Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
T 2 1987. NOVEMBER 28., SZOMBAT Az ősök nyelvén, emberi jogon Ez a föld a mi A történelemkönyvek lapjairól csak a tények vésődnek kisdiákjaink emlékezetébe. A múltat, amely a Duna menti népek életében sok mesterségesen táplált ellentét forrása volt, nem élték át. Sokan munkálkodnak annak érdekében, hogy ne is éljék. A nemzetiségek jogai nem a számarányuktól függnek, a nemzet nem szívességet tesz azáltal, hogy nyelvük gyakorlását. kultúrájuk ápolását biztosítja — vallják sokan —, hanem a kötelességét teljesíti. Dr. Alt Gyulával, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének titkaközös hazánk rával akár a Vác—Budapest között közlekedő vonatok egyikén is beszélgethetnénk ezekről a kérdésekről. A bejáró dolgozók életét éli, személyes ismerőse sok váci lakosnak. akikkel együtt száll fel reggelente az alsó városi vasútállomáson. Velük társalog, politizál vagy tréfálkozik a Nyugati pályaudvarig, ahonnét a Nagymező utcai központba siet, már tizennyolc éve. Pályája kezdetéről szeretnék vele beszélgetni, s közben a Munka Érdemrend arany fokozatával való kitüntetésére gondolok, amit november 7-re vett át, s amihez gratulálnom illik. Új liszttárolók a budai malomban Elkészült a rekeszes siló A budai malomban — a régi gépház épületét felhasználva — mintegy 100 millió forintos költséggel 1650 tonna liszt raktározására alkalmas rekeszes silót álakítottak ki. A Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat régi gondja oldódott meg ezzel, így ez a vállalat is áttérhet a zsákos liszt- kezelés helyett az ömlesztett tárolásra. A lisztet ezután a beépített anyagmozgató gépekkel, zárt helyen továbbítják a járművekhez, ezzel a szállítás higiénikusabb és a veszteség is kisebb. A liszt innen zárt tartálykocsikban jut el a pékségekbe, s a korábbinál gyorsabbá is válik a kenyérgyárak kiszolgálása. A budai malom növelheti a lisztek választékát. Az új tárolóban a fehér liszteken kívül lesz helyük a rostokban gazdag, úgynevezett nagyobb kiőrlésű lisztféleségeknek is. A létesítmény átadásával befejeződött a malom fejlesztésének első szakasza. Nem csak szövetkezetnek Vállalkozó tervezők A korábban főként szövetkezeti beruházásokra szakosodott Szövetkezeti Tervező és Beruházó Vállalat (Szövterv) a fogyasztási szövetkezetek visszafogottabb fejlesztései miatt más területre is kiterjesztette vállalkozásait. Ily módon folyamatosan munkához juttatják tervezőgárdájukat, a megrendelők pedig jól járnak, mert alkalmanként soron kívül is elkészítik tervdokumentációikat. Bevezették az előtanulmányrendszert, ami azt jelenti, hogy a beruházóknak utólagos anyagi ellenszolgáltatásért elkészítik az általános tervtanulmányt. Süktoronnyi csordogál el évente Ki fizeti meg a fantomvizet? £ Vajon hogyan képes egy idős, nehezen mozgó asszony f egy év alatt háromszázhatvan köbméter vizet elhasz- ^ nálni? Ennyivel bizony tavat csinálhatott volna a nyolc- ^ vanhét négyzetméteres udvarban, vagy közfürdőt a für- ^ dőszobában. Äm ha valóban bekerült volna a tömén- ^ télén mennyiségű víz a kis ház vezetékeibe, ha más ^ nem, hát az emésztőgödör gyakori megtelése jelezte ^ volna a pazarlást. Bizonyára kitalálta már az olvasó, ^ hogy a vízóra-leolvasással kapcsolatos a panasz, ezúttal í Szűcs Istvánné, ceglédi olvasónktól érkezett. A nemzetiség szolgálatában — Én úgy fogom fel ezt az elismerést, mint a mi egész nemzetiségünk megbecsülését, amelynek én magam a szolgálatába szegődtem — mondja, miután felidézi a maga számára fényes szeleknek tekintett lelkes esztendőket. — Budapesten szlovák iskolába kerültem, aztán a szlovák tanítóképzőt végeztem el, s utána Nógrád községbe kerültem, s ott oktattam az 'anyanyelvűnket. Mentem, ha kellett Bánkra meg Felsőpe- ténybe is szívesen, mert hivatásnak éreztem, amit csinálok. A tanító ember képzettsége sokat ért abban az időben, s mivel Nógrád nyugati peremén szép számmal beszélik a szlovákot, s jól jött ez a tudás az ifjúsági mozgalom számára is. Hamarosan a rétsági járás KISZ-titkára lett Alt Gyula, bár előtte egy ideig még a sportélet első számú szervezőjének a posztján is dolgozott, ami feladatnak is szép volt. de szervezői, vezetői tapasztalat- szerzésnek sem utolsó. Ezek a tapasztalatok segítettek, s talán adtak bátorságot ahhoz is, hogy a kérésre tizennyolc évvel ezelőtt igent mondjon, s legyen az országos mozgalom egyik vezetője. Ha csak a magunk megyéjét nézem, már akkor is nagy lehet. a felelősség, hiszen a hivatalos adatok szerint 25 ezer ember vallja itt magát öntudattal szlováknak, mintegy 21 településen. Óvodák, iskolák pedagógusai munkálkodnak ezeken a helyeken azért, hogy kis és nagyobbacska neveltjeik alapos tudással, szépen beszéljék szüleik nyelvét, s ne csak ápolják hagyományaikat, hanem gazdagítsák is a szlovák nép s vele együtt a közös haza kultúráját. A Duna két partján — Milyen ez a kultúra itt és most Pest megyében? — Egy kicsit kétarcú — hangzik a válasz. — Az egyik élénk színű, viruló arc. A Duna másik oldalán, a Pilis völgyeiben, ahol népszerű a nyelvoktatás, igénylik a szülők és a fiatalok, míg az innenső oldal egy kicsit halványabb arcú. Több ugyan az erőfeszítésünk, de szerényebbek az eredményeink. Több segítségre lenne szükség. Lapunk szentendrei mellékletében arról olvashattak nemAz Ipari Technológiai Intézetben üzembe helyezték a hazánkban legnagyobb teljesítményű technológiai lézeres gyártórendszert, amely a fémek hegesztésére, vágására és felületkezelésére alkalmas. A berendezés egyes elemei több országból származnak, az OMFB anyagi támogatásával mindenhonnét a nemzetközileg legtöbbre értékelt részegységeket vásárolta meg a technológiai intézet. A gyártórendszer üzembe helyezése elősegíti a műszaki fejlesztés egyik legfontosabb tennivalójának, az anyagtudomány és anyagtechnológia kutatási eredményeinek ipari rég az előfizetők, hogy a pi- lisszentlászlói gyerekek a régebbi körzetesítés miatt naponta kénytelenek busszal bejárni a városi iskolába, holott odahaza üresek a tantermek. Csak egy döntés kellene ahhoz, hogy otthon tanulhassanak. aminek az eredménye biztosan még hatékonyabb nyelvoktatás, jobb iskolai bizonyítvány lenne. — Tudunk erről, s támogatjuk az otthoni tanítást — bólint a titkár, amikor szóba hozom a kérdést. Majd azt jegyzi meg, hogy a körzetesítés annak idején sok helyen negatívan hatott, s ahol lehet, ezeket az ellentmondásokat is jó lenne feloldani. Betöltve a híd szerepét Annál is inkább — gondolom hozzá én, mert a szellemi erők, ha lassan is, de tudatosan s egyre gyarapodnak. Az Országos Pedagógiai Intézet belföldi és külföldi iskolákra küldi az arra érdemeseket, akik mind többen lesznek. Ehhez még az kellene, hogy az ösztöndíj-lehetőségekre is jobban alapozzon a szövetség — teszi hozzá Alt Gyula, de ennek további feltételeként azt is megjelöli, hogy a szülők ösztönző segítsége is kell, hogy jövőt lássanak ebben gyermekeik számára. — Szóval, a nemzetiségi öntudat — mondom én —, amelynek meg kell teremteni a maga közvetítő eszközeit. — Ez az öntudat az utóbbi időkben a kedvező feltételek hatására is, egyre inkább erősödik. Népszerűek kiadványaink. Lapunk a Ludove No- viny, szövetségünk évkönyve a Nas Kalendar, s mindinkább élénkül az anyanyelv iránti érdeklődés. — Hogyan sikerül betölteni azt a bizonyos, sokat emlegetett hídszerepet, a két ország és a két nép között? — Legjobb, ha erre is konkrét Pest megyei példákkal válaszolok. Hagyományos jó barátság. testvérjárási kapcsolat alakult már hosszú ideje a váci vonzáskörzet és a lévai, meg az érsekújvári járások között. Közismert, hogy a betakarítási munkákban segítenek egymásnak a határon innen és túl működő gazdaságok. hogy például a Szob térségében és a Párkánynánán lakó vasutasok szocialista brigádjai nemcsak dolgozni utaznak át naponta, hanem akkor is átlépik a határt, amikor itt vagy ott családi építkezés kezbevezetését. A berendezés az Ipari Technológiai Intézetben mintarendszerként működik, amelynek célja az, hogy a hazai iparban elősegítse a legkorszerűbb lézeres gyártó- rendszerek meghonosítását és elterjesztését. Az intézet szakemberei a későbbiekben arra törekednek, hogy a berendezés részegységeit hazai vállalatok gyártsák. A kutatási és fejlesztési célok mellett az intézetben termelési feladatokat is ellátnak a gyártórendszerrel. Megrendelésre vállalják a különleges fémekből és ötvözetekből készült precíziós alkatrészek hegesztését és vágását. dődik, amiben segítenek egymásnak. A püspökhatvani termelőszövetkezet tagjai rendszeresen üdülnek Csehszlovákiában, s a köztük kialakult családi kapcsolatok is alapjai a nemzetköziségnek. Megemlíthetem még, hogy együttesek járnak át hozzánk szerepelni, s fellépnek odaát a mieink. Ez is fontos, de ahhoz, hogy az ország lakossága jobban megismerjen bennünket, s nem csak akkor figyeljen ránk. amikor táncolunk, ünnepelünk, sok segítséget adhat és ad a sajtó is. — örülünk, hogy a nemzetiségi lakosság megfelelő arányban kerül be a helyi vezetőtestületekbe, ám azt is meg kell mondani — folytatja vendéglátóm —, hogy több fiatalt szeretnénk látni a soraikban. A szövetség központjában lassan megkezdik a jövő évi országos kongresszus előkészítését. Az alapszabály némileg módosul majd. mert figyelembe veszik a közben lezajlott társadalmi változásokat, melyeknek egyik tendenciája a demokratizmus elmélyítése. Azt a szövetség vezetői is jól tudják; az igények egy gazdaságilag nehezebb időszakban fokozódnak, s ezt az ellentmondást kell feloldani, ahogyan lehetséges. A feltételek kedvezőek Politikailag mégis kedvezőnek, kiegyensúlyozottnak mondja ehhez a feltételeket dr. Alt Gyula titkár, aki a nemzetiségi létről, életformáról így beszél: — Mi szlovákok vagyunk, megtartjuk őseink nyelvét, ápoljuk és továbbfejlesztjük kultúránkat, kapcsolatot tartunk az anyaországgal, de ez a föld a hazánk, népeinek boldogulásáért együtt munkálkodunk. — És Vác? A Dunakanyar? — Igen. Itt van az otthonom. Nem akarok innét elköltözni. Sok az ismerős, a jó barát. Tizennégy éve tanítok már a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemen. Azóta nagyon sok emberrel kerültem közvetlen elvtársi, baráti kapcsolatba. Nem vonz a nagyváros. Váci ember vagyok. Kovács T. István Szigorú fiatalember — Ha jól emlékszem, hatéves a vízóránk — magyarázza az idős asszony. — Két éve, 1985-ben mint minden évben jöttek a PVCSV emberei leolvasni a vízfogyasztást és legnagyobb megdöbbenésemre há- romszázhatvan köbmétert mutattak ki. Fölvettek egy jegyzőkönyvet, széjjel azonban nem néztek. Nem érdekelte őket, hogy vajon elhasználhattam-e ennyi vizet, s a csapokat, vezetékeket sem vizsgálták meg. Szerelőt hivattam, aki megállapította, hegy ^-téli csap szivárog. Rögtön megcsináltattam és nyugodt voltam, egészen a tavalyi vízóra leolvasásig. Akkor ugyanis ismét háromszáz köbméter túlfogyasztást állapítottak meg. Elküldtem a fiamat a vízmű irodájára, hógy segítsenek, vizsgáltassák meg a mérőt. Azt válaszolták, küldjük Pestre, saját költségünkön. Ez ötszáz forint lenne. Az előző évben nyolcszázhuszonnégy forintot fizettem a vízdíjra, a máskor szokásos ötven-hatvan forint helyett. Tavaly már nyolcszáz- hetvenhat forint volt a vízszámla. A nyugdíjamat most emelték négyszázzal, így kapok háromezerharminc forintot. Megtagadtam a vízdíj befizetését, ez egyébként nem is volt nehéz, ugyanis pénzem sem volt rá. De kijött egy szigorú fiatalember a vízműtől és közölte, ha egy héten belül nem fizetek, kikapcsolják a vizet. Mit tehettem, kölcsön kértem és fizettem. Ahogy elmondja Szűcs Istvánné a történetet, újra átéli, hangja, keze reszket, könnyeivel küszködik. Hova lett az a rengeteg viz, nem értem, nem értem! — mondogatja egyre. A Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat ceglédi üzemmérnökségén pontosan értik, hová lett az a rengeteg víz. Lukácsi Sándor, vízőr technikus és Ungvári Mihály, az üzemmérnökség helyettes vezetője, mikor megismerik az ügyet, egy pillanatig sem állítják, hogy az idős asszony használta el. A szakemberek sokéves tapasztalatuk révén, csupán a családtagok számából, a lakás komfortfokozatából, a kert nagyságából kiindulva igen pontosan meg tudják becsülni, mennyi vizet is fogyaszt egy család. A fogyasztó kivitelez — Nyilvánvalóan elfolyt az a víz, anélkül, hogy bárki észrevehette volna — mondja Lukácsi Sándor. — Sajnos a kerti csapok elzárókarja konstrukciós hiba következtében olyan, ha nem húzzák meg jó erősen, akkor csupán fönt áll el a folyás, lent azonban szivárog a víz. Óránként egy liter is elfolyhat. Ez egy év alatt egy víztoronnyi mennyiséget jelent, csupán egyetlen fogyasztónál. — Nekünk is érdekünk, hogy nyomára jussunk a túlfogyasztásnak, hiszen ez sok drága, elpazarolt, talajba elfolyt vizet jelent — veszi át a szót Ungvári Mihály. —S nem ütközik ki mindig a szivárgás, mert, ha a víz utat talál magának, nem a fogyasztó házát mossa alá. Amíg kéthavonta olvastuk le a vízórákat, az ilyen műszaki hibából adódó pazarlás hamarabb kiderült. Amióta azonban bevezették az évente egyszeri leolvasást, azóta már vízóra-leolvasónk sincs, a szerelők feladata ez. Volt már nekünk tizenhatezer forintos vízdíjunk is, itt percenként tizenkét liter víz folyt el. Természetes, hogy egy idős asz- szony nem fog kéthavonta lemászni a vízaknába, de érthetetlen, a fogyasztók mennyire nem törődnek azzal, hogy időnként ellenőrizzék a mérő állását, elejét véve a pazarlásnak. Kiderül, hogy a Szűcsnének javasolt mérővizsgálat az óra hitelesítése, amelyet az Országos Mérésügyi Intézetben végeznek, s ezer köbméteres fogyasztás után a vízmű végezteti el. reklamáció esetén azonban a fogyasztónak kell megelőlegeznie a bevizsgálás költségét. Gyakran ez kidobott pénz, mert csak abban az esetben kapja vissza az összeget, ha kiderül, hogy az óra a ludas a többletfogyasztásban. Ám mivel ezek a szerkezetek a rajtuk átfolyó egy liter vizet is jelzik és regisztrálják, a vízmű szakemberei egyetlen vizsgálattal meg tudják állapítani, érdemes-e kockáztatni ötszáz forintot. Készek segíteni Szűcsné panaszától messzire jutottunk, hiszen már arról beszélünk, hogy drága vízköbméterek ezrei mennek veszendőbe konstrukciós hibás elzárócsapok. szivárgó vezetékek miatt. A mérőtől a lakás felé már a fogyasztó kötelessége ellenőrizni, karbantartani a vezetékhálózatot — mondja Lukácsi Sándor. — De még mindig túl olcsó a víz, sokan szó nélkül kifizetik a több száz köbméteres túlfogyasztást, az aktív keresőket nem vágja földhöz évente hat-hétszáz forint. Szűcs Istvánné azonban nagyon megérezte. Ungvári Mihály szerint, az idős asszony nem kereste meg őket a panaszával, pedig ha nekik ír, ügyét hamarabb rendezhették volna, méltányosságból. Azért — teszi hozzá némi éljél — nem is gondolnánk, hogy némelyik panaszkodó nyugdíjas — természetesen nem a mi panaszosunkról beszél — nem is olyan szegény, mint amilyennek látszik, a jogosan kivetett vízdíjat mégsem akarja befizetni ... Az üzemmérnökségen a falon felirat olvasható, miszerint ,,a vállalat dolgozói tevékenységüket a lakosság érdekében és minden külön juttatás nélkül végzik.” Ennek szellemében Lukácsi Sándor azonnal áttelefonál a faházba — itt intézik a számlázást és ahol Szűcsék panaszukkal többször is jártak — és kideríti, hogy az idei vízdíjuk már hasonló az 1985 előtt fizetetthez. Még azt is megkérdezik, hogy mii tegyenek ezen kívül Szűcsné érdekében, sőt maguk ajánlják fel, hogy kimennek az idős asszonyhoz, elmondják a fejleményeket és vállalják, hogy ezentúl évente többször kimennek ellenőrizni a mérőt, hogy elejét vegyék elzárócsap hibájából adódó túlfogyasztásoknak. Soha nem fog kiderülni, hogy vajon ilyen megnyugtatóan zárul-e ez az ügy akkor is, ha a néni a PVCSV-nek és nem az újságnak ír. Jó volna hinni, hogy igen. Javított az ellenőr Más kérdés a vízpazarlás, amelyért jog szerint a fogyasztó fizet, az igazságérzet azonban azt kívánná, hogy a télicsapok tervezőinek nyújtsák be a számlát. Eszembe jutnak egy idős ismerősöm szavai, aki a kispesti Wekerle-telepen nőtt fel. A lakónegyed a huszas években készült, házaiban kistisztviselők, kvalifikált szakmunkások laktak. Saját vízművel és csatornahálózattal rendelkezett a telep. Idős ismerősöm emlékezetében élénken él a vízőr, aki legalább félévente egyszer eljutott minden lakásba. Ahol csöpögött a csap, szivárgott az öblítőtartály, könyörtelenül bevasalta az öt pengő büntetést. Aztán leakasztotta válláról a faládát, és megbőrözte a csapot, beállította az úszót. Akkoriban megérte? Móza Katalin Telefonok alkatrészei Évente mintegy kétmillió különféle átviteltechnikái alkatrész! gyártanak a Telefongyár nagykátai üzemében. Kanyó Sándar- né (a kép előterében) munkatársaival a kicsi, de fontos alkatrészeket, a tekercseket állítja össze. (Hancsovszki János felvétele) Hegesztés — vágás Lézeres gyártórendszer [ *
