Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
' MAGAZIN. / Ilii ». gjHp&£; i'Mi fe.« Íj? Márka Skála-részlegek szerződésben Lehet egy púppal kevesebb? Felgyorsult az építés tempója írta: dr. Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese Egyre csappant az érdeklődés Ügy kerültek az egészbe, mint Pilátus a credóba. Eszükbe sem jutott, hogy valaha is áruházát nyissanak, hiszen igazán jól megvoltak azzal a néhány vegyesbolttal, zöldségessel, italbolttal, ami a környező településeken, Varsányban, Sziget- szentmiklóson, s persze Taksonyban volt. Csakhogy felsőbb szervek úgy -döntöttek, hogy ez bizony édeskevés a lakosság ellátásához, s kell még egy áruház a szigetre. Igen ám, de ki legyen az üzemeltető, kié legyen a megtisztelő feladat, hogy egy áruház felett diszponáljon? A bős—nagymarosi vízi erőmű együttes teljesítménye 880 megawatt lesz. Képünk a bősi építkezésen készült, amelynek első turbináját 1990-ben helyezik üzembe. Közel s távol egyedül a Taksony és Vidéke Áfész jöhetett számításba. S ha már áfész, akkor Skála. így született meg a Márka Skála. Elviszi a nyereséget a hitel törlesztése A kivitelezés hosszú munkálatait követően szép átadási ünnepség után vehették birtokba a környék lakói, elsősorban a szigetszentmiklósi- ak. Azáfész-esek pedig vettek egy nagy levegőt, s törleszteni kezdték a hiteleket, amelyeket az áruházra vettek fel. Igaz, már nem annak a gárdának volt gondja ez, amely a megvalósítás mellett tört lándzsát, hiszen a fégi elnökkel az élen valamennyien nyugdíjba vonultak, hanem az ■új vezetőségre hárult e „megtisztelő” kötelezettség. Osztottak, szoroztak, s érezték, hogy az óriás adósságokkal csak akkor birkózhatnak meg, ha több bevételre tesznek szert a korábbinál. Ezek után növekedésnek indult a szövetkezet. A hagyományos tevékenységek mellett — a klasszikus áfész-profilriak számító kereskedelmi, vendéglátóipari, felvásárlási egységek mellett — sok mindenbe belevágtak. Divatárucikkek kerültek ki az egyik részlegből, egy másik a külföldi gépkocsik forgalmazásával együtt járó adminisztrációs teendőket intézi, dekorációs csapatuk kiállítások megszervezésére vállalkozik, s közben olyan ötletek menedzselésével is foglalkoznak, amelyekben némi fantáziát látnak. A számtalan egység, szakcsoport, iroda tisztességes pénzt hoz a konyhára, de még így is kevés jut a dolgozóknak, hiszen az áruházzal együtt járó adósságok elvisznek majd minden nyereséget. Pedig igazán szép ez a bevásárló központ, csakhogy az első napok érdeklődői után mind kevesebben keresték fel az üzletet. Aki csak tehette, inkább a fővárosban szerezte be a szükséges árucikkeket, már csak azért is, mert a Budapestre ingázóknak nem esett útjába. Még a busz sem állt meg előtte! Rejtett képességek jutnak felszínre Ma már nehéz eldönteni, hogy az érdektelenség miatt kezdték elhanyagolni a kereskedők a boltot, vagy azért nem jártak — többek között — a Skálába a szigetszent- miklósiak és a környéken élők, mert szegényes volt a választék. Bár miért törték volna magukat az eladók? Az áfész éves bérszínvonala 68 ezer forint volt, tehát jobb esetben négy-ötezer forintot kerestek, hiszen ebben a hatvannyolcezerben az áfész-el- nök s az áruház igazgatójának a fizetése is benne foglaltatik. Nem törték tehát magukat, hogy olyan árucikkeket hajtsanak fel, amelyek nincsenek a fővárosban, hogy reklámmal vagy bármi mással magukhoz édesgessék a vevőket. Kézenfekvő volt a megoldás, ki kell adni szerződésbe az áruházat. Számtalan példa bizonyítja, hogy a hagyományos keretek között, havi fixért nem törik magukat a kereskedők. Viszont ugyanannak az embernek — ha tudja, hogy többleterőfeszítése többletjövedelemmel jár — felszínre jutnak rejtett tulajdonságai, helyesebben képességei. Először a zöldséges- és a hentesrészleg kelt el. A rossz nyelvek szerint régen olyan volt a hentespult, hogy a húst többnyire csak az üres vágódeszkán grasszáló legyek képviselték, A mostani választékot pedig akármelyik fővárosi üzlet megirigyelhetné! A zöldségessel is hasonló volt a helyzet. Kifejezetten vevörio- gató fonnyadt termékek kor- nyadoztak időnként a polcokon, s így nem csoda, ha elmaradtak innen még a tősgyökeres, helyben dolgozó szi- getszentmiklósiak is. Pedig köztudott, hogy a zöldségből inkább meggazdagodni, mint elszegényedni szoktak a vállalkozók. A szerződés megkötése után soha nem látott képet nyújtott a részleg: szinte nem múlt, nem múlik el nap, hogy ne kígyóztak volna, kígyóznának hosszú sorok a pult előtt. Októberben hirdették meg a többi részleget. Először úgy tűnt, hogy nem kapkodnak utánuk. Hiába, nagy ez az áruház Szigetszentmiklósnak — mondogatták az áfész-esek, s nem örültek annak, hogy ezt a púpot nem tudják levetni a hátukról. Aztán lassan csak-csak alakultak a dolgok. — Végül is ötvenszázalékos sikerrel jártunk — összegezte az eredményeket Heiner Irén, az áruház főkönyvelője. — Elkelt a divatcikk- és a cipő-, a papír-írószer, a hanglemez- és a játékosztály, és a bizományi részleget is kiadtuk szerződésbe. A bútorrészleget a régi vezetője irányítja az új formában. Nem találtunk vállalkozót viszont a tartós műszaki cikkeket forgalmazó osztály vezetésére. Természetesen tovább próbálkozunk, s az áfész-hez taFtozó taksonyi ve- gyes-iparcikkboltot és a duna- varsányi ruházati és műszaki üzletet is meghirdettük. Töbo utánajárás, nagyobb haszon Ha az adott határidőn belül nem is, azért csak akadt szerződő fél az áruház nagy részére ezek szerint. Bár — magunk között szólva — bolond lenne az, aki manapság vállalna egy műszaki részleget. Az üzemeltetéssel járó költségeket fizetni kellene, de árut a föld alól se lehet elő- kaparni. Ebben a televízió- és hűtőszekrény-ínséges időben érthető is ez a reakció. Majdnem biztos vagyok azonban abban, hogy amint elmúlik ez a félvásárlási láz, lesz ismét áru. egyből akadnak olyanok, akik a műszaki részlegre ácsingóznak. Mint ahogy — legalábbis úgy tűnik — a bútorrészleg vezetője ugyancsak megtalálta számítását. Igaz, mint mesélik, rendkívül talpraesett egy asszony. Előfordult, hogy egy teherautónyi bútort — amint megérkezett a nagykereskedelmi vállalat raktárudvarába valahol Pécs környékén —, úgy, ahogy volt megfordított, s Szigetszentmiklós felé irányított. Ez a vezető, s vele együtt a többi, bízik saját erejében, rátermettségében. Ha többet is kell utánajárni az üzletnek, minden bizonnyal nagyobb a haszna is a vállalkozásból. Hogy mindez miként befolyásolja az áfész gazdálkodását, még nem tudni. Amint kiderül, visszatérünk a tárnára. Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán többször szóba került a dunai vízlépcsőrendszer ügye. A miniszterelnöki zárszóban Grósz Károly kifejtette a kormány álláspontját: ,,felelősséggel végiggondoltuk, és végig is számoltuk a beruházás jelenlegi helyzetét, annak anyagi előnyeit és terheit. S ennek alapjun jutottunk arra a következtetésre, hogy nem vissza, hanem előre kell lépni. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökével konzultálva kértük, nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a rendszer a tervezettnél 15 hónappal hamarabb termelhessen .. A munkák állása és az osztrák kivitelezők nagymarosi munkakezdése lehetőséget adott a határidő módosítására, így a nagymarosi erőmű már 1992-ben megkezdheti az áramtermelést. Ennek eredményeképpen a népgazdaság 1991 és 1995 között kereken 8 milliárd kilowattóra elektromos energiát kap a közös rendszerből. Előbb élvezhetjük előnyét A munkák meggyorsítása azt is jelenti, hogy előbb valósulnak meg a vízgazdálkodásban, a hajózásban és a környezetfejlesztésben jelentkező előnyök. Biztonságosabbá vélik a Szigetköz és az érintett öblözetek árvíz elleni védelme, kétszáz kilométer hosz- szú Duna-szakaszon megszűnnek a hajózást akadályozó gázlók. Egy évvel korábban, 1992-ben nyitják meg Viseg- rád és Nagymaros között a vízlépcsőn átvezető közúti hiúját,- ■■ ' Á közösen elfogadott ütemterv szerint haladnak a munkálatok. A Duna bal partján . csehszlovák területen — épül a bősi vízlépcső és a 25 kilométer hosszú üzémvíz- csatorna. Ennek építésében az államközi szerződésnek megfelelően magyar vállalatok is részt vesznek. A Duna jobb partján — azaz magyar területen — épül a dunakiliti vízlépcső és a hozzá csatlakozó tározó. Az építkezésen a munka szervezetten, jó minőségben, az előírt ütemben halad. A Dunakilitinél épülő duzzasztómű az egész vízlépcső- rendszernek kulcsfontosságú létesítménye; e nélkül nem helyezhető üzembe a bősi vízerőmű. Feladata, hogy elzárja a Dunát, és az üzemvíz- csartonába terelje a vizet. Ka szükséges — például árvíz idején vagy jégzajlás esetén — a duzzasztó hat nyílását elzáró acélszerkezetű táblákat felemelik, és a víz az eredeti mederben vonul le. Nagymaroson ez év augusztusában vonultak fel az osztrák kivitelezők és a visegrádi oldalon hozzákezdtek a Duna-meder kiszélesítéséhez. A nagymarosi vízlépcső ugyanis a Duna medrében épül majd ideiglenes töltések védelme alatt. A körülzárt munkagödör a jelenlegi meder nagy részét elfoglalja, ezért kell a medret a jobb part felé ideiglesen bővíteni. A munkagödröt védő körtöltés a mederből kitermelt anyagból készül-el a jövő év végére. Az építés idején a hajózás zavartalan fenntartására megkülönböztetett figyelmet fordítani. A mélyépítési munkák befejezése után, 1991 őszén a körtöltést elbontják, és visszaáll a jelenlegi állapot. Nagymaroson csatornáznak is, és épülnek a felvonulási létesítmények, amelyek később idegenforgalmi célokra hasznosíthatók. Közel 200 kilométer hosszú Duna-szakaszon kezdődött meg a védelmi létesítmények építése. A Duna bal partján, Szob—Zebegény térségében készül partrendezés, csatornázás, kiszélesítik és korszerűsítik a 12-es utat. Ugyancsak megindult Dömös—Pilismarót—Esztergom körzetében, valamint az almásfüzitői és a komáromi öblözetekben a munka. A területkisajátítások és kártalanítások a kivitelezés üteméhez igazodva folyamatban vannak, illetve zömében a jövő év első felében befejeződnek. Ugyancsak készülnek az egyes települések rendezési tervei is. Környezetkímélő beruházás A Szigetközben hozzákezdtek a terület talajvízháztartását szabályozó vízpótló rendszer építéséhez, a falvakat egészséges ivóvízzel ellátó regionális hálózat, megvalósításához. Megindult a győri szennyvíztisztító telep építése, valamint a komáromi és esztergomi telepek építésének előkészítése. Hasonló művek épülnek Csehszlovákiában. A két ország összehangolt közös vízminőség-védelmi programot valósít meg. Közismert, hogy az utóbbi években a közvélemény széles érdeklődését felkeltette az építkezés. Sok aggály és észrevétel is elhangzott, vajon nem okoznak-e előre nem látható vagy helyrehozhatatlan kórt a művek a Duna élővilágában, a környező területeken, a Szigetközben és a Dunakanyarban. A környezetvédelmi kérdések tisztázására ezért az elmúlt években kutató- és tervezőintézetek, egyetemi tanszékek, tudósok és gyakorlati szakemberek részvételével komplex hatástanulmány készült, amely összefüggéseiben vizsgálta a vízlépcső- rendszer okozta környezeti hatásokat és változásokat. A tanulmány megállapítása szerint az előirányzott védelmi létesítmények alkalmasak arra, hogy káros környezeti hatás a Dunát és környezetét ne érje. A hatástanulmányt az illetékes szervek elfogadták, és ennek alapján zajlik a munka. A kutatásokat és megfigyeléseket, amelyek nem fejeződnek be a művek üzembe helyezésével, széles körben folytatják. A környezeti jellemzők folyamatos vizsgálatára és elemzésére szolgáló monitoring rendszer kiépítése folyamatban van. Több ezer helyen mérik, illetve automatikusan észlelik av szükséges adatokat. A megfigyelések és az abból levonható következtetésék alkalmasak egyrészt arra, hogy a jelenlegi természetes állapotot rögzítsék, másrészt a bekövetkező változásokat állandóan figyelemmel kísérjék, azokat előre jelezzék. Ennek alapján irányítható az üzemvitel. Sokoldalú hasznosítás A beruházás Magyarországot terhelő összes költsége kereken 54 milliárd forint. Ennek mintegy kétharmada az energiatermelést szolgálja, egyharmada pedig az infrastrukturális ágazatok (víz- gazdálkodás, közlekedés, kommunális célok) fejlesztésére jut. A vízi erőmüvek egyszeri jelentős beruházást igényelnek, de üzemköltségük rendkívül alacsony, élettartamuk hosszú. Igen előnyös tulajdonságuk, hogy rugalmasan tudják követni a változó energiaigényeket, így alkalmasak a csúcsidőben — kora reggel és este — jelentkező többletterhelések kielégítésére. Nem elhanyagolható az sem, hogy a vízerőművek környezetszennyezés nélkül termelik az energiát. A vizsgálatok azt mutatták, hogy mind az energiatermelés, mind az infrastrukturális beruházások hasznosak és gazdaságosak. Az olcsó vízi szállítás lehetőségének kihasználása, az árvízi biztonság növekedése, a rendezett partok, az infrastruktúra, ezen belül a vízi közművek kiépítése, mind hozzájárul a környező területek gyorsabb fejlődéséhez. A Szigetközben, a dunakiliti tározó mentén, a Dunakanyarban új üdülőterületek létesítésére nyílik alkalom. Olyan feltáratlan vidék, mint az Ipoly völgye is bekapcsolódhat az idegenforgalomba, amely ma jószerivel teljesen kihasználatlan. összességében megállapítható, hogy a közös dunai vízlépcsőrendszer építése az érintett lakosság széles körű tájékoztatásával, tervszerűen halad. Olyan beruházás valósul meg gazdaságos és környezetkímélő módon, amely kimeríthetetlen és folyamatosan megújuló hazai erőforrást hasznosít. Fiedler Anna Mária Harntatcseppek A MADÁR REPÜL Elsőnek mindig a verebek jönnek. Közülük is a bátrabbak. A szemtelenebbek. A felderitök. Kopott, koszos kis tér ez. Mint a többi a kisvárosban. Mint a terek a kisvárosokban. Volt sok lelkesedés, kevés pénz. hogy legyen, legyenek. Apadt a lelkesedés, zsugorodott a pénz később, s ezért ami lett, a tér, a park, kopni kezdett. S ha kopik, a mocsok lesz a társ. A fü kiég, a bokrok alján meghúzódik a szemét. Azután már csak a fü nyomát látni, s egyre jobban a piszkot. Mégis, az erre lakók megszokták, a tér az tér. Néhány pad. A zöld illúziója. Madarak. S ilyenkor ősszel már jönnek a jótét lelkek. Az etetők. Kenyérmorzsa. Etelmaradék. Magok. Szórják, hintik. Cserjék, bokrok, padok alá. Csak úgy, a valamikori fű helyére. A sétaútra. Van, aki kiszórja és elmegy. A másik leül a padra, elvárja, ott lépkedjenek, ugrabugráljanak körülötte az ingyenkosztosok. S azok lépkednek, ugrabugrálnak. Nem tudják, de teszik; mutatványoskodnak az adományokért. Elsőnek mindig a verebek jönnek. Kettő, három. Ugranak, rebbennek, pici zsákmány a pici csőrben. Jó? Jó. Akkor vissza. S ha vissza, akkor már érkeznek a többiek is. A csapat. Nagy zajjal, rendetlenkedve. Majd a galambok. Egy. Kettő. Sok. Nem törődnek a verebekkel. Nagyobb test, nagyobb magabiztosság. Lépnek, sodornak félre, ha magától nem tágul a szürke tollcsomó. De tágul. Tudja, mi a rend. S azt is, marad eleség. A galamb buta. Nagy- jáz csak. S gyakran nem az élelemmel törődik, hanem a másikkal. Verekednek. Némelyik nem is eszik, csak a heccért megy oda. A jámborabbját nézi ki magának. S ha az talál egy csörnyi nyelnivalót, máris odacsap. Gunyoros tekintettel nézi, miként riad a másik, rebben félre, kezdi elölről. S akkor ő megint odacsap. Szárnynyal, csőrrel üt, vagy éppen teljes testtel magasodik a másik fölé, elállja az útját. Az a jámbor meg kotródik. S próbálkozik megint, reményt fel nem adva. Néhány bohóckodó rigó. Rövid röppené- sek. Riadt futásból váratlan szárnyalások. Nem mernek odamenni a közösnek terített asztalhoz. Azzal vigasztalódnak, úgysem lenne nekik való az, amit a többiek szemelgetnek. Egy cinke. Kandikál ki a bokrok aljából. Ágra röppen. Magasabban van, többet lát, s mert többet, kevésbé fél. Azért nem hagyja el a bokor takarását. Ősi ösztön. Mindenkitől félni kell. Holott ő ezerszer hasznosabb, mint azok ott kint. De ki tudja ezt? S ha tudja is, ki törődik vele? Miért ilyen élhetetlen? Miért bújik meg a bokrok ágai között? Az örökzöldek leveleinek csomójai mögött? Ügy kell az ilyennek. ..! Totyogó kölyök élvezi a hatalmasságát. Dülöngélve lép kettőt, s huss!, rebben, levegőbe emelkedik a madárcsapat. Elsőnek a galambok. Azután a verebek is. De azok csak a legközelebbi bokorig, faágig. Onnét kíváncsiskodnak. Komoly a dolog? S mert nem, jönnek vissza. Forgószínpad. A verebek. A galambok. A rigók. A cinke. Térfauna. Ennyi? Ennyi. És ha majd már eny- nyi sem lesz?! Majd ha diaképeken mutatják, ez fű, ez veréb, az galamb ... a cinkének már diaképe sem lesz, az ilyen hasznosan szorgalmasak nyom nélkül szoktak kiveszni; nincsen miért emlékezni rájuk. Tették a dolgukat. Nem vártak adományra, nem követelték ki maguknak munka nélkül azt, amit maguk megszerezhetnek. Igaz, munkával, szorgalommal. Mindegy, sokak szemében csak egyvalami a fontos, ha madár, akkor repüljön.., S a madár repül. Ha hagyják, mert van levegőtér hozzá. Ha akar. Ha riasztja az őrszem füttyjele. Ha ijeszti a zaj. Ha rémíti az ember hirtelen mozdulata. Ezernyi az ok. S a madár repül. De mennyire másként és másként hallik a szárnysuhogás! Mészáros Ottó
