Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
1987. NOVEMBER 28., SZOMBAT mr « MhüYFJ A Pest Megyei Tanács ülése E lapunk első oldalán olvasható összefoglaló a Pest Megyei Tanács pénteken lezajlott ülésének gazdag tárgysorozatáról. Amint ott jeleztük, a testület a jóváhagyott napirendnek megfelelően áttekintette a megyében élő nemzetiségi lakosság helyzetét, a nemzetiségpolitika megvalósításának további feladatait. Foglalkozott a kormány munkaprogramjában szereplő teendők megvalósításában a tanácsi közreműködés fő irányaival, tájékozódott a termelési, ellátási bizottság tevékenységéről. A továbbiakban a napirend említett részeiről adunk részletes beszámolót. Nemzetiségi lakosság Jó a'apot ad a haladás a sokirányú fejlődéshez A megyében hatvanezer nemzetiségi lakos él. Ez az országos létszámnak a tizenhárom százaléka. Legnagyobb arányban Vác, Szentendre, Ráckeve és Budaörs vonzás- körzetének településein élnek. A legjelentősebb súlyú csoport a német nemzetiségé: 32 ezer főt számlál. Ezek azok az alapadatok, amelyekből a tanácstagokhoz előzetesen írásban eljuttatott beszámoló kiindult, s amelyekre a szóbeli kiegészítés is utalt. A szót kérők ugyanakkor sok olyan fontos részlettel gazdagították ezeket a számszerű tényeket, amelyek azt mutatták, a magyar anyanyelvű állampolgárokhoz hasonlóan, a nemzetiségi lakosság életkörülményei is jelentősen megváltoztak. Fejlődött például az iskolázottság, a szakképzettség, gyarapodott az értelmiségiek rétege. A változások hatására a nemzetiségiek egy része elköltözött szülőhelyéről, ami viszont magával hozta a kapcsolatok fellazulását és azt is, hogy a fiatalok közül sokan nem ismerik hazánk nemzetiségi politikáját, annak mindennapi gyakorlatát A felszólalásokban ugyanakkor nagy hangsúlyt kapott a család szerepe, az igények felkeltésének ugyanis ez a legbiztosabb helye, terepe. Ez azért is igaz — hangzott el —, mert a nemzetiségek a nyelvet tartják a legfőbb ösz- szekötő erőnek és érdekes módon a családon belül használni is sokkal jobban használják, mint azon kívül. Fontos szerepe van a nemes örökség megtartásában és ápolásában a kultúrának és örvendetes, hogy a megyében élő nemzetiségek több együttese országhatárokon íú1 is nagy elismerést szerzett Más tekintetben is növekvő a jelentősége a nemzetközi kapcsolatok erősödésének és ezt — amint azt a felszólalók egyike megfogalmazta — örömmel tapasztalja a nemzetiségi lakosság Kiemelkedő jelentősége van annak, miként vesz részt a települések közéletében a nemzetiségek egy-egy adott helyen élő csoportja. Ezen belül is elsőként a képviseletet kell említeni, s amint azt a megyei tanács ülése megállapította, négy települést kivéve, megfelelő a nemzetiségi tanácstagok aránya a testületekben, ám figyelmet érdemel és egyben teendőket is jelöl, hogy a tisztségviselők között már nem lehetünk elégedettek jelenlétükkel. Napjainkban elsősorban a helyi tanácsok tevékenységében ölt testet az ott élők számára a nemzetiségi politika és ez a felelősségnek jó érzé- keltetője. Nem megnyugtató tehát, ha hat esztendő alatt az érintett 61 településből csupán huszonkettőben tekintette ót testületi ülésen a tanács a nemzetiségi feladatokat. Ugyanakkor örvendetes, hogy a tanácsok többsége megfelelő figyelemmel támogatja a múlt emlékeinek megőrzését. például huszonkét településen van valamilyen gyűjteménye a nemzetiségi mindennapok tárgyi emlékeinek, huszonhat helyen készítettek el helytörténeti dolgozatot. ezeknek azonban csak a töredékét hasznosítják az érintettek az oktató és nevelő munkában. Lassú a haladás a kétnyelvű helységtáblák, intézménymegjelölések, utcanévtáblák elhelyezésében, bár nem számít ritka esetnek, amikor — és ez is elhangzott véleményként az ülésen — maga a nemzetiségi lakosság nem kívánja ezt a „megkülönböztetést”. Javítani szükséges a jövőben a tanácsok tömegkapcsolatait, mert sok helyen — az igény hiányára hivatkozva — nem szerveztek külön fórum- rendszert a nemzetiségek számára. Próbálkozások erre csupán négy-öt helyen vannak, de ott is főként a pedagógusokkal, az öntevékeny együttesek tagjaival való találkozásokat használják fel Az Országgyűlés 1987. szeptember 17-i ülésén fogadta el a Minisztertanácsnak azt a munkaprogramját, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága július 2-i állásfoglalására alapozódott. A minisztertanácsi dokumentumhoz kapcsolódva a megyei tanácsoknak is feladattervet kell készíteniük arról, miként formálódjon a tanácsi közreműködés a társadalmi-gazdasági kibontakozásban. Ez a program került tegnap a testületi ülés elé. Alapos előkészítő munka előzte meg az anyag összeállítását, hangzott el a szóbeli kiegészítésben, azt sem hallgatva el, hogy voltak és vannak vitatott kérdések. A nehéz helyzetnek szinte természetes vonzata a viták megléte. ám az a fontos, hogy döntő részben a vitatkozók a megoldást keresik és nem azt, miként lehetne megszabadulni a feladatoktól. Ezt tükrözte a testületi ülés is, ahol az előzetesen írásban megkapott feladattervet sokféle nézőpontból vizsgálták a szót kérők. Ami egyöntetűen kirajzolódott a vélemények hallatán, az a friss munkamódszerek szükségessége, a nyíltság növelése, a lakosság fokozott bevonásának elengedhetetlen- sége volt. Ezekre éppúgy szükség van a tanácsi gazdálkodásban, mint a települések közéletének fejlesztésében, a hatósági munkában, azaz — mondotta az egyik szót kérő — a tanácsok teljes tevékenységének fejlődnie kell az új követelmények teljesítése érdekében. Lényeges tartalékok rejlenek például a testületi munka tökéletesítésében. Amint az megfogalmazódott, a tanácstestület váljon minden településen a lakosság széles körét átfogó érdekegyeztetés fó.rumává és ezen a módon legyen a meghatározója az alapvető helyi társadalompolitikai feladatoknak, társítva azokhoz a feltételek rendszerét is. Szorosan ehhez tartozik az a jogos követelmény is, hogy az eddigieknél bátrabban és következetesebben, sokkal nagyobb nyilvánossáilyen célra. A fórumrendszer tökéletlenségének is szerepe van abban, hogy nem tartható teljesen megfelelőnek az érdekképviselet, így például kialakulatlan a nemzetiségi szövetségek választmányi tagjainak helyi tevékenysége. A haladás egyértelmű a nyelvoktatásban, a kulturális tevékenységben. Ma a megyében a nemzetiségek lakossági arányánál sokkal több gyermek tanulja az óvodákban és az általános iskolákban a nemzetiségi nyelvek valamelyikét (2713 óvodás és 11 416 általános iskolás), sajnálatos azonban, hogy kényszerűségből, jelentkezők híján gyakran kell képesítés nélküli pedagógusra bízni ezt a feladatot. Színes és gazdag a kulturális tevékenység, ugyanakkor a könyvtárak szerepe a kívánatosnál sokkal kisebb a köz- művelődésben. Aminek legfőbb akadálya a nyelvhasználat alacsony szintje és nem a könyvtárak készsége. Áttekintette a testületi ülés a megyei tanács irányító és koordináló munkáját is a nemzetiségpolitika megvalósításában. Ezt a tevékenységet, a tapasztalatok alapján megfelelőnek értékelték a véleményt nyilvánítók, ugyanakkor igényelték, a beszámoltatások alkalmával ez a szempont kapjon ez eddiginél nagyobb figyelmet. Az előterjesztésben foglaltak, valamint a felszólalásokban elhangzottak alapján a megyei tanács határozatban rögzítette a legfőbb teendőket és fejlesztési irányokat. got teremtve kell vállalni az állampolgárokkal (való párbeszédet minden, közérdeklődésre számot tartó ügyben. Kísérje fokozott figyelem a lakosság reagálását a testületi döntésekre, a közügyek intézésére, s az elöljáróságok hatáskörének növelésével is erősíteni szükséges a helyi érdekek egyeztetését, éppen az együttműködés javítását és nem annak nehezítését szolgálva. Bonyolult feladatok sokaságát kell megoldani a termelésben és az ellátásban, a szolgáltatások javításában, a többi között az eddigieknél is nagyobb figyelmet fordítva o kistelepülések napi alapvető árucikkekkel történő ellátására. A tanácsoknak — és ez nyomatékosan hangot kapott a véleményekben — fokozott szerepet kell játszaniuk a fogyasztói érdekek védelmében, a foglalkoztatási gondok enyhítésében, a közteherviselés alól kibúvók felderítésében. Nincsenek könnyű helyzetben a tanácsok, hiszen az eredetileg elfogadott hetedik ötéves tervben szereplő célok egy részének eléréséről átmenetileg le kell mondani fedezet híján. Ennek ellenére is a megyei tanács úgy foglalt állást, hogy a legfontosabb célok, így a lakáshoz jutás támogatása, az egészséges ivóvízzel való ellátás, a középfokú oktatás, valamint az egészségügyi szolgáltatások feltételeinek javítása, változatlanul fennmaradnak. Továbbra is előtérben állnak a meglevő intézményhálózat működtetéséhez szükséges feltételek, tehát a gazdálkodásban erre kell a hangsúlyt helyezni, s csak ezt követően lehet fejlesztési tervekkel foglalkozni. Elengedhetetlennek ítéltetett a tegnapi tanácskozáson az a nyílt párbeszéd, amelyet a tanácsi testületeknek kell folytatniuk a lakossággal a fejlesztési tervek átalakulásáról, a kihagyandó feladatokról, illetve arról is, mi az, amit a lakosság a maga anyagi eszközeivel támogatni kíván. A településeken élők fokozott részvételének igénylése természetesen csak akkor lehetséges, ha — emelték ki többen — a tanácsok minden tekintetben érvényesítik az ésszerű, takarékos gazdálkodás követelményét, és szinte minden forintról tudja az állampolgár, mire adták ki és kiadását mi indokolta. Meghatározó szerepe van a lakosság hangulatában az igazgatási tevékenység korszerűsítésének, a hatósági munka színvonala javításának. Érzékelhető változást kell elérni a bürokratizmus visszaszorításában, a kölcsönös bizalom erősítésében, arra kell törekedni, hogy a hatósági ügyeknek minél nagyobb részénél nyíljon mód ún. egyszerűsített határozat kiadására, s ha erre lehetőség van, akkor hosszas tárgyalások helyett egyezség jöjjön létre az érintett felek között. Tanúsítsanak következetességet a tanácsok a lakossági panaszok képviseletekor a közüzemi, közszolgáltató cégekkel szemben és általában a szolgáltatások esetében. Tűrhetetlen ugyanis az a ha- tóságosdi — hangzott el —, amelyet a közszolgáltatók egy része változatlanul érvényesíteni kíván a ' lakossági ügyekben, s amelyre, furcsa módon, legtöbbször éppen a fegyelmezett állampolgár fizet rá és nem az, aki kiskapukat keres. Az említett és a hasonló feladatokban nagy szerepe van annak, miként alakul a tanácsi szakigazgatásban dolgozók képzettsége, emberi alkalmassága, erkölcsi-anyagi megbecsülése. A tanácsi testületek éppen ezért kellő kri- tikussággal mérjék fel a helyzetet, kétséget nem hagyva, a követelmények erőteljesen növekednek az apparátussal szemben is. A feiadattervben foglaltak megvalósítása érdekében a megyei tanács meghatározta a szükséges szervezeti intézkedéseket. Bizottsági munka Hatásos testületi támasz az előzetes véleményezés Törvényben előírt kötelessége a tanácsoknak és ugyanakkor joga is, hogy időről időre áttekintsék bizottságaik tevékenységét. A megyei tanács következetesen gyakorolja ezt a kötelezettségét-jogát, s a tegnapi ülésen a termelési, ellátási bizottság került sorra. Ennek a testületnek — hét tanácstag és hat nem tanácstag tag alkotja — a beszámolóját tevékenységéről az átlagosnál is érdekesebbé tette, hogy 1985-ben két korábbi bizottság összevonásával hozta létre a megyei tanács. A tapasztalatoknak tehát arra is választ kellett adniuk, célszerű volt-e az ésszerűsítés. A válasz egyértelmű igen. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a bizottság a gazdálkodási gondokkal küzdő tanácsi vállalatoknak, az energiafelhasználás ésszerűsítésének, a termelők ármunkájának, a megyei tanács szak- igazgatási szervei árhatósági és árellenőrző tevékenységének. Jelzi törekvéseik irányát, hogy a rövid beszámolási időszakban is módot találtak valamennyi, megyei alapítású tanácsi vállalat munkájának elemző áttekintésére. Jelzője a tevékenység hasznosságának az is, hogy a bizottság minden, a maga körébe tartozó végrehajtó bizottsági, illetve tanácsüiési előterjesztést megtárgyalt és véleményezett Olyan témák jelzik a bizottsági munka hatósugarát Feladatterv Legyen közösen kialakított a döntés és a végrehajtás HÉT HÍRE MERT VASÚTI • Az építők szakszervezetének elnöksége a cementipar helyzetét elemezte. • Az Ipari Minisztérium rendezésében szocialista brigádvezetők tanácskoztak a belső vállalkozásról. 9 Felavatták a fővárosban Kós Károly szobrát. • Az Országos Erdészeti Egyesület vitaülésen tekintette át a fabrikettálás teendőit. • A hét híre az is, hogy Budapest volt a helyszíne az országos vasúti beruházási konferenciának. Nem divat már a valamikori csúfolódó szólás, a teheti, mert vasúti. Már a „vasúti” sem teheti azt, amit akar (valaha sem úgy volt persze, ahogyan a csúfondáros szavak sugallták), hiszen amint a gazdálkodás minden terepén, a szállításban is sok minden érvényét vesztette a megszokottakból. Hosszú időn át ilyen megszokottnak számított például az őszi csúcs, azaz a szállítandó áruk összetorlódása, ma azonban azt mondják az illetékesek, valójában nincsen csúcs; kevesebb a munka. Egész esztendőben kevesebb volt. Január és augusztus között árutonnakilométer teljesítmény alapján) 4,9 százalékkal csökkent a vasúton továbbított teher és a személyszállításban is lefelé vezetett a lépcső. Hiába kutatnánk különlegességet á vasút helyzetében, ami ott látható, az lényegében a gazdaság egészének tükre, csak éppen (a vasút helyzetéből következően) tömegek számára láthatóbbak a gondok, mint a bányászatban, a kohászatban... A gondok egy része anyagi természetű, eredetű. Hosszú ideje zsugorodott a MÁV fejlesztési pénze, az 1975 és 1986 közötti időszakban a mérséklődés negyvennégy százalék. Annak ellenére következett ez be, hogy a vasút közismerten eszköz- igényes területe a népgazdaságnak, azaz itt sokba kerülnek a beruházások. Nem valami nagy horderejű változás például a Tápiógyörgye és Újszász közötti vasútvonal korszerűsítése, ami idei eleme a MÁV beruházási tevékenységének, mégis felemészt 70 millió forintot...! A pénz tehát gyorsan megy, jönni azonban nehezebben jön bevétel formájában, holott seregnyi lenne a teendő. S valóban seregnyi, csak éppen nem köthetők kizárólag pénzhez, beruházási forrásokhoz. Egy egyszerűbb, áttekinthetőbb, a laikus számára is könnyen kezelhető menetrend például (mert a mai körülbelül hatvan-nyolcvan esztendős módszertanra alapozott) legkevésbé függvénye a pénznek. Bizonyos szemléleti megcsontosodásoknak annál inkább igazolója a meg nem tartható menetidők makacs feltüntetésével, avagy azzal a gyakorlattal (amely a menetrendre alapozott, de semmi sem indokolja), amikor a nemzetközi expressz miatt, ahogyan azt a vasutasok mondják, félreverik, azaz félreállítják a belföldi forgalomban közlekedő szerelvényeket. Az expressz úgysem tudja a (gyakran) több órás késést behozni, viszont húszpercnyi, félórányi időnyereség fejében borul a menetrend szerelvények sokaságánál... Az ilyen és hasonló ügyeknek semmi köze ahhoz, mennyi a pénz a beruházási számlán! Baj, hogy kevés, de még nagyobbá teszi a bajt, amikor magyarázat, mentség lesz ebből a kevésből mindenre. Olyasmire is, aminek még laza kapcsolódása sincsen a fejlesztési forrásokhoz, annál inkább kötődik (ha kötődne) a rendhez, a fegyelemhez, a szervezettséghez. Szükség van persze pénzre is. Albertirsa állomás korszerűsítése még a megyén belül sem számít kiemelkedő közlekedési beruházásnak, nemhogy országosan az lenne, s mégis, amikorra a most folyó munkáknak a végére érnek majd, örülniük kell az érintetteknek, ha kijönnek az eredetileg tervezett 320 millió forintból. És ez csak egyetlen állomás! Mégis, a pénzszűkén siránkozni fölösleges, a gazdaság egészében kevés a pénz. Járhatóbb út tehát a pénzkiadás okos rangsorának elkészítésével párhuzamosan a vasúti szolgáltatások fejlesztése, sőt sók tekintetben azoknak a megteremtése. ft VÍlag sok országában újjászületik a vasút, azaz igazodik a lényegesen megváltozott körülményekhez. Erre lesz majd szükség a hazai vasútnál is. Majd. Most azonban tart még a lejtmenet. Ennek ellenére hatalmas rész a személy- és áruszállításból a vágányok világáé. Nyolc hónap alatt 150 millió fő vette igénybe a rohanó vagy éppen cammogó szerelvényeket, s eljutott rendeltetési helyére január és augusztus között 73,3 millió tonna áru is. Hiba lenne tehát húzni a lélekharang kötelét. A mai, nehéz körülmények között is, azok ellenére, készülni kell a holnapra, az újjászületésre. A vasút ugyanis versenyképes(sé tehető) mind a személy-, mind az áruszállításban, éppen mert vasúti, azaz az energiát kiválóan hasznosító formát kínál. Mészáros Ottó mint például a kis szervezetek, kisvállalkozások helyzetének elemzése, a lakosság gáz- és villamosenergia-ellá- tása, a megrendelői érdekvédelem, a megyei kiskereskedelem jellemzői, ez utóbbinál kihelyezett ülés keretében alkottak képet a magánkereskedelem szerepéről a lakosság ellátásában. Más tekintetben is éltek, mint munkamódszerrel, a kihelyezett ülések lehetőségeivel. Kiterjedt a termelési, ellátási bizottság figyelme olyan területekre is, mint az idegen- forgalom, ajánlásokat téve a valutabeváltási gondok megoldására, a fizető-vendéglátás bővítésére, a megyében lévő idegenforgalmi szervezetek együttműködésének kialakítására. A súlyos természeti csapásoknak (az aszálynak és a fagynak is szerepe volt abban, hogy a bizottság a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban az ágazati tevékenység széles körét tekintette át, kutatva azokat a lehetőségeket, amelyekkel enyhíthető a veszteség. Éppen az elért eredmények, a kialakult hasznos munka- módszerek tették lehetővé, hogy a megyei tanács a bizottság számára további és új feladatokat jelöljön meg. Változatlanul és még hatásosabban szükség van a megyei tanács, a végrehajtó bizottság határozatai végrehajtásának ellenőrzésére, a szakigazgatási szervek törvényes tevékenysége folyamatos figyelemmel kísérésére. Megnövekszik a bizottság szerepe, állapította meg tegnapi ülésén a megyei tanács, a vállalati önállóság bővülése és a lakosság ellátása között létrejöhető érdekütközések tisztázásában, a minőség javításában. Űj teendők seregét állítja a bizottság elé az ármechanizmus változása, a piacfelügyelet erősödése, a termelői jövedelmek forrásainak elemzése. Ilyen, eddig nem gyakorolt feladat a munkaerő-átcsoportosítás legcélszerűbb formáinak a keresése, azaz minden tekintetben igazodnia kell e bizottságnak is, akárcsak a tanácsok egészének, a megváltozott körülményekhez és feltételekhez. Ennek jegyében hozott határozatot a tanács a bizottsági munka fejlesztésére, annak fő irányaira. M. O.
