Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
1987. NOVEMBER 2., HÉTFŐ w vr • MM VEI ilTv-FIGYELÖ^ Szovjet irodalom, történelem — számítógépen Vetélkedő és tehetségkutatás Millióid, Most aztán ugyancsak meg kell fontolnunk a jól ismert Shakespeare-vígjá- ték kifordított címét, miszerint sok műhold semmiért, hiszen a jövő év első felében már nekünk, magyarországi előfizetőknek is szembe kell néznünk több tucatnyi nyugati tévéadó egyelőre még fölfog- hatatlanul gazdag kínálatával. Amint azt a Stúdió ’87 legutóbbi adásának pompásan illusztrált és tartalmában is igen érdekes összeállítása tudatta, mindenféle korlátozás nélkül begyűjthető lasz majd ez a képáradat, csupáncsak megfelelő antennák kellenek a halászd sához. Hogy ki hogyan és menynyiért veszi meg ezeket a berendezéseket. nem tudni, az azonban előre sejthető, hogy aligha minden háztartás dicsekedhet majd olyan masinával, amelyen a kereső kéz hosszú perceken át zongorázhat. Nyilván csak a famíliák minden tizediké, húszadika áldoz pénzt arra az újmódi an- - tennára, s nyilván aki áldoz, azzal is számol, hogy a bekötés után ugrásszerűen megnő majd látogatóinak a száma. Bekopogtat hozzá az egyik szomszéd, elnézést kérve letelepszik készüléke előtt a közelben lakó távoli rokon, és így szép lassacskán benépesül a szoba. Körülbelül ugyanúgy, mint hajdan, hazai televíziózásunk hajnalán, amikor — úgy harmincöt esztendeje — szintén szokássá vált az efféle zarándoklat. Hogy tényleg ismét ilyen táborba gyűjtő szerepet kap-e majd ez a most emlegetett és nagy izgalommal várt technika, nem tudni, de ha valóban társadalmi mágnessé kerekedne a műholdas mozizás, akkor aligha kell viszolyogni tőle. Az együttlét új alkalmait teremti meg, és kell-e azt bizonygatni, hogy mennyire jó tud lenni/ <! Tolsztoj. Az orosz irodalom óriásának, Lee Nyikolajevics' Tolsztojnak már volt szerenA Helikon kiadásában az év hátralevő hónapjaiban három újabb kötettel gyarapodik a vallástörténeti forrás- kiadványokat és vitairatokat közreadó Prométheusz sorozat. Közöttük lesz a Korán, Mohamed látomásainak gyűjteménye, amely minden eddiginél, teljesebb és pontosabb fordításban, gazdag jegyzetanyaggal és tanulmánnyal jelenik meg. A gyűjtők bársonykötésű díszkiadását, eredeti legszebb 16 színes lapjának hasonmásával november első hetében vásárolhatják meg. A Kapujanincs átjáró a kínai csan-buddhizmus példázataival, a Nisan sámánnő és más vajákos szövegek című kötet a XVII. századi ázsiai sámánhittel ismerteti meg az olvasókat. A modem festészet egyik legnagyobb egyénisége, Salvador Dali harminc illusztrációjával jelenik meg Dante Isteni Színjáték című költeménye. A könyvműhely idei legnagyobb vállalkozása a XIV. században készült Képes Krónika hasonmás kiadása lesz. Az OSZK gyűjteményében őrzött középkori dokumentum kísérőkötettel jelenik meg, amelyben a latin eredetű szöveg magyar fordítása olvasható. Először lát napvilágot magyar nyelven Karel van Mander holland festőművész, költő és író leghíresebb német-alföldi és német festőket bemutató könyve A november végére várható kötet a művészet kedvelői számára igazi csemege: az 1600-as évek elején kiadott könyvben egyebek között Hieronymus Bosch, Albrecht Dürer, Jan van Eyck és Pieter Brueghel életrajza, több, a művészek munkásságával kapcsolatos történet olvasható. cséje találkozni a képrögzítő fotográfusokkal. Különösen élete alkonyán villantgatták rá a magnéziumporos fényeket, s vették le magányosan, családostól és mindenféle barátainak a karéjában. Rengeteg fénykép maradt róla. ám ezek közül különösen egy rögződhetett meg az utókori szemlélőkben. A Háború és béke írója a feleségével látszik ezen, de úgy, hogy az agg mester szinte menekülni akar, míg ellenben zord külsejű neje úgy kapaszkodik belé, akár egy zsandár az éppen elkapott birkatolvajba. Mindent kifejez ez a kapcsolódás a világhíres férjről és annak zord, a látszat fenntartásáért — s egyúttal a vagyoni közösség megőrzéséért — mindenre képes hitveséről. Az egyik nagyon menne, a másik meg erőnek erejével türtőzteti, eszközökben sem válogatva őrzi a távozni akarót. Nagy téma ez a hosszú és jelképesnek is mondható civa- kodás, nem csoda hát, hogy Száraz György beleszerelme- sedett és drámává növesztette. Aki végignézte a budapesti művészeti hetek alkalmából bemutatott Menekülés című tévéjátékát, tudomást szerezhetett róla, hogy mennyire sikerült ez a kísérlet. Röviden minősítve: közepesen, mert inkább jelenetekre szabdalt epika volt ez a feldolgozás, mintsem egy magasba ívelő dráma. Túlságosan is sokat adták-vet- ték benne a közlő, a tudósító szót. és így az irodalomtörténeti ismeretterjesztés felé tolódott el a mese. Mindennek a tetejébe pedig Szabó Sándorra bízták Tolsztojt és Bánki Zsuzsára a nejét. Csak annyit e szereposztásról, hogy egy-két évvel korábban kellett volna rögzíteni ezt a Megoldást, és akkor is Páger Antallal meg Sulyok Máriával az élen. Tudniillik ide súly, emberi mélység és nagy-nagy tartás kell. Akkora és olyan, mint amilyen nekik volt... Akácz László A hasonmás kiadások sorában adják közre Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című kórusművének kotta-kéziratát, amelyet Paul Sacher, világhírű svájci karmester bocsátott a kiadó rendelkezésére. A reggeli párásságban talán még inkább csípősnek tűnt az idő, mint ahogy azt a hőmérő higanyszála indokolta volna. A budapesti Kelenföldi pályaudvar környékén egyre- másra tűntek föl a kabátot fázósan összehúzó fiúk, lányok, akik kisebb-nagyobb csapatokban igyekeztek a Számítástechnika-alkalmazási Vállalat székházába. Bent aztán* hamarosan forróvá lett a hangulat, olyany- nyira, hogy némelyik diáknak még a homloka is gyöngyözni kezdett. Ám nem a melegtől, hanem a vetélkedés izgalmától. Szombaton ugyanis a megye középiskolásai mérték össze tudásukat az oroszszovjet irodalomból, történelemből és számítógépes ismeretekből. Megrengette a világot Még tavaly március végén adott ki egy felhívást Megrengette a világot címmel az Állami Gorkij Könyvtár, a Számaik és a Pest Megyei Tanács a középfokú oktatási intézményeknek. A benevezett gyerekek május harmadik hetében iskolai selejtezőkön vettek részt, amelyeken központilag kiadott feladatlapokat kellett megoldaniuk. A három kategória legjobbjaiból állt össze az a 28 iskolából érkezett 34 csapat, amely a hét végén adott számot tudásáról. A szervezők valami újjal, valami mással kívántak a nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfordulójára emlékezni, mint a már megszokott Ki tud többet a Szovjetunióról című vetélkedő. Szeretnék, ha ez a kezdeményezés kilépne a megye keretei közül és országossá terebélyesedne. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, az ötlet jó, követésre érdemes. A tanulókat és az őket kísérő tanárokat Havas Miklós, a Számaik vezérigazgatója, a zsűri elnöke köszöntötte. Az eseményen jelen volt Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese, Verseghy György, az Állami Gorkij Könyvtár főigazgatója, dr. Szabó József, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese. Nádasdi Erzsébet, az MSZBT munkatársa és Palásti Károly, a Számaik párttitkára. Havas Miklós bevezetőjében többek között arról szólt, hogyan hasznosítják ma már az élet szinte minden területén a számítógépeket, amelyek hatása alól még a művészetek sem tudják kivonni magukat. Most az volt a céljuk, hogy a gépet — mint eszközt — az októberi forradalommal kapcsolatos vetélkedőben is megpróbálják alkalmazni. Szerény, de zseni! A versengés két csoportban zajlott. Először a gimnazisták és a szakközépiskolások adtak számot tudásukról, majd az ipari tanulók következtek. Amíg a diákok egyik fele a különféle feladatokat oldotta meg, a többiek ismertetőt hallottak a Számaik tevékenységéről, majd megmutatták nekik a Siemens-géptermet, ahol a nagy teljesítményű számítógépeket nézhették meg. Aztán váltották egymást a gyerekek. Közvetlenül a verseny előtt az érdi 220-as Szakmunkás- képző Intézet harmadikos tanulóit, Kocsi Andort, Nikolics Annát és Zsikla Zsoltot faggattam felkészülésük körülményeiről. — Bár azt mondták, az iskolai tananyagból meg némi ajánlott irodalomból készüljünk, Zsolt és jómagam is úgy láttuk, hasznosabb lesz elővenni a gimnáziumi könyveket, mert ami- a mienkben van, az bizony édeskevés — magyarázta Nikolics Anna, aki az irodalmi részből készült. Zsikla Zsolt, a csapat törénésze egyetértőleg bólogatott, majd azt mondták, kérdezzem egy kicsit alaposabban osztálytásukat, Kocsi Andort, mert igen szerény gyerek, ám — mint nemes egyszerűséggel megjegyezték — egy zseni! Nocsak! — gondoltam. — Hát lássuk azt a zseni számítógépest! Őszintén szólva nekem, az abszolút humán beállítottságú embernek, valóban jóval szint fölötti teljesítménynek tűnt, amit megtudtam. Kocsi Andor hat esztendeje, tizenkét éves kora óta foglalkozik ezzel a tudománnyal. Saját maga épített egy Commodore—64 szintű gépet, amely bizonyos tekintetben még túl is szárnyalja a 64-es teljesítményét. Az elektroműszerész-tanuló tavaly megnyerte a megyei számítógépes versenyt, országosan pedig hatodik helyezést ért el. Minden szabadidejét — néha még a tanulásra szánt órákat is — a számítógép mellett tölti. Felhasználói programokat „gyárt”. Mint elmesélte, az minden vágya, hogy ezen a területen dolgozhasson felnőttkorában. Nagy élmény volt Ekkor mént el előttünk Palásti Károly. Bemutattam neki a százhalombattai fiatalembert. A .számítógépes mérnök szemében érdeklődés csillant már a hallottak elején. Pillanatok alatt megegyeztek egy időpontban, hogy akkor megbeszélik, miként tovább. — Ilyen korú srácok között ritka, ha valaki számítógépet épít. Mindenképpen jóval nagyobb Andor érdeklődése és hozzáértése az átlagosnál. Nekünk pedig nem titkolt célunk a tehetségek fölkutatása, amelyre sok pénzt és energiát fordítunk. Ezért vállaltuk ennek a mai vetélkedőnek a rendezését is, s ezért vagyunk ma itt bent — tisztán lelkesedésből — több mint harmincán. Szeretnénk, ha az olyan fiatalok, mint ez az érdi ipari tanuló, nálunk dolgoznának, s ha kedvet éreznek hozzá, a továbbtanulásban is segítjük őket — világosított föl később Palásti Károlv. A Számaik előcsarnokának egy távolabbi sarkában ismét érdiekbe botlottam. Ök már túl voltak a vetélkedőn, az eredményhirdetésre vártak. A Vörösmarty Gimnáziumba járó. III/B-s Vágó Tímea és a IV/A-s Lázár István szerint nem volt nagyon nehéz dolguk. Először a számítógép képernyőjén megjelent tesztkérdésekre kellett válaszolni, majd olyan feladatot kaptak, amelyet papíron oldottak meg. Utána adathalmazból kellett kiválasztaniuk a megfelelőt. Dr. Tarján Gábor, az Állami Gorkij Könyvtár munkatársa vezette a vetélkedőt. Az utolsó és legnagyobb munkánál kétfelé oszlott a csapat. Az irodalmár és a történész közösen írt egy esszét a nagy októberi szocialista forradalom időszakát követő gazdasági, társadalmi és- kulturális változásokról, fejlődésről — ezen belül önállóan választott kisebb témakörben —, míg a számítógépes társuk — Kállai Róbert — a III/A-ból önálló munkát végzett. A mellettük lévő asztalhoz újabb csoport érkezett. A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium diákjai, Kecskés Judit IV/B-s, Juhász Lóránt III/C-s, valamint Szabó János IV/A-s hasonlóképpen értékelte a versenyt. Ügy találták, a feladatok önmagukban nem voltak nehezek, inkább a rendelkezésre álló idő bizonyult kevésnek. Kecskés Judit, aki az irodalmat élethivatásul szeretné választani, még némi tanulságot is hozzáfűzött: — Általában azt hisszük, bőségesen elegendő annyit tudni a szovjet irodalomról, amennyit az iskolában tanulunk róla. Most, hogy elolvastam az ajánlott irodalmat, rájöttem, hogy nem így van. A mai szovjet írók regényeit nem ismerni vétek, hiszen nagy élménytől fosztjuk meg magunkat. Ha nem is nyerünk, már ezért megérte! Irány: a Szovjetunió Végül elérkezett az eredményhirdetés pillanata. A díjakat — amelyeket a Számaik, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága, a Pest Megyei Tanács, az MSZBT, a Könyvért és az Európa Könyvkiadó ajánlott föl — Balázs Gézáné, Nádasdi Erzsébet, Havas Miklós és Verseghy György adta át. A három középfokú Iskolai kategóriában első helyen végzett a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium, a váci Löwy Sándor Ipari Szak- középiskola és az érdi 220-as Szakmunkásképző Intézet csapata. Gk valamennyien szovjetunióbeli utat nyertek, iskolájuk pedig egy-egy számítógépet kapott. Ä második díj fejenként háromezer forint pénzjutalom, a harmadik pedig egy-egy kiskönyvtár volt. A felkészítő tanárok közül a tíz legeredményesebb könyvjutalomban részesült. Körmendi Zsuzsa Vajon melyik a helyes válasz? — tűnődnek a ráckevei Ady Endre Gimnázium csapatának tagjai. CSAK EGY DIÓ A kertben bóklásztam. Szűkre mért ** időm csupán arra adott engedélyt, hogy végigzörögjek a lehullott leveleken. Előre sejthettem volna, hogy ez a sebtében búcsúzás a kerttől csak elképzelés marad. A langyos ősz — piros, rozsda, sárga, barna, kopottas zöld — millió árnyalatát még bearanyozta a nap. Átbújt a gyérülő lombok között és megsimogatta a földön halódó leveleket, amelyek ki tudja, miért hagyták el oly hamar ágacskáikat. Lehajoltam egy-egy különleges vörös, tenyerembe simuló, még pompázó példányért. Ezt hazaviszem! Meg kell mutatni otthon, milyen értő ecsettel fest az ősz. Hirtelen megcsúsztam. A levelek alatt lapuló dió tréfált meg. Majd még egy. Ott is és amott is kelleti magát. Már kis dombocskát gyűjtögettem össze és közben sajnáltam, hogy múlnak a percek, a magamnak kiszabott idő rég lejárt. Kis kaparó gereblyémmel turkáltam az enyésző levéltömegben; kár lenne hagyni a termést. Zsugori módra keresgettem tovább és csodálkoztam, hogy a szüret után menynyi termés maradt betakarítatlanul. A szellő végigfutott a kerten. Megérinthette a fán felejtett gyümölcsöket, Hangosan huppantak alá. Elég volt! — intettem magam: kész. Kapzsi természetem sem találhatott már semmit. Búcsúzkodni kezdtem. Először a madaraktól, hiszen ök is köszöntöttek érkezésemkor. Tekintetemmel simogattam a pihenésre készülődő fákat, az árválló hintákat, a kopottas szerszámost. Megindultam föl, a kapu felé. Hupp! A hang irányába kaptam a fejem: ba- rátocskám, hagyj engem békében ... Ott feküdt azonban magányos szomorúan a leesett dió. Az utolsó termése az évnek. Nem akartam, de kényszerített, visszafordultam. Ereztem; nem lehet véletlen, hogy nem engedett elmenni. Nem akarta megvárni távozásomat. Eszre akarta vetetni magát. Azt akarta, hogy felemeljem. Sőt. annál is többet: követelte, vigyem magammal. A dió most itt van az íróasztalomon. Az ajándéknak ott a helye és ez a szép, kerek kis gyümölcs ajándék. Az ősz búcsúajándéka. Őrzöm, nehogy valaki elemelje vagy féltörje. Egyik nap én is utánanyúltam: ha nem én, majd más eszi meg, magyarázkodtam magamnak. Félúton azonban megállt hűtlen kezem. Szerencsére. A dió azóta is teljesíti küldetését. Árasztja a magába szívott nyár szagát. Hibátlan formájával a természet tökéletességét hirdeti. Es az állhatatosságot. Ha ö meg tudott várni a magányos kertben és megtalálta a legszebb pillanatot meg- örvendeztetésemre, én sem leszek hálátlan. Múltkor mondtam neked is, gyere, nézd meg, itt pihen az asztalomon. Bár lehet, hogy te nem találnál benne annyi különöset, mint én. Talán ki is nevetnél, mit nosztalgiázom annyit egy aprócska gyümölccsel. , U'lképzelhető azonban, hogy te is az ■L/ elmúlt szép nyár üzenetét éreznéd meg benne vagy az ősz varázsát. Azt a pillanatot, ami — vigyázz! — rögtön to- vaszáll, és a téli hideg napokon csupán enngi marad meg belőle. Sági Ágnes Nagy érdeklődést váltott ki a fiatalok körében a Siemensgépterem. (Csécsei Zoltán felvételei) Helikon Könyvkiadó Téli könyvvásár