Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-19 / 246. szám

1987. OKTOBER 19., HÉTFŐ 3 Ellenőrző akció a közutakon (Folytatás az 1. oldalról.) szolgálta a hét végi országos közlekedésrendészeti és bűn- megelőzési akció is. A Budai Rendőrkapitányság akciócsoportjához csatlakoz­tunk, akiket Borsos Sándor rendőr őrnagy irányított. Mint az eligazítás során el­hangzott: az ellenőrzés kiter­jedt a gépkocsilopások felde­rítésére (ezen belül a motor- szám-, alváz- és rendszám­azonosításra), a műszaki álla­pot vizsgálatára, az okmányok ellenőrzésére, az ittas vezetők, a közúti szabálytalanságok ki­szűrésére. Budaörsre indultunk, a be­vezetőben idézett ámokfutás színhelyére. Pechnyó János rendőr főtörzsőrmester tárcsá­val állította le a közlekedő gépjárműveket, melyek mű­szaki állapotát Bobák József, a Pest Megyei Közlekedési Felügyelet műszaki vizsgabiz­tosa ellenőrizte. Nos, ezen a téren is hagyon sok a közlekedők épségét, biztonságát veszélyeztető hi­ba. Mint közismert, a hazai gépkocsipark átlagosan 8—10 éves, és ez már. magában hordja annak a veszélyét, hogy esetenként rosszul fog a fék, lekopott a kerékgumi, nincs rendben a kuplung. Csak szemüveggel Más téma — amit Bobák József említett —. hogy ta­lálnak olykor szabályellenesen átépített személyautókat is. Legutóbb például Cegléden bukkantak gázmegha.itásúra alakított gépjárműre. (Néhány évvel ezelőtt éppen a budai körzetben adódott szabályel­lenes átépítésből katasztrófa.) *-'-4 Nos, ez alkalommal ilyent vagy hasonlót szerencsére nem találtak az ellenőrök. Más szabálytalanságok azon­ban előfordultak! ' Például egy Wartburg rend­kívül lekopott kerékgumikkal közlekedett. A tulajdonos — szakállas fiatalember — felin- dultan tiltakozott a helyszíni bírság kifizetése ellen. Arra hivatkozott, hogy kisgyerme­kes apa, a felesége gyesen van —, kevés a pénzük. De mi történik akkor, ha tragé­diát okoz a műszaki hiba? A fiatalember végül hanyag mozdulattal a csomagtartóra hajította a pénzt, majd gázt adott és továbbhajtott. Bírságot fizetett az a hiva­tásos gépkocsivezető is, aki­nek a jogosítványában szere­pel, hogy csak szemüveggel vezethet, ám azt elmulasztot­ta feltenni. Találkoztunk olyan Trabanttal, melynek a forgalmi engedélye nem a vezető nevére szólt — sőt az illető csak a keresztnevét tud­ta a tulajdonosnak. Állítása szerint kölcsönkapta a gép­járművet. Az adatokat a to­vábbiakban ellenőrzik. Az ak­cióban részt vett Németh Sándorné rendőr százados, körözési előadó is. aki hozta a nyilvántartást az ellopott járművekről. Bobák József ellenőrzi a Trabant műszaki állapotát. Ezt a Ladát teljesen kibelezték a tolvajok. A Páty környéki erdőben találták meg a rendőrök. (Vimola Károly felvételei) kézre kerültek, és ez esetben egyszerű dolguk volt a nyo­mozóknak. A fiatalkorú tár­saság egyik tagja ugyanis megcímezett szerelmes levelet felejtett a Ladában. Sok szabálytalanságra de­rült fény ezen a hétvégén, melynek elkövetői a bírság megfizetésével talán jobb be­látásra térnek, jobban ügyel­nek maguk és mások biztonr ságára. És feljegyeztek a rendőrök olyan adatokat is, amelyek nyomra vezetnek a kocsilopások felderítésénél. Gál Judit A kormányprogramról jogásztanácskozás Siófokon vasárnap záróülés­sel ért véget az a háromna­pos jogásztanácskozás, ame­lyet a Minisztertanács által elfogadott munkaprogram fő törekvéseivel összefüggésben a jogpolitika időszerű kérdései­nek megvitatására szervezett a Magyar Jogász Szövetség vállalati jogász tagozata. Dr. Kun László igazságügyi mi­niszterhelyettes elnökölt a munkaértekezlet záróülésén, amelyen dr. Török István, a Jogász Szövetség vállalati io- gász tagozatának elnöke tar­tott előadást a jogtanácsosi kar helyzetéről. A jogásztalálkozó után dr. Nagy László egyetemi tanár, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára összegezte az érte­kezlet munkáját. A tanácsko­záson foglalkoztak azzal, mit kell tenniük a vállalati szer­vezetben működő jogászoknak azért, hogy a kormány mun­kaprogramját minél eredmé­nyesebben támogathassák. Szedd és vidd Túráról Olcsósága miatt kedveltté vált országszerte a Szedd és vidd akció. A termelőszövetkezeteket, valamint az állami gazdasá­gokat alma-, körteszedésre egy-egy hét végén több tízezren keresik fel. Felvételünk a túrái Galgamenti Tsz-ben készült, ahol a környéken élő családok hét végén is gyűjtötték az íz­letes almát. (Kerekes Tamás felvétele) A Trabanttól a Mercsdesig A használt gépkocsik piacán A hét végére a meteorológia szép, csendes, napsugaras időt ígért. Az előrejelzéssel ellentétben hűvös, felhős napok köszöntöttek ránk. A vastag, szürke felhők szin­te a földet súrolták, bármely pillanatban esőt ígérve. Valószínű ezért sokan módosították hétvégi program­jukat. így érthető, hogy a szokásosnál többen keresték fel szombaton Budapesten, a BNV parkírozójában ta­lálható autópiacot, amely csupán a nézelődőknek is szórakozást nyújt. Hetente vendég Hivalkodó Mercedesek és Volkswagenek társaságában jól megfértek egymással a szerényebb külsejű Traban­tok, Skodák és a nagyon régi Wartburgok. — Minden héten kijövök a családommal — mondja Oldal István, aki Tápiószeléről ér­kezett a vásárra. — A gye­rekek is szeretik nézegetni a különböző típusú és korú autókat. Attila fiam, aki ki­lencéves, szinte ismerősként üdvözli azokat a kocsikat, amelyek megjelennek itt hét­ről hétre. Mert be kell valla­ni őszintén, hogy óriási a kí­nálat és nagyon kicsi a ke­reslet. A kis, fürge mozgású, piros dzsekis Attila örvendezve új­ságolja édesapjának: Szuperré alakítva — Nézd, apa! Ilyen szuper sportkocsit én még nem láttam ezen a piacon! A szuperkocsi felé igyek­szem. A nagy tömegtől egyelő­re semmit se látok. Miután szemrevételezték az autót, lassan odébbállnak. az embe­rek. Most már egy fehér, nyi­tott Volkswagen mutatja büszkén magát a kissé meg­viselt Skoda mellett. Irány­ár: háromszázhetvenezer fo­rint. — Nem gondolja, hogy egy kicsit drága ez a jószág? — Árulkodó levél A budaörsi rendőrség udva­rán áll egy valamikor jobb Ez a kerék bizony elkopott! napokat látott Ladának a váza. A tolvajok minden al­katrészét kiszerelték, átépítet­ték más kocsiba vagy eladták. A vázat Páty környékén az erdőben találták meg a rend­őrök. A tettesek rövidesen Keresik a megbízható partnert Verseny a burgonyáért Előre látott, ám arányai­ban mégis minden várakozást felülmúló fordulatot hozott az idei ősz a szabolcsi bur­gonyatermesztőknek. Most a kereskedők versenyeznek ér­tük, pontosabban a krump­liért. Az ország minden ré­széből érkező felvásárlók egy­más áraira licitálnak, ugyanis az utóbbi évtizedben már- már állandósult értékesítési gondok miatt a nagyüzemek csaknem egyszerre, sorozat­ban hagytak fel a növény ter­mesztésével. A két-három ezer hektárral — ötezer alá — csökkent területen is megti­zedelte a termést a kedvezőt­len, aszályos időjárás. A gyökeres változás szokat­lan gondokat okoz a hajdan csaknem egyedüli felvásárló­nak, a megyei Zöldért Válla­latnak is. A tavalyi több tíz­ezer tonnás termékfelesleggel szemben a raktárakban lévő készlet alig haladja meg a hatvan vagont. A Zöldért a tavalyihoz képest duplájára emelt — kilónkénti nyolc-fo­rintot meghaladó — árait to­vább már nem kívánja növel­ni. Más módon igyekszik a termelőket a szerződés teljesí­tésére ösztönözni. Meghirdet­te: a jövőben, amikor az idei kereslet hatására bizonyára ismét dömping lesz, csak az­zal köt értékesítési szerződést, garantálva a biztos átvételt, aki most megbízható partne­re. Erről olvastam Zöld legelőn furulyaszóval K érem tisztelettel, könnyen megeshet, hogy rövidesen ismét pásztorkodó nép leszünk. Jobb volna előbb, mint ké­sőbb. Amíg élnek olyanok, akik ismerik a pásztorkodás csínját-bínját. Tudják, hogy kell ápolni a bárány beteg lábát, mikor van itt az ideje a kihajtásnak, be­hajtásnak, s tudnak furulyázni. S ez na­gyon fontos. Nem ám blokflőtén, ó nem. Igazi, rendes népi furulyán. Az se baj, sőt nagyon jó, ha tudnak készíteni hatlyu­kú furulyát, amelyet fújva ballagunk a nyáj után. Nem akarok dicsekedni, de ne­kem még megvan az öreg furulyám, sőt a dorombom is megvan, úgyhogy ezzel nem lesz gondom, mikor üt az óra, s el kell indulni. Esténként gyakorolom a dal­lamokat, amelyeket a nyáj után mende- gélve fújni vagy pöngetni fogok. Segít a tudomány, hiszen beható megfigyeléseket gyűjtöttek össze arról, milyen muzsikára emésztenek, hogy tejelnek jobban a tehe­nek, a kecskék és a birkák. Visszatérni a pásztorkodáshoz nem fáj­dalommentes. Mindenekelőtt újra rá kell szoknunk a járásra. A nyájat nem követ­hetjük Trabanttal. Ha nem kéne furulyáz­ni, dorombolni, autókázhatnánk az álla­tok mögött, csakhogy a kipöfögő gázok rátelepednének a fűre, amit a kényes jó­szág nem enne meg. S ha nem eszik fü­vet, nem lesz tej. Mi éppen azért hajtjuk ki a tehenet, birkát, kecskét, hogy tejet adjon. Nagyon sok tejet. A jövőben a mainál ezerszer több sajtot eszünk. Naponta legalább háromszor. Aki tízóraizik, uzsonnázik, még többször. Min­den olyan alkalommal eszünk majd saj­tot, amikor ma kenyeret. A sajt a jövő kenyere, olvastam egyik napilapunkban. Sajtkenyeret már most készítenek, egy­kilós formában. Ezt a kenyeret ugyanúgy lehet szeletelni, mint bármelyik más faj­tát, mondta annak a vállalatnak a veze­tője, ahol a jövő kenyerét kifejlesztik. A szeletelésnek nagyon megörültem. Ez mintegy átmenetet jelent a régiből az új­ba. Híd a jövő és a múlt között. A szeletelés ősrégi mozdulata, a sajtke­nyér megszegésének ünnepi pillanata tompíthatja fájdalmunkat, ami azért sa­jog bennünk, amit elvesztettünk. A sajt­kenyérre való áttéréssel egy kicsit az éle­tünket veszítjük el. Mi volt a nép száján az élet? A gabona. A hagyományos ke­nyér alapanyaga. Eltűnnek a gabonához fűződő szép szokások. A vetéshez, aratás­hoz, behordáshoz, őrléshez, dagasztáshoz, sütéshez kapcsolódó hagyományok. Hiá­nyozni fognak az aratási riportok. Én már előre félek. Minden nyáron megkaptam a szívemnek oly kedves mondatot: amint régen mondták, az élet. Elképzelni nem tudom, hogyan vészelem át a nyarakat e mondat nélkül. Másoknak még nehezebb lesz. A kom- bájnosoknak. Nem ülhetnek föl többé a légkondicionált fülkébe, hogy gépükkel beleharapjanak a szőkén ringatózó bú­zatengerbe. Rossz lesz a vezetőknek. Nem nyilatkozhatnak elérzékenyülten arról, hogy az aratás idején dupla adag ebédet adnak a kombájnosoknak, s minden meny- nyiségben hűsítőt. E z marad mögöttünk, amikor átme­gyünk a hídon. A túloldalon méla nyáj vár, napsütés, zöld legelő. Iszá- kunkból elővesszük furulyánkat, balla­gunk a dús füvet hersegtető tehénkéink, báránykáink után, s fújjuk a tejelésüket elősegítő dallamokat. De csak akkor lehet mindebben részünk, ha igyekszünk. Vác- szentlászlón javában készülnek a szám (tó­gépes rendszerű tehéntartásra. Késlekedé­sünkért nagy árat fizethetünk. Zöld lege­lőn való mendegélés, furulyázás helyett ül­hetünk a monitor előtt, s bámulhatjuk a kékesen vibráló képernyőt. Kör Pál teszem fel bátortalanul a kérdést a sportos, fekete ha­jú fiatalembernek, aki Szent­endréről érkezett az autóvá­sárra. — Próbálja ki nyugodtan — mondja kedvesen a tulajdonos. Beülök a csodagépezetbe. Egy pillanatra elálmélkodom az összkomfortos kényelemben. El kell ismernem, hogy ezen a kocsin az ülésektől kezdve a kormányig és műszerfalig minden osztályon felüli. — S mi lesz, ha esik az eső és hordja a szél a havat? — Akkor húzunk egy ponyvát a tetejére — veti közbe Horváth ■ Mihály kedé­lyesen. Még azt is elmondja magáról a fiatalember, hogy műbútorasztalos a foglalkozá­sa, a hobbija és szerelme az autó. Mivel tárgyalási ala­punk semmiképp nem lehet, el kell búcsúznom tőle. Azért ha Szentendrén járok, lehet, hogy újra megnézem a ko­csit ... Magok és balzsam A parkírozó autók között egy gombostűt sem lehet le­ejteni a sétáló tömegben. Többen tökmagot és szotyolát kínálgatnak. Egy . idősebb nő kínai balzsamot akar rásózni a nézelődőkre. — Hát-, derék- meg fogfá­jásra és gyomorfájásra kitűnő — mondja Horváthné, aki Kecskemétről hozta ezt a kü­lönös árut. Mivel nem kelendő a portékája, bosszankodik egy sort, hogy hiába tett meg ilyen hosszú utat. Néhány méterrel távolabb, a büfésor közelében főtt kol­bász és virsli illata száll a poros, esőre álló levegőben. A pavilonok előtti kis alkalmi asztalon jóízűen falatozik Szi­ki Gábor és családja. — Érdről kerekeztünk be — mondja Szikiné, miközben mustárba mártogatja a fris­sen főtt virslit. — Egy öreg Moszkvicsunk van, amellyel a férjem jár dolgozni és most szeretnénk egy mini Fiatot venni. Sok időt takaríthat­nánk meg, ha én is kocsival mehetnék a munkába. Már több kocsira is alkudoztunk, de hatvanötezer alatt az is­tennek se akarják adni. Nem lett üzlet — M; is már sokadszor va­gyunk itt — mondja Kókai Jó­zsef, aki Jászfelsőszentgyörgy- ről érkezett. — Erika lá­nyom is elkísér rendszeresen, de hiába ácsorgunk itt akár egész nap, csak az időnket pazaroljuk. Most már nem hiszem, hogy ezen az őszön túladok a régi kocsimon. Délelőtt tizenegy óra. Las­san oszladozik a tömeg. Elin­dulnak az eladásra szánt ko­csik js. Ez a szombat se ho­zott szerencsét, talán majd legközelebb!? Keresztes Szilvia

Next

/
Thumbnails
Contents