Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
Ha a tehénnek jó a karfiol... A vásárló ismét rosszul jár A kereskedő szabályozza a piacot Biztos, ami biztos: a tehenek majd csak elkérődznek a kar- l'iolhegyckcn ... Felvételünk alsónémedi határában készült. (Fotó: Vimola Károly) OMSZKBÓL JÖTT MACKÓ Szájtátva Aprítás Bölcsességekben bizonyára a világ leggazdagabb országai köze tartozunk, s könnyen lehet, a valóságos gazdagok, gazdagabbak közé azért nem jutunk, mert beérjük a bölcsességekkel, ahelyett, hogy alkalmaznánk a gyakorlatban azok intelmeit. Itt van például Máté evangéliumának leszármazottja (ott ti. így hangzik a szöveg: nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ö hazájában és házában), a senki sem próféta a maga hazájában. Tényleg nem. Még szecskaügyekben sem. Szecska? Hogyan kerül ez ide? Ügy, hogy learattak a mezőgazdasági üzemek, s amint hosszú évek óta mindig, most sem lehetett látni csak hébe-hóba szalmaszecskázót a kombájnhoz kapcsolva. A nem mellékes mellék- termék, a szabna hasznosítása aprítással a fejlett mező- gazdaságú tőkés országokban általános gyakorlat. Nálunk szabályt erősítő kivétel. Holott ismert (tekintélyes tudományos munkák szólnak róla) a környezetvédelmi, takarmányozási szempontból egyaránt előnyös hasznosítása a szalma- szecskának, amint ismeretesek azok a tárolási, környezeti gondok is, amelyeket a szalma, eredeti állapotában, okoz. Amíg az említett országokban általában tíz kombájn közül nyolc-kilenchez kapcsolnak szecskázót, a megyében észlelésünk szerint minden huszadik, huszonötödik (!) gépnél lelhető meg. Prófétaságunk emlegetését pedig az indokolja az ügyben, hogy az erre szakosodott mezőgépipari vállalat egy évtized alatt több mint harmincezer szalmaszecskázót adott el tőkés vevőknek, itthon meg országosan és ösz- szesen 500 darabot. . . Amihez nem kell kommentár, főként, akkor nem, ha azt is tudjuk, hogy tizenegyezer gabonaara- tó-cséplő gép dolgozik hazánkban. Annál inkább szükségeltetne kommentár arról, miként fér össze a gazdálkodási lehetőségek szűkülése miatti rengeteg panasz és az ilyen meg hasonló (ezernyi) lehetőségek parlagon hagyása? A kommentárok azonban aligha csinálnak a szalmából szecskát..• MOTTÓ Szél vetette a magvakat Védett magánkért Üjabb területeket nyilvánított védetté legutóbbi ülésén a Zala Megyei Tanács. Egy magánkertben is elhelyezik a mégóvandó természeti értékeket jelölő — repülő nagykócsagot ábrázoló — ellipszis alakú táblát. A nevezetes zöld sziget a 60 ezer lakosú Nagykanizsa sűrűn lakott részében, a Néphadsereg úton található. Kialakítója, Francsits Ferenc 1954-ben vásárolta meg az akkor még kopár telket. A mintegy 900 négyzet- méteres kertben félszáz örökzöld és tíz lombos fa él, s alattuk buja aljnövényzet tenyészik. Ez utóbbit nem a tulajdonos telepítette, a magok a szél és a madarak segítségével kerültek a kertbe. A hurok alakú, hangulatos ösvény mentén, alig néhány méterre egymástól, különböző kontinensek növényképviselői találhatók: egy kanadai, egy japán és egy szibériai fenyő mellett két örökzöld amerikai mamutfenyő, s egy lombhul'la- tó mamutfenyő áll. Ez utóbbiról egyébként úgy hitték a szakemberek, hogy kihalt, de pár évtizede több példányra is rábukkantak Kínában. £ A csatazaj ismét elült a ^ földeken, végét ért egy ütközet. A karfiol megad- ^ ta magát — fonnyadt le- f velei között barnássárga, ^ rothadó terméssel, némán ^ várja sorsát. Lccsillapod- ^ tak a kedélyek, a terme- ^ lök megvonták munkájuk ^mérlegét, s legfeljebb any- í nyit határoztak, hogy jö- vőre inkább bukfencet, ^ mint karfiolt vetnek. Las- ^ sacskán befejeződnek a ^ hatósági vizsgálatok, kide- ^ rül, ki bolondította meg ^ az árakat, milyen mérték- ^ ben szegte meg a rendele- ^ teket. A feldolgozók jobb ^ híján vállukat vonogatják, ^ s az idő előtt jött karfiol ^helyett inkább a papriká- ^ val és a paradicsommal tö- írödnek. Az élet folyik ^csendben a medrében. De ^ a mélyben továbbra is ^ örvénylenek az indulatok, l feszülnek az ellentétek. Egy dologban szerencsére megegyeznek a vélemények. Az egymásra mutogatás helyett most valamennyi érdekelt az égiekre hivatkozva igyekszik lezártnak tekinteni az ügyet. Rosszul jött a szeptemberi nyár a karfiolföldeknek, mondják. És a termés mit tehetett kínjában? Beérett. Hirtelen, tonna- számra, S mivel e zöldség életében a napok, órák is számítanak, a termelők tehetetlenül nézik végig, mit produkál a tréfás kedvű időjárás. Kiss Tamás, az alsónémedi Közös Űt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnökhelyettese így idézi fel a történteket: — Nem tehettünk semmit. Álltunk kiszolgáltatottan a földek szélén, s néztük, hogyan megy tönkre a termés. Hiába kerestük fel szerződéses partnereinket, sőt, olyanokat is, akikkel nem volt megállapodásunk, eredményt nem értünk el. Az előre meghatározott időpont előtt jóformán egyetlen feldolgozónak sem kellett a karfiol. Talán meg is lehet érteni őket. Most a paprika és a paradicsom szezonja van. Ezek jóval nagyobb nyereséget hoznak számukra, mint a karfiol. Igaz. ha kérésünkre át is állították volna a gépeket, a hatalmas mennyiséggel akkor sem bírtak volna. Kilátástalanul indult az egész szezon, meg is lett az eredménye. Két-háromszáz vagon termés megy takarmánynak, a többi meg lehet, hogy a földeken marad. Pedig — amint a beszélgetésbe bekapcsolódó Pesti János, a szakszövetkezet felvásárlási és kereskedelmi ágazatának vezetője mondja — megtettek mindent, amit lehetett. Rendre indultak a fővárosi felvásárlóhelyekre, azután vissza — az egész rakománnyal. Tízszeres volt a kínálat, nem kellett már az áru senkinek. Legfeljebb a szövetkezet tehenészetének ... Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy jó néhány termelő megmakacsolta magát, s úgy döntött, hogy biztos, ami biztos, vasvülára hányja, árur ját, a teheneket lakatja jól a terméssel, ahelyett, hogy naponta kísérletezzen — nem éppen > tisztességes,, nagyon alacsony felvásárlási áron — a kereskedőkkel. Mert mindehhez hozzá kell tenni, hogy a míg a karfiolhegyek fillérekért cseréltek gazdát az éj leple alatt, a fővárosi utcákon, csarnokokban magasra szöktek az árak, majd nyomukban az indulatok. — Pillanatok alatt befutott hozzánk a Bosnyákon történtek híre — mondja Csatlós András főfelügyelő, a Csarnok- és Piacigazgatóság élelmiszer-felügyelőségének csoportvezetője. — Éppen az alsónémediek panaszolták, hogy csaknem verekedéssé fajult az alkudozás. De ebbe mi nem avatkozhatunk bele. Nem kényszeríthetünk senkit arra, hogy adja vagy vegye az árut. Azt mindenesetre megállapítottuk, hogy tisztességtelenül alacsonyak a fel- vásárlási árak. Előfordult, hogy a 20 kilós ládákért a felvásárlók csupán 30 forintot kínáltak. Hát ennyiért bizony még palántázni sem szabad. Arról már nem is beszélve, hogy az áru 10—15 százaléka, 20—25 tonna kiváló minőségű karfiol vándorolt vissza indulási helyére. Állítom, ha korrekt árban sikerül megállapodni, jóval több áru kél el. A három-, legfeljebb négyforintos felvásárlási ár két-három hete még rendkívüli ajánlatnak számított, míg a városban több helyen 15—20 forintért jelent meg a karfiol. S a hír hallatán természetesen az árellenőrök. Ök vizsgáltak, a kereskedők meg jeleztek. Egymásnak. Érthető, hogy a karfiolrazziának pillanatok alatt híre ment. Ahogy mondani szokás, ez aztán végképp betett az üzletnek. Az árak még lejjebb mentek, a nyereség reménye nélkül pedig a kereskedők kevesebbet rendeltek. A hálón viszont tisztességtelen ár alkalmazása miatt alig-alig akadtak fenn néhányan. Ha vétkességük bebizonyosodik, természetesen ráfizetnek. Csakhogy távolról sem annyit, mint azok, akiknek termése kint rothad a földeken. Igaz, a termelők sem vétlenek. Mint oly sokszor, most is mohóságuk levét isszák sokan. Mért mindig akadnak, akik az előző évi áraktól vérszemet kapnak. Bő termésre, magas árakra számítanak. Nyerni szeretnének — mindenáron és gyorsan. Csakúgy, mint a hűtőházak, a konzervgyárak, amelyek úgy tűnik, idén is a jobbnak tűnő megoldást választották. A kérdés csupán annyi: rugalmatlanságuk, alkalmazkodóképességük hiánya, a pillanatnyi előnyök előtérbe helyezése vajon hová vezet? S hová vezet a termeltetők önzése, az elháríthatatlan akadályra, a szeszélyes időjárásra való hivatkozás, az, hogy nem vásárolják fel a kistermelőktől a megállapodott, ám korábban beérett mennyiséget. Az alsónémedi Közös Űt Mezőgazdasági Szakszövetkezet vezetői állítják ugyan, hogy a termelőik megértették őket, s ez így is lehet. Mint ahogy előfordulhat, hogy a nagy egyetértés, a széttárt karok láttán a kereskedők továbbra is szedik majd a tanácstalanság, a fejetlenség vámját. Számukra mellékes, hogy jó avagy rossz volt az időjárás. Nevető harmadikként uralják a piacot, szabályozzák a keresletet és a kínálatot. A profitforintok többnyire náluk, az ő kasszájukban csörrennek. A többiek meg nézik, tűrik ezt. Persze mit is tehetnének? A. ,. termelő legfeljebb . „ ,azt mondja, karfiol helyett bukfencet vet. A vásárlót meg a fejetlenség láttán felveti a méreg. Mert ő is. tudja, hogy jövőre ismét lesz tavasz és nyár, lesz eső és szárazság ugyanúgy, . mint minden évben. És a termés is újra beérik majd ,.. Sürgeti hát a megoldást, amit úgy hívnak: rend. Hogy végre a szembenállás helyett egymás mellett, a saját helyüket ismerve, fegyelmezetten álljanak a felek. Addig meg jobb híján csak azt nézhetik, hogy kérődznek a karfiolhegyeken a tehenek. Pató Zsuzsa Ha előre szervezünk, rendezünk, akkor sem sikerülhetett volna jobban: éppen oroszóra volt az Érdi 2. Számú Általános Iskola 6/e osztályában, amikor betoppantunk. Célunk az volt, hogy átadjuk a gyerekeknek az egyik omszki általános iskolából számukra _ küldött ajándékokat. Kollégáink hozták azokat testvérmegyénkből. Először csak meglepetés ült a diákok arcán: mit keresnek itt ezek az idegenek egy ekkora szürke játék mackóval? Nos, a magyarázat nem váratott magára, s néhány perc múlva már izgatottan bontogatták a fiúk és a lányok a mackóval érkezett csomagot, amelyben a múlt történelmét idéző fényképek, sok-sok színes jelvény és más apró emléktárgy volt. Örömmel fogadták a távoli, ám szívükhöz mégis oly közel álló pajtások ajándékait, miközben nyelvtanáruk, Kralo- vánszkiné Bencze Éva elmondotta, hogy az omszki pionírok levelezni szeretnének az érdi iskolásokkal. Az ilyen kapcsolat hasznára válik a nyelvtanulásnak s emellett még szép barátságok is szövődhetnek. Sokan írták föl maguknak a testvérmegyei iskola címét. Remélhetőleg nemcsak hirtelen fellángolásról van szó, hanem valami szép és tartós barátság első lépéseinek lehettünk tanúi. Ezt támasztja alá az is, hogy az érdiek orosz szaktantermében egy egész falat betöltő vitrinben őrzik nagy szeretettel a tanulók a Szovjetunióból származó emlékeket. Idekerült az omszki pajtásoktól kapott mackó is, meg a többi ajándék. Papák, mamák, fiatalok A diósdi általános iskola új tornacsarnokában vidám az élet. Az 1470 négyzetméter alapterületű sportlétesítmény nemcsak az iskolai testnevelésnek, hanem a község tömegsportrendezvényeinek, politikai és kulturális eseményeinek is helyet biztosít. A cím fölötti képen: Kralovánszkiné Bencze Éva bemutatja a gyerekeknek a messziről jött macit. S íme ezen a képen: Koller Andris a vitrin kincsei közé helyezi az ajándékokat. (Hancsovszki János felvételei) Nemcsak a káruk megtérítését várják Sporthorgászok az erőmű ellen Pleszkó József horgászmester jegyzőkönyvet olvas fel. Ám olyan drámai hangon adja elő az idén március 27-én délután a Benta patakban észlelt halpusztulás részleteit, hogy a hallgatóság úgy figyeli, mintha egy megrázó drámát nézne. Mi is lehetne gyötrelme- sebb ezerötszáz sporthorgász tucatnyi vezetője számára, mint ismét végighallgatni azt, aminek valamennyien döbbent szemlélői voltak márciusban, amikor néhány óra leforgása alatt több száz mázsa értékes ragadozó haluk — harcsa, csuka, süllő —■' pusztult el és sodródott a Dunába. Odalett a teljes Elpusztult fűzfák A márciusi pusztulást májusban újabb kisebb mérvű követte, ám különös módon ennek áldozatai nem is elsősorban a halak, hanem a vizet szegélyező szép fűzfák voltak, amelyek szinte egy hét leforgása alatt száradtak el. Szeptember 9-én az egyik horgász újabb halpusztulást jelzett. A horgászegyesület vezetői azonnal elindultak, végigjárták vizük partját, egészen a Dunáig. Aznap még csak néhány bódult, tehetetlenül sodródó állatot láttak, ám a következő két napon egyre sűrűbben borították a vizet a haltetemek. S megint csak a legértékesebb állományt tizedelte a rejtélyes szennyezés. Míg márciusban több száz mázsa hal pusztult el, szeptemberben tíz-tizenrablóhal-állomány, amelyet esztendőkön keresztül telepítettek a Duna Menti Hőerőmű Vállalat hűtővizét szállító patakba, s amely messze földön híres horgászparadicsommá tette ezt a térséget. A meleg víz, a horgászok féltő gondoskodása, tervszerű gazdálkodása eredményeként kapitális nagyságúra nőttek itt a rabló halak, s nemcsak peeáslc- genda volt egy-egy hatalmas példány kifogása. Tulajdonképpen akkor látták igazán, milyen gazdag volt halban a vízterületük, amikor a kábult vagy döglött kopoltyúsok a Duna felé sodródtak. a Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság veszteségéhez képest elenyésző a horgászok alig két és fél millió forintos kára, jelentősége azonban messze túlnő azon, hogy a napijegyet váltókkal együtt mintegy négyezer sporthorgász elvesztette szórakozásának, kikapcsolódásának, hobbijának tárgyát, a halban gazdag vizet. Politikai kérdés ez napjainkban a városban, ahol a környezetszennyezés olyan méretű, hogy a városi pártbizottság hamarosan ülést szentel e témának. A szózha- lombattaiak az átlagosnál sokkal érzékenyebben reagálnak minden újabb környezeti veszélyforrásra. Különösen, ha az okok gyors feltárása és elhárítása helyett egymásra mutogatást, paragrafusok közötti bújócskát tapasztalnak. Ha azt látják, hogy a szere- csenmosdatásra sokkal több. i négy mázsa volt a kár. Elsősorban azért, mert jószerével már nem volt, ami elpusztuljon. Hogy egyáltalán volt még hal a meleg vizű Benta- csatornában, az a tavaszi áradásoknak tudható be, amikor is a kőgát fölött halak úszhattak fel a Dunáról a Ben- tán. Hallgatjuk a horgászmestert a százhalombattai horgászegyesület vezetőségi ülésén, amelynek, szokatlan módon, meghívott vendégei is vannak. Tóth István, a Dunai Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója, Mérges István, a városi pártbizottság képviseletében és László Csaba, a Magyar Horgászok Országos Szövetségének munkatársa. A Mohosz látja el a battai egyesület jogi képviseletét egy majdani per során, amikor is kárigényüket szeretnék érvényesíteni. Természetesen \
