeugróra, meg minden egyébre. Kelemen József, a barkács- részleg eladója restelkedve vallja be: — Eszembe sem jut mostanában, hogy színház is van a világon! Talán ha gyakrabban szerveznének közös utakat... Mert ugye, ha az ember előre befizeti a pénzt, akkor el is megy. A fiatal férfi gondnaik érzi, hogy jóval többet kell dolgoznia, hogy megtarthassa megszokott életszínvonalát. Kis ideig még beszélgetünk arról, hogy vajon kevesebbet vagy többet fogunk-e dolgozni az új adótörvény hatására? Vajon szaporodnak-e az infarktusos megbetegedések a jövőben, s mennyi időt töltünk majd családi körben? Végül belátjuk, hogy dilemmáinkra nem tudunk biztos választ kapni — jelen időben. Szilas Zoltán ALLITOTERMEKBOL A művészet csöndes varázsa R. Nagy Erika mutatkozik be kerámiáival Tápiószelén, a Blaskovich Múzeumban november 30-ig. November 19-ig látható Molnár Bertalan tárlata a szentendrei felszabadulj lás-lakótelepi klubkönyvtáríjan. £ A Pomázon alkotó Szatmáriné j/ Varga Ágnes és Váraljái Im- ^ re képei Budapesten láthatók V november 13-ig, a Ság vári End- a re Művelődési Házban (II., a Szilfa u. 4.). Kerámiák Tápiószelén Sunt lacrimae rerum — a tárgyaknak könnyük van — tartja a latin mondás. Ezt fokozta zenévé Liszt, verssé Babits Mihály. R. Nagy Erika felesel a megállapítással. Az ő kerámiái nem indítanak sírást, alakzatuknak harmóniája melengető, simogatással telített, békét és örömet fakaszt a szívben, A tárgyak szmhatára szűk, a formák aranyosak — a lelkűiét szimmetriáját hordozzák, R. Nagy Erika esztendőket töltött Kínában, így a magyar népművészet elemeit egyéni rendszer és fogalmazás alapján keleti forrásokkal bővíti. Mestere az őrségi Varga Sándor népi iparművész volt, aki a hagyományok nemes átörökítésében tett szolgálatot R. Nagy Erika pályáján. Életművének érdekessége és erénye egyben, hogy használati eszközei és kerámia dísztárgyai számba, veszik a műfaj eddig megtett ázsiai, európai és magyar útját, de az egyéniség lobogásában és fegyelmében attól el is szakadnak, így válik művészete belső környezetünkké, csöndes varázzsá, amely a hétköznapokat ünneppé alakítja. Önálló kiállításokkal mutatkozott be eddig a vízivárosi Pincegalériában, Verőcemaroson a Gor- ka Múzeumban, Százhalombattán a DHV üzemi klubban és most komoly sikerrel Xá- piószelén. Néma ritmusok Ady belülről is feketének nevezi a zongorát, nem csak örömkeltő lehetőségnek. így látta a zenét, az életet; kudarcot is vállaló reménnyel és reménytelenséggel összegezett. küzdelemnek. Molnár Bertalan vegyes technikával rajzolt hegedűi vigasztalóbbak. Rendet, derűt, megnyugvást. sugároznak. A hegedű maga az ember Molnár Bertalan értelmezésében is, ugyanúgy, ahogy Ady költészetében a fekete zongora a XX. század. Molnár Bertalan rajzban feljegyzett hegedűi néma ritmusukkal, ha nem is zenét, de a muzsika kezdetét, a tárgyban időző harmóniát érzékeltetik. Kicsit azt, mint Jerry Bock dallamai a Hegedűs a háztetőn című musicalben — a küzdelemmel és zenével is kivívható reményt. Molnár Bertalan nem ismeri a kataklizmát, csak a munka becsületét, amelyből annyi fáradozás után képek születtek. Képek ígérete Szatmáriné Varga Ágnes még nincs harmincesztendős. A Mihály Dénes szocialista brigád néhány tagja (Hancsovszki János felvételei) Váraljai Imre: Portré Szentendrén nőtt fel, jelenleg Pomázon él, szabadidejében ott alkot. A szentendrei üu- na-part az egyik megalapozó élménye, a másik pedig az eltérő karakterű pusztaszeri táj. Mindez nem meríti ki témavilágát, mert a mesékhez is vonzódik. Keresi magát a világban, s hogy az élet mit hint rá, az még a jövő. Az eszköz már elkészül, a tartalom formálódik a környezet koreográfiájában — önvezérléssel. László Elemér november végéig mutatkozik be a Majakovszkij Művelődési Otthonban Budapesten. Megszállott szorgalom vezérli, lépésről lépésre emberi és festői becsülettel halad előre. Szabó Lajos Munkácsy-díjas festőművész és Jakab Károly a mértéke, így az ő irányuk alapján egyszerre vonzódik a portré műfajához és a tájképhez. Újdonsága a fantasztikus festmény, ebben is különleges Szatmáriné Varga Ágnes: Öreg fa tövében távlatra bukkan; arra az emberi holnapra, amely festői álmaiban már éí — s ez a csillagközeg, utazás a messzi galaktikákba. Losonci Miklós Rádiófigyelő GONDOLAT—JEL. A rádió kulturális hetilapjában elsőként a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett pszichoanalitikus kongresszusról volt szó. Magyarország már korábban is helyet adott ennek a rangos rendezvénynek, utoljára 1918-ban, amikor még fennállt annak a lehetősége, hogy Budapest lesz a mélylélektan központja. ■Kevésbé köztudott, hogy a matematikán kívül a mélylélektan volt az a tudomány- terület, amelyben magyar tudósok világraszólót alkottak. Sajnálatos tény, hogy a magyar pszichoanalitikus egyesület 1948-ban feloszlott, s csák 1975-ben alakult újjá. Mintegy fél évszázadig hazánkban ezzel a tudomány- területtel nem foglalkoztunk komolyan és szinte csoda, hogy ilyen jelentős lemaradás után újra be tudunk kapcsolódni a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Örömmel veszi ezt az ember tudomásul, hiszen azt jelenti, hogy mégiscsak maradt annyi szellemi erő, tőke és tekintély, amit újjá lehet varázsolni, fel lehet éleszteni. Hasonlóképpen múltat idéző, a két világháború közötti kulturális élet szellemi értékeit mentő volt az a riport .is, amelyet , Voigt Krisztinánál. készítettek Hóman Bálint kultúrpolitikájáról,, az önerő és az állami mecenatúra kapcsolatáról. A riportban egyértelműen pozitív megvilágítást kapott, hogy részben ő alakította ki azt a három lábon álló támogatási rendszert, amely nevezetesen a központi állami mecenatúra, a helyi — azaz városi, kisközösségi —, illetve a személyes támogatás. Ez utóbbi persze kevésbé kapott szerepet a harmincas években. így csak halovány mása volt, a századfordulón virágzó rendszernek. Kultúra, szellemi értékek nem születnek meg — vagy csak ritkán és nehezen — mecénás nélkül. SZONDA. Tungsram műszaki történeti múzeum-, orvosdiagnosztikai rendszeres AIDS-hírek között hallhattunk arról a furcsa olimpiáról, ahol olyan valamikori betegek versenyeztek, akiknek valamilyen szervét (veséjét, szívét) átültették. Erre a sportversenyre Magyarország nevezett, be először a szocialista országok közül. Dr.Játai Jenő, aki a sportolókat kísérte szeptember elején Innsbruckba. meggyőzően adott hírt arról, hogy ezek az emberek is teljes életet élhetnek, sőt, kiváló sporteredményeket is produkálhatnak. KORHÁZI FŐKÖNYV. Vies ek Ferenc sok szakembert megszólaltató riportjában azt kutatta, lehet-e az egészségügyben a kórházi. ápolás hatásfokát mérni, illetve javítani. Hogyan lehet értelmezni egy orvos teljesítményét? Talán úgy, hogy hány beteg fordul meg meghatározott időegység alatt a keze alatt, avagy úgy, hogy naponta hányszor mosolyog rá egy-égy betegre? Valóban nehéz meghatározni a hatékony orvosi ellátás kritériumait. Mégis meg keli próbálni; hiszen a közeljövőben esedékes az az első hallásra kicsit furcsa program, amely az egészségügy gazdasági reformját tűzi ki célul. Minden alapja megvolt a riporter kételkedésének, hiszen a megsZó- laltatottak úgy nyilatkoztak erről a reformról, hogy ugyanakkor az orvostársadalom struktúrájának megváltoztatásáról mélyen hallgattak. Lehetséges-e ezen, avagy más területen részleges reform? Lehet-e tartalmat változtatni úgy. hogy a struktúra, a mozgás keretei változatlanul maradnak? Ü. 1.
