Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-26 / 252. szám

*«rr « .UM')« 4 ‘<>1 1987. OKTÓBER 26., HÉTFŐ Ahogyan az elöljáró látja Egység a gondok közepette is Amikor az új választójogi törvény értelmében elöljárók kerültek a társközségek tanácstagi csoportjainak élére, vol­tak, akik formálisnak tartották e döntést. Mondván, a leg­jobban dolgozó elöljáró sem helyettesítheti a helyi közigaz­gatást, nem enyhíthet sok társközség lakóinak mellőzöttségi érzésén. Mmikemencéöen síit Egy-egy új búzafajta minősítésekor nem kis szerepet játszik, hogy abból milyen minőségű kenyér süthető. Ezért a kísér­leti parcellákról betakarított kenyérgabona ilyen tekintetben is vizsgázik a laboratóriumok „minipékségében”. így történik ez a szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézetben is, ahol egyéb, a lisztre vonatkozó jellemzők között azt is vizsgálják, hogy a kisült kísérleti kenyérnek milyen a térfogata, alaki hányadosa és pórusszerkezete. A laboratórium vizsgálatai is befolyásolják, hogy a fajtajelöltből, illetve az új búzafajtá- ból étkezési, avagy takarmánygabona lesz. Nem vallott a szemtanú Ki volt Hasfelmetsző Jack? Film a századik évfordulóra Az ISG-ben ígéretes megújulás A háttériparnak ígéretes megújulási folya­mat kezdődött az Ipari Sze­relvény- és Gépgyárban, a vállalat vezetése a megcsap­pant megrendelésekre nagy­arányú gyártmányfejlesztéssel válaszolt. Elsősorban az ener­gia-, az élelmiszer- és a vegy­iparnak kínál olyan háttéripa­ri termékeket, amelyek az üze­mek technológiai fejlesztésénél hasznosíthatók, s többségüket eddig az ipar importálta. Az új gyártmányok egy ré­sze már a gyakorlati próbán is túljutott. A paksi atomerőmű a kar­bantartási munkáihoz, a to­vábbi blokk beépítéséhez ren­delt ötmillió forint értékben a gyártól olyan szelepeket, tar­tozékokat, amelyeket eddig külföldről szereztek be. A szerelvények sorozatgyár­tásához magas szintű műszaki feltételeket kellett teremteni — például folyamatosan rönt­gennel vizsgálják az anyag megbízhatóságát —, s gondos­kodni a dolgozók szakmai to­vábbképzéséről. Az élelmiszer-ipari üzemek rekonstrukciójához is kifej­lesztett az ISG különféle sze­relvényeket. Ezek különleges ötvözött acélból készülnek, korrózió- és savállók, s a leg­igényesebb higiéniai követel­ményeknek is megfelelnek. Ezek a szerelvények a vegy­iparban is felhasználhatók, a Biogal máris kétmillió fo­rintért rendelt belőlük. Gyakran hiábavalóságokra vesztegetjük időnk jó részét, s a valóban fontos dolgokra már nem marad energiánk. Nem fordítunk kellő figyelmet táp­lálkozásunkra, keveset pihe­nünk, káros szenvedélyeknek hódolunk, s ha betegnek érez­zük magunkat, azonnal a leg­erősebb gyógyszerekhez nyú­lunk. Kizsákmányoljuk ma­gunkat, újabb és újabb célo­kat tűzünk magunk elé, ame­lyeknek eléréséért készek va­gyunk az utolsó erőt is kisaj­tolni magunkból. Hogyan kellene élnünk? Ta­lán Szókratészt is példaként állíthatnánk magunk elé, aki gyakran járt ki a piacra, csak azért, hogy megállapítsa, mennyi mindenre nincs szük­sége. S ha megtanulunk határt szahni vágyainknak, időt tu­dunk szakítani arra is, hogy többet törődjünk egészségünk­kel, hogy visszatérjünk az egészséges életmódhoz, amely­re soha nem volt annyira nagy szükség, mint éppen napjaink­ban. Az egészséges életmódra ne­velés szép példáját mutatja a budapesti Havanna Közösségi Ház, ahol október közepén tanfolyam indult. A részvevők a gyógyító lábmasszázzsal is­merkedhetnek meg, s a nyolc­szor háromórás tanfolyam vé­gén a hallgatók bizonyítványt is kapnak végzettségükről. — A közösségi ház második éve létezik — mondta Szabó Csabáné népművelő, a tanfo­lyam szervezője. — A múlt évben megalakult nálunk az Életreform klub, amely rend­kívül népszerű volt, nyolc al­kalommal találkozhattak a ta­gok dr. Oláh Andor profesz- szorral, s megismerkedhettek Hogy az alig ezerkétszáz lel­ket számláló Majosháza lakói milyen érzésekkel fogadták az elöljáróságok megalakításá­nak hírét, az nem igazán jel­lemző más társközségekre, ugyanis a Dunavarsányi Kö­zös Tanács elnöke majosházai ember, Kucsera Benő lett. Ám az öttagú elöljáróság tevékeny­sége jó példa arra, hogy társ­községben sem kell feltétlenül a mellőzöttség érzésével élni. Tetteivel bizonyított A majosháziak olyan embert — Makra Imrét — választot­tak elöljárójuknak, aki évtize­deken át bizonyította ráter­mettségét, tenni akarását. Lel­ke, motorja egy remek kis kö­zösségnek, a bejárók klubjá­nak. Igazi közösséggé ková- csolódott a több mint félszáz ember — rendkívüli arány ez egy kis faluban, — és ékesen bizonyították, hogy a bejáró éietmód mellett is lehet tar­talmasán élni, nem kell feltét­lenül nélkülözni a könyvet, a színházat, az önművelődést. — Milyen változást hozott a község életébe, az emberek hangulatába az, hogy tanács­tagi csoport helyett elöljáróság dolgozik Majosházán? — Érzik, hogy van gazdája a falunak. Hiszen a tanácstagi csoportnak nem volt jog- és hatásköre, nem rendelkezett semmiféle pénzeszközzel — válaszol Makra Imre. — Most minden tanácstagi körzet tíz­ezer forintot évente saját be­a természetes gyógymódokkal. A klub sikere adta az ötletet ennek a tanfolyamnak a meg­rendezésére. — Hányán jelentkeztek a tanfolyamra? — Nem számítottunk ilyen nagy érdeklődésre. A meghir­detés után oly nagy számban jelentkeztek az érdeklődők, hogy a tervezett egy csoport helyett hármat kellett indíta­nunk. így hatvanan vehetnek részt a tanfolyamon, de vál­tozatlanul sokan érdeklődnek, ezért azt tervezzük, hogy ja­nuárban ismét indítunk egy ilyen tanfolyamot. — A jelentkezők környékbe­liek? — ök vannak a legkeveseb­ben. Az egész országból jön­nek, például Gödöllőről, Száz­halombattáról, sőt Győrből és Szombathelyről is. A jelentke­zők egy része amatőr, ők csu­pán érdeklődnek a gyógymód iránt, a másik fele — és ez a többség — egészségügyi dolgo­zó. Ügy tűnik, másutt nem juthatnak hozzá ehhez a kép­zettséghez. — Ki vezeti a tanfolyamot? — A tanfolyam vezetését ifj. Oláh Andorné és Hangonyi Sándor okleveles szakoktató masszőrök vállalták, az orvos tanácsadó pedig dr. Oláh An­dor lesz. Nagyon hálásak va­gyunk nekik, amiért vállal­koztak erre a feladatra, hi­szen számukra ez nem kis megterhelést jelent, hetente két alkalommal áldozzák fel az estéjüket. Nagyon szívesen csinálják, valamennyien olyan emberek, akik elkötelezettjei a természetes gyógymódok­nak, másképp nem is utazná­nak ide hetente kétszer Szent­endréről. látása szerint költhet el. Tu­dom, hogy rendkívül kis ösz- szeg ez, de mi megsokszoroz­zuk, hiszen rendszerint vala­milyen anyagvásárlásra költ­jük, s társadalmi munkában építjük be. Gazdálkodunk is ezzel az összeggel, ha úgy adó­dik, kölcsönadjuk a másik ta­nácstagi körzetnek. — Milyen konkrét bizonyí­tékai vannak annak, hogy ér­zik a törődést a majosháziak, hogy nőtt a társadalmi akti­vitás? — Például a falugyűlések. Soha annyian nem vettek részt ezeken a fórumokon, mint mostanában. De gondo­lom, az is elég beszédes adait, hogy Majoson a lakosság nyolcvankét százaléka mon­dott igent a településfejlesz­tési hozzájárulásra. Belülről változtatni — Milyen szava van a ma- josházi elöljáróságnak a közös tanácsban? — Kevesen vagyunk, hiszen Dunavarsány és Délegyháza tanácstagjaival együtt har­mincöt tagú a testület. De ez az arány nem jelent különö­sebb konfliktusokat. Nagyon jó a kapcsolat és mindhárom település képviselői reálisan látják a helyzetet, saját és a társ gondjait. — Ilyen nagy egység baj­ban vagy teljes jólétben ala­kulhat ki. Hogy áll ezzel a Dunavarsányi Tanács? — Nem tudom, van-e még a — A tanfolyam díja ezer fo­rint. — Igen. Itt, a házon belül ez egy közepes árnak számít. Ér­dekes, hogy sokan — ez külö­nösen manapság ritka jelenség — íúl olcsónak találják. Szá­munkra viszont nem az a cél, hogv anyagi hasznot húzzunk ebből a tanfolyamból, hanem az, hogy minél több embert nyerjünk meg az egészséges életmód számára. megyében olyan közös tanács, ahol a társközségek olyan egy­ségesen le vannak maradva, mint mi. Ugyanis egyik tele­pülésen sincsen vezetékes ivó­víz, s ez a gond egyre jobban fojtogat. Viszont ilyen helyzet­ben a széthúzás egyben a tel­jes kudarchoz vezet. A hét­száz forintos tehót úgy szavaz­ták meg Majosházán, hogy há­romszázat fordítunk a vízhá­lózat terveire, négyszázzal pe­dig az iskola fűtésének kor­szerűsítését támogatjuk. — Kik az elöljáróság tagjai? — A tanácselnökünk, egy­ben vb-tagunk, egy állat­orvos és hásnman a Csepel Autógyárból vagyunk elöljá­rók. — Gondolom, a zsámboki elszakadást önök is megbe­szélték egymás között. — Természetesen so Icát vi­tatkoztunk róla. Az én véle­ményem akkor is, most is az; nincs feltétlenül áldás az el­szakadáson. Különösen abban a gazdasági helyzetben, ami elé nézünk. De minden ilyen törekvést egyedileg kell vizs­gálni. Mégis azon a vélemé­nyen vagyok, amennyiben egy kapcsolat rossz, belülről kell változtatni rajta. Hiszen, ahol az az összhang megvan, ott nincsenek elszakadási törek­vések. S a mi példánk a bi­zonyíték rá, hogy akkor is lehet jó viszony a társközsé­gek között, ha nincs jólét, ha olyan alapközmű hiányzik, mint a víz. — ön népszerű ember a te­lepülésen, sokat köszönhet az elöljárójának Majosháza. De bizonyosan kellett már nemet is mondania. Érvekkel meggyőzni —i» Valóban. Például, amikor munkaszüneti napokra kértek éjszakai, úgynevezett színház- buszt az emberek. Természe­tesen nem volt megalapozott ez az igény, hiszen nagyon gyér lett volna a Volánbusz- járatok kihasználtsága. A többség megértette, mert el­fogadható érveket hallottak. Ügy érzem, egyre fontosabb, hogy érvekkel tudjunk vitat­kozni. Napjainkban mindenki sokkal fogékonyabb, érzéke­nyebb a társadalmi problé­mákra. Ha azt látja, hogy ko­molyan veszik a gondjait, ak­kor hagyja magát meggyőzni is. Ügy gondolom, Majoshá­zán ilyen szellerfi uralkodik. Éppen ezért lehetséges, hogy bár több gondunk, bajunk van. mint a környező társköz­ségeknek. nem az elszakadás­ról beszélünk, hanem a kibon­takozás lehetőségeit keressük. Együtt. Minden valószínűség szerint egy Kosminski nevezetű len­gyel emigráns volt az a gyil­kos, aki a múlt századi Lon­don East End negyedét rette­gésben tartotta: legalább Öt prostituáltat .megölt és több tucatot megcsonkított — jelen­tette szenzációs tálalásban el­ső oldalán a Daily Telegraph. Az 1888-ban egyazon mód­szerrel végrehajtott kegyetlen gyilkosságok tettese — akit annak idején nem kerítettek kézre — Hasfelmetsző Jack néven vonult be' á Krímfhó- lógia történetébe, nemkülön­ben regények lapjaira, mozi­vászonra és tv-képernyőre. A múlt század óta számos ta­lálgatás látott napvilágot ar­ról, vajon ki lehetett Hasfel- metsző Jack. Többeket gyanú­sítottak, mániákus szabadkő­művest és bigott orvost, bű­vészt, jogászt és újságírót, va­lamint a királyi család egy tagját. Clarence herceget. Ez utóbbi magas rangja olyan spekulációknak is tápot adott, hogy az ügyet a királyi udvar nyomására tussolta el — „is­meretlen tettes” jeligével — a Scotland Yard. A Daily Telegraph most — állítása szerint — megdönt­hetetlen bizonyíték birtokába jutott. James Swanson Sur­rey megyei lakos mindeddig nyilvánosságra nem került in­formációra bukkant egy könyvben, amely néhai nagy­atyjától, Donald Swanson fő­felügyelőtől, a hasfelmetsző ügyében folytatott nyomozást koordináló rendőrtisztek egyi­kétől maradt rá. A Scotland Yard nyomozóosztályának ak­kori főnöke — Sir Robert An­derson — memoárjait tartäl- mazó kötetben ez olvasható: határozottan megállapítható tény, hogy az East End-i gyil­kos egy lengyel zsidó volt, ám az egyetlen szemtanú, aki minden kétséget kizáróan fel­ismerte, nem volt hajlandó rá vallani. Ezért nem is tartot­ta érdemesnek megnevezni az illetőt. Swanson főfelügyelő azonban a kötet utolsó lapjára ceruzával írt jegyzetében fel­fedte: egy Kosminski nevezetű lengyel volt a gyilkos, akit az azonosítás után elmegyógy­intézetbe zártak. Bár a Kosminski-elmélet már korábban is szerepelt a „hasf elmetsző”-irodalomban, mindmáig nem állt rendfelr kezésre elegendő bizonyíték. A Daily Telegraph szerint egyébként a legfrissebb lelet is több kérdést vet fel, mint amennyit tisztáz. Az ITV kereskedelmi tele­vízió mindenesetre máris kö­zölte, hogy az East End-i gyil­kosságok -századik évfordulója alkalmából készülő minisoro­zata végén felfedi majd Has­felmetsző Jack kilétét. A film főszereplője egyébként a világ­hírű Michael Cain, aki a nyo­mozást vezető főfelügyelőt személyesíti meg. Pável Melinda Móza Katalin MíiláiUnk legfőbb érték az ember. Hiszen ő adózik. Továbbá adóznak a vállalatok is, de ha jobban utánagondolunk, azok az adójukat továbbhárítják a fogyasztók­ra, akik szintúgy emberek, úgyhogy a vállalat ugyan érték, de nem legfőbb. Az előbb leírt folyamat révén az árak emelkednek, úgymint központilag és nem központilag, de tetemesen. Az árakban azonban, mint tudjuk, a munka testesül meg, és a munkát ugyancsak az ember végzi. De aztán meg is fizeti az árát, meg az adót is — és ezzel a körforgás mint olyan, az embertől az emberig jellemezve van. Az emberek azonban nem alkotnak egységes csoportot, ezt már többen fel­fedezték. Vannak például, akik nem dolgoznak, de keresnek. Ezek részben árukkal láncolnak, részben máshogyan szerezgetnek, részben nemzetközi vi­szonylatban, de részben a nemzeten be­lül. ök nem adóznak, ők beruháznak, például véres verejtéküket a kötvény­piacon folyatják, avagy építkeznek, avagy bérbeadásra vállalkoznak. Ok a vállalkozók. A vállalkozói réteg nem a legfőbb érték, de ott összpontosul a legtöbb érték. Közgazdasági fogalom még a külföl­di tőke, amely ha bejön, mondjuk köl­csön formájában, avagy társberuházás formájában, akkor érték, de nem a legfőbb, inkább úgy jellemezhetnénk, hogy ez a szocialistává vált tőke. Azért nem a legfőbb, mert kamatot köve­tel, avagy nyereséget, amelyek játsz­va megfizethetők, ha játékosan újabb Gombó Pál: A é^rtéheb kölcsönök válnak szocialista tőkévé kapitalista kamatokkal. Namármost: a társadalom nemcsak értékekből áll, hanem szocialista szek­torból is. Szocialista szektor például a nyugdíjas, ha ő nem dolgozik, nem is adózik, csak felemelt árakat fizet. Eze­ket a legszegényebbeknél részben visz- sza is térítjük. Ha a nyugdíjas mégis dolgozik, akkor persze adózik is. Szo­ciális szektor továbbá a többgyermekes család is, ezért sok-sok kedvezményt kap. Például hitelt lakásvásárlásra, ha mondjuk van egymilliója, kap még egymilliót, vagy így valahogy, aztán nyugdíjas koráig kamatot fizet, akkor a gyermek kezdi elölről, ha lakni akar, mint immár többgyermekes szülő. Idáig közgazdaságilag minden ért­hető. Az viszont már nem, hogy miből épülnek a 6—10 milliós magánházak, amelyekhez nem lehet — és ez nekünk nagyon fáj — hullámpalát, meg színes csempét, meg nyugati elektronikus ga­rázskaput kapni. Illetve lehet, mert megkapják. Akárcsak az öregek — a szociális szektor — a betegségeket. Ezek gyógyítása azonban ingyenes, még a gyógyszer is, ha a betegség krónikus, csak azokról mondanak le az orvosok, akiknek súlyos paraszolvencia-hiányuk van. Viszont akiknek így meg úgy va­lutájuk van, azok nem járnak orvos­hoz, hanem külföldre. A sors azonban bukfenceket hány, mert a Kanári-szi­geteken is lehet papagájkórt kapni, és akkor a valuta paravaluta lesz, az utolsó szolvenciát pedig a pap adja fel. Na és van még a kultúra. Az is ér­ték. Például gyűjtünk a Nemzeti Szín­házra, mert már vagy százötven éve, hogy mentében és rokolyában járhatott a magyar saját színházába, és az kell, mert a tévé már teljesen populáris, azt alig nézhetik öt-nyolcmillióan ma­gyarul, de annak nincs elég pénze, nem is gyűjtünk rája, igaz, hogy nem is ültetjük el újra a fákat, amelyeket kivágtunk jó előre, hogy helye legyen a Nemzeti Színház mellett, ha lesz, a parkoló autóknak, amelyek már van­nak, úgy is, mint kulturális segédesz­közök. Továbbá még panaszkodnak a művészek is, hogy ők mért adóznak, holott már rég szabadok, ez szerzett jog, ők ha verset írnak, vagy zenét sze­reznek, nem kell a köztetszés rabigá­jában senyvedniök, mert van az a szub­venció. de ha nem lesz az a szubven­ció, odáig süllyedhetnek, mint József Attila. Bach vagy Bethoven: legalábbis egyesek meg kell, hogy értsék őket szakmán kívül is. Érték még továbbá a családi sírbolt, de nem a legfőbb, az ügyészség viszont legfőbb, de nem érték, mert csak je­lentést ír a parlamentnek, amiből vol­taképpen van elég. Szentendréről jár be az orvos Gyógyszer helyett lábmasszázs Célunk: megnyerni hallgatóinkat az egészséges életmódnak Engels szerint a civilizáció az ember fejlődésének a vadság és a barbárság után következő, magasabb fokozata. Furcsa, hogy éppen a jobb minőségű életnek vannak meg a maga jelleg­zetes, úgynevezett civilizációs betegségei. Ahogy szaporodnak javaink, úgy nő bennünk a vágy a még több iránt — talán ez a magyarázat arra, hogy értékrendünk felborult.

Next

/
Thumbnails
Contents