Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

1987. OKTOBER 14., SZERDA Már a jövő évi kenyérért Az Örkényi Béke Tsz-ben géppel juttatják ki a szerves trá­gyát a földekre, így alapozva meg a jövő évi jó termést. Természetes Oj fűszerkeverékeket állí­tott elő az élelmiszer-ipari üze­meknek és a fagyasztóknak a budapesti Bioaroma Fűszer- és Gyógynövény-feldolgozó Gaz­dasági Társaság. Az úgyneve­zett extrudált kukorica ízesí­tésére használható keverékből már nagyobb mennyiséget át is adtak a felhasználónak. A gazdasági társaság egyre több megbízást kap húsfeldolgozók­tól, amelyek töltelékárukhoz, pástétomokhoz és más húské­szítményekhez használják fel az új keverékeket. A gazdasági társaság, amely tavaly alakult, ma már csak­nem 30 fűszerkeveréket állít elő mintegy 80—90 fűszernö­vény felhasználásával. A ke­verékek csakis természetes alapanyagokat tartalmaznak. Fahuifadék-hasznosítás Nagykovácsiban Fűtőolajat takarítanak meg Már két esztendeje annak, hogy a Rozmaring Tsz pilis­csabai fafeldolgozó telephelyén megkezdték az üzemi tevé­kenység során keletkezett fahulladék hasznosítását. A meg­munkálási műveletek melléktermékeként képződött fahulla­dékot előtéttüzelésű kazánokban égetik el. Az erre alkalmas berendezés az üzembe helyezés óta eltelt két rendkívüli ke­mény télen bebizonyította hasznosságát. Ezen felbátorodva a tsz ve­zetői úgy döntöttek, hogy a fahulladék hasonló célú hasz­nosítására nagykovácsi telep­helyükön is üzembe helyez­nek egy fahulladék-égető be­rendezést. Bükk a Bakonybói A Rozmaring Tsz gyönyörű természeti környezetben fek­vő nagykovácsi telephelyén Kovács György beruházási osztályvezető kalauzolt végig. Az itt feldolgozásra kerülő, többnyire a Bakonybói szár­mazó bükkfából a dolgozók sokszor 8—10 megmunkálási művelettel állítják elő a kü­lönböző profilú termékeket; lambériát, szerszámnyeleket, kefefejeket. Ennek során el­engedhetetlenül nagy mennyi­ségű, körülbelül 40 százalék fahulladék — forgács, illetve fűrészpor — keletkezik. Most a tsz vezetői a pilis­csabai tapasztalatokat is fi­gyelembe véve úgy ■ döntöttek, hogy előzetes tanulmányterv alapján hasonló berendezést létesítenek nagykovácsi telep­helyükön is. Az ajánlatok kö­zül választásuk a Nefag (Nagykunsági Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság) termékére esett. A beruházás finanszírozásá­ra a fővállalkozóval közösen energiaracionalizálási pályáza­tot nyújtottak be, amelyet az illetékes bank múlt év decem­berében számukra kedvezően bírált el. A körülbelül 3 mil­lió forintos beruházásra más­fél millió forint kedvezmé­nyes hitelt kaptak. Az új létesítménnyel, amely a környezetszennyezési gon­dot okozó fahulladék felhasz­nálásával (elégetésével) műkö­dik, körülbelül 140 tonna fű­tőolajat takarítanak meg évente, ezáltal más célra is hasznosítható szénhidrogéne­ket szabadítván fel. Forró füstgázzal Az üzemben évente körül­belül 550 tonna fahulladék ke­letkezik, amelynek 75 száza­lékát most az új berendezés segítségével hasznosítani tud­ják, elsősorban a téli szezon­ban, fűtésre. A beruházással, mely körülbelül három év alatt térül meg, az egész te­lep hőnergia-szükségletét ki tudják elégíteni. A berendezés működéséről Kovács György a következő­ket mondta: — A fahulladék égetésének folyamata a csekély mennyi­ségű hamu eltávolítását és a fahulladék mechanikus betá­rolását kivéve teljesen auto­matikus. A faipari leválasztó ciklonokból a faforgács—fű­részpor keveréket egy repülő ventillátor segítségével a nagy tárolószínbe juttatjuk, amely a fűtési szezonon kívül kelet­kezett fahulladék teljes meny- nyiségének befogadására al­kalmas. A tárolószínből, szin­tén repülő ventillátorral, a tü­zelőanyagot egynapi tárolóba továbbítjuk, ahonnan csiga se­gítségével került az előtéttü- zelő-berendezésbe, és ott ég el. A kazánt az eltávozó for­ró füstgázokkal fűtjük fel. Na­gyobb üzemzavar esetére megtartottuk a másik — tüze­lőolajjal üzemelő — kazánt is, így kétszeres biztonsággal szolgáljuk ki a telep hőener­gia-igényét. A beruházás eddigiekben említett kedvező oldalai mel­lett Kovács György kiemelte még a berendezés egyéb elő­nyeit is, mint például azt, hogy a fatüzelés mellékter­mékeként keletkező kénmen­tes füstgáz pernyeleválasztás után távozik a szabadba, s ez abszolút környezetkímélő. így veszélytelen Ugyanúgy nem okoz gondot az égés során keletkezett fa­hamu, amely veszélytelen hul­ladék, s akár termöföldlazító anyagként is hasznosítható. A. P. Mint almák a fáról Nagy riadalom a vasútállomáson A vészfék fogantyúja a kezében maradt A hat-húszas — 3510-es szá­mú — vonat azon a pénte­ken is jelentős késéssel in­dult. Ráadásul az eső is esett, hát nem éppen jó hangulat­ban indultak haza Budapest Józsefváros pályaudvarról az éjszakás műszak után az in­gázók. Kocsiról kocsira Amikor Rákoshegyen és és Rákoskerten általános is­kolás korú gyerekek szálltak föl a szerelvényre, s egyik kocsiból a másikba rohangál­tak ajtókat csapkodva, hát nem voltak hálásak a szun­dikáló, fáradt, álmos utasok. Akik fölébredtek bóbiskolá- sukból, morgolódtak, szidták a fiatalokat, majd elkezdtek beszélgetni, újságot olvasni, vagy hárman-hárman összeül­ve ultival igyekeztek agyon­ütni az időt. Szóval nem voltak népsze­rűek a hangoskodó gyerekek, mégis, amikor Maglódon fel­tépte a kupé ajtaját egy asz- szony, s kétségbeesetten kia­bálva kereste a gyerekéi, a legálmosabb utasok is talpra ugrottak. Akik kinéztek a nagy hirtelenjében lehúzott ablakokon, megdöbbentő dol­goknak voltak szem- és fülta­núi. Büszkén, de összeszorított fogakkal Aki a magányban nevelődött Agyban fekvő, zsebkendőt gyűrögetö nénire számítottam, amikor lenyomtam a kopottas bejárati ajtó kilincsét. Egy töpörödött kis öregasszony állt a tűzhely előtt, két botját an­nak oldalához támasztva ételt kavargatott egy aprócska lá­basban. Madárfalat — gondolhatná az éhes idegen, de Etelka néninek, akinek Erzsébet-napkor fordul élete a kilencvenbe, éppen elegendő. Odakint még verőfényesen tűzött az őszi nap, de az ud­vari lakásban már igencsak elkelt volna a fűtés. Nem cso­da, az aljzat öreg hajópadló, a mennyezetről pedig csupa­szon meredeznek a gerendák. Ami a legszembetűnőbb eb­ben a szerény otthonban, az a célszerűség. Rögtön a bejárati ajtó mellett — deszkapalánk­kal lekerítve a konyha többi részétől — bekészítve a téli tüzelő; német brikett. Mind­össze két lépés a kályhától, Etelka néni fájós lábával is könnyen megtehető. Átellen- ben, a konyha másik szegle­tében, a polcon ott sorjáznak a télire eltett befőttek, sava­nyúságok. Szerényen - otthon — Mindjárt megmelegszik az étel — szól Etelka néni oldalpillantást látván, hogy még az ajtóban ácsorgók. — Üljön csak le, ahol helyet ta­lál — invitál kedvesen. Pe­dig nemigen szokott a várat­lan látogatóhoz, csak házi gondozója nyitja rá naponta az ajtót. Aztán váratlanul otthagyja a lábasban .sercegő rizses húst, s leül velem szemben, az öreg karosszékbe. Mondom, mi já­ratban vagyok, hogy a döm- södi tanácsházán kaptam a címét, s érdeklődni jöttem, elégedett-e a házi szociális gondozással. — Jön mindennap a Jucika, a Kincsesné, tudja, régen az anyja volt mellettem, a nagyanyjával meg még gye­rekkori játszótársak voltunk. Hordta egy darabig az ételt is a Fészek vendéglőből, de ne­kem nem ízlett, úgy, ahogy volt. kihajítottam. Most ma­gamnak főzögetek. A kislány meg bevásárol, csinálja, amit kell, és a nagyobb takarítás­nál is segít. A tanácstól ka­pok 2520 forintot havonta, most meg rendkívüli segélyt is adtak, kétezret. Egész év­ben spóroltam hozzá, hogy meglegyen a téli tüzelőre — bök fejével a sarokban felku­pacolt brikett felé. Hinné, hogy ötezer volt a hazaszállí­tással és a behordással együtt...? Gyerekfejjel is — Mikor fiatal voltam, napszámba jártam, kapáltam harmadában répát meg kuko­ricát, amit éppen kellett. Az­tán szolgáltam Pesten is. Ti­zenhat éves voltam, amikor eldobott magától az anyám. A nagybátyámék vettek maguk­hoz, ők a Hajós-uradalom in­tézőjének dolgoztak. Hogy miért nem mentem férjhez ...? Akihez a nevelőanyám igen akart hozzáverni, az nekem nem köilött. Dolgoztam így is eleget, napfelkeltétől nap­nyugtáig; tavasszal szőlőt ka­pálni, permetezni, egész éjjel szárat vágni, nagy marha ko­sarakat emelgetni, abban a rettentő hidegben mezítláb járnj — dolgoztam én tízéves korom óta. Most meg már nem megy — sóhajt s lenéz mamuszba bújtatott apró lá­baira, miközben eligazítja me­leg flanellruháján a ránco­kat. Fázósan összehúzza magán a szvettert, aztán folytatja. — Tudja, lakodalomban voltam ’65-ben, mosogatni. December volt, már esett a hó is, és kinn a sátorban főz­tünk. A sátor alján pedig be­főtt a fagyos szél, aztán meg­fázott a csontvelő, így most ezzel a két bottal tudok csak járni. — Nem unatkozom-e? Van egy kis rádióm, azt hallgatom, bár most éppen nagyon ser- ceg, biztos elromlott már ben­ne az elem. Néha meg átme­gyek a szemben lakó szom­szédhoz tévét nézni. Akarták a tanácson, hogy menjek Rácke- vére az otthonba, de nem mék én sehova — ingatja fejét jobbra-balra —, inkább meg­halok. Nem tudok én senkivel sem szót váltani. Tudja, én a magányban nevelődtem, a ma­gányt szeretem most is. De azért jólesett magával be­szélgetni. Elbúcsúzom Horváth Etelka nénitől, pedig szívesen hall­gatnám tiszta, értelmes be­szédét, mennyi mindent me­sélhetne még... Néhány évvel ezelőtt Döm- södön is működött öregek napközi otthona — mondja Kudar Zsigmondné vb-titkár. Sajnos azonban az öregekről való gondoskodásnak ez a formája itt nálunk nem vált be, és nem azért, mintha rosz- szabbul csináltuk volna, mint másutt. Egyszerűen ezen a vi­déken, ahol főleg mezőgazda­sággal, kertészkedéssel foglal­koznak az emberek, amíg csak mozogni tudnak, jobban szeretnek otthon lenni. Ha pedig már leesnek a lábukról, akkor otthoni gondoskodásra van szükségük. Ezért mj itt a házi szociális gondozást tar­tottuk erre a legalkalmasabb formának. Huszonegy idős em­ber él a faluban, akiről a család vagy a rokonság nem tud gondoskodni. Tiszteletdí­jas gondozónőkkel segítünk nekik a napi teendők elvég­zésében; bevásárolnak, gyógy­szert váltanak ki, ha igény­lik, ételt visznek az öregek­nek. Segíthet a szomszéd Sajnos, nem sokat tudunk fizetni munkájukért, 700—1500 forintig kereshetnek havonta. Tiszteletdíjaikra tavaly a fel­használható 139 ezer forint helyett ?54 ezret fordítottunk. Sajnos a keret az idén sem változik, de megpróbáljuk úgy átcsoportosítani a pénzeket tanácson belül, hogy többet biztosíthassunk erre a célra. Ez persze csak a dolgok egyik oldala. Az alacsony jö­vedelemből, a nyugdíjból élőket, akiknek tartásra ké­pes hozzátartozójuk sincs, rendkívüli szociális segély- lyel is támogatjuk. Évente négy alkalommal fordulhat­nak hozzánk ilyen kéréssel. Tudjuk, sokan még mindig szégyellnek kérni, ilyenkor van szerepe a tanácstagnak, a körzeti orvosnak vagy ápoló­nak. de akár a szomszédnak is. Ök segíthetnek felderíteni, ki az, aki „büszkén”, de ösz- szeszorított fogakkal idős ko­rára nélkülözések között él. Ha sokat nem is tudunk ad­ni, de néhány ezer forinttal enyhíthetünk gondjaikon. Antal Piroska A maglódi vasútállomás pe­ronján műanyag vödrök pat­togtak, a gyerekek úgy po­tyogtak a mozgó szerelvény egyik kocsijának lépcsőjéről a betonra, mint almák a fáról. A forgalmista, a szabad utat jelző táblával a kezében ott állt a szerelvény mellett, de mintha nem is ezen a világon élne, semmit sem vett észre az egészből. Pedig a Rákosmezeje Ter­melőszövetkezet földjeire pa­radicsomot szedni igyekvő gyerekeken teljesen elhatal­masodott a pánik, amikor le­szállás közben elindult a vo­nat. Akik a lépcsőn marad­tak, igyekeztek volna vissza­felé a kocsiba, de a hátul le­vők nem tudták, hogy mi tör­ténik elöl, s tovább tülekedve sok társukat lelökték a már mozgásba lendült szerelvény lépcsőjéről. Mögöttük az ugyancsak pánikba esett anyuka kétségbeesetten keres­te gyermekét azok között, akik fönt maradtak, majd az ab­lakon nézett ki, az esőtől sí­kos betonon egymásra zuhanó gyerekek után. A többi utas elég hamar magához tért az iszonyatból, s torkuk szakadtából kiabál­tak a gyerekeknek, hogy ne ugorjának. Mások a mozdony- vezetőnek, a forgalmistának kiabáltak, hogy állítsák meg a szerelvényt, de mindhiába. A gyömrői Nyeste Gyula hiá­ba húzta meg a vészféket, az a kezében maradt, s a vonat minden további nélkül fel­gyorsult, s el is hagyta a mag­lódi vasútállomás területét. Mondani sem kell, hogy el­szabadult a pokol, elszabadul­tak az indulatok a vonaton, miközben valaki beszaladt Maglódón a vasútállomásra, hogy telefonáljanak a Rákos­mezeje Téészhez, hogy küld­jenek azonnal kocsit a fönt maradt gyerekekért Nyaraló­ra. Hogy volt-e tanár, vagy szülő a gyerekekkel, azt a nagy kavarodásban nem lehe­tett megállapítani, de ha mégis, sajnos semmit sem ért az ő felügyeletük. Talán ők is pánikba estek? Nem először Nos, ennyi azt hiszem ép­pen elég az eset érzékletes le­írásából. Elsőként Nyeste Gyula, gyömrői lakos számolt be a maglódi vasútállomáson történtekről, majd a szintén gyömrői otthonukban felkere­sett Madas Károly és Horváth Béla is megerősítette szavai hitelességét. De ugyanezt el­mondhatná a gyömrői Dorogi Benjámin, vagy S. Jánosné maglódi lakos, akinek iskolás gyerekei egyenesen a paradi­csomföldről vitték haza a hirt. Ám a legmegdöbbentőbb a dologban, hogy utóbb kide­rült, nem ez volt az első ilyen eset. Ugyanis október elsején majdnem ugyanaz megismét­lődött, csak éppen a gyömrői vasútállomáson. A mozdony- vezető ugyanúgy nem figyelt az utasokra, de a forgalmis­tára sem. Mert amikor a ta­nulmányi kirándulásból ha­zaérkező ötödikes Maka Ma­rianna és osztálytársai le akartak szállni a vonatról, az még a talpuk alatt elindult! A forgalmista hiába jelzett, sí­polt, a mozdonyvezető csak jó félszáz méter után állította meg a szerelvényt, miközben a fönt rekedt gyerekek rémül­ten kiabálták, hogy húzza már meg valaki a vészféket, mert nem tudják, hogy hol szállhatnak le legközelebb. Maka Marianna azt is el­mondta, hogy ez a veszélyes helyzet már tavaly is előfor­dult, nem egy tanulmányi ki­rándulásukból hazatérőben a gyömrői vasútállomáson. S ha belegondolunk, hogy vannak olyan gyorsított vonatok, amik például csak Nagykátán állnak meg, elképzelhető a vonaton rekedő gyerekek ré­mülete, hiszen ismeretlen he­lyen, az esti órákban magukra hagyatva kénytelenek meg­várni a visszafelé tartó má­sik szerelvényt. Választ várva A közelmúltban a metrón történt hasonló eset, amikor a Blaha Lujza téren egy isko­lás csoportot kis híján elsza­kított a pedagógusokból és szülőkből álló kísérőktől a vonatvezető, az ajtók indoko­latlanul erőszakos és váratlan becsukásával. Ezek után érthető a fel­háborodott utasok kérdése: „Mi történt a közlekedési dolgozókkal?! S milyen kérdést tegyen még fel a tollförgató, akinek a lakásán keresték — talán pedagógusok vagy szülők? — a paradicsornföldet, a szüre­telő gyerekeket?! Mi ez az óriási fejetlenség, és felelőtlenség?! Bizony jó lenne rább választ kapni kérdésekre az arra sektől... mihama- a feltett illetéke­Aszódi László Antal Negyedszázada. A Barátság kőolajvezeték magyar szakasza 1962 ápri­lisában készült el, majd ok­tóber 13-án ünnepélyesen felavatták a közel 159 kin hosszú — Szőny—Százhalombatta—Kápolnásnyék közötti — magyar vezetéket, amely a Szovjetunióból Csehszlovákián keresztül érkező olajat a határtól szállítja hazánkba. (A Barátság II. vezeték hazai szakaszát 1973-ban avatták fel.) Képünk még i 1961-ben készült, akkor épült a vezeték. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents