Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
> ' . , - i .1 • •_ y MAGAZIN 2 H m P 1987, NOVEMBER 21., SZOMBAT \_____________________________________________________________________________________________________________________l Elítéltek gyártják a vádlottak padját Akiknek nem lehet felmondani Az utak hasznáról és káráról Környezetvédelem: elképzelések az épülő MO-ás mentén Az elítéltnek joga és kötelessége dolgozni. Természe- ^ tesen csakis olyan munkára kötelezhető, amelyet el tud ^ végezni. A munka megtagadása fenyítést von maga $ után. A munkára fogás a nevelés eszköze, olyan cél és ^ módszer, amely segíti a társadalomba való be-, illetve ^ visszailleszkedést. Különösen a szigorított őrizetes ideig- ^ lenes elbocsátásakor bír nagy jelentőséggel a niunka- ^ szeretet, a másokkal való tevékeny együttműködésre va- ^ ló alkalmasság, a képesség az együttélés szabályainak i betartására. A szabadulás legfontosabb feltétele: vár- ^ ja-e munkahely a kapun kilépőt? Milyen lehetőségei $ vannak az elítéltnek minderre? Erről kérdeztük Dcmjén $ János ezredest, a Váci Büntetésvégrehajtási Intézet pa- ^ rancsnokát. ^ Laktak már önök autósztráda közélében? Ha nem, ^ bizonyára nem is tudják, hogy milyen egyedülálló ér- ^ zéseket kelt az emberben e civilizált találmány közel- $ sége. Először is: az egész épület állandó rezgésben van, ^ mintha egy óriás rázná a tenyerén, ám a legmaradan- $ dóbb emlékeket mindenképpen az állandó zúgás hagyja ^ a környéken élőkben. Olyan mély hatással van ez az ^ emberekre, hogy még akkor is zsong az egyszerű földi ^ halandó füle, ha már rég elhagyta csendes otthonát. Természetes fluktuáció — ön egyúttal a börtön területén termelő Dunai Tömegcikkipari Vállalat igazgatója is. Ez nem lehet véletlen. — Már azért sem, mert egy kinti főmérnök alig töltene néhány percet a műhelyeinkben dolgozókkal, máris vissza- küldené nagy részüket a zárkákba, hiszen jóval kevesebb munkaerővel is elvégeztethetné ugyanazt a feladatot! Ezzel szemben arra törekszünk, hogy lehetőleg valamennyi elítéltet foglalkoztassuk, ha mégoly alacsonyan képzett munkaerőt képviselnek is. Ez annyira fontos, hogy például a saját nyereségrészesedésem is aszerint alakul, ahogy megvalósul a teljes körű foglalkoztatottság intézetünkben. — Az elítélteknek közel kilencven százaléka dolgozik. Ez jó arányként könyvelhető el, amit nem lehet könnyű elérni. — így van, hiszen nagyrészt szakképzetlen emberekkel termelünk. Sajátos helyzetünkből következik, hogy a munkaerővándorlás is nehezíti a dolgunkat. Köztudott, hogy. a. leg-. több vállalati vezető már akkor ráncolja homlokát, ha az éves fluktuációs mutató elérj a tizenöt százalékot! Nos, nekünk száz százalékkal kell számolnunk; minden büntetés lejár egyszer és a szabadulok helyére újak lépnek. Mások eleve egy évnél rövidebb időt töltenek nálunk. Ezért igyekszünk gyorsan elsajátítható foglalatosságokat találni számukra. Nagyon sok és változatos feladatot biztosítunk bérmunka formájában, ezek mellett a saját, már említett vállalatunk is mintegy száz- ötvenmillió forint termelési értéket állít elő, amelynek tíz százaléka említhető éves nyereségként. — Hol és milyen bérmunkákat végeznek az elítéltek? — A szigorított őrizetesek nagy része külső munkahelyeken dolgozik. Például az Ikarusban, a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a Du- naplasztnál, a Medicornál, a 22. Számú Építőipari Vállalatnál és másutt. Mindemellett újra és újra indítunk hegesz- töképzést, szervezünk szakács-, fűtő- és targoncavezető tanfolyamot. Éppen most tárgyalunk egy céggel, hogy fémkonténereket is gyárthassunk exportra. Intézetünk területén működő üzemeinkben készülnek kuktaalkatrészek, gombok a textiliparnak, höki- oldók a Finommechanikai Vállalatnak, de még futball- labdákat is varrunk a Fővárosi Kézműipari Vállalattal kötött szerződésünk szerint. Tömegcikkipari üzemünkben ötféle mérőszalagot gyártunk. Ebben az évben fejlesztésre, beruházásra is futotta az országos parancsnokságtól kapott húszmillió forintból. Reményeink szerint decemberben indul a próbaüzemelés: festett mérőszalagot fogunk gyártani exportra! Kevesebb export — Meglehetősen változatos munkalehetőségek között válogathatnak az elítéltek. — Pedig még nem fejeztem be a felsorolást. Intézetünk abban is különbözik más büntetés-végrehajtási bázistól. hogy van egy központi ellátásra hivatott üzeme is, amelyben irodabútorok készülnek. A sors anakronizmusa, hogy rabok csinálják a vádlottak padját... Ezenkívül van nyomdánk és egy kétszáz tonna havi kapacitású mosodánk, konfekcióüzemünk.. . — Ügy tudom, hogy a dolgozó elítéltek fizetést is kapnak. — Természetesen. Igaz, alacsonyabb a bérük, mint a „kinti” munkásoknak, de a termelés is szerényebb mértékű és színvonalú. Mégis akadnak szép számmal, akik hatezer forint körül keresnek. Ebből az összegből mindössze negyvenkét forintot vonunk le naponként. Az, hogy bért kapnak és ezzel a pénzzel szabadon gazdálkodhatnak, nem mond ellent az őrzés, nevelés, munkáltatás hármas egységének. — Mondhatnánk, minden jó és szép, ha ez a megjegyzés nem minősülne fekete humornak itt, ahol beszélgetünk... — Nos, a tetszetősre sikeredett felsorolás korántsem jelenteni azt, hogy nincsenek gondjaink. Például a Ganz Kapcsoló- és Készülékek Gyárával kialakult kooperációs kapcsolatunk harminc-negyvenmillió forint termelési értéket eredményez. Három évvel ezelőtt ennek az összegnek a duplájáról számolhattam volna be... A mérőszalagjainkból is sokkal többet tudnánk gyártani, mint amennyit el tudunk adni. Nagy problémánk, hogy manapság, amikor minden cég technikai és technológiai fejlesztésre törekszik, a büntetésvégrehajtási intézetek vállalatainak pénzviszonyai nem teszik lehetővé ezt. Arról nem is beszélve, hogy nincsenek képzett szakembereink. Azok a társintézményeink vannak előnyben, amelyeknek saját erős profiljuk van. Például Amikor beállítok az Opál Kereskedelmi Vállalat ceglédi központjába, csupán annyit szeretnék megtudni, mire a nagy adminisztráció az üvegvisszaváltás körül. Hogy belépve az ábécébe, kezünkben sörös- meg borosüvegeinkkel miért kell hosszú sorban ücsörögnünk cetliért. Amivel aztán a pénztárban jelentkezünk: „Számolja ezt is, Mariskám, ez az üveg ára.” Naiv vagyok, firtatom, hogy mi az akadálya a kis cédula eltüntetésének. Dr. Tanhoffer Imre igazgató szerint a vállalat részéről igazában köszönet illeti a vevőt, ha visszahozza az üvegeket. Csakhogy a nagyobb ábécékben, amelyek mind szoros elszámoltatásé üzletek, a bizonylati fegyelem miatt beütnek minden egyes tételt a pénztárgépbe. A nagyobb forgalmú üzletekben az üvegvisz- szaváltás a százezres nagyságrendet is eléri. A kis boltok esetében, amelyek szerződéses formában üzemelnek, nincs annyi gond, mert ott a vezető a hiányért anyagi felelősséggel tartozik, és különben is, ha 6 akarja, zsebből vagy a kasszából is kifizetheti az üvegek árát. Az ábécében bi- zonylatolni kell, mert sokan járnak be a raktárba. A kis üzletekben ketten vannak. Vagy hárman. Már a főkönyvelő — Faller Adám — és az igazgatóhelyettes is jelen van, amikor én jól menő cipőgyárban, textilüzemben dolgozhatnak vagy ipari szövettel kereskedhetnek, és ezekből származó jövedelmeik fedezik a szociális foglalkoztatás költségeit. Hangsúlyozom, mi sem panaszkodhatunk. Még akkor sem. ha a mérőszalagexportlehetőségeink beszűkültek. Korábban egymillió rubeles üzleteket kötöttünk a Szovjetunióban. Csehszlovákiában, Albániában. A magyar piac mindössze háromszázezret rendel, holott kétmilliót tudnánk gyártani. Egyébként ugyanolyan adózási és egyéb elvonási kötelezettségek terhelnek bennünket, mint bármely más céget. Csak ha visszajön — Eddig arról beszéltünk, hogy mit csinálnak az elitéltek az intézetben töltött idő alatt. De mit tesznek önök azért, hogy az innen kivezető út minél könnyebb legyen? — Nem tagadom, egyre nehezebb a dolgunk. Egyrészt azért, mert az ország gazdasági szerkezete addig is változik, amíg az elitéit a büntetését tölti. Egyre magasabb követelményeknek kell megfelelni. Ez a természetes fejlődési folyamat nem kedvez a szabadultnak. Például azért nem, mert iskolai végzettsége, előképzettsége nem teszi lehetővé, hogy szakmunkás-végzettséget szerezzen. Nincs más lehetőségünk, mint hogy igyekszünk minél jobb kapcsolatot kialakítani a nagyvállalatokkal, például a Csepel Autógyárral, mert ezeknek vannak munkásszállásaik. A megyei bíróságok mellett működő pártfogó felügyelők mindent megtesznek, hogy munkát szerezzenek a szabadulóknak. El kell hogy mondjam, tíztizenöt évvel ezelőtt az esetek többségében sikerrel jártak. Mostanában örülünk, ha tíz levélből egyre igenlő válasz érkezik. Sokkal többet nem tudok elmondani az innen kikerülők további sorsáról, hiszen kinti útjuk egyengetése már nem a mi dolgunk. Egyetlen biztos információforrásunk van ezzel kapcsolatosan, aminek viszont nem örülünk, mert akkor kapjuk, amikor az elítélt visszatér hozzánk ... Szilas Zoltán nyári élményemet mesélem. Jártam akkor egy-két bobban, s örömmel tapasztaltam, hogy nem cetliznek a zöldségpult mögött, hanem egyenesen a markomba számolják az üvegek árát. — Akkor is volt bizonylat, csak azt nem látta a vevő. Néhány boltvezető lehetőséget kapott arra, hogy a visszavál- tót egy összegben számoltassa el, műszak végén, ha úgy gondolja — mondja az igazgató. — Csak aztán több helyütt tapasztaltunk indokolatlanul magas pénzkiáramlást és leltárhiányt, és újra megszigorítottuk a visszaváltást. így most a vevő kezében is van kontroll, tudja tétel szerint ellenőrizni, mennyit kapott az üvegekért. Kétségtelen, hogy gondot okoz, amikor a boltvezető kijelenti, hogy ezt és ezt az üveget nem veszi vissza. Azokban az esetekben fordulhat ez elő, ha a vevő nem olyan üveget visz vissza, amit az adott üzletben vásárolt. Ha a kereskedő forgalomba hoz egy üveget, azt vissza is kell neki váltani. Ha huzamosabb ideig árulja. G. Bíró Géza igazgatóhelyettes a forgalomba kerülő üvegek sokféleségéről beszél. Ám az új útra szükség van, s azok, akik bármilyen formában gyakorta kénytelenek átkelni a fővároson, tudják, hogy az MO-ás elkészültével óriásit lép előre a honi közlekedés. S az érintettek nagyon várják már az új utat. Az ám, csakhogy az, ami egyeseknek könnyebbséget jelent, nem biztos, hogy nem okoz nehéz perceket másoknak. A fokozott állandó zajterhelés meglehetősen igénybe veszi a szervezetet s az idegrendszert. Az autópályán várható zaj körülbelül nyolcvanöt decibel lesz, ami rendkívül magas érték. S épp ezért a létesítmény legnagyobb megoldandó környezet- védelmi problémája a keletkező zaj elleni védekezés lesz. Összehasonlításul — hogy tulajdonképpen mennyi is ez a nyolcvanöt decibel — egykét adat: a munkahelyeken nyolcvanöt decibel felett már fülvédö használata kötelező, száztíz fölött pedig maradandó károsodást okoz az ideg- rendszerben az erős hang. Településeken a rendeletben megszabott határérték nappal ötvenöt decibel lehet, éjszaka negyvenkettő. Az MU-áson éjszaka hetvenhat decibellel kell számolni. Az otthonunkban, ahol pihenni szeretnénk, nem lehet az érték hatvan decibel felett. Ha állandósul az ennél magasabb érték, nemcsak hallásszervi károsodást okozhat, hanem az erős inger miatt komoly idegrendszeri zavarok is keletkezhetnek. Az inkák titka Pedig — zaj ide, pihenés oda — utakra szükség van. Mikor Francisco Pissaro belépett Atahualpa, az utolsó inka király aranylemezekkel borított palotájába, s megpillantotta a Nap fiát aranytrónusán, aranypalástban, azonnal rádöbbent, hogy európai mértékkel számítva, eddig egyedülálló, mesésen gazdag világba csöppent. Miután megkeresztelte s megölette Atahualpát, sokat morfondírozott azon, hogy miben rejA kereskedelemben legalább 130-féle üveg van, amelyek nagyobb részét vissza kell vásárolni. És tárolni, de e körül van a legtöbb zavar, mert az üzletek raktározási tere szűkös. Az összekevert, gúlába rakott üvegek elfoglalják a helyet. Pedig a magasabb célkitűzés eljut a vállalat központjába is: építsenek ideális élelmiszerüzleteket, amelyekben hatvanszázaléknyi területet foglal el az eladótér, negyvenet a raktárhelyiségek. Ez azonban a jelenlegi körülmények között csak vágyálom lehet. A vállalat vezetői gazdaságossági szempontokat említenek. Megoldásokat keresnek, mit lehetne tenni a kereskedelem nyakába varrt üveghegyekkel. A legkézenfekvőbb az egész visszaváltást tekintve az lenne, ha a szerződéses forma és az elkülönített visz- szaváltás találkoznának egymással. Olyan helyeken venné vissza egy arra alkalmas személy az üvegeket, amelyeknek semmi közük sem lenne a bolti árusításhoz, és valahol az ábécék oldalában lennének. Mint ahogyan azt a Skála Áruház ötletesen megoldotta. Monoron tervezi az Opál üvegvisszaváltó épílik az inkák hatalmas gazdagsága. Rajta kívül évszázadokon át sokan próbálták megfejteni e rejtélyt, pedig mai ésszel könnyen rájöhetünk. Az inka birodalom alapja a fejlett, az egész hatalmas államot behálózó útrendszer volt. Mert hiába volt modernnek számító köz- igazgatás, hiába volt fejlett bányászat, mezőgazdaság, amelynek terméseredményeit csak a huszadik századi modern kemizált agrokultúra tudta túlszárnyalni, mindez semmit sem ért volna, ha nincs hozzá az úthálózat. Soha nem volt ebben a birodalomban éhezés, hisz’ természeti csapás esetén azonnal mozgósították az állam más részein felhalmozott tartalékokat. Az inka uralkodónak a tengertől messze fekvő fővárosban, Cuscóban mindennap friss tengeri halat szolgáltak fel. Fél évezreddel ezelőtt létezett az úgynevezett királyi út, melynek hossza 5250 kilométer volt. Mintha a norvég fjordokat a Szaharával kötötte volna össze egy kiépített pálya! Ellentmondó törvények S bár az Óvilág sokban megelőzte a dél-amerikai kultúrákat, azért tanulnivalónk akad bőven. Sok helyütt hiányoznak még a jó utak, s ha el is készül két, város között a pálya, újabb feladatokat ró az építőkre a környezetben való elhelyezés.. Márpedig egy útnak — ha kimondva furcsának tűnik is — környezet- barátnak kell lennie. Ezért a tervezés alapkövetelménye évtizedek óta az út tájba illesztése, az igénybe vett terület mérlegelése, az erózió elleni védekezés. Bár figyelembe vették már évekkel ezelőtt is az előbb felsorolt tényezőket, igazából még kiforratlan a közúti forgalom okozta környezetszennyezés megítélése, s ezzel összefüggésben a védekezés módszere is. Csak egy példa erre: ma sincs határérték megszabva a közúti forgalomból származó tését; szerződéses formában üzemelne. És Cegléden is, a tervbe vett piactéri áruház mellett hasonló módon szándékoznak létesíteni szeparált visszaváltót. Igaz, a többi üzlet ezzel nem mentesül, marad a régi rend. Meg a cetli. — Nem ésszerű Magyarországon a göngyöleg kezelése és használata — veszi át a szót újra az igazgató. — Mindent gazdasági alapra kellene helyezni. Most talán januárban megmozdul ez az álló üveghegy, mert a sör mellett az üveg is áru lesz, nem csupán göngyöleg, mint eddig. A jövő göngyölegje az eldobható csomagolás, mert az üvegnek ez a a körülményes használata borzalmas költségeket emészt fel. Vannak országok, ahol az üveg kilencven százaléka ösz- szetört formában kerül vissza a gyártóhoz, onnan pedig a hutaüveg a termelőhöz. Nálunk a göngyöleg visszaszállítása akkora összegekbe kerül, hogy sok esetben a termelő olcsóbban megúszná, ha a flaskák egyenesen az üveggyárból kerülnének hozzá. Azt az üveget kezelni is egyszerűbb, és kár lenne tagadni, higiénikusabb is. Üjabb példák az üveghegyre: a forgalmazó sem szívesen levegőszennyezésre, s a vizsgálatot sem írja elő senki. Ennek ellenére azért nem kell különösebb szakembernek lenni ahhoz, hogy tudomásul vegyük: káros tényezőkkel is számolni kell egy autópálya megvalósításánál. Az előbb említett zajártalom például, amelynek kiküszöbölésére számos elképzelés született. Védő erdősáv, zajárnyékoló fal, zajvédő töltés kialakítása szerepel a tervek között. Mindegyik több száz méter szélességben óvja majd a környező településeket a sztráda hangjától. Persze nemcsak az ideg- rendszerünket, hanem a talajt és a vizeket is veszély fenyegeti, s így a növények sincsenek biztonságban. Elég, ha arra gondolunk, hogy az autóút áthalad a csepeli ivóvízbázis területén, s így külön védősávot kell biztosítani a kutak és az út között. Itt a felszíni vizeket a mélyben rejlő rétegek védelmében olajfogó műtárgyon vezetik majd át. A szénhidrogéneken kívül számolni kellett a tervezésnél. a járművekből származó nehézfém szennyező hatásaival is, nem beszélve a téli útsózás miatt károsodó termőföldekről. Sok választás ilyen esetben nemigen van. Vagy védő er- dősávot alakítanak ki, vagy az autóút mellett humuszban gazdag termőföldet helyeznek el. A védő erdősáv ellen szól, hogy akkor újabb részeket kellene kivonni a mezőgazda- sági művelésből, s ez a jelenlegi törvények értelmében akadályba ütközik. Az ellentmondás fennáll, a tervezők feloldani nem tudták, hisz nem ők hozzák a törvényeket, rendeleteket, így nem lesz védő erdősáv, de lesz az út mentén hasonló céllal kialakított sövény. Szegény gazdagok Ha egy szakértő egy pillanr tást vet az iménti felsorolásra, tudja, hogy ez milliókba, mégpedig sok millióba kerül. Igaz, jóval egyszerűbb lenne a környezetvédők dolga, s a népgazdaság bugyellárisa sem erezné meg annyira az MO-ást, ha a közúti járművek a jelenleginél korszerűbbek, jobb állapotúak lennének. De ehhez szegények vagyunk, viszont úgy tűnik, ahhoz kró- zusok. hogy sokat fordítsunk környezetvédelemre. Fiedler Anna Mária veszi vissza az üveget. Érkezik például kartonokban a bolgár bor, de a visszaváltott üvegek magyar pezsgősüvegek helyét foglalják el, mert pontosan akkorák, elférnek benne. Vagy itt van a borüzlet. Az idén sokkal több sört ad el a kereskedelem, mint bort vagy égetett szeszt; az sem megy úgy, miint évekkel ezelőtt. Csakhogy a termelő annyi üveget óhajt visszavenni, amennyit kiadott, tele borral vagy pálinkával. Ha kevés bort adott el, mit csináljon a hozzá visszakerülő óriási mennyiségű göngyöleggel? Újra nem töltheti, mert nem fogy a portékája. Mint a csődbe jutott, borral foglalkozó cégeknek sem. Úgyhogy marad a huzavona kereskedelem és termelő között. Meg az üveg az üzletekben. És a cetli a vevő markában. Aki, ha nem ügyel, s véletlenül a zsebébe csúsztatja a kis papírocskát, azt másnap már nem számolják el, akármilyen szépen beszél az eladónak, mert addigra már régen lezárták a kasszát. Viszont ahogyan az igazgató szavaiból kiveszem, az üvegfront feszültségeinek csökkenése — attól, hogy az üveget áruként kezelik — a jövő évben még nem várható. Pedig az 1988. év az ünnepek után rögtön elkezdődik. Karácsony, szilveszter idején majd sok üveg hazavándorol az üzletekből a családi asztalokra. Aztán meg zsupsz, egyszerre vissza. Rab László Üvegek hátán üvegek Mi lesz veled borost laska ?
