Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-04 / 260. szám

4 1987. NOVEMBER 4.. PZERDA Teleki Sámuel nyomában Kérés: legyen fórum a Kéktónál! Zsolt a kapuban várja Attilát A bírálatokból is profitáltak Nem maradt puszta ígéret? A fogadkozás még nem minden Mindketten a biológia szakkör tagjai. Emlékexpedíció Nem kevés viszontagság árán, s jócskán megfogyatkozott csa­pattal, de végül is sikeresen tel­jesítette feladatát a Teleki-emlék- expedíció. Az Afrikát megjárt fiatalok a közelmúltban érkeztek vissza Magyarországra. Mint emlékezetes: ez év június 8-án útra kelt hat magyar és egy holland egyetemista fiú, hogy egy speciálisan átalakított Ikarus- hússzal, két gépkocsivezető se­gítségével végigjárják — ellenke­ző irányban — azt az utat, ame­lyet a nagy magyar felfedező, Teleki Sámuel tett meg száz esztendővel ezelőtt. Az emlékexpedíció tagjai min­den gond nélkül jutottak el Jor­dániáig, ahol — amíg hajóra vá­rakoztak — megismerkedtek a Holt-tengerrel, s felkeresték Pet­rát, a több ezer éves, homokkőbe Vájt várost. Akaba kikötőjéből június 19-én indultak Afrikába. Míg Egyiptomban a továbbutazás­hoz szükséges vízumokra és egyéb engedélyekre várakoztak, felke­resték az ország történelmi ne­vezetességeit. Mivel autóbuszuk to­vábbi — szudáni útjára nem kap­tak engedélyt, az autóbusz a két gépkocsivezetővel, s egyik tár­sukkal hazajött. A többiek háti­zsákokba pakolták a legfontosabb felszereléseket, majd hajóra szálltak, s ezzel utaztak a szudá­ni Vádi-Halfa kikötőig — innen vonattal mentek tovább. A núbiai homoksivatagon keresztül a vo­nat három nap alatt tette meg Khartúmig a 900 kilométeres utat. Khártúmból csak repülőgéppel érhették el következő állomásu­kat, a kenyai Nairobit. Am kide­rült, hogy nekik, külföldieknek a szokásos árnál jóval többe kerül á repülőjegy. Ezért úgy határoz­tak, hogy csak ketten mennek to­vább: Bezdán Sándor geofizikus­hallgató és Simon Wintermans, áz expedíció holland tagja. Nairobiból gyalogosan és autóstoppal indult tovább a két fiatal Teleki nyomában. Három és fél nap alatt mászták meg az 5895 méter magas Kilimandzsárót. Ezután Zanzibár szigetét keresték fel, ahonnan Teleki száz évvel ezelőtt elindult. Eljutottak a Ke- nya-hegyhez (a Lenana-csúcsot is megmászták), majd a Telekiről elnevezett völgyhöz is. Végül el­értek a Rudoli-tóhoz, onnan pe­dig a Teleki-vulkánhoz. Az útközben támadt nehézségek ellenére eredményes volt az em­lékexpedíció, hiszen sikerült itt­hon és külföldön egyaránt felhív­ni a figyelmet a szinte már elfe­ledett magyar Afrika-kutató érde­meire. f! > Érd.emes-e a tanácstagoknak a városi tanács ütésén felszó­lalniuk? Befolyásolhatják-e a döntéseket? Érthetőek-e a tes­tület elé terjesztett írásos anyagok? Rendelkeznek-e elég in formációval a döntéshez? Milyen a testületi ülések han­gulata. légköre? Házhoz ment a tanácstag Egyenes, kertelés nélküli vá­laszra késztető, kemény kér­dések. Negatív válaszok ese­tén vaskos bíráló cikk kere­kedhetné belőle. Ám ezeket a kérdéseket nem az újságíró tette fel a szigetszentmiklósi tanácstagoknak, hanem a vá­ros vezetői. Az utóbbi hetek­ben valamennyi testületi tag­gal beszélgettek, s nem csak a fentiekre kértek egyenes vá­laszokat. A tanácstagok és a város vezetőinek, az appará­tusnak a kapcsolata éppúgy szóba került, mint a lakosság­gal kialakult kontaktus kér­dése, vagy a tömegszervezetek területi vezetőivel való együtt­működés helyzete. — Lassan félidejéhez köze­ledik a választott testületi ta­gok mandátuma. Általános ta­pasztalat, hogy ilyenkorra csökken az aktivitás. Ez azaz időszak, amikor a legtöbben bedobják a törülközőt — mondja a tanácstagokkal foly­tatott beszélgetések célját Var­ga József tanácselnök-he­lyettes. — Többek között ezért is szerettük volna megismerni őszinte véleményüket. Hogy tisztában legyünk nézeteikkel, észrevételeik tükrében értékel­jük munkánkat. — Nem féltek a kritikától? — Ha tartottunk volna et­től, bele sem fogunk — mond­ja Henczi Gábor vb-titkár. — Csakhogy a tanácstagok olyan gazdag információ birtokában vannak, hogy ezt megismerve csak profitálhatunk. Az utób­bi időben a testület tagjai két alkalommal is, a vízhálózat- fejleszté:, és a telefonbővítés miatt végigjárták körzetüket. Eljutottak szinte minden vá­lasztóhoz. S nyilvánvaló, hogy nemcsak ez a két kérdés ve­tődött fel. Érdekelte az embe­reket sok minden más, a fej­lesztési célok, lehetőségek, s számos panaszukat, gondjukat is elmondták a ..házhoz ment” tanácstagnak. Ezeket az infor­mációkat nem nélkülözhetjük, ha eredményesen akarunk dol­gozni. A párbeszéd mikéntjéről — Végül is milyen válaszok érkeztek a cikk elején idézett kérdésekre? — A legmeglepőbb az volt, hogy egyik-másik tanácstag szinte ellenségként kezelte a tanácsiakat, már a kérdések feltevése is erre utalt. Kide­rült, hogy a lakosság még mindig nem ismeri eléggé fej­lesztési célkitűzéseinket. Ép­pen ezért az eddiginél is több rétegtanácskozást, előadást szeretnénk rendezni, ahol is­mertetjük fejlesztési elképze­léseinket, az általános rende­zési terv célkitűzéseit. — Kitűnt, hogy az informá­ciót mindenki igényelné, ám az ilyen rendezvényekért nem lelkesednek az emberek — ve­szi át a szót a tanácselnök-he­lyettes. — Viszont több tanács­tag elmondta, hogy közvet­len párbeszédet igényelnének választóik, például a május el­sejei Népszabadság-fórum mintájára. Azt szeretnék, ha alkalmas időben mi, a város vezetői, a Kéktó szabadidő- központban egy ilyen fórum keretei között találkoznánk velük. — Eddig csupa kritikai ész­revétel hangzott el. Ennyire rossz lenne a kapcsolat a ta­nácstagok, a vezetők és a la­kosság között? Téglajegy a tornateremért — Erről szó sincs, de a bí- rálat,okból okulhatunk, míg a dicséret egyszerűen jólesik és újabb erőt ad a munkához. El­ismerésnek könyvelhetjük el őzt, hogy arra a levelünkre, amelyet a közelmúltban küld­tünk el a teho-íizetőknek, s megköszöntük hozzájárulásu­kat az iskolai tornateremhez, kedvezően fogadták. Ezt abból lehet lemérni, hogy meghallga­tásra talált a levélben ismer­tetett kérésünk is. Nyáron le­szakadt a 2. számú iskola tor­natermének födémje, ennek felújításához kértünk önkéntes hozzájárulást, ötvéntől kétezer forintig érkeztek felajánlá­sok. Sokam több ra társadal­mi munkát vállaltak, de volt olyan idős bácsi, aki mente­getőzve visszaírt, hogy piciny­ke nyugdijából pénzt; adni nem tud. de beszélt egy rokonával, aki ilyen jellegű építőipari cég­nél dolgozik, s vállalnák a fel­újítást. Mi ez, ha nem jó szán­dék? A több száz visszaküldött levél .tehát abban a hitben erő­sít meg válámértnyiünket, hogy érdemes vállalkozni egy efféle megméretésre. A kritika miatt pedig nem megsértődni kell, hanem tanulni, okulni be1 öle. Móza Katalin A termelők kiszolgálásának újszerű módját választotta a MÉM Növényvédelmi és Ag­rokémiai Központjának nö­vényegészségügyi szolgáltató leányvállalata; autóbuszt ren­deznek be növénypatikának. A jármű — meghatározott menetrend szerint — járja majd a főváros környéki tele­püléseket. A guruló növénypatikával lényegében ugyanazt a szol­gáltatást nyújtják a terme­lőknek, mint a főváros két pontján lévő üzleteikben. Az e célra elkülönített részben a helyszínen vizsgálják meg az ellenőrzésre vitt növény- mintákat: a gombáktól, rova­roktól stb. károsodott növé­nyi részeket: leveleket, gyö­kereket, termést. A minták vizsgálatát minimális költség ellenében végzik el, majd re­ceptre felírják a betegség el­leni szereket. Ezek adagját, felhasználási módját pedig élőszóban is közük az ügyfe­lekkel. A mozgó növénypatikával a legkisebb településre is eljut­hatnak, s ilyenkor a helyszín­re viszik a többnyire kis cso­magolásban is értékesíthető növényvédő szereket. Üjab- ban így árusítják a decist, a rézoxikloridot, polyramot. di- tánt, bankolt stb. A járművel a tervek szerint elsőként a Dunakanyar helységeit kere­sik fel: Vácot, Szentendrét. A guruló növénypatika általá­A konzervgyárak körzetében befejezéséhez közeledik a pa­radicsom, a zöldpaprika és a fűszerpaprika betakarítása, a tartósítóipari üzemek meg­kezdték a gyökérzöldségek fel­vásárlását. Az elmúlt hetek szokottnál melegebb időjárása kedvezett a paradicsom és a paprika éré­sének. A kora őszi időben nem volt fagy, így a tervezettnél mintegy 10 százalékkal több paradicsomot — hozzávetőleg 360 ezer tonnát — dolgoznak fel az üzemek. A legtöbbet a debreceni tartósítóipari kombi­nát helyi és hatvani gyárában; a két üzemben együttvéve csaknem 120 ezer tonna para­dicsomból készítenek sűrít­ményt. Kecskeméten, Nagykő­Még a látogatóban is nyo­masztó érzéseket kelt a döng- ve záródó vaskapu, a szöges­drót, a cellák rácsa, pedig tudja, hogy egy-két óra múl­va ismét a falakon kívül lesz. Természetes tehát, hogy akik hosszabb időt „kénytelenek” eltölteni Tökölön, a fiatalko­rúak börtönében, legszíveseb­ben arról beszélnek, mihez kezdenek majd a visszanyert szabadsággal. ★ Ilyenkor szinte mindenki fogadkozik: soha többé! A statisztikákból tudjuk, hogy a szándékból sajnos, az esetek egy részében nem lesz sem­ban a városok és községek piacain áll majd meg. A növényegészségügyi leány­vállalat szakemberei már sze­rezték gyakorlatot ebben a munkában': egy-egy kölcsön­zött kisbusszal kérésre fel­keresték már például a Ker­tészeti és Élelmiszeripari Egyetem soroksári tangazda­ságának zöldség-gyümölcs ter­melő szakcsoportjait, valamint a fővárosi áfész-ek szakcso­portját. A vállalat növénypatikáit egyébként kétéves működésük alatt tízezernél több zöldsé­get, gyümölcsöt termelő gaz­da, hobbikertész és virágker­tész kereste fel. Közülük csaknem 6 ezernek adtak írá­sos szakvéleményt. Munkájuk iránt növekvő az érdeklődés; az idei háromnegyedévi for­galmuk nagyobb volt, mint ami tavaly egész évben. Ta­valy csaknem 8 millió forint, az idén eddig már mintegy 12,5 millió forint forgalmat bonyolítottak le. Ebből a na­gyobb hányad a vegyszerek és az egyszerűbb kerti szer­számok eladásából származó bevétel. A vállalattól mind több megyéből kérik növénypatika létesítését. Ehhez esetenként díjtalanul adnának bérle­ményt is. A vállalat gondja, hogy patikai és a bolti beru­házásra egyelőre kevés anyagi erő jut. Ezért is jó megoldás a mozgó bolti szolgáltatás. rösön és Békéscsabán összesen 35—40 ezer tonna termést fo­gadnak. A minőséggel általá­ban elégedettek a gyárak, az idei bogyókból kiváló minősé­gű sűrítményt állíthatnak elő. A termelők sem jártak rosszul az idén: az átlagosnál jobb minőségű, egészséges, piros pa­radicsomért mintegy 20 szá­zalékkal magasabb árat fizet­tek. A zöldpaprikát nem csípte meg a korai dér, így várható, hogy a tervezettnél ötödével több árut vásárolnak fel a gyárak a még néhány napig tartó betakarítási szezonban. A feldolgozott mintegy 45—46 ezer tonna paprikának a fe­lét a lecsógyártáshoz használ­ják, kisebb hányadából salátát készítenek. mi. Az elhatározásokat — mint. Zsoltét és Attiláét is — azért illik komolyan venni. Hátha nekik sikerül... Attila. Januárban lesz húszéves. Orosházán született. Elvégezte a nyolc általánost, majd a szakmunkásképzőben szénhidrogén-kitermelő okle­velet szerzett. Lakatosként dolgozott a letartóztatásáig. Egy szeptemberi estén össze­szólalkozott valakivel az ital­bolt előtt, úgy megütötte, hogy az illető elesett, s két hónap múlva meghalt. Halált okozó testi sértés bűntetté­vel került, börtönbe. Kedvez­ménnyel szabadul áprilisban. Zsolt: Karcagon született, túl van már a húszon. A nyolc általános után a szoba- festő-mázoló szakmát szerette volna kitanulni, de kimaradt az iskolából. Betanított fes­tőként dolgozott. Betöréses lopások miatt tartóztatták le, egy 28 tagú banda tagjaként. Decemberben szabadul — feltételesen. — Tavaly novemberben ke­rültem a tököli börtönbe, At­tila rá egy hónapra — mond­ja Zsolt. — összebarátkoz­tunk, kölcsönös szimpátiát éreztünk egymás iránt. Egy zárkában voltunk, egy helyen dolgoztunk. Elhatároztuk, ve­lünk nem lesz, nem lehet baj. — Csak dicséretünk van, fenyítés egy szál se — vette át a szót Attila. — A felté­teles kedvezmény egyik alap­felt étele ez. Azonkívül szük­séges befogadó és munkahe­lyi nyilatkozat is. A terem, ahol beszélgetünk egy kisebb állatkereskedésnek is beillene. Mindketten a biológia szakkör tagjai. Aki szereti az állatokat, itt etet­heti, gondozhatja őket. Zsolt­nak otthon is van kutyája, így nem idegen az állatok világá­ban. — Augusztusban jutalom­ból néhány napig otthon vol­tam — emlékezett vissza At­tila. — Nem is tudom elmon­dani, olyan jó érzés volt is­mét a szeretteim között lenni. Zsoltnak a jövő hónapban esedékes az évi pihenőidő. amelyet otthon tölthet. Neki jó, ő már decemberben sza­badul. ★ — Szüleim a kapuban fog­nak várni — mondta Zsolt. — Két munkahely felé is kacsin­gatok, még nem döntöttem. Szeretnék minél előbb megnő­sülni. családot alapítani. Szük­ségem van támaszra, és soha többet nem akarok ilyen hely­re kerülni. A galerit elfelejtet, tem, látni sem akarom őket. Ismét sportolni fogok, vissza­megyek focizni. — Én nem fogok megnő­sülni, elég volt az előző csa­lódás — tervez Attila. — Van egy kisfiam, 14 hónapos. Fi­zetem majd a tartásdíjat. A régi munkahelyemre megyek vissza dolgozni, nagyon örü­lök, hogy visszafogadnak. Azt hiszem, Zsolttal megmarad a barátságunk, bár Budapest messze van Orosházától... Zsolt megígérte: áprilisban a kapuban várja majd Atti­lát. Cs. Z. Zsákokban érkezik az ágynemű Tóalmáson vasalják, csomagolják Tóalmáson 1979 óta üzemel a Fővárosi Patyolat Vállalat vasalórészlege. A háztartási ruhák (főleg ágyneműk) zsá­kokban érkeznek ide a Nán­dorfehérvári úti mosodából. A 40 százalékos nedvesség-tartal­mú ruhát korszerű gépekkel vasalják, majd csomagolják és visszaküldik a feladónak. November 7-ig az üzem dol­gozói túlórákkal igyekeznek teljesíteni a megnövekedett igényeket. A cím alatti képen: akik a gőzt szolgáltató kazánt keze­lik: Bódi István és Jambrik János fűtők. Nejlonba csoma­golva szállítják Budapestre a háztartási ruhákat (lent bal­ra). A kirázott ruhákat mo­dern gépekkel vasalják (lent jobbra). (Csécsei Zoltán felvételei) Az agglomerációt szolgálják Guruló növénypatika Konzervgyárak Sikeres a lecsószezon

Next

/
Thumbnails
Contents