Pest Megyei Hírlap, 1987. november (31. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-11 / 266. szám
1987. NOVEMBER 11., SZERDA PUST , Mhi. ret 3 Országgyűlési bizottság tárgyalta A közlekedés törvénye 5 Kedden ülést tartott az Országgyűlés építési és köz- $ lekedési bizottsága, és megvitatta a közúti közlekedésről $ szóló törvényjavaslat tervezetét. A képviselőkhöz előze- i tcsen eljuttatott írásos előterjesztés megállapítása sze- ^ rint szükség van a közúti közlekedés egészét átfogó, ^ magas szintű, egységes jogi szabályozásra. Társadalmi 6 és gazdasági érdek, hogy törvény segítse elő a közúti S személy- és áruszállítási szükségletek kielégítését, a kor- $ szerű járműállomány és közúthálózat kialakítását, a közutak védelmét. Családsegítő központok — bizonytalan lábakon Ezek nem packázó hivatalok De jó, hogy nem kell döntenünk ebben az ügyben — így kezdte vitaösszefoglalóját Császár Ferenc, a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, miután a testület megvitatta a családsegítő központok helyzetéről szóló jelentést. Mert bár a jelen levő orvosok szenvedélytől fűtött és természetesen hatásos felszólalásai e központok létjogosultságát bizonyították, azért sok olyan tény is elhangzott, amelyekből az tükröződött, hogy ezeknek a ma- még kísérleti jelleggel működő hivataloknak a feladatköre meglehetősen bizonytalan. Korábban a szabályozás túlnyomórészt miniszteri rendeletekkel történt. Az utóbbi negyedszázadban bekövetkezett fejlődés ma már lehetővé teszi, hogy hosszabb távra, törvényi szinten is megfogalmazódjanak a közúti közlekedéssel összefüggő legfontosabb állami és állampolgári jogok, kötelességek. Gyakorlatilag mindenki érdekelt valamilyen módon — gyalogosként, utasként, járművezetőként — a közúti közlekedésben. Stadinger István, a bizottság elnöke bevezetőjében utalt arra, hogy a törvényjavaslat- tervezetet a társadalmi viták tapasztalatait felhasználva, az érdekelt szervekkel egyeztetve készítették el, így került az most a képviselők elé. Az Országgyűlés elé kerülő végleges törvényjavaslat kidolgozásakor a bizottság tagjainak észrevételeit, javaslatait is figyelembe veszik. Vrbán Lajos közlekedési miniszter szóbeli kiegészítőjében rámutatott: három évvel ezelőtt kezdődött a törvény- előkészítő munka, de már az azt megelőző időszakban érlelődtek a magasabb szintű szabályozás feltételei. A jogszabálytervezetet a szokásosnál is szélesebb körű szakmai és társadalmi fórumokon vitatták meg. Különösen fontosnak tartják, hogy a szabályok könnyen érthetően, mindenki számára világosan legyenek megfogalmazva. A miniszter utalt arra is, hogy — bár a törvényjavaslat hosszabb távra szól és felöleli a közúti közlekedés egészét — az al- ágazat sajátosságai miatt több területen továbbra is az alacsonyabb szintű miniszter- tanácsi és miniszteri rendeletek maradnak a szabályozás alapvető eszközei. A vitában többen is aláhúzták, hogy egyetértenek a törvénytervezet elveivel, céljaival, az ezek megvalósításához szükséges rendelkezésekkel. Javasolták a képviselők, hogy a jövőben szorosabb legyen a kapcsolat a közlekedés bevételei és a szükséges ráfordítások között. Egyelőre ugyanis bevételeinek csak a töredékét kapja vissza a tárca a fejlesztésekre. beruházásokra. Mások arról szóltak, hogy a parkolás egyre nagyobb gondot jelent a közlekedésben, célszerű lenne, ha a törvényjavaslat kiemelten foglalkozna ezzel a kérdéssel. Többen annak adtak hangot: kapjon nagyobb szerepet a törvényben a környezetvédelem, Néhány képviselő szerint az utak védelme érdekében szigorúbban kellene büntetni, ha a túlsúlyos járművek letérnek a számukra kijelölt útvonalról. _s szükséges lenne annak szabályozása is, hogy a tranzitforgalomban közlekedő, s Magyarországon megpihenni szándékozó kamionok csak a kijelölt várakozóhelyeken tartózkodhassanak. Abrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elnöke a vitában elmondta, hogy elégedett a közúti közlekedési törvény előkészítésével, a tervezet eleget tesz a környezetvédelem követelményeinek is. Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes arról szólt, hogy még további tárcaközi egyeztetésekre van szükség azokon a területeken, amelyek bizonyos mértékig ellentmondanak az építési törvényeknek. A vitában felszólalók sorában volt Koltai Imre Pest megyei képviselő is. Sok háztartásban víz helyett is szörpöt iszik a gyerek. Válogathatunk a márkák között, mert az egyébként még fiatal, nem nagy hagyományú iparág tavaly és tavalyelőtt is 32-féle alapanyag felhasználásával, 92 változatban állította elő a különböző szénsavas és rostos frissítőket. Az Idén másodszor i>‘ Az iparág jelentős.,központjai közé tartozó Dunakeszin először 1985 őszén, másodszor az idén, tegnap délelőtt kezdődtek szakmai tanácskozások az üdítőital-gyártásról. Rendezője a Magyar Élelmezéstudományi Egyesület üdítőipari szakosztálya, a MÉTE dunakeszi és az MTESZ Pest megyei szervezete. — A rendezvények célja az — mondta a József Attila Művelődési Központban kezdődött előadások előtt dr. Hernádi Zoltán, a MÉM élelmezésipari főosztályának főmunkatársa —, hogy közreadjuk a legújabb eredményeket, megbeszéljük a tapasztalatokat. A 180 résztvevő között itt vannak a főhatóságok s a gyártók képviselői és a kutatók is. Azokat az új eljárásokat például, melyekről két évvel ezelőtt szóltunk, ma már a termelés folyamatában lehet felismerni. Kovács György, az MTESZ dunakeszi intézőbizottságának elnöke a találkozó vendégei között köszöntötte dr. Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest, dr. Akácz Bélát, az MSZMP Pest Megyei Bizottsága osztályvezető-helyettesét, dr. Csonka . Tibort, a Pest Pályázat A kistelepülések ellátásáért A kistelepülések kereskedelmi ellátása régi színfolt a problémák palettáján, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben számtalan formában próbáltak javulást elérni. Nemrégiben a Belkereskedelmi Minisztérium pályázatot írt ki a feszültségek feloldására, s ennek keretében nyert el a Dunavarsányi Tanács egy bizonyos összeget a meglévő üzletek fejlesztésére. Ez a pár százezer forint persze csupán arra elegendő, hogy a meglévő kereskedelmi egységek jobb körülmények között végezzék munkájukat. A Dunavarsányi Tanács kétszázötvenezer forinttal támogatja a délegyházi 13. számú élelmiszerbolt korszerűsítését, s további száznegyvenezer forint áll rendelkezésre, hogy a délegyházi, Gizella-telepi bolt körülményeit javítsák. Így körülbelül harminc négyzetméterrel bővül a tizenhármas bolt eladótere, s nagyobb lesz a raktár is. A Gizella-telepi boltban pedig új hűtőpultot állítanak be, s így biztosított lesz a tej és tejtermékek, valamint a mirelit áruk tároláMegyei Tanács elnökhelyettesét, Pálmai Lászlót, a dunakeszi pártbizottság első titkárát. dr. Tóth Zsiga Istvánt, a MÉTE főtitkárát, Vontzen Istvánt, az MTESZ Past megyei szervezete titkárát és Villási Lászlót, a városi tanács elnökhelyettesét. Külön köszöntötte a szakma külföldi vendégeit, az előadóként részt vevő Herbert Musilt, a Pepsicoop International Witen igazgatóját, Wefner Reisbert, a .Kr.ones, AG,,területi igazgatóját, Jean-Louis Vuillét, a TETRA PAK svéd cég képviselőjét. Az üdítőitalokról Dr. Szabó Fergnc megnyitó előadásában áttekintette a magyar élelmiszertermelők helyzetét, feladatait, az üdítőital-gyártás szerepét. — A kormány munkaprogramja alapján az élelmiszer- ipari vállalatoknak komoly szerepük lesz a lakosság kiegyensúlyozott, jó színvonalú ellátásában — mondotta. — Külön feladatot jelent az eltérő jövedelmekhez igazodó kínálat megteremtése, a belföldi piac, az egymás közötti verseny éleződése közepette. Stratégiai fontosságú a szocialista és tőkés export. Az idén a kedvezőtlen időjárás ellenére is teljesíti exporttervét az ágazat, amely tisztán mintegy hatszázmillió dollárral járul hozzá a népgazdaság bevételeihez. Fokozottabb hangsúlyt kap a minőség, s ebben nem lehet különbséget tenni a hazai és a külföldi vevők között. A miniszterhelyettes arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a kategória a tudománynál kezdődik, s a termelés folyamatában ér véget. Hazai anyagból A jövő évben mérsékelt, egyszázalékos fejlődéssel számolnak az árazatban. Többek között elkerülhetetlennek tartják a szőlészet-borászat termék- és piacváltó megújulását, a kapacitások ésszerűbb kihasználását például az üdítőital-gyártás alapanyag-ellátása javára is. Dr. Szabó Ferenc kifejtette, hogy az üdítőital-ellátás az életszínvonal-politika része, s 1938-ban meg kell őrizni a már elért fogyasztói szintet, s közben fel kell készülni az újabb előreléoésre. Nagy László, a MÉM főosztályvezetője. az MÉTE üdítőital-ipari szakosztályának elnöke megállapította, hogy az utóbbi években elért dinamikus fejlődés összefügg az alkoholizmus elleni harc kibontakozásával. Európában az Tudsiak-e változtatni ? S nem azért tartjuk annak, mintha nem tudnánk, milyen sok a felbomló házasság; az egyszülős család; a gyermekeiről valamilyen ok miatt nem gondoskodó szülő; a magára maradt idős ember; a kisiklott életpálya; a hovatovább nélkülöző ember. Mindezt szomorúan látjuk, viszont nehéz belátni — meggyőző tények híján —, hogy a család- segítő központok miképpen tudnak változtatni a nehéz vagy egyenesen kétségbeejtő helyzetbe sodródottakon. A kormány 1985-ben határozott úgy, hogy létre kell hozni a családsegítő központok országos hálózatát, elősegítve ezáltal a családok kiegyensúlyozottabb életvitelét, ötödik helyet foglaljuk el a fogyasztásban, javul a hazai alapanyagok részaránya, ami most 30 százalékot tesz ki. Már 37 ezer tonna almasürít- ményt gyártunk, s ebből 15 ezret exportálunk Amerikába. A jövőben a hatékonyság és minőségi követelmények mellett előtérbe kerül a marketing tevékenység, nagyobb szerepük lesz a partnerkapcsolatoknak. Javítani kell a csomagolástechnikát, mert jelenleg nagy súlyokat szállítar nak tetemes költséggel a termelők. Jó példával jár elő a Dunakeszi Konzervgyár, ahol ezen is változtatva, kiváló minőségű sűrítményekkel törtek be a nyugati piacokra. A Szobi Gyümölcsfeldolgozó Szövetkezeti Közös Vállalat új terméke, a kiwi, mangó, maracuja, narancs összetételű rostos gyümölcsital. Ez is ízlett a szünetben a kiállított termékek kóstolgatóinak. — Egyelőre nem tartjuk nyilván a hazai anyagok arányát — közölte dr. Hamela Mihály igazgató. — Ám igaz, hogy szűkül a dollárkeret, amiből régi partnereink igényeit igyekszünk finanszírozni. A tendencia tehát mindenképpen a hazai anyagok felhasználása. A nap folyamán több előadást tartottak. A Hotel Dunakesziben este videofilmekről ismerhették meg egymás üzemeit a résztvevők, s folytathattak szakmai vitákat. Sor került üzemlátogatásokra is. A dunakeszi találkozó ma délben ér véget. konfliktushelyzeteik feloldását. Jelenleg az országban harminckét ilyen központ működik, közte az érdi, a ke- repestarcsai, és a váci, amelyek ez év márciusában és áprilisában jöttek létre. A tavaly októberben megtartott megyei tanácsülés határozata értelmében a megyei főorvosnak a jövő év végéig kell elkészítenie a családsegítő központokra vonatkozó szakmai koncepciót és hálózatfejlesztési tervet, hogy a körzetközpontokban kiépüljenek ezek az újszerű intézmények; a megyei egészségügyi osztály azonban már ma sem tartja lehetségesnek — a költségvetési keretek csökkenése miatt — a megyei hálózat kiépítését. Amennyiben mellőzni tudnánk a szociálpolitikában mellőzhetetlen érzelmeket, azt mondhatnánk: megvan már az intézményrendszer, minek egy új hivatallal bővíteni az eddigiek számát? Csakhogy erre azonnal azt válaszolják az ügy elkötelezettjei, hogy ez nem olyan hivatal, mint a többi. Mert lám, mondja az egyik főorvos, elkészült tavaly az öregek helyzetéről szóló felmérés, az bekerült a tanácsi tisztviselők asztalfiókjába, s azóta az ő körzetében két idős ember is öngyilkos lett. Nos, ha csak egy ilyen tragikus1 lépést is megelőzhet a családsegítő központ, máris el kell ismerni szükségességét-»— tehetjük hozzá a főorvos szavaihoz —, csak hát marad a drámai kérdés: a családsegítő központ azzal, hogy várja a hozzá fordulókat, megelőzheti-e az ilyen szomorú események bekövetkezését? MatsrirTs eszközök Minthogy ezek a családsegítő központok rendelkeznek egy kis pénzösszeggel, valóban gyorsan adhatnak valamicskét a hozzájuk fordulóknak; mivel a központokban felsőfokú végzettséggel bíró vezetők és beosztottak dolgoznak, tanácsokkal szolgálhatnak a legkülönbözőbb élethelyzetekhez. A segítségadás lehetősége azonban erősen korlátozott. Igaz, ezek nem packázó hivatalok, ahogyan dicsérte őket valaki, de materiális eszközük csak jelképes, hatósági jogkörük pedig semmire sincs. Az Egészségügyi Minisztérium szándéka szerint a családsegítő központoknak fontos koordináló szerepük lenne a már meglévő szociálpolitikai intézményrendszerben. De hogyan tudnák ezt a szerepet betölteni úgy, hogy a valóságban semmiféle joguk nincs hozzá? Ma még senki sem tud határozott választ adni. Éppen ezért egyesek afféle karitativ jelleget tudajdoníta- nak ezeknek az új intézményeknek, amelyeknek a hovatartozása is eléggé változatos képet mutat. Például Érden a szakorvosi rendelőintézethez, Vácott a városi tanácshoz tartoznak. A kívülálló — és persze kevés tapasztalattal rendelkező — előtt úgy tűnik, hogy a családsegítő központok megalakítása kimondatlanul is a meglévő állami intézmények kritikája akar lenni. Nemes szándékú pártolói feltételezik, hogy a házasulandók itt jobb egészségügyi felvilágosítást kaphatnak, mint az orvosi rendelőkben; hogy a válni szádékozókat itt eredményesebben beszélik rá elhatározásuk megváltoztatására, mint a bíróságok békítő tárgyalásain; hogy itt jobb pszichológiai, jogi, közgazdasági tanácsokat kapnak az állampolgárok, mint más hivatalokban; hogy innen gyorsabban és igazságosabban jut el a szű- kölködőkhöz a pénzbeli segítség, mint a tanácsoktól; hogy munkát itt hamarabb tudnak szerezni a dolgozni vágyóknak, mint a közvetítő irodák. Lehet, hogy ezek a hivatalok tényleg vállalkozhatnak majd az úgynevezett szívességbank szerepére, ami azt jelenti, hogy az egyik állampolgár számára már hasznavehetetlen tárgyak (például kinőtt gyermekholmik) a családsegítők közvetítésével úgy jutnak el azokhoz, akik e tárgyaknak még hasznát vehetik. hogy a megajándékozottak nem érzik magukat az alamizsnát kapók megalázó helyzetében. Rászorulók kapnák Ismételjük: sok jó szándék valóra váltását el tudjuk képzelni, s boldogan számolnánk be róla. Most azonban még ott tartunk, hogy már vannak intézmények, de nincs jogi szabályozottságuk. S hogy lesz-e és milyen, még az is kérdéses. Vácott, hatósági jogkört akarnak a családsegítő központoknak, a népi ellenőri jelentés ezt ellenzi. Érden kimutatták. hogy a vizsgálat időpontjáig 538 személlyel (132 családdal) került kapcsolatba a központ, s „Az eddig elvégzett érdemi családsegítő munka döntő részét a szociális segélyezéssel kapcsolatos problémák teszik ki”. Más szóval: a központ osztotta ki annak a pénznek egy részét, amit a tanács is kioszthatott volna. A NEB-ülésen egy szó sem esett arról, hogy ezeknek a családsegítő központoknak a fenntartása mennyibe kerül. De ha meggondoljuk, hogy Vácott, hét főállású és négy részfoglalkozású, felsőfokú végzettségű, kiváló szakember dolgozik a központban, akkor bérük és bérjellegű költségük alighanem eléri évente az egymillió forintot. S vállalva a demagóg jelző veszélyét, azt mondhatjuk, ha ezt a pénzt a rászorulók kapnák, legalább úgy értékelnék, mint a kiváló szakemberektől kapott jó tanácsokat. S ezzel az egyesekben bizonyára felháborodást kiváltó megjegyzésünkkel nem a családsegítő központok létjogosultságát akarjuk megkérdö- jeljrni, csak éppen kimondására az a tapasztalat serkentett bennünket, hogy a nélkülöző családok számára egykét ezer forint is jelenthet annyit, mint néhány szakmailag kifogástalan útbaigazítás. Azokhoz csatlakozunk, akik úgy érzik, hogy tanácsokat osztogatni akár társadalmi munkában is lehet, a segélyek szétosztására hivatott ügyintézők körében pedig meg lehet követelni a gyors és lelkiismeretes munkát. Mert ha ennek pótlására létesül új hivatal — bizonytalan jogállással és feladatkörrel —, akkor még nem sokat jutottunk előre. Cseri Sándor Szpjtátva Fiikflak Bruttósítás előtt még (ahogy a legtöbb helyen, tisztelet a ritka kivételnek) gyorsan kiosztottak a cégnél egy kevéske pénzt. Amit elhatároztak, azt megvalósították, a kiemelkedően dolgozóknak adtak elsősorban. Azoknak, akik elismerten a legtöbbet teszik le a közösség asztalára. S bár elismerten ők a legjobbak, a kommentárokat nem nehéz elképzelni, amikor nyilvánosságra került a kinek-kinek eny- nyi-annvi. A szokványos kommentárok között is akadt azonban egy, amely megkülönböztetett figvelmet érdemel. mert tipikust testesít meg. A kommentáló szerint ugyanis „én most annyival kove^b- bet érek. amennyivel ő többet”. Tekintettel az ott levő idegenre (a hírlapíróra), nem feltette ki részletesebben, mit ért ezen, de vélhetően azt, hogv az ő jövedelme (élet- színvonala) most annyival értékelődött le, amennyivel a másikét felértékelték. Tipikus logikai fiikflak: Nem munkát, teljesítményt, érteket vet össze, hanem jövedelmet, azaz abban a pillanatban, amikor a másik többet kap, az enyém annyival kevesebbet ér. Ha tehát megbecsülik a többet nyújtót, akkor „leértékelődik” (a kommentáló, a kommentálok szemében) az én elfogadható jövedelmem, rögtön kevesebbet ér, mint eddig, azaz életszínvonalban, életvitelben „hátrább” kerültem... S bár érzékeltetik a macskakörmök, nagyon is idézőjcles ítéletekről, benyomásokról van szó. ezekkel az ítéletekkel, benyomásokkal számolni kell, mert vannak, hatnak, híveket vonzanak. Engedjünk ennek a hangulati nyomásnak? Nagy bal, hogy eddig is engedtünk, s ha továbbra is, aligha jutunk előbbre. Mégis van megoldás! Hívni, ösztökélni kell a flikHak- kozó ítészeket, nosza, kerüljetek be a kiemelkedjek köz*, s ne törődjetek a (majdani) kommernálókkal . . . mert azok mindig lesznek. MOTTÖ Új eljárások a termelésben Víz helyett is szörpöt iszunk K. T. I. Gyerekek szedik a répát A gyáli Szabadság Tsz már régóta patronálja az Ady Endre Általános Iskolát. A diákok pedig az őszi betakarítási munkáknál segítenek. Felvételünkön: a hetedik c3 nyolcadik osztályosok egy csoportja szedi a sárgarépát Csécsei Zoltán felvétele
