Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
MAGAZIN mr *ftt i 1987. OKTÓBER 31., SZOMBAT Színházi levél ’ • • Udvtan Ä százhalombattai konferencia tanulságai Az iskola belső megújulásáról Az általános iskola belső megújulásának, nevelési rendszerének oktatáspolitikai és pedagógiai szempontból egyaránt igen lényeges része a fakultáció lehetséges módozatainak föltárása. Ezt hangsúlyozta éppen egy héttel ezelőtt dr. Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes is a Százhalombattán megtartott, kétnapos konferencia nyitó előadásában. A résztvevők az általános iskolai fakultáció differenciált képességfejlesztésben betöltött szerepéről tanácskoztak abban a városban, ahol a fent említett témában az országban elsőként indult kísérlet s oktatnak immár tizenkét esztendeje fakultációs tárgyakat a település alsófokú képzéssel foglalkozó intézményeiben. Számos értékes előadás hangzott el ez alatt a két nap alatt s ugyancsak sok pedagógus mondta el véleményét, tapasztalatait a szekcióüléseken. Az üzemek által nyújtott lehetőségekről, illetve a fakultáció gazdasági szempontú jelentőségéről szólt tír. Tóth István, a Dunai Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója. Vele külön is beszélgettünk a témáról, dr. Kelemen Elemért, a Művelődési Minisztérium alapfokú nevelési főosztályának vezetőjét pedig a százhalombattai konferencia tapasztalatairól kérdeztük. A mérlegkészítés öncélú Parlagon az emberi kéz A Hőerőmű mindemellett tetemes összeggel támogatja magát a szakmunkásképzést is. Az elmondottak, s az a jze- retet. ahogy ezekkel a tizen- három-tizennégy esztendős srácokkal foglalkoznak, meg is hozza a gyümölcsét. A végzettek a gyárban maradnak. — Ha most mérleget kellene készítenem — tette hozzá még pillanatnyi töprengés után dr. Tóth István —, lehet, hogy a serpenyő a kiadások oldalara billenne. De az effajta mérleg véleményem szerint öncélú. Nagyobb léptékben kell gondolkozni. Ha a fakultációt végzettből mégsem lesz munkás, akkor is meg fogja becsülni — mert ismeretei vannak róla — a kétkezi munkát. Ha pedig kiképezzük, és mégsem marad nálunk, akkor adtunk egy jó szakembert az ipar más területének vagy a mezőgazdaságnak. Ez olyan nagy baj lenne? Ügy gondolom, hogy a társadalmi hasznosság a mindenek feletti szempont és ilyen alapon már az anyagi ráfordítás mindannyiunk számára hasznos. — és ez a lényeg! — Milyen a bevezetési arány országos viszonylatban? — Az általános iskolák hetedik-nyolcadik osztályának 46,1 százalékában van fakultáció. Ezen belül Pest megye valahol középtájon helyezkedik el a maga harminc százalékával. A feltételek és a szemlélet jelentős eltérései miatt a kép igen változó. Pozitívumként kell értékelni, hogy a fakultációs programok közel harminc százaléka helyi kialakítású. Ennek értéke abban van, hogy a tanári kar az iskola saját nevelési és pedagógiai programjának részeként építette a tantervbe a fakultációt. — Melyek a legnépszerűbb alternatívák ? — A háztartási, illetve a közlekedési ismeretek, a technikai jellegű programok, valamint a számítástechnika. Erre mindenképpen föl kell figyelnünk, hiszen bizonyos hiányérzetet tükröz az a tény, hogy éppen ilyen pluszt igényelnek a gyerekek. — Miben látja a fakultáció jelentőségét? — Rendkívül nagy érdeme, hogy manuálisan fejleszti a tanulókat. Évtizedek óta jóvátehetetlen hibánk ugyanis, hogy az oktatás során egyszerűen parlagon hagyjuk az emberi kezet. Pedig a társadalom valós igénye, hogy féjlesszük a diákok kézügyességét. Ezzel kapcsolatban néhány oktatási elvet kell hangsúlyoznom. A fakultációt az általános iskola fejlesztésének tágabb ösz- szefüggésében lehet vizsgálni. önmagában nem oldja föl a feszítő mennyiségű-minőségű mRaDIÓFIGYF. TŐ M Abban az évben nyílott . meg az akkori Andrássy úton, a 69. szám alatt (ahol ma a Bábszínház van) a Nemzeti Színház kamara- színháza. Egy évadon át, 1924/ 25-ben már működött itt a Nemzeti kis színpada, de aztán az ország első társulata eihagyta a patinás kis színházat. Pedig nem volt ez bejá- ratatlan hely. 1907 októberében itt nyílt meg a Modern Színpad nevet viselő kabaré, melynek művészeti vezetője Molnár Ferenc és Heltai Jenő volt. 1908-ban ide szerződik Nagy Endre, a magyar kabaré legjelentősebb alakja, s öt éven át itt lép fel estéről estére. Ez az időszak az Andrássy úti kis színház fényko-' ra. Mindenki fellép itt, aki valamit is számít a műfajban, s mindenki dolgozik ide, aki valamit is számít a modern magyar zenei és irodalmi életben. S amikor Nagy Endre otthagyja a Modern Színpadot, nem kisebb egyéniség veszi át az irányítását, mint a kabaré másik kiemelkedő személyisége, Medgyaszay Vilma. Patinás helyre költözött hát abban az évben a Nemzeti Színház fiókintézménye. Üj szelek fújtak ekkortájt az 1875 óta Népszínházként ismert, de 1908-tól a Nemzeti Színház ideiglenes (!) otthonául szolgáló, a mai Blaha Lujza téren állt s 1964-ben sikerrel felrobbantott épületben. Az 1937/38-as évadban harmadik esztendejét kezdte igazgatóként egy fiatal — kinevezésekor mindössze harminckét éves — színházi ember, akit Németh Antalnak hívtak. Mikor a Nemzeti vezetését átvette, szabad kezet kapott: azt tartotta meg a régi társulatból, akit jónak látott, s azt szerződtette a magánszínházakból, akit akart. (Állami színház akkor természetesen" csak a Nemzeti és persze, az Opera volt.) Modern stílusú, fiatal színészekkel frissítette fel a társulatot, és hasonlóképp modern szerzőkkel frissítette fel a műsort is. Pártfogolta a kortárs magyar írók drámakísérleteit, s beiktatta a műsorba a kelet-európai né-' pék kiváló drámaíróinak számos művét éppúgy, mint a modern francia vagy angol szerzőket; . az amerikaiakat vagy a németeket éppúgy, mint az újraértelmezett klasz- szikusokat. A kamaraszínházat az 1937/ 38-as évadban mindjárt egy bombasikerrel indította: a nyitó darab, 1937 októberében Herczeg Ferenc Kék róka cí-' mű vígjátéka volt. A titokzatos történet főszereplőjeként az akkori idők kétségtelenül legnagyobb sztárja, Bajor Gizi lépett fel (ő volt Cecile, akiről végül is mindmáig nem tudjuk, járt-e a Török utcában ...). Ezt az előadást is Németh Antal rendezte, s ő rendezte a következő — szintén ősbemutatónak számító — előadást is: Németh László új drámáját, mely a Villámfénynél címet viselte. Ennek a bemutatója 1938 márciusában volt. A főszerepeket Tímár József (Nagy Imre körorvos) és Szeleczky Zita (Sata) játszotta. A darab — Németh László első drámája a Nemzeti Színházban — csendesen megbukott. Nem az előadás hibájából; Németh Antal munkáját éppúgy nem érhette kifogás, mint a színészekét. S nem is a darab hibájából; színpadképes, nagyon az akkori jelenhez szóló mű volt ez, tele fájóan igaz gondolatokkal, tele a magyar falu jelene s jövője fölött érzett aggodalommal, tele jobbító, nemzetet és népet mentő szándékokkal. Tele azzal az üdvtannal, amely az örök tanító, örök nevelő, örök jobbra serkentő Németh László munkásságában akkorra már arculatot öltött. Nagyon valószínű, hogy éppen ezek a tanok, ez a magyar valóságról mutatott keserű kép riasztották el a nézőket az Andrássy úti színházból. Ott a Kék róka volt a szenzáció, arra özönlött a közönség. Kioktatásra, a riasztó magyar valóság felfedésére, nemzetmentő gondolataira nemigen volt kíváncsi az a közönségréteg, amely ebbe az elegáns kis színházba járt, illetve, épp kezdett járni. S mivel épp a Kék rókával csalogatták be, túlságosan hirtelen és meredek volt a váltás; egy, a századelőn játszódó habkönnyű bülvárdarab után egy szociográfikus indíttatású dráma. Ne feledjük: az 1930-as évek második fele a falukutató mozgalom, s az első faluszociográfiák időszaka. 1937- ben két kötet is — Erdei Ferenc: Futóhomok, Féja Géza: Viharsarok —, 1938-ban Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című kötete jelzi: az írók figyelme a magyar falu problémái felé fordult, s felfedezésszámba menő könyvekben írják meg a hárommillió koldus országának alig elviselhető életét, a falu iszonyatosan elmaradott, földhözragadtan szegény népének helyzetét. A Villámfénynél áttételesen bár, de ehhez a faluszociográfiához kapcsolódik. Hőse, Nagy Imre körorvos, a maga praxisában tapasztaltakat írja meg egy hatalmas visszhangot kiváltó könyvben. A falusi szegénység sorsát mutatja meg, s miközben erről ír, döbben rá: az ö kényelme5, gazdag élete (feleségével száz hold hozományt kapott, s a házasságuk tizenkét éve alatt újabb százat ragasztott hozzá) valójában nem más, mint árulás azokkal szemben, akiknek a gyógyítása az ö kezére van bízva. Egy kamaszlány, a svájci leánynevelő intézetből vakációra hazatérő Sata iránt hirtelen felrobbanó érzelmei, s a lány szerelemnek is felfogható érdeklődése döbbentik rá: ha becsületes, akar maradni, ha a felismert igazságot akarja követni, ott kell hagynia a kényelmes jólétet, s ingyenkórházat kell berendeznie a nincsteleneknek. Legalább a maga életét úgy kell elrendeznie, hogy ne kelljen szégyenkeznie önmaga előtt. Az üdvtant, a népmegváltást legalább a maga szférájában meg kell valósítania. M ára elég naivnak tűnnek Nagy Lajos körorvos eszméi, vagy inkább a mód, ahogyan ezeket realizálni óhajtja. De az alap, hogy t. i. annak, akinek talentum adatott, kötelessége ezt a talentumot a nép javára hasznosítani, máig érvényes. A Józsefvárosi Színházban most felújított Villámfénynél rendezője, Miszlay István, éppen ezt hangsúlyozza az előadásban. A közösségnek számot adni köteles tehetség drámája ez, a használni akaró, elkötelezett értelmiségi ember nagy próbatétele. És innen nézve, a Vilámfénynek ma is van bizonyos aktualitása. — Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy részt vehettem ezen az országos pedagógiai tanácskozáson. Más, az enyémtől távoli világba kerültem, bár mindez nézőpont kérdése, hiszen mint szülőknek — sőt nagyapának — nekem sem lehet közömbös semmi, ami a gyerekneveléssel kapcsolatos. Továbbmegyek: állompolgárként, gazdasági vezetőként ugyancsak nem mindegy, milyenek lesznek azok a mai diákok, akik majd egykor, felnőttként, a mi helyünkre lépnek — mondta mintegy bevezető gyanánt dr. Tóth István. Távol álljon tőlem minden bántó szándék, amikor azt mondom, a hangsúlyaira, gesztusaira figyeltem, mégpedig azért, hogy bizonyos legyek benne: a vezérigazgató rója a szokásos tiszteletkört, hiszen nem mondhatja komolyan, hogy valóban fontosnak érzi a művelődés, az oktatás gondjainak megoldását, mi több, nem érzi áldozatnak az anyagi hozzájárulást sem! Am bármennyire gyanakodtam is, be kellett ismernem: tévedtem! S mennél tovább beszélgettünk, annál inkább láttam, hogy bizony alaposan melléfogtam, mert dr. Tóth István azok közé tartozik, akik igen hamar átlátták az iskola és az üzem kapcsolatának fontosságát, és azt, hogy az ebbe fektetett forintok — ha nem is máról holnapra, ha nem is a vállalatnak, de népgazdasági szinten mindenképpen megtérülnek. — Most már több mint tíz éve működünk együtt a város iskoláival. Korszerű tanműhelyünk van, ahol heti egy alkalommal ismerkedhet 30—30 hetedik—nyolcadik osztályos fiú és lány — érdeklődésének megfelelően — a lakatos-, a villanyszerelő- és a műszerészszakmák alapfogalmaival, fogásaival — magyarázta, miután egyetértőén bólintott hangosan is megfogalmazott kételyeimre, hozzátéve, hogy sajnos nem álprobléma, amit feszegettem. — Az a tény, hogy hozzánk bejárnak, kiváltja a gyerekek érdeklődését és — ezt már az évtizedes tapasztalat. is mondatja velem — segíti őket a pályaválasztásban — folytatta a megkezdett gondolatot. S valóban figyelmet érdem- lőek azok a tények, amelyeket a DHV vezérigazgatója elmondott. Évente tíz-tizenkét olyan diák jelentkezik a szakmunkásképzőbe, akik az üzemi tanműhelybe jártak fakultációra. Ezek a tanulók az érdi szakmunkásképzőben ismerkednek az elméleti tudnivalókkal, gyakorlati képzésük pedig változatlanul a DHV- ban történik. A közepesnél jobb tanulmányi eredményt produkálóknak a gyár ösztöndíjat ad, amit ifjúsági takarékbetét formájában letétbe helyez számukra. Ehhez azonban nem nyúlhatnak a gyerekek, csak ha már végzett szakmunkásként két és fél évet a vállalatnál dolgoztak. Akkor viszont egy összegben huszonötezer forint üti a markukat. A kétnapos pedagógiai tanácskozás tapasztalatairól beszélgetve dr. Kelemen Elemér elgondolkoztató megállapítást tett: — A neveléstörténet históriája során csak most jutottunk el arra a konklúzióra, hogy nincs és nem létezhet a pedagógiában két egyforma gyerek, tehát igenis nagy szükség van a differenciált képességfejlesztésre, a személyiség kibontakoztatására. Az elméleti előadások egyébként óvatosak voltak. Az igazi továbblépést a szakemberek a gyakorlattól várják. Ami bizonyos.: az alapfokú képzés az oktatásügy legneuralgikusabb és legfontosabb területe. Az izgalmas és tartalmas szekcióülések és az elméleti előadások együtt adták meg a konferencia pozitív képét. A 420 résztvevő nagy érdeklődése a városnak is szólt, hiszen Százhalombatta a fakultáció bölcsője volt. Ilyen értelemben tehát neveléstörténeti jelentőségű. Az itteni gazdasági vezetők, akik készséggel vállalták a fakultáció gyakorlati részének terheit, előrelátónak bizonyultak, hiszen a minőségi munka minőségi emberi feltételeit keresték és ehhez találták meg a biztosítékot és lehetőséget az oktatásügyben — jóval a kormányprogram előtt. Voltak olyan pedagógiai szakemberek ezen a tanácskozáson, akik kételkednek az általános iskolai fakultáció szükségességében, ám dr. Tóth István, a DHV vezérigazgatója átlátta, milyen jelentősége van a gyakorlati fakultációnak az emberré nevelésben. S ezt előadásában igen meggyőzően fejtette ki. — Milyen körülmények között kezdték el a fakultációs kísérletet? — Az úttörő munka Dávid Lászlónak, az akkori százhalombattai igazgatónak a nevéhez fűződik. Ö indította el a kísérletet, amely 1984 óta fokozatosan terjedt el az országban. Megvalósulásához jó háttér az oktatási törvény léte, hiszen a paragrafusok biztosítják az intézményi önállóságot és jó utat nyitnak a helyi elképzelések megvalósításához. Persze kedvezőtlen körülmények is vannak. Sok a fenntartás, gyakori az elutasító magatartás. A fakultáció a demográfiai hullám kicsúcsoso- dásával esett egybe, ezért nehezítette a megvalósítást a tárgyi feltételek hiánya, a* személyi feszültségek megléte és természetesen a gazdasági egységek ellenérdekeltsége, hiszen a gyárak, üzemek igazgatói nem mindenütt gondolkoznak úgy, mint Százhalombattán. Bölcs előrelátásnak bizonyult tehát, hogy az általános iskolai fakultáció bevezetése nem kötelező, hanem a feltételek függvénye. IFJÜSÄG ’87. Mit csinál, aki politizál? Lenin bácsi olyan ember lehetett, aki kiállt az út szélére és irányította a forgalmat — véli az óvodás, hiszen a forradalom fogalmát még nem ismeri. A gimnazisták jóval tapasztaltabbak. Tudják, hogy bárminemű közösség ügyeivel való foglalkozás nem azonos a politizálással. Követni sem tudják Irak és Irán végtelen háborúsdiját. Meglehetősen értetlenül állnak, illetve ülnek a tv- híradó tájékoztatóit hallgatva, amelyek többnyire unalmasnak tűnnek számukra. És ha a tanárokkal van valami bajotok? — kérdezte a riporter a középiskolásokat. A válasz ebben az esetben is megfontoltságot, előrelátást bizonyított: — Két megoldásom van. Meghúzhatom magam, vagy kereshetek egy másik iskolát ! Egyikük-másikuk mintha nem csak előretekintő képességekkel rendelkezett volna, problémákat. Nem csodaszer. Ha erre vágyunk, akkör csak ártunk vele és ugyanolyan ügyeletes jelszóvá válik a fakultáció. mint amilyenre már nem egy példa akadt az elmúlt évtizedekben a magyar oktatásügyben. Azt is tudnunk kell, hogy a differenciált képességfejlesztés nemcsak a pedagógia érdeke, hanem szociálpolitikai szempont is,_ hiszen a társadalom ezt konkrétan elvárja az oktatásügytől. Mindenesetre az iskolától függ, hogy milyen legyen, és egyáltalán kell-e az adott környezetben, az adott gyerekanyaggal fakultáció. Ez a lehetőség az iskolai önállóság realizálásának konkrét eszköze. Segítségével közvetlen kapcsolatot építhet ki a környezetével és saját teljesítményeire visszajelzéseket kaphat. Ennek a ténynek nevelésfilozófiai jelentősége is van: az oktatási intézmény tevékenysége nem elvont érték, hiszen saját munkáját a társadalmi szükségletek szerint kell végeznie. — Hogyan foglalná össze a százhalombattai tanácskozás tapasztalatait? — Az 1984-es koncepció fakultációval kapcsolatos lényegi elemei beépültek az oktatási törvénybe. Mint már említettem, a megvalósítás presz- szió nélküli, a feltételek, függvénye, hiszen a differenciált képességfejlesztés egyik fontos, de nem egyedüli eszköze a fakultáció, Igazán hatásos más formákkal kiegészítve lehet, ugyanakkor nem lebecsülendő pályaorientációs szerepe. A központi programkínálat bővítésén. túl jelentős tény az ;s, hogy általa gazdagodnak a helyi programok. S amit nexn győzök hangsúlyozni: általa válhat mind nyitottabbá az iskola. A közeljövőben a százhalombattai tanácskozás eredményeit fölhasználva kidolgozzuk. a fakultáció további fejlesztésének javaslatait. Dönteni kell arról, hogy kötelezően választhatóvá tegyük-e vagy ne. Mindenesetre a gyengébb tanulóknál megalapozhatnánk általa a választható kényszerpályákat. A szekcióüléseken vetődött fel az igény, hogy információs rendszerközpontot, adatbankot és börzét kellene létrehozni. Ezt a nem kis feladatot magára vállalta a Százhalombattai Tanács, és a megyei pedagógiai intézet. Az OPI segítségével hozzák létre ezt a központot, amelynek a város ad majd helyet. Akárcsak annak a tanácskozásnak, amelyet három év múlva ismét itt tartanának meg. Ami pedig a fő tanulságot illeti, az általános iskolai oktatás kiszélesítéséhez, a műveltségtartalom, a tantárgyi kultúra továbbfejlesztéséhez számos jó ötletet adhat a fakultáció, és műfajilag is támpontokat kínál a veszedelmes uniformizálással szemben. Körmendi Zsuzsa de a múltban kutogatva, némi tanulságokat is gyűjtött számunkra is: — Anyáméknak még volt lehetőségük éí okuk is a cselekvésre, a szembenállásra, hiszen alapvető dolgok hiányoztak az életükből. De nekünk mi bajunk lehet? Van zsebpénzünk, éppen annyi, amennyire szükségünk van. Amit pedig hiányolunk, arról pontosan tudjuk, hogy hiába beszélnénk róla, mert meg sem hallgatnának! Az egyetemisták is hasonlóképp keresik a vélemények hasznos ütköztetésének lehetőségeit. Egyre gyengül a KISZ tagmegtartó képessége. Ennek egyik oka lehet a műsorban elhangzott nyilatkozat szerint, hogy a mai fiatalok már egyértelműen fel merik tenni a kérdést: miért legyek tagja az ifjúsági szervezetnek? Talán az erre a kérdésre adható válaszok késnek, talán a fentebb leírtakban kereshető a válasz. Sz. Z, Takács István A Pesti Színházban mutatják be Csurka István: Vizsgák cs fegyelmik című szánalmas komédiáját Horvai István rendezésében. Képünkön: jelenet az előadásból.
