Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-12 / 267. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Aratnak az őszi erdőben A koronák a földre hullanak Nem tudom, jó lenne-e er­dő mellett lakni. A nóta szö­vege szerint nem. Minden­esetre úgy tűnik mostanság Mende és Üllő határában jár­va, mintha beigazolódna a valahai nótafaragó intelme. Ugyanis hetek óta motorfűré­szek fülhasogató hangjától harsognak az erdők. Mende határában, a 31-es út mentén igyekeztünk a mo­torosfűrész hangja irányába, a széles irtáson. Tőlünk jobb­ra és balra méretre vágott fahasábokból szépen összera­kott depók magasodtak, másutt az összehordott galy- lyak nagy boglyáit kerülget­tük. Aztán egyszer csak meg­láttuk a favágókat is, Serbán Illés kisiparos fakitermelőt és brigádját. Ahogy a közelükbe értünk, láthatóvá vált a géphang for­rása is, ám ezúttal nem a szálfákat döntötték a földre. A Nefag monori erdészeti üzemének vágásvezető főerdé­sze, Nagy Pál és Csiszár Atti­la beosztott erdész elmond­ta, hogy az 1—H jelű erdő­részt vágják ki. összességében ötvenezer köbméter fát dön­tenek ki egyfolytában, vágás­érett erdőkben, több közsé­günk határában. Az 1—H jelű erdőrészben azonban nem szerencsés az aratás, mert ott a hosszan tartó szárazság miatt idő előtt, tehát leg­alább 10—25 évvel korábban kellett a vágáshoz látni. A szakemberek rontott er­dőnek nevezik az ilyet. Az ott kitermelt fából ipari célra használható forgácsfa lesz. Egyébként az éves menetrend szerint a sarjadzásra hagyott erdőket szeptembertől már­ciusig, a tuskózásra szánta­kat márciustól szeptemberig Motocross I. Őskori, de ideális állapot A crosspályákon elült a por, már csak fagyos szellők csa­varognak arrafelé. A moto­rok a műhelyek sarkában pi­henhetnek, a versenyzők is ápolhatják a kemény küzdel­mekben szerzett sebeiket. A bajnokság befejeződött, szép Pest megyei sikerekkel. A következő idényig, de még a december eleji teremcrossig is van idő. Jut a visszapillan­tásra, mérlegelésre, tervezge- tésre is. A kulisszák mögött, az egyesületek háza táján per­sze zajlik az élet. A kérdé­sek: ki megy, ki marad, elég lesz-e a pénz a licencek ki­váltására, netán motor- vagy legalább alkatrészvásárlásra, üzemanyagra? Sokak számára talán meg­lepetés, hogy látszólag ilyen apró-cseprő ügyek is gondo­kat okoznak a csapatoknak, de hát ez az igazság. A mo- tocross drága sport, s _ míg eredményeit, az utánpótlást és nem utolsósorban népsze­rűségét tekintve felemelkedő­ben van a csillaga, sötét ár­nyékként állandóan felette le­beg csúnya szakszóval az „anyagi ellehetetlenülés” ve­szélye. Gondoljunk bele: a szakág évente egy válogatott versenyzőnek képes motort vásárolni... Ám a gondok felsorolása akkor is messzire vezethet, ha csak Pest megyé­ben nézünk szét. Helyette egyelőre lássuk inkább a biz­tató tényeket. Volt egyszer egy crosscsa- pat Monoron is. Azután hir­telen eltűntek a mezőnyből. Pályájukat, ahol pedig népes közönség előtt rendeztek ver­senyeket, csak azért nem ver­te föl a gaz, mert a hitvány homok még azt sem tűrte. Szerencsére. Mert akadt egyetlenegy a volt versenyzők közül, aki nem adta föl. A versenyzést ugyan abbahagy­ta, de ugyanakkor hihetetlen szívóssággal hozzáfogott egy új csapat verbuválásához: Szelei Ferenc. Kezdte a fiá­val, aki pár éve még a föld­ből is alig látszott ki. S azután „akadtak” még néhá- nyan. Annyi a közös bennük, hogy szeretik a motocrosst s hajlandók áldozni is érte. Gazdájuktól, a monori Kos­suth Tsz-től inkább erkölcsi, mint anyagi támogatásra szá­míthatnak. Bár már az óriási könnyebbség, hogy a licencei- ket kiváltották helyettük ... — Tényleg az — bizony gatja Szelei Ferenc. — Ugyanis minden mást saját zsebből fedezünk. És csak egy liter Castrol négyszáz fo­rintba kerül... Nekünk az is sokat jelent, hogy a téesz el­nöke, dr. Farkas Sándor egy­általán mellénk állt és támo­gat minket. Egyelőre ennyire futja ... A csapattagokat elsősorban persze a maguk dolgai — motorjaik és a versenyek — foglalkoztatják. Őskori, de ideális állapot. A kondíció­edzés kinek-kinek a saját ügye. Néha azért tornaterem­be is juthatnak a monori bir­kózókkal, vagy szombatonként megnyílik előttük a gimná­zium konditermének ajtaja. Motoros edzés? Az drága mu­latság. Attól függ, otthon me­lyiküknek hogy bírja a pénz­tárcája. Tavasszal szerveznek egy közös edzőtáborozást, az idényben ugyanis szinte min­dent hétvégén versenyen van­nak. És a nehéz körülmények ellenére versenyben is. A mo­nori fiúk — a félliteres kate­góriát kivéve — szinte min­den géposztályban ott van­nak. Egyikük sikeresebb,’ má­sikuk még csak „utazó” mo­toros, de együttvéve van te- kihtélytik, és népszerűek a versenytársak között. Jó csapat! — mondta róluk valaki. S ezt bizonyítja két alapvető tényj: elcsábítani is próbálnak tőlük versenyző­ket, de jelentkeznek (átiga­zolni akarók is. Pedig tavasz- szal éppen hogy rendbe jött a szénájuk, és valamennyien nekivághattak az idénynek. Nem is szabtak követelmé­nyeket, maid elválik, mond­ták, ki mit tud. Egyetlen első osztályú ver­senyzőjük, a 27 esztendős, az újrakezdés után mind bát­rabb ;tápióbicskei Zsíros Zol­tán azt a célt tűzte maga elé, hogy a 125-ös géposztályban az első tíz között végez. Si­került, bár még nem biztos, hogy a 8. vagy a 9. lett-e. De úgy, hogy a nyolc bajnoki futamból csak az utolsó ötre volt motorja. Emlékezetes szereplése volt a nemzetközi Kárpát Kupa két futama, ahol mindkétszer a 3. lett. Akárcsak egy hétre rá a pé­csi meghívásos versenyen, pe­dig ott az első futamban még bukott is, és az egész me- zőnv átmotorozott a Kawasa­kiján. öt a qyáliak csalogat­ják, de hűséget ígért. (Folytatjuk.) Vereszki János vágják. Külön idénye van ta­vasszal a szőlőtámíának, sző­lőkarónak való fák kivágásá­nak. Ilyenkor, ősszel inkább a tűzifa iránti igény nő meg, s azt igyekeznek kielégíteni az erdőgazdaságok. Miközben beszélgetünk az erdészekkel, a többiek fej­székkel gallyazzák a koráb­ban már kidöntött törzseket, mások a depóba, rakott rön­köt göcsözik, vagyis a hasz­navehetetlen görcsöket fűré­szelik le. A rakodás, az el­szállítás majd akkor kezdő­dik, ha elég vágott fa gyűlt össze ahhoz, hogy gazdaságos legyen a nagy tömegű fuva­rozás. Nos, nagyon leegyszerűsít­ve ezt a műveletet nevezik az erdészek véghasználatnak. Ezt követően vagy kituskózzák hatalmas, lánctalpos erőgé­pekkel a letarolt erdőket, hogy aztán teljesen elölről kezdjék a telepítést csemeték­kel, vagy a meghagyott, még élő gyökerű tuskókat behaso­gatják, ékeket vernek a hé­zagokba, hogy sarjadzásra késztessék, újraéledésre ser­kentsék az életet az egykori erdő\ helyén. Nagy Pál főerdész azt is elmondta, hogy már nem is egy olyan erdő kivágásában vett részt, amelynek telepíté1 sénél maga is ott bábásko­dott. A felügyelete alatt foly­tatott fakitermelésben tehát hiba nem lehet, hiszen a szakmában negyvenkét éve dolgozik, a monori erdészeti üzemnél 1954 óta. Aszódi László Antal A depó oldalán Serbán Illés lát a göcsöléshez, mögötte Csiszár Attila beosztott erdész. (A szerző felvétele) zár ki az élet, mit a szabály? Nincs itt kérem semmi hiba. Jól írta azt a válaszle­velet a Monori Tanács hatósági osztálya. Ma reggel magam is áttanulmányoztam az állattartásról szóló ta­nácsrendeletet — hét paragrafus, huszonhat, számmal jelzett alpont, tizenhat betűvel jelzett al-aPpont, két da­rab melléklet — ebben minden benne van. Azt nem találtam, hogy százötven négyzetméteres lakótelken le­het-e ötven disznót tartani, a lényeg, hogy, a magán­hizlalda mitől milyen messze van, hogy hogyan tör­ténik a trágyaelvezetés és a levegőelszívás. Ezt részle­tezi a válaszlevél is: ,,J. György zárt technológiával in­gatlanán kb. 60 darab sertést tart. A sertésól levegőel­szívását egy befelé szívó ventilátor biztosítja. A trágya- elvezetés zárt csatornán keresztül történik, szintén zart trágyagyűjtő aknába. A trágyavezeték és a trágya­gyűjtő akna• lefedését jól zárható és illeszkedő acélle­mez fedlap biztosítja. A közérdekű bejelentésben felve­tett élelmiszerbolt közelsége az állattartást szabályozó tanácsrendeletben meghatározott védőtávolságon kívül van.” Na, sióval így Van ez. Azért kimentem. Megnéz­tem. Meghallgattam a szomszédokat. A magánhizlalda gazdáját. A tanácstagot. Átböngésztem a tanácsrende­letet. S alant következik a példázat. Első beszélgetés első számú panaszossal a szerkesztőség­ben. Első számú panaszos kel­lemes, kulturált, középkorú hölgy. — Tulajdonképpen többek képviseletében vagyok itt. Tettünk már bejelentést a tanácsnál is, arra ez a vá­lasz jött, hogy J. György ál­lattartása és annak körülmé­nyei megfelelnek a tanács- rendelet feltételeinek. Nem­igen tudunk belenyugodni. Az egyik fiatal szomszédasz- sáony gyerekei például meg­fertőződtek a disznóktól. A gyerekorvos szerint attól van a kisebbnek is a csúnya has­menése. Nyáron egyenesen ka­tasztrofális a helyzet. Gon­dolja el: százötvenes telkek vannak ott, a házak szinte egymásba érnek és akkor va­laki létesít azon a pici udva­rán egy hizlaldát. Sőt! Most meg mellé is épít keresztbe, éppen a mi telekhatárunkra, szinte közvetlenül az épüle­tünk falához, hogy ott majd bontó lesz. Feldolgozó. Lesz mindig friss hús — mondja. Hát,.. Köszönjük szépen, el tudjuk képzelni. Nagyon is el tudjuk. Merthogy min­dentelintéz. Egyik rokona a köjálnál, -másik a tanácsnál, Nem titok, mondta már ő is nemegyszer ... Második beszélgetés máso­dik számú panaszossal, aki fiatalasszony, pici lányával van gyesen, közvetlen szom­szédja a hizlaldának. Nem haragszik, nem gyűlölködik, a körülményekhez képest, tár­gyilagos. És fél. — Harmadszor van már csúnya hasmenése a kicsinek. Erre mifelénk a víz minősé­ge amúgy sem lehet túl jó. a feitöltögetett kis tóra építke­zett i.tt mindenki, fúrott ku­tak vannak, minket nem kap­csoltak be a közműbe annak idején. Tudom, hogy J. Gyu­ri feleségének is volt már fer­tőzése emiatt, akkor kórház­ba is került. A másik szom­szédasszony — ő ugyan most nincs itt, hagyott egy cédu­lát, hogy ezeket feltétlenül mondjam el — látta, amikor a nyáron úgy megtelt az ak­na, hogy vödörrel meregették ki a trágyáiét és hordták szer­teszét. Nem tudom elképzel­ni, hogy amikor amúgy is magas a talajvíz, ne kerül­ne szenny a kutakba. Most már kannával hordom a vi­Az ügyfél telefonál Gáz van. Vagyis nincs gáz. Szóval egészen ponto­san: elromlott az ügyfél pifopán-butánnal működő gáztűzhelye. Az ügyfélnek sok minden eszébe jut. Az ijesztő hír­adások gázrobbanás okoz­ta balesetekről, a figyel- meztetö-felvilágosító reklá­mok. S apropó! A reklám­ról eszébe ötlik, hol a se­gítség. Persze a szolgálta­tók. Az ügyfél — monori lévén — azonnal tárcsázza az Eiszom számát. A te­lefonvonal túlsó végén egy hölgy biztosítja: ,.felírtuk a címet, küldjük a szere­lőt”. Az ügyfél vár. Vár. Az­után ismét telefonál. „Fel­írtuk a címet, küldjük a szerelőt!” Közben megtud­ja, egyszer valóban járt fe­léjük az Eiszom embere — este hat óra után —, de mivel bemenni nem tudott, elment. Újabb telefon. Az űgygfél tovább vár. Sze­rencséjére akad a háztar­tásban egy teatűzhely, amin azért megfőzheti a család ételét. Különben diétázna is. Közben eltelik három hét. Az ügyfél úgy dönt, nem vár tovább. (Kezdte úgy érezni magát, mint egy vég- vár.f A konkurenciához fordul. Becsületből azért még egyszer föltárcsá.zza az Eiszom számát. „Felírtuk a címet, küldjük a szere­lőt.” Az ügyfél köszöni, nem kéri, már van gáz. Nemcsak nála. Az El- szom „gyorsasága” körül is. V. J. zet a Kistói útról, azzal fő­zök, és félek, megmondom őszintén. Nem merek ablakot nyitni. A nyáron mintha mi magunk is istállóban laktunk volna, tele volt bűzzel a la­kás, még a pelenkákat sem tudtam kiteregetni, teleszív­ták magukat a szaggal. Ha levegőztetni akartam a gye­reket, nem mehettünk az ud­varra, kóboroltunk össze­vissza a környéken. Ez tart­hatatlan. — Amikor belefogtak ebbe a vállalkozásba, úgy beszél­tük meg: persze kell a pénz, próbálkozik jtt mindenki mindenfélével, csak a fizetés­ből képtelenség befejezni eze­ket az új házakat, de ha nem jól üt be — például ha elvi­selhetetlen lesz a szag — ab­bahagyják ... Hát nem. Fel­dolgozót is építenek. Nagy­üzem lesz. Nem értem ... Nem, dehogy akarok én bün­tetést, felelősségre vonást, egyszerűen csak élni szeret­nék, nyugodtan, normális kö­rülmények között. Nekünk is van négy disznónk. A ker­tünk végével szomszédos tel­ken is tartanak párat. Sze­rintem ez elfogadható. De hogy egy hizlaldával éljünk szinte egy fedél alatt! Harmadik beszélgetés har­madik szomszéddal ugyanaz — a más benne csupán annyi, hogy ő az előző szomszéd négy disznójára is panaszko­dik. Neki egy sincs. Negyedik beszélgetés Kollár Istvánná tanácstaggal. Szóki­mondó, okos asszony, a körze­tét úgy ismeri, mint a tenye­rét. — Na, ez sem mindennapi ügy. Szóvá tettem tanácsülé­sen, tanácstagi beszámolón is beszéltünk róla, magam is kí­váncsi leszek a végére. J. Gyuriékra nem haragszom, ez nem személyeskedés, de van benne pár fonák dolog, amit nehéz lenyelni, holott én nem lehetek, nem ;s vagyok rész­rehajló. A nyáron valóban el­viselhetetlen volt az istálló környéke. A telkek picik, még az élelmiszerbolt hátsó ajta­ját sem lehetett nyitva tarta­ni, özönlött a bűz, meg a legyek. Aztán az se mindegy, hogy mi lesz a vízzel. Ez a sok szerencsétlen építkező mind megfúratta drágán a kútját, én évek óta kilincse­lek. hogy felénk is behozzák a vezetékes vizet, sose volt rá pénz. Erre — amikor V -né gyerekéről kiderült, hogy alighanem a víztől kapta meg újra a fertőzést, J. Gyúrj pár házon végigszaladt egy listá­val, és bejelentette, hogy meglesz a vezeték, ő a PVCS-nél dolgozik, négyezer forintot kell fizetni családon­ként, és el van intézve. — Megmérgesedtem. Évek óta nyúzom a tanácsot a ve­zetékes vízért! Hát ez csak így megy?! Víz kell itt több utcába is, ott vajon miért nem járt körbe a lista? Kér­deztem a vízművek vezetőjét, most akkor szervezzem-e, mi is lesz? A válasz: egyelőre ne mondjak biztosat, de folya­matban van ... Aztán jön hozzám egy állampolgár: fel­dolgozót épít a Gyuri, rá a szomszéd hátára, ő meg egy­Az Omnibusz Utazási ír ajánlata. A brnoi társasutazá amelyet Pince-parti címmel, vember 13—16-ára hirdetett rr korlátozott számban més elfő jelentkezéseket. — Felvilágosii Omnibusz Utazási roda. mór fiókiroda. Monor. Volánbusz-ai buszállomás, telefon; Monor, 16 i ügy re kilincselt a tanácsnál, hogy •garázst építhessen, és nem en­gedélyezték. merthogy túlsá­gosan be van építve az udva­ra, holott a telke nagyobb, mint azoké. Mit mondjon az ember?, Jön a harmadik ál­lampolgár, akit ugyancsak feljelentettek a szomszédok — én js kíváncsi voltam, igaz-é, hogy ő is hizlaldát húzott fel engedély nélkül —, hogy bez­zeg őt je'.entgetik! Bezzeg ne­ki nem lehet, mert ő cigány, de a J. Gyurinak mindent szabad, neki mindenütt van rokonsága, ő mindent elin­téz... Ötödik beszélgetés, J. Györggyel és feleségével. Fia­talok. nagy házban, ami még vakolatlan, amibe még be­ruházni kell jócskán, hogy kész legyen. Mintha forrna körülöttük a levegő. Mintha most hallanák először, hogy velük valami baj van. — Ja! A múltkor a tanács­tól is voltak itt egyszer. Mond­ta az ügyintéző, hogy életé­ben nem látott még sertéstar­tást ilyen normális körülmé­nyek között. (Ez így látszik igaznak. A parányi kertben friss ge­reblyenyomok. A levegő hi­deg és kristálytiszta. A ser­tésólban nincs bűz, olyan a rend, amilyen egy ól rendje csak lehet. A trágyagyűjtőak­na tökéletes. Ilyen szép menyasszonyt még, nem is lát­tam — mintha túlságosan is szép lenne... Ventilátor is van. A háta mögött lemezek.) — Ki tett bejelentést? Sen­kivel nem vagyunk haragban, csak a telkünk mögötti szom­széddal. Ö megtette ...azt is, hogy slaggal belelocsolt a mű­ködő ventilátorba. Mondtam is: te nem vagy észnél, ez már gyilkossági kísérlet, itt a háromnyolcvan, én bent dol­gozom az ólban! Mindenbe beleköt, pedig tökéletesen megcsináltuk, mindent az elő­írásoknak megfelelően. A kuk­ták? Kizárt, hogy tőlünk fer­tőződnek. Rosszak itt a vi,-*, zek. Ezért is intéztem e.í, hogy erre is jöjjön a vezeték.. Hogy nálunk is volt baj a víz miatt? Hogy a felesé­gem...? Soha. Ez nem igaz. Az újabb építkezés? Dehogy’ akarok bontót, nem vagyok én hentes. Az utánfutónak lesz, szerszámoknak, egye­beknek. Nem is értem ezt az egészet. Semmi szabálytalan­ságot nem követtünk el. Sőt. Már a fekete fóliát is meg­vettem, hogy a kerítésen be­lül kifeszítsem majd a tavasz- szal... Ez van. Nem zavart, semmi baj, viszontlátásra. Legutolsó beszélgetés a Mo­nori Tanácsnál: — Elkérhetném rövid időre az állattartásról szóló tanács­rendeletet? Egy panaszról van szó, aminek szeretnék alapo­san utánajárni. Érdekel, hogy lakóterületen, százötvenes tel­ken iehet-e ötven-hatvan disz­nót tartani. — Százötvenes telken? Te jó ég ... Az kizárt dolog. Tetszenek látni, mégsem ki­zárt. K. Zs. fi nap programja Ecseren csütörtökön 10 órá­tól a fogyókúrázók klubjának foglalkozása, 16-tól. német nyelv-, 17-től autóvezetői tan­folyam és a nyugdíjasklub, 18-tól az ifjúsági klub össze-, jövetele. Gyomron torna a Pázmány és a Kossuth Ferenc utcai óvodákban, 15-től a színját­szó kör próbája. 17-től művé­szi torna és gépjárművezetői tanfolyam. Az úttörőházban 15-től a barkácsszakkör foglalkozása, 15.30-tól német szakkör. Monoron 14-től a Kossuth iskola színjátszóinak próbája. 17-től dzsesszbaiett. Pilisen a sakkszakkör tart foglalkozást Vecscsen l^-től a Napsugár bábcsoport próbája, 17-től szabás-varrás tanfolyam, Ifi­től az ifjúsági klub összejőve* tele. ISSN 0133—^2631 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents