Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

1987. OKTÓBER 17., SZOMBAT 3 Kiszolgálók, de nem kiszolgáltatottak Pontosan érkeznek a kamionok Manapság egyre inkább azt bizonyítják a tapasz­talatok, hogy a nagyvállalatokhoz képest előnyben vannak a kis- és középüzemek, amelyek jóval eredmé­nyesebben képesek manőverezni a változó piaci kör­nyezetben. Igaz, ezek a szervezetek sem mentesek a gondoktól, hiszen méretükből következően a legtöbb helyen sok kooperációs partnerrel kénytelenek kapcso­latot tartani. A szállítási fegyelem pedig hazánkban közismerten nem a legjobb. Maglódon, az Ipari Sze­relvény- és Gépgyár járműgyárában azonban kedve­zően vélekednek a nekik bedolgozók tevékenységéről. Pántlikázott forint — Meglehetősen nagy az önállóságunk, s ez sokat segít abban, hogy tisztán lássuk a helyzetünket — mondja Ví­gan Lőrinc gyárigazgató. — Magunk készítjük éves és kö­zéptávú terveinket és bizo­nyos határok között szaba­don döntünk például a bér- és létszámgazdálkodásban, Beruházási és fejlesztési el­képzeléseinket viszont minden esetben a vállalati tervekkel egyeztetjük, kapcsoljuk. Ez így helyes, hiszen az elmúlt évek bizonyították, hogy elő­nyös és főleg biztonságos az ISG-nek az öt gyárra alapo­zott szervezeti felépítése, Természetesen ennek vannak hátrányai is. Ha nálunk tönkremegy egy autódaru, s már megérett arra, hogy ki­selejtezzük, lehetséges, hogy a központ beruházásra for­dítható pénz híján azt mond­ja: javítsátok meg, kerül, amibe kerül, mert a ráfordí­tást el tudják számolni fenn­tartási költségként. Remé­lem, hogy a forint ilyetén pántlikázása hamarosan meg­szűnik, s nem kötik meg a ma érvényes ésszerűtlen in­tézkedéssel a vállalatok kezét. Nyomban segítenek A maglódiak, mint az köz­tudott, az utóbbi esztendők­ben gyors ütemben növelték a hatékonyságot, S " jelenleg évente mintegy 20 ezer ten­gelyt szerelnek készre. A si­kerben — ismeri el az igaz­gató — nem kis része van annak, hogy a felhasználó Ikarusnál jól érzékelhető arányeltolódás következett be az egyes típusok iránti ke­resletben. A:z alaptengelyek, amelye­ket alapos átalakítás után küldenek tovább az alvázakat szerelő Csepel Autógyárnak, a Szovjetunióból érkeznek. Mint Vígan Lőrinc elmondta, néhány évvel ezelőtt elég sok gondjuk volt az ütemtelen szállítások miatt, ám az utób­bi időben szinte órára ponto­san érkeznek a kamionok a szovjet gyárból. Erre pedig nagy szükség van, mert az Ikarusnál nem nézik el a fe­gyelmezetlen, kései szállítást, s az is bizonyos, hogy ha a maglódi járműgyár megbízha­tatlanná válna, hamar talál­nának más hazai gyártót. lön a robottechnika — Egy ilyen, számunkra kedvezőtlen fordulat sem rö- videbb, sem hosszabb távon nem fenyeget — mondja az igazgató. — A szovjet alap­futóművek — amelyek mel­lett évente négyezer Rába- futóművet is átszerelünk — jó minőségűek. Ha bármi gondunk van, a Liaz-gyár bu­dapesti képviselőjéhez for­dulhatunk, s nem késik a se­gítség. Emellett igyekszünk a lehető legrugalmasabban al­kalmazkodni a felhasználó igényeihez. Az esztendőre csak keretszerződést kötünk, a konkrét tennivalókat mindig negyedévenként határozzuk meg, de még az sem szent­írás. Ha például az Ikarusnak van egy jó üzlete, s váratla­nul más típusú futóműre van szüksége, mi gyorsan át tu­dunk állni. Ezért semmi pluszpénzt nem kapunk, ám minden esetben bizonyítjuk: mi vagyunk a legalkalmasabb partnerei a nagy jármű­gyárnak. Az üzemben több mint két­száz ember dolgozik és továb­bi négyszáz ú különböző ko­operációs partnereknél. S el­kelne még több munkáskéz, hiszen negyven főt el tudná­nak helyezni minden gond nélkül, de egyelőre kevés a jelentkező. Ebben bizonyára nagy szerepe van annak, hogy Maglód a főváros agglomerá­ciójában fekszik, — Régóta törjük a fejün­ket, hogyan léphetnénk to­vább — folytatja Vígan Lő­rinc. — Az egyik út a külső kooperációk egy részének fel­számolása és ezeknek a tevé­kenységeknek az áttelepítése a gyár falain belülre. Nagyon várjuk már például, hogy Budaörsön, az ISG-ben meg­teremtsék a kovácsolás kor­szerű feltételeit, mert ezt je­lenleg sok partnerrel kell el­végeztetünk, s ez nem kis gonddal jár. A másik fontos feladatunk a géppark fejlesz­tése. Tavaly állítottunk üzem­be egy 250 tonnás új prést, s jövőre szeretnénk munkára fogni egy 400 tonnásat is. Ez utóbbi gazdaságossági számí­tásait a közelmúltban a má­tészalkai gyárban megtartott műszaki igazgatói értekezle­ten terjesztettük elő, s ked­vező fogadtatásban részesült. További távlati célunk az al­katrészgyártás centralizálása és a robottechnika alkalma­zása. A maglódi járműgyár ked­vező kilátásokkal várja az utolsó negyedévet, mert mind a termelési, mind az ered­ménytervüket túlteljesítették. A jó munka elismeréseként áprilisban már volt egy há­romszázalékos bérfejlesztés, amelyet nemrég újabb há­romszázalékos emeléssel tol­dották meg. F. Z. Vízlépcsőnézőben az osztrák Duna-szakaszon Bizonyíték a jól működő rendszer Amint lapunkban is rendszeresen hírt adunk róla, a terveknek megfelelően folynak a nagymarosi vízi erőmű építésének előmunkálatai. Nem utolsósorban a rendszeres, őszinte tájékoztatás és véleménycsere nyo­mán mindinkább szűnőben van a bizalmatlanság az érintett lakosság körében, úgy látszik, nyugvópontra jutottak az időszakonként fölkorbácsolódott kedélyek. Az eddig is világosan lászott: a beruházás mellett lándzsát törők célja nem az volt, hogy az emberek be­letörődjenek az építés fényébe, mint megváltoztathatat- lanba. hanem hogy mindenki megbizonyosodjon a bős—nagymarosi vízlépcső előnyeiről, hasznáról, meg­valósításának fontosságáról. A leginkább meggyőző érv mindig a kézzelfogható valóság. A közelmúltban az Országos Vízügyi Hivatal szervezésében az osztrák Duna-szakaszon működő erő­műveket, vízlépcsőket tekintették meg a magyarországi nagyberuházásban érintett három megye első számú párt- és tanácsi vezetői. A látogatás tanulságairól Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titká­ra nyilatkozott lapunknak. 9 Az ausztriai vízlép­csőszemle résztvevői beosz­tásuknál fogva a legszéle­sebb körű információval rendelkeznek a nagyberu­házással kapcsolatban. Mi volt a mostani utazás célja? — Valóban rendelkezésünk­re áll a bős—nagymarosi víz­lépcső építésével összefüggő valamennyi terv, tanulmány, vizsgálati eredmény, tény és Partnerük a Csepel Autógyár is. Annak egri gyáregységében készült sebességváltók nagy része az NSZK-licenc szerinti, korszerű ZF váltó. Tervük szerint az idén több mint 20 ezer sebességváltót gyártanak. Ezzel a mennyiséggel már ki tudják elégíteni az Ikarus növekvő igényeit és exportra is lehetőség nyílik. energia megy el, mint az igazság feltárására. Több meghívott nem élt a lehetőséggel, hogy részt ve­gyen az egyesület vezetőségi ülésén. Az, hogy a szennye­zéssel gyanúsított DHV ve­zérigazgatója ott volt, egyér­telműen a helyzet tisztázására való törekvést bizonyítja. A horgászok kérésére el is mondta, több százezer forin­tot költött eddig a vállalat különféle szakvélemények megszerzésére, vizsgálatok le­folytatására. Nehezíti a hely­zetet, hogy a melegvíz-csator­na kezelője az OHV. Ugyan­akkor például a szeptember 1-jén lefolytatott vizsgálat azt mutatta, hogy az erőmű­től semmiféle szennyezés nem érkezik a csatornába. Persze a DHV nem termeli, csupán használja a Duna vi­zét. Nem adhatja vissza tisz­tábban, mint amilyen álla­potban kiveszi belőle. Már­pedig Budapest szennyvizé­nek nyolcvan százaléka tisz­títatlanul ömlik a folyóba, a foszfátészterek aránya több­szöröse benne a megengedett­nek. Feltételezhető tehát az is, hogy a Dunában történt egyszeri szennyezés okozta a márciusi pusztulást, úgy, hogy az erőmű által hűtésre hasz­nált és a Bentába engedett Duna-víz volt a mérgező for­rás. Nincsen felelős A szakértői vizsgálatok minden, az erőműben haszná­latos vegyi anyagot ellenőriz­tek, s a rostán egyedül az úgynevezett Shell-folyadék akadt fenn. Ez egy olajszár­mazék, ám tulajdonságaiban eltér az ásványi olajaktól. Nem úszik a víz felszínén, hanem apró golyókká áll össze és a víz alá merül. A haltetemekben nem tudták kimutatni ennek a vegyi anyagnak a jelenlétét, s mint Tóth István hangsúlyozta, ha az erőműben található összes Shell-folyadékot a vízbe ön­tenék, az sem okozhatna a márciusihoz hasonló halpusz­tulást. Egyedül annak a le­hetőségét nem lehet kizárni, hogy a szennyezett Duna-víz- zel feldúsítva fejthet ki ed­dig ismeretlen mérgező ha­tást. Nyitott kérdések A Tehag képviselői nem voltak hivatalosak a horgá­szok ülésére, pedig bizonyo­san érdekes polémia kereked­hetett volna Tóth István azon véleménye után, hogy a halgazdaság technológiáját a szennyezés szempontjából nem vizsgálta eddig senki, s a vízminőség ellenőrzésével mind a víznyerő helyen — a DHV hűtővize temperálja a Tehag tavait —, mind a Bentába eresztésnél adósak. Végezetül a vezérigazgató biz­tosította a horgászokat, hogy amennyiben bebizonyosodik az erőmű felelőssége a hal- pusztulás ügyében, az egyesü­letet kártalanítani fogják. A horgászok kérdései azt bizonyították, hogy a nagy kárt okozó szennyeződésen kívül igen gyakoriak az egyéb, környezetkárosító ese­tek is. Májusban például pakuraszennyeződés érte vizü­ket. Tóth István szerint em­fai vizek avatott ismerői rabló halak helyett pontyot javasoltak, hiszen ezt a faj­tát alig tizedelte meg a mér­gezés. De csak a hidegvíz­csatornában látják biztosítva ezek jövőjét, az erőmű felől érkező meleg vízben nem. A Kövizig illetékesei szóban vá­laszoltak és egyértelmű nem­mel. Semmiféle telepítést nem javasolnak. Ök tudják miért, hiszen az igazgatóság sújtotta súlyos szenn-vízbír­sággal a DHV-t. Erről egyéb­ként a horgászok a pátbizott- ság munkatársától értesültek. Az egyesület vezetősége vé­gül is döntött: pontyot tele­pítenek, nagyobb részben a hideg vízbe, kisebb arányban a melegvíz-csatornába. Ter­mészetesen saját felelőssé- sükre. A szövetség pedig képviseli, máj a kártérítésért indított perben a battai horgászokat, mint ahogy bírósági kerese­tet nyújtott be a Tehag is. Az ügy tehát a jog egyenes, ám igen lassan és nehezen járható útján megy tovább. Beható vizsgálat nyomán szü­letik majd ítélet, amelyet természetesen meg lehet fel­lebbezni — akárcsak a szennyvízbírságot az OHV- nál —, újabb tárgyalás, újabb vizsgálatok, újabb ítélet. Nem érdemes sorolni, milyen jogi lehetőségeket meríthet még ki az a fél, amelyre néz­ve a döntés hátrányos. Ettől azonban még nem szűnnek meg a szennyezőforrások, s nem lesz nagyobb biztonság­ban az élő környezet a me­legvíz-csatorna környékén. Móza Katalin adat. A személyes tapaszta­latnak azonban ugyancsak fontos szerepe van a meggyő­ződés formálásában. Az ausztriai látogatás során a közvetlen élményen volt a hangsúly. Már elöljáróban kijelenthetem: az utazás hasznosnak bizonyult. A lá­tottak, hallottak, az eleven valóság érzékletesen igazolta azt az érvrendszert, mely a hazai beruházás halaszthatat­lansága mellett szól. Megerő­sítette bennünk azt a meg­győződést, hogy a jelent és a jövőt tekintve is helyes, fele­lős döntés volt a nagy épít­kezés megkezdése. — A mai helyzetet vizsgál­va: a Duna vize pótolhatatlan kincs a gazdasági élet, a la­kosság, a környező állat- és növényvilág számára. A folyó vízgyűjtő területén 71 millió ember él, az itt megtermelt nemzeti jövedelem szempont­jából a Duna első helyen áll a világon. A nagy vízi út menti területek fejlettségi szintje minden szempontból mintegy 40 százalékkal meg­haladja a távolabb esőkét. A Duna sokoldalú éltető jellegé­nek megőrzése nemzetközi összefogást feltételez, áldásait csak egységes rendszerként kezelve élvezhetik a partjai mentén lakók. Ebbe — a fel­ső szakaszon, az NSZK-ban, Ausztriában és Csehszlovákiá­ban már kiépült rendszerbe — kell beilleszteni a 471 mé­ter hosszúságú magyar sza­kaszt is, ha fel akarunk zár­kózni az európai léptékű fej­lődéshez. A párt és a kor­mány stabilizációs és kibon­takozási programja pedig egyértelműen e törekvés mel­lett tesz hitet. — A távlatokat vizsgálva: a Duna komplex hasznosítá­sának feltétele 49 vízlépcső megépítése a teljes szakaszon. Ebből eddig már 29 működik, három jelenleg épül. A nem távoli jövőben — a Rajna— Majna-csatorna elkészültével — ideális vízi útvonal alakul­hat ki a Keleti- és a Fekete­tenger között, átszelve fél Európát. S ennek a ma még szinte felmérhetetlen haszná­ból hazánk is részesedni kí­ván — ezért sem várhattunk tovább a beruházással. A vízi szállítás nemcsak lényegesen olcsóbb a többi formánál, ha­nem tehermentesíti a vasuta­kat, a közutakat, közvetve ér­tékes termőterületeket szaba­dit fel. S ugyancsak a követ­kező évtizedeket tekintve: a dinamikus fejlődés egyre több, a kellő időben rendel­kezésre álló, megfelelő minő­ségű vizet igényel. Ez pedig csak a nagy folyó összehan­golt szabályozásával érhető el. S végül nem kívánok részletesen szólni a vízi energia egyre növekvő jelen­tőségéről, hiszen ez közismert. 9 Az eddig elmondotta­kat nyilván alátámasztják az Ausztriában látottak. Milyen további benyomá­sokat szereztek például az erőművek tájba ileszkedé- séről, az élő környezet ál­lapotáról? — A személyes tapasztala­tok rávilágítottak azokra az összefüggésekre, melyek nem hagyhatók figyelmen kívül, különösen a magyar gazda­ság szerkezetátalakítási prog­ramja szempontjából. Auszt­ria azon fejlett országok so­rába tartozik, melyek vízierő- kincsüket jórészt már ma ki tudják használni. Persze ők harminc éve kezdték az első erőmű építését... — Mintegy 280 kilométeres hajóutat tettünk a Dunán. Megnéztük az erőműveket Greifensteinnél, Altenwörth- nél, Melknél és Ybbsnél. Tel­jességgel szabályozott, zökke­nőmentesen hajózható az egész vízi út. (Hazafelé a ma­gyarországi szakaszon bizony gyakran súrolta a folyam fe­nekét hajónk teste.) Megnéz­tük mindenütt a régi medret is. A legtöbb helyen számos mellékágat meghagytak a környéken lakóknak pihenési, üdülési célra. Ezek leginkább kék, tiszta vizű tóhoz hason­lítanak. Az új mederből ugyanis kavicsrétegen átszűr­ve kapják a vízutánpótlást. S természetesen a mindenütt kiépült szennyvíztisztító rend­szer is óvja a holtágakat — de a nagy Dunát is — a szennyeződéstől. A dús nö­vényzet övezte, hangulatos tavacskák fürdésre, vízi spor­tokra egyaránt alkalmasak. Melknél — ahol a táj nagyon hasonlít a nagymarosihoz — négy éve fejezték be az épít­kezést. A hajdani munkate­rület, a rideg pusztaság he­lyén ma már erdő zöldell dús aljnövényzettel. Visszate­lepültek — vagy visszatelepí­tették — a korábban honos állatfajokat, költenek a ma­darak, jól érzik magukat a vidrák, a hódok is. Megka- póan harmonikus, hangulatos a táj. A vízlépcső abszolút biztonságot jelent az áradá­sokkal szemben. A vízszint mindig egyenletes. 50—60 centiméterrel hömpölyög a gát koronája alatt. Élénk a hajó- forgalom. S az sem mellékes, hogy 1600 megawatt energiát szolgáltatnak a rugalmasan, olcsón működtethető erőmű­vek ... — Hat település polgármes­terével beszéltünk. Őszintén elmondták, hogy az építkezé­sek ott is nyugtalanították a lakosságot, de ma már min­denki elégedett, igazolva látja a vízlépcsőépítést szorgalmazó érveket. Egyébként tudomá­som szerint a közeljövőben a magyar televízió riportfilm­jéből a hazai nézők is meg­ismerhetik nyugati szomszé­dunk dunai vízlépcsőit. 9 Felvetődhet a kérdés: mindezek a kedvező körül­mények a Magyarország­nál fejlettebb Ausztriában láthatók, mennyiben vetít­hetők ki az osztrák ta­pasztalatok konkrétan a hazai beruházásra? — Jó néhány előny kézen­fekvő. Például, hogy a víz­lépcső elkészültével hazánk­ban is lehetőség nyílik az adott Duna-szakaszon az ár­vizek levezetésére, a bizton­ságos hajózásra. A kölcsön törlesztése mellett a megter­melt elektromos energia felét, több mint 400 megawattot itthon hasznosíthatjuk. Köz­úti híd lesz Nagymaros és Visegrád között, korszerűsö­dik a Dunakanyar úthálózata. A környező települések vízel­látása, a szennyvíztisztítás megoldása is mérföldes elő­relépést jelent. Mindezek újabb távlatokat nyitnak a fejlődés előtt. — Az is megnyugtató, hogy a nagymarosi erőművet ugyanaz az osztrák cég építi, mely az általunk megtekintet- teket is. Tapasztalatuk, fele­lős munkájuk nálunk is a jó minőség biztosítéka. S mi a garanciája annak, hogy a be­ruházás valamennyi részlete az osztrákokéhoz hasonló igé­nyességgel, következetességgel valósul meg? Nos, az építés első pillanatától kezdve 24 vállalat és intézmény vesz részt a folyamatos ellenőrző, figyelő szolgálatban. Felada­tuk — többnek a beruházás befejezése után is —, hogy megóvják e nagy értékű mű­szaki alkotást és környezetét az esetleges nem kívánt, ká­ros hatásoktól, következmé­nyektől. M. J. béri mulasztás nem történt, így felelősségre vonás sem követte, egyszerű elfolyás volt, amely e technológiánál előfordul. Maguk jelentették a vízügyi hatóságoknak és bírságot sem fizettek érte. Nem sikerült kideríteni, miért színeződik el időnként a melegvíz-csatorna? Honnan jön az a cső, amely alkal­manként sűrű, sárga masszát köp a vízbe. S arra a kérdés­re sem sikerült válaszolni, ha a hidegvíz-csatornában is szennyezett a víz, miért nem pusztultak és pusztulnak ott a halak. Pedig ezt igen fontos lenne tudni. Hiszen a horgászegye­sület az átlagosan ezerforin­tos tagdíjak egy részét halte­lepítésre költi. Ebben a bi­zonytalan helyzetben, három egymást ciklikusan követő halpusztulás után el kell dön­teniük, merjenek-e ivadéko­kat vagy háromnyaras, ki­fejlett kopoltyúsokat helyez­ni a vizeikbe. Ha telepíte­nek, az újabb pusztulást koc­káztatják, ha nem, az egye­sület tagjainak jogos haragját veszik a fejükre. Dönteni a telepítésről Talán joggal gondolták az egyesület vezetői, hogy csak­nem fél évvel az első súlyos pusztulás után már annyi vizsgálati eredmény és ezek­ből levont következtetés bir­tokában vannak a szakembe­rek, hogy segíthetnek nekik a döntésben: telepítsenek-e halat. A MÉM Növényvédel­mi és Agrokémiai Állomás vízélettani laboratóriumának szakemberei, a százhalombat-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents