Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

MAGAZIN f»ctr Mil l.»ti 1987. OKTOBER 3., SZOMBAT Színházi levét. Svindlerek, svihákok Lehet, hogy a címbeli szavak a fiatalabb olva­sók előtt isme­retlenek vagy nem világos a jelentésük. Mi tagadás, ha ügyeskedőkről, dörzsöl tekről, menőkről akarunk beszélni, nem nagyon emlegetjük a fen­ti, kissé elavult és nem is ha­zai eredetű (a svindler német, a svihák cseh vagy szlovák gyökerű) szavakat. De akár e kedvesen ódivatú, akár a mo­dernebb, mai kifejezéseket* használjuk, ugyanarról beszé­lünk. A csalókról, szélhámo­sokról, azokról, akik remek ér­zékkel használnak ki valami­lyen zavaros helyzetet, s ko­vácsolnak belőle a maguk szá­mára szerencsét, sikert, pénzt, esetleg szerelmet is, — sőt, esetleg mindezeket együtt. Hogy aztán rajtavesztenek? Istenkém. hát a vállalkozás mindig kockázattal is jár. Ám az is lehet, hogy nem veszte­nek rajta, mert a becsapottak­nak, a felültetetteknek. az át- ejtetteknek, az átverteknek, a bepalizottaknak, a jégre vit- teknek. az orruknál fogva ve- zetetteknek vagy a sviháksá- gokban és a svindlikben nem gyanútlanul, hanem boldogan, önként és dalolva részt vei­teknek már éppen hogy az az érdekük, hop? ne derüljenek ki a disznóságok, ne lepleződ- jön le a szélhámos. Vannak korok, amelyek bő­ségesen termelik a csalókat, szélhámosokat. Hogy aztán ezekről a na­gyon agyafúrt, nagyon- ügyes, vagy egyszerűen csak az em­berek mamlasztöbbségénél egy picikével ravaszabb, nem is nagystílű, hosszú, távú. csak amolyan:vicinális csalókról az irodalom is elmondja a maga véleményét, az egészen termé­szetes. Regényben, elbeszélés­ben, színpadi műben — ahogy éppen jön. Hosszú a sor, vál­tozatos figurák a csalók. Vál­tozatos a társadalmi helyzetük is. A klasszikus dráma, A re­vizor hőse, Hlesztakov.a pé- tervári kishivatalnok, még úgy lesz csaló, hogy erőnek erejé­vel valaki másnak akarja néz­ni az isten háta mögötti kis­város „elitje”, mint ami; és ő miért ne fogadná el a félre­értésekből származó előnyö­ket? Noszty Feri, Mikszáth re­gényhőse, elegáns és úri svi­hák. egy lehanyatlott ősi di­csőség megfakult dicsfényének ügyes kihasználója. Osztap Bender, Ilf-Petrov regényhő- se, a NEP-korsz^k svihákja. egy átmeneti társadalmi szi­tuáció haszonélvezője. S a töb­bi, s a többi. Nem kellene túl nagy erő­feszítés ahhoz, hogy a jelen­idő svindlerjeit és svihákjait irodalmi művekben örökítsék meg a szerzők — de úgy tű­nik, a mai és itteni Osztap Bendereknél ha nem érdeke­sebbek, de legalább veszélyte­lenebbek a múlt rogy a fél­múlt csalói, szélhámosai. Ve­szélytelenebbek részint azért, mert a történetük régi, tehát akár azt fs mondhatjuk: lám- lám. miiven csúnya, rossz fi­úk voltak hajdanán errefelé. S veszélytelenebbek másrészt azért,'mert ha őket emleget­jük, nem borzol juk a jelen ke­délyeit, nem sértjük senki ér-, zékenységét. (köztudott: kis ha­zánk a betegesen érzékeny emberek országa), s ami ta­lán még fontosabb: nem sér­tünk különböző érdekeket, esetleges összefonódásokat, esetleges kéz-kczet-mos véd­és dacszövetségeket. E , s persze nemcsak túl nagy erőfeszítés, ha­nem túlságosan nagy bátorság sem kell a régmúlt gazembersé­geinek elöbányúszásához, régi sviffiikságok históriájának föl­melegítéséhez. Mondom mind­ezt azért, mert jelenleg két olyan régi színdarab is látha­tó a budapesti színházakban, amelyekben hetven, illetve bő ötven évvel ezelőtti dörzsölt fiúkról van szó. És nem te­hetek róla, ’ de engem (s talán másokat sem) ezek a régi oda- mondogatások, beolvasások. csipkelődések egyáltalán nem hoznak tűzbe. Azt senki nem vitatja, hogy Gábor Andor (1884—1953) ere deti tehetségű, sokoldalú, rendkívül termékeny, hihetet­len munkabírású író volt, hogy a magyar irodalom sok maradandó alkotást köszönhet neki, regényeitől novelláiig, háborúellenes verseitől fehér- terror-ellenes bécsi publicisz­tikájáig. De azt sem szabad elfelednünk, hogy ugyanez a Gábor Andor volt a világhá­ború alatt Pest legtöbbet fog­lalkoztatott operettfordítója és operettdalszöveg írója (egy­szerre ment három olyan ope­rett a Király Színházban, amely jórészt az ö dalszöve­geinek köszönhette a sikerét: a Mágnás Miska, a Csárdáski- rálynö, tsneg a Sztambul ró­zsája), nem volt kabaré, ahol ne játszották volna tréfáit, ne énekelték volna kupiéit és sanzonjait, a Nemzeti, a Víg­színház, a Magyar Színház egy időben tartotta műsoron színdarabjait, ekkor jelentek meg fontos regényei. Tehát: az emberiség történetének ad­digi legvéresebb háborúja kel­lős közepén Gábor Andor a Jaj cica, meg a Hajmási Péter szövegírója, és megrázó há­borúellenes novellák szerzője egy időben. És megírja — 1917 kora tavaszán mutatják be — a Qollárpapát, a nagy svihákság komédiáját, arról, hogy az „amerikás” (pontosab­ban: „kanadás”) Hoffmann bácsi ugyan mindössze tíi dol­lárt hoz haza. a család és az egész kisváros által biztosra vett milliói helyett, .de egy ügyes, dörzsölt, gátlástalan kis ügyvédbojtár megérzi a nagv lehetőséget, és a semmire ala­pozva. óriási üzletet csinál a nem létező milliókból. S mi­után bevonta ügyleteibe az egész várost, már nem is veszt­het rajta, hiszen mindenkineK az az érdeke, hogy ne derül­jön ki a disznóság. A ’30-as évek közepe táján játszódik a másik szélhámos­darab, a Helyet az ifjúság­nak. A Molnár Ferenc nyo­mán felcseperedett ügyes szerzők, Fodor László és Laka­tos László egy kis banktiszt­viselőt választanak darabjuk hőséül, aki csak úgy besétál egy nagy bankba, és gátlástalan rátpenősségével mindent el­ér — még a nagy hatalmú bankvezér lányának a kezét is. A Várszínházban a Dollárpapa, a Já­tékszínben a Helyet az if jóságnak (utób­bi a rendező, Verebes István ötletes, de csaknem külön da­rabot eredményező dalszöve­geinek aktualizáló poénjei da­cára) végül is teljességei pót­szernek tűnik. Ügyes (vagy nem is ügyes) mellébeszélés­nek: régi svindlerekről' és svi- hákokról szólunk, finomvagy direkt aktualizálásokat épí­tünk be, de ezeknek a régi szélhámosságoknak édeskevés közük van a mához. Pedig hát svindlerekből és svihákokból ma sem szorulunk importra. És engem ezek a mai, itteni Osztap Benderek jobban érde­kelnének, mint apáik és nagy­apáik. Takács István Vállalni kell a konfliktusveszélyt Mikor pihenjen a pedagógus? Immár egy hónapja, hogy megkezdő­dött a tanítás. Azóta mind a diákok, mind a pedagógusok belezökkentek a rendes kerékvágásba. Az új oktatási tör­vény számos lehetőséget ad az iskolák­nak, s ezekkel ki jobban, ki kevésbé igyekszik élni. Am hiába a szép elkép­zelések, ha megvalósításuknak nincsenek meg a tárgyi vagy személyi feltételei. Ez utóbbi talán — változatlanul — a legége­tőbb gond Pest megyében. Hogy mégis milyen módon lehet ezen javítani, vál­toztatni, erről Nádasné Pribék Rozáliát, a Pedagógusok Szakszervezete Pest Me­gyei Bizottságának titkárát kérdeztük. —. A pedagógusellátottsá- got tekintve a megyék sorá­ban még mindig az utolsók között vagyunk, holott szá­mos erőfeszítést tettünk a gondok fölszámolására. Ko­moly áldozatvállalás volt an­nak idején a Zsámbéki Taní­tóképző Főiskola létesítése, s hasonlóképpen nagy összefo­gásra volt szükség az ELTE Tanárképző Főiskolája gödöl­lői képzési helyének „belépé­se'’ az oktatási rendszerbe, iísámbék a képzési létszámot tekintve a harmadik legna­gyobb az országban. Gödöllőn most még csak 82 tanárjelöl­tet képeznek, de ez a szám évről évre emelkedhet majd. Talán távlatokban meg tud­ja oldani a szakemberhiányt. Jelenleg azonban ezer peda­gógussal kevesebb van isko­láinkban, mint amennyire szükség lenne, négyszáz nyugdíjasunk tanítani kény­szerül, változatlanul magas a képesítés nélküliek száma, sőt: az általános iskolákban oktatók 55 százaléka annak idején képesítés nélkül kez­dett, s esti vagy levelező ta­gozaton végezte el tanulmá­nyait. A százhalombattai példa — Mit tesz a szakszervezet azért, hogy ne menjenek el a fővárosba tahítahi? — Olyan programokat szer­vezünk, amelyek javítják a tanárok, tanítók, óvónők köz­érzetét. Szigetszentmiklóson például februárban rendezik meg a pedagógus képzőmű­vészeti kiállítást, népszerűek a vers- és prózamondó verse­nyeink, a sportfesztiválok Ezek olyan események, ame­lyek „összehozzák” az embe­reket. Barátságok szövődnek, tapasztalatok, módszerek vál­nak ismertté és hasznosítha- tóvá. Számos tábort szerve­zünk, anyagilag támogatjuk a TIT családpedagógiai táborát, amelyen szintén részt vesz­nek tanáraink. Hasonlókép­pen segítjük az újító pedagó- gusmozgalmat — a kiállítás rendezését és a kiadvány me’gjelentetését. Minden esz­tendőben bekapcsolódunk a pedagógiai pályázatok bírála­tába is. — Van-e lehetőség például a lakáshoz jutás segítéséhez? — A pedagógusok letelepí­tése éppen a szakemberhiány miatt rendkívül fontos. A ta­nácsok sok helyen alapot lé­tesítettek erre a célra. Tud­nak adni munkáltatói lakás- támogatási állami kölcsönt, plusz segélyt. Ez természete­sen nemcsak a pedagógusok­nak, hanem például a falu­ban vagy városban letelepedő más szakembereknek is adha­Jelcnet a Várszínház Dollárpapa előadásából. Középen: Suka Sándor, a dollárpapa tó, Százhalombattán például a rendelkezésre álló teljes összeget a pedagógusok kap­ták az első esztendőben. Nem vethetik a szemére — A szakszervezetnek egyik rendkívül fontos feladata a megfelelő üdültetési rendszer kialakítása. Van mód arra, hogy a pedagógusok valóban kipihenhessék a tanév fára­dalmait? — Sajnos, éppen nemrégi­ben egy igencsak furcsa dön­tés született a SZOT elnök­ségi ülésén. Eddig a beutaló jegyek 60 százaléka a nyári szünet idejére szólt, 40 pedig az esztendő egyéb hónapjai­ra. A' többi ágazati szakszer­vezet képviselője ezt igazság­talannak tartotta és az elnök­ség megváltoztatta az elosztás rendszerét. Az idén az arány 50—50 százalékos, jövőre pedig éppen fordított lesz. mint az eredeti volt. — Enyhén szólva megkér­dőjelezhető a határozat, kü­lönösen akkor, ha visszauta­lunk az elején már említett pedagógushiányra. Hiszen a tanárnak is szüksége van a pihenésre — szerintem még jobban, mint másoknak —, s ha nyáron nem kap beutalót, akkor, kénytelen lesz a szor­galmi időben üdülni, s ezt akkor nem is vetheti senki a szemére. „Legfeljebb” né­hány hétig helyettesíti vala­ki. Ám ennek ellenére úgy gondolom, egy jó pedagógus nem ennyire felelőtlen. In­kább vállalja a pluszköltsé­geket és maga próbál gon­doskodni a nyári pihenéséről — hacsak a szakszervezet nem talál valamiféle más megoldást... — Természetesen mindent elkövetünk, hogy valamilyen módon ellensúlyozzuk ezt a szerintem is igazságtalan dön­tést. A jövőben még inkább elmélyítjük a Suhl megyei pedagógusokkal amúgy is jó kapcsolatainkat, és növeljük a cserelehetőségek számát. Ez- rendkívül olcsó kollégiumi elhelyzést jelent a fiata­lok számára, ami sze­rintem már önmagában is komoly segítség. Emellett ren­delkezésünkre áll a jövő évtől a balatonfüredi pedagógusüdü­lő, mód van szarvasi pihenésre, és több megyével van még szerződésünk kollégiumi el­helyezésre. Persze hadd te­gyem hozzá, hogy az üdülője­gyek számának csökkenése sajnos a gyógyüdültetésre is érvényes. Ezért a jövőben nem három hétre, hanem csak kettőre adnak majd be­utalót. A fiatalokról külön igyekszünk gondoskodni. Ez­után az Ábrahám-hegyi üdü­lő egy turnusra teljesen az övék lesz. — Hogyan gyakorolja a szakszervezet étdekvédelmi tevékenységét? — Nagy figyelmet fordítunk az egyéni érdekvédelemre, s véleményem szerint ezt a feladatot kiválóan segíti jog­segélyszolgálatunk is. Nem­csak pedagógusok keresik fel tanácsért, hanem gyakran megjelennek ott az oktatási intézmények vezetői, hogy egy-egy munkáltatással kap­csolatos döntésük előtt megis­merkedhessenek a megfelelő jogi háttérrel. — Tudnak-e valamilyen módon javítani a pedagógu­sok anyagi helyzetén? — Tapasztalataink szerint évek óta rendkívül nagy a megyében a bérmaradvány Erről minden évben megkap­juk a tájékoztatást, amely­nek ismeretében az alapszer vezeti titkároknak általában sikerül legalább több lépcső­ben némi bérfejlesztést kihar colni. Pedagógusnapra is szép jutalmat kaptak a tanárok, A tanítók. A szakszervezet és az állam együttműködésében nagy lépés a bérfejlesztés el­osztásának elhatározása. A bérfejlesztési elképzelésékei testület elé visszük és a kon- ■ cepciót együttesen alakítjuk ki. Olyasmire gondolok, hogy például most a fiatalok bé­rét, most az idősekét vagy egy-egy szakterületen dolgo­zókét javítsuk. Javasoltuk, hogy a tanácsok ne a legala­csonyabb bérrel hirdessék meg a fiataloknak az álláso­kat. így könnyebben lehel szakos tanárokat alkalmazni Vállalni kell még azt a konf­liktust is — a képesítettek alkalmazása érdekében —. hogy esetleg a tantestületben háborogni kezdenek a már régebben a pályán lévők. Sze­rencsére a megyei művelődési osztály egyetértett velünk. Mindig ugrásra készen — Minden társszervezettel ilyen jó az együttműködésük? — Sajnos, ez nem általános. Előfordul, hogy elfeledkeznek rólunk. Mint például most, amikor a szakszervezetriék' vé­leményeznie kellett az iskolai szervezeti működési szabály­zatot, de ehhez a módszer-, tani füzetet későn kaptuk meg a Művelődési Miniszté­riumtól. Nekünk valahogy ál­landó, ugrásra kész állapot­ban k,ell lennünk, különben nem tudjuk egymás - munká­ját kellőképpen figyelni, se­gíteni. Igazán annak örülök, hogy — ha kis lépésekkel is ‘— csak haladunk előre. Mi a szakszervezetben azért embe­rek maradtunk; nem váltunk hivatalnokokká. Ezt érzem a kollégákkal való kapcsola­tomból, az őszinteségükből — s ennél nincs fontosabb. Körmendi Zsuzsa Múzeum és műemlék Múzeum és műemlék egy­mástól elválaszthatatlan , fo­galmak. hiszen mindkettő a múlt értékeinek mentését szolgálja. Az idén,'az ünnepi hónap idején többet törődünk építészeti örökségeinkkel. Tesszük ezt azért is, mert az Országos Műemléki Felügye­lőség alapításának 30. eszten­dejéhez érkezett. Pest megye rendezvényei között ugyancsak szép szám­mal tartanak a múlt értékei­vel foglalkozó, előadásokat, rendeznek kiállításokat. Több helyen — Abonyban, Isaszé- gen október 4-én, Nagykörö­sön október 5-én — az orszá­gos múzeumi- és műemléki hónap ünnepélyes megnyitá­sára készülnek. A rendkívül gazdag programból csupán egy kis ízelítőt adunk elöljá­róban. Abonyban megemlé­keznek Gyulai Gaál Miklós '48-as tábornokról és a Szol­noki úti temetőben nyugvó társairól. Bemutatják a fel­újított Farádí—Vörös-kúriát és a Gyulai Gaál Miklós Ál­talános Iskola új épületszár­nyát. valamint a 200 éves re­formátus templomot. Aszódon Suhl megyei képzőművészeti kiállítást nyitnak, külön elő­adást szánnak a műemlékek­nek ; Galgahévízen régészeti ásatásokról beszélnek, Zsám- bokon pedig a hajdani tele­pülés emlékeit elevenítik föl. Cegléden különleges jászkara- jenői csontfaragványok ad­ják egy előadás témáját. 'Ér­dekesnek ígérkezik a refor­mátusok házasságkötési szo­kásait felelevenítő beszámo­ló. Nagykőrösön műemléki sé­tát szerveznek, -s megnyitják az Arany János Múzeum mű­kincseit bemutató kiállítást. A piacozás és vásározás em­lékeit láthatjuk Nagytarcsán, s egy előadás e munka és életforma jelentőségét elemzi. Pencen Sz. Csorba Tibor író és festőművész munkásságát idézik fel. Szentendrén több tárlatot is rendeznek, s szó lesz majd a plébániatemplom felújításának terveiről. Szo- bon Hont vármegye történe­téből adnak ízelítőt, Tápiósze- lén a múzeumkerti játszóház­ba várják a gyerekeket. Az ünnepi hónap keretében megnyílik a felújított Árpád Múzeum Ráckevén, s a Pest Megyei Munkásmozgalmi Mú­zeum Budakeszin. RÁDIÓFIGYELŐ TÁRCSÁZZ! Lengyel Nagy Anna ismét jelentkezett csü­törtök este a Petőfi adóban. Július első hetében hallottuk először a felszólítást a rádió hullámhosszán, Tizenkét-ti- zennyolc év közötti fiatalok hívását várta ismét, s megis­mételte: nem kíván tanácsot adni. Megígérte a folytatást, s örömmel hallottam, hogy ez be is következett. Sokkal érde­kesebb volt számomra ez az óra, mint a múltkori. Igaz ugyan, hogy akkor kétszer két óra hanganyagát válogatta-sű- rítette hatvan percben, s így sokkal egyenletesebb,' pergőbb volt., az összeállítás. Most ugyan hiányoltam az adáson belüli arányokat, azon­ban a témák miatt cseppet sem bántam, hogy nem olyan gyors iramú. Az sem baj, hogy nem volt annyira szépen szer­kesztett, mint elődje, mert így több idő jutott arra a tizenkét esztendős kislányra is. aki — koránál érettebben — elemezte családjukat, s saját életét, összehasonlítva másokéval. Nem sokkal utána bomba­ként, robbant az édesanya te­lefonja, aki ugyan megbízik a lányában, de azért ellenőriz­te, hogy kivel beszélt ezen a számon. Lengyel Nagy Anna emberséges voltához hűen, nem használta ki ezt a nem éppen szimpátiát keltő reak­ciót, hanem nyugodtan, jóin­dulatúan beszélgetett az anyá­val. Elidegenedéssel, ridegséggel vádolt világunkban jólesően hatott az a meleg hang — egy asszonyé —, aki a múltkori adásban megszólaló hajszolt állami gondozott kislányt örökbe fogadná. Kicsit azonban aggódom ezért a műsorért. Szerkesztő­je, aki mindig szerencsésen igazodott el az emberi gon­dok és lelkek világában, most mintha megtorpant volna. (Az aligha lepte meg, hogy mi­lyen nagy a beszélgetés és meghallgatás igénye a fiata­lokban. Ezt a jelentkezők nagy száma is igazolja.) Ügy érzé­keltem, hogy hirtelenjében nem tud mit kezdeni a rázú- dúló sorsokkal. REGGELI CSÜCS. Szívesen hallgattam meg régebben egy- egy stúdióbeszélgetést. A meg­hívott ifjú vagy lány egyenes adásban mondta mikrofonba gondolatait, érzéseit, mégpedig igen nyíltan. (Bár akadtak olyan kollégák, akik az adás­nak ezt a részletét nyomtatás­ban is leszólták.) Pedig akkor megint csak arról bizonyosod­tunk meg, milyen nagy szük­ségünk van meghallgatásra,és megértésre. Nem tudom, lesz-e folyta­tása ezeknek a tanulságos megnyilatkozásoknak. Ha nem -— nagyon sajnálorrn Azonban gyakorta szolgál meglepetéssel a Csúcs: tegnap reggel is így történt. Ördögh Csilla műsorvezető új soroza­tot kezdett. Milyen legyen a nő? — vetették fel a kérdést Galambos Ágnes újságíróval, aki bevezető gondolatsort in­dított el: a nők mindenhol igyekeznek helytállni, munká­jukban és otthon is. Ettől ugyan egy kicsit keményebbek lettek, de ugyanúgy elvárnák a virágot, a kedves szót. mint ez hajdan divat volt. Szerep­cseréről azonban szó sincs! Várják a hozzászólásokat, mert a polémia ezek szerint alakul. Vennes Aranka,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents