Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
4 *rvr , MEGYE! 1981. NOVEMBER 2., HÉTFŐ Részegség, munkakerüSés, lopás Éjszakai razzia Budaörsön A római cserépre szükség van?! A döntésre még várni kell Két éve üzemel Dunakeszin a 43-as Állami Építőipari Vállalat Római Tetőcserépgyára, amelynek sorsáról az utóbbi hetekben egyre több a találgatás. Hírek keringenek arról, hogy az anyavállalat kötelékéből kiszakadva a jövőben önálló kisvállalatként működtetik majd vagy beolvadva a híres VAÉV—BRAMAC Kft- be. annak keretében működik tovább a jövőben. Ami viszont biztos, az az, hogy napjainkban már folynak a tárgyalások és a gazdasági számítások arról, hogy a 43-as számára melyik megoldás lenne előnyösebb, hiszen a vállalat — veszteségeinek, pénzügyi kötelezettségeinek rendezéséhez — már kénytelen volt megválni két házgyárától, központi irodaépületétől, balatonkenesei kempingjétől, hogy csak a jelentősebb egységeket említsük. Mindezek után többen attól tartanak — köztük elsősorban a cserépgyáriak —, hogy ez az üzem is az eladandók listájára kerül. De hogy valójában milyen elképzelései vannak a 43-as vezetőinek a cserépgyár sorsát illetően, arról Garay Andort, a vállalat műszaki vezérigazgató-helyettesét kérdeztük meg. Ez a szombat este is úgy kezdődött, mint a többi. A budaörsi rendőrőrs bejáratánál már készülődtek az éjszakai ellenőrző körútra. A kívülálló számára szokatlan lenne az egyenruhások mellett az a néhány civil ruhás férfi és nő. Pedig Budaörsön bevált módszer már, hogy a rendőrséggel karöltve gyámügyi előadók, pártfogók is részt vesznek a razziákban. Lukács Sándor rendőr hadnagy őrsparancsnok vezetésével indultak útnak a járőrautók. A közkedvelt szórakozóhelyeket keresték fel először. Sajnos, sok esetben tapasztalták, hogy a fiatalkorúak jóval 20 óra után is a bisztrókban, eszpresszókban tartózkodnak, és sokuk előtt ott állt az asztalon a szeszes ital. Akadt munkája bőven Papp Katalin gyámügyi főelőadónak és. TJrbán László hivatalos pártfogónak. A törökbálinti Kanizsa bárban például három 17 éves fiú üldögélt kissé ittas állapotban. Ilyenkor persze mentegetőzik a tulajdonos: ő nem tudhatta, hogy az üzletében sört fogyasztók még fiatalkorúak. Apropó. A tulajdonosok viselkedése. A törökbálinti Bá- lint-kert bisztró vezetője sértésnek vette, hogy vendégeit „molesztálják” a rendőrök. Pedig tudhatná, hogy az ilyen igazoltatásoknál mennyi munkakerülő, visszaeső bűnös lepleződik le. A Lovas-tanya nevű diszkóban például Pau- lovfkin László rendőr törzs- őrmester egy lopásért feltételesen szabadlábon levő férfit talált: éjszakai szórakozóhelyen tartózkodott, ráadásul ittasan. Fogytak tehát szépen a feljelentő- és büntetőcédulák: részegség, személyi igazolvány hiánya, munkakerülés miatt. Szép kis lista gyűlt össze ezen az estén. Szerencsére az autósokkal nem volt komolyabb baj; úgy látszik, a Belmondo-film sok embert otthon tartott. Meg ne lássam itt niég egyszer — szól Urbán László intelme. Aki pedig a filmet is szerette volna nézni, és még szórakozni is akart, az felkereste a biatorbágyi Kőnig- bárt. Az ízlésesen, otthonosan berendezett presszóban semmilyen rendellenességet nem tapasztalt a rendőrség. Náluk ritka a dicséret, de itt a tulajdonosnak ez is kijárt. Az est csattanóját az a szemfüles törökbálinti mezőőr szolgáltatta, aki éjfél körül A nyár közepe 6ta üj tanácselnök áll a testület élén Tápiószecsőn. Lénárd László a szó legteljesebb értelmében fiatal ember. Harminckét esztendős. de nemcsak korára nézve fiatal, hanem szemlélete. elképzelései is a legifjabb nemzedék véleményét, érzésvilágát tükrözik. — Hogy miért gondoltak rám, amikor új elnököt kerestek? — kérdez vissza Lénárd László. — Talán, mert gyakorta hallattam a szavamat a tanácsüléseken. S bizonyosan közrejátszott ebben a döntésben az is, hogy az előző elnök — aki az áfészhez ment visz- sza dolgozni — szintén fiatal ember volt és eredményes munka állt a háta mögött. rfét nap gondolkodási időt kért, amikor felajánlották neki a tanácselnökséget. Ezalatt újraértékelte addigi életét, az 1985-ös választások óta végzett tanácstagi munkát. Mérlegre tette a két diplomával megszerzett biztos egzisztenciát és a közösségért végezhető tevékenység lehetőségét. — Két nap után válaszoltam: vállalom. Igaz, hogy az eltelt három hónap nem hosz- szú idő, de úgy gondolom, kiábrándulásra azért elég lett volna. Eddig nem bántam meg a választásomat, bőr anyagilag rosszabb helyzetbe kerültem. Viszont az a tény, hogy ezen a poszton sokat tehetek az emberek közönyének oldásáért, hogy reményem, lehetőségem van felrázni, megmozgatni a helyi közéletet, lelkesítő távlat. érkezett a budaörsi rendőrőrsre. Nem egyedül. Egy tolvajjal. aki- több ezer forint értékű fát lopott. Felvételeink az éjszakai razzia egy-égy mozzanatát örökítik meg. Kép és szöveg: Csécsei Zoltán Cím fölötti képünkön: Helyszíni pénzbírság. A hogyanra is vannak már elképzelései: — Tápiószecsőn nem lehet panaszunk arra, hogy a tanácstagok elhanyagolnák a testületi üléseket. De azt szeretném, ha ezek a fórumok valóban nyitottá válnának. Ha a tanácstagok kézen fognának egy-egy agilisabb, vagy éppen értetlenkedő állampolgárt és elhoznák a tanácsülésre. Hogy saját maguk győződjenek meg, miként születik egy- egy fontos döntés. Már jövőre szeretnénk a tanácstagi pénzalapot elkülöníteni a költségvetéstől. Éppen azért, hogy az emberek aktívabban részt tudjanak vállalni saját gondjaik megoldásában, közvetlenebbül érezzék, hogy odafigyelnek az igényeikre. Két utcában szerveztek a tanácstagok útépítést Tápiószecsőn. Magánfuvarozók, erőgéppel rendelkező kisiparosok végzik a munka dandárját, társadalmi munkában. Természetesen az utcák lakói is mélyen a zsebükbe nyúltak. Utcagyűlést hívtak össze a munkálatok megkezdése előtt, ahol nemcsak az került szóba, hogy mindenki hordássá be a tüzelőt, még az építés előtt, hanem véleményt mondhattak a munka tervezett menetéről is. A lakók végül is ötezer forinttal szálltak be az útépítésbe. cserében a tanács lemondott háromévi tehóról. Hasonlóképpen tehókedvez- mény illeti meg azokat is, akik járdát építenek. — Leszavazott a tanácsülés, amikor azt javasoltam, hogy csak abban az esetben engedjük el a tehófizetést járdaépíA lakosság megkedvelte — A piackutatási felmérések kétségtelenül azt igazolják, hogy a lakosság megkedvelte a több színben készített tetőfedő anyagokat, az esztétikus római cserepet. Bár eleinte tagadhatatlanul adódtak minőségi kifogások, ám ezek jó része gyártástechnológiai okokra és alkatrészhiányra vezethető vissza. Meggyőződésem, hogy maga a beruházás helyes volt és az sem volt rossz ötlet, hogy éppen a 3-as házgyár területére telepítették, mivel ott már rendelkezésre állt a szükséges infrastruktúra, a gyártáshoz nélkülözhetetlen szilikát- anyag, a homok, az energia- forrás. Közel van Vác, ahonnan a cement érkezik. És még lehetne sorolni mindazokat az érveket, amelyek a gyár telepítési helye mellett szóltak. Viszont éppen a gyártás során bizonyosodott be egyebek között az, hogy a létesítmény belső kialakítása nem éppen ideális. Maga a cserépgyártó rész kicsi. Nem is szólva arról a „mini” üzem- vészről. vagy helyesebben szólva műhelyről, ahol az idomcserepek, köztük is az úgynevezett hófogók . készülnek. Előállításuk némi túlzással manufakturális körülmények között történik. Igaz ugyan, hogy a vállalat ezt a gyárat olcsón vette és az tésre, ha az egész utcában elkészül a gyalogjáró. Ezzel a ma még nem mindenütt jellemző összefogást akartam erősíteni, de mint mondtam, leszavaztak — meséli az elnök. Szép szavakkal beszél az emberformálásról. Arra * gondolok, jó pedagógus lehetett. Hiszen többször használja a nevelés szót, mint a tanítást. Üzemmérnöki diplomájával a nagykátai Telefongyárba került. Három év után szakoktatónak ment a Pest Megyei Villanyszerelőipari Vállalathoz. Megszerezte a műszaki tanári képesítést, és újabb három év után a Magyar Néphadsereg szakközépiskolájába került. A bűvös szám itt is kísért, hiszen három esztendő múlva cserélte fel a katedrát a tanácselnöki székkel. Bár a testület tagjaként, tulajdonképpen az asztal túlsó oldaláról másképpen néz ki a tanácsi munka, Lénárd László láthatóan hamar beletanult a gyakorlati munkába. Mint mondja, ebben segítség számára a nagy tapasztalattal rendelkező vb-titkár, Kiss Ká- rolyné. Nehéz időszakban vette át a tanácsot, hiszen már köztudott, hogy a jövő évi költségvetés messze elmarad az ideitől. Ennek ellenére Tápiószecsőn jövőre szeretnék új szárnnyal bővíteni a tanácsházát. Itt nemcsak a méltatlan _ körülmények között dolgozó gamesz kapna helyet, hanem a tömegszervezetek és a körzeti rendőri iroda is. Bizakodik, véleménye szerint a józan gondolkodás és olasz VORTEX—HYDRA cég évi 20 millió darab betoncserép előállítását garantálta, de ez utóbbit az eddigi tapasztalatok erősen megcáfolták. Az elmúlt év során különösen kis teljesítményt produkáltak: a gyár a tervezett meny- nyiségnek alig 25 százalékát állította elő. Azt hiszem, érthető, hogy ez arra késztette a 43-as új vezetését, mérlegelje a cserépgyár további működtetésével kapcsolatos lehetőségeket. A város ragaszkodik — Felmerült a gyártás megszüntetésének gondolata is? — Ezt a megoldást eleve elvetettük, hiszen a tetőfedő anyagokra változatlanul nagy az igény. A dunakeszi gyár összes tetőcserepe vevőre talált idén is, s ezért amikor a gyár vezetése az önálló kisvállalat gondolatával állt elő, úgy gondoltuk, megfontoljuk ezt a lehetőséget is. Csakúgy, mint azt, hogy továbbfejlesztjük a cserépgyárat, vagy esetleg a vállalat tőkerészeként a VÁÉV-BRAMAC Kft kötelékébe engedjük azt át. Ez utóbbiról annyit, hogy az eddigi megbeszélések során á bramacosok eleve garantálták évi 15 millió darab betoncserép előállítását, ami a — hitelek törlesztését illetően — nem mellékes dolog. a törvényes lehetőségek általában nem állnak távol egymástól. Természetesen kivételekkel már maga is találkozott rövid pályafutása során. Szép családi házat vásárolhatnának patika céljára, ám az ingatlanközvetítő vállalat valamivel alacsonyabb árra taksálta a házat, mint ameny- nyire az eladó tartja. Ha a tanács építtet gyógyszertárat, az legalább másfélszer annyiba kerülne, mint a vételár. Mégis úgy tűnik, nincs lehetőség hivatalos úton a becsült ár fölé menni. — Minden évre jut feladat, ha elkészül a tanácsháza bővítése és lesz végre rendes patikánk, akkor nekiláthatunk az iskolabővítésnek. Négy tantermen kívül meg kell oldani a központi fűtést, a tetőtérbe könyvtár kerülne. S, ami a legelemibb — mert vallom, hogy a gyerek vigye haza az iskolából a kultúrát, és ne oda vigye azt — végre korszerű mosdók készülnének. Számításaink szerint 1989-re együtt lesz a pénzünk a bővítésre. Addig is az útépítés a központi téma a településen. Ha elkészül a két megállóval és buszfordulóval egyetemben, a vasútállomás és az iskola között lesz Volán-járat, a szülők nagy örömére. — Nehezen mozdulnak az emberek — vélekedik az elnök. — Gondok, fáradtság, közöny, s lehetne még sorolni az okokat. Talán a pedagógus szól belőlem, de úgy érzem, közvetlen környezetükért és főként a gyerekeikért sok áldozatra hajlandók az emberek. S. ha érzik, látják, hogy a róluk szóló döntéseknél ők is ott vannak, talán más esetekben is könnyebben mozdulnak majd. Móza Katalin A cserépgyár sorsa azonban — érthetően — nem közömbös a Dunakeszi városi párt- bizottság és a városi tanács vezetőinek sem. Pálmai László, a pártbizottság első titkára lényegbevágón n fogalmazott, amikor azt mondta: — A cserépgyárra a városnak szüksége van. Különösen, ha figyelembe vesszük a magánépítkezői igényeket is. Ha területünkön esetleg egy idegén cég kötelékébe menne át a gyár, akkor nagy valószínűséggel ellenőrizhetetlenné válnának a cserépárak, és maga a forgalmazás is. Meggyőződésem, hogy a megoldást az jelentené, ha a 43-as új vezetői — akik nem hibáztathatok a mai helyzetért — megadnák a cserépgyár jelenlegi vezetésének és a mindjobban lendületbe jövő munkáskollektívának a további bizonyítás lehetőségét. Azt, hogy önálló kisvállalatként működjenek a jövőben ... És ha mégis Az elhangzottak után érthetően kíváncsiak voltunk arra, hogy vajon miként vélekedik a római cserépgyárról a Budapest-környéki Tü- zép Vállalat vezérigazgatója, Tunyogi András. — A rosszabbik esettel kezdem: ha netán megszűnne a cserépgyár, akkor az országban éves szinten minimum 8—9 millió darab cseréppel állítanának elő kevesebbet. Ez pedig a mai, még mindig meglevő anyaghiányt a tetőfedő anyagok terén tovább rontaná. — Idén önök hány millió darab cserepet forgalmaznak? — 18 milliót. Ennek hatvan százaléka Pest megyében talál vevőre. Ez is jelzi, hogy a Dunakeszin levő gyárnak rnekkora a jelentősége. A római cserép megjelenésével bővült a választék, amire a jövőben is szükség lesz. Ezért szóba került, hogy ha önálló kisvállalatként működne tovább a dunakeszi gyár, akkor közösen értékesítenénk termékeit. Tervezzük, hogy az ÉPFU bevonásával a vevők kívánságára egységrakatokban helyszínre fuvarozzuk az árut. De mindez még csak elképzelés. Tény viszont, hogy ez év nyarán olasz szerelők tartózkodtak a dunakeszi cserépgyárban, hogy elvégezzék azokat a technológiai módosításokat, amelyek elősegítik a gyártósorok folyamatos és biztonságos működtetését. Azóta előfordult, hogy 25—28 ezer darabos teljesítményt produkáltak már műszakonként a dunakesziek... A kereslet a római tetőcserepek iránt továbbra is igen nagy, a gyár termelésére, munkájára — a vásárlók szemszögéből nézve — tehát szükség van. Abban azonban egyelőre csak bízhatunk, hogy a gyár sorsát illetően az illetékesek a legoptimálisabb, valamennyi érintett számára elfogadható döntést hoznak majd. Gyócsi László Egyszerűbb, ésszerűbb Saját kiadásban A kiadást egyszerűsítő és ésszerűsítő intézkedésekkel kívánják javítani az Akadémia Kiadónál a könyvek és a folyóiratok megjelentetését. Az igények és lehetőségek jobb összehangolása teszi szükségessé, hogy a jövőben a szűkebb szakma érdeklődésére számottartó publikációk az akadémiai intézetek, kutatócsoportok saját kiadásában jelenjenek meg A folyóiratok kiadásakor kézenfekvő megoldásnak látszik több szám összevont közreadása Lehetőség nyílik arra. hogy egyes kiadványok megjelentetését az abban érdekelt intézmények anyagilag támogassák. Fiatalkorú este nyolc után ittasan. Környezetükért, gyermekeikért szívesen tesznek Katedráról az elnöki székbe