Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-03 / 233. szám

• , MAGAZIN fi 'm m^ 1987. OKTOBER 3., SZOMBAT P l i i Ai alapszervezelekben dől el Egy kudarc tanulságai Amint arról beszámoltunk, két héttel ezelőtt Nagykőrösön méltatlan érdektelenségbe ful­ladt az értelmiségi fiatalok megyei találkozója. Mi lehe­tett az oka — tettük föl már akkor is a kérdést —, hogy mindössze ötven fiatal érdek­lődött a rendezvény iránt, aminek nem más volt a cél­ja, mint hogy saját életük ala­kulásáról cseréljenek eszmét a résztvevők. Most ugyanezt a kérdést tesszük fel dr. Kiss Jenőnek, a KISZ Pest Megyei Bizottsá­ga első titkárának. — Mennyiben volt, lehetett az érdektelenség oka a rossz előkészítés, a gyenge szerve­zés? — Ezzel a megyei találkozó­val egy két évvel ezelőtti, ak­kor rendkívül sikeres kezde­ményezést akartunk folytatni. Az előkészítéshez elegendő idő állt munkatársaim rendelke­zésére. A programot társadal­mi aktivistáink bevonásával, a fiatalok véleménye alapján állítottuk össze. Éppen ezért azt hittük, hogy nincs szük­ség különösebb szervezésre, hogy elég ha a plakátokat szétküldjük. Úgy gondoltuk, hogy a program önmagában is mozgósító erejű. A rendezvény előtti napokban egyébként százhúszan jelezték részvételi szándékukat. Ennél többre nem is számítottunk, mert nem tömegrendezvényt akar­tunk, hanem alkotó eszmecse­rét. Tévedtünk. Erőteljesebben kellett volna szerveznünk. Nem mértük föl, hogy csak akkor lehet sikeres egy ilyen megyei program, ha a terüle­teken megvannak a kialakult közösségek, amelyek ilyenkor mozgósíthatók. — Milyen tanulságok von­hatók le ebből a kudarcból? — A jövőben hasznosítható tapasztalatokat szereztünk munkánk gyengeségeiről. Ez annál inkább fontos, mivel a KISZ politikai jellegét az ér­telmiséggel szeretnénk erősí­teni, a közéletben is jobban kívánunk rájuk támaszkodni. — Feltéve, ha nem mutat­nak a nagykőrösihez hasonló érdektelenséget a közélet dol­gai iránt, mert e sikertelen rendezvény felfogható az álta­lános közömbösség jeleként is. — Nem hiszem, hogy a fia­talok általában közömbösek lennének. Én sokkal inkább az aggódást érzem helyzetük, jö­vőjük miatt. Nem tudják, mennyire érintik majd őket a változások, mennyire lesz le­hetőségük intézményes kere­tek között megvalósítani el­képzeléseiket. Országos és me­gyei szinten viszonylag szűk cselekvési teret látnak, in­kább helyben, a saját köze­gükben keresik a lehetősége­ket. — A KISZ munkamódsze­rein nem kellene változtatni? — Sokkal aktívabb szerve­zésre van szükség, de erre nem elég felkészültek a veze­tőink. Nincs elég információ­juk, nem mernek odaállni a fiatalok elé. Sokkal alaposab­ban kell felkészítenünk őket. S nem csupán egy vezetőt, ha­nem egy vezetői csapatot, egy közösséget, amely át tudja te­kinteni a bonyolultabb helyze­teket is, amely képes megha­tározni saját programját. Ez annál is inkább fontos, mert a KISZ-nek kell ellátnia a fiatalok politikai érdekképvi­seletét. Mégpedig úgy, hogy a döntéselőkészítéseknél közös­ségi véleményeket fogalmazza­nak még. — Ehhez mennyire adottak ma a feltételek? — Egyrészt nincs elegendő időnk a különböző anyagok véleményezésére, arra, hogy felelős közösségi állásfoglalást alakítsunk ki. Másrészt a kü­lönböző döntési posztokon ke­vés emberünk van, akik van­nak. azokat sem tudtuk össze­fogni, márpedig nekik a KISZ véleményét kellene tolmácsol­niuk. — Visszatérve a kiindulási ponthoz: elkerülhetök-e a jö­vőben a nagykőrösihez hason­ló kudarcok? — Egyetlen módon: ha az információkkal gyorsabban jutunk el a fiatalokhoz, a KISZ tagjaihoz. Az ifjúsági szövetség jövője az alapszer­vezetekben dől el, s ezért a hangsúlyt — a megye sajátos helyzete miatt — nem a me­gyei nagyrendezvényekre, ha­nem a helyi, kis közösségeket mozgósító programokra kell helyeznünk. M. Nagy Péter jjj Versenytárs nincs ;| Mi lesi veled, — Te melyik alapszervezet­be lépsz be? — lökött oldal­ba a padtársam év elején. — Én a Kitaibel Pálba, mert nem tudom, ki volt ő, de olyan szép neve van! — árul­ta el a saját szándékát. Tag­felvétel előtt álltunk és mi­vel éppen a vertikális alap­szervezetek divatja járta, egy árva lelket nem ismertünk Nem a lakodalmasról mesélnek majd Sablonok helyett élmények Hangosan szól a zene a szentmártonkátai Tölgyes csárdában. A vendégek — természetesen külföldiek — láthatóan élvezettel figyelik a lakodalmi rituálé idegenforgalmi változatát, nagy tapssal jutalmaz­zák a táncosok és a muzsikosok produkcióját, s fogyasztják hozzá a több fogásos menüt, amihez term&zetesen bor dukál. Tipikus kép, tipikus idegen- forgalmi program, olyan, ame­lyek alapján a legtöbb hoz­zánk látogató külföldi csak a puszta-csikós-gulyás fogalma­kat ismeri meg Magyarország­ról. Ezt a csoportot azonban nem az IBUSZ hozta Szent- mártonkátára: a kilenctagú küldöttség a franciaországbe­li Savoie megyéből érkezett a Pest Megyei Tanács ifjúsági és sportosztályának a meghí­vására. Néhány évre vissza­nyúló kapcsolat ez már, elő­ször polgármesterek jártak itt nálunk, ezt a látogatást viszo­nozták Pest megyei tanácsel­nökök és tanácsi tisztségvise­lők. Most kulturális szerve­zők, közművelődési dolgozók voltak a delegáció tagjai. Ez alapvetően' meghatározta ér­deklődésüket, de mégsem szű­kítette le igazán, mivel mind­annyian először jártak ha­zánkban, egyáltalán szocialis­ta országban. * A küldöttség vezetője, Mi­chel Menart — foglalkozására nézve orvos, de egyben me­gyei főtanácsos is — hossza­san ecsetelte kérdésemre a magyar vendéglátók figyel­mességét, kedvességét, a szá­mukra összeállított program sokrétűségét. Ez utóbbira leg­feljebb azért panaszkodott társaival együtt, mert kissé Kiszabadult a szellem a palackból Titokban maradtak a szempontok Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy pályázat. Még 1986 októberét írtuk, ami­kor napvilágot látott a felhívás: a KISZ KB költségvetésének csaknem 35 milliós alapjá­ból jó ötletek, életképes elképzelések anyagi támogatását tervezi. Ezzel kiszabadult a szel­lem a palackból, és a legvadabb álmokat is túlszárnyaló mennyiségben öntötték el a pá­lyaművek az előzetes elbírálásra felkért me­gyei KISZ-bizottságokat. Telt-múlt az idő, a határidő rég lejárt, for­dultak a naptárlapok és már 1987 januárját mutatták, amikor először számolhatott be, igaz, egyelőre csak részeredményekről Sze­merei Károly, a KISZ Pest Megyei Bizottsá­gának titkára. Aztán megjött a február és ve­le együtt végre az összesített eredmény is. A győztesek egyik szeme sírt, a másik nevetett, mert kaptak ugyan pénzt — legalábbis papí­ron —, de jóval kevesebbet, mint amennyivel valóban kezdhettek volna valamit. Mind a két szeme csak annak az agyafúrt pályázó­nak nevetett (persze csak titokban), aki értvén a csíziót, eleve a szükséges összeg két-háromszorosát igényelte. Közben eljött a tavasz, elmúlt a nyár is, újra beköszöntött az ősz, és talán a kiírás kö­zelgő egyéves évfordulója adta az ötletet a megyei KISZ-bizottságnak, hogy újra előve­gye a pályázattémát. Végül is a központi bí­rálóbizottságok Pest megyének majdnem egy­millió, pontosan 958 ezer 500 forintot juttat­tak. Ez nem sok. nem is kevés, mert hogy minden jelentkező megkapja a kért pénzt, arra természetesen senki nem számított. Ar­ra viszont annál ifikább, hogy az elbírálás részletes szempontjai nem maradnak titok­ban, hogy nem érvényesül a szubjektivitás, és hogy figyelembe veszik a megyei bizottság rangsorolását — egyébként miért kérték vol­na? így alakulhatott k; az a megyei állás­pont; a pályázatokra a jövőben js szükség van, de a demokratikusabb elbírálásra is. Ami a konkrét összegeket illeti, az élen a szödligeti politikai képzési központ végzett a maga téli sportokra igényelt 150 ezer forint­jával, holtversenyben a gödöllői agrár-ágazati KISZ-bizottsággal, amely ugyanennyit kapott számítástechnikai ismeretterjesztésre, ösz- szehasonlításként az ifjúsági turizmus és sza­badidősport fejlesztése elnevezésű kategóriá­ban a hat nyertes összesen 165 ezer forinton osztozik, a lakóterületi ifjúsági közösségek ugyancsak hat díjazottja összesen 200 ezren. Nem is beszélve a diákközösségek támogatá­sáról, ahol a tizenegy körzetközpont 99 ezer 500 forintból gazdálkodhat. Maga a megye 200 ezer forintos saját pá­lyázati alap felosztásáról dönthet. Az ösz- szegből 63 ezer forint a megyei úttörőelnök­ségé: 20-20 ezret a nagykovácsi természetvé­delmi tábor, illetve a gödöllői művelődési központ BMX-klubja kap, 10 ezret az ácsai tájvédelmi tábor, 13 ezret az érdi 7. Számú Általános Iskola sportpályájának létesítésére fordítanak. A KISZ-es pályázatok 97 ezer forintja öt részre oszlik: 11 ezer támogatja a szigetszentmiklósi városi KISZ-bizottság po­litikai menedzserképzését, 20 ezer a gödöl­lőiek Két keréken akcióját, 6 ezer a váci Lőwy Sándor Ipari Szakközépiskola csillag- túráját, 25 ezerből a nagykátaiak terveznek KISZ-hetet, diáktanyát és vándor ifiklubot, végül 35 ezer forint segíti a monori KlSZ-bi- zottság és úttörőelnökség közös terveit. A fennmaradó 40 ezer forint vagy az ÁISH, a KISZ KB és a Művelődési Minisztérium új ifjúsági közösségi letéti számlájára kerül, vagy fele-fele arányban megosztják Abony és Nagykőrös között. A pénzből az előbbi tele­pülésen ifjúsági napokat, az utóbbiban KISZ- galériát szeretnének. M. L. zsúfoltnak érezte. Valóban, e néhány itt töltött nap alatt jártak a zsámbéki tanítókép­zőben, a százhalombattai mű­velődési központban, a nagy­kőrösi Toldi szakközépiskolá­ban, belekóstoltak a Ceglédi ősz rendezvényeibe, Dunavar- sányban a magyar termelő- szövetkezettel ismerkedtek. Nem maradt ki a programból Vác és Szentendre sem, ez utóbbi városban a méltán hí­res múzeumok megtekintésén kívül találkoztak az ott élő fiatal művészekkel is. A vendégek elégedettségét mi sem fejezheti ki jobban, mint az, hogy Michel Menart szerint kevesebbet vártak et­től az utazástól. Elsősorban azért, mert viszonylag keve­set tudtak hazánkról, s ezek az információk is felszínesek és sablonosak ‘ voltak. Ezzel szemben itt sok különböző foglalkozású és beosztású em­berrel találkozhattak, akiktől nagyon őszinte és nyílt tájé­koztatást kaptak, hozzásegítve őket ahhoz, hogy reális képet nyerjenek a mai Magyaror­szágról. Hogy milyen is ez a kép, ami egy hét alatt kialakulhat egy idegenben? Erről kicsit nehezen akartak nyilatkozni, egyikük nagyon diplomatiku­san fogalmazott: érdeklődéssel jöttünk Magyarországra, de nem azért, hogy ítéletet alkos­sunk. Elsősorban olyan prob­lémákkal szerettek volna meg­ismerkedni kulturális-közmű­velődési életünkből, amelyek­nek megoldása otthon nekik is feladatuk. Bár — mint mondták — a program ennél sokkal több mindenre adott nekik lehetőséget. Elsők között említették pél­dául a dunavarsányi tsz-ben tett látogatásukat, vélemé­nyük szerint a mezőgazdasági termelés ilyen jellegű szerve­zése akár náluk is elképzel­hető _ lenne. Ugyancsak a je­lentős élmények közé sorolták a fiatal szentendrei művészek­kel való találkozót és beszél­getést. Szokatlannak és érde­kesnek tartották, hogy nálunk viszonylag sok a női vezető, hiszen Franciaországban el­vétve lehet csak női polgár- mestert találni. A vélemények, a benyomá­sok — a vendéglátóval szem­beni kötelező udvariasságot leszámítva is — hízelgőek. S ez egyben hitelesíti is az ilyen delegációcserék fontosságát, hiszen ez a kilenc szakember hazatérve egészen másképp beszélhet hazánkról, valódi, megélt tapasztalatokat, élmé­nyeket adhat tovább. Egy ilyen program, látoga­tás befejezéseként még a la­kodalmas vacsora sem elíté­lendő. Egészen biztos, hogy ennek a francia küldöttségnek a tagjai nem erről fognak mesélni, ha otthon valaki Ma­gyarországról kérdezi őket. M. N. P. jövendő KISZ-szervezetünk tagjai közül. Érthető, hogy a fentiekhez hasonló megfonto­lások alapján döntöttünk, hi­szen szerény kis elsősök lé­vén, ugyan melyikünkben me­rült volna, fel a merész gon­dolat: esetleg létezhetne olyan gimnazista is, aki nem KISZ- tag! Az ötlet azóta nem számít szentségtörésnek. Sőt! Ta­valy a kongresszuson az ifjú­sági szövetség hangsúlyozta: nem kíván a fiatalók kizáró­lagos szervezeti formája len­ni. Az új irány meghirdetése óta eltelt jó egy év tapaszta­latairól beszélgettem néhány középiskolai KISZ-vezetővel. Nagy Lászióné, a ceglédi 203. Sz. Szakmunkásképző Inté­zet ifjúsági felelőse, Nyíri Ta­más ugyanitt tanít, s egyben a KISZ városi bizottságának politikai munkatársa, Vona Andrea a nagykőrösi Arany János Gimnázium, Fridrik Dóra a ceglédi Török János Mezőgazdasági és Egészség- ügyi Szakközépiskola diákja, Hőgye Csilla és Bánfai And­rea, a ceglédi Április 4. Köz­gazdaság; Szakközépiskola ta­nuló* Andrea ugyanakkor az iskolai KISZ-bizottság titkára. Érdekképviselet — Az ifjúsági szövetség XI. kongresszusa a középpontba állította a középiskolás kor­osztályt. Ezt is figyelembe vé­ve, mennyire érzékelhetők a változások? Nyíri Tamás: — Nekem iga­zán van összehasonlítási ala­pom, mert másfél év katona­ság után kerültem vissza oda, ahol előzőleg tanítottam. Annyi minden ' megváltozott, hogy eltelt három hét, mire sikerült kiigazodnom. Ezeröt- •száz diákunk van és a külön­böző érdeklődésúeknek a ti­zenhat öntevékeny diákkör nagyon jó szervezeti formát ad. Ez korábban hiányzott — Erezhető-e a politikai jelleg megerősödése? Nagy Lászlóné: — Tapaszta­lataim szerint nálunk akkor érzik jól magúkat a diákok, ha kötetlen programokat szer­vezünk nekik, igazi oolitikai munkára nem vállalkoznak. Lehet, hogy egy gimnázium­ban ez nem így van, de hoz­zánk, a szakközépbe a köze­pesnél gyengébb átiagúak je­lentkeznek. Fridrik Dóra: — Szerintem van igény arra is, hogy komo­lyan politizáljunk. De az a baj, hogy nem tudjuk ponto­san, mi is a mi feladatunk, mit várnak tőlünk. Bártfai Andrea: — Nálunk inkább az iránymutatás lenne fontos, hogy ez a korosztály később eligazodjon a világ­ban. Nyíri Tamás: — Itt ez a vi­taköri lista, megkapta a vá­ros minden középiskolás alap­szervezete; huszonkét cím kö­zül választhattak. Mit jelöltek meg? AIDS, kábítószer, ifjú­sági bűnözés, zöldek — iga­zán súlyosai? politikus témát egyet sem. Vagy hogyan vi­tassam meg 14-17 évesekkel a társadalmi-gazdasági kibonta­kozás programját? Hogy tud­nak hozzászólni? — Ha ez a pedagógus KISZ- vezetők véleménye, mennyire veszik komolyan és tekintik partnernek a diákokat, az is­kolai KISZ-bizottságot? Fridrik Dóra: — Hát... egyelőre sokkal többet nyom a latban, mondjuk, az igazga­tó véleménye, mint a gyere­keké. Nagy Lászlóné: — A mi igazgatónk viszont nagyon ügyel rá, hogy a KISZ éljen a jogaival. A múltkor a szo­ciális segélyekről döntöttünk, és az ODB javasolt olyan gye­reket, akit az osztályfőnöd nem. Tőle számon is kérte az igazgató: nem tudott róla, hogy az illető rászorul? Bártfai Andrea: — Ha azt akarjuk, hogy komolyan ve­gyenek minket, jól fel kell ké­szülnünk. Az iskolai működési szabályzat vitájára is úgy mentünk el, hogy tudtuk, mik a kikötéseink. Egy kivételével el is fogadták mindet. Ná­lunk hagyomány, hogy min­den évben rendezünk KISZ- hetet, ilyenkor sok a munka, így különösen a bejárók nem­igen tudnak készülni. Sikerült azt is beiktatnunk a szabály­zatba, hogy ebben az időben ne írathassanak a tanárok egy napon egynél több dolgoza­tot Harmincöté hét — A KISZ a diákönkor­mányzatot jelölte meg saját alternatívájaként. Megalakult már ez a forma? Bártfai Andrea: — Nálunk talán az idén indul, csak előbb még kell találni egy évfolyamfelelőst: Nagy vitát váltott ki egyébként az ön- kormányzat, a párttagok kéz- zel-lábbal tiltakoznak ellene, azt mondják, elég nekik a IKB-val hadakozni, nemhogy még egy párhuzamos szerve­zettel. Mert mi, az IKB, nem vállaljuk el azt, ami vélemé­nyünk szerint nem a mi fel­adatunk. Az a baj, hogy a diákmozgalom segítésevei megbízott pedagógus az, aki igazán törődik a KISZ-szel is. Vona Andrea: — A mi is­kolánkban is választottak két, a diákmozgalmat segítő ta­nárt, akik hozzánk hasonlóan megpróbálták kiálakítanj az elsősök között a saját gárdá­jukat. Viszont az általános is­kolai jellemzés alapján ők is, mi is ugyanazoknak a gye­rekeknek szóltunk, akik sze­gények csak álltak, é$ nem tudták eldönteni, mit válasz- szanak. — Megváltozott-e a RlSZ- ben a tagfelvétel korábbi, szinte automatikussá vált rendszere? * Hőgye Csilla: — Tavaly még sok elsős jött azzal hoz­zánk, hogy ő KISZ-tag lesz, de hogy miért, azt nem tudta megmondani. Azóta már ki­alakult az összehasonlítási alapunk, a teljesítményrend­szerünk, ez segít dönteni. Bártfai Andrea: — Annak idején, amikor én elsős vol­tam, már a nyolcadikosokat felvették a szövetségbe. Ez ellen sokat harcoltunk és az idén már csak egy diák ér­kezett eleve tagként az első osztályba. Tavaly szeptember­ben kezdtük el a felkészítést, négyen, áz IKB tagjai. Áp­rilisban az osztályok diákbi­zottsági titkárai összegyűjtöt­ték a kérelmezők nevét, és a követelményrendszerrel szem­beállítva döntöttünk. Volt olyan osztály, ahol harmincöt gyerekből hetet vettünk föl, másutt a jelentkezők egyhar- madát, felét. Ebből persze me­gint felháborodás támadt a párttagok között, hogy milyen alapon toloncoljuk'ki a töb­bieket a «közös szervezetből. Mert tavaly hat főt ki is zár­tunk. De mostanra elmondhat­juk, hogy megnőtt a tekinté­lyünk és aki jelentkezik, az valóban szeretne KISZ-tag lenni. Nyiri Tamás: — Nekem vi­szont nem nagyon rágják a gyerekek a fülemet, hogy be akarnak lépni a KlSZ-be! Persze a családi hátteret néz­ve, óriási a különbség jskola és iskola között. De ha jó, ér- • dekes programokat kínálunk, biztosan vonzónak fog tűnni a tagság előtt. Élni a jogokkal Ügy tűnik, a KISZ, bár ko­rábban szemére vetették, hogy hegemóniára tör az ifjúság körében, mostanra á középis­kolákban nemcsak tagjai, ha­nem valamennyi diák érdek- képviseleti szervezete maradt. Hiszen a spontán összeverő- désre épülő formák az eltelt majd másfél év alatt nem­igen bizonyították be, hogy életképes versenytársak. Mörk Leonóra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents