Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-07 / 236. szám

1987. OKTOBER 7.. SZERDA 3 A betéttulajdonosokat nem éri hátrány Helyzetkép a pénzintézetekről Híreket hallani arról, hogy az emberek sorban áll­nak a pénzintézeteknél, majd kézhez kapva megtakarí­tott vagyonkájukat, a boltba szaladnak vagy újra a szalmazsákba helyezik minden bizodalmukat, amióta az Országgyűlés döntött az adó- és árreformról. Megszo­kott már a változások előtti efféle tanácstalanság. Ezért helyzetelemzést kértünk először az Országos Ta­karékpénztár Pest Megyei Igazgatóságától, majd a ta­karékszövetkezetektől. — A Pest megyei takarék- pénztárak, a postai szolgálta­tást is beleszámítva, az idén májusban rekordot döntöttek: 12 milliárd 135 millió forint volt betétállományuk. Azóta ez a számadat némiképp mó­dosult, jelenleg 12 milliárd forint a lakossági megtakarí­tás — tájékoztat Kovács Gyu­la, az OTP Pest megyei igaz­gatója. — Ez annyit jelent, hogy az idei irányszámunkat, ami kamattal együtt 1,2 mil­liárd forintot tesz ki, eddig a felére teljesítettük, míg a korábbi években ilyenkor már a 70 százaléknál tartottunk. Máskor is csökkentik ügyfe­leink év közben a betétükön lévő összeget, a gond inkább az, hogy mostanában a szo­kásosnál kevesebben helyezik el megspórolt forintjaikat. — ön miben látja ennek okát? — A lakosság jövedelme az idén nem éri el a tavalyi szintet, természetes, hogy le­hetetlen annyit félretenni, rö- videbb-hosszabb ideig nélkü­lözni. S ma már a megtakarí­tásra szánt pénz több betét­gyűjtő között oszlik meg — foglalkoznak ezzel a takarék- szövetkezetek és kereskedelmi bankok is —, továbbá a kü­lönféle kötvényjegyzési lehe­tőséggel kibővült a pénzelhe­lyezési formák köre. Tény azonban, hogy ez az időszak nem kedvez a betétnöveke­désnek. Bizonytalanabb gaz­dasági helyzetben sokan in­kább a tartós fogyasztási cik­kek beszerzése mellett dönte­nek, illetve építőanyagokat vásárolnak. — Ezek szerint több a köl­csönigénylő? — Huszonöt százalékos a felfutás az elmúlt év hasonló időszakához képest. Családi ház építésére ugyan 10 száza­lékkal kevesebben kérnek hi­telt, mint tavaly, de felújítás­ra, bővítésre, tatarozásra, gáz- bevezetésre viszont 52 száza­lékkal többen. Különösen az agglomeráció területén nagy a roham. Szigetszentmiklóson például háromszorosa a tava­lyinak. Ekkora hiteléhségre nem készültünk fel, s így bi­zony egy hónapnál többet is kell várniuk a kért összeg folyósítására az érintetteknek. — Bár a tömegkommuniká­ciós eszközök szinte naponta tájékoztatják a közvéleményt az adó- és árreform várható következményeiről, mégis előfordul, hogy egyesek úgy vélik, nem lesz jó helyen pénzük a különböző pénzinté­zeteknél. Ezért beszéljünk most a jövőről. — A törvény világosan ki­mondja: mivel a betétbe ke­rülő pénzösszeg adózott jöve­delemből származik, ezért újabb adó már nem terheli. A kamat viszont jövedelem- forrás, így 1988. január 1-jé- től megadóztatják, ám ez a lakossági betétnél csak 1989- ben jelentkezik. A kamat jö­vedelemadója 20 százalék, de ami lényeges, ezt nem a beté­teseknek kell megfizetniük, hanem ellensúlyozásként meg­emelik a kamatlábakat, és a bizonyos betétfajták után járó adót a takarékpénztár egy összegben fizeti be az állam­nak. A kamat ugyanannyi — Magyarul: az egyes em­ber nem is veszi észre a ka­matadó-levonást ? — Nem, mert ugyanannyi kamatot kap betétje után, mint eddig. Sőt, vannak olyan konstrukciók, amelyek men­tesek a jövedelemadótól. Ilye­nek a lakásépítéssel és -vá­sárlással kapcsolatos célbeté­tek, és az ifjúsági takarékbe­tétek, amennyiben a benne lévő összeget hasonló célra használják fel. — És ha mondjuk, bútort vásárolnak érte? — Akkor már adó alá esik. — Mindebből következik, hogy nem éri hátrány azt, aki pénzintézetnél helyezi el fo­rintjait? — S hogy ezt még jobban érezzék az emberek, a pénz­ügyminiszter rendeiete szerint október 1-jétől az egy évre vagy annál hosszabb időre le­kötött betéteket — ha azok 1988. december 31-én is élnek — háromszázalékos betétpré­mium illeti meg. Ez csak az 1988. június 30-ig kiváltottak- ra érvényes. Az említett pré­mium a betétek értékállandó­ságát őrzi, s egyben fokozza a betétérdekeltséget. — Illusztrálhatnánk az el­mondottakat egy példával? — Hogyne. Tegyük fel, hogy valaki az idén májusban 6 százalékos kamatozású, egy évre lekötött betétet váltott ki 10 ezer forint értékben, és ezt fenntartja 1988. december 31-ig. Akkor ez év végén 351 forint kamatot kap, jövő év végén 621 forintot, plusz 385 forint prémiumot. Tehát a kétszeri kamatjóváírással és az egyszeri 3 százalékos pré­miummal együtt összesen 11 357 forintot vehet ki a ta­karékból jövőre. Szilveszter­kor. Függetlenül attól, hogy a jövőre érvényes 621 forint kamatja már jövedelemadó alá esik. Változatlanul titkos — Ez érthető, de mit lehet még elmondani a betétekkel kapcsolatban? — Azt, hogy a betéttitok változatlanul sérthetetlen, sen­kinek, még az adóügyi határ súgnak sem adhat információt erről a pénzintézet, csak ak­kor, ha ezt a betéttulajdonos kifejezetten kéri. — Mi várható a hitelfolyó­sításnál? — A lakossági hitelállo­mány jelenleg mintegy 22 milliárd forint Pest megyé­ben, majdnem a kétszerese a betétállománynak. Ebből meg­közelítőleg 18 milliárdot hosz- szú lejáratú kölcsönként la­kásépítésre, -vásárlásra ad­tunk ki 3 százalékos kamatra. Az állam ezt további 4 szá­zalékos kamatjóváírással egé­szíti ki, segítve, könnyítve ezzel az otthonhoz jutást. De­cemberben kapják meg a pénzintézetek a következő év­re esedékes hitelpolitikai irányelveket, most csak a szociálpolitikai elképzelések­ről tudunk. 1988. január 1-jé- től két gyermek vállalásával 150 ezer forint — az első gyermeknél 50 ezer, a máso­diknál 100 ezer — kedvez­mény jár, ha megjön a har­madik utód, akkor az összeg további 250 ezerrel nő. Jövedelmezőségük árán is Az OTP után nézzük, mi a helyzet a takarékszövetkeze­teknél, Kérdéseinkkel Kalmár Bálénéhoz, a Mészöv takarék­szövetkezeti titkárságának ve­zetőjéhez fordultunk: — A lakosságnak szóló tá­jékoztatások általában csak az OTP-ről szólnak, így nem mindenki tudja: ugyanazok az elvek érvényesülnek jövőre a takarékszövetkezeteknél is. Ezt azért hangsúlyozom, mert előfordult, hogy meg akarták szüntetni a betétet nálunk, mondván: a takarékpénztá­raknál több előnyhöz jutnak. Sok meggyőzésbe kerül kiren­deltségeinknek e tévhit el­oszlatása. Ami pedig a 17 ta­karékszövetkezetnél tapasztal­takat illeti: augusztus végéig a betét- és részjegyállomány 500 millió forinttal nőtt a ta­valyi hasonló időszakhoz vi­szonyítva. A későbbi csőkké nés nem számottevő, most stagnál. Úgy látjuk, hogy az ez évi. betét- és részjegynö­velési tervünket — 675 millió forintot — eddig 86,8 száza­lékra teljesítettük. Mostanáig 46 ezer közép- és rövid lejá­ratú személyi, áruvásárlási termeltetési, kisiparosi köl­csönt folyósítottunk másfél milliárd forint értékben. Emiatt ... ^ölcsünkeretünket mintegy 14Í millióval léptük túl, ezért akadnak olyan tele pülések, ahöl a takarékszö­vetkezetek az idén nem tud­ják kielégíteni a további igé­nyeket ezekből a hitelfajták­ból! A hosszú lejáratú építé­si hitel összege most 595 mil­lió forint, tavaly ilyenkor ez 355 millió volt. Ebből a to vábbi kéréseket a takarékszö vetkezetek jövedelmezőségük rovására is igyekeznek telje­síteni. Tóth Andrea Versenyfutás az idővel Már készül az első hídpillér ^ Clark Ádám ismét hidat ^ épít. Természetesen nem ^ arról az angol úriemberről ^ — egész pontosan, genfié­ig manről — van szó, aki a re- > formkor egyik nagy művé- $ nek, a Lánchídnak megal- ^ kotója volt a múlt század ^ közepén, s aki 1851-ben ^ szintén Budapesten, a Vár- ^ hegy alatt vezető alagutat ^ megépítette, s végül itt, Ma- i gyarországon tért örök nyu- § galomra 1866-ban, hanem ^ egy százhúsz tonnás daru- ^ ról. Mennyi ez a százhúsz ^ tonna egy darunál? Sok. ^ Legalább olyan kaliberű emelőszerkezet, mint ami- i lyen kaliberű mérnök Clark $ Ádám volt. Bízunk benne, ^ hogy nem is hoz szégyent ^ névadójára. Annál is in- ^ kább, mivel nem akármi- ^ lyen feladatot kell megolda- ^ nia. Az épülő MO-ás autó- ^ pálya Duna felett átívelő ^ hídja első pillérének őrfalát $ helyezte el a múlt héten. ★ Kedvenc folyónk kicsit ra­koncátlanul viselkedett a téli, tavaszi hónapokban, legalábbis figyelmen kívül hagyta az üt­és hídépítők terveit. A hosszú téli hónapok, a tartósan magas vízállás miatt csak augusztus­ban tudták megkezdeni a me­der kotrását, és előkészítését a hídépítéshez. Eredetileg ápri­lisban került volna sor ezekre a munkálatokra. Mivel azon­ban a szakasz befejezésének határideje még messze van — 1990-re kell ezzel elkészülni Harmatcseppek BÁRÁNYOK ŐRE Majdnem elütöttem a szerencsétlent. Áll a göndörszőrű kis bohóc most a kocsi előtt, rémülten bégetve bele a nagyvilág­ba, hiszen ő csak lépett erre, ugrott arra, s mi meg nem történhet... ! Nem vala­mi jó ez az út Nagykátáról Tápióbicské- nek, s ki gondol arra, hogy hajdan volt dicsőséges csata emlékművénél bárányka igyekszik a kerekek alá?! Na, azért meg­álltam. Ez a fontos. Elbitangolt jószág? Dehogy! Fut már a gazda, lélekszakadva, mondja nekem a csókolomot, tulajdoná­nak meg a fene egyen meget. S hogy mentegesse magát, aki belefeledkezett valamibe, rábök a vétkesre. Nem fér a bőrébe. Mindig baj van vele. Megkötlek te ... ! Beletúr a göndörödő szőrbe, jám­bor viselője lecsendesült bégetéssel tűri az ismerős kéz kurkászását, majd mint aki tudja a dolgát, lekocog az útról, át az árkon, a békésen legelő másik kettő mel­lé. Tíz, tizenkettő lehet a kölyök, nem tud­ja, menjen-e, mehet-e ő is, hói rám, hol a lábára, hol meg a botjára pislog. Som? Fölnéz rám, mint akitől csodáról hallott, s büszkén igenei, az hát, én csináltam. Mert faragott meg égetéssel díszített bot ez, igaz, itt-ott kicsit ügyetlenke a min­ta. Dróttal? Tudja?! Azzal hát. Nézze! S mutatja, hogyan forgatta az izzó végű drótot, legyen a fatesten érintése nyomán kereszt, kocka, rombusz, virág, pont és vonás. Befelé, jószágai felé intek a fejem­mel, kérdve, amit amúgy is látok: ez a három van? Ennyi. Enyémek! Nagyapám­tól kaptam. Megígérte. Azt mondta, ha nem lesz hármasom, megkapom. És nem lett? Hát lett. Egy De azért nagyapám ideadta őket. Neki vannak birkái? Á, vá­sárban vette. Nekem. Mert nagyon sze­rettem volna, hogy legyenek. Egyszer már volt egy. Kicsi koromban. De akkor még nem engedték, hogy kijárjak vele. Édes­anyám azt mondta, hogyne, kettőtöknek nincsen annyi esze, mint egy töknek. Ezt mondta? Ezt. Megjegyeztem. Rosszul esett. Mi? A tök? Á, dehogy! Az, hogy nem en­gedte. El kelletett adni a Pankát. Pankát? Hát a bárányt. Úgy neveztem el, Panká­nak. S nekik is van nevük? Persze. Most már a három jámbor mellett ál­lunk. Ez a lüké, akit majdnem el tetszett ütni, a Rózsi, ö meg a Jutka. A harma­dik meg Lidi. És értik? Biztosan. Hall­gatnak rá. S hogy bizonyítson, mondja rögtön, Jutka, Jutka, te... én meg úgy teszek, mintha nem látnám, indul mind a három a hang felé, gondolván, majd csak eldől, mire odaérnek, melyiküknek kellett volna jönni. S miért lett Jutka? Vigyorog a koma, de azért picit restel­kedik is. A nővérem is Jutka. Piszkosul mérges érte, hogy így adtam nevet en­nek ... Az ennek békésen és finnyásan csipeget' a füvet, fel-felemeli maszatos képét, mintha csak értené, róla beszélnek. Más állatod is van? Nincsen. Édesapám nem engedi. Rájuk is azt mondta, majd meglátja, milyen lesz jövőre a bizonyítvá­nyom Ha rossz, akkor... Elhallgat. Lát­szik, bántja az emlék. Én meg a felnőttek otromba következetességével, megismét­lem az akkori, hogy akkor mi lesz? Azt mondta édesapám, hogy akkor mehettek mind a négyen világgá, isten hírivei. Az­az te is? Én is. Mert nem szeretik ám igazán őket! Azt mondja apám is, meg anyám is. a lüké Jutkáról nem beszélve, hogy büdösek. Ezek! Hát bárányszaguk van. Nekünk meg emberszagunk, hát nem így van?! Így, így. bólogatok Tudod, sok mindent ért az ember maga, de nem értenek má­sok. Majd rájössz erre. Ó, rájöttem én már erre! Mondtam is nagyapámnak. Ne­ki lehet ilyenről beszélni. És mit felelt? Semmit. Megsimogatta a fejemet Mészáros Ottó ezért ha más akadályok nem veszélyeztetik a kivitelezést, behozzák a csúszást az építők. Halásztelek közelében, ahol az MO-ás nyomvonala vezet, körülbelül négyszáz méter szé­les a Duna, de az ártér miatt hétszázhetven méter hosszú hi­dat kell kialakítani. A nyolc- százmillió forintos beruházás versenytárgyalásán a Hídépítő Vállalat nyerte el az építés jo­gát. Az ehhez szükséges ösz- szeget a Világbanktól kapta meg a Közúti Beruházó Válla­lat. ★ A hatalmas építményt tíz pillér tartja majd. Három, egy­mástól száznyolc méter távol­ságra a Duna medréből emel­kedik ki, az ártéren pedig het­venöt méter választja el a vas­beton oszlopokat. Ezek tartják majd az autópályát, amely végleges formájában akkor ké­szül el, ha meglesz a kétszer háromsávos úttest. Most ennek csak a fele épül meg, mivel — bár gazdaságosabb lenne az egészet megvalósítani — egye­lőre nincs rá pénz. Ennek el­lenére biztosítani tudják a forgalmat kétszer két sávon, igaz, a felfestéssel kialakított szakaszok keskenyebbek lesz­nek a majdani autópálya va­lódi szélességénél. Ez azonban még messze van. Múlt szerdán állították a he­lyére az első acélőrfalat. S míg kimondva vagy leírva ez rend­kívül egyszerű, addig a való­ságban nagy figyelmet és kö­rültekintést igénylő művelet, amit precíz előkészítő munka és sok-sok okos műszer segí­tett. A mederbe beágyazott vasbeton alapra emelte rá a Clark Ádám daru az acél­őrfalat. A vízben búvár figyel­te a fémmonstrum mozgását, amit a partról lézerrel irányi­tottak. Szabad szemmel alig lehetett észlelni az őrfal sül­lyedését, olyan lassan merült le a vízben kialakított beton­alapra. S még kilenc pillér visszavan, s ezek alapozását kell elvégezni, úgy, hogy köz­ben biztosítsák a száz méter széles folyószakaszon a hajó- közlekedést! És közeleg átél! — Sietnünk kell, nehogy még nagyobb legyen a lemaradá­sunk — mondja Ámon Tibor, a .Közúti Beruházó Vállalat MO-ás szakembergárdájának a Duna-híd beruházási főmérnö­ke. — A rendelkezésünkre álló heteket, már amennyit az idő­járás enged, igyekszünk maxi­málisan kihasználni. Folytat­juk a földmunkákat, a cölöpö­zést, a betonozást. Mert ha olyan telünk lesz, mint a ta­valyi ... ! Szóval, van min tör­nünk a fejünket. ★ A beruházó dolga a szerve­zés — bár az időjárással szem­ben egyelőre tehetetlenek —, a generálkivitelező Hídépítő Vál­lalat pedig az alvállalkozók­kal közösen egyszerre csaknem száz emberrel végzi a munká­latokat a Csepel-szigeten. A folyó jobb partján, Budafokon még nyoma sincs az építke­zésnek. A víz fölé boruló fák utoljára bókolnak itt az ősz­nek, az egyre sápadtabb nap­fénynek. Távolabb, a Ráckevei-Duna- ág bal oldalán, az M5-ös autó­pálya és az 50-es számú főút­vonal között útépítőik futnak versenyt az idővel, hogy még a hideg hónapok, a fagy beállta előtt végezzenek a földmun­kák egy részével. S a Ganz- gyárban már készül a, két híd vasszerkezete, amelyeket a tervek szerint jövőre szerelnek fel a hatalmas folyami épít­ményekre. F. A. M. Szeptember utolsó napján az úgynevezett acélőrfalat helyezték el a Duna-híd első mederpillérében. Ez lehetővé teszi, hogy a védőfal mögött, miután kiszivattyúzták a vizet, elvégezzék a betonozási munkákat. A cím feletti képen: az MO-ás autópálya egy fontos szakaszán az új Duna-híd építésénél a SOIL—MEC gyártmányú fúródob a hídpillérek helyét készíti a mederben. Mintegy 26 méterre kell lefúrni ahhoz, hogy az altalaj kibírja a legalább 150—200 tonna nyomást (Vimola Károly felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents