Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

1987. OKTOBER 3., SZOMBAT 1 a B . 1 MAGAZIN ________________________________________________________________________________________________________________________________________ Korunk pestise Halálos körforgás A világ közvéleménye egyre nagyobb aggodalommal figye­li korunk pestisének, a kábító- szerjárványnak a terjedését. Minden erőfeszítés ellenére a kábítószerek — legalábbis ed­dig — évről évre tovább ter­jednek, és mind több áldoza­tot szednek, sajnos, már ná­lunk is. A napisajtó, a nép­szerű tudományos folyóiratok hasábjain nap mint nap ol­vashatunk a morfium, a he­roin, a marihuana, az LSD és más, hasonlóan veszélyes szerek áldozatainak tragédiái­ról. A kábítószerek nagy része gyógyszer, amelyet adott ok­ból, pontosan meghatározott adagolásban nem nélkülözhet az orvostudomány. A problé­ma ott van, ha valaki a kábí­tó gyógyszerekkel nem él, ha­nem visszaél. Akkor kialakul — rövidebb-hosszabb idő alatt — a megszokás, illetve a füg­gőség. Ez olyan mértékű le­het, hogy egy idő után már nem is tud élni a megszokott méreg nélkül.. A függőség lehet lelki: ez a gyakoribb, gyakorlatilag majdnem minden kábítószer vágy gyógyszer esetében kiala­kulhat. Azt a mértéktelen vá­gyat jelenti, amely a , drogok bevételére irányul, minden le­hetséges (törvényes és tör­vénytelen) eszköz segítségével. A cél: elkerülni a drog hiá­nyából adódó kellemetlen ér­zést, az „ürességet”, s biztosí­tani a jó érzést, a kielégült- séget. Így alakul ki a halá­los körforgás. A tét: háromszáz olcsó ebéd Magánháború az Aranysas körül Olyan vendégek ülték körül az asztalokat ezen a délelöttön a szi-< gets/.entmiklosi Aranysas étteremben, akiktől rendelést nem várt Kugler Károly szerződéses üzletvezető. Lakossági fórumnak adott otthont a vendéglő s azért e szokatlan helyszín, mert a megbeszélés tárgya a vendéglő és a háztömb lakóinak kibékíthetetlennek látszó ellentéte. Az 1950-es évek közepén épült házban éppen harminc esztendeje működik az Aranysas és innen datálódik a fölötte la­kók panaszáradata is — bár ez komolyabb formában csak néhány éve tapasztalható. Nagyjából akkor kezdődött, amikor az Aranysas előző vezetője hetente több alkalommal is hajnalig tartó diszkót rendezett, s ezzel .háborgatta a ház lakóinak nyugalmát. Lakók kontra étterem A különféle helyekre — el­sősorban a Szigetszentmikló- si Tanácshoz — benyújtott til­takozások nyomán, a lakók számára kedvező döntés szü­letett, s az . Aranysas bezárt. Ám a nyugalom nem volt tartós, tavaly márciusban már ismét vendégeket foga­dott az étterem. Déitájban kisiskolásokat és nyugdíjaso­kat — hiszen háromszáz adag kedvezményes árú mentet főz­nek naponta —, délután és estefelé vacsorázó társaságo­kat szolgálnak ki. És ismét előfordultak, ha nem is a régi gyakorisággal, éjszakába nyúló zenés, táncos rendezvé­nyek. Ezek hatását Kecskés Gyu­la, a lakók képviselője meg­lehetősen drámai hangon ecsetelte, hangsúlyozva, hogy havonta egy egész éjszakás dáridót számítva, az harminc év alatt háromszázhatvan nap, csaknem egy esztendő, ennyi időt töltöttek álmatla­nul. A meglepő összegzés, ha Kilencéves kísérletek Embrióátültetés Üllőn Korunk tudománya szinte naponta produkál olyan ered­ményeket, módszereket, amelyekről korábban a sci-fi iroda­lom szerzői fantáziáltak. Az egyik újabb és újabb sikereket, felmutató tudományág: a genetika. Az Állattenyésztő Közös Vállalat Embriológiai Állomása Üllőn 1978 óta foglalkozik embrióátültetéssel. Kezdetben csak szarvasmarháknál alkalmazták a módszert. A cél: átörökíte­ni a legkiválóbb egyedek tulajdonságait. — Hat éve kezdtük meg a juhembrió-átültetést. Üzem­szerűen ennél a két állatfajnál foglalkozunk átültetésekkel — mondja dr. Szász Ferenc állatorvos, ágazatvezető. — Kezdet­ben importembriőkkal és külföldiek közreműködésével dol­goztunk, majd — miután szakembereink is tökéletesen elsa­játították a módszert — hazai szuperdonoroktól nyertünk embriót. Az állomáson számos kísérletet is folytatnak. — Mi fagyasztottunk Magyarországon először embriót — tájékoztat dr. Szász Ferenc —; ez az eljárás lehetővé teszi, hogy akár öt évig is elraktározzuk. Dr. Cseh Sándor kollé­gám dolgozik^ a módszer tökéletesítésén. Az Állatorvostudo­mányi Egyetemmel szoros együttműködésben, valamint a bé­csi és a hannoveri egyetem segítségével embriók darabolásá­val is foglalkozunk. Ennek eredményeként idén született há­rom azonos ikerpár egy nagy teljesítményű bikanevelő te­héntől. Kísérletezünk az embriók nemének meghatározásá­val (szexálás), lézeres darabolásukkal, valamint testen kí­vüli termékenyítéssel is. Az embrióátültetés jelenleg még nem tekinthető nyereséges ágazatnak, a befektetés csak hosz- szabb idő alatt térül meg, amikor már megfelelő minőségi tenyészállomány alakulj ki, s eljárásunk a nagyüzemekben is alkalmazható lesz'. Kilenc éve, amikor az üllőiek az első embriókat impor­tálták, nem gondolták volna, hogy egyszer még az ő szak­embereiket kérik fel: külföldön is végezzenek átültetést. — Büszkék vagyunk erre a megbízásra. Csehszlovákiában kanadai embriókat ültetünk be. A kísérleteket tovább foly­tatjuk és szeretnénk az embrióátültetést a lótenyészetben is meghonosítani — mondta végezetül dr. Szász Ferenc. Személyeskedések Képünkön: az állatorvos naponta ellenőrzi az állatgondozók munkáját Fotó, szöveg: Csécsei Zoltán sántít is valahol, de jól pél­dázza a ház jobbára idős la­kóinak lelkiállapotát. Ugyan­akkor nincs könnyű helyzet­ben a városi tanács sem. Ezt mindjárt a megbeszélés ele­jén el is ismerte Szmetana György, a hatósági osztály vezetője, amikor elmondta: a szerződéses üzlet vezetője ko­moly terhet vesz le a tanács válláról azzal, hogy három­száz adaggal hozzájárul a szociális étkeztetéshez, a nap­közis gyermekek és a kis nyugdíjból élő idős emberek ebédeltetéséhez. Ez a tevé­kenység még minimális nye­reséget sem hoz,, ezért kény­telen a tanács alkalmanként engedélyezni egy-egy zajo­sabb, de jól fizető rendez­vényt, hogy az üzletvezető rentábilissá tehesse vállalko­zását. Néhány hónappal ezelőtt hasonló 1 lakossági fórum zaj­lott le a város egy másik pontján, az Árpád vendéglő­ben. Ott a szembesítés ered­ményre vezetett, a panasz­áradat megszűnt. Az üzlet vezetői a szabálytalanságo­kért kilátásba helyezett bír­ságtól félve betartják a zár­órára és rendezvényekre vo­natkozó előírásokat. Ám a mostani fórumon el­hangzott hozzászólásokból ha­mar kiderült: az Aranysas esetében nem elegendők a fel­kínált garanciák, s az is nyil­vánvaló, hogy a ház lakóit nemcsak a havonta egyszeri, hajnalba nyúló zenés rendez­vény zavarja, hanem a ven­déglő konyhájából áradó ételszag, az éjszakára egy-két alkalommal nyitva felejtett WC-öblítőcsap, az autóval ér­kező vendégek ajtócsapkodá- sa, az üzlet előtt letaposott fű és a közelben a gyalogát­kelő hiánya. Az is hamarosan kiderült, hogy a lakók enyhén szólva bizalmatlanok a tanáccsal szemben, a vita megfelelő mederben tartására tett min­den kísérletet sértésnek vesz­nek, s könnyen személyeske­déssel vádolják a tanács kép­viselőit, sőt azt a lakótársu­kat is, aki nem osztja min­denben a nézeteiket, aki né­mileg türelmesebben szemléli sok-sok ellentmondással küszködő fiatal város gond­jait. Egyik szószólójuk, több évtizedes államigazgatási gya­korlattal a háta mögött, olyan kijelentéseket tett bizonyos személyekre — néven nevez­ve őket —. amelyek kimerí­tik a nyilvánosság előjt elkö­vetett rágalmazás tényét. Sajnos olvasóinkat még kö­rülírva sem tudjuk ezekről tájékoztatni anélkül, hogy magunk is ne követnénk el e vétséget. Mindenesetre a la­kók igyekeztek gyorsan meg­védeni az említett felszólalót, s akkor hangzott el az a mondat, amely jól példázza a háznép nagy többségének „hozzáállását” az Aranysas- ügyhöz: velünk minden be­adványt megismertettek és azokat mi mindig aláírtuk — mondta egy idős asszony. remben nem. engedélyezi a zeneszolgáltatást. Egy gmk nemrégiben mérte az étte­rem fölötti lakásokban a zaj­szintet, s határozat született arról, hogy a vendéglátó vál­lalat készíttessen hangszigete­lést az étteremben. Ezt az el­ső fokú határozatot azonban a megyei tanács megsemmi­sítette, s ezzel a kör bezárult. Többen azt javasolták, hogy az étterem helyett építessen a tanács, korszerű művelődési centrumot házuktól távolabb, a Munkásőr úti lakótelepen. A tanács elnökhelyettese, Varga József lenne a legbol­dogabb, ha ez a régi álom megvalósulhatna, de egyelőre az is szinte megoldhatatlan gondot jelentene a tanácsnak, ha az Aranysas bezárna és máshonnan kellene beszerez­ni a háromszáz adag ételt. Volna még egy mód az ét­terem bevételeinek a növelé­sére: egy nyári terasz létesí­tése. Ezzel a kéréssel fordult a tanácshoz Kugler Károly üzletvezető, s erről várt véle­ményt a lakóktól Szmetana György. Kérte, ne hamarkod- ják el a választ. A reakciók­ból azonban érezhető volt, hogy a házbeliek nem adják áldásukat erre a ’ megoldásra. A nagyszobaablakomból egy teraszra látok, most már a konyhámból is hasonlót kell­jen néznem? — összegezte az ellenérveket az egyik lakó. Végül olyan megoldás szü­letett, amely szinte a népsza­vazás szintjére emeli egy-egy, az Aranysasban tervezendő rendezvény engedélyezését. A hatósági osztályvezető ígéretet tett a lakóknak arra, hogy minden ilyen kérelmet képvi­selőjükkel, Kecskés Gyulával is egyeztetnek. Kérdés, hogy az Aranysas­ban rendezett fórum jár-e olyan eredményekkel, mint néhány hónappal ezelőtt az Árpád vendéglő esetében ren­dezett találkozó? A Sziget- szentmiklósi Tanács rendkívü­li engedményei és együttmű­ködési készsége vajon elegen­dő lesz-e a vendéglő és a la­kók békés egymás mellett éléséhez? Mert ha nem, még azt kell hinnünk, hogy az Aranysas bezáratása nem cél, csupán eszköz néhány lakó­nak a tanáccsal folytatott magánháborújában... Móza Katalin Közgazdászszemmel a kastélyturizmusról Szakma a szakmában Magyarország területén mintegy 2000 Tár, kastély és kurta található. Közülük mintegy 650 áll műemlékvédelem alatt, ami távolról sem jelenti, hogy a többi ne képviselne építészeti, történelmi értéket. Hogy ezek az értékek megóvandók, azt ma már senki sem vitatja. Hogj kinek kellene megóvni, arra nem ilyen egyértelmű a valasz. Mint ahogy arra sem, hogy milyen célra. Az eltelt évtizedek egyértel­műen bizonyították, hogy tsz- irodának, szakmunkásiskolá­nak nem való kastély. De az sem vitatható, hogy nem le­het minden egyes kastélyban múzeumot berendezni. Nem­csak azért, mert ugyan kinek volna pénze ennyi múzeumra, hanem azért is, mert aligha akadna elegendő mutogatásra érdemes anyag a megtöltésük­re. Arról már nem beszélve, hogy meglévő, nagyjából ép múzeumaink közül is hánynak van annyi látogatója, ameny- nviért megérné nyitva tartani, A Hét vár, öt kastély elne­vezésű kiemelt kormányprog­ram keretében az *Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség viseli a gondját a budai, az esztergomi, a visegrádi, a veszprémi, az egri és a sáros­pataki várnak meg a soproni városfalaknak. Erre meg a gödöllői, az edelényi, a fehér­várcsurgói, a fnajkpusztai, to­vábbá az óbudai Zichy-kas­tély állagmegóvására, illetve felújítására a folyó ötéves tervidőszakban 675 millió fo­rintot költhet. Persze csak olyan ütemben, ahogy a költ­ségvetésnek rendelkezésére áll ez a pénz. Közvetve pénzt hozó lehet egy, az exportban erősen ér­dekelt vállalatnak, ha remény­beli vevőit saját kastélyven- dégházában szállásolhatja el, túlzsúfolt irodaház helyett itt folytat velük tárgyalásokat. Külföldi példák bizonyítják, hogy ez a fajta reprezentáció megtérül a termékek maga­sabb árában. De a hazai szabá­lyozórendszer ezt egyelőre nem honorálja, az ilyen célú beruházást inkább bünteti. Leginkább kézenfekvőnek tetszik a szálloda- és vendég­látóipari hasznosítás, ami rá­adásul előnyösen kombinál­ható a vállalati reprezentáció­val, esetleg szimpóziumok, konferenciák rendezésével. Ilyenformán működik például a Taurus által helyreállított és üzemeltetett seregélyes! kastély, a Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet, tulaj­donában álló sziráki kastély. Ma már összesen 23 szállás­helyként használható kastély van az országban különböző vállalatok és intézmények tu­lajdonában. Ezek különböző színvonalú szolgáltatásokat kínálnak. Feltűnő, hogy a . helyreál­lításra és üzemeltetésre vállal­kozók közül hiányzanak a nagy szállodaipari vállalatok. Ezek ugyanis nemzetközi gya­korlatuk birtokában már jól tudják, hogy a kastélyszállók vendégköre jócskán eltér a vá­rosi és üdülőhelyi szállodáké­tól. Következésképp értékesí­tésük is más technikát kíván. Külön megnehezíti az érté­kesítést, hogy, a kastélyok többnyire gyenge infrastruk­túrájú területen fekszenek. Ilyen körülményék között nemcsak a vendégek vonakod­hatnak a felkeresésüktől, ha­nem — és ez akár még a na­gyobb gond is lehet — rop­pant nehéz odavinni a kellő szakképzettségű személyzetet. Emellett a kastélyhelyreál­lítás és átalakítás nem csekély költségein kívül, áldozni kell a vízhálózat, az odavezető út kiépítésére, a parkra, sport- és egyéb szabadidő-létesít­ményekre — mindezt pedig igencsak igényes vendégek szintjéhez kell szabni. S akkor ott van még a telefon, amit hazánkban sok helyütt pénz­zel meg sem lehet fizetni. Feltehetőleg ilyen okok miatt nem tülekednek a be­fektetési lehetőségért külföldi cégek sem — pedig részvéte­lükre ’ nemcsak az anyagiak, hanem a szakismeret okán is szükség lenne. Bár itt történt már valami: a Vas Megyei Vendéglátóipari Vállalat. á közelmúltban szerződést írt alá egy norvég céggel a balo- gunyomi, a celldömölki és a szelestei kastély renoválására, közös idegenforgalmi haszno­sítására. Az idén alakult Kastély-Tourist Kisszövetkezet pedig valamennyi magyar- országi kastélyszálló értékesí­tésére keres külföldi partnert. Ám mindeme törekvések és az Országos Műemléki Felügyelő­ség lelkes menedzselő munká­ja együttesen is csak akkor járhat sikerrel, ha a jövőben még több lesz az ötlet és a lelemény a kastélyok haszno­sításában. Érsek Iván Vajon megbékélnek ? Kétségtelen, hogy a lakók birtokában van a Pest Me­gyei Tanács jogi osztályának a levele, amelyben felszólít­ják a városi tanács vb-titká- rát az Aranysas-ügyben ho­zott vb-határozatok betartásá­ra, s kijelentik, hogy a jogi osztály 22 óra után az étte­Harmatcseppek ASZTALTÓL, ÁGYTÓL Lapul a fal mellett, mint aki észrevétlen akar maradni. Mint aki menekül. Mint akit fenyegetnek. Irodazaj. Szófoszlányok. Pecsételökopogás. Irógépzörej. Ügyfelek. Tisztviselők. Nem uncrttak, nem érdeklő­dők. Teszik a dolgukat. Lapul a fal mel­lett. Harminc, harmincöt közötti lehet. Kartonruha rajta. Mosottas, színét vesztő. Szegényes, ö csinos. Volt. Még látszik, hogy az volt. Szép arcán a szépség emlé­kei. Elszánja magát, odamegy az egyik asztalhoz. Szeretném beíratni... a vá­lást ... mert az esztékában azt mondták, i családi pótlékot... A tisztviselő elveszi a személyi igazolványt, felüti az anyaköny­vi résznél, olvas. Felnéz a nőre. A vég­zést. Tessék? A végzést, a bírósági papírt tessék ideadni. Jaj, igen, igen... Zavart. Kapkod. Túr a táskájában, minden a ke­zébe akad. csak az az átkozott papír nem. Azután végre. Megleli. Átnyújtja. A tisztviselő, ötven körüli férfi, szenv­telen hangon beszél. Két gyerek, ugye? A lakás ... munkahely ... Verítékcsöpp buk­kan ki az asszony füle mögül, legurul a nyakán, felissza a vékonyka ruha anyaga. Tessék várni. Igen, persze ... Indulna, a férfi szava fordítja vissza. Itt tessék vár­ni az asztalnál. A férfi feláll, elmegy. Ho­vá? Minek? Az asztalon iratok. Mögötte már ketten állnak. Talán nem most kel­lett volna jönnie. Máskor. Amikor nin­csenek ennyien. De mikor van az? Még soha nem járt itt. Az esküvőt a férje in­tézte. Vajon azt is itt kell? Tizenegy év. Rettenetesen sok. Ha boldog az ember, akár pillanat. De ha nem? Akkor akár be­le is pusztulhat ennyi esztendőbe. Mikor volt ö legutoljára boldog? Már nem em­lékszik rá. Ez nem igaz. Zolti jeles bizo­nyítványa milyen öröm volt júniusban ...'! Lehunyja a szemét, úgy mondja magának, hogy elhiggye: látod, akkor voltál bol­dog ... A tisztviselő szavára rezzen fel. Nem vette észre, hogy visszajött. Tessék asz- szonyom. Átnyújtja a személyit, a bíró­sági végzés papírját. Köszönöm. A férfi picit zavarba jön. <Ilyesmit megköszönni? Ügy érzi, valamit mondania kell. Fel a fejjel asszonyom, higgye el, naponta sokan jönnek ide ilyen végzéssel... Már megy kifelé. Sokan jönnek ide ilyen végzéssel. Kik? Mint ő? Mások? Milyenek? Azok­nak miért nem sikerült? És neki? Nekik? A csepp Jutka komolykodó ábrázata. Te, anyu, az apu már akkor is ivott, gmikor még nem volt az apunk? Mit feleljen egy Ötévesnek? Mit értene belőle? Megáll odakint, a napon. Lopva, félre fordulva, ne láthassák mások, előveszi a személyi igazolványt. Hol van? Hová ve­zették be? Mennyi minden van ebben a ' könyvecskében! Hát hol van? Lehet, hogy be sem írták, akkor... nem, nem, itt van. Családi állapota: elvált. Elvált... most már véglegesen, hivatalosan. Miben bízott eadig? Miért nem jött már korábban? Ta­vasz óta a kezében a végzés. Nézte Zoliit, Jutkát, s azt gondolta, hátha ... Mi a hát­ha? KI a hátha? Hideg fut végig a hátán. Nem, nem bírná el már egyetlen napra sem ... megakad, mert Feri neve helylett azt gondolta, azt az embert. Hát ez lett belőle? Tizenegy évből, kacagásokból és megaláztatásokból, ölelkezésekből és... az az ember. Hát ennyi?! Így lett vége?! S ha ez a vége, hol az eleje? Hol kezdett fogyni ß jó, hízni a rossz? Mi az ö sorsa? Harmat- csepp a sorsok országútidnak porára hull­va. Volt, eltűnik, nem lesz, s majd újra lesz, Zolti, Jutka, csak ők ne járjanak így...! Elindul. Nem dőlt össze a világ, látod, mormolja, nem dőlt ösäze. Annyian járnak így, annyi ilyen élet van...! De nekem, nekem csak ez az egy... Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents