Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-26 / 252. szám
1987. OKTOBER 26.. HÉTFŐ 5 Az egykori kúria fénykorában sem lehetett szebb, mini most. A gyönyörűen felújított épülettel vált teljessé s felel meg igazán az általános művelődési központ névnek és funkciónak a szadai intézményegyüttes. A korszerű iskola és tornaterem felépülte, az óvoda felújítása után tegnap felavathatták a faluházat is. A többcélú, tágas előcsarnokból impozáns házasságkötő — vagy ahogy itt nevezik, rendezvényterem — nyílik, helyet kapott falai között a könyvtár is és egy nagyterem A faluházat tegnap délután színes, vidám szüreti felvonulás keretében vették birtokukba a nagy számban összese- reglett szadaiak. Miután Nádaski László tanácselnök köszöntötte a jelenlévőket. dr. Cselőiei László. a GATE professzora, a körzet országgyűlési képviselője mondott ünnepi beszédet, amelyben méltatta azt a társadalmi összefogást, aminek eredményeként az egykori kúria mostantól a település közművelődési és közösségi életét szolgálja. Szólt arról, mennyi mindennel gazdagodott Szada az elmúlt esztendőkben, hogy vált mind komfortosabb otthonává lakóinak., S mindezek után jutott még 14 millió forint a A szadaiak vidám szüreti felvonulással ünnepeltek Megalakult a televízió művészeti tanácsa Orientál és véleményez Megalakult a Magyar Televízió művészeti tanácsa. A kiemelkedő művészekből és szakemberekből, a hazai kulturális élet legkülönbözőbb területein tevékenykedő ismert személyiségekből álló testület feladata, hogy javaslataival orientálja, illetve véleményezze a televízió műsormunkáját, s részt vegyen a távlati műsorpolitikai döntések előkészítésében. Mint azt Murai György, az MTV elnökhelyettese, a testület titkára elmondta, a tanács tagjai — Bereczky Lóránt, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Boldizsár Iván író, Czine Mihály irodalomtörténész, Glatz Ferenc, a História főszerkesztője, Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója, Kállai Ferenc színművész, Petrovics Emil, az Operaház igazgatója és Szabó István filmrendező — valamilyen formában már korábban is kapcsolatban álltak a televíziózással. A művészeti tanács a napokban már megtartotta első ülését, amelyet várhatóan kéthavonta követnek a rendszeres konzultációk. Ezek alkalmat adnak arra is, hogy a tanács tagjai előzetesen véleményezzék, illetve javasolják konkrét műsorok, sorozatok elkészítését, sugárzását, illetve megszüntetését, különböző televíziós akciók megszületését. Az üléseken áttekintik és értékelik ugyanakkor egy-egy időszak termését is. A következő konzultáción a televízió drámai műhelyeinek — a tévéjáték-, valamint a színházés sorozatszerkesztőségek — a tevékenységét, illetve munkatervét vitatják meg. Történelmi sorozatok A Századunk című tv-soro- zat újabb négy részének forgatását kezdte meg a napokban Bokor Péter rendező és stábja. A sorozat készítői külön ciklusban dolgozzák fel a sorsdöntő 1944-es év történetét; azt az időszakot, amely Magyarország német megszállása és a felszabadulás közé esik, s amelynek szinte minden hetéhez fűződnek drámai, nemegyszer százezrek sorsát eldöntő történések. A művelődési főszerkesztőség egy másik jelentős vállalkozása lesz az az új, nagy lélegzetű sorozat, amely Magyar századok címmel 60 részben dolgozza fel Magyar- ország történetét Szent István törvényeitől az 1949-es alkotmány létrehozásáig. A sorozat első 20 részének az elmúlt napokban kezdődött meg a forgatása Viktor Katalin szerkesztésében, Szakáig István rendezésében. Az egyenként 15 perces adások vetítését a tervek szerint 1988. augusztus 20-án kezdik meg. Magyarságkutatás Komplex módon Magyarságkutatás címmel a közeljövőben évkönyv jelenik meg. A bemutatkozó kötet — amelyet az Országos Széchényi Könyvtár keretében működő tudományos intézet, a magyarságkutató csoport készített — tartalmazza a csoport tagjainak a nemzetiségi kérdéssel, a magyarok és a szomszédos országok kapcsolatával foglalkozó írásait, valamint a társadalom és művelődés kölcsönhatásait elemző tanulmányait. Az első évkönyvük összeállításával párhuzamosán már megkezdték Magyarok a nagyvilágban címmel egy kézikönyv szerkesztését is. A magyarságkutató csoport munkája három nagy területet ölel fel. Legfontosabb feladatuk a külföldön élő magyarság történeti és jelenkori gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetének átfogó, tudományos vizsgálata. Foglalkoznak a nemzeti-nemzetiségi kérdés elméletével, valamint a nemzetiségi kutatások XX. századi történetével is. Tevékenységük harmadik ága a külföldi hungarológiai oktatással és kutatással kapcsolatos. Évszázadok műemlékegyüttese Visegrádon Üdülő a monostor romjai fölött Különös jelentőségre tett szert az államalapítás korától kezdve a Kárpát-medence közepén az Esztergom—Székesfehérvár—Óbuda és Visegrád közötti dimbes-dombos terület. Visegrád kezdetben fejedelmi birtok volt, s 1009-től az ország vármegyeszékhelye. A magyar történelemben Anjou Károly volt az első, aki azzal, hogy 1323-ban Temesvárról idehozta udvartartását, megteremtette az első állandó királyi székhelyet. Az utóbbi évtizedekben feltárt és megmentett műemléki együttesben a XI. századtól a XV-ig szinte minden kor építészeti emléke megtalálható. Az 1100. évforduló előtt Csöndesek már a hétvégék Visegrádon. Éppen alkalmas az idő arra, hogy Szőke Mátyással, a Mátyás Király Múzeum igazgatójával áttekintsük az idei esztendőt, s az elkövetkező feladatokról beszélgessünk. — Hogyan tudnak egyre több tudományos kutatási feladatra vállalkozni? — Anyaintézményünk, a Nemzeti Múzeum állandó segítsége mellett az utóbbi időben az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársainak közreműködésére is számíthatunk. A kutatások folytatását nem minden esetben a szakember és a pénz hiánya akadályozza, hanem az, hogy a hetvenes évek közepén megtervezett új múzeum nem épült meg. Nagyobb feladatok megfelelő szintű megoldását restaurátor- és raktárhiány akadályozza, s nem tudjuk megoldani a leletanyag konzerválását és őrzését sem. Sajnos, még reményeink sincsenek a fejlesztésre, mert a beruházási program 1985 végén leállt. — Rendszeresen beszámolunk minden itteni eseményről, egy-egy helyreállított palotaszárny megnyitásáról. Most milyen a műemlékek helyzete? — A várispánsági központtal kezdem, mert ez ritkábban kerül szóba. A vár területén 1977 óta nem volt ásatás. A falak állagvédelme — egy római épület kivételével — elkészült. A kaputorony melletti épület azóta majdnem teljesen elpusztult, s elmaradt ennek a résznek a telekrendezése is. Legkésőbb a VIII. ötéves tervben újra meg kellene indítani a kutatásokat — kapcsolódva a honfoglalás 1100. évfordulójához. A főes- peresi templom falképeinek restaurálását nem kezdték Tv-figyelő’ Makovecz. Kisebbfajta botrány tört ki az építészek szakköreiben, amikor a paksi lakótelep kockaházainak falára tulipános mintákat pingáltat- tak, így akarván megtörni, felvidítani az egyformaság nyomasztó unalmát. Ezt az országos fórumokig — a sajtó nagy nyilvánosságáig — is eljutó polémiát csupán azért említjük meg, hogy bizony nem kevés bátorság kell szembeszállni az éppen dívó építészeti divattal. Ez a séma, ezt csináld! — valahogy ebben a regulában nőnek fel az egymást váltó tervezőnemzedékek. Még szerencse, hogy kivétel azért akad. Itt van például a Pest megyei tájakon is igen jól ismert Makovecz Imre. A minap látott portréfilmjében maga mondta el, hogy kezdő intézeti munkatársként a táblájára tűzött, dörgedelmes hangú cédula várta első főnökétől — ilyesmit otthon rajzolj a kisfiádnak! És ő az ilyesmit mégis megrajzolta a nagylányoknak, nagyfiúknak, néniknek, bácsiknak, a reá egyre jobban odafigyelő, az őt művészként is, emberként is mindjobban megszerető felnőttségnek. Leghíresebb sárospataki műve, a művelődés háza, ez a pávaszemes különlegesség ma már, mondhatni, zarándok helye a kíváncsiaknak, s csakígy a zalaszent- lászlói faluház, amelynek ősien tiszta mennyezetszerkezete a gótikus katedrálisok hangulatát hozza vissza a mába, egyúttal pedig a famíves- ség diadalát zengi. Sem ezt a két főművét, sem pedig a többi, immár tekintélyes számú — itt, a főváros környékén is örvendetesen szaporodó — munkáját nem lehet nem tudomásul venni. Ezek már-már olyan tárgyiasult jelek, amelyek egy gazdag és nemzetközileg is jegyzett életmű magasra törő ívét írják le; kis túlzással, de talán nem egészen méltatlanul mondva, egy új Kós Károlyét. Hanem ami a rajztáblának amazt a századfordulón remeklő, meg emezt a most dicsért mesterét mégis megkö- lönbözteti — legalábbis a laikus szemlélő számára — azaz, hogy míg Kós egyszerűbb és föltétlenül gyakorlatiasabb tervei alkalmasaknak bizonyultak tömeges kivitelezésre is (lásd a máig példaként emlegetett Wekerle-tele- pet!), addig Makovecznek a még sokkal mélyebbről, valahonnan őseink jurtás korszakából előbányászott motívumai aligha tudnának megfelelni ilyen elvárásoknak. Amit ő csinál, az rendre annyira egyszeri, egyedi, hogy minden mást eltaszít a környékéről, még akkor is, ha az ott van. Miyelhogy ez a portréfilm, amelyben a jeles tervező gondolkodóként, szakmájának hitvallójaként is igen szépen megnyilatkozott, éppen nem lehetett alkalmas arra, hogy sarka’atosabb kontratételeket tartalmazzon, így hát igenigen jó lenne, ha egyszer egy afféle kerekasztal-beszélgetés keretében más ceruzakoptatók is elmondanák: nékem ez tetszik ebben a házcsináló sámánban, nekem meg ez nem jaj, de nagyon nem. A most sóvárgott purparléban nyilván az az eszme is szóba kerülne, hogy már megbocsásson a világ, a funkcionális építészet az nem lehet csicsa, rátét, de koráció, hiszen az épületteremtés az mindig is a szerkezet művészete volt, s aki ettől elrugaszkodik, az különc lehet, de igazán hasznos ember aligha. De hát az ízlések és a pofonok mindig is különböztek, s amint a közismert mondás vallja, kinek a pap, kinek pedig a papné szerepében, sarkalatos ellenpéldaként a Finta József. CsiílSZka. a legutóbbi tévétalálkozó fődíjával jutalmazták meg a Csinszka című alkotást. Ezt annak idején szét- kürtölték, szerteharsogták. Most aztáp, amikor Deák Krisztina műve a képernyőre került, a csodavárás igézetében kezdtük figyelni Ady Endre hitvesének életképét Szó ami szó, a várt mértékben nem rendülhettünk meg. mert a mese sem n m lett túlfűtött vízió, sem pedig egy ér dekes és semmiben be nem teljesült élet tételes számbavétele. Folyvást ingadozott e két véglet között, s ilyenformán csalatkoznunk kellett Kár. Akácz László meg, s még mindig vita folyik az építkezés miatt korábban leválasztott freskómaradványok visszahelyezésén. — Dr. Kovalovszky Júlia, a Nemzeti Múzeum munkatársa vezeti évek óta a várkerti szennyvíztelep fölötti részen lévő Árpád-kori település feltárását. Lehetne-e ebből szabadtéri múzeum? — Valóban jó lenne bemutatni a már korábban megtalált kisméretű, XI—XII. századi plébániatemplomot, és két-három lakóházat. A templomnál két-három kősornyi védőfalazatot kellene emelni. A házak rekontsrukciójához kevés faanyagra, ágas fára, rőzsére, agyagra és sárra lenne szükség. A szentendrei falumúzeumhoz idegenforgalmi szempontból is kapcsolódhatna e kora Árpád-kori rész. — Mi lesz a Szent András monostorral? — Sajnos, a SZOT Park üdülőjének teljes felújításakor nem tudtunk egy kisebb régészeti vizsgálatot végezni. A statikai vizsgálat idején ásott kutatóárkok viszont egyértelműen igazolták, hogy az épületet a monostor romjai fölé emelték, amellyel azokban nagy kárt okoztak. — Az Állami Tervbizottság a VII. ötéves tervben 39 millió forintot biztosított a vár és a palota legsürgősebb állagmegóvási, illetve életveszély-elhárítási munkáihoz. Miként osztották el az összeget? Nyaranként díszkivilágítás — Ezt a már korábban is nagyon minimálisan megszabott keretet az idén 4 millió forinttal csökkentették. Az egyes műemlékek egyharmados arányban részesültek a megmaradt 35 millió forintból. így az alsó várra, a fellegvárra és a palotára egyaránt 11 millió körüli támogatás jut. — Mikor kezdik meg a déli és az északi kaputornyoktól lefutó várfalak helyreállítását? — Minél előbb szeretnénk hozzáfogni. Az alsó vár múlt evben felújított déli kapujától a Duna felé lévő várfalszakaszon most feltárások folynak. Ezen kapu és a várfal között — a hegy felőli részen — tavaly kisajátítottuk az utolsó magántelket is. A Központi Múzeumi Igazgatóság támogatásával rendeztük a terepet. Korszerűsítettük a lakóhelyek belső világítását, felújítottuk a díszkivilágítást. Egész nyáron üzemelt a palota díszkivilágítása is a KD1B anyagi segítségével. Folytatjuk a műemléki helyreállítást az északi kaputornyon. Ha ez befejeződik, minigalériaként szeretnénk hasznosítani. — Mire fordítják, ha elnyerik, az Országos Idegen- forgalmi Hivatalhoz és a Közművelődési Alaphoz beadott pályázat összegét? — Kifejezetten idegenforgalmi céllal új közművelődési rendezvénysorozatot szeretnénk indítani, amely a középkori mesterségek megismertetéséhez kapcsolódna. A román kori várvívók, ostromgépek rekonstruált, működőképes modelljeit kívánnánk — bajvívást, íjászatot, korabeli zenét és éneket magában foglaló műsor kíséretében — bemutatni. — Az idén átadták a belső várban a keleti és nyugati palotaszárnyat. Mi következik ezután? — Még a belső falszoros helyreállított szakaszát is látogathatják a turisták — egészíti ki Szőke Mátyás. — Befejezéshez közeledik az alsó várudvar helyreállítása. Folytatódik a belső vár melletti nagy sziklaárok tisztítása; így lehetővé válik a sziklafal megerősítése, illetve a belső várudvarba vezető bejáró feltárása. Gótikus kőtári kiállítás — Mikorra készülnek el a királyi palota további kutatására és hasznosítására vonatkozó tervek? — Befejezés előtt állnak, s rövidesen a tervtanács megvitatja azokat. Két lényeges témát említenék ebből. A korábbi elképzelések szerint a Fő utca 25. szám alatti részrom az új múzeumon belülre került volna, de középkori L alakú formájának megfelelően is felépülhetne esetleg. Szükségünk lenne kőtári kiállítások megrendezésére alkalmas terekre, amelyeket a palota néhány részének befedésével nyerhetnénk. Mátyás halálának 500. évfordulóján, 1990-ben szeretnénk ugyanis késő gótikus kőfaragvány- anyagunkból kőtári kiállítást nyitni. — Számíthatunk-e a jövőben is közművelődési rendezvényekre? — Ügy látszik, hogy a visegrádi Lovagi játék már „megáll a saját lábán”; várakozáson felüli sikert hozott a középkori mesterségek bemutatója. A négy májusi pénteken megtartott egész napos programon hétezren vettek részt. A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtárral, valamint a helyi művelődési házzal közösen a következő években is sort kerítünk ezekre. Vennes Aranka Országos pedagógiai tanácskozás Legyen hasznos és érdekes Öt év tapasztalatait összegezték Százhalombattán szombaton befejeződött az általános iskolai fakultáció ötéves tapasztalatait összegző országos pedagógiai konferencia. Mint a felszólalók elmondták: a 7—8. osztályban a fakultáció — vagyis az a gyakorlat, hogy a gyerekek tetszés szerint, érdeklődésüknek megfelelően választhatnak egy-egy tárgyat, amiben év közben részletez sebben is elmélyedhetnek — segíti a diákok képességeinek kibontakoztatását és a pálya- választást. Része az iskolai önállóságnak, a helyi nevelési rendszernek; alkalmazása ösz- szecseng azzal az oktatáspolitikai célkitűzéssel, hogy az uniformizált tudás helyett a gyerek adottságai kerüljenek előtérbe. Fakultáció még nincs minden iskolában, de mint a tanácskozás ajánlotta, törekedni kell rá, hogy előbb-utóbb mindenütt megteremtsék bevezetésének feltételeit. Ezt — hangsúlyozták a tanácskozáson — a korábbinál körültekintőbben és gondosabban kell előkészíteni, jobban kell mérlegelni az iskolai és a helyi körülményeket: ahol lehetséges, keresni kell az együttműködést vállalatokkal, intézményekkel, és valóban érdekes, a gyerekek kíváncsiságát felkeltő, de hasznos, fakultatív órakínálatot kelj nyújtani. Dr. Cselőtei László avatóbeszédét mondja. Mellette Nádaski László faluházra is! Igaz, ebből az összegből hatmillió forint a társadalmi munka értéke. s szinte felbecsülhetetlen az a segítség, amit a Rákosvöl',ye Termelőszövetkezet nvr;,''1\ nem utolsósorban a gyors és mintaszerű kivitelezéssel. Ez utóbbiról maguk a szadaiak is meggyőződhettek, amint a megnyitó után megtekintették az épületet, s azt a szüreti bállal azon nyomban a birtokukba vették. Szüreti bállal ünnepeltek Faluházat avattak Szadán
