Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-04 / 260. szám

1987. NOVEMBER 4., SZERDA Frvr »Mt » !■ A szereicgárda útnak indul De hol marad a szubjektum? Változások a monori Mezőgépnél — Te, igaz az, hogy nagy változások vannak készülőben a monori Mezőgépnél? — állított meg nemrégiben egy is­merősöm. — Az a hír járja, hogy az egész szervezetet úgy, ahogy van, fenekestül felfordítják. Szó, mi szó, regen foglalkoztam a monoriakkal, s lehet, hogy tényleg nagy változásoknak néznek elébe, de én erről nem sokat tudok. Bár nem hiszem, hogy létezik ma olyan gazdálkodó szervezet, ahol ne mozogna a föld. Régen rossz, ha „nyugalom honol” egy vállalat falain belül. Ám a monori Mezőgép több szempontból is figyelemre méltó cég. Évekig a legjobbak közé tartoztak. Méghogy a legjobbak közé! Nyolc eszten­dő alatt, 1983-ig ötször kapták meg a Kiváló Vállalat címet. Ahogy akkoriban mondták: dinamikusan fejlődő gazdál­kodó szervezet volt a Mező­gép. Még 1984—85 tájékán is produkáltak kiemelkedő ered­ményeket, olyannyira, hogy megkapták az önálló külke­reskedelmi jogot húsipari és baromfiipari gépek forgalma­zására. Ekkor azonban már érződött valami a levegőben, s az addig sikeres vállalatnál furcsa dolgok történtek. A különböző településeken lévő gyárak, gyáregységek vezetői épp hogy csak védelemért nem folyamodtak a felsőbb szervekhez, ha a központból számon kértek rajtuk valami­lyen hiányosságot. Némelyek az önállósodás gondolatával foglalkoztak, de többnyire azok, amelyekbe a cég jelen­tősebb összeget fektetett be valamilyen beruházás formá­jában. Hetente születtek más és más döntések, de végül maradt minden a régiben. Csak egy jelentősebb változás történt a korábbi évekhez vi­szonyítva: az egykor sikert sikerre halmozó vállalat 1986- ra alaphiányos lett... A hétköznapok nyelvén nos az a tapasztalatom, hogy irányítani, dönteni — sokan szeretnek. Annál kevesebben — vállalni a felelősséget is a döntésekért. Visszatérve a széttagoltság­hoz. a jövőben baromfifeldol­gozó gépet csak Monor fog gyártani. A rákoskeresztúri .gyáregységben . készülnek a húsipari berendezések, Érden változatlan marad a kovácso­lás, a kazán- és radiátorgyár­tás, míg a budapesti Forgách utcai gyárban készülnek a részegységek, a hidraulikai szivattyúk és motorok s a csifó hajtóművek. Ugyanakkor megszüntetjük a fővárosban a Béke utcai irodát, ahol az ex­port-import ügyeket intéztük, s Rákoskeresztúron lesz. a fő­vállalkozási iroda és a fej­lesztési főmérnökség. Ily mó­don egy egységgel kevesebb lesz, s a költségek is csökken­nek, felgyorsul az információ- továbbítás, megszűnik egy közbenső lépcsőfok. így a rá­koskeresztúri igazgató közvet­len irányítója lesz a húsipari fejlesztőmunkának és a kül­kereskedelmi tevékenységnek. Persze ez azt jelenti: a válla­lati központi stratégiát is úgy kell kialakítani, hogy az ope­ratív irányítást a gyárakban, gyáregységekben helyben lás­sák el a szükséges lét­számmal. — Ezek szerint, teljesen önállóak leszrtfé^ kitÍÖtoböző egységek, vagy tesznek olyan kjtfüfaelt, tovább­ra is a központ dönt? — Azért marad nekünk is bőven tennivaló. Olyan kelle­mes gondjaink lesznek, mint az import* és az anyagbeszer­zés a nagy tételben szállító vállalatoktól. Bizonyos áruk értékesítése szintén hozzánk tartozik majd, s ezenkívül a központ, felel az energiagaz­dálkodásért, a hitelügyekért, a számvitel és pénzügy dol­gaiért. Az okok? Csökkent , a. ma-, gyár piacon a fizetőképes ke­reslet a beruházások iránt, kevesebbet tudtak a szocialis­ta országokba is szállítani, s kevesebbet rendeztek a fejlő­dő országokból a monoriak termékeiből. Ehhez hozzájá­rult még az importanyagok hiánya, melyek elengedhetet­lenek a különböző berendezé­sek elkészítéséhez... és így tovább. Vagyis: a monoriakon kívül álló körülmények szinte ösz- szejátszottak ellenük — erre szokták azt mondani, hogy az objektív akadályok miatt nem sikerült eleget tenni az elvá­rásoknak. Elhiszem, hogy lé­teznek objektív tényezők, de hol vannak a szubjektumok? Miért vannak emberek, gon­dolkodó fejek, ha nem azért, hogy befolyásolják a körülöt­tünk lévő világot, a piacot, a termékszerkezetet, a keresle­tet! Valószínű, hogy egy ösz- szetartó, egymást segítő gár­dával az előbb’ felsorolt .ob­jektiv akadályokat el lehetett volna hárítani. S akkor nem lett volna alaphiány, s nem kellett volna hatalmas erőfe­szítéseket tenni, hogy azt fel­számolják, Végül is. saját erő­ből rendezték a nehézségeket, s most igyekeznek régi fé- • nyűket ismét visszanyerni. Ezek lesznek tehát azok a változások, amelyekről ma­napság a szakmabéliek be­szélnek. Hogy ez mit jelent a hétköznapok nyelvére lefor­dítva, azt dr. Sándorfi László vezérigazgató elemezte: Operatív irányítás helyben — Tulajdonképpen állan­dóan változik valami nálunk, már csak azért, is, mert fo­lyamatosan jelenünk meg a piacon az új termékekkel. De ez a világ legtermészetesebb dolga — ez a kötelességünk. Ezenkívül valóban módosul a vállalat szerkezete, mégpedig az irányítás. Egyszer és min­denkorra meg kell szüntetni a szétaprózódott gyártási szerkezetét, s azt, hogy bizo­nyos kérdésekben egyszerűen lesöpörhessék magukról egye­sek a felelősség kérdését. Saj­— Bevallom, engem legin­kább az érdekel, hogy a nagy intézkedések, változások mi­lyen következménnyel járnak Vagyis: az imént felsorolt változtatások milyen módosu­lást jelentenek a termékszer­kezetben, az értékesítésben? Hibás jelentések — Elsősorban új gépeket jelent. Olyan berendezéseket kell kifejlesztenünk, gyárta­nunk, amit el tudunk adni. Ezt azért hangsúlyozom, mert nekünk is, mint minden cég­nek voltak kevésbé okos fej­lesztéseink, mint például a kislakásokba való kétaknás vegyes tüzelésű kályha. Bár műszakilag jó a termék, de az ára túr magas ahhoz, amit tud, vagyis a piac igényéhez képest drága. Helyette a Klub—II. kazáncsalád tovább­fejlesztésével foglalkozunk. Ez korszerűbb a korábbi válto­zatoknál, s könnyebb is. Egyébként az elmúlt egy-két évben kétszázötven új gépet és berendezést fejlesztett ki a műszaki gárdánk. Kracht li- cenc alapján gyártjuk a szi­vattyúkat. s jövőre már sze­retnénk megjelenni a hidro- motorokkal is. Most fobmak a kísérletek, s 1988-ban jön a szériagyártás. Nem kis büsz­keséggel említem meg, hogy olyan berendezéseken készül­nek ezek, amilyenek talán egyedül nekünk vannak Kö- zép-Európában. Előreléptünk a baromfifeldolgozó gépsor tökéletesítésében is, hiszen saját gárdánk fejlesztette ki a zsigerkiemelőt és a zúza­tisztítót. Ez alig pár hónapja |örtpi|ti, s fjZ.. iév.®,első felében, de már az év második felé­ben, azaz heteken belül Kí­nába szállítunk komplett ba- romfivágóhidat. Az egyik a szerelőgárdával a napokban indul útnak, s jövőre is ren­delnek egy hasonló berende­zést. Ezeknek az ára negy­venhétmillió forint! S ha min­den igaz, a jövő hónapban elkészül Algériában a ba­romfivágóhíd, amit szintén a mi cégünk szállított az észak­afrikai országba. Fiedler Anna Mária Árubeszerzés és szolgáltatás Megalapították a szövetkezetek az Agarát Az agora magyarul piacteret, vásárteret jelent. Itt dőlt el min­den, a poliszok életében fontos kérdés: politika, gazdaság, ke­reskedelem. Ez a szó most bevonul a Pest' megyei fogyasztási szövetke­zetek történelmébe: megalapí­tották az Agora Kereskedelmi Szolgáltató Szövetkezeti Kö­zös Vállalatot. Az előzmények­ről és az elképzelésekről be­szélgettünk dr. Karlik András­sal, a Mészöv áfész-titkársá- gának vezetőjével, valamint Csordás Györggyel, a közös vállalat öt évre megválasztott igazgatójával. Tőkekímélő szervezet — Árubeszerzéseik során egy­re inkább érezték az áfé3zek, hogy egyedül, önmagukban semmire sem mennek — kez­di dr. Karlik András. — Az ipari és nagykereskedelmi vál­lalatok nem veszik partner­szamba. Hiszen egy adott ter­mékfajtából jóval kevesebbet igényelnek, mint amennyi az a szállítónak megérné. Az áru útjának rövidítéséért, a köz­vetítő láncszemek kiiktatásáért adódott az ötlet: egységesen lépjenek fel, azaz árubeszer­zésre szakosodott szervezetet hozzanak létre. A logika per­sze azt diktálná, hogy ez egy megyei szövetkezeti nagyke­reskedelmi közös vállalat le­gyen. Ám ennek működtetése rendkívül eszköz- és tőkeigé­nyes. Nincs elgendő pénz ma­napság egy komplett nagyke­reskedelmi hálózattal, raktá­rokkal rendelkező vállalat megalapításához. — De amiért szerveződne, amit nyújtana, arra viszont szükség van — folytatja Csor­dás György. — Mivel minden áfész ugyanazt az árubeszerző tevékenységet folytatja, kézen­fekvő hát, hogy ennek össze­hangolására létesüljön egy szervezet, -amely tőkekímélő, ugyanakkor nagyjából mégis betölti a nagykereskedelmi szerepkört. ■ — Tehát a jelenlegi szűkös feltételekhez szabott: keveseb­be kerül, de többet hoz. Mire. alapozódna vállalkozásának sikere? — Az agy szürkeállományá­nak hasznosítására, hogy így mondjam — feleli dr. Karlik András. — Magyarul: olyan emberekre, akik nyakukba ve­szik az országot, partnereket keresnek, felhajtják az árut, és a szövetkezetek megbízásából Harmatcseppek EBÉDIDŐ Régen megunták a többiek, belekukucs­káljanak a lábosába. Ki-ki letelepedett a maga szokott helyére, s evett. Ahogyan ki-ki. szokott. Pali bácsi hosszabban ké­szülődött neki, mint amennyi idő alatt bekapta az ételt. Jóska meg kezet sem mosott, csak éppen valami ronggyal letö­rölte a piszok nagyját. Milyen furcsa, gondolta, harminc felett mindenki kezdi hordani a főtt ételt. Addig megteszi a kenyér is, valami húsfélével, szalonnával. Mint ez a pattanásos arcú kamasz is te­szi. Hetek óta figyeli. Két szelet kenyeret hoz. meg azt a legolcsóbb kolbászt. A „kétforintost”, Kétforintos?! Biztos nem ő készíti be otthon, mert mindig tiszta szalvétából göngyöli ki azt, amit öt-hat falussal eltüntet a gyomrában. Látszik rajta, éhes marad. Nem telik neki több­re? Nem tudja. Ügy elég ügyes gyerek. Valami Csaba vagy Szabolcs. Olyan fur­csa neve van. Hat-hét éve még azt is tudták a másikról, miért nem ment isko­lába a gyerek, délutános műszakban van az asszony, neki igyekeznie kell haza... Most még? Igaz, vannak emberek, akik idejönnek, s két hét után továbbállnak. A régiekből hatan maradtak. Valahogy a közöttük levő viszony is más lett. Mintha restellnék a többiek előtt ösztönös össze­tartozásukat, kevesebbet szólnak egymás­hoz. Miért? Egyre több a miért, amikre nem tud válaszolni. Levette a lábost a rezsóról. Pörkölt, csőtésztával. Ami a vacsora, másnap az az ebéd. Erzsi így főz már vagy húsz esztendeje, ö soha nem akadt fenn ezen. A gyerekek igen! Azoknak nem kell „Maradék"! Amikor először hal­lotta a vitát az anyjukkal, bele akart szólni. Azután hagyta. Minek? Mindenre az a válasz, hogy mert apukának jó, ne­künk nem biztos a dettó. Jó két srác úgy különben. Szeretnek dolgozni. De a szá­juk! Na majd az asszony csökkenti a hangerőt. Ha lesz. ö megmondta, addig nem, míg le nem szolgáltátok a seregben az időtöket. A két tökéletlen meg vigyor­gott. Azért apukát meghívták az eskü­vőre ... Mondott volna ő ilyet az apjá­nak? Még csak az kellett volna! Eszébe sem jutott, nem hogy mondja. Papírral kitörölte a lábost, majd vizet tett fel benne, hogy kimoshassa. Bedug­ta az öreg rezsót. hallotta, ahogyan a fűtő­betét pattogva melegedni kezd. Mennyi cirkusz volt a rezsó miatt is! „Nem enge­dem, balesetveszélyes, ott az étterem." Ahány főnök, annyi érv. S megfordult itt néhány főnök. A legtöbbje azt leste, mi­kor lódulhat innét tovább. Kemény hely ez — mondta egyszer egy vezér, amikor erre tévedt. Honnét tudja? Ekkora hírük lenne? Igaz, volt néhány ügyük. Sőt, ÜGYÜK. Amikor megmakacsolták magu­kat, megmondták, ezzel az anyaggal nem dolgoznak, sz... ez, nem acél. Meg ami­kor erőskodtek a technológiai osztályon, növeljék meg az előtolást... Láttak azok egyáltalán az életben ilyen vénséges vén WM-padokat? Igaz. még mindig tökélete­sen lehet rajtuk dolgozni. Ha odafigyel az ember. Elmosta a lábost. Eltette. Erzsi tegnap azt mondta, valami gyűlésük lesz, nagy az idegesség, az a hír járja, bajban van a cég. No hiszen, a város dísze! Nyugtatta Erzsit, oda se figyelj, munkásnő mindig kell. ha nein ott, akkor máshol. De hát az asszonyok mások. Erzsi bőgött. Hát hi­szen igaz, szeretnek együtt lenni a töb­biekkel. „Nekem ez a brigád megér egy lottó ötöst”. Ez Erzsi érve. S akkor lehet, szétrakják, őket? Huszonhét asszony, lány. Űristen, mi lehet ott egy brigádgyűlésen! Az se jó. meg ez se jó, hogy ők alig be­szélnek valamit egymással? Akkor mi a jó? Felállt, odámént a szerszámosszekré- nyéhez, rákattihtotta a lakatot. Na. foly­tassuk, gondolta. A szeme sarkából látta. Pali bácsi is pontosan most lépett oda a géphez. Mészáros Ottó lekötik azt. Sőt, szélesítve a te­vékenységi kört, különféle se­gítséget, szolgáltatást is adná­nak a tagoknak. Az ilyen kö­zös vállalat előnye, hogy ru­galmas, nem terheli magas re­zsi és kiszűri a bürokráciát. Csak annyi dolgozója lesz, amennyit el tud tartani, de minden egyes kolléga önálló vállalkozó, így saját munkájá­ban érdekelt. Ha ő hozza a nyereséget, ő kapja a jutalé­kot is. — Mennyi az induló vagyo­nuk? — Alapító mind a 17 megyei áfész, egyenként 90 ezer forin­tot adtak a kezdéshez. Ez a vállalat feltételezett évi műkö­déséhez elegendő lesz. Később az igazgató tanács dönthet a vagyoni hozzájárulás mértéké­ről. illetve újabb tagok belépé­séről. Most minden alapító egy szavazati jogot kapott. Ahány­szor 90 ezer forintot fizet be, annyival növekszik majd dön­tésének súlya — ez fokozza majd a tőkeérdekeltséget. Mi­vel a vállalat nyerésé gorien­tált, a tagok vagyoni hozzájá­rulásuk alapján osztalékot.kap­nak. A tagság nyitott, máris jelezte néhány takarék- és la­kásszövetkezet, hogy belépne. Még Bács-Kiskun és Szolnok megyéből is érdeklődtek. A stáb: később — Milyen a vállalat szerve­zeti felépítése — A közgyűlés egyben az igazgatói tanács — tájékoztat Csordás György. — Elnöke Ko­vács Zoltán, a Pécel-Isaszeg Áfésztől. Az ellenőrzést a fel­ügyelőbizottság végzi. Elnöke Bori Pál, az Alsó Tápió Menti Áfésztől. Tagjai: Ctégner Mi­hály tócsa és Vidéke Áfész), valamint Sárik Jánosné (Dél- Pest Megyei Áfész). Az én munkaadóm az igazgatói ta­nács. Egyelőre egyetlen főállá­sú dolgozóként látom el a fel­adatokat, később alakul meg a stáb. A Mészöv, amely az áfészek kívánságára az alapí­tást előkészítette, segít az in­dulásnál — még az engedélyez­tetési eljárás hátravan —, épületében , irodát is ad. Zavarmantesebben — Konkrétan miből áll majd munkája? — Egyfelől élénkíteni az áfé­szek közötti árumozgást, más- teíui igényeik szerint beszerez­ni az ipartól és a nagykeres­kedelemtől a szükséges termé­keket. Piaci információkat ad­ni a szövetkezeti termeléshez, tippeket az esetleges profil­átalakításhoz, és megrendelő- net a késztermékekhez. A szolgáltató jeli g pedig abból állna, hogy amikor egy áfész számviteli, számítástechni­kai, jogi gondjait egyedül nem tudja megoldani, szakembert keresek számára. Siker esetén a szövetkezetek zavarmente­sebben működhetnek, ilyenfor­mán megéri nekik, hogy ju­talékot fizessenek a vállalat­nak. — Minden új vállalatnak előbb be kell kerülnie a köz­tudatba. Hogyan próbálja majd magát, pontosabban az Agorát elfogadtatni a piacon? — Nyilvánvaló, hogy kapcso­latokat kell építeni, megismer­tetni a vállalatot. Eddig a Szövosz áfész-főosztályá­na^c kereskedelmi osztályán dolgoztam, ezért jövendő mun­ka- és mozgásterületem már nem ismeretlen. Ügy vélem, hogy az elfogadtatásnál döntő az első benyomás, az első megítélés. Korrektségen ala­puló üzleti kapcsolatokat sze­retnék kialakítani. — Tervezi-e a Mészöv, hogy bábáskodik hasonló kö­zös vállalatok alapításánál? — fordulunk végül az áfész-tit- kárságvezetőhöz. — Kisebb, részterületeket át­fogó társulásoknál igen. Gon­dolok itt a számítástechniká­ra. egyes ipari tevékenységek fejlesztésére vagy a mezőgaz­dasági termel tefésre-fel vásár­lásra. A kereskedelem a jövő­ben sem kerül kedvezőbb hely­zetbe. Mindenképpen indokolt hát a gazdásági érdekeken ala­puló összefogás. Tóth Andrea Renault taxi nem lesz... • m Ot év — kilenc új modell A nyugati autógyártók egy­re nagyobb figyelmet fordíta­nak Magyarországra, sorra rendezik a bemutatókat Bu­dapesten. Ezúttal a Renault hozta el legújabb modelljeit, s hívta meg autónézőbe az, új­ságírókat, valamint a gép­járműgyártásban és kereske­delemben érdekelt cégek kép­viselőit. A tegnapi sajtótájékoztatón Bemard Coursat, a Renault kelet-európai igazgatója el­mondta: ..Azért jöttünk ide, hogy emlékeztessünk rá, mi is létezünk”. S utalt arra is, hogy valamikor a 40-es évek végén még Renault taxik is járták a pesti utcákat. Tudják ugyan, hogy erre most semmi eíiél.yük nincsen, de ennek ellenére minden, lehetőséget megragadnak, hogy népszerű­síthessék autóikat. S hogy erre még olyan óriás vállalatnak is szüksége van, mint az évi 800 ezer sze­mélygépkocsit értékesítő Re­nault, azt mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy az Európa legnagyobb autógyár­tói között számon tartott cég 1984—85-ben súlyos válságot élt át. Méghozzá nem is akár­milyet: 1984-be.n 12 milliárd frank veszteséget könyvelhet­tek el. Érthető tehát, hogy ma nincs egyetlen három évnél idősebb modelljük, s hogy a gyár konstruktőrei az elmúlt öt esztendőben kilenc új tí­pussal rukkoltak ki. Nem minden tanulság nélkül való az sem, hogy a Renault né­hány év alatt kiheverte a vál­ságot — aminek érdekében többek között áraik csökken­tésétől sem riadtak vissza —, s idén már mintegy 2—3 mil­liárd frank nyereségre számí­tanak. Képünkön: a kipróbálásra váró Renault-modellek a bu­dapesti Duna Intercontinen- tál előtt. Középen a máig rendkívül népszerű R—4-es, mellette pedig a legújabb tí­pusok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents