Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
1987. OKTOBER 31., SZOMBAT PEST m MEVYEA 3 Küátástafanságtái az összefogásig Tovább ál a börzsönyi erdei vasút Csaknem 80 éve annak, hogy az erdei vasút több szakaszban, több irányból megépült. Azóta szolgálja a faanyag- és kőszállítást, utóbb inkább csak a személyszállítást. 1919-ben már létezett a nagybörzsöny-kisirtáspusz- tai, 1920-ban pedig a szob—márianosztrai vonal. 1922- ben megépült a kettő közötti, a kisirtáspuszta—márianosztrai szakasz. Az évtizedek alatt életre keltek és megszűntek szárnyvonalak. Öröm és gond kísérte azóta az erdei vasütat, de létezett, szolgálta az embert. Elszenvedett persze jó néhány változást e hosszú emberöltő alatt. Változott a nyomvonal, változott a nyomtáv, kicserélődött a vonóerő- és a gördülőállomány. Egyre kevesebb faanyagot cipelt az erdei vasút és egyre több lett a kiránduló. 1970 óta menetrend szerint közlekedett sokak örömére. így múltak az évek, míg közben az álmatag Nagybörzsönyben egyre több lett a látnivaló, egyre többen kívánkoztak az erdőbe, élvezve a vasút zötyögését és a háborítatlan környezetet, a természetet. De egyszer csak az Ipoly Vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságtól jött a levél a nagymarosi erdészet vezetőjének címezve: „1984. november 1-jétől a vonatforgalom szüneteltetését rendelem el Nagyirtás—Kisirtás— Nagybörzsöny között... intézkedjék a vasutasdolgozókat étintő profilváltásra,- az eddig vasúton szállított dolgozók közúti szállítására, a forgalom megszüntetésére. Intézkedjék az állagmegóvás biztosítására a vasút felbontásának elrendeléséig is ... A hatósági jóváhagyást feltételezve rendelkeztem előzőek szerint. Elvárom, hogy a rendeletét a szakszerűségi és szociálpolitikai szempontok figyelembevételével hajtsa végre.” Amit az élet és az idő produkál. az gj'akran elgondolkoztató. Amikor a vasutat Vasúti csendélet. 1908-ban építették, az emberek tevőlegesen ellenálltak és csak a csendőrök tudták lehetővé tenni három ember élete árán, hogy az építés befejeződjön. 1984-ban az erdei vasút leállításának terve ütközött igen kemény ellenállásba. Igaz, utóbbi esetben emberáldozatot nem követelt az ellenállás. De mi is történt a levél nyomán? A feltételezett hatósági jóváhagyás — ami a vasút megszüntetését illeti — nem érkezett meg. Ehelyett a hatóság — Pest Megyei Tanács V. B. közlekedési osztálya — kikérte az illetékes helyi és országos politikai, gazdasági és társadalmi szervek véleményét. Ezek ismeretében és egy helyszíni felülvizsgálat eredményeképpen a vasút megszüntetése és bontása iránti kérelmet elutasította. Az IEFAG ebbe nem törődött bele, fellebbezett a II. fokú hatósághoz, a közlekedési felügyelethez. Az elutasítás azonban II. fokról is megérkezett. 1985 augusztusát jelzi a naptár. A vasút nem közlekedik, az érdeklődők, utazni vágyók ostromolnak mindenkit, akit, csak ez ügyben elérhetnék. Megszüntetni nem lehet, az üzemeltetéshez pénz kell, egyre több. Az erdészetnek' illetve az IEFAG-nak 7- 800 000 Ft veszteséget jelent a börzsönyi erdei vasút éves üzemeltetése. Amikor a gazdaság hullámvölgyben van, amikor az éves mérleg veszteséget mutat, akkor 7-800 000 forint is jelentős összegnek számít. Bár az erdei vasútnak 1990-ig szóló érvényes üzemeltetési engedélye van, a hatóság az üzemeltetés feltételeként jelentős munkák elvégzését írja elő, ami tetemes. költségeket is jelent. Ezek a költségek viszont egyre jelentősebbekké válnak azáltal, hogy a vasút egyre hosszabb ideje áll üzemen kívül. Kérdőjelek, kérdőjelek — mindenhol. Hangyabollyá válik a közeg az erdei vasút körül. Költségvetések készülnek, mi mibe kerül. Ki fizesse a „révészt”? Szakemberek, támogatók, érdekeltek üléseznek. Elejétől kezdve jelen van minden összejövetelen a Pest Megyei Tanács közlekedési osztálya, a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága, a Közép- Duna Vidéki Intézőbizottság, a MÉM erdészeti faipari hivatala, Pest megye és Vác város pártbizottsága. Vác város és Nagybörzsöny Község Tanácsa és természetesen az Ipoly Vidéki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság, valamint a nagymarosi erdészet képviselője. Csatlakozik közben a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal, az Országos Erdészeti Egyesület és annak vasúti szakosztálya, az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal, az úttörőszövetség. Szinte természetszerű, hogy ilyen mozgolódás közepette megjelenik a sajtó, a televízió. a rádió. Részletes, képes írás jelenik meg Szabó Miklós tollából az Ország-Világban. Helyszíni riport készül az Új Reflektor magazin szerkesztőségében a televízió részére. Az Erdészet és Faipar című erdészeti szaklapban Király Pál főszerkesztő ad reális képes helyszíni tudósítást a börzsönyi kisvasútról. A lapban megjelent képek jól érzékeltetik az enyészet és a haldoklás hangulatát. Eközben a Hazafias Néofront járja az országot és gyűjti a támogatókat. hozza az erdészethez a kedvező híreket. Mit tesz (tehet) közben az erdészet, amely szorosabb értelemben véve üzemeltetője, gazdája az erdei vasútnak és a területnek, őrlődik két, de inkább sok malomkő között. Azt könnyen felmérte, hogy a vasút megszüntetése iránti ellenállás olyan erő, amely győzni fog. Ugyanakkor a felettes utasítást végre kell hajtani. A vasúti személyzet (mozdonyvezetők, pályamunkások, fékesek) bizonytalanságban. Szemükben látszik, nem hisznek a nyugtató szóban, hogy átmenetileg kell csak más munkakörben dol- gozniok, előbb-utóbb vissza-i kerülnek a vasúthoz. Azt is érzi az erdészet, hogy ez az erdei vasút hozzánőtt, együtt élt az erdővel, szerves része a tájnak. A veszteségforrás, a vele való sok munka, gond és felelősség ellenére is szegényebb lenne nélküle. Az is teljesen világos volt előttünk, hogy egy társadalom, egy igazi nagyközösség joggal elvárhatja, hogy egy másik közösség tegyen érte valamit. még akkor is, ha ez az utóbbinak anyagi áldozatot jelent. Az őrlödés és számtalan, már nehéz feladat végzése közben nem maradt más a gazda erdészetnek, mint a legszörnyűbb, a bizonytalanság, a kivárás, hogy döntés szülessen. Vác, 1985. december 4. A Vác Városi Tanács V. B. tanácstermében 38-an ültek tanácskozóasztal mellé azok, akik a börzsönyi erdei vasút ügyében tettek, tehetnek valamit. A résztvevők jegyzőkönyvbe foglalták mindazt, amit az erdei vasút üzembe állítása érdekében tenni kívánnak, illetve tehetnek. Ez a tanácskozás aftéie határkő volt, ahol zömében már arról folyt a szó, hogy kj vagy kik legyenek az üzemeltetők, a fenntartók, konkrétan ki mivel, mennyivel járul hozzá az újraindítás érdekében elvégzendő munkák költségeihez. Felvetődik a társulás kérdése is. Az előkészítő munkák összefogására, irányítására szervezőbizottság alakul, amelynek tagjai a Pest és Nógrád megyei párt- bizottság, a Pest és Nógrád Megyei Tanács, a Pest és Nógrád megyei Hazafias Népfront képviselői. valamint Nagybörzsöny Község Tanácsának elnöke és az Ipoly Vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság képviselője. A már korábban felajánlott jelentős anyagi támogatás (Közép-Duna Vidéki Intézőbizottság, Pest Megyei Tanács, Vác és vonzáskörzete tanácsai. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium) mellé újabb konkrét ajánlások kerülnek. A szobi kőbánya 250 köbméter zúzott követ bocsát térítés nélkül a vasút rendelkezésére. A Ganz-MÁVAG vállalja, hogy társadalmi munkával rendbe teszi a mozdonyokat és a kocsikat. A győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola társadalmi munkában vállalja az üzemeltetés és fenntartás, valamint az ütemezett (szakaszos) felújítás terveinek elkészítését. Nagyirtáspuszta, 1986. szeptember 29. Közel egy év telt el ismét. No, nem eredménytelenül, de még mindig csak elképzelések léteznek. Az ügy zászlóvivői ez alatt az idő alatt is szót váltanak egymással. Kirajzolódik azok köre, akikre lehet számítani. A nagyirtáspusztai tanácskozáson már kevesebb a résztvevő, de türelmetlenebb a hangulat. Dr. Sághy Vilmos nyugalmazott miniszter, a KDIB elnöke ennek kifejezést is ad, kihangsúlyozva, hogy gazdát kell találni a vasúthoz. Javasolja, hogy ezt a szerepet a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal lássa el úgy, hogy az üzemeltetésre kössön megállapodást az Ipoly Vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal. Ez az elképzelés már 1986. januárjában megszületett, amikor Balogh László országgyűlési képviselő. a Pest Megyei Tanács elnöke levelet váltott az erdei vasút ügyében Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterrel. Ezek ismeretében dr. Jenkei László, a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője Nagyirtás- pusztán így nyilatkozik: .. amennyiben jobb megolAkár ipari műemléknek is beillik némelyik vagon. dás nincs, a Dunatours ezt a feladatot magára vállalja ■..” Az IEFAG élete sem eseménytelen. Testközelben az Új vállalat- irányítási rendszer bevezetése. Most leginkább ez köti le mindenkinek a figyelmét. A Dunatoursszal kötendő megállapodásra ilyen körülmények között nem kerül sor. 1986. december 13-án funkcióba lép a vállalati tanács. A pályázók közül Tóth József erdőmérnököt választja igazgatójának. 1987. Felgyorsultak az események. Az IEFAG új igazgatójának is asztalára kerül az erdei vasút ügye. A területileg illetékes megyei, városi. politikai és tanácsi vezetőkkel való találkozásnál visszatérő téma az erdei vasút és a Börzsöny-hegység közjóléti funkciója. Márciusban dr. Fábján Lajos, a KDIB főtitkára, dr, Jenkei László, a Dunatours vezetője és Oko- licsányi Loránd, a HNF országos elnöksége és Pest Megyei Bizottságának tagja keresi fel Tóth József igazgatót. Az IEFAG igazgatója miután már előzőleg megvizsgálta és megismerte az ügyet, a látogatókat arról tájékoztatta — legnagyobb megnyugvásukra —, hogy az erdei vasútnak az IEFAG továbbra is gazdája és üzemeltetője marad, amennyiben a korábban felajánlott mindennemű támogatást valóban megkapja. Szabadra állították a jelzőt a nagymarosi erdészetnek. Áprilisban megindul az ígérvények behajtása, a munka- és munkásszervezés, valamint a talpfák gyártása és a kőszállítás. A kőszállításban tehergépkocsikkal, a pályaépítésben egy építőbrigáddal sietett a nagymarosi erdészet segítségére az üzemigazgatóság, illetve a váci műszaki erdészet. Nagybörzsönyben alkalmi és állandó munkásokat toboroz Kosik László kerületvezető erd,ész. Májusban megindul és egyre nagyobb erővel folyik a munka. Ettől kezdve ismét az érdeklődés középpontjába került a vasút. Hírül adta a rádió és az újságok, hogy jsmét van remény a kisvasúira. Híre ment az országban az összefogásnak. A miskolci „Hírlap” egy olvasó levelét közli, miután ott is szóba került a lillafüredi erdei vasút leállításának gondolata : „Ne engedjük sorsára hagyni a lillafüredi kisvasutat!... Nézzünk utána, mi lett a sorsa a nagybörzsöny—nagyirtáspusztai kisvasúinak, úgy tudjuk, hogy az újraélesztésével kísérleteznek. Talán idejében le kellene másolni az Ipoly Vidéki Erdőgazdaság példáját, mert az újjáélesztés sokkal többe kerülhet, mint kis- vasútunk megőrzése...!” Ma már valóban utánanézhetnek, ha nem érkeztek időben és nem tudtak felszállni a szerelvényre. Elindult, mert ez volt az igény és vezérelv. Minden érintett, érdekelt, minden támogató és jóakaró azt kérte, azt kívánta, hogy mielőbb jussunk el a munkával Olyan készültségi fokra, hogy a kisvonat közlekedhessen. . Ez lehet a bizonyítéka egy valódi összefogás valódi értelmének és a további támogatások, támogatók megnyerésének. 1987. augusztus 18-ára Nagy- börzsönybe invitálta az IEFAG igazgatója és Nagy- börzsöny Tanácsának elnöke mindazokat, akik a börzsönyi vasút megmentéséért fáradoztak. A köszönet egyik természetes formájaként ők lehettek a megszépült és életre kelt erdei kisvonat első utasai. Talán az első utasok nem is tudták, hogy Kremniczky Pálnak hívják azt a motor- mozdony-vezetőt, aki őket vonatoztatta és, hogy a korábbi vasúti személyzetből egyedül ő maradt meg, kivárva a megújulást. Most már talán ő is elhiszi, hogy előbb megy a mozdonyvezető nyugdíjba, mint a kisvasút., Mire e sorok megjelennek, a kisvonat menetrend szerint közlekedik. Az elvégzendő munka azonban még tetemes. A rendelkezésre álló pénzforrás viszont véges. A kisvasút — még ha kicsi is — fokozottan veszélyes üzem. Rendeltetése nem gazdasági célokat szolgál, hanem társadalmi kívánalmakat elégít ki. Ebben a minőségben pedig eleget tehet a környezetvédelmi igényeknek, szolgálhat oktatási célokat, segítheti az erdei turizmust, közjóléti funkciókat tölthet be és talán még a vadászattal, vadászokkal is fegyverbarátságba kerül. Remélem, hogy ez az ösz- szefogás például szolgál másoknak is, az élet sok más területén is. Azt is őszintén remélem, hogy ez a példás összefogás maradandó lesz, hiszen, ha megmentettük, akkor tartsuk is életben, hogy a börzsönyi kisvonat még soksok emberöltőn át sínen maradjon. Sipos Ferenc erdészetvezető Valaha csiviielő iskolásokat, bakancsos turistákat szállítottak a sínen árválkodó kocsik. Vajon mikor elevenedik meg újra, s népesül be a börzsönyi kisvasút? (Vimola Károly felvételei) Megjelent az Ipoly Vidéki Erdők című lapban.
