Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
MAGAZIN Kéményvizsgáló alpinisták Kétszáz méteres mélység fölött Negyedszázaddal ezelőtt Százhalombatta első nevezetessége a Dunamenti Hőerőmű Vállalat kéménye volt. Akkoriban nemcsak Magyar- országon, de Közép-Európá- ban sem akadt párja a kétszáz méter magas óriásnak. Azóta ugyan változott a helyzet, de ettől karbantartásuk nem jelent kisebb gondot. Bár eddig erre még nem volt szükség, a Dunamenti Hőerőműben nem szeretik a meglepetéseket. Állandóan figyelemmel kísérik tehát a kémények műszaki állapotát. A két, később épült kéményben a vasbetonköpenyen belül három-három vastag acélcsövön áramlik felfelé a füst. Évente vizsgálnak egy-egy csövet, amelyet — tekintettel a technikai nehézségekre — alpinisták végeznek. Saját búvárokkal A Dunamenti Hőerőmű sportegyesületén, a DESE-n belül 1982-ben megalakult a búvárszakosztály. A vállalat nagyon sok vizet használ fel, így rengeteg itt a búvármunka. A DHV-nak előnyös, hogy házon belül meg tudja oldani ezeknek a munkáknak az elvégeztetését. S mivel a hat búvár, közülük ketten alpinisták is, ezért vállalhatták el a kéményvizsgálatot. Szombat reggel nyolc óra. A DESE búvárszakosztályának tagjai gépkocsikba helyezik felszerelésüket, s irány a kémény, melynek belsejében lift van, ötvenméterenként, minden szinten ki lehet szállni. Először a felszereléseket szállítják fel, majd megkezdik a kötelek behelyezését. A kémlelönyilásokon bocsátják be a köteleket, először csomót kötnek mindegyik végére — biztonsági okokból. — Ez az ötödik vizsgálatunk — mondja Kollár Kt Attila, a kéményvizsgálati munkaiéra vezetője. — Volt Olyan év, hogy kétszer is vizsgáltuk a kéményt. — Mit jelent ez gyakorlatilag? — Mérjük a falvastagságot, mintát veszünk a belső lerakódásokból, ezenkívül le is fényképezzük az érdekesebb jelenségeket. Mindezek alapján összeállítunk egy jegyzőkönyvet, s ezt, valamint a mintákat és a fotókat átadjuk az erőmű illetékeseinek. Minden szinten négy kötelet engednek be a kéménybe, mégpedig vadonatújakat. Mindegyiküknek két kötélre van szüksége; az egyiken leereszkedik, a másik a biztosítókötél. — Nem lenne egyszerűbb, ha fölülről leengednének egy kétszáz méteres kötelet? — Először mi is úgy próbáltuk — válaszolja Kovács Péter, a másik alpinista —, de nem vált be, mert nem volt biztonságos; ekkora hosz- szúságnál a kötél tulajdonságai kedvezőtlenek. Ügy döntöttünk tehát, hogy bár az ötvenméterenkénti átszerelés több időt igényel, ennek ellenére ezt a megoldást választjuk. A lift nem megy fel a kémény tetejéig, az utolsó néhány métert már a lift tetején lévő ajtón kibújva egy létrán kell megtenni. A kémény három acélcsöve közül most csak az egyik üzemel, de ez nem zavarja az akciót. Csak arra kell vigyázni, hozzá ne érjen valaki, vagy valami a cső falához, mert az nagyon forró. A három kémény közül ez < rádiókapcsolatot a többiekkel. Megkezdődik a beszállás. Először Kollár K. Attila lépi át a három és fél méter átmérőjű cső peremét, s rákapcsolja magát a kötélre. Miután elkészült, s a „csomagjai” is bekerültek, Kovács Pétert is besegítik a kéménybe. Farkas György műszaki ellenőr közli a lenti bázissal: megtörtént a beszállás. A két alpinista elindul lefelé. Még nézni is félelmetes, miként ereszkednek lefelé. Fárasztó lehet, hiszen itt a feladat nem a puszta leereszkedés, hanem közben mással is kell foglalkozni: a cső falán képződött lerakódásokból mintát venni, mérni a falvas- tagságot, eltenni az egyúttal megjelölt mintákat — melyik honnan való —, s fényképezni is kell. A segítők egy ideig fölülről figyelik őket, majd lejjebb vonulnak egy szinttel, ott várják be az alpinistákat. A szinteknél a kómlelőnyílá- son keresztül szót is válthatnak egymással. Egy-egy ilyen kéményvizsgálat három órát vesz igénybe. Az alpinistákat úgy képzeli az ember, hogy napsütötte hegyormokra tornásszák fel magukat, csak azért, hogy elmondhassák: ott jártak és körbenéztek a világ tetejéről. Kollár K. Attila és Kovács Péter bemutatták, hogy a hegymászókra nemcsak a bérceken van szükség. S ahogy csak kevesen mondhatják el magukról, hogy megmászták a Himaláját, azok az alpinisták sincsenek sokan, akik kéményekbe ereszkednek. Ez is egy rekord. Jót akartak, rosszat kaptak A PÁÉV nem óhajt nyilvánosság elé lépni az áron is, hogy nincs minden rendben — mondja Túrásán Mihály, a tanács műszaki csoportvezetője. — Azokat a hibákat pillanatok alatt ki lehetett volna javítani. Vaskos hiánypótlási jegyzőkönyvvel kezdte meg pályafutását az áruház. Telt-múlt az idő, a javítás halasztódott. S közben megbosszulta magát az elmulasztott próbaüzemelés. Kiderült, hogy nem biztonságos az elektromos hálózat, s elkezdődött az okok és felelősök keresése. Egymásra mutogatnak — Nyitás után két nappal eálltak a hűtők, az elektromos hálózat nem bírta a terhelést. Azóta ez már rendszeressé vált. Ha itt vagyunk, meg tudjuk menteni az árut, de hét végén nincs, aki felügyeljen. A kár vagy 60 ezer Eorint. Attól félünk, hogy kigyullad a kapcsolószekrény. Egy tűz már volt, igaz, más akozta; a füstcsövet beépítették a faszerkezetbe és a kazánház fala kigyulladt. Egyébként a fűtés se jó, gyakran le kell állítani. Fölszakadozik a burkolat, majdnem agyonütött a múltkor a falról lezuhanó csempeáradat. Az előkészítőben és a mosogatóban nincs szagelzáró, a köjál akár be is zárathatná ezért az üzletet. Soroljam tovább? Mindenki azon volt, hogy nyissuk meg az áruházat, aztán majd kijavítják a hibákat. Megnyitottuk, azóta ... Csak vitatkoznak, hogy ki a felelős a történtekért. Elfogyott a pénz ember napi ellátására gondolt az áfész, amikor elhatározta: a vasútállomás közelében építi fel 410 négyzetméteres élelmiszer-áruházát. Igv az ingá-- zóknak sem kell többé más településről hazacipelniük az árut. A helyi tanács amúgy is tervezte a környék rendezését — az érdekek tehát találkoztak. A lakosság, nagyon akarta az új AB<?-t, társadalmi munkában bontotta le a kiszolgált szatócsboltot és előkészítette a terepet. Majd jöttek a dabasi kisiparosok, s példás gyorsasággal és szakszerűséggel alaooztak. A tervezői-lebonyolítói munkával a MÉSZÖV Beruházó GMK-t bízta meg a tanács, közös képviselőjük, Tóth Ferenc lett a műszaki ellenőr. Minden a legnagyobb rendben ment. 1985: a Dabasi Tanács épí- tőivari és költségvetési üzeme áprilisra felállította a Betonyp szerkezetet. Ezzel párhuzamosan a Szabadság Tsz villany- szerelői beszerelték a vezetékeket. Ezzel elfogyott a vénz. A tanács nem talált a b“fa- jező feladatokhoz olyan vál.......... .........— —■ lalkozót. amelyik hozómra . dolgozott volna, fgy szó sem A Del-Pest Megyei Afesz ] o)-, etett versenytárgyalásról. A 346-os számú ABC-je augusz- félkész épület egész évben ott tus 18-án „ünnepelte egyeves kitéve esőnek, hónak, születésnapját. S hogy miért szélnek A műszaki ellenőr van ilyen állapotban, arra az kérte a beruházót: gondoselőzmények adnak magyara- kod i ék az építési terület őr- za‘>0^ zéséről, a szerkezet óvásáról. 1984: legalább háromezer JPSß. bankhitellel, a MÉSZÖV pénzügyi segj'tséa^YeFés a, megyei tanács ígéretével folytatódott Jfy'" épífke?,4s,v. Az egyszerűsített' versenytárgyaláson egy ceglédi ipari szövetkezettel és az áfész szakcsoportjával szemben a PzíEv Általános Szerelő Leányvállalata nyert. Nem voltak olcsóbbak, de gyors határidőt ígértek. A szerződést májusban kötötték meg, pedig már februártól a terepen dolgoztak. A Szabadság Tsz felajánlotta. hogy befelezi a villany- szerelési munkálatokat, de azt a tanács nem fogadta el. fgy a PÁÉV vállalta azt is, továbbá a központi fűtést, a vízbekötést, a csatorna-, kerítés-, út- és kéményépítést, valamint a lakatos- és szakipari munkákat. Mindezt június 30-i befejezésre úgy, hogy közben már helvet ad a Jászberényi Hűtőgépgyár szakembereinek. A dabasi ÉKÜ-re várt a külső munkálatok befejezése. A poke! kapuja A két alpinista megkezdi az utolsó négy kötél beengedését. Miután végeznek ezzel, csomagolni kezdenek: mindent magukkal kell vinniük, amire útközben szükségük lehet; ha már elindultak, nincs lehetőség arra, hogy utánuk küldjenek bármit is, vagy hogy ők maguk jöjjenek visz- sza. Mindent, amit visznek és használni fognak, még egyszer Kollár K. Attila a füstcső falán képződött lerakódásból vett mintát jelöli meg (balra), ötvenméterenként át kell szerelniük magukat a másik kötélre (jobbra) Mégis átadták A PÁÉV elegendő szakember híján alvállalkozókat — kisiparost, téeszt, vállalatot — alkalmazott. Július 15-én készre jelentette az áruházat, így július 30-ra kitűzhették a műszaki átadást. A helyszínre érkezők azonban hamar meggyőződtek arról; itt ilyesmiről szó sem lehet. Csak a legfontosabbak: nem volt kész a központi fűtés, ezért füstnyomáspróbát sem végezhettek. Az udvart aznap betonozták, így a vízelvezetést sem ellenőrizhették, s késlekedett a melléképületek szerkezetének összeállítása, lefedése. A szociális helyiségeket szintén akkor festették, mázolták, burkolták, a berendezések „beüzemeléséhez” pedig hiányzott az áram. Megállapodtak tehát, hogy augusztus 7-én fejezik be a műszaki átvételt, s addigra megteremtenek minden ehhez szükséges feltételt. Nem így történt. Ám az áruházát mégis átadták — mivel rendes áram akkor sem volt — üzempróba nélkül. S a tanács még aznap kiadta a használatbavételi engedélyt. — A lakosság közhangulata miatt úgy láttuk jónak, ha megnyílik az ABC, még azon 1987: az augusztus 10-i szavatossági bejáráson megállapították; beázik a dabasi ÉKÜ által szerelt főépület és göngyölegraktár. Ennél súlyosabb volt a PÁÉV 14 pontba szedett hibajegyzéke: víz-, központifűtés-, burkolatjavítás és a szakszerűtlenül kialakított elosztószekrény átszerelése. A kivitelezők a tervezőket hibáztatták, a tervezők a kivitelezőket — nagyjából eny- nyi történt szeptember 21-ig, az újabb helyszíni bejárásig. Akkor a PÁÉV közölte, miután már régen kivonult az albertirsai térségből, pénzért megváltaná a garanciális hibákat. Amikor ezt az áfész elutasította, úgy döntöttek, összehívják egykori alvállalkozóikat. Közben a dabasi ÉKÜ munkához látott. — A főépület azért ázott be, mert a reklámvilágítás fölszerelésekor átfúrták a tetőn a lemezburkolatot, amit aztán nem tömítettek. Ennek ellenére ■megcsípáltuk rr-t- tájékoztat Balázs, Ferenc építésvezető, t- ,A göngyölegraktár fogadószintjét a PÁÉV készítette — mi csak a szerkezetet szereltük —, a víz lefolyásához nagyobb lejtést kellett volna hagyni. Mindenesetre én magam szigeteltem le a tetőt, csakhogy vége legyen a vitának. Azóta a beázás megszűnt, de a PÁÉV-qt érintő hiányosságok változatlanul léteznek. Ezért szerettük volna megismerni véleményüket. Az építés akkori irányítója már nem dolgozik a vállalatnál. Az utódját hiába kerestük. Végül Rostás Ildikó, a leány- vállalat gazdasági igazgatóhelyettese elmondta: nem tartják indokoltnak, hogy álláspontjukat a nyilvánosság elé tárják. Majd rendezik dolgaikat az áfész-szel. A lényeg: senki nem javítja az ABC hiányosságait. S még mindig nem tisztázódott megnyugtatóan a legsúlyosabb gond, az elektromos hálózat sorsa. — Annak idején az volt az igény, hogy a hálózatfejlesztési hozzájárulás fizetésének elkerüléséért lehetőleg meg kell tartani a régi csatlakozási teljesítményt — összegzi Tóth Ferenc műszaki ellenőr. — Ennek kapacitásához méretezte külső tervezőnk az áramot terhelő berendezéseket, a hűtőbútort. Amit viszont az áfész rendelt meg a gyártótól, azt szerelték be. Típusban azonos volt a tervezettel^ csak nagyobb teljesítményű. Mindez, ha van próbaüzemelés, kiderül. A szakértői vizsgálat szerint a PÁÉV a kapcsolószekrény kivitelezői tervét nem hagyatta jóvá az elektromos tervezővel, ennek tulajdonítjuk szakszerűtlenségét. — Mi egy jó ABC-t akartunk, s ezt kaptuk helyette — jegyzi meg az áfész beruházási osztályának vezetője, Nyíri Mihály. — Kérelmeztük a hálózat fejlesztését. De nem tudom, hogy az egésznek mi lesz a vége: pereskedünk-e vagy sem? Pillanatnyilag itt tart a történet. S mindennek a lakosság, a vásárlók látják kárát. Nem beszélve az elvesztegetett forintokról ... Tóth Andrea V kipróbálnak. Be is igazolódik, hogy nem árt az óvatosság, mert a falvastagságmérő műszer valamiért nem működik. Aggodalomra nincs ok, a helyszínen tartózkodik Mogyorósi Károly is, aki gyorsan megjavítja. Eközben Kovács Péter hív, nézzek csak bele a kéménybe. — Olyan, mint egy feneketlen kút, nem? — kérdezi, majd hozzáteszi: — Alulról még érdekesebb ... Igen, így is lehet mondani, ám a kjyüJóíló . ipkábbfé-. [elmetesnek tartja: végtelen mélység,, egyre, sötétebb sqtét. Ilyennek képzéiné az ember a pokol kapuját. — A kémény kétszáz méteren keresztül teljesen zárt. Ha útközben valami baj történik, ki és hogyan tud segíteni? — Az a legfontosabb, hogy ketten vagyunk odabent — válaszolja Kollár K. Attila. — Ha egyikünkkel történne valami, a másik segít. Ha pedig olyasmi adódna, hogy mindketten cselekvőképtelenek [ennénk, akkor értesítik alpinista kollégáinkat. Egyfajta rekord — Nem fordulhat elő, hogy valamelyikük leesik? — Nem, hacsak szándékosan le nem ugrik, hiszen kétszeresen is biztosítjuk magunkat. A vadonatúj kötél nem szakadhat el, de ha mégis, ott a másik, amelyhez szintén hozzákapcsoljuk magunkat. Még akkor sem eshet le az ember, ha esetleg elájul odabent, mert rá van kapcsolva a kötélre. Legény László, a szakosztály vezetője a kémény lábánál tartózkodik, onnan tart Megkezdődött a beszállás 200 méterrel a föld fölött: Kollár K. Attila átlépi a füstcső peremét A zuhogó eső fátyoléba burkolózik az alhertirsai -áruház épülete. Am még így is hívogató a hatalmas ablakok mögötti világ: az élelmiszertől roskadozó gondolák, polcok látványa. Csak éppen el kell jutni odáig, csapadékban tocsogva. Rosszabbul jár az, aki a rozoga kapun keresztül, az udvar felől közelíti meg a hátsó bejáratot. A porhanyósra töredezett betonban méteres lyukak, kényelmesen megül bennük az esővíz. A szomszédos lakó kamrája derék- magasságig nedves. Pásztor János üzletvezető hamarjában azt sém tudja, hol kezdje a panaszkodást.
