Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
Mar , JUH VKt 1981. OKTÓBER 11., SZOMBAT *9 ■ Színházi levél' Gyűlölet mindhalálig Mentsük meg a Grassaikovich-kastélyt! Meglelték a családi színházat Miért nem érti meg egymást a nő és a férfi? Mert mindegyik mást akar: a nő a férfit, a férfi nőt. Valahogy így hangzik a Karinthy Frigyes-aforizma. Az ironikus — szellemes megfogalmazás mögött azonban egy korszak véleménye, íilozóf á- •ja húzódik meg. A két nem viszonyáról a múlt század vége felé, s e század elején sokaknak az volt a véleménye, hogy ez a viszony tulajdonképpen örök harc, örök vetélkedés és viszály. A férfi/ ez a szabad, büszke, a vi.ágot előbbre vivő gondokkal és gondolatokkal foglalkozó, felsőbbrendű, ez a (ma így mondanánk) kreatív lény az állandó visszahúzó erőt kapja társul a nőben, aki földhözragadt és kicsinyes, nem érti a férfi magasröptű eszméit, de mégis uralkodni akar fölötte, maga mellé, a maga szintjére akarja'kényszeríteni, s a többi, s a többi. Filozófusok és írók egész *ora dolgozta ki aprólékosan és körültekintően ezt az elméletet. Schopenhauer vagy Nietzsche éppúgy letette a garast a nőkérdésben (nőgyű- Jöletben, hogy pontosabbak le- gyünk), mint a mi Madách Imrénk vagy a nőgyűlölet legkérlelhetetlenebb apostola, a svéd dráma- és regényíró, August Strindberg. Az ő véleményét most egy éppen száz éve bemutatott drámája szikrázó indulatokkal és a mindhalálig tartó gyűlölködés tragikus elvakults ágával közvetíti a Katona József Színház színpadán. A fiatal — huszonnyolc éves — Strindberg első igazán jelentős színpadi műve, Az apa, szinte sűrítménye mindannak, amit a múlt század utolsó évtizedeiben a fentebb említett filozófusok is, de, Strindberg mellett még olyan jelentős írók is, mint Lev Tolsztoj, gondoltak a nőkről, férfi és nő viszonyáról, a nemek harcáról. E dráma fő alakja, a Kapi- fány, nem is titkoltan az író alteregója. És a Kapitány felesége, Laura, szintén nem titkoltan az író első feleségének, Siri von Essennek a portréja. Csak éppen van itt egy kis „csúsztatás”. A dráma ugyanis azt a folyamatot mutatja be, hogyan válik szinte dühöngő őrültté a különben tehetséges, jelentős ásványtani kísérleteket folytató, tehát kreatív Kapitány, amikor imádott kislányának apasága körül kétsége merül föl Laura egy megjegyzése nyomán. Tehát itt arról van szó, hogy a nő, aki különben is pokollá teszi a Kapitány életét, mert nem érti meg, s mert teljesen más elképzelések szerint kívánja nevelni a kislányt, Berthát, mint a Kapitány, most még ezt a biztosnak tűnő alapot is ki akarja húzni a Kapitány alól. És mindezt tulajdonképpen azért, hogy a házasságon belüli örök és engesztelhetetlen pozícióharcban övé lehessen a fölény, a hatalom. A hatalom nemcsak Bertha neveltetése kérdésében (s áttételesen: a gyermek fölött is), hanem o hatalom a férfi fölött is. S hogy ebbe a szívós, körültekintő gyűlölethadjáratba a Kapitány lassan belerokkan, azon nincs mit csodálkozni. Hiába erős fizikumú és fenn- költ lelkű férfi — a női praktikák ellen mit sem tehet. A házban élő többi nő — a meg sem jelenő, de nyomasztó jelenlétét csak a róla elhangzókkal is bizonyító anyós, meg a dajka — is szinte összefog a Kapitány ellen, akire végül is kényszerzubbonyt kell húzni, s így nyomorultan, megtörtén éri az agyvérzés, amely talán nem halálos, de az bizonyos, hogy a Kapitányból sosem lesz már ép ember. Győzött a női aljasság, a hűtlen, vagy csak annak vélt asszonyi sárhoztapadtság, a másodrendű érték. S elpusztult az erős, tehetséges, nagyra hivatott férfi. Hogy hol itt a „csúsztatás”? Ott, hogy Strindberg a maga féltékenységi rohamait viszi át a házasságából a drámába. Életrajzi adataiból tudjuk: a színésznőnek és festőnek is tehetséges Siri von Essen t ő vádolta hűtlenséggel, ráadásul valószínűleg alaptalanul, de a gyűlölet, amelyet a tehetséges és e tehetségét kibontakoztatni óhajtó (tehát szintén kreativitásra törekvő) asszony iránt érzett, eivakította. Ugyanakkor munkált benne az önvád is. mert lelke mélyén tudta: az egész vad hajsza nem igazságos, az asszony nem ezt érdemelné. A kérdés már most az: mit kezd ma, 1987-ben ezzel a Freud előtt is freudi alapozású drámával a színház? Érdekel-e bennünket ez az elvakult gyűlölködés, ez a meghaladott férfi—nő viszonyábrázolás? Ahogyan a dráma a Katona József Színház színpadán megjelenik, azt kell mondanom: bizony legfeljebb csak a nézetek fölött járt el az idő, mert a téma ma is időszerű. Annyi házasság válik pokollá manapság is, annyi gyűlölködés, vad és elvadult indulat feszül férfi és nő, férj és feleség között a mai házasságok nem kis hányadában is, hogy ez a kíméletlen párharc egyáltalán nem ismeretlen a jelenben sem. Legfeljebb kifinomultabbak az eszközök, de talán éppen ezért rombolóbb a hatás is. A z előadást rendező finn vendégművész, Kalle Holmberg, a helsinki Városi Színház főrendezője, érzékelteti ezt az aktualitást, de nem erőlteti. Azzal, hogy az ő értelmezésében Laura nem is annyira gonosz (nem női Jágó, mint egyes kritikusok annak idején vélték róla), mint inkább olyan teremtés, aki nő voltánál fogva olyan amilyen, tehát meglehetősen természetesek a cselekedetei, reakciói, a dráma más fénytörést kap. És visszamenőleges értelmezéseket is. „Mert hiszen nyilvánvaló lesz, hogy itt egy alapvetően rossz párválasztásról is szó van: két nem összeillő ember házassága ez, és ennyi már bőven elég a konfliktus létrejöttéhez és kiteljesedéséhez. Holmberg megfogalmazásában a Kapitány is szinte kezdettől magában hordoz bizonyos fajta labilitást. Ezt az embert, robusztus fizikuma és erős intellektusa dacára is, könnyű kibillenteni a magabiztosságából. És egy finom hangsúly azt is érzékelteti — szinte ő maga ad ötletet egy megjegyzésével Laurának az apaság bizonytalanságának felvetéséhez. A rendkívül feszült, robba- nóan drámai előadásban kiváló színészi alakításoknak örvendhetünk. Cserhalmi György Kapitánya, Bodnár Erika Laurája, Bán János ös- termark doktora az elmélyült lélekelemző ábrázolás mestermunkája. Takács István , Még kopottságában is lenyűgöz. Ahogy a szép térhatású kettős díszlépcső egyikén fölmegyek, elkápráztat a csodálatos díszterem. Nem sok fantázia szükséges ahhoz, hogy elképzeljem a Mária Teréziának épített vörösmárvány burkolatú szobát hajdani pompájában. Erősen lepusztult külseje és elhasználódott belseje ellenére műemléki, művészettörténeti szempontból nem mondható nagyon leromlottnak a 8900 négyzetméter alapterületű kastély, amely a hozzá tartozó római katolikus plébánia, lovarda, kocsiszín és istálló összes beépített szintjével együtt 16100 négyzetmétert tesz ki. Egyedülálló lelet Hosszú esztendők óta azonban csupán a szép természeti környezet nyugodt a gödöllői Grassalkovich-kastély körül. A kedélyek nem csitulnak. Pedig az utóbbi évtizedben csaknem negyvenhárommillió forintot fordítottak karbantartására és állagmegóvására. Ez az összeg azonban kevésnek bizonyult. Az állam a VII. ötéves tervben 178 millió forintot irányzott elő az életveszély elhárítására, s a legfontosabb munkák elvégzésére. — Mit tehet Gödöllő a kastély megmentéséért? — fordulok Papp Istvánhoz, a városi tanács elnökéhez. — Magunkénak érezzük a gondot — vallja. — Megteszünk minden tőlünk telhetőt. Tavaly például kiállítást szerveztünk, ahol többnyelvű papírkivágó makettet is lehetett vásárolni. Mind tartalmasabb a kapcsolatunk az Országos Műemléki Felügyelőséggel, mert beruházást szervező feladatokat vállaltunk magunkra. Ennek felelőse Ádám Ferencné csoportvezető, aki önállóan köt szerződéseket, összefogja a műszaki ellenőrzést, bonyolítást. — Szerdán volt itt a statikus — veszi át a szót Ádám- né —, rövidesen megkezdi a helyszíni művezetést. A munkások hozzáfoghatnak ugyanis a díszterem födémcseréjéhez. — A legkisebb mozzanatra is ügyelni kell — magyarázza —, mert egyidejűleg kutatások is folynak. A véletlen annyi meglepetést tartogat! Födémcsere előtt minden helyiség falát s falképét szakemberek vizsgálják meg. Az egyikben a restaurátor olyan falfestési nyomokat talált, amelyek XVIII. századbeli színház létére utaltak. Tovább kerestek, s megtalálták a családi színházat. Szinte egyedülálló lelet! Bontatlan stukkók — Mire futotta az idén az Állami Tervbizottság által juttatott összegből? mi — Sajnos az ország anyagi helyzete egyelőre nem teszi lehetővé, hogy megkapjuk az ígért pénzt. Tavaly 25 millió helyett csak 18 millió forintot, az idén 39 és fél millió helyett 28 millió forintot tudtak juttatni. A park, a kerítések megvédése már eleve lekerült a napirendről. Halasz- tottuk a szobrok egy részének restaurálását. Az életveszély elhárítása azonban feltétlenül szükséges. Csakhogy az árak emelkednek, szelektálni kell. Amihez nem tudunk hozzányúlni, tovább rongálódik. Nagyon reméljük, hogy pótolják majd az elmaradt anyagiakat. Jövőre feltétlenül mindenhol szigetelni kell a falakat. Szeretnénk a többi között a kőszobrokat restaurálni, folytatni a kutatásokat és a tervezést. Az áthúzódó feladatokat elvégezni, mint például a födémcserék. Egy találmány segítségével cseréljük a lóistálló fölötti tetőszerkezetet úgy, hogy a stukkókat nem bontjuk meg. zott megnyugtató eredményt — mint ahogy az osztrák— magyar kastélykonferencia sem. Mi lenne, ha a múlt esztendei kiállítás anyagát ván- doroltatnák? Ha az emberek értelmét látják, szívesen áldoznak; netán téglajegyet is vennének. Jómagam is — bizonyára, másokkal együtt — szívesen fizetnék belépti díjat például a felújított díszterem megtekintéséért. Itt esetleg jótékonysági hangversenyeket, tárlatokat rendezhetnének. Ily módon is növelhető lenne a fedezet. Ügy érzem, hogy most már az egész országnak kellene tenni valamit a legnagyobb barokk kastély megmentéséért. Vennes Aranka A főbejárat díszlépcső-fordulójában teljesen ép állapotban megmaradt a ritka szép velencei tükör André László építésvezető mutatja a véletlen folytán felfedezett színházterem gyümölcsöstálat ábrázoló freskórészletét. A fantáziára is szükség van ahhoz, hogy elképzelhessük: milyen lehetett ez a fehér, gazdag aranydíszítéses ajtó a hangversenyteremben Bodnár Erika (Laura) és Bán János (doktor) a Katona József Színház Az apa előadásában. Kérdés - válasz nélkül Adám Ferencné határozottsága arról győz meg, hogy lesz jövője a kastélynak. A mikor kérdésre azonban egyikük sem tud válaszolni. — Sajnos azért sem, meri sok helyen rosszabb állapotban találtuk az épületet, mini ahogy korábban kívülről megítélték — jegyzi meg az energikus asszony. — Például a falkutatások tervezésekor csupán részleges cserére számítottunk. Kiderült azonban hogy a fából készült szerkezeteket megtámadta a gomba: mindet ki kell váltani. — S még valamit — figyelmeztet a tanácselnök. — A különböző szervezetek ki- költöztetése újabb költség, amit nem a kastélyra fordítanak, ám szükséges ahhoz; hogy a jövőjéről beszélhessünk. Kérdés az is, hogy ki fogja őrizni az épületet. Ki gondoskodik majd a stukkók és az aranyozott falfelületek temperált levegőjéről? Minden erőt össze kell fogni ahhoz, hogy legalább ideiglenesen megoldják a részleges hasznosítást. A minap megtartott tanácstagi beszámolóján így fogalmazott: nagyon sokba került már ez a műemlék. Nem engedhetjük, hogy e szellemianyagi befektetés kárba vesz- szen. Most tovább súlyoz: — Tény, hogy lelassult a felújítás menete. Aggódom ezért az értékért. Mit tehetnénk? Mindez azonban már nem lehet e huszonhétezer lakosú város feladata. Így is óriási felelősséget vett magára. A tanács által kiírt hasznosítási pályázat határidejét meghosz- szabbították, mert nem hoA hajdani családi színház ablakából tárul elénk ez a kép. Az ácsok a lovarda tetőszerkezetét cserélik (Vimola Károly felvételei) BRAD IQ FIGYELŐM NAPKÖZBEN. Cziráki Péter szerkesztő-műsorvezető, Gö- czey Zsuzsa zenei szerkesztő és Zahorán Adrienn bemondó rendkívül színes, izgalmas összeállítását hallhattam. A műsor egyik fő témája annak kinyomozása volt, miként készül egy magyar útikönyv. Még ennél is izgalmasabb híreket hallhattunk azonban annak a csodának a megfejtéséről, amit két évezreden keresztül a Torinói lepel, Krisztus halotti leple jelentett. Víz László a közelmúltban megjelent könyvében leírtaknak megfelelően a legújabb vizsgálatok eredményeit ismertette. Az önmagában nem rejtélyes, hogy a tiszta lenből készült kelme nem porladt el, az viszont annál inkább, hogy felfedeztek egy olyan háromdimenziós információt hordozó negatív képet, amely valóban egy sémita férfit ábrázol. Ma sem tudják pontosan, milyen anyagból áll és miért csak a negatív filmlemezen jelenik meg a pozitív kép, az azonban biztos, hogy megmaradásának az a titka, hogy savnak, víznek és mindenféle vegyi anyagnak ellenállt. A leplen lévő vérfoltokböl az is megállapíttatott, hogy AB vércsoportú volt a férfi, akit keresztre feszítettek. A lepel domborulataiból, a hullamerevedésből, a mellkas kidom- borodásából egyértelműen tudnak következtetni az orvosok arra, hogy a halált fulladás okozta, ami akkor áll be, ha keresztre feszítéskor a rekeszizom mozgásképtelenné válik. Még azt is meg tudták állapítani, hogy a mellkasba szúrt dárda csak a halál beállta után hatolt be a testbe. Mindent egybevetve, a csoda még mindig csoda, hiszen érthetetlen a negatív „három- dimenziós” kép elkészítésének módja és oka. Víz László könyve képekkel illusztrálva, a tudományos eredményeket részletezve, közelebb visz a rejtély megfejtéséhez. MEGLEPŐ hogy a statisz- titkák alapján a repülőgéppel való utazás a legbiztonságosabb, még akkor is, ha bebizonyosodott, hogy a hosszú, tengerek feletti éjszakai repülés közben gyakran a teljes személyzet elalszik. Bízom abban, hogy ami ma még csak tervezett, gyorsan bevezetésre kerül: az alvás elleni riasztó berendezés. Ü. í.
