Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

1987. OKTOBER 14., SZERDA 3 Versenyt futnak az idővel A tervezők neve kötelez Üj szakaszához érkezett a nagymarosi vízierőmíi építése, megkezdték az ideiglenes Duna-meder kialakítását Visegrád közelében — adtuk hírül a közelmúltban. Látványos a munka már a vízen, de a parti szakaszon sem állt meg az élet. Igaz, itt még csendben, a mélyben dolgoznak az építők, hogy a nagymarosi hegyoldalban a nagyközség arculatát hosszú évti­zedekre meghatározó lakótelepet a semmiből elővarázsolják. S az az idő, amikor az idegenforgalmi látványosságokban nem túlságosan bővelkedő település büszkeségeként tarthatja majd számon a hegyoldal házait, már nincs messze. Országgyűlési bizottság Környezetvédelem M adnak 200 ezerért? Nem fázunk majd a télen Az építkezők előnyt élveznek — Csak a gödörből jöhet­nénk ki végre — sóhajt fel Miglász József, a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat épí­tésvezetője. A verőfényes, csendes őszi napon nehéz el­képzelni, mit jelenthet szá­mukra a hűvös, ködös, nyúlós idő beállta. De, aki ismeri a környéket, Nagymaros hegy- völgyes, Duna-parti szakaszát, az tudja, itt mindig korábban köszönt be a tél, mint az or­szág más részein, s akkor a cuppogós, átnedvesedett, agya­gos talajban elvész ember és gép. Karácsonyra jöhet a tél Lenn a mélyben 50—60 em­ber hányja a földet. Küzdel­mük a 2000 köbméter agyagos talaj megmozgatására, a 4—5 méteres mélységbei kilátásta­lannak tetszik. — Amíg lent dolgozunk, ke­vés látszata van a munkánk­nak. Talán ezért is tűnik ez a legnehezebb szakasznak — mondja az építésvezető, majd hozzáteszi: az idő sem a leg­könnyebb ellenfél. Igen szo­rít a tél közeledte és a határ­idő. — Az lenne a jó, ha de­cember 23-ig ilyen őszi idő maradna, aztán nem bánom, jöhet a hó. a hideg. De január 2-án kezdődhet a tavasz! — mosolyodik el az égre kémlel­ve Miglász József. S míg a messzetűnő bárányfelhők után néz, Horváth László, a PÁÉV termelési főosztályvezetője; StL veszi a szót. A tervrajzokra mutatva magyarázza, .meddig kell eljutniuk a saját maguk diktálta tempóval a nagy hi­deg előtt, hogy azután a cudar idő, hó, köd ellenére haladhas­sanak a munkával. Nagy a fa, amelybe fejszé­jüket vágták: a 240 fős mun­kásszálló és az ff00 adagos konyha épületét idén tető alá kell hozniuk ahhoz, hogy az­tán a tél elől menekülve már a belső munkálatoknak szen­telhessék magukat. Igaz, nem csupán az időjárás sürget, 1988. szeptember 30-án már a kész épületegyüttest kell átad­niuk a megrendelő Ovibernek. Aztán, ha ez megvan, jöhet­nek az osztrák építők, hogy birtokba véve a szállodai szín­vonalú épületet, innen indul­janak nap mint nap építeni a nagymarosi vízi erőművet. Félmegoldás nem lehet Ám a munka ezzel nem ér véget a PÁÉV-esek számára. Szakaszosan építik majd to­vább az új ABC-áruházat, no és az említett, félkaréjban hú­zódó luxusigényeket is kielé­gítő családi házas lakótelepet. Egyelőre mindezt az erőmű építésén dolgozóknak, hogy a munka végeztével már esetleg üdülőközpontként szolgálják azok a Nagymarosra látogató­kat. A három szakaszból álló munka végső határideje ugyan távolinak tűnik, de a feladat nagyságához az 1990. március 31-i dátumhoz viszonyítva jog­gal vetődik fel a kérdés: bír- ja-e majd ezt az ütemet a PÁÉV munkaerővel küszködő gárdája? — Kétségtelen, hogy igen feszesek a határidők — bólint a kétkedő kérdésre Somorjai Béla, a vállalat igazgatója. — A legnagyobb gondot mégsem a munkaerő jelenti, hiszen ha más megoldás nem lesz. visz- szahívjuk régi, nyugdíjas mun­katársainkat, egy-két terület­ről átirányítjuk dolgozóinkat. Az igazi versenyfutás az épí­tőanyagok beszerzéséért folyik. Hol falazóblokkot nem ka­punk. hol a tetőgerenda vagy a nyílászárók felkutatás', okoz gondot. Itt nem lehet szó fél­megoldásról, alkudozásról, hogy mit mivel helyettesít­sünk. Már a tervezők neve is sugallja, milyen követelménye­ket támasztanak a megrende­lők velünk szemben. Finta Jó­zsef irodavezető irányításával a Lakóterv két munkatársa, Róth János és Hlavacs Károly készítette az épületek tervét, s hogy ez a mű évtizedek múl­tán .is .méltó legyen a nagy­marosi környezethez, a fellel­hető legjobb építőanyagok fel- használását határozták meg. Ezeket az anyagokat pedig most — és ezt gondolom, nem kell részleteznem, milyen okokból — igen nehéz besze­rezni. Soha nem látott hiány van az építőanyag-piacon. Ami tehát a határidőket illeti, ez a helyzet nehezíti meg legin­kább a dolgunkat. Alig volt jelentkező Az alapanyaghiány azonban csak az egyik oldala azoknak a nehézségeknek, amelyekkel az építőknek szembe kell néz­niük. Mert ha a „gödörből” ki is kerülnek, s az alvállalkozók munkaerő-átcsoportosítás ré­vén a többi gondon is túljut­lak, a minőségi követelmények teljesítéséért továbbra is ál­landó küzdelmet kell hogy folytassanak. És ez nem kis erőfeszítésébe kerül majd a vállalatnak. — A pályázat kiírásakor nem volt nagy tülekedés — szögezi le Somorjai Béla. — S ez nem csoda. Nemcsak a ha­táridők, a munkaerő-ellátottság szempontjából > x előnytelen a hely, hanem az igen magas mi­nőségi mérce is közrejátszha­tott abban, hogy alig volt je­lentkező erre a munkára. Ha egy előző munkát elnyerünk, talán mi sem vállalkoztunk volna a nagymarosi építkezés­re. Mindenesetre ma már miénk a „pálya”. Reméljük, nem becsültük túl a képessé­geinket. A kockázatot azonban vállalnunk kellett. Most úgy tűnik, megálljuk a helyünket. Ám, ha tisztességes ütemben is folyik a munka, sokkal nyu- godtabbak lennénk, ha még a nyár derekán járnánk. Nem kellene annyira versenyt fut­nunk az idővel... S tegyük hozzá: önmaguk­kal. Bár ennek a futásnak haszna is van. Legalább any- nyi, hogy alig másfél év múl­tán a PÁÉV dolgozói tiszta, éles képet kaphatnak magukról, képességükről, munkájukról. Bízzunk benne, hogy vala­mennyiünk örömére elég szé­pet . .. Pató Zsuzsa A bős—nagymarosi vízierő- mű-rendszer építéséhez kü­lönleges betont kísérletez­tek ■ ki az Építéstudományi Intézet szentendrei telepén. A nagyberuházást kivitelező Víz­ügyi Építő Vállalat megbízá­sából az intézet több száz kü­lönböző összetételű minta kö­zül választotta ki azt a néhá­nyat, amelyek egy átlagos be­tonnál jobban terhelhetők, el­lenállnak a víznyomásnak, fagy- és kopásállóak. Ehhez mindenekelőtt szeny- nyeződésmentes, meghatáro­zott szemnagyságú sóderre van szükség. Az építkezés helyszínén kitermelt kavics erre nem volt megfelelő, ezért végül is a hegyeshalmi ka­vicsbányából hozzák az alap­anyagot, a cementet pedig a bélapátfalvai gyárból. A kü­lönleges betonba többféle ké­miai adalékot is kevernek, amely a fagytűrőképességet növeli, illetve a cement köté­sét lassítja. Ez utóbbit az épi­A fővárosban és Pest me­gyében keletkező szemét ke­zeléséről és ártalmatlanításá­ról hallgatott meg tájékozta­tót, illetve a lakásellátás or­szágos helyzetét s ennek a te­lepülésfejlesztéssel kapcsolatos összefüggéseit vitatta meg az Országgyűlés településfejlesz­tési és környezetvédelmi bi­zottsága. A képviselőkhöz korábban eljuttatott előterjesztések meg­állapítják: az FKFV 1986-ban 3,75 millió köbméter szemetet, úgynevezett települési szilárd hulladékot gyűjtött össze és szállított el. Ehhez a témához — a Fő­városi Tanács tájékoztatójá­hoz — fűzött szóbeli kiegé­szítőjében Stadinger István elnökhelyettes hangsúlyozta: Budapesten a háztartási hul­ladék szervezett gyűjtését, szállítását, a nemzetközi ta­Hungahib hizlalda Szó se róla, mindegyikre ráfér már a megújulás, hiszen elég, ha a sertéstenyésztésre gondolunk, amely nem éppen a legkorszerűbb keretek kö­zött hozza a forintokat a szö­vetkezetnek. Valamikor az ötvenes években kezdtek el­terjedni. hazánkban a szerfás .hizlaldák., Ezek .az akácfából készült disznóólak akkoriban megfeleltek a nagyüzemi ál­lattenyésztés kívánalmainak. Volt ott munka bőven! A ha­gyományos paraszti élet szín­terei közé tartoztak ezek az épületek, amikor kézi erőt, izmos karokat kívánt az ete­tés, a trágyázás, az almozás. Egy ember legfeljebb százöt­ven hízóról tud gondoskod­ni egyszerre, s ennyi állat el­látása bizony nem tartozik a könnyű munkák közé. Ma már a mezőgazdasági szakmunkások is gépek, a mindennapi életet megkönnyí­tő berendezések sorával is­merkednek meg a diákéveik alatt. Bár tény és való, hogy az oktatási intézményekben felvonultatott ügyes készülé­kek gyakorta hiányoznak a munkahelyekről. S nemcsak a mezőgazdaságban van így! A tanárképzős hallgató a főis­kolán megismerkedik a mo­dern oktatástechnika segéd­eszközeivel, az írásvetítővel, a videóval, a hét nyelven beszé­tés technológiai menete kíván­ja meg. A betonmintákat laborató­riumi körülmények között, többirányú, nagyfokú terhe­lésnek vetették alá, túlnyo­másos vízben figyelték ellen­álló-képességüket, a szilárdsá­got törőgépekkel ellenőrizték, a hőmérséklet-változással szembeni ellenállóságot pedig a minták hűtőszekrénybe, il­letve meleg vízbe helyezésével vizsgálták. A legkedvezőbb tulajdonsá­gokat hordozó betonfajtát már használják is Dunakilitinél a duzzasztómű építésénél. Itt összesen 200 ezer köbméter betonra van szükség; az inté­zet által kikísérletezett kü­lönleges betonfajtákból eddig több tízezer köbmétert építet­tek be. Műszerekkel folyamatosan ellenőrzik az anyag viselke­dését, tulajdonságait, s a vizs­gálatok kitűnő eredményt ad­tak. pasztalatokat is hasznosítva, európai színvonalon oldják meg. A vitában felszólalt többek között Kárpáti András (Pest megye, 5. vk), aki a pilisbo- rosjenői agyagbányák, helyén kialakítandó szemétlerakó­hellyel kapcsolatban arra hív­ta fel a figyelmet, hogy en­nek a tervnek a megvalósítá­sa a lakosság ellenállásába üt­közik majd, mert a tároló­helykánt hasznosítható agyag­gödrök a lakóterülethez közel helyezkednek el. Továbbá Ba­logh László (Pest megye, 29. vk.), aki azt nehezményezte, hogy megyéjében az új laká­soknak csupán 2—3 százaléka tanácsi bérlakás, s ezért a többgyermekes családoknak is 15—20 évet kell várni, hogy otthonhoz jussanak; a továb­biakban felszólalt még Movik Lászlóné (Pest megye, 27. vk.). lő diavetítővel, s aztán, mikor kikerül tanítani, örül, ha egy működő televíziót s egy-két kéznél lévő szemléltetőeszközt hívhat segítségül az órákon. S a mezőgazdaságban ugyan­ez a helyzet. Ügyes szerkeze­tek az iskolában, s sok kézi munkát igénylő feladatok a gazdaságban. Persze lassacskán eltűnnek a szerfás hizlaldák és átveszik helyüket a modern gépekkel felszerelt épületek. S ahol több ezer állat tartásáról, te­nyésztéséről kell gondoskod­ni, előbb áldoznak fejlesztésre a szakemberek. A Pereg Tsz- ben százötven anyakoca, ezerkilencszáz hízó, kétszáz- hatvan vemhesített kocasüldő alkotja a sertésállományt. Ezenkívül jelentős az a szám, amely a háztáji gazdaságok­ban nevelkedik. Ezeket a Hungahib Termelési Rendszer­rel kötött szerződés keretében értékesítik. Tavaly például négyszáz kocát helyeztek ki a háztáji gazdaságokba. Viszonylag új, tehát megfe­lel a kor követelményeinek a malacnevelő, a fiaztató, de az 1961-ben épült háromszáz sze­mélyes hizlaldákra ráfér a megfiatalodás. Az új hatszáz férőhelyes hizlalda a Hunga­hib tenyésztési program kere­tében Hungahib technológiá­val valósul meg. Most készül­nek , a tervek, s várhatóan még a jövő esztendőben tető alá kerül a többmilliós be­ruházás. A kivitelezési mun­kálatokat a termelőszövetke­zet saját építő-, lakatos- és elektromosbrigádja végzi. Az új hizlaldában már a nedves etetés módszerét alkalmaz­zák. Kötetlen tehéntartás Nem marad ki a változás­ból a tehenészet sem. Most száz férőhelyes istállóban él­nek a szarvasmarhák, úgyne­vezett kötött formában. Mind­egyik állatnak megvan a ma­ga helye a jászolnál, ott eszik, s ott fejik. Ezt a rend­szert akarják kötetlenre mó­dosítani, ehhez azonban szük­ség van egy fejőházhoz, s ez sem olcsó mulatság. Mai ára­kon számolva is legalább hat­millió forintba kerül az a be­ruházás, amit az Agrober anyagi forrásainak felhaszná­lásával és saját erőből kíván­nak megvalósítani. A tehénházban kétszer nyolc tehén fejésére alkalmas berendezést helyeznek el a tervek szerint. A gép dán konstrukció, és segítségével nemcsak az egyre csökkenő női munkaerőt tudják pótolni, hanem a már meglévő istál­lóban kötetlen tartás kereté­ben ötven százalékkal több Emlékszünk még az 1983- ról 84-re forduló télre, ami­kor bizony gondok voltak a tüzelőellátással. Azután foko­zatosan helyreállt a kereslet és kínálat egyensúlya — leg­alábbis mennyiségileg. Mert a választék nem mindig felelt meg a vásárlók kívánságai­nak, s úgy tűnik, hogy ez így lesz az idei fűtési szezonban is. Ez derült ki tegnap a Ha­zafias Népfront Pest Megyei Bizottságának székházában, ahol a kereskedelmi albizott­ság előtt Tunyogi József, a Budapest-környéki Tüzép ve­zérigazgatója számolt be a téli felkészülésről. A vállalat azt ígéri, hogy a tavalyihoz hasonló kemény tél esetén sem fogunk fázni. Erre bizto­síték az, hogy az utolsó ne­állatot lehet tartani. Ameny- nyiben a kivitelezési munká­latok időben megkezdődnek, 1989-re elkészül a fejőház is. A szója felé kacsingatnak Az álattenyésztés fejleszté­sével egy időben termékszer­kezet-váltásra készülnek a növénytermesztésben is a Pe- regben. Szeretnének kicsit vál­toztatni azon a hagyományon, hogy egy honi termelőszövet­kezet mezőgazdasági tevé­kenységében a döntő szó a búzáé és a kukoricáé legyen. Nem mintha erre nem lenne szükség! Csakhogy a gabona­félék rendkívül piacérzéke­nyek, s világpiaci áruk mos­tanában inkább lefelé, mint felfelé száll! Egyre nehezebb külföldön értékesíteni ezeket a termékeket, ugyanakkor más növényi tápanyagokból takarmányozásra és emberi táplálkozásra mind többet kell devizáért importálni. Ide tartozik a szója, s e növény hazai elterjesztése érdekében külön szójaprogramot hirde­tett meg az ágazati miniszté­rium. A peregiek most a szója felé kacsingatnak. Jövőre öt fajtát kívánnak termeszteni körülbelül húsz hektáron, s ha beválik, akár százötven­kétszáz hektárra is felfuttat­ják a termőterületet. Ezt a programot az iregszemcsei kutatóintézettel közösen való­sítják meg. Persze, az csak jövőre vá­lik el, mivé lesz a szójaprog- ram. Most a napi teendőkkel vannak elfoglalva a termelő- szövetkezetben. Ha kiszedik a cukorrépát, s lefut a gabona vetése, talajelőkészítése, száz hektárnyi területet repcemag­gal ültetnek be. Fiedler Anna Mária gyedévben is fogadnak szál­lítmányokat a Tüzép-telepek. A vásárlási szokásoknak megfelelő választékot azon­ban ezúttal sem tudják ga­rantálni. A mostani szezon­ban is előfordulhat, hogy nem az kerül a kályhákba, a kazánokba, amit szeretnénk, hanem az, ami kapható. A szén és a brikett részaránya alaposan megváltozott az utóbbi javára, s ez nem min­denkinek az igényeivel talál­kozik. A brikett ugyanis jó­val drágább, s gyakran a sze­rény jövedelműek is rákény­szerülnek a megvásárlására. Ugyanakkor kevesebb jut a közkedvelt NDK-brikettből. Helyette hasonló kalóriaérté­kű és árú hazait kaphatunk. Nemcsak a választékkal, hanem a minőséggel is akad­nak gondok. Nem is annyira a várpalotai, mint inkább a dorogi brikettel. Az NDK- ból érkező szállítmányokkal szemben is merültek fel ki­fogások. A tüzelőt ugyanis általában a szabadban tárol­ják, s az időjárás viszontag­ságai miatt a megszokottnál nagyobb mértékű a poroso­dás, ami évente 10—15 millió forintjába kerül a vállalat­nak. Bár a kereskedelmi albi­zottság ülésén ezúttal csupán a tüzelőellátás volt a téma — lapunk munkatársának kér­désére Tunyogi József rövi­den vázolta az építőanyag­helyzetet is. A vezérigazgató megerősítette azt — amiről korábban riportban számol­tunk be —, hogy az árválto­zásokat megelőzően, augusz­tusban kezdődött, majd szep­temberben és októberben fel­erősödött a vásárlási láz. A Tüzép-telepekre az esztendő hátralévő részében is érkezik a ' szerződésekben kikötött mennyiségű áruból. Ez azon­ban nem elegendő arra, hogy a jövőre vagy azután építke­zők is már most beszerezzék az anyagokat. A helyzetet nehezíti, hogy megjelentek a spekulánsok is. Gyakran már nem úgy kérnek, hogy erre vagy arra volna szükségük, hanem így: van kétszázezer forintom, mit tudnak érte adni? Bár a kereskedelmi törvény értelmében minden­kit ki kell szolgálni, a Tü- zép-telepeken mégis az óvo­dákat, iskolákat, egyéb köz- intézményeket és azokat a magánosokat részesítik előny­ben, akiknek az építkezés befejezéséhez kell az anyag. Tunyogi József személyes véleménye pedig a következő: mivel úgy tűnik, hogy a szer­ződésen felül nem várható több építőanyag, csak admi­nisztratív intézkedéssel lehet­ne változtatni e jelenlegi helyzeten. Ám az is nyilván­való, hogy egy ilyen intézke­dés sem vezethet igazságos elosztáshoz. S erre kevés is a hátralévő idő. K. L. Tőkés megrendelő részé­re varrják az alkalmi női ruhákat Pécelen a Ruhá­zati Ipari Kisszövetkezetben. A százfős kollektíva jó mun­káját minősíti, hogy termékeik mintegy 90 százaléka külhon­ban talál viselőre. Felvételünkön Dobsa Istvánná és Józan Zsigmondná Interlock gépen varrják össze az igényes ru­hadarabokat. (Hancsovsaki János felvétele) Különleges beten a vízi erőműhöz Több száz vizsgálat után Termékszerkezet-váltás a növénytermesztésben Új szelek fújnak a Peregben A három kiskunlacházi termelőszövetkezet — a Kiskun, a Petőfi és a Pereg — a jól gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek közé tarto­zik. Legszerteágazóbb tevékenységű, legnagyobb a Kiskun, kisebb a Petőfi s legkisebb, de nem utolsósoroan a Pereg Tsz, ahol a nyeresé­ges növénytermesztési és állattenyésztési ágazat mellett jelentősen hozzájárulnak az eredményhez minden esztendőben a melléküzem- ágak is. Am a közeljövőben főleg a mezőgazdasági ágazat életében következik be jelentősebb változás, amely egyaránt érinti az állat- tenyésztést és a növénytermesztést. Zömmel exportra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents