Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-26 / 279. szám

Maglódon Ki mit tud? ' A lódi Hazafias Népfront Mag- Nagyközségi Bizottsága Ki mit tud? vetélkedőt szer­vez. Szeretettel várja a la­kosság részvételét, életkortól függetlenül. A jelentkezőket az alábbi kategóriákban vár­ják: ének, zene, próza, tánc, paródia. Jelentkezni írásban lehet. Nevet, címet, életkort és az előadni kívánt műsor.számot kell közölni, s a postahivatal előterében elhelyezett gyűjtő­ládába lehet bedobni. Jelent­kezési határidő: 1987. novem­ber 30. Minden kategória­győztes jutalmat kap. A nyil­vános versenyről színes video­felvétel készül. Gyomron Fogadóórák Kovács Györgyné, Gyömrő nagyközség megyei tanácstag­ja 1987. december 3-án, csü­törtökön délután fél 4-től öt óráig fogadóórákat tart Gyom­ron, a tanácsháza elnöki szo­bájában. Kéri a választópolgárokat, hogy közösségi ügyeikkel, egyéni problémáikkal keres­sék őt fel ebben az időben. A központban r A Pest Megyei Hattyú Tex­tiltisztító Vállalat gyömrői felvevő fiókja új helyre köl­tözött a közelmúltban. Néhány nap óta már a Steinmetz ka­pitány és a Petőfi Sándor ut­ca sarkán levő épületben (a házasságkötő terem szomszéd­ságában) fogadják a helybe­lieket. A költözéssel párhuzamosan változott a Patyolat-felvevő­hely nyitva tartási ideje is. Hétfőn zárva vannak. Kedden 8-tól 18 óráig, szerdán, csü­törtökön és pénteken 8-tól 16 óráig, szombaton reggel 7-től 13 óráig lehet tisztításra be­adni a ruha- és ágyneműket. Felújították Huzamosabb ideig zárva volt Pilisen a Kossuth Lajos utcában a Lakatos és Szolgál­tató Ipari Szövetkezet fod­rász-kozmetikus részlege. A hét közepétől azonban ismét fogadják majd a vendégeket a felújított szép egységben, mert szerdán délután két óra­kor átadják rendeltetésének a megszépült létesítményt. A vendégeket csütörtök reggel­től fogadják majd a fodrászok és kozmetikusok. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 375. SZÁM 1987. NOVEMBER 36.. CSÜTÖRTÖK Tanácstagi beszámolók után A tisztség ne válhasson nyűggé Az igazat megvallva, ha figyelembe vesszük Ve- csés lélekszámút, amely akár két-három más községnyi, de akár négy kis ecsernyi vagy maglódnyi, nem csodál­kozunk azon a rengeteg napi gondon, amely mindmeg­annyi valós igényt tükröz. Sürgetően egymás elé so­rakoztatja ki-ki a magáét. A 34 ezernyi lakost képvi­selő mintegy 45 tanácstag számára sem könnyebb a helytállás, egyre több feladatot kapnak választóiktól. Nem irigylésre méltó ma­napság a helyzetük, tudják azt a választópolgárok, s így nem is maradnak adósak a kijáró tisztelettel azok számá­ra, akik őket az elvárásnak megfelelően képviselik. Az el­lenkezője is igaz. Alapos tájékoztatás Jó alkalom volt számvetést készíteni a tanácstagi beszá­molók során, amelyek hű ké­pét adták a tanácstagok és választóik között kialakult kapcsolatoknak is. Valameny- nyi választókerület községi szinten azonos, tömören meg­fogalmazott információáradat birtokába jutott. Az állampol­gár tájékoztatása mindenre kitért, de a saját körzetét is magában foglalta. Az 1985. december 31-én megszűnt kofa helyébe lépő Vecsésen is bevezetett teho, melyet a lakosság 64,6 száza­léka megszavazott, fókuszba állította a ráfordítás kérdését. Ám e téren is gondok van­nak. Ügy tűnik, az önként vállalással nincs is baj, annál több a „kötelezettekkel”. Ve­csésen 5 ezer 632 ezen csalá­dok száma. A tervezett összeg 1986—1987. június 30-ig közel négymillió forint volt. Ezzel szemben csak kétmillió 600 ezer volt a befizetett összeg. Hozzászólás cikkünkhöz az út visszafelé Rögös Háládatlan, de üdvözlésre méltó család- és ifjúságvédel­mi cselekedetről adott hírt a Monori Hírlap közelmúltbeli két száma. A rendőrség bel­ügyi, közigazagtási, vám- és pénzügyi szabálysértéseinkre ügyelő tagjai megunták a csa­lád- és ifjúságvédelem terüle­tén elhangzó sok hiábavaló szót, és a tettek mezejére lép­tek, bátran vállalva az ügy ér­dekében a népszerűtlenséget. Sülysápon és környékén raz­ziát szerveztek a bögrecsárdák és zúgmérők feltárására. Bár fel vannak ezek tár­va, csak bizonyítani is kell. Tudja ezt a környék minden lakója, kik azok, akik anyagi javakért serénykednek, kik azok, akik mások gyengeségé­ből, mérhetetlen szomjúságá­ból akár a családi tűzhely, akár a kiskorú gyermek ro­vására is mérik az italt. Ezek a szorgalmas zugkimérők nem törődnek vendégeik otthoni nélkülözéseivel, testi-lelki nyo­morba juttatásával. Lényeg az, hogy az ily módom meg­szerezhető anyagi javak a raz- ziázó csoport által nyilvántar­tott portákra csordogáljanak. Hogy ez igazán milyen áron történik, csak akkor tudnák igazán felmérni, ha végighall­gatnának egy ifjúságvédelem­mel, azaz ártatlan, semmiről nem tehető gyermekek érde­kében összejött tanácskozást. Vagy nyitott lélekkel végig­hallgatnák a tanügyi munká­ja mellett gyermekvédelem­mel is megbízott pedagógus gondjait. Üdvözlöm ezt a cselekvő ak­ciót. Tudom, az „alma” nagyon mérgezett, a zugszeszkereske­dők csak egy pontot jelente­nek rajta, de állíthatom: fe- kélyesedett pontot. A tárgyila­gosság kedvéért illő odafigyel­ni a hivatalos kimérőkre is. Semminemű szeszfogyasztás­csökkenés nem tapasztalható itt sem, és ezeken a helyeken sem az egészséges életmód fő­iskolai tananyagát oktatják a törzsvendégeknek, de még az általános iskolait is elfelejtik, módszeresen. De legalább itt a „jövő hetet” nem lehet el­inni, mert hitel nincs, mint a jóságos bögréseknél. Tudom én, ha ez a bátor, biztató akció folytatódik is és a környék zugkereskedői meg­kapják sürgősen befizetendő csekkjeiket, akkor is marad elég gond. De azért én bízom a jövőben. Ha az apa mind ritkábban megy haza mámor­tól öntudatlanul, agresszív viselkedésre még elég erővel rendelkező állapotban, és uram bocsá’, az anya sem az alkoholizálásban látja az emancipálódástr hátha a ka­maszodó gyermek sem a ká­bítózásban keresi a boldogsá­got — mert úgysem ott talál­ja meg. Nagyon rögös az alkoholis­ták útja visszafelé. Ezen az ingoványos talajon elindulta- kat ne befelé segítsük, hiszen erős emberre van szükség az úton történő visszafordulás­hoz. De minden cselekedet, ami kevesebb alkoholt juttat a családok poharába — több tejet juttat az asztalaikra! Földiné Kovács Ida Pest Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet Bár a „kintlévőség” is beter­vezett összeg. A mentességi joggal élők indokait kivizsgálandó, amel­lett, hogy a helyszínre terelt vizsgálóbizottsági munka nem kevés időt s fáradságot igé­nyel, végül, ha nem is az ösz- szes kérelmező, részére, de jó néhány esetben eredményekre vezet. Ezzel csökken a terve­zett összeg, s így növekszik a gond. Hogy az egész köz­ségre kiterjesztett, a tanácsta­gi beszámolók révén hozzá­férhető információkra nem­igen tartottak igényt, azt né­hol a zsúfoltság, néhol az üres széksorok látványa jelez­te. Ha azt vesszük figyelem­be, hogy a tanácstagi beszá­molók anyagát úgy hozzáve­tőleg a májusi falugyűlésen hallhatták a választók, s a néhány hónapnyi változást is sorolták számukra, elmond­hatjuk, sok újat hoztak fel­színre, mind problémát, mind eredményt. NyiEt vita Ám csupa kérdőjellel ért véget a harmincnégy főnyi gázért kiáltok összejövetele. Itt csapódik le a Tigáz gáz­stopjának következménye. Szenvedő alanyai pedig önhi­bájukon kívül maradtak a „körön kívüliek”, érvek és el­lenérvekkel néznek farkassze­met. A megoldás várat ugyan magára, de az útkeresés re­ményeket ébreszt. Nyílt vita alakult ki a vá­lasztók és a választott között. S ezt a nyíltszíni vitát vala­mennyi választókerületnél ta­pasztalhattuk, s nem is min­dig önös érdekű, inkább a közös gondok jutottak fel­színre. A 24-es választókerü­letben Fehringer Károly be­számolójából kitűnt, mennyit fáradozik a régi jogos kérés ügyében, nem is hiába: a Ve- csés-kertekalja MÁV-állomás­hoz hangosbemondót kér, kér­nek. S mint elmondotta, na­pirenden van a MÁV-nál a balesetveszélyt elhárító, in­formációs technikai berende­zés felszerelése. Dr. Orbán Zoltán tanács­tag körzetét sem kerülte el a közművesítés, a gáz s a csa­torna, belvíz kérdése. Ugyan az utolsó lélektani pillanatot sikerült kifogniuk, s az előre jelzett 20—30 ezer forintos költséggel szemben 16 ezer kétszázért kapott gázt a Steinmetz kapitány utca tár­sulása. S mint azt dr. Orbán Zoltán hangsúlyozhatta, gör­dülékeny volt a szervezés, s a munkálatok is hasonlóan. Megjegyezte: több fogyasztói engedélyt a Tigáz nem ad ki Vecsésre. Mi sem természete­sebb, ez „értéknövelőén” ha­tott. Viszont a belvíz bizony „jön az árvíz” felkiáltással számtalan választót késztetett felszólalásra. Kritikát is Dr. Orbán Zoltán ugyan dióhéjban megadta a választ, amely egyértelműen helyt adott a feléje irányzott kéré­seknek. Persze, mint mon­dotta, csodát művelni nem le­het. A Steinmetz kapitány út­ja rossz, lejtős adottságú te­rület, s így a helytelen víz- elvezetés miatt zúgva tör a csapadékvíz a kertekaljai ál­lomás irányába. Gyurkovics Miklósné elmondta, a Baj- csy-Zs. útról a felsőtelep vize ide lejt, már-már mind az állomás, mind az ABC-áruház felé járhatatlanná teszi az utat. S itt újra elmondhatjuk, nincs keresve sem, aki iri­gyelhetné a tanácstagot. Ha csupán e kiragadott néhány példát említjük, de sorolni érdemes, mennyire odafigyel ma már az állampolgár, s mennyire „érdemesíti” válasz­tott képviselőjét pozitív, de akár negatív értelemben is. A kritikát is mindenképp ja­vaslatként lehet, kell elköny­velni. Együttesen lehet csak megoldani, hogy ne váljék nyűggé a tanácstagi rang vise­lése. Fekete Gizella A zongoraművész hétköznapjai Caracas után a tévében Kissé megkésve ugyan, de a Magyar Televízió teljesíti régi adósságát: a tavalyi Liszt Ferenc nemzetközi zongora- verseny győztesét,. Mocsári Ká­rolyt ma, csütörtökön este mutatják be a tévénézők mil­lióinak. Az adás 22 óra 30 perckor kezdődik az 1-es programon. A műsorban elhangzik: Liszt: Rigolettó parafrázis, De­bussy: Boldog sziget, Rahma- nyinov: gisz-moll etűd, Schu­mann: Zongoraötös III. tétel, Bartók: Román táncok. Köz­reműködik: Keller András — hegedű és a Keller-vonósné- gyes. A monori származású 25 éves ifjú zongoraművésznek igazán mozgalmasan teltek a hónapjai, hetei, napjai azóta, amióta a tavalyi nagy sikert elérte. Természetesen külföl­dön is egyre többen megis­merték virtuóz zongorajáté­kát, egyre-másra kapta a meg­hívókat hangversenyek meg­tartására. Amerikai ösztöndíjjal jelen­leg is Párizsban tanul, Bou­logne híres iskolájában. Az ösztöndíj keretében egy évet Philadelphiában — egy otta­ni híres amerikai zongoramű­vész mellett — töltött, két évet pedig Párizsban. A mindennapi tanulás, gya­korlás mellett azért igyeke­zett eleget tenni a meghívá­soknak. Hollandiában, ponto­sabban Utrechtben részt vett az idén egy fesztiválon, óriá­si sikerrel. A múlt héten érke­zett haza Venezuela fővárosá­ból, Caracasból, ahol öt na­pig élvezte a dél-amerikai or­szágbeli vendéglátók szerete- tét. Természetesen — ez a mű­vészsors! — az egzotikus or­szágból nem sokat láthatott, mert igen feszes volt a prog­ram, hangverseny hangver­senyt követett. Három héttel ezelőtt a Ze­neakadémián vendégszerepeit Mocsári Károly. A Magyar Rádió egyenes adásban közve­títette az Állami Hangverseny- zenekar műsorát, amelyben ő is közreműködött. A karmes­ter-dirigens hazánk régi és kedves ismerőse, a japán Ko- bajasi Kenicsiró volt. Mocsári Károly egykori ta­nítómesterei, a szülők — és természetesen mi is itt, a sző­kébb pátriában — nagy ér­deklődéssel várjuk a ma esti bemutatkozását a Magyar Te­levízióban. Édesanyjától tud­juk, hogy a család is nagyon örül ennek a nyilvánosságnak. Emlékezetes pillanat tavaly­ról, amikor a Liszt Ferene zongoraverseny győztese lett. Mocsári Károly a Zeneakadé­mia pódiumán az értékelést hallgatja. Férjével és lányaikkal, Szil­vivel és Jácintával nézik majd együtt a „nagyfiú” mű­sorát. Aki jelenleg is Párizsban tartózkodik, de nem marad le semmiről, mert biztosan akad olyan ismerőse, aki felveszi. videóra a 35 perces műsort. S ha karácsonykor hazajön, ez lesz az egyik ajándék részére. No meg bizonyára a sok gra­tuláció, amelyet igazán kiér­demel, hiszen ebben az esz­tendőben is tovább öregbítet­te a magyar zongoraiskola hír­nevét külhonban is. Mi pedig izgulunk tovább Mocsári Karcsiért. Érjen el még sok sikert, legyen büsz­ke rá, hogy Monorról indult a remélhetőleg hosszú és si­keres művészi pályája. Gér József Lomtalanítás Monor Városi Jogú Nagy­községi Közös Tanácsa és a Hazafias Népfront városi jo­gú nagyközségi bizottsága ér­tesíti a lakosságot, hogy 1987. november 28-án szombaton lomtalanítási akciót szervez Monor, Monori-erdő és Péteri egész területén. Kérik a lakókat, hogy fe­leslegessé vált tárgyaikat, lo­mokat, rendezett formában 1987. november 27-én estétől november 28-án reggel 8 óráig lakásuk, illetve, lakóhá­zuk elé tegyék ki. Kulturális programok Ecseren csütörtökön 10 órá­tól a fogyókúrázók klubjának foglalkozása, 16-tól német nyelv-; 17-től autóvezetői tan­folyam és a nyugdíjasklub; 18-tól az ifjúsági klub ösze- jövetele. Gyomron zeneokta­tás, 15-től a színjátszókor pró­bája, 17-től művészi torna és gépjárművezetői tanfolyam, torna a Pázmány utcai és a Kossuth Ferenc utcai óvodák­ban. Az úttörőházban 15-től módszervásár úttörő tisztség­viselők részére és a barkács- szakkör foglalkozása, 15.30-tól német nyelvtanfolyam. Mono- ron 10-től 20-ig Balogh Gyu­la festőművész vásárlással egy­bekötött kiállítása, 14-től a Kossuth iskola színjátszóinak próbája és gyógyszerész vetél­kedő, 17-től és 18-tól dzsessz- balett. Pilisen a sakkszakkör összejövetele. Vecsésen 14-től a Napsugár babcáoport pró­bája, 17-től szabás-varrás tan­folyam, 18-tól ifjúsági klub- foglalkozás. Novemberi noteszlapok Vegyük komolyan önmagunkat A monori családi intézet vezetője, úgy is, mint a hely- történeti kör és közművelődé­si egyesület egyik oszlopa, mindig hoz valami hírt. Most például azt mondja: — Készül az új térké­pünk ... Hogy igazán legyen helytörténeti vonatkozása is, • úgy gondoltuk, jelöljük a ré- ges-régi, a régi és az új utca­neveket is. Ehhez kellene egy kis segítség. Sokan élnek a nagyközségben idős emberek, akik megőrizték emlékeze­tükben a korábbi utcaneveket. Őket kérnénk, ha bejönnének a családi intézetbe, vagy megírnák nekünk ezeket az emlékeiket, nagyon megkö­szönnénk. És azt is mondja: — Tegnap beszélgettem erről egy ismerősömmel. Meg­kérdezte: ugyan már, minek, kinek van erre szüksége, nincs jobb dolgunk? Már épp sikerült volna elkedvetleníte­nie, amikor kopogott az ajtón egy 83 éves asszony, hogy ő albérletet keresne, talán mi meg tudjuk oldani a gondját. És hogy tudtuk megoldani? Ügy, hogy a nálunk lévő hir­detések címét át kellett fo­galmaznunk „régire” — tud- nillik, a néni csak a régi ut­canevekre emlékezett. Meg voltam győzve. A ké­rést ezennel közreadjuk. © Tanácskozunk. Közrendről, közbiztonságról, ezen belül a közlekedésről. A hozzászóló, aki nemcsak azért szavahi­hető, mert történetesen refor­mátus lelkész, hanem azért is, mert mint a községben köz­ismert embernek, senkinek eszébe sem jut kétségbe von­ni a szavait, egy szólással kezdi. Azt mondja: Ha mi nem vesszük komolyan ma­gunkat, nem várhatjuk, hogy mások komolyan vegyenek minket. S hogy miért mondja ezt? Mert előzőleg szó esett a közlekedők fegyelmezetlensé­géről, meg arról, hogy a vas­úti átjáró piros jelzésénél át- szaladgálók akár tízezer fo­rintra is megbírságolhatok, és neki ehhez van egy története. — ... odaértem a sorom­póhoz a biciklimmel, éppen pirosra váltott. Megálltam, tekingettem jobbra-balra, vo­nat sehol. Ellenben mellet­tem állt egy motoros rendőr. Ő nézett engem, én néztem őt, megszólalt: „Na, mit te­kinget? Menjen!” Ő mond­ta... Mentem! A tanácskozás dől a neve­téstől. Ha mi nem vesszük komolyan magunkat... © Ugyanezen a megbeszélésen arról is szó van, hogy a mo­nori református temető bejá­ratánál évek óta kint van a behajtani tilos! tábla. Csak­hogy mintha ott sem lenne. Holott — különösen mostan­ság, hogy a községi ravatalo­zót felújítják, s minden te­metés a kinti ravatalozóból történik — nemcsak zavaró, de egyenesen kegyeletsértő, ahogyan a motorosok átdur- rognak a sírok között, túlber­regik a gyászbeszédet, szlalo- moznak a gyászoló sokaság tagjai között. Igen ám, de a temető túlsó végén nincs kint semmilyen tábla, és azon a végén át lehet legegyszerűb­ben kijutni a szőlőhegyre. Valaki fennhangon el is mor­fondírozik a dolgon: — ... ha jól tudom, Nyu­gaton, egyes helyeken már a parkokat is úgy építik, hogy nem jelölik ki előre az uta­kat, hanem hagyják, hadd taposson ösvényeket a közle­kedők sokasága, és ahol aztán kitaposta, ott fog járni a to­vábbiakban is, tehát oda épí­tik az utakat... Úgyhogy tulajdonképpen nem mi járunk rossz, felé a szőlőhegyre. Rossz helyen van a temető, mit lehessen ten­ni... K. Zs. ■(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) {

Next

/
Thumbnails
Contents