Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-26 / 279. szám
1987. NOVEMBER 26., CSÜTÖRTÖK Önismeret, tájékozottság, önkorrekció Szabad áras lesz a lakásépítés Nem rózsás az építőipar helyzete, s ennek nemcsak az az oka, hogy az utóbbi esztendőkben a verseny éleződése miatt több, nehezebben mozduló cégnél súlyos anyagi gondok jelentkeztek — gondoljunk csak a gödöllői Közép-magyarországi Közmű- és Magasépítő Vállalat vagy a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat felszámolására —, hanem az is: csak január 1-je után jutnak el oda, hogy végérvényesen megszabaduljanak minden olyan erkölcsi nyomástól, amely eddig többnyire az információs csatornákon rájuk nehezedett. Nem titok ugyanis, hogy a maximált áras lakásépítés a legtöbb helyen veszteséges tevékenységnek számít, s csak azért vállalják el, mert — úgymond: erkölcsi kötelességük! A néhány hét múlva bekövetkező változásoknak a lakásért sorba állók természetesen nem örülnek, hiszen minden bizonnyal sokkal drágább lesz, ami eddig is alig-alig volt megfizethető. Ám ezért a legkevésbé az építőipar a felelős. hiszen például a felhasznált anyagok áremelkedése többször is felborította az átmenetileg kialakult egyensúlyt. De mi lesz 1988-ban? Az adó- és árrendszer változásai ismét arra kényszerítik az ágazathoz tartozó gazdálkodókat, hogy átgondolják rö- videbb és hosszabb távra szóló elképzeléseiket. Akik már túl vannak ezen, ezúttal könnyebb helyzetbe kerülhetnek — állítják a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Forogjon a név — A mezőgazdaságot nem számítva, az építőipar tette meg az első és leghatározottabb lépéseket a piaci verseny érvényesítésére — mondja Somorjai Béla igazgató. — A vállalkozás jövőre már teljes körű lesz, hiszen a telepszerű lakásépítés kivételével valamennyi más munkánk szabad áras lesz, ami azt jelenti, hogy minden esetben a megrendelővel való megegyezésen múlik, mennyit kapunk fizetségként. A jelenlegi maximált ár sok gond forrása, hiszen gondolják csak el: egy sor vállalat az elmúlt években berendezkedett a nagyarányú lakásépítésre — nem egy helyen épültek például házgyárak, mi pedig megvásároltuk az alagútzsalus technológiái —, s a veszteségeket látva hiába akartuk esetleg megszüntetni ezt a tevékenységünket! A számítások azt mutatták, kevesebb a ráfizetés, ha használjuk a meglévő berendezéseket és nem eresztjük szélnek az embereket. A PÁÉV-nál úgy tartják, az alkalmazkodás nem lehet kampányfeladat. S hogy nem járnak rossz úton, azt jelzi, megállják helyüket a verseny- tárgyalásokon. Amíg az idén valamennyi megrendelés 45 százalékát ily módon kapták meg, addig jövőre ez az arány már túllépi a 90 százalékot is. Ám nem titkolják azt sem, hogy több olyan versenytárgyaláson is részt vettek, amikor nem velük kötöttek szerződést. Gyakori, hogy egy-egy létesítmény kivitelezésére olykor nyolc-tíz cég is jelentkezik, de közülük valójában csupán három-négy az esélyes. A jelenlét, a vállalat nevének forgatása azonban nélkülözhetetlen. Tisztességes összemérés A PÁÉV-nél az idei adatok szerint húsz pályázatukból átlagosan három jut el a kivitelezés elnyeréséig. S ez Somorjai Béla szerint is jó arány. — Csak akkor vehetünk részt egy versenytárgyaláson a siker reményében, ha tudjuk, mire vagyunk képesek — folytatja. — Előnyként értékeljük, hogy tevékenységünk a fővarosban és á megyében jól ismert, s néhány speciális technológiában is bebizonyítottuk jártasságunkat. Emellett nem vagyunk drágábbak, mint mások es a minőség is eléri a hazai átlagot. Ezeic ismeretében, bár más vállalatok is kaptak az elmúlt években megrendelést szűkebb pátriánkban, bízunk abban, hogy továbbra is megmarad a jó kapcsolat lehetséges megbízóinkkal. A fővárosban, ahol szintén jelen vagyunk, viszont más a helyzet. Alaposan meggondoljuk, mire pályázzunk, ugyanis ott általában a többiekénél alacsonyabb árral tudunk szerződéshez jutni. A PÁÉV felett az ég azért nem teljesen felhőtlen. Váratlan kudarcok is érték őket. Az igazgató ezek közé számítja, hogy az utóbbi időben Dunakeszin és Szigetszentmiklóson más kivitelezőt választottak az iskola megépítésére. Mint utóbb kiderült, valamivel drágábban vállalták volna, mint a végül is célba érő cég. Utóbb /— írtuk, s ennek azért van különös jelentősége, mert az olvasó esetleg azt képzeli: a versenytárgyalásokon ott ülnek a pályázók képviselői, s a többiek ajánlatának ismeretében a szó szoros értelmében versenyeznek, s végül az győz, aki a legolcsóbban dolgozik. Ám a szaknyelvben árlejtésként ismert megoldásra most már jogszabályi tilalom miatt nincs mód. A megrendelő a benyújtott írásos anyagok alapján választ, s így az ár módosítására egyáltalán nincs lehetőség. E furcsa versenynek azonban Somorjai Béla szerint az a nagy előnye, hogy nyugalmat teremt, s érvényesül a tisztességes összemérés. A szerződés aláírásával csupán az végleges, hogy mit, hová és mennyiért kell felépíteni. A részletek kidolgozása, a tervek, a költségvetés elkészítése csak ezután következik. — Általános tapasztalatunk, hogy mindig magasabbak a kiadásaink, mint amire számítunk, s így kevesebb lesz a haszon — jegyzi meg Somorjai . Béla. — Tevékenységünk folyamatos elemzése azonban hozzásegít minket ahhoz, hogy menet közben tárjuk fel a veszteségforrásokat. Hogy elkerüljük a kellemetlen meglepetéseket, újabban úgynevezett ajánlati normatívákat alakítottunk ki. A sikeres tevékenység kulcsa tehát a minden részletre kiterjedő vállalati önismeret, átfogó piaci tájékozottság, s végül folyamatos önkorrekció. Ezeknek a belső feltételeit is igyekeztünk megteremteni. Nemrég például két esztendő adatait dolgoztuk fel és hasonlítottuk az építésügyi költségvetési normához. Érdekes eredményeket kaptunk. Megállapítottuk például, hogy amíg villanyszerelőink az ÉKN-ben szereplő időnormák szerint dolgoznak, addig egyes kőművestételeknél 60—65, néhány tetőfedéssel összefüggő műveletnél pedig 80 százalékkal nagyobb a ráfordításunk az országos átlagénál. Mindent, amit lehet Jövőre, az éleződő verseny ismeretében a PÁÉV vállalkozáspolitikája is módosul. A jelszó: annyi megrendelést kell szerezni, amennyit csak lehet. Még az sem baj, ha több munkára kötnek szerződést, mint amennyire kapacitásuk van. Alvállalkozót könnyebb találni, mint munkát, s tudják, az a cég lesz biztonságos helyzetben, amelyik elegendő megbízással . rendelkezik. Ehhez jó alapot ad, hogy a PÁÉV az idén — a két leányvállalatához hasonlóan — remélhetően nyereséges évet zár, s így várhatóan mindenféle pénzügyi teher nélkül kezdhetik az új esztendőt. Furucz Zoltán Új elemek a pártirányításban A szigetszentmiklósi tapasztalatok tükrében A tanácsok munkájának több évtizedes gyakorlatát késztették megújulásra az utóbbi évek változásai. A közigazgatás átszervezése, a, megreformált választási rendszer, a helyi irányítás önállóságának növekedése, a tanácsok új gazdálkodási rendjének bevezetése eddig jószerével ismeretlen követelmények elé állította a települések választott vezetőit, a tanácstestületeket és az apparátusokat. A tanácsok olyan hatásköröket kaptak, amelyek lehetővé teszik, hogy a városok és falvak önálló felelős gazdái legyenek, hogy intézzék a lakosság ügyeinek döntő hányadát. Mindezek következtében — példák hosszú sorával lehetne igazolni — élénkült a helyi közélet, az emberekben növekedett a saját dolgaikba való beleszólási igénye. Mégis azt kell mondani, hogy a decentralizációs folyamatokkal nem tartott lépést a tanácstesüle- tek képviseleti jellegének kibontakozása. Az új helyzet — éppen a változások gyorsításának érdekében — új módszereket követel a tanácsok pártirányításában is. Mert jelenleg — ahogy Varga Péter, az MSZMP KB osztályvezetője írta nemrég a Társadalmi Szemlében — „... a tanácsi szervezetet a párt főként a szűkebb vezetésben és az apparátusokon keresztül irányítja... Az ilyen gyakorlat kedvezőtlen tendenciák eredője: erősíti, az apparátusoknak a testületekkel szembeni — egyébként is sok tekintetben kedvező — pozícióját, mivel közvetítésükkel kerülnek a tanácsszervezet vérkeringésébe a pártszervek javaslatai, s az apparátus válik a politika tudójává.” A pártirányításban tehát mindenekelőtt hangsúlyáthelyezésre van szükség. S hogy ez az igény nem csak az elméletek szintjén, a felső irányításban fogalmazódik meg, azt sugallja a szigetszentmik- lósi városi pártbizottságnak korábban a megyei párt-vb elé, terjesztett jelentése is a helyi tanácsok pártirányításáról. Szigetszentmiklós és vonzáskörzete ma egy városból és öt nagyközségből áll. A települések pártirányítása pedig egy városi, egy. nagyközségi pártbizottság és négy községi pártvezetőség közvetítésével valósul meg. A városi párttestület rendszeresen elemzi a tanácsi munka egy-egy területét, az apparátus pedig folyamatosan figyelemmel kíséri a községi pártszervezetek munkáját, s ezen keresztül a tanácsok pártir,ányítását. A városi pártbizottság irányító munkájában mindenekelőtt a térségi szemlélet kialakításara, a tanácsok közötti együttműködés javítására fordít fokozott figyelmet. Ennek eredményeként épül körzeti hulladék-lerakóhely Taksonyban, bővül a szakorvosi rendelő Szigetszentmiklóson, de közös kezdeményezés a városi rendőrkapitányság létrehozása is. A községi pártszervezetek, alapszervezetek tanácsokat irányító munkájában ma még jelentős minőségi különbségek vannak. Igaz, helyzetüket nehezíti, hogy a települések lé- lekszáma az elmúlt években ugrásszerűen nőtt, a lakosság összetétele heterogén, lazák a közösségi viszonyok, nem mindenhol alakult még ki az egészséges lokálpatriotizmus. S természetesen nem hagyható figyelmen kívül az ingázók nagy száma sem. Az eljárók többsége nem kötődik igazán lakóhelyéhez, s így később, nyugdíjasként nehezen illeszkednek be a lakóterületi pártalapszervezetekbe, ahol a tagság életkora amúgy is magas, sok közöttük a beteg, s bizony a megfelelő káderkiválasztás is mindennapi gondot jelent. Mindezt figyelembe kell venni munkájuk megítélésénél: feladatmeghatározásaik gyakran általánosak, kevéssé ellenőrizhetőek. Előfordul az is, hogy túlzottan operatív módon, az indokoltnál nagyobb mértékben avatkoznak be a tanács munkájába, például a településfejlesztésbe. Az elmondottak természetesen nem minden településre igazak egyformán. Dunaha- rasztin például jól érvényesül a pártszervezet politikai irányító szerepe. A sor másik végén helyezkedik el viszont Szigethalom és Taksony. Ezeken a településeken a városi pártbizottság igyekszik nagyobb segítséget nyújtani. A káderutánpótlás javításának érdekében szorgalmazzák például tapasztalt, a munkahelyi alapszervezetekben jól politizáló párttagok átirányítását a lakóhelyre, ahol vezető funkcióra ajánlhatók. Taksonyban, Tökölön és Szigethalmon A mikor ebbe a szobába költözött, esupaszak voltak a falak. Most egy tenyérnyi szabad hely sincs: a szorosan egymás mellett sorakozó oklevelek egy-egy sikerre vitt erőfeszítésről mesélnek. Ezekből áll össze az egységes egész: egy szövetkezet több mint két évtizedes útja. Ezt látja nap mint nap íróasztalához ülve. ez inspirálja nehéz pillanataiban, ennek felelőssége nyomja, ha dönteni kell, s ezekre büszke, mikor gondolatban újra és újra végigjárja életének állomásait. Magyaróvári Pál, a Gödöllő és Vidéke Áfész elnöke nemcsak beszédében. ízes tájszólásában őrizte meg szülőföldjének lel- két% — A mezőhegyes! emberek ■nagy dumáso'k, heves vérmér- sékletűek, bennem is ez a békési vér pezseg. Hamar fölszalad nálam a pumpa, azok közé tartozom. akik nem gyűjtik a hibákat, sérelmeket, hanem kerek perec megmondják: drága barátom, ezt nem jól csináltad. Aztán mindent rendezünk és elfelejtjük a nézeteltéréseket. Mert nagyon szeretem az embereket. Ezt a kincset otthonról hoztam magammal az uradalmi cseléd- házból. ahol két család élt közös konyhán. Nem kellett tanulni egymás szeretetét, megbecsülését, kialakult az magától. — Segítette az emberek iránti fogékonysága? — Mindig ezzel győztem. Első igazj nagy próbatételem Gazdagabb emberi méltósággal Ahonnan nem látni a délibábot is ezért sikerülhetett, amikor alig húszévesen a Termelőszövetkezetek Elnökkópző Iskolájába választottak tanársegédnek, hogy nagybajuszos apámkorabelieket okítsak. Engem, aiki mögött mindössze egy mezőgazdasági akadémián szerzett csekélyke tudás állott. Bújtam persze a szakkönyveket — levelezőn elvégeztem az agrártudományi egyetemet —, de nemcsak ezért fogadtak be maguk közé. Hanem, mert figyeltem rájuk. — Ez a tanársegédi megbízatás végképp erre a vidékre terelte.’ Itt maradt, itt telepedett le Gödöllőn. — Annak idején úgy küldtek el az iskolára, hogy visz- szavárnak. Nem így történt. Pedig de sokáig vágytam én oda vissza, rossz volt. hogy dombok vesznek körül és nem látom a délibábot. Aztán a feleségem is utánam jött, megszülettek a gyerekek — előbb a fiam, aztán az ikerlányaim —, s már ide kötődtem. Testvéreim is szétszóródtak az országbán, mind elszakadt a földtől. — ön azonban mindig is kötődött hozzá. — Igen, szeretem a földet és művelőiket. A háború után az uradalomból pár holdat kaptak az egykori cselédek. Segítettem nekik szántani-vet- ni és roppant büszke voltam, hogy traktorra ülhettem. A megalakuló földművesszövetkezet vezetői maguk köré gyűjtötték a vállalkozó fiata- loíkat. én pedig mindig mozgékony ember voltam, aki mások között érzi jól magát. Ott ismerkedtem meg a szövetkezeti mozgalommal, bár akkor még igazi szerepét nem láttam. Később, a tanítás után, a gödöllői járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjeként éppúgy megmaradtam annak, aki voltaim. — Tehát, az akkor megtanultak alakították ki a mostani vezetőt? É n azt mondom: egy vezető vigyázzon, ne csak azt hallja meg. amit szeretne. Hallgassa meg azt is, aki az utca túloldalán van, mert lehet, hogy érdemes odafigyelni rá. A legveszedelmesebb munkatársak a hízelgők. S, ha valakinek nincs egészséges ön- kontrollja, könnyen eltéve- lyedhet. Én egyszerűen nem engedem meg a „helyezkedő” magatartást, de -azt igen, hogy következmények nélkül bárki elmondhassa a véleményét. És feldühít, ha látom a fiatalokkal szembeni előítéletet: te ehhez nem értesz, most jöttél ki az iskolából. Ln megfogadtam: ha valaha módom lesz másokat irányítani, sosem mulasztom el, hogy elismerjem munkájukat. Mert az óriási hajtóerő. — Ezt csak kicsivel később valósíthatta meg. — Igen, mert amikor az MSZMP megalakuló járási bizottságánál megszűnt a mező- -gazdasági státus, munkás lettem a néhány társammal megalakított péceli Zöldmező Tsz-ben Aztán 1958 áprilisában eljöttek értem a járási tanácstól, hogy vállaljam el a járási földművesszövetkezet központjának irányítását. — A járások megszűnésével jött létre a mai áfész. Azóta minden ötödik évben Magyaróvári Pált választják igazgatósági elnöknek. ' — Sok sikerélményem volt. Az indulás első évében 66 millió forint árbevételt értünk el és 2,5 millió nyereséget. Most az előbbi szám egy- milliárd 300 millióra módosult, és 66 milliós hasznot várunk. Mindamnyiunk érdeme ez, a közösségé, amely nélkül fél ember vagyok csupán. S hiszem, hogy amikor engem tüntetnek ki, az őértük tett szolgálatot ismerik el. — Többszörös Szövosz kiváló dolgozó, megkapta a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozatát. S most, november 7 -én, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet. Ú gy érzem, hogy életemnek, amit a magam módján jártam végig, szép koronája ez a magas elismerés. De nem felold, nem gondolom azt, hogy nekem most már mindent szabad. Boldogságot jelent és kötelességeket. Hogy az úton holnap is ugyanúgy menjek tovább. Csak talán gazdagabb emberi méltósággal. Tóth Andrea már így választottak pártvezetőségi titkárt. Felelősségteljes kötelességük az irányító pártszervezeteknek a tanácsok szakemberutánpótlásának figyelemmel kísérése. S noha minden hatáskörükbe tartozó személyi kérdésben állást foglalnak, még ebből a szempontból sem rózsás a helyzet. A káderutánpótlási tervek többnyire formálisak, nem lehet tervszerű utánpótlás-kiválasztásról és -nevelésről beszélni. Ez persze nem írható kizárólag a pártszervezetek számlájára, hiszen köztudott, hogy az államigazgatásban dolgozók többsége nő, anyagi és erkölcsi megbecsülésük sok kívánnivalót hagy maga után, s az agglomerációban különösen nehéz jó szakembert találni a főváros közelsége miatt. A munkát azonban így is el kell végezni, ezért a tanácsi dolgozók nem szívesen vállalkoznak sem szakmai, sem politikai továbbképzésre. Igaz, erre az irányító pártszervezetek — különösen Taksonyban, Dunaharasztin és Szigetszentmiklóson — sem fordítanak kellő figyelmet. Á tanácsok pártirányításának csak egyik letéteményesei a pártszervezetek. Döntő szerepük van emellett a tanácstestületekben dolgozó kommunistáknak is. A választások idején az irányító pártszervezetek figyelemmel kísérték, hogy a testületekbe kellő számban jelöljenek a párt politikáját értő s azt képviselni is tudó kommunistákat. Arányuk a körzetben átlagosan 41 százalék, de. Tökölön például csak 24. Megbízatásuk teljesítését viszont nehezíti, hogy a tanácsi vezetők nem vonják be őket kellően a döntések előkészítésébe, s hiáhyös a tájékoztatásuk is. Ugyanakkor maguk a párt- szervezetek sem támaszkodnak kellően állásfoglalásaik kialakításakor a kommunista tanácstagi csoportokra. Ezért is történhetett meg például Szigethalmon, hogy az elnök- választásnál nem képviselték egységesen a helyi pártvezetőség álláspontját. A hibák felismerése késztette a városi pártbizottságot új módszerek kidolgozására. Ennek eredményeként öszehívták a kommunista tanácstagokat és tájékoztatták őket a testület munkájáról és a legfontosabb feladatokról. Szigethalmon pedig tanácstagi körzetenként létrehozták a tanácstagi és népfront aktívapárokat a folyamatos tájékoztatás és az együttműködés javítása érdekében. Ma már Dunaharasztin is rendszeresen informálják a kommunista tanácstagokat, s véleményüket is kikérik. A szigetszentmiklósi városi pártbizottság összességében úgy ítéli meg, hogy a községi pártszervezetek gondot fordítanak ugyan a tanácsok irányítására, mégis a kívánatosnál lassúbb az alkalmazkodás a változó körülményekhez. A lakóterületi demokrácia nem mindenütt tartott lépést a politikai és jogi lehetőségekkel, a lakosság gyorsan növekvő igényeivel. Ebben pedig a pártirányításnak is döntő szerepe van, ahogy ezt Varga Péter említett tanulmányában is olvashatjuk: „Ma a tanácsok pártirányításának egyik legfontosabb feladata, hogy a többcsatornás rendszeren belül az irányítás a nép- képviseleti testületekre, illetve az e testületekben dolgozó kommunista tanácstagokra helyeződjék át. R.ajtuk keresztül és tevékeny közreműködésükkel, példamutatásukkal a népképviseleti testületek olyan politikai támaszt kapnak, amely elősegíti alkotmányos normatív funkcióik, társadalmi-politikai rendeltetésük és tényleges szerepük egybeesését.” M. Nagy Péter i
