Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-12 / 267. szám

Megjelent Gcdüllő írott forrásai Megjelent Horváth Gödöllő történetének forrásai című munkája, amely az 1325. és 1711. közötti do­kumentumokat tartalmazza. A kötetet a városi helytörténeti gyűjtemény adta ki, a Gödöl­lői füzetek első darabjaként. Lajos írott Melegek és vékonyak Termeiéi áron A nagy érdeklődésre tekin­tettel ismét lesz kedvezmé­nyes vásár szombaton a gö­döllői művelődési központban a Szatex Textilipari Kisszö­vetkezet termékeiből. Terme­lői áron kaphatók meleg téli pulóverek, negyven százalék­kal olcsóbban pedig vékony nyári pulóverek, pólók. Mind­ez reggel nyolctól este hatig. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Diáktanya: videó, 16 órakor. Urbán Tamás: Jelen idő, fo­tókiállítás, megtekinthető 15— 19 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vad- gazdálkodás történetéről. Ipar­művészet a gödöllői művészte­lepen. A régi Gödöllő, kama­rakiállítás, megtekinthető 10— 18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 9—17 óráig. Kerepestarcsa, kiállitótercm: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. M .'.1 A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM 1987. NOVEMBER 12.. CSÜTÖRTÖK A Kibontakozás szellemében Megújulás, külpiaci jelenlét Herczenik Gyula első iitkár elnökletével ülést tartott teg­nap délután a városi pártbi­zottság. A testület dr. Zsiga László titkár előterjesztésében megtárgyalta és elfogadta a körzet mezőgazdaságának helyzetéről és továbbfejlesz­tésének feladatairól készített jelentést. Mérséklődő fejlődés Az elfogadott jelentés utal arra, hogy a Központi Bizott­ság júliusi állásfoglalása a kibontakozás fontos területé­nek és feltételének tekinti a mezőgazdaság és élelmiszer- ipar korszerűsítését, hogy az ágazat termelésének dinami­kus bővítésével elősegítse a stabilizációt. Körzetünk is hozzájárulhat ehhez, hiszen jelentős az agrártermelés és a mezőgazdasági üzemek élel­miszeripari tevékenysége. Az itt működő hét termelőszövet­kezet és a tangazdaság több mint kilencezer embert fog­lalkoztat, s tavaly csaknem ötmilliárd forintnyi bevételt ért el. Körzeti labdarúgó-bajnokság Több kiállítás, mint gól A szövetségi napon Ádám Mihály, a szövetség elnöke el­újságolta, hogy a Pest Megyei Labdarúgó-szövetség a követ­kező télen is megrendezi a te­remfocitornát. December 5. és január 10. között az egyik cso­port mérkőzéseit a GEAC- sportcsarnokban játsszák. Ne­vezni november 23-ig lehet azoknak a csapatoknak, me­lyek nagypályás bajnokságban szerepelnek. A nevezési díj 1800 forint. Nevezési lapot és csekket a városi sportfelügye­lőségen lehet kérni. A sorso­lást a fővárosban tartják no­vember 25-én. A valkói sportköri elnök, Bene Pál arról beszélt, hogy most már van csapat, csak edző kell. Remélik, hogy a té­li szünetben ezt a gondot is orvosolják. Szabó Imre játék­vezető a Domony—Mogyoród ifjúsági mérkőzést kommentál­ta. A fegyelmezetlen házigaz­dák 9 játékossal vonultak fel a pályára. Amikor a vendégek már 11-0-ra vezettek, négy do- monyi labdarúgó lejött a pá­lyáról. A komolytalanná vált mérkőzésnek a bíró a 75. percben véget vetett. A forduló rövid krónikája: Zsámbok—GEAC II. 4-0 (1-0) Vezette: Fodor, (Sóti). A sportszerű találkozón megérdemelt a hazai győze­lem. Valkó—Erdőkertes 1-2 (1-1). Vezette: Répási, (Maszlag, Máthé). Az egyforma képességű csa­patok közül a szerencsésebb nyert. Túra—Galgahévíz 3-0 (2-0). Vezette: Tompa (Gecse, Tóth Cs.) A jó iramú mérkőzésen há­rom hévízi és egy túrái játé­kost kiállítottak. IM Vasas—Vácszentlászló 1-1 (0-0). Vezette: Németh, (Turóczi, Uzsák). A nagy küzdelemben az ik- ladi csapatnak több helyzete volt, de a vendégvédő Pethő József kiemelkedően jól vé­dett. Domony—Mogyoród 0-1 (0-0) Vezette: Lesku (Szabó). A felnőttek találkozója sportszerű volt. Veresegyház II.—GSC II. 2-2 (0-2). Vezette: Szabó, (Merkel, Maszlag). A jónak ígérkező mérkőzés a végén keménnyé vált. 1-1 Isaszeg—Kerepestarcsa (1-0). Vezette: B. Tóth, (Nérer, Tóth J.). A változatos kilencven perc döntetlen eredménye igazsá­gos. Ifjúságiak: Valkó—Erdőker­tes 2-2, Túra—Galgahévíz 3-3, IjVX Vasas—Vácszentlászló 2-1, Domony—Mogyoród 0-11, Isa­szeg—Kerepestarcsa 5-1. Ser­dülők: Pécel—Dány 3-1, IM Vasas—Hévízgyörk 9-0, Kere­pestarcsa—Aszód 6-0, Kartal— Túra 2-0, Isaszeg—Bag 3-0, (játék nélkül), Veresegyház— GSC 1-2. Az utolsó előtti forduló kö­vetkezik vasárnap. A kezdési időpont ifiknél 11, felnőttek­nél 13 óra. A párosítás: GEAC II.—Kerepestarcsa, GSC II.— Isaszeg, Mogyoród—Veresegy­ház II., IM Vasas—Domony, Galgahévíz—Vácszentlászló, Erdőkertes—Túra, Zsámbok— Valkó. A serdülők őszi zárá­sának műsora: GSC—Pécel, Kartal—Veresegyház, Túra— Bag, Aszód—Isaszeg, Hévíz­györk—Kerepestarcsa, Dány— IM Vasas. A bajnokság állása: 1. V.-lászIó 11 7 3 1 36-10 17 2. Zsámbok 11 7 3 1 32-16 17 3. IM Vasas 11 7 3 1 26-11 17 4. Galgahévíz 11 6 4 1 34-13 16 5. Isaszeg 11 5 5 1 27-15 15 6. Túra 11 6 3 2 23-13 15 7. Mogyoród 11 4 3 4 24-24 11 8. GEAC 11. ll 4 1 6 32-23 9 9. Domony 11 4 — 7 13-26 8 10. GSC II. 11 3 2 6 22-26 8 11. K.-tarcsa 11 2 3 6 15-18 7 12. Erdőkertes 11 2 3 6 15-31 7 13. Valkó 10 1 1 8 8-32 3 14. Veresegyház 10 — 2 8 8-48 2 Cs. J. Mezőgazdasági üzemeinkben hatvanhárom százalékkal ré­szesedik az alapon kívüli te­vékenység. A hatodik ötéves tervben a fejlődés üteme meghaladta az országos átla­got. Az üzemek termelésének bővülése viszonylag kiegyen­súlyozott volt. A növénykul­túrák vetésterülete a helyi adottságokra építve kevésbé, az állatállomány és az álla­ti termékek előállítása jobban követte a piaci viszonyok vál­tozását. Jelentősen fejlődött az élelmiszer-feldolgozó tevé­kenység, a tervidőszakban 38 százalékkal növekedett, ösz- szességében emelkedett az üzemek bevétele, annak ex­portból származó hányada. A tervidőszak második felében azonban a fejlődés üteme mérséklődött, néhol vissza­esett. A sziborúbb közgazdasági és kedvezőtlenebb termelési feltételek a korábbi termelé­si mennyiségek állandósulá­sát, némely ágaza. visszaesé­sét vonták maguk után. Az ipari, mezőgazdasági árará­nyok romló egyenlegének a jövedelemre való negatív ha­tása, a fokozódó anyagellátási gondok, a lazuló szerződéses fegyelem a tervidőszak máso­dik felére nehéz helyzetbe hozta a mezőgazdasági üze­meket. Előtérbe kerültek a rö­vid távú érdekek, lelassult a beruházások és a műszaki fejlesztés üteme. Elsőrendű gazdasági célként a városi pártbizottság is a stabilitás megőrzését jelölte meg 1984— 1985-ben. Minőségi juttatás Tavaly az üzemek termelési értéke visszaesett az 1984. évi szintre. A nyereség több mint 14 százalékával csökkent, a rá­fordítások összege 6,4 száza­lékkal emelkedett. A növénytermesztésben, az aszályos évek ellenére, javult a termelés színvonala. Gabo­nából a termésátlag 4,7 ton­nára nőtt. Az állattenyésztés­ben, az 1984-ben bekövetke­zett visszaesés után, a‘ múlt évtől kezdve a sertés- és a baromfiállomány szerény mértékben nőtt, a szarvas- marhák száma állandósult. Az utóbbi két esztendőben az egy tehénre jutó tejhozam 7,8 százalékkal magasabb a terv­időszak átlagánál. Jelentős az üzemek ipari, építőipari és kereskedelmi, va­lamint a háztáji és a kisegí­tő gazdaságok termelése. Javult a dolgozók közvetlen érdekeltsége, mind szélesebb körűvé vált a teljesítményhez és minőséghez kötött juttatás aránya. Noha a kívántnál las­súbb ütemű, terjed a csoport­érdekeltség, ösztönzik a kol­lektív önelszámolás irányában való fejlődést. A határozat második felé­ben a gazdasági, társadalmi Hét végi orvosi ügyelet Központi ügyelet (ide tar­tozik Szada és Isaszeg is) no­vember 14-én 14 óráig: dr. Sze- merédy István, utána novem­ber 15-én reggel 8 óráig: dr. Vámos János. Kerepestarcsa (Csömör, Nagytarcsa, Mogyo­ród) november 14-én dr. Bod­nár Pál, 15-én: dr. Hézinger Lajos. Aszód, rendelőintézet (Túra kivételével a volt járás területe) mindkét napon: dr. Tózsa István. Túrán péntek es­tétől hétfő reggelig: dr. Tóth Gusztáv. Pécelen szombaton és vasárnap dr. Ray Péter. összevont körzeti orvosi ügyelet, Valkó. Vácszentlászló, Dány, Zsámbok, november 13-án este 6 órától 16-án, hét­fő reggel 8 óráig: dr. Mészá­ros József dányi körzeti orvos. Erdőkertes, Veresegyház szom­baton és vasárnap dr. Fekete Beatrix veresegyházi körzeti orvos. Gyermekügyelet: Gödöllő, rendelőintézet, szombaton és vasárnap: dr. Pédery Zsuzsan­na. Í6Í1 MODS! A lovakat lelövik, ugye? Színes, magyarul beszélő ame­rikai film. 6 és 8 órakor. kibontakozás szellemében a teendőket vázolja föl, kiemel­ve, hogy mezőgazdasági üze­meink a nehezebb viszonyok között is megőrizték stabili­tásukat. Előtérbe került a ter­melés korszerűsítése, a gaz­dálkodás ésszerűsítése, a na­gyobb jövedelmezőség felté­teleinek megteremtése. Né­hány üzemben korszerűsö­dött a szervezeti, irányítási rendszer, közvetlenebbé vált az anyagi érdekeltség. Taggyűlési viták A tervidőszakban dinami­kus átrendeződés, közgazdasá­gi tisztulás, valóságos érték­rend kialakulása várható. Eb­ben. a folyamatban részt kell vennie minden üzemnek, s olyan gazdasági potenciált el­érni, amely a kibontakozás­hoz, a dinamizáláshoz meg­felelő forrást jelent. Az ed­digieknél is több figyelmet kell fordítani a technológiai megújulásra, a külpiaci je­lenlét szélesítésére. A körzet mezőgazdasági üzemeinek pártszervei és -szervezetei ez év szeptembe­rében, októberében meghatá­rozták feladataikat a Közpon­ti Bizottság kibontakozási programja helyi végrehajtásá­ra. Ezek a helyi sajátosságok­nak megfelelő gazdasági el­mozdulást irányoznak elő, a váposi pártbizottság határoza­tának szellemében. A testüle­ti, taggyűlési viták alkfáf) hozzáállást mutatták. 'fe'á‘ lehet* az egyik záloga annak, hogy a gazdasági megújulás folya­mata nem torpan meg. K. P. A temetőben sok az autó T emetőkben a lehető leg­kevesebb időt töltöm. Jószerivel csak idegen sír­kertben tartózkodom huzamo­sabban, megnézni, másutt mi­iyenek a szokások. Eme rövid nézelődés közepette is megfi­gyeltem. a sirkertekben egyre több az autó. Az ember már régebben sok, a temetkezési helyek hovatovább piachoz válnak hasonlatossá, itt is, ott is kisebb csoportok tré- cselnek, s amikor éppen nincs a közelben senki, megöntözik a hantok virágait, elrendezge­tik a földet, gyomlálnak, ge­reblyéznek. De hát most az autókról van szó. A temetőt ellepő autókról panaszkodott több gödöllői lakos, de megtehette volna más település lakója is. Miért engedik? — kérdezték a gödöllői lakosok, majd utána kérték, az illetékesek intézkedjenek. Nem lennék meglepve, ha az illetékesek — meghallva a kéréseket — akkurátus szabályzatban rög­zítenék, ki, mikor és mely feltételekkel hajthat járművé­vel a temetőbe. Utana min­den bizonnyal azt panaszol­nák, hogy az illetékesek miért nem szereznek érvényt a ren­deletnek. Hiába van rendelet, hangoztatnák a panaszosok, ha nincsenek ott az őrök, akik megakadályoznák az autók behajtását. Más panaszosok kifogásol­ják, hogy iskolás gyermekük­nek rengeteg mindent kell vásárolniuk. S nem elég meg­venni mindenféle fölszerelést, még azt is megszabják a ta­nítók, hogy milyen színű le­gyen a tornaszerelés, hogyan harmonizáljanak a színek. Ki győzi ezt? — kérdezik indu­latosan a gyermekes szülők. Kérik az illetékeseket, nézze­nek utána, s szabályozzák, mit kérhetnek a pedagógusok a szülőktől, hol a határ. Nekünk az volna a dol­gunk — a panaszosok szerint —, hogy kérdezzünk rá az il­letékesekre. mik a szabályok, s ha nincsenek, mikor dolgoz­zák ki őket, s ha ki vannak dolgozva, hogyan kívánnak érvényt szerezni nekik, mert — mondják a panaszosok — tarthatatlan, hogy a temetőket ellepik az autók, az iskolák annyi fölszerelést követelnek, amennyi régébben az egész iskolai kor alatt nem kellett. Kérdezzék csak meg azt is, intenek a panaszosok, hogy az illetékesek sosem szoktak temetőbe járni, nekik nincs iskolás gyermekük, mert ha megfordulnának a sirkertek­ben, maguk is észrevennék, mennyire zavarják ott a nyu­galmat az autósok, s ha -Vol­na iskolás gyermekük, észre­vennék, mennyire apasztja a pénztárat a rengeteg kérés teljesítése, ami naponta érke­zik a gyermek közvetítésével. Az illetékes valószínűleg azt válaszolná, hiába hoz akárhány rendeletet, minden autós mellé nem állíthat őrt, a szabály önmagában nem ér semmit, pagyobb önuralomra, állampolgári fegyelemre volna szükség. Az iskolás korú gyermeket nevelő illetékes is nyomogatná a homlokát, bi­zonygatva, tudja ő ezt na­gyon jól, hiszen az ő keresete sem duzzasztja annyira a bukszát, de hát a korszerű pedagógia meg az iskolare­form, meg a korszerű tanrend, meg a satöbbi. Iskolaügyben meglehetősen tanácstalan vagyok. Igazat adhatok-e öreg barátomnak, aki szerint az ő idejében volt egy fekete táblájuk, egyik ol­dalán vonalkázva, másikon kockázva, madzaggal hozzá­kötve a palavessző, így tanul­tak meg írni, olvasni. A maiak akkora táskákat cipel­nek, lassan elkelne nekik egy kis teherhordó szamár. És mégis: a rengeteg könyv, fü­zet, segédlet sem elegendő ah­hoz, hogy a nyolcadik osztály befejezésekor tudjanak olvas­ni. A minap is erről beszél­tek a tévében, tizennyolc-húsz éves fiatalok akadozva olvas­nak. Hát akkor? — kérdezi öreg barátom. T emetőügyben valamivel derűlátóbb vagyok. A kulturáltsági szint emelkedé­sétől várok javulást. A kul­turális szint emelkedik, ebben bizonyosak lehetünk, igaz, nagyon lassan. Némelyek ta­lán még emlékeznek rá, ré­gebben a vasúti kocsikra ki volt írva. a vagonban köp­ködni tilos. Azért kellett ki­írni, mert akkoriban általá­nos volt a köpködés. Ma már ilyesmi nincs kiírva a kocsik­ban. Köpködés most is előfor­dul,’de nem általános. Ha ezt sikerült elérnünk, miért ne sikerülne elérni,’ hogy ’az autósok megálljának a sírkert slőtt. s gyalog tegyék meg azt a néhány métert a hantig? Kör Pál Séták a városban A volt majorsági földek ^ régi katolikus temető­ben állt a Kancsár-féle ház. Bejárata ott volt, ahol ma a harangláb van. Az épü­let és udvara utána követke­zett. A ház háta mögött szán­tóföld terült el, a Haraszti­majorhoz tartozott az a rész. Emlékezetem ott búzatáblákat ringat. Akkoriban a vallás szertar­tásai közé tartozott a búza­szentelés, s mint kisiskolás és ministráns részt vettem azo­kon. A katolikus iskolák ta­nulói együttesen a felnőttla­kossággal vonultak a major­sági búzatáblákra. A kastély­templomtól indultak, majd be­fordulva, a síneken át, a volt Mária Valéria utcán (a mai Táncsics Mihály úton) értük el a már zöldellő búzatálflá- kat, melyeket szertartások kö­zepette megáldott a pap. A menet oda- és visszafelé imádkozott és énekelt. Akkor még a Haraszti-major felé vezető út mindkét oldalán ve­tések zöldelltek és értek be. Ma egy több utca által szab­dalt városrészt találunk itt. A nagy változás eredménye­képpen a többségükben ker­tes házakat. A régi majori út bejáratá­nál időzök el egy kicsit... Szembe ökrös szekerek jön­nek, alig haladnak, a bakon ülő béresek közül mintha az egyik a keresztapám volna. De a sarkon a ma valósága nem mély, sáros út, hanem majdnem országúti minőségű aszfaltos. Esténként neonfény- nyel kivilágítva, több fontos, itt székelő vállalathoz, intéz­ményhez visz el. Így a közel­ben találhatjuk a Pest Me­gyei Növényvédelmi és Agro­kémiai Állomást, az Állat­egészségügyi és Élelmiszer­ellenőrző Állomás és Kórház rnuKoüesi területet. De itt jut­hatunk el a Tigáz székhazá­hoz, a kenyergyarnoz es mas cegeknez. bokszor barangoltam végig e területet gyermekfejjel és felnőttként is. Tobzódtam a látott es megőrzött kepekben, de ehhez a területhez kapcso­lódik egy különleges esemeny kepe is. A cserkeszviiagtabor Gödöllőn megtartott találko­zója is itt volt 1933-ban. Negyvenhét ország tizenötezer cserkesze adott egymásnak es húszezer magyar tarsanak ta­lálkozót. Nekem csodalatos él­ményt nyújtott, már hetedik evemben jartam, s ott lak­tunk a Kancsar-féie házban. Apám mint lakatos dolgozott a kutak fúrásán (mai aram- mórogyári terület), a sportpá­lya lelátójának építésén (ak­kor került a pálya a ma is igazán kedvező parki reszbe) es számtalan más munkála­ton. Regi családi szokásként ebedet vittünk az apamnak a nagyanyámmal. S így már a táborozás előtt tudtuk, mire, minek készülnek a dolgok. Az evben a gabonatáblák helyet sátortábor népesítette be. Ha addig hallottam is szí­nes boruekről (látni csak a Tolnai Világlapban láttunk, az járt nekünk), akkor viszont elöben találkozhattunk nége­rekkel, arabokkal, sárga bő- rüekkel, szoknyás skotokkal, és sok más idegen nyelvű fia­tallal. Nagyanyám vitt ben­nünket, Jóska öcsémmel, aki ötéves volt. Belátogattunk több nemzet táborterületére. Megajándékoztak bennünket déligyümölccsel, csokitáblák- kal. Az esti tábortüzekre is meghívtak. A tüzek fénye, pattogó szikrái mellett fel­hangzó énekek sokáig fülünk­be csengtek. Nagy kavalkád, színes for­gatag volt itt, sok külföldi jött akkor ide. A HÉV-járatok on­tották a népet. Utólagosan másokat is meg­kérdeztem a cserkészekről, s így tudtam meg, hogy a ba- bati erdőben máskor többször táboroztak már cserkészek, s a babati cselédek családtagjai nemegyszer részt vettek esti tábortüzeiken. Voltak, akik tőlük tanulták meg egy élet­re szólóan a dalt, mely fel­csendült akkoriban: Alszik a tábor, csak a tűz lángol, rakd meg pajtás azt a tüzet, Is­ten tudja mikor látunk me­gint ilyet... Gyermekkoromban magam is szerettem volna cserkész lenni. De, mint kiderült, ab­ban a csapatban csak a jó­módú gyerekek sorakozhattak. Azóta több mint öt évti­zed múlt el. A felszabadulás után felbomlott a koronaura­dalom. Földhöz jutottak a volt cselédek, zsellérek, nap­számosok. Telket kaptak az ifjú házasok is. Két forintért adták, mérték négyszögölét. A z árammérőgyár is ide épült a terület szomszéd­ságába. Az ott dolgozók közül többen kaptak vagy szereztek telket és erősítették azt a ten­denciát, hogy a dolgozó n,e le­gyen bejáró, ne utazzon na­ponta több órát, hanem lak­jon a gyárhoz közel. Sorrá épültek a ganzosok és más dolgozók házai a majorsági földeken. A volt szántóföld, a volt gabona- és kukoricatáb­lák helyére kertvárosi rész épült. Lakói szorgalmas kert- művelők, kezük nyomán a járdaszélen is különböző gyü­mölcsfák. haszonfák maga­sodnak, s gyűrűikben immár több évtized rajzolódik ki. A temető fölötti és mögöt­ti városrész ez a terület. Szántai Sándor ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents