Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

Országos egyesület alakult Miért jó nagy családban élni? Miért jó nagy családban él­ni? Persze: már amelyikben... Nagy családban — ahol a szü­lők úgy állnak a kormányke­réknél, hogy a „legénységet” is embernek tekintik — azért jó élni. mert folyamatosan je­len van az ember körül a biz­tonság, a szeretet melege, az érzés, hogy van kire számí­tani a bajban, s mindig van társ az örömhöz is. Miért nem jó nagy család­ban élni? Mért a megélhetés szűkösebb. Mert az újdonat­új divatholmikat csak szem­lélni lehet, megvenni nem­igen. Mert nem futja tenger­parti nyaralásra. No most az a kérdés: az első felsorolás — amelyből természetesen sok minden kimaradt, mint aho­gyan kimaradt a másodikból is — ellensúlyozhatja-e a má­sodikat? Behelyettesíthetők-e az anyagi javak az érzelmek, a biztos erkölcsi útravalók he­lyébe? Én persze azt mondom, nem. Ilyesmit azonban az ember csak bizonyos tapasztalatokkal a háta mögött állíthat. Az a tizenéves gyerek viszont, aki élete vágyának érzi. teszem fel, egy karate-edzőruha meg­szerzését. ezzel a gondolattal fekszik és kel, de megtudja, hogy vágya bizonytalan ideig azért teljesíthetetlen, mert két kisebb testvére kinőtte a téli csizmáját, s két új csizma annyi, mint egy edzőruha ... Áldásnak érzi az a tizenéves a nagy családot? Nemigen. És jól érzi magát az a szü­lő, akinek naponta hasonló — és ennél súlyosabb — konf­liktusokkal kell szembenéznie, s az anyagi háttér hiányában a szívét próbálja szétosztogat­ni...? Nem tudom. Nálunk a kétgyerekes családmodell a di­vat. Felöltöztetni a kislányt, motort venni a nagyfiúnak. Házibulit rendezni a nagy­lánynak, kocsival hordani a szomszéd utca iskolájába a kisfiút. Meg hasonlók — és másmilyenek, mert már két gyerekkel sem könnyű az élet, s habár a pénz állítólag nem bold9gít, élni nem lehet nél­küle .,. Hosszú ideig töprengtem Ecseren hétfőn 10 órától a fogyókúrázók klubjának fog­lalkozása, 18-tól filmvetítés: Kicsorbult tőr. Gyomron 15-től a színját­szó kör próbája, filmvetítés 10.30-tól és 14.30-tól: A bé­kák királyt választanak (szí­nes magyar mesefilm-összeál­Köszönetet mondunk mindazok­nak. akik szeretett tériem, dráea édesapánk Bodnár Ferenc temeté­sén. Monoron részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és mély fájdalmunkat részvétükkel enyhíteni Igyekeztek, özvegye és a gyászoló család. Ordasiné Mankó Jolán látoga- gatása után — és a 'zntiek ju­tottak eszembe, meg még ren­geteg más dolog is ezeken kí­vül, és napokig halogattam, hogy eleget tegyek kérésének. Közben napvilágot látott a részjelentés a jövő évi áreme­lésekről, amelyekben most már köztudottan ott szerepel szá­mos gyerekholmi, a csecsemő- ruházati cikkektől a lábbeli­kig, míg végre eszembe jutott: hiszen Ordasiné nem azt kér­te, hogy himnuszt zengjünk a nagy család örömeiről. (Holott éppen azt is megtehetnénk azért, mert mindennek elle­nére az öröm is több ott, ahol többen vannak, ahol a szó igazi érteimében együtt vannak, ahol család a család.) Ordasiné Mankó Jolán el­vált asszony, nyolc gyerekkel. Tagja, mégpedig egyik alapító tagja a Nagycsaládosok Or­szágos Egyesületének. Hóna alatt iratköteggel jött a szer­kesztőségbe, s arra kért, tudó­sítsunk ennek az egyesületnek a létezéséről, amelyről, néhány írás más lapokban már napvi­lágot látott ugyan, de mégsem ismerik még eléggé, éppen azok, akik leginkább hasznát vehetnék. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete a Hazafias Népfront égisze alatt működik. — Keveset kér és sokat ad... — mondja Ordasiné. — Az adókedvezmény ügyében pél­A Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács il­letékeseitől kaptuk a tájékoz­tatást, hogy a Pest megye te­rületén állandó lakóhellyel, illetve telephellyel rendelke­ző állampolgárok (kisipa­rosok, kiskereskedők, me­zőgazdasági kistermelők, szer­ződéses üzemeltetők és szel­lemi szabadfoglalkozásúak) szémélyi jövedelemadó, általá­nos forgalmi adó, vállalkozói adó ügyeivel az Adó- és Pénz­ügyi Ellenőrzési Hivatal Pest Irtás), 18-tól: 48 óra (színes, szinkronizált amerikai bűn­ügyi film). Az úttörőházban 12.40-tői: rajzfoglalkozások elő­zetes jelentkezés alapján, 15- től labdarúgás. Monoron 10-től 20-ig Ba­logh Gyula festőművész vá­sárlással egybekötött kiállítá­sa, 17-től az alkoholellenes klub; 18-tól a kertbarátkor foglalkozása és néptánc fel­nőtteknek. Vecsésen 16.30-tól női tor­na, 18-tól angol nyevtanfo- lyam, a kertbarátkor és a ta­nácstagok klubjának összejö­vetele. dául hónapokig dolgoztunk, a legmagasabb szintekig igye­keztünk eljuttatni az eltartott adóalap-kedvezményt kérő ja­vaslatainkat, állásfoglalásun­kat. Sok más dolgot is említ­hetnék. Vannak külföldi test­vérkapcsolataink, kölcsönösen igyekszünk segíteni, legyen szó betegségről; a gyerekek taníttatásáról. És egyáltalán: ez az egyesület a mi érdek- képviseleti szervünk, amelyre a nagycsaládosoknak igen nagy szükségük van. — Saját tapasztalataim alap­ján állíthatom, gyakran kerül szembe velem a kérdés, ha ügyeimet intézni próbálom: „minek szültem ennyi gyere­ket?” — és esetleg épp a lé­nyeg sikkad el, az, amiben el­járni szeretnék. Az egyesület ebben is segíthet. De Monor- ról mindössze én vagyok a tagja, holott nagy család több is van. Propagandára nemigen jut pénz, pedig egyre nagyobb a szükség arra, hogy megtalál­janak bennünket. — Ezért azt kérem, hogy aki a nagy családok közül szí­vesen csatlakozna hozzánk, je­lentkezzen a Hazafias Nép­front V. Kerületi Bizottságán (1051, Budapest V., József ná­dor tér 12. I. emelet, telefon: 171-055) — vagy az én laká­somon, Monoron, a Schön- mann utca 4/4. 111. emelet 1. szám alatt, örömmel adok fel­világosítást. K. Zs. megyei adófelügyelösége fog­lalkozik. Az adófelügyelőség az 1988. január 1-jétől hatály­ba lépő jogszabályok alapján a lakosság tájékoztatásának — teendőinek — elősegítése ér­dekében ügyfélszolgálati iro­dákat hozott létre az alábbi helyeken: Budapest 11., Rét u. 3., Cegléd Városi Tanács szék­háza, Gödöllő Városi Tanács székháza, Vác Városi Tanács székháza. Az ügyfélszolgálati irodák munkatársai hét­főn 10 órától 18.30 óráig, szer­dán 10 órától 18.30 óráig áll­nak a lakosság rendelkezésé­re. A Rét utcai iroda a fen­tieken túl kedd, csütörtök és pénteki napon 8 órától 16 óráig is működik. Az ügyfél- szolgálati irodák az adózással kapcsolatos tájékoztatáson túl kiadják mindazokat a nyom­tatványokat, amelyek az adó­zó bejelentkezéséhez, az adók bevallásához szükségesek. Ha­tósági ügyintézést nem végez­nek. A későbbiek során — a megye több városában folya­matosan tervezzük az ügyfél­szolgálatok városi tanácsokkal közös, illetve önálló létrehozá­sát. Tj'gyszer volt, hol nem volt, ■*-' volt egyszer egy nagy autóbusz, amelynek a motorja még hátul bőgött, s amely olyan benzinszagot árasztott, hogy az utasok csak úgy prüszköltek, köhögtek. Szeret­tük — mi diákok is — ezt a buszt, mert általában mindig késve hozott be minket Gyömröről az iskolába. Iga­zolást ugyan nem kellett vin­nünk, de a derék tanár úr telefonon mindig megkérdezte a buszpályaudvar forgalmistá­ját, valóban késve érkezett-e az autóbusz Gyömröről. A megállókat abban az idő­ben — a 60-as évek közepén — csak egy tábla jelezte mindenütt, ott toporogtak az utasok télen a hóban, ősszel, tavasszal a sárban. Am a fej­lődés természetes jeleként az évek múlásával jöttek a (ked­vező) változások. Szélesebb lett az út. még szaggatott fe­lezővonalat is ráfestettek az aszfaltra. A buszmegállók is szebbek lettek. Igaz ugyan, hogy a menetrendi tájékoztatók csak addig tájékoztattak, amíg ki­függesztették azokat, mert másnap már hűlt helyét talál­ta az utas. (Ez a rossz szokás azóta is megvan, hiszen min­dig kiszaggatják a kis táblá­ból az indulási, érkezési idő­ket tartalmazó lapocskát.) A legforradalmibb változás a megállókban a peronszige­tek megépítése volt. Sokan Jegyzet A legjobb mérce Beiktatták, mert megvá­laszolták az új embert a vállalat élére. Ahogy ilyen­kor illik, sok jót elmond­tak róla, s csak úgy mel­lékesen, félmondatos meg­jegyzésként hangzott el az, ami a lényeg. Tudniillik az, hogy a munkában vá­lasztódott ki a személye, azaz (megfogható, mérhe­tő) munkával bizonyította alkalmasságát, képességeit, rátermettségét a posztra. Hallgat szájtátva az em­ber, s nem érti, miként szorulhat az a sokadik helyre, aminek az elsőn keltene állnia. Mert létez­het-e más mérce, bármi­lyen posztra, mint a mun­kában való kiválasztódás, legyen szó bármilyen tiszt­ségről, beosztásról? Nem létezhetne, de sajnos, léte­zik. S mert van, ezért hú­zódik a hátsó sorba az az érv, amely normális álla­potok közepette indokol­tan körteteli magának az első helyet. Hiszen a kivá­lasztás gyakran nem a (munkában való) kiválasz­tódásra alapozódik, hanem seregnyi más mindenre. Arra jobb esetben, hogy eddig milyen beosztást töl­tött be az illető, rosszabb esetben arra, ki ismeri, ki ajánlja, kinek a valaki­je... S mert ez nem ki­vételt erősítő szabály, az sem szabály, hogy említ- tessék az elsőnek az első: a jelölt munkában és mun­kával bizonyított, abban vált ki a többiek közül. A legjobb mérce egyben a legegészségesebb is, mert kivonja a szubjektivi­tás köréből azt, ami nem tartozhat oda, a kádermun­kát. Ezért ez a legjobb mérce az egyetlen lehetsé­ges, a munka, a tett, a cse­lekvés, az azokban testet öltő tehetség, rátermettség, képesség, tudás. A jóknál mindig van mit mérlegel­ni, a gyengéknél kell ke­resgélni az indokokat, a munkával nem vagy csak lazán összefüggő magyará­zatokat. S kérdés, ez utób­biak mennyiben feledtetik előbbiek hiányát. Avagy nem is kérdéses...?! M. O. Kulturális programok Közlemény Az adóügyek intézéséről A PEST MEGYEIHÍÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 378. SZÁM 1987. NOVEMBER 30., HÉTFŐ Átképezték a lakatosokat Emberi szét, biztonságot adnak j{ A harmincas főút bagi elágazásától alig néhány mé­^ ternyire található a Monori Mezőgép Vállalat ottani % gyáregysége. Aki régebben ismeri ezt a vidéket, az í tudja, hogy az ötvenes évek elején onnan indultak a j! környező falvakban működő termelőszövetkezetek és ^ egyéni gazdák földjeinek megművelésére a traktorok, j mert ott alapították meg a környék egyik gépállomá- % sát. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek megerősö- % dése után a gépállomások megszűntek, megvásárolták gépeiket a gazdaságok, amelyek kialakították saját gép- í parkjaikat. Kerek János, a gyáregység igazgatója elbeszélésekből is­meri a gépállomás egykori működését, de arra jól emlék­szik, mert annak már része­se volt, igaz, akkor még esz­tergályosként, majd brigádve- zetöként. hogy mennyi min­dennel próbálkoztak, mennyit kísérleteztek, amíg kialakult az üzem jelenlegi termelési profilja, s eljutottak a máig, amikor a 132 fős gyáregység éves árbevételi terve megha­ladja a 150 millió forintot. Jó arány — Az említett létszámból százan végeznek fizikai mun­kát — mondja az igazgató — s csak 24 a műszaki és iro­dai beosztásúak száma, a töb­biek különböző segélyszolgála­tot látnak el. Ez az arány kedvezőbb az országos átlag­nál. Csaknem két órán át tar­tózkodtam az üzem területén, de egyetlen sétáló, csellengő emberrel -nem találkoztam. Mindenki végezte, tette a dol­gát. Kerek János a napjainkra kialakult szervezettséget és az ezzel együtt járó munkafegyel­met dicsérte, s elmondta, eh­hez az is hozzájárult, hogy a gyáregység hat szocialista brigádjának a tevékenységé­ből kiiktattak minden formá­lis elemet. — A brigádok munkájában igyekszünk meg­valósítani az egyéni és a cso­portérdekek harmóniáját, összhangját. Nem tudom, mennyire nyi­tott ez az üzeme a Monori Mezőgép Vállalatnak, de mu­togatni lehetne ezt a telephe­lyet sok kisebb-nagyobb üzem kollektívájának. Még most, az őszi borongásban, a szemer­kélő esőben is látszik az egész telepen a gondos gazda keze munkája: virágok — igaz, megcsípte szépségüket a dér, szökőkút, körülötte fenyőfák karéja, mindenütt zöld bok­rok, leveleiket hullató faso­rok. Amikor a portásnak di­csérem a látványt, büszkén megjegyzi: — Aki nálunk megfordul, mindenki csak di­cséri, amit lát. s azt szok­ták mondani, ha nem halla­nák a gépek egyenletes zaka­tolását, zúgását, azt hinnék, valami szanatóriumba érkez­tek. — Pedig kemény munka fo­lyik a műhelyekben — mond­ja mosolyogva az igazgató, amikor elmondom a hallotta­kat. — Forgácsüzemünk két, esetenként három műszakban 'dolgozik. A szerelőrészlegek­ben egy műszakban folyik a termelés. Házgyári elemekhez Sok mindent megpróbáltunk — emlékezik az igazgató —, amíg a mai zavartalan, nyu­godt, folyamatos termelési fel­tételeket sikerült megteremte­nünk. Kezdetben olyanok vol­tunk, akár egy szatócsbolt. Mindent csináltunk. Azt mond­ták: vegyes profilú vállalat vagyunk. Épületgépészettől az erőgép-felújításig terjedő ter­melési skálán mozogtunk. El­sősorban az építőiparnak gyártottunk. Amit éppen kí­vántak, s végül ránk maradt a trélerek felújítása, javítása. Ezekkel szállítják a házgyári elemeket, egész falrészeket. — 1973-ban szakítottunk az építőiparral. Ha a Mezőgép egysége vagyunk, akkor a me­zőgazdasági tevékenységet se­gítő gyártmányokat kell ké­szítenünk — így szólt a ha­tározat. Másfél évig a palán- taágyásokat előkészítő gépsor egyes elemei készültek ná­lunk, de ezt elvitték tőlünk, s mi ismét arc nélküliek let­tünk, s amolyan tűzoltószere­pet játszottunk. A nagy változás 1977-ben következett be, amikor a For- gách utcában létrejött a Me­zőgép budapesti gyáregysége, s üzemünkhöz forgácsológépek kerültek, s ezzel egyidejűleg minket, bagiakat bíztak meg a különböző gépekhez — IFA teherautók, MTZ traktorok — szükséges hengerperselyek gyártásával. Ezeken kívül gyártunk még hajtóműveket a mezőgazdaságban és az ipar­ban használt szállítószalagok meghajtásához. Biztató jövő 1986-ben volt egy kisebb válságuk. Felszabadult az öt- venfőnyi betanított lakatosok­ból álló munkásgárdájuk a profilváltás miatt. Senkit nem bocsátottak el, mindenkit át­képeztek, s most ezek az em­berek forgácsológépeken dol­goznak. — Nem könnyű a dolgunk — hallom az igazgató szavait —. hiszen sok a kötöttség nálunk, s bérben sem álljuk a versenyt a környező terme­lőszövetkezetekkel. De az em­berek szeretnek itt lenni, mert nemcsak munkát, de em­beri szót, biztonságot és sze­mélyes gondoskodást is igyek­szünk adni. Jövőre talán anya­giakban is előbbre lépünk. F. M. Gyomron Fogadóórák Kovács Györgyné, Gyömrő nagyközség megyei tanácstag­ja 1987. december 3-án, csü­törtökön délután fel 4-től öt óráig fogadóórákat tart Gyom­ron, a tanácsháza elnöki szo­bájában. Kéri a választópolgárokat, hogy közösségi ügyeikkel, egyéni problémáikkal keres­sék öt fel ebben az időben. Miért pont most? Mese az autóbuszöbölről szidták ezért az illetékest, mert már a rossz idő beállta­kor fogtak hozzá a munkához egy debreceni (!) székhelyű gmk tagjai. A laikusok féltek, hogy majd nem köt meg ren­desen a bitumen. Ök még nem tudták, hogy a boszor­kánykonyhán azóta már olyan kísérleteket végeztek, amely azonnal megköti az anyagot — nevezetesen az aszfaltot. Szóval Gyomron a falusi re­formátus templom közelében található két autóbusz-megálló­ban megjelentek a gmk tag­jai és serényen munkálkodni kezdtek. Szó se róla, elég gyor­san dolgoztak. Nem úgy, mint amikor a Táncsics Mihály ut­ca kátyúit tüntették el. Az az attrakciójuk több hónapig is eltartott... A minap — talán az év­forduló miatt? — ismét meg­jelentek a színen az aszfal­tozok. Ezúttal rombolni jöt­tek. Felszedték a buszmeg­állósziget oldalsó köveit, össze­törték az aszfaltot. Egyszóval szétvertek mindent, amit korábban megcsináltak. Az utasok csak ámultak-bámul- tak, amikor a Monorről ér­kező autóbusz nem a szoká­sos helyen állt meg, hanem a II, Rákóczi Ferenc iskola nap­közisépülete előtt. Az egyik hölgyutast úgy oldalba nyom­ták a diákok, hogy azóta is fájlalja eme testtáját. Ö ugyan­is csak állt az ajtóban, de nem tudott a megálló-áthelye­zésről. Aztán gyorsan észbe kapott s ö is leszállt. Szóval a buszmegállót szét­verték azok, akik szépen meg­csinálták. Az Illetékes, ami­kor megkérdeztük, miért van erre szükség, csak a száját húzta félre, de azért mondta: — Annak idején az öblök nem készültek el, ily módon veszé­lyes a buszok megállása miatt a közlekedés, meg különben is Maglódon a 31-es és Gyömröről érkező út talál­kozásánál valami új forgalmi rend készül... Ennyi és nem több. Azazhogy mégis. Mielőtt e fontos döntést — a rom­bolást, az öbölépítést elhatá­rozták — több helyszíni be­járást tartottak, úgy tíz-tizen­öt fontos személy részvételé­vel. — öböl márpedig kell! — mondta az egyik útügyi szak­ember a bejáráson. — Igaz, hogy nem lesz idegenforgalmi nevezetessége a községnek, a fegyverek sem fognak ropog­ni, mint a Perzsa nevű rokonánál, de kell, punktum. Így az autóbuszok sokkal méltóságteljesebben tudnak begördülni a megállókba, egé­szen az utasok mellé simul­hatnak ... — Még talán egy személyi lift is kellene, hogy az utas­nak a lépcsőt se kelljen meg­másznia — vetette közbe egy másik szakember. Javaslatát elvetették, de az iménti követelődző ismét fel­kiáltott: — öböl kell! A jegy­zőkönyvvezető ekkor ébredt fel álmából, s rögzítette is a jegyzőkönyvben. öböl lesz — ujjongtak töb­ben is. Végre valahára — igaz csak halkan — valaki meg­jegyezte: — Nem lehetett vol­na az öbölt megépíteni az el­ső alkalommal, amikor a busz­megállót? 7 eintették a többiek. Ugyan ^ már, nem tudod a (jó) magyar szokást. Először épí­tünk, aztán rombolunk, aztán megint építünk, megint rom­bolunk. Így mindig lesz mun­kánk. Járhatunk helyszíni be­járásokra, írhatunk jegyző­könyveket stb. ... és lesznek fölösleges ki­adások. Sok-sok tízezer forin­tok, amelyeket mindnyájunk zsebéből vesznek ki. No. de pont most, amikor az árcédu­lák ezreinek átírása kezdő­dik? ... Gér József •(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents