Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

•• eV "v. . - >*■* .• • JV K • * ' 1987. NOVEMBER 21., SZOMBAT Titian 3 MAGAZIN 1 Hagyományok őrizői Kartalon Nem számit, hogy a hajuk megőszült, testük elnehezült Bizonyosan lesznek konfliktusok IJ ogy mozog a munkaerő, afelől eddig “ sem voltak kétségeink. Tavaly SO ezer ember változtatott munkahelyet Pest megyé­ben, s az idén és jövőre is hasonló lesz a helyzet. Azzal a nem lebecsülendő különb­séggel, hogy a kereslet és a kínálat viszonya átalakulóban van. Hozzászoktunk ugyanis ah­hoz, hogy a felmondásoknak csupán egy je­lentéktelen hányadát kezdeményezi a mun­káltató, ám az ipari szerkezetátalakítási program és nem utolsósorban az adóreform bevezetését megelőző bérbruttósítás új hely­zetet teremt e tekintetben is. Ennek hatásai máris érezhetőek. Az első negyedévben 767 embert érintett ez a mozgás, többségüket munkahelyen belül vagy más cégekhez cso­portosítottam at, negyeauitei viszont, ciuuuu- tották. A második negyedévben 20 dolgozót helyeztek át és 40-től váltak meg. Ahogy kö­zeledik az év vége, úgy csendesedik a mun­kaerőpiac — nyilvánvalóan taktikai okokból is. Ám jövőre folytatódik, felgyorsul az idén elkezdődött folyamat. Hogyan készül fel er­re az állami irányítás és az érdekvédelmet gyakorló szakszervezet? Erről beszélgettünk Hortolányi Elemérrel, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának titkárával, Peráth Bélával, a Pest Megyei Tanács munkaügyi osztályvezetőjével és dr. Szabó Ferenccel, a Pest megyei munkaerő-szolgálati iroda ve­zetőjével. (A múzeum halk vasár­napi zsongásán keresztül először csak sejlett egy-két különös szoprán hang. Hal­latán az ember képzeleté­ben egy érc jelent meg — a vasé, amely kemény, és imitt-amott fénypontocskák csillannak meg rajta. Azonnal elindultam, hogy „lelőhelyét” megkeressem. Az aulában találtam az asszonyokra. Félkörben áll­tak, s egy lassú tempójú népdalt énekeltek: „Válo­gatott búzát eszik a ga­lamb, jaj de szépen szól a kartali nagyharang.”) Most körülüljük a kis ta­nácsháza üres dísztermének elnökségi asztalát. Egyikük- másikuk kendőben; félbehagy­ta a házi munkát, még a kö­tényét sem tette le — de alatta hímzett parasztszoknya —. úgy szaladt át egy kis be­szélgetésre. így a jó. Még örülök is, hogy hétköznapi voltukkal megtisztelnek. De nem olyan könnyű ösz- szeszedni a szavakat, hiszen ők dalolni szoktak, nem pedig magukról mesélni. Magyar Andrásné kezdi — a Mezőgaz­dasági Múzeumban is ő volt a hangadó — s ráadásul ala­pítója a tizenkét tagú kartali együttesnek Fekete Jánosáé­val és Gregus Jánosáéval egyetemben. Kádár Károlyné, Szőke Istvánná, Bereczki Mi- hályné már nem jár közéjük. ‘Tulajdonképpen mindig éne­keltek. Odafelé, kint a táb­lában. majd hazafelé is. Egy brigádban dolgoztak. Akkori­ban indult a Röpülj, páva ve­télkedő. Kapálás közben meg­beszélték : pávakört alakíta­nak. Bementek az iskolába Varga József tanárhoz, aki megírta nevükben a jelentke­zést. Itteni viseletben mentek el Csepelre. — Csakhogy annak idején még csizmát viseltünk — vet; közbe Feketéné s aztán ő folytatja: — Eljutottunk a középdöntőig, tovább nem. De azért mi tovább énekelget­tünk. Nehezen találtunk veze­tőt, végül iMdócsi Lászlóné tanár vállalta, hogy tanít bennünket. Mert akkor még nem tud­tak semmit — jelentik ki. Meghökkenésemet látva, tü­relmesen magyaráznak: arról nem volt fogalmuk sem. hogy mi a népdal meg a műdal. és hogy mit jelent a forte vagy a piano. Bólogatnak. Bizony, így volt. Szorgalmasan jártak a tanító nénihez, aki sajnos egy idő után már nem tudta vál­lalni őket. (Az asszonyok lassan Hogy a hiány milyen fur­csa helyzeteket képes produ­kálni, azt régen tudják már az építőanyag-vásárlók. Ám alig néhány éve, hogy helyreállt a kereslet-kínálat egyensúlya, újabb, minden eddiginél na­gyobb felvásárlási láz söpört végig az országon. Nyomában üres kereskedések, jövő évi előzetes megrendelések ma­radtak. Példázatul és okulá­sul, hogy milyen rendkívüli in­tézkedéseket kell hozniuk az építőanyag-ellátásért . felelős tárcáknak. Márpedig az utóbbi hetek­ben ezekből jó néhány napvi­lágot látott. Nem azért, mint­ha bárki is azt gondolná, ilyen „kézi vezérléssel” meg­szüntethető lenne a hiány. Ha­nem azért, hogy a meglévő és egyébként folyamatosan újra­termelődő készletek elosztása a lehető legigazságosabb le­gyen az ország különböző ré­szei, a vásárlók különböző ré­tegei között. A Belkereskedelmi Minisz­térium valamennyi Tüzép- vállalathoz és építőanyag-ke­reskedésbe eljuttatta kereske­delempolitikai állásfoglalását az építőanyag-forgalmazás rendkívüli — és remélhetően átmeneti — elveiről. Hogy eze­ket maga az élet fogja ha­kört alakítottak. A mellet­tük álló dereka mögött egymás kezébe kapaszkod­tak. A piros, kék, rózsa­szín, zöld, bordó, kézzel hímzett szoknyák a zene ritmusára ringtak. Mint többeknek, nekem is szin­te gyökeret vert a lábam. A múzeum kupolás csar­nokában már nem csupán az együtthangzás ereje ma­rasztalt, hanem a sok cso­dálatos dallam.) Magyarné mosolyog, hogy tán ezret is tudnak. Az ő édesapja nótafa volt a falu­ban. Tőle tanulta a sok szép nótát, no meg egymástól is nyaranta, mikor summások voltak. Összekerültek más helyeken élőkkel nyáridőben; azok szintúgy tudtak dalokat. Ezért nem fogytak ki soha az énekből. Azonban amikor kö­zeledett az intéző vagy az is­pán, akkor nem mertek nótáz- ni. Most már az emlékezés kö­ti le őket. Szavaikból kiderül, sok mindent megéltek együtt. Ketten dolgoztak alkalman­ként Pesten kőművesek mel­lett. Papirzsákon aludtak, szoknyájukkal takaróztak. Pe­dig jaj, de malteros volt! Köl­töttek egy dalt róla — egymás szavába vágva idézik föl. Gregusné időnként bele-be- leszól, mert több évtized táv­latából a dolgok néha már homályosak, a pontosításhoz rá is szükség van. Télen pél­dául egy-egy néninél jöttek össze, vittek pár darab szenet, fát. Ott énekeltek, játszottak, a legények meg mind odajöt­tek, együtt hallgatták az idős néne meséjét. Az volt nekik a kültúrház. Pintér Istvánná és Mészáros Józsefné eddig szótlanul fi­gyelték társaikat. Mészárosné szomorkásán azt mondja: — Csak március óta vagyok kórustag. Pestre jártam dol­gozni, két éve. hogy itthon maradtam. Azóta érzem, hogy élek... Már Pétemé is erősen őszül, pedig ő a legfiatalabb. A ré­gi történetek úgv hatnak rá. mint egy ismeretlen világ le­gendái. Hőseit próbálja elkép­zelni, ahogy magyarázzák, ki­nek a nagymamája, nagynén­je volt az. (Néhány dal után szinte teljesen megfeledkeztek a múzeum közönségéről. Las­sú körtáncba kezdtek, fe­kete pántos cipőjük egy­szerre koppant a márvány­padozaton.) Magyarné színes fényképe­ket tesz a piros terítős asz­talra. Mindegyiknek története tálytalanítani, afelől semmi kétség. Csak meg kell várni, amíg beköszönt 1988, új árai­val. A kereskedelmi szervezetek, valamint az építőanyag-gyár­tók ezekben a hetekben egyez­tetik azt a mennyiséget, amit még az idén el lehet adni. Ezt inkább elosztásnak lehetne ne­vezni. hiszen valamiféle rang­sort kell fölállítani az építő­anyagra várakozók között. Eb­ben a sorban feltétlenül az el­ső helyre kerülnek azok, akik korábban — nagy előrelátás­ról téve tanúbizonyságot — anyagbiztosítási szerződést kö­töttek. A továbbiakban azo­kat kell kiszolgálni, akik va­lamilyen rendkívüli esemény (például a nagy nyári vihar­károk miatt) kénytelenek épít­kezni, illetve házukat, lakásu­kat felújítani. Ugyancsak előnyt élveznek a többiekkel szemben azok a ve­vők, akik az érvényes építési engedéllyel igazolni tudják a helyi Tüzép-vezető előtt, hogy nem nyerészkedésre akarják használni az építőanyagot, ha­nem arra. amire az való: épít­kezni. Ezek a vásárlók azon­ban számíthatnak arra, hogy az indokoltnál nem kaphatnak több falazóanyagot, cserepet, és hogy egy építési engedél­lyel nem lehet bejárni az egész van: hol, mikor, mit játszot­tak. Lakodalmat — magukban sírva, mert Gyuri meghalt. Hát persze az öttagú zene­karból ő próbált velük. Ami­kor erre a szereplésre készü­lődtek, rosszul érezte magát, elment. Amikor befejezték a próbát, akkor jöttek szólni: Oláh György meghalt. Egy másik képen feketében, gyer­tyával kezükben lépnek a színpadra. Gödöllőn sirató­énekeket adtak elő. A harmadik fotó egészen lázba hozza őket. Nevetnek, gondolataik a gyerekkorban járnak. Pedig a felvételen mostani gyerekek láthatók. Igen, mert megtanították az iskolásokat a karácsonyi kö­szöntőre, a pünkösdölésre, s három esztendeje ilyen alkal­makkor végigjárják a kicsik a falut. A disznótoros- újra népi játék lett Kartalon. Maskará­ba öltöznek, úgy idézik visz- sza a hagyományokat. Minél többet — mondják —, legyen az unokáiknak is olyan színes az ifjúságuk, mint az övék volt. Hiszen őket most is az élteti. Meg hogy a faluban mindenki szereti az asszony­kórust. A tsz támogatja, segí­ti. Boros Károly, az elnök min­denkor jó szívvel volt irán­tuk. Gondoskodik utaztatá­sukról, néha egy-egy fellépés után a jó vacsoráról is. S ha tud, elmegy, amikor szerepel­nek. Az elnök szerzett szá­mukra vezetőt: Gödöllőről egy gimnáziumi énektaná-rt, Akácz Lászlót. Sokáig velük volt. Gregusné kesernyésen elmo­solyodik: — De már ő is nyugdíjba ment — jegyzi meg. — Mind­annyian megöregedtünk... Együtt — teszi hozzá még. így aztán most sincs veze­tőjük, de összejárnak, minden hétfőn próbálnak. Nemrégiben elsők lettek Isaszegen, a me­gyei versenyen. Kiváló minő­sítést kaptak. Egy hónap alatt kétszer szerepeltek a rádió­ban. (Egyre vidámabban da­loltak, egyre gyorsabban táncoltak. Arcuk már lobo­gó piros volt. Nem számí­tott, hogy testük elnehe­zült, nem számított, hogy hajuk megőszült. Talán if­júságukat énekelték, tán­colták vissza ... Majd a befejező dallam is a ku­polának ütközött, s csen­dült még egyet. Kiáltottam, de csak magamban: ne hagyjátok, hogy ez a hang elhaljon! Legyen, aki foly­tatja az éneket.) Vennes Aranka országot, minden kereskedés­ben arra vásárolni. Korábban, amíg nem szédí­tett meg sokakat a felvásárlá­si láz, a legbiztosabb tipp az volt, ha az ember a gyártók­nál próbált szerencsét, az úgy­nevezett „művi kiszolgálást” vette igénybe. Hogy most itt se lehessen jogosulatlanul előnyhöz jutni, a művi érté­kesítést is szabályozták. Oly módon, hogy a telepek, a meg­rendelő irodák, az áruházak az év hátralévő részében a termelők által idei szállításra vállalt keret határáig vehet­nek csa)c fel megrendelést, il­letve fogadhatnak el befize­tést. Minden értékesítőhelyen felhívják a vásárlók figyelmét arra, hogy a befizetést köve­tően, záros határidőn belül vi­gyék el az árut. A Tüzép vál­lalat például nemrégiben or­szágos felhívást tett közzé, hogy a vevők nyolc napon be­lül egyeztessék igényüket a termelőkkel, ellenkező eset­ben csak jövőre, és már a ma­gasabb áron juthatnak építő­anyaghoz. Nem nehéz megjósolni, hogy az ideiglenes forgalmazáspoli­tikai elvek ellenére sem lehet elégedett minden építkezni vá­gyó. Ha a magánkereskedé­sekben sem jártak Szerencsé­• Bár Pest megyében nin- csenek válságágazatok, még­sem intézhetjük el a dolgot azzal, hogy a változások érin­tetlenül hagyják a munkaerő­piacot. Am mielőtt előre te­kintenénk, rögzítenünk kell a jelenlegi helyzetképet. Ehhez a statisztika ad kiindulási pon­tot. Mégsem támaszkodhatunk csupán erre, hiszen például a vállalatoknak csak akkor van bejelentési kötelezettségük, ha tíznél több dolgozótól válnak meg egyszerre .. • HORTOLÁNYI ELEMÉR: A statisztika valóban nem ad választ minden kérdésre, hi­szen előfordul, hogy a gazdál­kodók nyolcasával-kiencesével szabadulnak meg a fölösleges­nek ítélt munkaerőtől. Erről csak véletlenszerűen szerezhe­tünk tudomást, azért egy olyan információs rendszert akarunk kialakítani, amely még a döntést megelőzően be­avatkozási lehetőséget ad a szakszervezetnek. Persze csak akkor, ha törvénysértést ta­pasztalunk. Akadt rá példa, hogy a munkaügyi döntőbi­zottság visszahelyezte állásuk­ba az elbocsátott dolgozókat. (Erről annak idején lapunk­ban is beszámoltunk.) Azután van olyan forma is, amelyben, hogy úgy mondjam, „ösztön­zik” a dolgozót a munkahely­változtatásra. Azaz huzamo­sabb ideáig nem emelik a bé­rét, hát persze, hogy elmegy. Ez szintén megfoghatatlan a statisztika szempontjából. Ér­dekes egyébként, hogy ezek az emberek már nem minden esetben tudnak több fizetésért elhelyezkedni. Mint ismeretes, korábban ez volt a jellemző. PERATH BÉLA: A statisz­tikából következtetni lehet a vállalatok taktikázására. Az adatok azt tükrözik, hogy a harmadik negyedévben meg­állt a munkaerőmozgás, de tudjuk, hogy ez csak felszíni jelenség. A vállalatvezetők úgy gondolkodnak, hogy a kedvezőbb bázis megteremté­vel, akkor már csak a jövő évet várhatják. Az akkori szállításra már most vesznek fel előrendelést az építőanyag­gyártóknál. Üjdonság viszont, hogy a korábbiaktól eltérően nem kell előzetesen lefogla- lózni az üzletet, hanem csak jövőre kell kifizetni a teljes vételárat. Az év hátralévő heteiben még nagy megpróbáltatás vár a kereskedőkre és a vásárlók­ra: az utolsó roham. Mert hiá­ba próbálják importanyagok választékával enyhíteni a hi­ányt, hiába dolgoznak éjjel­nappal, szombat-vasárnapi műszakokban is a téglagyá­rak, a cserepesek, nem lehet kielégíteni ezt a váratlanul feltört nagy étvágyat. A ke­reskedelempolitikai elvek ezért csupán arra hivatottak, hogy ami elkészül, és ami im­portból még az idén az or­szágba beérkezik, az a lehető legigazságosabban eljusson rendeltetési helyére: a fo­gyasztóhoz. A jó szándék és a vásárló között persze van még egy, sokszor gyengének bizonyu­ló láncszem: a kereskedő. S mivel a kiadott irányel­vek végrehajtói éppen ők, nem elég helyismeretükre, becsüle­tükre apellálni olyan időkben, amikor a vásárlóknak is meg­éri egv kis csúszópénz, hogy előnyösebb helyezést érjenek el a kivételezettek listáján. De hogy az elveket mindenhol be­tartsák, arra a gazdasági rend­őrségnek is lesz gondja. — szikora — se érdekében nem most csök­kentik a létszámot, hanem majd jövőre. A bértömeg­gazdálkodás is megteremti en­nek az érdekeltségét, hiszen az eltávozott dolgozók béré­nek egy hányadát feloszthat­ják. A bérbrutiósítással kap­csolatban Is jelentkezhetnek problémák. Elképzelhető, hogy a pénzügyi gondokkal küszkö­dő vállalatok már az idén megválnak néhány embertől. Bár a költségvetés megelőle­gezi a bruttósításhoz szüksé­ges pénzt a szorult helyzet­ben lévő gazdálkodóknak, de azt vissza is kell fizetni. 0 A mostani helyzetből te­hát arra lehet következtetni, hogy hamarosan megélénkül a munkaerőpiac. Ezzel el is ér­keztünk ahhoz, a sokáig ta­buként kezelt kérdéshez, hogy lesznek-e foglalkoztatási gon­dok. Mindenfelől azt halljuk, hogy nem! Továbbra is lesz elegendő munkaalkalom de nem biztos, hogy mindenki a jelenlegi munkahelyén, vagy lakóhelye közelében találja azt meg. Ez pedig azt jelenti, hogy az ebből a szempontból eddig is hátrányos helyzetű területeken és rétegeknél vár­hatóan újabb feszültségek ke­letkeznek . .. DR. SZABÓ FERENC: Tény­leg nem lehet garantálni, hogy valamennyi munkaválla­ló a lakóhelyén vagy annak közelében keresse meg a ke­nyerét, és hogy azonnal rryá- sik munkaalkalmat talál. Kétségtelen, hogy Nagykáta környékén és,az Ipoly-völgyé­ben nem csökkennek majd a foglalkoztatási gondok. Ott is és általában másutt is első­sorban a csökkent munkaké­pességűeknek, a nagycsaládos anyáknak, azaz azoknak tá­madhatnak nehézségeik, akik nem vállalkozhatnak naponta hosszabb utazásra. A nők, a gimnáziumot végzett lányok elhelyezkedése egyébként sem megy simán, hiszen sok ipari bázis — gondoljunk csak Százhalombattára vagy Ceg­lédre — a férfi munkaerőre épült. Ugyanakkor nem sza­bad figyelmen kívül hagyni Pest megye sajátos helyzetét sem, hiszen szűkebb pátri­ánkból legalább 200 ezren in­gáznak, többségük Budapesten talál munkát. Amennyiben a fővárosban vagy a környező megyékben foglalkoztatási problémák adódnak, az nálunk is jelentkezik. Ezért szoros kapcsolatban vagyunk a buda­pesti és a megyei irodákkal, hogy ne érjen váratlanul ben­nünket a munkaerő mozgása. Elkészült egy együttműködési megállapodás tervezete is, amely a két tanács illetékes osztályai közötti rendszeres, kölcsönös tájékoztatást fogja szabályozni. Most is vannak és lesznek is olyan szakmák, ahol munkaerőhiány, másutt felesleg van. Meg kell találni a megfelelő arányt, ezért nö­vekszik az átképzés szerepe. Ennek megvan az anyagi hát­tere is, tudvalévőén egy elkü­lönített alapból igényelhetnek rá pénzt a vállalatok. • Mennyire használják ki ezt a lehetőséget? PERATH BÉLA: Eddig ösz- szesen 3 millió forintot hasz­náltak fel erre a célra a vál­lalatok, ami azt jelezi, hogy sajnálatosan szerény az ér­deklődés. Jellemző, hogy álta­lában nem a szerkezetváltás­hoz igénylik ezeket a forinto­kat, hanem segédmunkások, betanított munkások foglal­koztatásához. Pedig szakmun­kások, mérnökök, át-, illetve • továbbképzésére és nyomasztó munkaerőhiány enyhítésére is fordíthatnánk. Üdítő példa­ként szolgál a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat, ahol valóban a termelés korszerű­sítéséhez használják fel ezt a lehetőséget vagy néhány áfész, amelyek pályakezdők betanítására, kereskedelmi szakképzésre kérnek pénzt. 0 Valószínűleg az lehet a háttérben, hogy kevesen isme­rik az erre vonatkozó szabá­lyokat. S nemcsak ezeket, ha­nem példának okáért az elő­zetes bejelentési kötelezettség­gel, az elhelyezkedési támoga­tással kapcsolatos kérdéseket, rendelkezéseket is. Ügy a vál­lalatoknál, mint a helyi taná­csoknál .. • DR. SZABÓ FERENC: A megyei munkaerő-szolgálati iroda azon túl, hogy tökélete­síteni akarja információs rendszerét, bővíteni közvetítői szolgáltatásait, segíteni kíván­ja a vállalatok, tanácsok mun­káját is. Ehhez azonban pénz­ügyi és személyi feltételek is szükségesek. Megnyugtató a hír, hogy még az idén számí­tógéphez jutunk, ami könnyít a helyzetünkön. Tervezzük azt is, hogy körzeti irodákat léte­sítünk,, s célszerű megfontolni igazgatási társulások életrehí- vását is, Így több település ta­nácsának hozzájárulásával körzetenként olyan szakembe­reket alkalmazhatnánk, akik eligazodnak a munkaerő-gaz­dálkodási kérdésekben. • Várhatóan lesznek bizo­nyos konfliktusok. Mit tesz a szakszervezet azért, hogy a dolgozók jogai ne szenvedje­nek csorbát? HORTOLÁNYIELEMÉR:A szakszervezeteknek megvan­nak az eszközeik, jogosítvá­nyaik ahhoz, hogy befolyásol­hassák a folyamatokat, a dol­gozókat érintő kérdéseket, hogy érdemben képviseljék jo­gaikat. Ám ehhez a korábbi­nál több információra lesz szükségük, s arra, hogy ösz- szehangoltabban dolgozzanak a szakszervezeti bizottságok a vállalatok vezetőivel, illetve az SZMT a szakmák irányí­tásával és az államigazgatási szervekkel. Amint már emlí­tettem, még a munkahelyi döntések előtt egyeztetni kell az érdekeket, ha arra szük­ség van. A helyi konfliktusok rendezésében, az információk továbbításában különösen fon­tos szerep jut a helyi szak- szervezeti bizottságoknak. Az SZMT pedig természetesen már most is napi kapcsolat­ban áll a megyei tanács mun­kaügyi osztályával és a mun­kaerő-szolgálati irodával. Amennyiben valahol nagyobb arányú átcsoportosítás vagy esetleg elbocsátás kerül na­pirendre. akkor egyeztető bi­zottság létrehozását kezdemé­nyezhetjük. Az SZMT mellett és a válallatoknál működő jól bevált jogsegélyszolgálat! iro­dáink bármilyen ügyben ad­nak felvilágosítást, tanácsot. De nem mindenütt vannak ilyenek, ezért azt tervezzük, hogy közös fenntartású körze­ti irodákat hozunk létre. Cé­lunk az, hogy a problémák a legkisebb konfliktus mellett oldódjanak meg. Végezetül szólnom kell a bérbruttósítás végrehajtásáról is. Álláspon­tunk szerint az nem lehet a létszámcsökkentés eszköze! A munkaerőt ugyanis úgy kell átcsoportosítani, hogy az va­lóban a hatékony gazdálko­dást segítse, nem pedig a bruttósítással kapcsolatos pénzügyi nehézségek enyhíté­sét. Kövess László * Ev végi építőanyag-piac Vásárlás helyett - elosztás Taktikai csend a munkaerőpiacon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents