Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-26 / 279. szám
4 i^&rtgn 19S7. NOVEMBER 26., CSÜTÖRTÖK Villanófény Nézegetem a térképet, statisztikákat, jelentéseket. Kiderül belőlük, hogy Szentendrén mintegy 2800 ismert üdülő található. A jelző hangsúlyozása nem öncélú. Mert több száz ismeretlen ingatlan is áll a telkeken. Természetesen az épületek láthatók, tapinthatók, csak dokumentum nincs róluk a hatóságnál. Rosszabb esetben engedély nélkül emelték őket. Jellemző azonban, az, hogy a terveket jóváhagyták a tanács illetékesei, a használatba vételt azonban sosem kérték a tulajdonosok. Pedig kötelességük lett volna. Miért pont most írok erről? Mert ezekben a napokban egyszerre félszáznál több használatba vételi kérelem fekszik az illetékesek asztalán. Hirtelen gondosak lettek az emberek? Dehogy! Január 1-jétől jön a vagyonadó, s aki nem vallja be, hogy mije van, arra az ingatlan értékének 40 százalékát vethetik ki büntetésből vagyonadóként. A bevallás iránti igyekezet aztán mosolyra fakasztó eseteket produkál. Az egyik polgártárs ráírta a kérelmére, hogy az építkezést 1959-ben kezdte és 1963- ban fejezte be. Hogy csaknem negyedszázad alatt miért nem folyamodott használatba vételi engedélyért, arról hallgat. Mit mond a Jogszabály az ilyen esetekre? Szereplőnknek például öt évre visszamenőleg kell megfizetnie az üdülőhelyi díjátalányt. Egyébként a bevallásokkal jó lesz sietni. Az illetékesek rövidesen pontosan felmérik, melyik üdülő „ismert és melyik nem”. SZENTENDREI Támogatás jövőre is Közismert, hogy a tanács nagy erőfeszítéseket tesz a magánerős lakásépítés támogatására. Ez év tavaszán hirdettek egy akciót, amelyben helyi lakosok jelentkezhettek házhelynek alkalmas közművesített telkek megvételére. Azóta az építőközösségek megalakultak, többen a munkát is megkezdték. A telkeken felül ebbén az esztendőben a tanács kilencmillió forintos kamatmentes kölcsönt biztosított az otthon- rakóknak. Az összeget a társadalmi bizottság javaslatát figyelembe véve a végrehajtó bizottság osztotta el. Jó hírnek számít, hogy e nehéz gazdasági körülmények ellenére 1988-ban ismét lehetőség nyílik arra, hogy a legrászorultabbak kamatmentes támogatást kapjanak lakásuk építéséhez. Az összeget, amely rendelkezésre fog állni, még a tanács illetékesei sem ismerik. Olvasóinkat időben tájékoztatni fogjuk a lehetőségről, s akkor a szokott módon kell jelentkezni a felhívásra. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Utaznak áz akták Nincs papír, nincs gáz A lakosság egyre türelmetlenebbül várja, hogy végre bekössék a gázt az otthonokba. Több helyen ugyanis a vezetékek már régen készen állnak. Mi az oka a késedelmeskedésnek? — tettük fel a kérdést Tegzes Lászlónak, a tanács városüzemeltetési osztályvezetőjének. Kevés szakmát tanítanak lég a dolgozók kezde A munkaerő-foglalkoztatás helyzete, várható tendenciái a jövő fontos kérdései közé tartoznak. Körzetünkben a munkahely-változtatások kétharmad része a dolgozók kezdeményezésére történik. A vállalatok egyelőre várnak ezzel a dologgal. — Nagyon nehqz pontosan megfogalmazni, hogy miért telik el ennyi idő a vezetékek műszaki átvételétől a bekötésekig. Azzal kezdem, hogy a Tigáznál most egy olyan törekvés érvényesül, amely szerint a lehető legszabályosabb módon minden egyes dokumentum megléte és precíz kitöltése után helyezik üzembe a rendszereket. Csakhogy az a baj, hogy erről a papírkötegről mindeddig nem kaptunk listát. Vagyis a tanács illetékesei tájékozatlanok abban, hogy az egyes esetekben milyen igazolásokra van szükség. Előfordul, hogy két- szer-háromszor is vándorol a csomag a vállalat központja, a város, illetve a társulás között. Mindig hiányzik valami, ami miatt az üzembe helyezés késik. Véleményem szerint a megoldás az lenne — ami elvileg lehetséges is —, hogy a Tigáz a sikeres műszaki átvétel után 60 napig végezze a próbaüzemelést, s ezalatt minden dokumentum összejönne, ami a végleges átvételhez, illetve a házakba bekötéshez szükséges. Jól tudom, hogy ezek a rendszerek veszélyesek lehetnek, de a munkálatokat kezdettől fogva egészen a műszaki átvételig figyelemmel kíséri a bányaműszaki felügyelőség, a Tigáz, megtörténik a nyomáspróba, a műszaki átadás, tehát minden rendben megy. Ezután következik az aktatologatás. Vagyis gyakorlatilag az a helyzet, hogy adva van egy hibátlan vezeték, s adminisztrációs okok miatt késik az üzembe helyezés. Vegyük most sorra, ml a helyzet az egyes utcákban! A Vasvári-lakótelepet ellátó vezeték, amely az Ungvári utcáig nyúlik, üzemel. Tehát a Bornemissza utcában, valamint a Lévai, a Kovács László, a Tavasz és az Ungvári utcának egyes szakaszain lakók már élvezik a viszonylag olcsó és kényelmes fűtés előnyeit. Bekötésre várnak a Vasvári-lakótelepen a Lenin és Sass utca elkészült részeinél. A dokumentumok már hiány nélkül bent vannak a kerületi Bányaműszaki Felügyelőségnél, jlletve a Tigóz- nál. A napokban várható a használatba vételi engedély érkezése. A füzesparkiak ugyanNegyven mázsa kukoricás Az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat szentendrei gyárában készítik a népszerű kukoricás kilós kenyeret. Púpos Pál és Farkas Tibor nyolc óra alatt 40 mázsa tésztát „küld” a kemencébe. erre várnak. A Rózsa utcai, szakasz papírjait november 19-én vitték, immár másodszor, Gödöllőre. Jelenleg a városüzemeltetési osztályon van a Mathiász utca és a Lehel utca vezetékének dokumentuma, visszaküldték Gödöllőről, mert hiányosnak találták. Hozzá kell tenni, hogy a műszaki átadáskor ezeket az okmányokat a Tigáz képviselői átnézték, elegendőnek találták. Most újakat kérnek. Érdekes a szituáció a Lé- vay utca esetében. A szabályok azt írják elő, hogy 100 méter hosszúságú vezetékig nem kell engedély a kerületi bányaműszaki felügyelőségtől. Csakhogy az építkezés során jelentkezett egy új fogyasztó, s az ő belépésével 105 méteres lett a vezeték. Most már kell az engedély a kerületi bányaműszaki felügyelőségtől. Pótolták a hiányt, már elküldték a levelet. — A tanács tehát semmiben sem ludas? — kérdezem Tegzes Lászlótól. — De igen, elvétve előfordultak kisebb hibák a mi munkánkban is, ezeknek azonban nincs közük a bekötések elhúzódásához. — Véleménye szerint milyen dokumentumok szükségesek ahhoz, hogy üzembe helyezzék a rendszereket? — A geodéziai bemérés, a minőségi bizonyítvány a beépített anyagokról, az igazolás az engedélyről és a nyomáspróba. — Miben reménykedhetnek az érintett lakosok? — Abban, hogy még az idén minden lakásba bekötik a gázt. Reméljük, így lesz. Pedig a kétségtelenül megjelenő feszültségek enyhítésében mindenkinek megvan a maga feladata. A cégek szigorúan a termeléshez igazíthatják munkaerőigényeiket, a dolgozók több szakma megtanulásával védekezhetnek, a tanácsi szerveknek a körzetesítésben és az irányítás szervezésében vannak hasznos tennivalói. Mit mutat a statisztika? Szentendrén és körzetében 56 ezer 110-en élnek. A lakosság több mint fele húsz és hatvan év közötti, de csak 15 ezren találnak kenyérkereseti lehetőséget Budapest határáig. A töb- bie_k ingáznak. A kisiparosok ezeregyszázan, alkalmazottaik hétszaznyolc- vanan vannak. A 385 magán- kereskedő 800 dolgozót íotglal- koztat. Budapesten él a pályakezdők 15 százaléka, pedig helyben is nagy szükség lenne rájuk. Ugyanakikor a Dunakanyarban az először elhelyezkedni kívánók az aktív dolgozók csupán 4 százalékát teszik ki (rájuk csak a fellelhető munkahelyek 1,5 százaléka jut). Szűkebb hazánkban évenként a dolgozók 20 százaléka változtat munkahelyet. (Országosan 33 százalék.) Tehát a munkaerőmozgás intenzitása az országos átlag alatti, sőt csökkenő tendenciát mutat. Arra azonban számítani lehet, hogy a feltételek szigorodásával elsősorban a szakképzetlenek kapnak felmondólevelet. Érdekes, hogy a vállalatok jelentősebb létszámcsökkentéssel nem számolnak. Sőt, azt jelzik, hogy a növekvő adminisztrációs feladatok miatt emelkedik majd az irodisták száma. Hogyan gondolkoznak az emberek? Általában oda mennek dolgozni, ahol többet keresnek. A többség — bár huzamosabb ideig kívánja az adott cég kenyerét enni — elégedetlen a fizetésével. A munkaerőmozgást az egész országra nézvést sokan várják; azt, hogy az ő vállalatuknál is lesz, kevesebben hiszik. Hogy Heti százhúsz kilométer Mégiscsak atléta lett Néhány hónapja adta hírül a Népsport, hogy Hóiba Zoltán a* angliai Birminghamban 20 kilométeres gyaloglásban Európa-bajnok lett. A hírben csak egy dolog nem stimmelt, a fiatalember ifjúsági maratoni futásban lett kontinenselső. Szentendre ízbég városrészében hamar megtalálom a családi házat, ahol a fiatalember él. Annyit már tudok róla, hogy hajdan eltanácsolták a KSI-ből, mondván, sose lesz belőle atléta. Szerencsére 1980- ban Szólik Edit pártfogásába vette és éveken át edzője volt. Amikor a fiú 1986-ban betöltötte a 18. évét, az Újpesti Dózsához igazolt. Ekkor már senki nem mondta, hogy nem lesz belőle atléta, hiszen 1984-től korosztályában mindig a csúcs közelében volt, de sohasem sikerült nyernie. Mi több, az angliai viadalt megelőzően a romániai ifjúsági barátságversenyen csak 12. lett, már- már úgy tűnt, hogy nem is viszik az Európa-bajnokságra. Végül a kiutazás előtt döntött úgy a szakvezetés, hogy Hóiba Zoltánt „tapasztalatszerzési célból” — utoljára juniorként — indítják. A magas, vékony, roppant szerény, interjúkhoz még nem szokott fiatalembertől az aranyérem megszerzésének körülményeiről érdeklődöm. — Amikor elindultunk Angliába. éreztem, hogy jó formában vagyok. Abban is szerencsém volt, hogy velem nem foglalkozott senki. Nyugodtan koncentrálhattam az előttem álló feladatokra. A táv az ifjúsági maratonin 20 kilométer. Az út negyedét tettük meg, amikor észleltem, hogy roppant könnyedén mozgok. Arra kellett vigyáznom, hogy viszszafogjam magam. Eszembe jutott az edzőm utasítása: maradj az élbolyban! Lassan fogyasztottuk a 2400 méteres köröket. Az utolsóban élre álltam, egy részen belefutottam, s mindenki lemaradt. Teljesült az álmom. Nekem játszották a magyar himnuszt. Az ifjú bajnok élete semmit nem változott a nagy győzelem után. örül ennek, így látja természetesnek. Ám azt is tudja, hogy a siker kötelez. Ha ezután nem lesz a csúcs közelében, mindenki azt mondja majd, „kijött neki a lépés Angliában”. Ezt pedig Hóiba Zoltán nem akarja. Hetente 120 kilométert fut, napi 25 kilométeres dekádokra osztva. Ma már teljes sportkedvezményt élvez. A legközelebbi célja, a fedettpályás Európa-bajnok- ságoin való szereplés március 6-án Budapesten, a Sportcsar» nokban. Ennek rendel alá most mindent. Főként tejtermékeket és párizsit eszik. És fut rendületlenül. Néha örömmel, néha kevésbé. Az édesanyja, aki eddig csendben hallgatta a beszélgetésünket, azt mondja: azon a napon, amikor Zoli kinn volt Angliában, a Pop-tarisznya című zenés műsort hallgattam a rádióban. Egyszercsak leálltak a zenével, s a bemondó közölje, az ifjúsági maratoni futásban aranyérmes Hóiba Zoltán, az Újpesti Dózsa versenyzője. Akkor elsírtam magam. őket személyesen is érintheti a változás, azt csak az elenyésző kisebbség gondolja végig. Az átmeneti munkanélküliség, illetve az átszervezés, átképzés tényével „megbarátkoztak” a dolgozók. Azt azonban, hogy az elhelyezkedési támogatást csak 10 fő egy időben való elbocsátásakor adnak, mindenki rossznak tartja. A tapasztalat az, hogy a lakosság a várható munkaerő- mozgásra, annak hatására nincs felkészülve. Pedig a jövőben például egyre nehezebb lesz elhelyezkedni a csak érettségivel rendelkezőknek. További gondokat szül, hogy a térségben kevés szakmát tanítanak, s szakközépiskola sem működik. A jelzések arra utalnak, hogy a munkaviszony mellett ipart gyakorlók közül sokan viszaadják majd engedélyüket az új adórendszer miatt. Az igény ezekre a szolgáltatásokra megmarad, a kielégítésükre valószínűleg feketén kerül sor. A munkát keresők elhelyezkedésének segítésére létrehozták szűkebb hazánkban is a munkaügyi szolgálatot. Budapesten található, a Karinthy Frigyes úton. Sajnos egyelőre alig tudnak erről valamit. A községi tanácsok még létrehozásának célját sem ismerik. Pedig a munkaerőmozgásból várható feszültségek levezetése csak a vállalatok, tanácsok, tömegszervezetek összefogásával képzelhető el. Egyelőre üzleti titok Most a műanyag a sztár A Promontorvin Borgazdasági Vállalat Dunakanyar Márka-üzeméről jó híreket lehet hallani mostanában. Dr. Gágány Tibor, az üzem vezetője kérdésünkre örömmel újságolta, az idén sikerült jelentősen növelni az exportot. Kanadában például ötféle ízben megkezdték a Márka üdítő alapanyagából a termelést. A Szovjetunióban dolgozó olasz vendégmunkások számára pedig a 0,33 literes műanyag flakonokba töltött szeszmentes italokat szállítanak. Ebben az esztendőben már egymillió palackot küldtek a baráti országba. Az üzem vezetője abban reménykedik, hogy jövőre megduplázzák az olasz exportot. Ezeknél a műanyag flakonoknál álljunk meg egy pillanatra! Első hallásra nem egészen világos, hogy miért favorizálják ezt a csomagolási módot az üveggel szemben. Több okból. Főleg azért, mert sokkal könnyebbek ezek a palackok. Jobban, könnyebben szállíthatók. Nem törékenyek. Kiürülésük után nem kell bajlódni a visszacserélé- sükkel, tárolásukkal. Jövőre Magyarországon is megjelennek a 0,33-as műanyag flakonok. A szentendrei Márka-üzem öt ízzel (cola, narancs, ananász, tonik, mangó) jelentkezik a hazai piacón. A legjelentősebb siker talán az, hogy sikerült megoldani a rostos és szűrt gyümölcs- nektárok töltését, ami azt jelenti, hogy lehetőség nyílik tartósítószer nélküli előállításukra. Ebben az esztendőben kellemetlenül érintette a vállalatot, hogy belföldi forgalmuk 5 százalékkal visszaesett. Mindent összevetve azonban anyagilag jó esztendőnek ígérkezik az idei. A nyereséget elsősorban a vállalati tartalékok célszerű mozgatása teremtette meg. Jövőre a 0,33-as űrtartalmai üdítők mellett még egy meglepetést tartogat a gyár a fogyasztóinak. Ez azonban — egyelőre üzleti titok. Bizottság alakult a helyreállításra Az anyagot megrendelték Megalakult a templomhelyreállító koordinációs bizottság, mint ahogy erről a Pest Megyei Hírlapban már korábban beszámoltunk. A dolog — hogy miféle szervezet ez — magyarázatra ■ szorul.' Olyan szakemberek a tagjai, akik ismerik Szentendre műemlékeit, s a szívükön viselik a templomdombon álló középkori épület helyreállítását. A bizottság munkáját Krajcsovits Istvánná tanácselnök-helyettes fogja össze.. Öt kértük meg, hogy mondja el lapunknak, mi lesz a templom sorsa. — Nagyon sok lelkes ember fogott össze azért, hogy ezt a település hangulatát, képét meghatározó templomot helyreállítsák. A bizottság elfogadott egy programot, amelynek alapján dolgozni fog. Az első ütemben a tetőt tesszük rendbe. Már sok anyagot megvettünk hozzá, de 1987-es árakkal számolva 2 millió 800 ezer forint kellene a munka befejezéséhez. A szentendrei búcsú 300 ezer forintos bevételét is számítva, jelenleg 900 ezer forint áll rendelkezésre. A hiányzó egymillió 900 ezer forintot mindenképpen előteremtjük. Több helyről, így az Országos Műemlék-felügyelőségtől is várunk támogatást. Szuromi Imre építész elvállalta társadalmi munkában a kiviteli tervek elkészítését és a helyszíni művezetést, az Országos Műemlék-felügyelőség egyik tervezője ugyanilyen módon a konzultációt. A nyugdíjasklub kovácsai a régi stílusú, hófogó rácsokat fogják gyártani. — És a további munkákra miből telik majd? — Jövőre újabb búcsút rendezünk. Hosszabb ideig tartó, színvonalasabb' műsorokkal. Az anyagi támogatásra Ígéretet tett a Közép-Duna Vidéki Intézőbizottság is. Ezenkívül várjuk a szentendrei lakosság, az idetelepült gazdasági egységek társadalmi segítségét. Mi mindenesetre optimisták vagyunk, minden anyagot megrendeltünk az építkezéshez. A fű sem no A minap a járőrszolgálatát teljesítő ismerős rendőrrel találkoztam. Roppant ráérősen és nyugalommal sétált. Mondtam neki, hogy de jó dolga van, nagy a csend, nincs forgalom. Rámnézett s csodálkozva kérdezte: te nem tudod, hogy hétfő van? No és. miért olyan fontos ez, dobtam visz- sza a labdát. Mire ő; úgy látszik, csak neked újság, . hogy Szentendrén hétfőn még a fű sem nő. Tényleg, döbbentem rá a néma városra, s a Fő tértől a HÉV-állomásig végigbandukoltam. Minden boltot zárva találtam, ami számomra azt bizonyította, hogy a helybeliekkel kevésbé törődnek a vállalatok, magánzók. Pedig az év 365 napján mégiscsak ők vannak itthon. Az sem mellékes, hogy a városlakók éppen hétfőn tudnának kényelmesebben vásárolni. Jól tudom, hogy az üzletek dolgozóinak is szükségük van pihenőre. De meggyőződésem, hogy jobb szervezéssel beoszthatnák egymás között a hétfői szünnapokat. Tényleg ne legyen az érzés; hétfőn még a fű sem nő a városban! Az oldalt irta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős! Ágnes
