Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
* MA: XXXI. ÉVFOLYAM, 251. SZÁM Ara 2.20 forint 1987. OKTÓBER 24., SZOMBAT Gorbacsov tárgyalásai Shultzcal Gyakorlati megoldás szükséges Befejeződött a szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó A Moszkvában tárgyaló George Shultz amerikai külügyminisztert pénteken fogadta Mihail Gorbacsov Űjabb fegyverzetkorlátozási és bizalomerősítő javaslatokat terjesztett elő Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken Moszkvában, a George Shultz amerikai külügyminiszterrel folytatott csaknem ötórás tárgyaláson. A megbeszélésen a szovjet— amerikai kapcsolatok és a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdései szerepeltek napirenden, s ezzel összefüggésben áttekintették Eduard Se- vardnadze és George Shultz előző napi tárgyalásainak eredményeit. A tárgyalópartnereket üdvözölve Mihail Gorbacsov hangsúlyozta a két ország kormányainak képviselői közötti rendszeres kontaktusok és tárgyalások jelentőségét, s rámutatott: a politikai kapcsolatok egyre dinamikusab- bakká válnak. Minden korábbihoz képest erőteljesen felgyorsult a tárgyalási folyamat. S ha az egész utat áttekintjük — Génitől Reykjaví- kon keresztül, egészen a mai napig —, azt lehet megállapítani, hogy nem keveset sikerült tenni. Mindkét fél részéről külön kiemelték Reykjavik jelentőségét, amely igazi áttörést, a szovjet—amerikai párbeszéd fejlődése felszállóágának kezdetét jelentette, s lehetővé tette, hogy a jelenlegi szinten kerüljenek megvitatásra a kérdések. Kialakult a tárgyalások folytatásának gyakorlata. A szovjet vezetés nagyra értékeli az Egyesült Államok elnökével való kontaktusokat, a szovjet és az amerikai külügyminiszter közötti rendszeres találkozókat. Most pedig sikerült megteremteni az alapokat a megoldások kialakításához, létrejött a tárgyszerű együttműködés légköre. Immár mindkét fél felismerte, hogy a tárgyalásokat a gyakorlati megoldások síkjára kell terelni. Konkrét lépéseket is tesznek egymás irányába. Mindez nagy várakozást keltett mindkét országban és az egész világon. S most a Szovjetuniótól és az Egyesült Államoktól konkrét és jelentős eredményeket várnak. ★ A hadászati támadófegyverek jelentős csökkentése érdekében Mihail Gorbacsov új javaslatokat terjesztett elő a (Folytatás a 6. oldalon.) KGST-kamarai elnökök értekezlete Külgazdasági kapcsolatok Grósz Károly Lengyelországba látogat Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Zbigniew Messnernek, a Lengyel Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására október 27. és 28-án hivatalos, baráti látogatást tesz Lengyelországban. Jót akartak, rosszat kaptak „— Nyitás után két nappal leálltak a hűtők, az ______________elektromos hálózat nem bírta a terhelést. Azóta ez már rendszeressé vált. Ha itt vagyunk, meg tudjuk menteni az árut, de a hét végén nincs, aki felügyeljen. A kár vagy -60 ezer forint.^ Attól félünk, hogy kigyullad a kapcsolószekrény. Egy tűz már volt, igaz, más okozta; a füstcsövet beépítették a faszerkezetbe, és a kazánház fala kigyulladt.” ( 2. OLDAL) Hoavan készül >>— A szeP*-emberi me”yei _ tanácsülésen áttekintettük a fOVÖ ÖVI terv ? a gazdálkodás _gddigi tapasztalatait. Megvizsgáltuk, hogyan lehetne még jobban csinálni. Ez továbbra is napirenden van, 's eft várjuk a helyi tanácsoktól is.” (3. OLDAL) Av Űavra zuhant ”A szomszédok riasztották *** JMWMiii a mentőket> a tűzoltókat az agtó ■ és a rendőröket, akik azonnal a helyszínre siettek. Életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba a 26 esztendős Sinka Tibort.” (12. OLDAL) Nem tétovázott: rálött... „ . amikor már nem volt vevő, akcióba lépett. A kutast beparancsolta a raktárba, ott hasra fektette, s leoltotta a villanyt. Vallomása szerint ekkor a benzinkutas megmozdult, s ő nem tétovázott: rálőtt...” (12. OLDAL) Országos pedagógiai tanácskozás Százhalombattán Az iskola belső megújulásáról A tanterv csak keret legyen A KGST-tagországok kereskedelmi. kamaráinak elnökei október 20—23. között Budapesten. tartották 27. értekezletüket. A tanácskozáson részt vettek a KGST-tagországok kereskedelmi kamaráinak küldöttségei, s ott volt a KGST- titkárság képviselője. Az ülésen képviseltette magát Jugoszlávia gazdasági kamarája. A résztvevők megvitatták a kamaráknak a tudományos- műszaki fejlődés gyorsításában, a KGST-tagországok közötti külgazdasági kapcsolatok formáinak további fejlesztésében adódó legfontosabb feladatait, a közös vállalatok alapításával és a KGST-tagországok kereskedelmi kamarái közötti információs tevékenység tökéletesítésével kapcsolatos kérdéseket. A tanácskozás munkájának összegzéséül a résztvevők jegyzőkönyvet írtak alá. A delegációk vezetőit fogadta Berecz Frigyes, a Minisztertanács elnökhelyettese. A résztvevők találkoztak Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel. Dr. Gazsó Ferenc megnyitó előadását tartja. Az elnökségben balról-jobbra: dr. Novak István, a megyei tanács osztályvezetője, Szekeres József és Balázs Gézáné (Hancsovszki János felvétele) Országos pedagógiai tanácskozás kezdődött tegnap Százhalombattán a Barátság Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében, a Művelődési Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet, a Pest Megyei Tanács és Százhalombatta Város Tanácsa rendezésében. A kétnapos konferencia témája: az általános iskolai fakultáció szerepé a differenciált képességfejlesztésben. Az eseményen csaknem négyszáz, az ország minden részéről érkezett pedagógus mellett ott volt Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese, Zimányi László, az MSZMP Százhalombattai Bizottságának első titkára, dr. Tóth István, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója és dr. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője. A megjelenteket dr. Tüske László, a városi tanács osztályvezetője köszöntötte, majd Szekeres József tanácselnök nyitotta meg a tanácskozást. Ezt követően dr. Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes szólt az iskola belső megújulásáról és nevelési rendszeréről. (A konferencián elhang- I zottakról a 4. oldalon számo- I lünk be részletesen.) KETES KÉT S T ulajdonítsunk ideológiai tartalmat annak, ami jelentéktelen, aprócska eset, olyasmi, amit egy mosollyal kísért mozdulattal lesöpörhetünk a közgondolkozás és közmagatartás asztaláról? Mert hiszen mi mást érdemelne,- mint mosolyt, hogy a városka közéletében szerepet vivő ember, föladva fele- dékenységét, felfedezte elődeit, őseit, akik (ha igaz) nem úgy, nem egy s betűvel • és a végén i betűcs- kével írták le a nevüket, mint hálátlan (rpert a családi, hagyományokat elfeledő, megtagadó) utódaik, hanem két s ipszilonnal. Ahogyan újabban emberünk is írja. íratja. Valahogy nincsen kedvünk ezen mosolyogni. Ha különleges ritkaságként találkoznánk bizonyos betűk, betűcsoportok újsütetű felbukkanásával a nevekben, mosolyoghatnánk, megbocsátóan, gunyorosan, lesajnálóan, ki- nek-kinek ízlése (világlátása) mérlegére bízva a mosoly indítékát, ám nem különleges ritkaságokat tapasztalunk, hanem ... hanem sorozatban észleljük a céhák, a két s ipszilonok. a téhák megjelenését, a szerény i betűcske felcserélődését a testes, tekintélyes y-ra, nevek olyan átalakulását. ami már jelzés lehet arról, némelyek miként (miben) vélik tudatni jogukat a más-ságra, a különbözésre, a nem-akár- ki-vagyok-én-ségre. Nevek mindenkor furcsa birodalmában persze nem nehéz eltévedni, vakösvényekre lépni, hínárosra keveredni, cserjésben csörtetni. Talán még az sem esik túl a magánügy határán, ha valaki újravéseti a nagyszülők és a szülők temetői síremlékén a feliratot, álljon ott a nevek végén a téháipszilon. S még azt sem véljük ügynek, ha valaki (egyre több valaki) tapintatosan, de határozottan hozza tudomására titkárnőknek, gépíróknak, hivatalos . iratok, előterjesztések készítőinek, hogy nem ér a neve (az eddigi), hanem tessék csak úgy írni, ahogyan azt az elődök, az ősök írták (ha úgy írták), s még tolerálni tudjuk azt is, ha nem-akárki- anyuka külön felkeresi csemetéje osztályfőnökét, micsoda dolog az, hogy „rosz- szul” írják a nevet a bizonyítványban?! S mert anyuka nem akárki (felesége), a pedagógus vöröslő képpel kér elnézést, s nem meri azt mondani, hát hiszen ő az anyakönyvi kivonat alapján állította ki annak idején a gyermek bizonyítványát. Megismétlem, ugyan nyögve, nyelve, de valahogyan még (a magánügyek szentségére hivatkozóknak engedve) beveszi az Pmber gyomra ezeket a (közéleti) gombócokat. Azt azonban már nem tarthatjuk a magánélet kerítései mögé tartozó dolognak, ha lépten- nyomon a külsőségek előtérbe tolakodását észleljük a társadalmi magatartás és érintkezés sokféle részterületén, ha a kétes két s-ek, a téhák, a céhák, a téháipszilonok egyben üzenetek is a társadalomnak. Amint üzenetek a különbözés ennél sokkal ártalmasabb jelei, jelenségei is, az előnyök igénylése, kikövetelése, a címekkel, rangokkal nyomatékosított bejelentkezések magántelkek, magánépítkezések törvénybe akadó tüskéinek eltüntetése ügyében, hiánycikkek megszerzése érdekében ... a sorolás folytatható, egészen odáig, hogy némelyek kiosztották maguknak az elsőrendű állampolgár státusát, a má- sodrendűek közé sorolva szinte mindenki mást, az „élhetetleneket”, az „ügyetleneket”. S ez már ugye, nem kell bizonygatni, ideológiai tartalmat hordoz, olyan gondolkodásmódnak a megnyilvánulása, amelynek (bár annak köntösében jelenik meg) semmi köze a vállalkozásbarát szocializmushoz, a személyiség jogaihoz stb., de annál több köze van a kispolgárisághoz, a társadalmi hasznossággal semmiféle kapcsolatban nem álló jövedelmekhez, újfajta hierarchiákhoz, amik nem csupán az erkölcsi értékeket mellőzik, hanem (egyre gyakrabban) magát az erkölcsöt is fölös kacatnak vélik, s ha kacat, akkor kell-e törődni vele?! S okszor és egyre sűrűbben feszeng az újságíró olyan magatartásváltozások láttán, amelyeknek csupán hivatkozási alapja a szocializmus, a közélet nagyobb demokratizmusa, az állampolgári jogok érvényesítése, valójában azonban történelmileg lejáratott módszereket, eszközöket, magatartásokat próbálnak belopni újként, frissként (vívmányként!) társadalmi-gazdasági életünk mindennapjaiba. S ha már nem lopva kell hoz- ‘ ni (kínálni, használni és használtatni) mindezeket, akkor (attól) vajon megváltozna a minőségük, (történelmi) helyértékük a társadalmi fejlődés különleges periódusos rendszerének táblázatában? S ha beletörődnénk (a lehetetlenbe), hogy igen, akkor nem kockáztatnánk-é az egyszeri jóember sorsát, aki búzát vetett és konkolyt aratott, ezen a módon azután családostul éhen veszett... ? ! Mészáros Ottó A mezőgazdaság jövője Közös a két ágazat érdeke Tegnap a Kertészeti Egyetemen a mezőgazdasági, az élelmiszer-ipari és az erdészeti-fejlesztés helyzetérőr és a fejlesztés tennivalóiról tartottak országos értekezletet az irányító szervek és a vállalatok, gazdaságok képviselői. A tanácskozáson ott volt Szabó István, az MSZMP Politikai- Bizottságának tagja, a TOT elnöke, Berecz Frigyes, a kormány elnökhelyettese és Kovács Imre, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese. Az értekezleten előadást tartott Váncsa Jenő mezőgazda- sági : és’ élelmezésügyi miniszter. Egyebek közt szólt a mezőgazdasági termelés 1988-as előirányzatairól, az élelmiszer-ipari termelés minőség-> javításának követelményéről, illetve a szövetkezeti gazdálkodás mozgásterét bővítő várható jogszabály-módosításokról. A továbbiakban az agrárágazat jövőre megváltozó szabályozási rendszerének főbb vonásairól szólt. ' A tanácskozáson felszólalt Berecz Frigyes, a kormány elnökhelyettese, akt elmondta, hogy az élelmiszer- és fagazdaság törekvései a népgazdasági követelményekkel általában összhangban vannak, a központi és helyi elképzelések között nagyobb rés nem mutatkozik. Ez azt bizonyítja — mondotta a miniszterelnök-helyettes —, hogy a mezőgazda- sági termelők tekintettel vannak a belföldi ellátás igényeire és az exportkövetelményekre. Szedik a sárgarépát. Korszerű ASA- LIFT gépekkel szedik a sárgarépát Vecsés határában. Az idén a pasztinákkal együtt 126 hektárról kell betakarítani a zöldséget. Frühwirht Mátyás, a Ferihegy Termelőszövetkezet traktorosa gépével és segítőivel takarítja be a termést.
